kiránduló

Trogir óvárosában sétálva eltűnődhetünk a letűnt korok emlékein, a történelem viharain, a sok-száz éves falak között megérinthet bennünket a múlt. Vagy a tengeri sós szellő. Vagy a tömegturizmus melléktermékei. Hát, kit mi... De az vitathatatlan, hogy Trogir UNESCO kulturális világörökség részeként nyilvántartott óvárosa gyönyörű, nyüzsgő és kötelező látnivaló, ha Dalmáciában járunk. Nekem is régóta rajta volt a "megnézendő helyek" listáján. Én kipipáltam és megmutatom nektek is, hogy miért nézzétek meg személyesen. És nemcsak a látnivalók miatt, hanem a hangulat, az illatok, az érzések miatt, amit a fotók nem adnak át. Ha voltatok már, akkor egy kis nosztalgia, ha még nem, akkor kedvcsináló! Tartsatok velem!

Hol található? Horvátországban, Közép-Dalmáciában, Splittől 27 km-re, a Kaštelai-öböl végénél fekszik. Térképen ITT.

A turista áradatra hatalmas (fizetős) parkolókkal készültek Trogirban, a parkolótól az óváros hídjához vezető részen pedig piac és kirakodóvásár van.

De Trogir megközelíthető távolsági buszokkal is, a buszállomás közvetlenül az óváros hídja mellett van. (A bokrok között azok sárga buszok.)

Meg persze érkezhetünk hajóval is, hiszen a környező szigetekről, közeli nyaralóhelyekről, vagy akár Splitből is jár vízitaxi a városba.

Trogir óvárosa egy szigeten van, Čiovo szigete és a szárazföld között. Az óváros két hídon közelíthető meg. Az egyiken autók is járnak, a másik csak gyalogoshíd, ami a parkolókat köti össze az óvárossal.

A szigetecske városfallal körbevett, sikátoros szíve egyik irányból a Szárazföldi kapun keresztül közelíthető meg. A kapu felett Szent Iván – Trogir védőszentje – őrködik és vigyáz a város nyugalmára.

A kapun belépve rögtön belevethetjük magunkat a tengerparti városok "szokásos", sikátoros utcái közé, és hangulatos, ódon részleteket fedezhetünk fel.

Először az illírek alapítottak itt települést, ők voltak az őslakosok amikor első gyarmatosítóként a Siracusai görögök hódították meg a környéket és i. e. 390-ben Vis (Lissa) szigetén megalapították Issát és az i. e. 3. században Traguriont. E görög településeket görög geográfusok is megemlítik. Pompeius elleni győzelme után Caesar megszüntette a települések függetlenségét és a terület a Római Birodalom része lett. Plinius római történész az 1. században Traguriumot mint római várost és fontos kikötőt említi. A birodalom kettészakadása után a város Dalmáciával együtt a Bizánci Birodalom része lett.

Trogir főtere mindig is itt volt, ahol ma is van. Legfontosabb látnivalói a Katedrális, az Óratorony és a Loggia. Az óratorony egy zömök építmény, a Loggia pedig egy kecses épület, tulajdonképpen egy tetővel ellátott udvar. Ez azért van, mert az óratorony XIII. században épült román stílusban, mellette a Loggiát pedig a velenceiek építették a XV. században, gótikus stílusban.

Az Óratorony mellett egy hatalmas, nyers falú épület a Knežev dvor, vagyis a Kormányzó palotája. A Knežev dvor a XV. században épült barokk stílusban. Itt lakott a város helytartója. Ma Városházaként és turisztikai irodaként funkcionál. Be lehet menni egyébként a palota belső kertjébe is. Hasonlóan igényes belül, mint a homlokzat.

A Főtéren a Székesegyházzal szemben áll a Cipiko palota. Maga a ház nem különösebben feltűnő, viszont nagyon szép faragott, gótikus ablakkeretei és erkélye van. Mivel velencei megszállás alatt volt Trogir, így az óvárosban több helyen találkozhatunk hasonlóan szép palotákkal. A helyi térképeken a Berislavic, Lucic, Garagnin, Stafileo palace neveket keressük. A legtöbb palota hotelnek, apartmannak van átalakítva.

A székesegyház előtti téren áll a városi loggia, mely a város főterének délnyugati sarkán épült a 13. században. A három emelet magas fa tetőt oszlopok támasztják alá, északi és nyugati végén korinthoszi oszlopfőkkel, déli és keleti végén kőkonzolokkal. Az oszlopok között kőkorlát található.

A keleti falon egy kőből faragott dombormű látható, amely a velencei oroszlánt és a város védőszentjeit, Szent Lőrincet, boldog trogiri Ivánt ábrázolta, Nikola Firentinac műhelyének alkotása 1471-ből. Az oroszlánt ábrázoló központi mezőt 1932-ben eltávolították. A dombormű lábánál egy kőasztal található a bírák számára.

A tető belülről gyönyörű, festett fakazettás. 

A déli falon látható dombormű Beriszló Péter püspök és horvát bánt ábrázolja lóháton, Ivan Meštrović munkája. A loggiát 1892-ben újították fel.

A bizánciakat hamarosan elsöpörte a népvándorlás vihara, majd a 7. században avarok és szlávok érkeztek erre a vidékre és az új hódítók a korábbi romanizált őslakókkal keveredtek. 814 körül Nagy Károly hódította meg a várost. A 10. században Trau a megalakuló horvát állam része lett és a horvát királyoktól kiváltságokat kapott.

Hihetetlenül viharos évszázadok következtek, hol ez, hol az foglalta el a várost. Nem könnyű lekövetni. 

A horvát királyi ház kihalásával a terület a Magyar Királyság része lett és 1105-ben a város megnyitotta kapuit Kálmán, mint dalmát király serege előtt. 1108-ban a király a várost kiváltságokban részesítette. 1116-ban Velence foglalta el, de még ez évben visszatért a magyar uralom alá. 1124-ben II. István ismét elfoglalta, de 1125-ben ismét Velencéé lett. 1137-ben II. Béla serege foglalta el. 1164-ben Bizánc békekötéssel szerezte meg, de 1167-ben behódolt III. Istvánnak. 1170-ben ismét bizánci sereg foglalta el, de 1180-ban III. Béla visszafoglalta. A tatárjárás során 1242-ben ide menekült IV. Béla az üldöző tatárok elől.

1322-ben a velenceieké lett, de 1356-ban Nagy Lajosnak meghódolt. 1420 júniusában a velencei sereg véres csatában foglalta el a várost, ezzel addigi kiváltságait elveszítette. A velencei uralom a 18. század végéig tartott. A város vezetői ez időszakban folyamatos harcot vívtak a kormányzók és nemesek önkényeskedései ellen. A török hódítók elleni szüntelen harc a 17. századra tönkretette a város gazdaságát.

A Szent Lőrinc katedrálist még Könyves Kálmán királyunk kezdte el építtetni a XII. században. A Katedrális nagy része a XIII. században épült fel, így a román építészeti stílus jellemző rá. Nápolyi László királyunk 1409-ben eladta Dalmáciát a Velencei Köztársaságnak. A Katedrális templom részét a magyarok építették fel, míg a harangtornyát a velenceiek húzták fel a XV. - XVI. században. A Katedrális templom részére a román, míg a harangtoronyra a gótikus-barokk stílus a jellemző.

Ha belépünk a Katedrális kapuján, a Radovan-féle oroszlános kapuhoz érkezünk. Ezt Radovan dalmát szobrászmester készítette a XII. században. A felső ívben Krisztus megkeresztelése, illetve feltámadása látható. Ezt a történetet a külső ívekben, az angyalok figyelik. A bejárat melletti oszlopokban a négy évszakhoz köthető munkálatok láthatók, a külső oszlopokon pedig az apostolok figyelik a munkálatokat. A kapu legkülső részén egy-egy oroszlánon áll, Ádám és Éva.

A Radovan kaputól balra van egy másik kapu. Itt lehet felmenni a Katedrális tornyába, ahova jegyváltás után egy kő lépcsősoron mehetünk fel. Kis mászással először a Katedrális tetőszintjén található teraszra érkezünk ki. Érdemes itt is körbenézni, mert nagyon szép a Katedrális rózsaablaka és szép képeket csinálhatunk a szemközti Cipiko-palota gótikus ablakkereteiről, erkélyeiről. A toronyból jól belátható Trogir óvárosa és az egész Trogir-csatorna.

A Garagnin-Fanfogna palota épületében ma a Trogiri Városi Múzeum és egy galéria található. 

A palota parkját a 18. század végén alakították ki. A horvát klasszicista parképítészet egyik legjelentősebb alkotása. Az istálló klasszicista épületét Gianantoni Selva tervének egyik változata alapján építették. Garagnin régészeti gyűjteményéből 23 római sztélétöredéket építettek a keleti kerítésfalba. A parkban található még egy szarkofág, egy tógás római szobor törzse, egy mérföldkő és egy Statilia Maxima feliratos kő a 2. század közepétől.

A Velencei Köztársaság megszűnésével a város Napóleon császár Illír tartományának része lett, a francia uralom 1814-ig tartott. A város ezután a Habsburg Birodalom részévé vált. 1867-ben Strossmayer püspök támogatásával horvát nemzeti könyvtárat alapítottak és a város a horvát kultúra egyik központja lett. 1918-ban a Monarchia összeomlásával a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1941 áprilisában olasz csapatok szállták meg Traut, és a város Olaszország része lett, de 1944-ben felszabadult, visszakerült Jugoszláviához, és 1990 után a független Horvátország része lett.

Trogir óvárosának észak-nyugati sarkában fekszik a Kamerlengo erőd. A XIII. században kezdték el építeni. Miután 1420-ban a Velencei Köztársaság Trogirt is elfoglalta, az erődítményt tovább építették és egy erős és masszív haditengerészeti bázissá építették át. A velencei csatahajók a vár mögött, a mostani focipálya előtt sorakoztak.

Csontváry Kosztka Tivadar 1899-ben egy öt darabból álló festménysorozatot készített az akkori Trauban a nap járásának fényviszonyait tanulmányozó „napút-programja” keretében.

Nyaranta könnyű- és komolyzenei előadásokat tartanak az erőd belsejében.

Az ódon falakon pedig cseppkőképződést is megfigyelhetünk. 

A városban működik a Trogir nevű hajógyár, amelyet a 20. század elején építettek. A hajógyár 2 hajót tud egyszerre befogadni, összesen 55 000 tonna vízkiszorítással. 1990 és 2004 között 93 hajó készült el a gyárban.

Körülbelül 3-400 méter hosszú a Riva, vagyis a sétány. Ahogy a Tengeri kaputól elindulunk – egy pici részen látszódik még az eredeti várfal – majd velencei villák következnek. A török támadások végetérte után lett a várfal végrévényesen visszabontva. 

Az egész Trogir sétány nagyon szép, kicsit olyan luxus érzés, végigsétálni rajta. Magas pálmafák kísérik az épületeket, a tenger felől pedig szebbnél-szebb jachtok pihennek. Szinte egymást érik az éttermek is.

A Szent Domonkos-templom és kolostor a városmag déli oldalán, a tengerparton található. A négyszög alaprajzú apszissal díszített csarnoktemplom a 14. században épült, majd nyugati irányban bővítették. A homlokzaton találjuk a lunettás portált, melynek domborművét Nikola Dente mester alkotta. Belül egy fából készült nyitott tetőzetet találunk, gazdagon faragott konzolokkal. A ciszternát és a kerengőt keresztboltozatos csarnokok veszik körül. Az emeleten szinte az egész nyugati oldalt elfoglalja a refektórium. Az északi szárny az 1944-es bombatámadás során elpusztult, és már soha nem építették újra.

Trogir városi strandja az óvárostól keletre, pontosan az óváros és az új Ciovo híd között fekszik. Ez egy új kialakítású közepesen gyorsan mélyülő, kavicsos strand. Három kisebb öböl található itt, melyeknek partjára napágyak vannak telepítve.

Remélem kedvet kaptatok egy trogiri városlátogatáshoz, hiszen a tengerparti nyaralásba vagy esti programba egy-egy városi séta is belefér. 

Horvátországban rengeteg hasonló óvárossal rendelkező városka van, mégis mindegyik nagyon más. Hasonló az elrendezés, a stílus, a velencei hatás, a templomok, a sikátoros utcák, mégis mindenhol más a hangulat. Nézzétek meg milyen Zadar, Pula, Porec, Rovinj, és hasonlítsátok össze. 

Számos televíziós produkciónak is helyt adott Trogir, többek között a Doctor Who-nak 2010-ben, a BBC minisorozatának a Jonathan Strange & Mr Norrell-nek 2015-ben, és a Trónok harcának, amelyben a település Qarth városát jelenítette meg. 

A turizmus a legfontosabb gazdasági szektor a Trogiri-régióban, fedezve az önkormányzati költségvetések felét. Trogir az egyik leggyorsabban fejlődő kikötőváros Horvátországban, köszönhetően a hajóbérlés egyre nagyobb népszerűségének.

Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom! 

​Az információk nagy része a www.horvatorszaginfo.hu, és a wikipedia oldalairól származik.