Különleges patak völgy, ami egy hatalmas, dübörgő vízeséshez vezet - ez a csoda is Szlovéniában van. Gozd Martuljek mellől sétálhatunk be a Martuljek patak völgyén keresztül több óriási vízeséshez. Nekem az alsó vízesésig sikerült bemennem, de voltak olyan bátor próbálkozók, akik tovább is mentek. És hogy mihez kellett a bátorság? A bejegyzésből kiderül. Tartsatok velem, újabb csodás helyet mutatok.
Hol található? Szlovéniában, észak-nyugaton, az olasz határ felé, Gozd Martuljek falu mellett. Térképen ITT.
Szlovénia felől érkezve a Száva hídja után, Olaszország felől érkezve a híd előtt van egy kis parkoló, ahol megállhatunk. De érkezhetünk tömegközlekedéssel, busszal, a buszmegálló is közel van a kiinduló ponthoz.
A parkoló a hely látogatottságához képest tényleg nagyon kicsi. Nekem is csak úgy sikerült megállnom, hogy egy család pont akkor készült indulni, amikor én odaértem. A faluban máshol is meg lehet állni, csak akkor kicsit többet kell sétálni.
A parkolónál nagy térképen tájolhatjuk be magunkat és a környék túraútvonalait. Szomszéd település Kranjska Gora, ahonnan szintén sok túrázási lehetőség van.
A parkolóból induljunk a hegyek felé a kerékpárúton. Nem sokáig megyünk rajta, de figyelmesnek kell lenni, mert sokan bicajoznak erre és nem nyugdíjas tempóban.
Hamarosan kereszteződéshez érünk, ahol letérünk a kerékpárútról és egy erdei ösvényen haladhatunk tovább.
Hogy merre kell menni, az nagyon jól ki van táblázva mindenhol. Mindössze annyit kell tudnunk hozzá, hogy slap = vízesés. Tehát az első és a második vízeséshez is erre vezet az út. A kerékpárúton Jesenice vagy Kranjska Gora irányába tekerhetünk, és futókör is van kijelölve.
Újabb kereszteződésnél kis parkot, benne padokat és információs táblákat találunk. Érdemes kicsit nézelődni, aztán a jobbra tartó, széles úton menjünk tovább. A táblák itt is mutatják az irányt.
A parkban hatalmas sziklák, különleges növények és az azokat bemutató táblák vannak.
Kellemes erdőben visz tovább az utunk, ahol találkozhatunk helyi, gombagyűjtő nénivel, vagy kiránduló családdal is.
Hamarosan kiérünk egy nagy mező szélére, az elágazásnál balra tartva pedig pár lépés után a helyi faszénégetők kis kunyhóját láthatjuk, valamint több információs tábla mutatja be a mesterség jellemzőit.
A faszénégetés hagyományos erdei foglalkozás. A faszén készítéséhez gyertyánt, bükköt, kőrist, cserfát használnak. A fát boksába rakják, majd földdel betakarják, ezért maga az égés nagyrészt oxigénszegény környezetben történik. A boksát a tetején gyújtják be, majd 8–12 napig lassan égetik, azután egy napig pihentetik. A kész faszenet egykor kosarakban szállították az iparosoknak, vaskohászatokba, feketelőpor előállítására, a lakosság pedig vasaláshoz használta. Napjainkban a faszénnel leginkább grillezéskor találkozhatunk.
A nagyjából 2 500 m magas Martuljek hegylánc - legmagasabb csúcsa a Špik - Gozd Martuljek település fölött található. A hegység területe 1949 óta regionális parknak számít, 1981 óta pedig a Triglav Nemzeti Park része.
Innen szép rálátás nyílik a csúcsokra, márha nem takarja őket pára vagy felhő. Én hol láttam valamit, hol nem, úgyhogy inkább a táblán nézegettem a sziklás hegycsúcsokat.
A következő elágazásnál ismét balra kell tartanunk, mert az az ösvény visz tovább a patakhoz. Ha sikerül körtúrát mennünk, akkor a jobb oldali ösvényen térhetünk vissza. Tehát végülis a jobb oldali ösvény is felvisz a vízesés fölé, csak az nem a mély szurdokban indul.
Kényelmes gyalogúton haladhatunk még egy darabig az erdőben, de hamarosan odaérünk a Martuljek patak mellé.
Ez még nem az a vízesés, ahova tartunk, "csak" egy mesterséges vízlépcső. De ez is elég látványos és hangos is.
Átkelünk a keskeny hídon a patak fölött, majd jobbra fordulva a patak mentén megyünk fölfelé, folyásiránnyal szemben. Természetesen a táblák itt is mutatják merre kell mennünk.
A hídról szépen rálátni a két mesterséges vízesésre és a patak szűk völgyére.
A Martuljek patak völgyében a Triglav Nemzeti Parkban járunk. Természetesen a kijelölt útról letérni nem szabad, növényeken nem gyűjthetünk és az állatokat is inkább hagyjuk békében élni.
Keskeny, sziklás, csúszós ösvény visz fel a patak mellé.
Az első vízesés után megpillantjuk a másikat is. Neeem, ez még mindig nem az, amiért jöttünk. Ez csak színesíti az utunkat a fő attrakció felé.
A szurdokban vezető út sokáig zárva volt kőomlás veszély miatt, de nemrég biztosították az útvonalat és újból megnyitották a turisták előtt.
Ha mesterséges is, akkor is csodás egy ilyen vízesés. A megakadt fatörzsek pedig bizonyítják a patak erejét. Hóolvadáskor vagy hatalmas zivatarok után valószínűleg sokkal több víz jön lefelé.
Visszanézve is gyönyörű a völgy és a benne kanyargó patak.
A magas sziklafalakon kisebb barlangokat is megfigyelhetünk, de oda csak a madarak tudnak bekukkantani.
A keskeny ösvény egy darabig magasabban halad a patak medrénél, de hamarosan közelebb is mehetünk a vízhez.
A közel 500 m hosszú, 100 m magas sziklafalakkal határolt Martuljek-patak szurdokában élvezhetjük a természet szépségeit. A levegő kristálytiszta, a patak csobogó, a színek változatosak.
Ahol le lehet menni a patak mellé, ott mintha kőtorony építő verseny zajlana. Rengeteg kisebb-nagyobb tornyocska sorakozik a patak kövei között.
A víz egy kicsit érdekes színű... világoskék, de inkább tej szerű, mint átlátszó. Ez is gyönyörű és nagyon más, mint az itthon megszokott patakok, folyók színe, de mégsem olyan hihetetlenül zöldeskék, mint a közelben található más szurdokokban. Persze más időpontban ennek a pataknak is lehet olyan színe is.
A legjobb nyáron ellátogatni ide, amikor a meleg nap elől el lehet bújni a hűvös völgyben - amit a folyó és a vízesés alakított mai formájára. A hideg patak hűti a völgyet, itt nyáron is kellemes a klíma.
Hamarosan elszakadunk a pataktól és lépcsőkön egyre magasabbra kapaszkodunk majd. A törmelékes kövek miatt a lépcső megközelítése elég bokapróbáló. Stabil, csúszásmentes bakancs erősen ajánlott.
Keskeny szerpentinen folytatódik az út fölfelé. Ezen is ajánlott a lábunk elé nézni menet közben.
Fák csúszós gyökerei és mohás sziklák között halad az ösvényünk még feljebb.
Az egyre szűkülő kanyonban végül egy kis hídon kelünk át az egyre mélyebben zúgó patak túlpartjára.
Ne siessünk, élvezzük a látványt és hallgassuk az egyre hangosabb dübörgést, a vízesés felől.
Közben a mellettünk lévő sziklafalakon is, egyre több helyen folyik a víz lefelé, időnként a továbbhaladást is megnehezítve.
A fahíd túlpartján kibillent sziklaformáció vár ránk. Mekkora természeti erők kellettek ahhoz, hogy a köveket így megdöntse...?
Alattunk sebesen hömpölyög a patak világoskék "tej"-vize.
A gigantikus sziklafal mentén hosszú, korláttal ellátott acél lépcsősoron kapaszkodhatunk fel a következő kilátóplatformig, ahonnan fantasztikus rálátás nyílik az alsó vízesés közel 50 méter magas dübörgő zuhatagára.
Persze addig még kell egy kicsit menni fölfelé, van még szerpentin is, meg csúszós sziklák.
De szerencsére időnként van miben kapaszkodni.
Itt egy újabb híd.
És elénk tárul a félelmetes, fantasztikus, szédületes és csodálatos alsó vízesés.
Kicsit takarják a fák, de azért van, ahonnan jól rá lehet látni.
Aztán ha indulunk tovább fölfelé, akkor ismét a föntről jövő vizek okoznak nehézséget. Mindenhonnan folynak kis erecskék, patakok, vízesések a sziklákról, át az ösvényen is.
Ez a szakasz kicsit nehezebb, a vizes, csúszós köveken kell felmenni valahogy, a korlát mentén.
Közben a talpunk alatt csörgedeznek a patakok.
Innen is rálátni még a vízesés felső szakaszára, amivel lassan egy magasságba kerülünk.
Miután kiélveztük a nem mindennapi látványt, indulhatunk tovább a még mindig felfelé vezető, kellemetlenül meredek, sziklás, gyökerekkel szabdalt ösvényen.
Ahol fátyol-vízesés keresztezi utunkat.
Néhol nehéz eldönteni, hogy ez az ösvény, amin tovább kell menni vagy egy patak?
Ha nem lenne ilyen keskeny és csúszós, vagy lenne a sziklához rögzített sodrony vagy lánc kapaszkodó segítségnek, akkor talán élvezetesebb lenne.
Mert egyébként tényleg csodálatos, ahogy mindenhonnan jön a víz lefelé.
De mivel semmilyen kapaszkodó, korlát vagy segítség nincs, az ösvény pedig alig 20 cm-re szűkül, ráadásul a maradékot is sok helyen elmosta már a víz, én itt megtorpantam. Hogy hol az ösvény? Ott a kép alján... Látod? Nem látod? Na látod, ide kell a bátorság!
Az ösvényen tovább felmehetünk a felső vízeséshez, és/vagy egy kerülőúton visszatérhetünk a szénégetők kunyhójához.
A fotó nem adja vissza teljesen a látványt és az út "veszélyességét", élőben nekem hihetetlennek tűnt az átjutás. Holott mentek előttem mások is, akik nem fordultak vissza, tehát valahogy átjutottak ezen a szakaszon. Én azonban innen inkább visszafordultam.
Lefelé tartva aztán jött szembe pár fiatalból álló társaság, akik sörrel a kezükben, kistestű kutyával a hónuk alatt túráztak. Kíváncsian vártam, hogy mihez kezdenek a vízátfolyásos szakasznál, de nem jöttek vissza, tehát valahogy ők is átjutottak, pedig a cipőjük sem volt erre a terepre való. Lehet, hogy csak én vagyok nyúl... :-)
De visszafelé újra megcsodálható a hatalmas vízesés, miközben erősen koncentrálunk minden lépésre. A lépcső már megkönnyebbülés.
És így visszafelé sem kerültem el a szurdokot, hanem végigsétálhattam rajta újra, a másik irányból, más szemszögből is megcsodálva.
A kőtornyok építését van ahol tiltják, hiszen rengeteg kis állatka élhet a kövek között, alatt, akiknek szétromboljuk az életterét. Úgy látszik itt nem törődnek ezzel.
A Martuljek patak völgyében egy igazi érintetlen világ várja a természet szerelmeseit. Szlovénia ezen részéhez csak annyira nyúltak hozzá, hogy az ne rontson semmit az élményen. (Leszámítva a kőtornyokat.)
A szurdok bármikor, szabadon, ingyenesen látogatható. Bár viharok idején és hatalmas hóesések után nem annyira ajánlott.
Remélem kedvet kaptatok ahhoz, hogy megnézzétek a Martuljek patak hatalmas vízesését, sétáljatok a mély szurdokban a szétágazó vízfolyások mentén és élvezzétek a hegyvidék szépségét.
A környéken rengeteg más látnivaló is van, hiszen egész közel van a Bled, ahol van vár, vagy a tó körül sétálhatunk, vagy megmászhatjuk az Osojnica hegyet a legszebb panorámáért. A szomszéd falunál van a lenyűgöző szépségű, ám ma már igen drága Vintgar-szurdok, és az ingyenesen bejárható Pokljuka-szurdok is. A másik irányban találjuk a nagyon zöld Zelenci tavat, a Száva folyó egyik forrását és nincs nagyon messze egy másik, a Pericnik-vízesés sem. Kranjska Gora télen síközpont, nyáron túraközpont, mellette is vannak szép tavak, melyekben nyáron fürödhetünk is. És ha átmerészkedünk Olaszországba, a határ túloldalán találjuk a leírhatatlan szépségű Fusinei-tavakat, amikről hamarosan írok is.
Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni és a saját élményeket is szívesen olvasom!
Az információk egy része az alábbi weboldalakról származik: wikipedia, https://trekhunt.com,
https://kirandulastippek.hu.
Utolsó kommentek