kiránduló

Egy város, amiről mindenki szuperlatívuszokban beszél: Rovinj az isztriai városok közül a legromantikusabb, leghangulatosabb, legszebb, legolaszosabb,  legfestőibb! Mindez nem alaptalan, hiszen Rovinj tényleg gyönyörű, és ha valaki az Isztriai félszigeten jár, nem szabad kihagyni. Mutatom miért!

Hol található? Horvátországban, az Isztriai félsziget nyugati partján. Térképen ITT.

Rovinj olyan, mintha a szlovéniai Piran ikertestvére volna. Nagyon sok a hasonlóság közöttük, de azért egy kicsit mindkét város más. Amiben mindenképpen megegyeznek, hogy mindkettő gyönyörű.

Rovinj az Isztria nyugati partjának gyöngyszeme. Óvárosa egy félszigeten található, ahol a dombtetőn Szent Eufémia templomának tornya nyújtózik karcsún az ég felé. Ugye, hogy tisztára Piran?

(A fotó a kongres-magazine.eu oldalról származik.)

Az óvárosban sikátoros utcák, velencei házak, hangulatos kapualjak váltják egymást. Az olasz hatás itt még mindig nagyon erős, és ez nemcsak az építészetben érezhető, hiszen Rovinj-ban az olasz nyelv ma is hivatalos nyelv a horvát mellett.

Rovinj ősi város, annyira, hogy a környék már a történelem előtti időkben benépesült, és a legújabb régészeti feltárások igazolják, hogy az egykori szigeten már időszámításunk előtt 2000 évvel is volt település. Igen, eredetileg a mai óváros területe sziget volt, csak a 18. században kötötték össze a szárazfölddel, és lett így félsziget.

A kis utcákban pedig igazi, mediterrán, olaszos hangulat.

Egykor az Isztrián a félsziget nevét adó hisztri törzs élt, akiktől a rómaiak hódították el a területet, majd később a keleti gótok, a hunok és a bizánciak uralma következett. A rovinji szigetet a bizánciaktól előbb a longobárdok foglalták el, majd a Frank Birodalom része lett. Bár a tenger felől magas sziklák, a szárazföld felől erős falak védték, az erre járó hódítók többször is lerombolták és felégették.

Aztán a 13. században Rovinj a többi isztriai várossal együtt úgy vélte, hogy Velence tengeri hadereje megfelelő védelmet nyújt kereskedelmi és tengerészeti érdekeihez és 1283-ban Porec, Novigrad és Umag példáját követve meghajolt a velencei akarat előtt. Ezzel kezdődött a több évszázados velencei uralom, aminek a hatása a város házain a mai napig meglátszik.

A velencei gazdaság hajtóereje a kereskedelem volt, így Rovinjban is nőtt az áruforgalom, mely a településnek már határozott városi jelleget adott. A halászok és földművesek mellett megjelentek a kézművesek, a kereskedők és a tengerészek. Rovinj a középkori Isztria legforgalmasabb, legnagyobb kikötője lett. Kettős védfallal vették körül, és azokat három bástyával erősítették meg, de gazdagsága túlságosan is vonzó célponttá tette. A tengerészet fejlődése a kikötővárosok rivalizálásához, majd fegyveres összecsapásaihoz vezetett. Kalózokkal és más kereskedő nagyhatalmakkal történő összecsapások következtében ismét többször lerombolták és felégették a várost.

A török hódítás elől Isztria középső területeiről, Boszniából, Dalmáciából, de még Albániából és Görögországból is sok menekült érkezett a városba, aminek lakossága ugrásszerűen megnőtt. 1775-ben már 13 788 lakosa volt, több mint ma.

A 17. században mintegy 3500-an menekültek egy pestisjárvány elől Rovinj falai közé. A túlzsúfolt városka családjai kénytelenek voltak beérni egy-egy szobával, tűzhelyéhez azonban minden család külön kéményt épített; ekkor alakult ki az egymás fölé emelkedő házak kéményerdeje.

Rovinj volt legfontosabb kereskedelmi kikötő Velence közelében; tengerészei kivételes ügyességükről és bátorságukról voltak híresek.

A török harcok idején a velenceiek segítséget adtak erődök építéséhez, és a városfalakat is megerősítették. 1650-ben az uszkók veszély megszűntével a város részben a szigeten, részben az átellenben a ferences kolostor alatt fekvő szárazföldi területeken a falakon kívül is terjeszkedni kezdett. A sziget és a szárazföld között húzódó csatornán hidat építettek, majd 1763-ban a csatorna feltöltésével ezt megszüntették — ekkor vált Rovinj szigetből félszigetté.

Rovinj az Isztria legjelentősebb hajóépítő, halászati és hajózási központja volt. Itt volt a félsziget legfontosabb kőbányája is. Vezető szerepét 1719-ben veszítette el, amikor Ausztria Fiumét és Triesztet szabad kikötővárosi rangra emelte. Mindeközben önállósága látszólagos maradt, lakóit szigorú adóelőírások sújtották, ezért Rovinj lett a csempészet és a hatalom elleni lázadások legjelentősebb fészke.

A Velencei Köztársaság bukásával (1797) itt is megszilárdult a demokrácia, a várost 18 képviselőből álló tanács irányította. Az önkormányzat fennmaradt az 1805-ig tartó rövid osztrák, majd az 1813-ig tartó francia uralom alatt is.

1813-ban újra osztrák uralom következett. Az Isztria járásai közül az egyiknek Rovinj lett a székhelye. Az osztrák uralom alatt Rovinj nagyarányú ipari, tengerészeti és kulturális fejlődésen ment át. A fejlődés jobb életkörülményeket is teremtett. 1816-ban már kiépült a közvilágítás, majd megépült a régi iskola, a tésztagyárhoz a gőzmalom. Az 1800-as évek közepén épült a színház, a cementgyár, a dohánygyár, a viaszüzem, az üveggyár, a halfeldolgozó üzem, a kórház, és 1891-ben megalapították a tengerbiológiai intézetet. 1876-ban Rovinj-t elérte a vasút is, 1905-ben kiépítették a gázvilágítást, 1906-ban pedig bevezették a telefonszolgáltatást.
A városnak 1910-ben 10 022 lakosa volt.

Az I. világháborút követően Rovinj 1943-ig az Isztriával együtt olasz uralom alá tartozott. Az olasz kapitulációt (1943. szeptember 8.) követően az Isztria német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A település végül csak 1945 május elején szabadult fel. A háborút hosszas diplomáciai harc követte Jugoszlávia és Olaszország között az Isztria birtoklásáért. Az 1947-es párizsi békekonferencia Jugoszláviának ítélte, melynek következtében az olasz anyanyelvű lakosság Olaszországba menekült. 1911-ben a város népességnek még 97,8%-a (!) olasz anyanyelvű volt, de őket 1943-tól több hullámban egészen 1954-ig elüldözték. 2001-ben Rovinj lakóinak már csak 10,81%-a volt olasz. A településen mégis gyakoriak a kétnyelvű horvát/olasz hivatalos feliratok.

A város gazdasági életében az 1960-as évek közepétől a turizmus fejlődése hozott új fellendülést. 1991-óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a városnak 12 913 lakosa volt.

Rovinj óvárosának utcácskái szűk, hegyről le és föl kacskaringózó sikátorok. Román-gótikus, reneszánsz, barokk és neoklasszicista épületeinek ablakai, teraszai, tetőteraszai, kapuzatai és lépcsősorai megőrizték az ódon hangulatot. Az északi és déli oldalon fennmaradtak a kora középkori és reneszánsz városfalak. Az egykori hét városkapuból három maradt meg a kikötőből és az óváros között: a Szent Benedek-kapu, a város címerével díszített Szent Kereszt-kapu, valamint a Fal alatti kapu az 1590-es felirattal.

A Gradski tér előtt van a kikötő a mólókkal, ahol veszteglő halászhajók, vitorlásjachtok, motorcsónakok, bárkák megszámlálhatatlan árbócerdeje fogadja az ideérkezőt.

A Gradski térről északra a Valdibor tér felé van a zöldség- és halpiac.  A turizmus térhódítása ellenére a város ma is aktív halászfalu, így minden nap friss halat vehetünk a halpiacon.

A térről az óvárosba egy kőburkolatú barokk kapun, a Balbi-íven léphetünk be; ezt 1678-79-ben építették a velenceiek. A kapu íve felett kívülről egy török, belülről egy velencei emberfej látható. A kaput száz évvel később a Balbi család két címerével díszítették. Közöttük kőtábla található, afölött pedig a velencei szárnyas oroszlán domborműve. Az oroszlán egy „VICTORIA TIBI MARCE EVANGELISTA MEVS” (dicsőség neked, Márk evangélistánk) feliratú nyitott könyvet tart. (A könyv nyitott, hiszen ahogy fentebb már említettem, a várost a velenceiek háború nélkül foglalták el.)

A kapu bal oldalán áll a városi tanács épülete, az egykori prétori palota, amelynek alapjait még 1308-ban rakták le — majd többször bővítették és megújították. A tanácsterem freskóit 1584-ben festették. Az épület homlokzatát és átriumát 1850 és 1860 között megújították, egyúttal velencei és rovinji családok címereit, valamint a város címerét helyezték el rajta. Mai ismereteink szerint a város címere — egy fehér pajzsban elhelyezett vörös kereszt — a 14–15. századból származik.

Ez pedig a város múzeum gyönyörű, piros épülete.

Ahogy áthaladunk a Szent Kereszt kapun egy mesevilágba érkezünk. A szűk keskeny sikátorok kacskaringóznak egymás mellett, felkúszva a legelőkelőbb rovinji látnivalóhoz a Szent Eufémia templomhoz. Ha a nyár kellős közepén érkezünk Rovinjba, úgy készüljünk fel a városlátogatásra, hogy hideg víz legyen nálunk, mert a szűk utcákban bár árnyék van, megragad a nagy hőség és sokan rosszul lesznek.

Az óváros élő hely, láthatjuk, ahogy a helyiek szárítják a ruháikat, ahogy a művészek dolgoznak, hallgathatjuk az utcazenészeket. Az óvárosban számos üzlet, művészeti galéria fedezhető fel, remek éttermekben és kávézókban pihenhetünk meg.

Rovinjban az utóbbi évtizedekben fiatal képzőművészek telepedtek le, számos kis galéria, műterem és változatos ajándékbolt található a szűk utcákban. Ha ráérősen sétálunk, akár azt is megleshetjük, hogyan születnek a festmények, mert egyes alkotók ott dolgoznak az utcán.

Rovinj leghíresebb látnivalója, és jelképe a már messziről látható, dombon magasodó Szent Eufémia székesegyház. A dombról, és a templom harangtornyából egész Rovinjra rálátni, felülről szemlélhetők a mediterrán házak, a csodás kikötő és tengerpart.

A mai székesegyház helyén korábban egy jóval kisebb, valószínűleg a 8. század második felében emelt és Szent Györgynek szentelt, egyhajós templom állt. Miután szent Eufémia — a legendák szerint a 9. század elején kialakult — kultusza megerősödött, és őt tették a város védőszentjévé, a templomot 1178-ban megnagyobbították és átkeresztelték.

A templom eredeti tornya 1573-ban egy villámcsapástól összedőlt. Új harangtornyot csaknem száz évvel később, 1654–1677 között építettek az északi fal mellé. A tetején álló szobrot 1758-ban öntötték.

A harangtorony 63 m magas. Tetején a névadó szent két méter magas, álló alakja — egyik kezében az üdvözülést jelképező pálmaággal, a másikban a kínszenvedéseire emlékeztető kerékkel — mindig a szél irányába fordul. A néphit szerint ha Eufémia a szárazföld felé néz, esni fog, ha viszont az olasz partok felé (nyugatra), akkor szép idő várható. A kilátószintre (jegy ellenében) 183 lépcsőn juthatunk fel.

Eufémia egy 15 éves, fiatal konstantinápolyi lány volt, aki 304-ben szenvedett mártírhalált, mert nem adta fel keresztény hitét, és nem jelent meg Mars Isten ünnepén. 20 napon át kínozták, majd az oroszlánok közé vetették, de az állatok nem bántották, így végül kerékbe törték. A később szentté avatott lány testét kőszarkofágba tették, mely a legenda szerint 800-ban egy viharban eltűnt Konstantinápolyból, majd a vízen lebegve egész Rovinjiig úszott.  A helybéliek ökrökkel és lovakkal sem tudták a partra kivontatni, végül egy helyi halászfiú húzta partra, akinek álmában megjelent Szent Eufémia, és elárulta neki, hogy az ő maradványait rejti a kőkoporsó. Másnap reggel a fiú lement a partra, és mindössze két kis ökörrel gond nélkül kivontatta a szarkofágot a partra, majd fel a hegyre az akkori Szent György-templomhoz. A polgárok elámultak ezen a nagy csodán, és Szent Eufémiát fogadták védőszentjükké. A környező települések lakói is sorra zarándokoltak el koporsójához. A tisztelet jeleként a környéken sok lány kapta a szent nevéből eredeztetett Eufemie, Fumie, Fumice keresztneveket.

A templom épülete barokk stílusú, háromhajós. Oldalbejárata a déli fal közepén nyílik; mellette beépítettek a falba egy kis, 14. századi domborművet, amint szent Eufémia a régi, egyhajós, román stílusú templom makettjét tartja kezében.

Eufémia szarkofágja a templom jobb oldali kápolnájában tekinthető meg, a szentet bemutató mellékoltár mögött. A kápolna falának festményei 19. századiak. A két leghíresebb Eufémia az oroszlánok között és Eufémia koporsójának megérkezése Rovinjba.

(A kép a www.hu.wikipedia.org oldalról származik.)

A főoltáron sárkányölő Szent György szobra emlékeztet a templom eredeti patrónusára. A carrarai márványból faragott alak két oldalán Szent Rókus és Szent Márk szobra áll.

A templom ismert, forgalmas búcsújáró hely. Minden év szeptember 16-án (Eufémia halálának napján) hívők tízezrei keresik fel, hogy sorsuk jobbra fordulásáért, illetve egészségük javulásáért imádkozzanak a szenthez.

Estefelé megtelnek az éttermek, kávézók, melyekbe a bejárat mellett álló pincér is próbálja a vendégeket becsábítani. A kínálatban főként tengeri halak és herkentyűk, más (hagyományos balkáni) húsételek és az olasz hatásnak köszönhetően finom pizzák és tésztaételek találhatóak. Az éttermek kínálata között nem nagy különbség van és az áraik is hasonlóak. Aztán Rovinj éjszakánként felpörög, rengeteg szórakozóhely, hatalmas éjszakai élet van a városban és környékén. Bárok, diszkók, éttermek hajnalig nyitva vannak és a bulizást kedvelőket várják.

A főtér egyik látványos épülete az óratorony, ami a 19. században épült velencei stílusban.

A rovinji akvárium Európa legrégebbi hasonló intézménye, 1891 óta működik az óváros északi részétől pár perc sétára fekvő szép régi épületben a part mentén. Megtekintését azonban csak az igazi, elvetemült rajongóknak ajánlják, mert a túlnyomórészt adriai halakkal, rákokkal benépesített néhány akvárium már nem nagyon felel meg a modern kori igényeknek.

A kikötő környékén nagyon sok hajóutat kínáló standot találunk. A pár órás hajókázástól az egész napos Velencei kirándulásig választhatunk kedvünk és pénztárcánk szerint. Érdemes a Rovinj melletti szigetekre kirándulni, melyekből összesen 13 van Rovinj partjainál, vagy akár egy fél napos hajókirándulást választani a szárazföldbe 9 km hosszan benyúló Lim-fjordhoz, ami Rovinj közelében található és nagyon látványos.

(Itt zárójelben megjegyzem, hogy a tenger azért nem tökéletesen tiszta, ahogy a képen is látszik...)

A tengerparton található a fasiszta terror áldozatainak és az elesett katonáknak az emlékműve is.

Mellette klassz, bekerített játszótér a gyerekeknek.

Az Olaszországot idéző régi városrész mellett kiépült nagy kikötő és a várost övező hatalmas üdülőtelepek méltán teszik Rovinjt Isztria egyik legnépszerűbb úti céljává.

Az óváros pedig festői, és nemcsak az épületek miatt, hanem a sok galéria, és az utcákon látható festmény miatt is. :)

Ráadásul aki az aktívabb nyaralást szereti, annak remek lehetőség az Isztria többi gyönyörű és különlegességekkel teli városának felfedezése, mint pl. délre Pula, ahol rengeteg római kori látnivaló van, pl. Colosseum is. Vagy északra Porec, ahol bizánci mozaikképek is vannak a sok más látnivaló mellett. Opatijaban pedig monarchia korabeli időket idéző villák és szállodák között sétálhatunk, valamint egy csodálatos botanikus kert is van.

Remélem kedvet kaptatok, és ha erre jártok, nem hagyjátok ki az Isztria gyöngyszemét, Rovinj-t, ami mindenképpen megér legalább egy egynapos kirándulást, ahogy az ikertestvére Szlovéniában, Piran is.

A város történelme a wikipedia, a többi információ egy része pedig az utazas-nyaralas.info és a horvatorszaginfo.hu oldalakról származik.

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.