kiránduló

Az Isztriai félsziget harmadik gyöngyszeme Poreč, ahol az óváros a római kori városszerkezetre épült, a bazilika a világörökség része, a történelmi emlékek egyedülállóak, emellett azonban nyüzsgő tengerparti fürdőhely, és izgalmas szórakozási lehetőségek tárháza. Az Isztrián érdemes a Poreč melletti üdülőtelepek egyikét választani a nyaraláshoz, de ha nem is maradunk egy hétig, egy egész napos látogatást mindenképpen megér! Mutatom miért!

Hol található? Horvátországban, az Isztriai félsziget nyugati partján, Umag és Rovinj között félúton. Térképen ITT.

Ha a hasonlóságuk miatt Piran és Rovinj ikrek, akkor Poreč a harmadik testvér, hiszen ennek a tengerparti városnak is félszigetre épült az óvárosa, hangulatos, sikátoros utcákkal és gyönyörű történelmi emlékekkel. Az Isztrián járva ezt a várost sem szabad kihagyni. :)

(A fotó az uniline.hr oldalról származik.)

Poreč a Poreština nevű tájegység központja az Isztriai-félsziget nyugati részén. Maga a városmag egy a tengerbe-nyúló kis félszigeten található, de a város a történelem során a tengerpart mentén, valamint a szárazföld belseje felé is elterpeszkedett. Ma már egy tízezer lakosú városka, azonban nyáron a "lakosok" száma megsokszorozódik. Horvátországban a legtöbb vendégéjszakát Dubrovnik-ban töltik általában, de Poreč ezen a listán az előkelő harmadik helyen áll (Rovinj után).

A város területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. A rómaiak az i. e. 178 és 129 közötti véres háborúkban foglalták el az Isztria területét és a mai belváros helyén már időszámításunk előtt két évszázaddal táborhelyet építettek. Aztán Tiberius római császár idejében a hely városi rangot kapott, és a városmagot várfal védte.

Lehet, hogy ezeket az utcaköveket azóta koptatják cipők milliói? :)
Lehet, hogy nem, de mindenesetre elég fényesek. Ezért némileg csúszásveszélyesek is.

A 3. században keresztény közösség alakult itt, akik keresztény szentélyeket építettek. Az 5. században a városban keresztény bazilika épült, melynek elődjében a hagyomány szerint még Mauro püspök, a város későbbi védőszentje is misézett.

A Nyugatrómai Birodalom bukása után a város a keleti gótok fennhatósága alá tartozott 539-ig, amikor a Bizánci Birodalomnak két és fél évszázadra sikerült a területet visszahódítania. A bizánci uralom idején élt Eufrazius püspök aki a bazilikát újjáépíttette. Az új bazilikát a ravennai bazilika mintájára építették.

Euphrasius püspök a 6. század közepén építtette át és bővíttette ki a székesegyházat bizánci stílusban, melyhez átriumot és emlékkápolnát építtetett. Később róla nevezték el a ma is álló székesegyházat. Az építés hozzávetőlegesen 535-től 550-ig tartott.

A templom építészetileg és berendezését tekintve is nagy művészeti értéket képvisel. A belső teret két árkádos oszlopsor osztja három részre, melyeken fennmaradt az eredeti stukatúra és az impozáns márvány oszlopokat díszítő Euphrasius monogram. Mindhárom hajó falait mozaikok díszítik, melyek a középső apszisban maradtak fenn a legjobb állapotban.

Ennek középpontjában a gyermekét karján tartó Istenanya alakja látható oldalán a vértanúság koronáját tartó szentekkel. A szentek között ott látható Euphrasius püspök is kezében a templom kicsinyített másával.

Az apszisban fennmaradt a márvány püspöki trónus a papok számára készített eredeti márványpadokkal. 1277 körül Ottó püspök idejében készült a mozaikkal gazdagon díszített baldachin Szent Mauro és Eleuterius, valamint Szent Demeter, Julianus, Ekolitus és Projektus ábrázolásával. Az épületegyüttest az UNESCO 1997-ben a világörökség részévé nyilvánította.

A 6. században szlávok, mai a horvátok ősei érkeztek erre a vidékre és 620 körül megalapították saját településeiket. Később a longobárdok foglalták el a területet, majd a Frank birodalom része lett. A frank uralom bukása után a függetlenség időszaka következett.

Porec 1267-től a Velencei Köztársaság része lett. A velencei uralom több mint ötszáz évig tartott. Ez a város gazdasági és kulturális fejlődésének időszak volt. A 14. és 15. században Poreč kereskedők és kézművesek városa lett. Ebben az időszakban számos szép palota épült itt. A velencei stílus természetesen itt is felfedezhető még ma is az épületeken.

A 16. században a sorozatos háborúk és a különböző pusztító járványok következtében lakossága annyira lecsökkent, hogy 1630-ban már csak harmincan (!) éltek a városban. Az újabb fellendülés 1667-ben kezdődött, amikor a velencei hatóságok a török hódítás útjába eső területekről dalmáciai, montenegrói, albániai és krétai menekülteket telepítettek ide.

A Velencei Köztársaság bukása (1797) után francia uralom következett, majd a város a Habsburg Birodalom részévé vált. 1861-ben Poreč az Isztria székhelye lett, itt az egykori ferences templomban ülésezett a tartományi parlament és itt voltak a közigazgatás intézményei is.

A 19. században Poreč az olasz és a horvát nemzeti eszmék küzdőterévé vált. Ebben az időszakban az egész Isztriához hasonlóan jelentős társadalmi és gazdasági fejlődésen ment át. A várost 1902. április 1-én érte el a „Parenzana”, a 760 mm-es keskeny nyomtávú Trieszt-Piran-Poreč helyi érdekű vasútvonal, amelyet azonban 1935-ben bezártak. (Egykori nyomvonalon ma nagyon népszerű kerékpárút található.)

Erre az időszakra esik a turizmus megjelenése, az első szállodák felépítése. Poreč-nek 1910-ben 4854 lakosa volt.

Porec 20. századi történelme szinte megegyező Rovinj történelmével.
1920-tól 1943-ig az Isztriával együtt olasz uralom alá tartozott, majd német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A város környékén már 1942-től partizánharcok folytak, mely a német megszállást követően a megszállók elleni háborúvá szélesedett. A város német parancsnoka azonban erős helyőrséget hozott létre lefoglalva a kikötőt is a bauxit szállítmányok számára.

1944-ben és 45-ben a várost több szövetséges bombatámadás is érte, mely során a középkori városmag is súlyos károkat szenvedett. Az épületek hetven százaléka semmisült meg vagy sérült meg súlyosan.

Az 1947-es párizsi békekonferencia a várost Jugoszláviának ítélte, melynek következtében az olasz anyanyelvű lakosság (a teljes lakosság mintegy 80-90 százaléka) Olaszországba menekült. A jugoszláv uralom idején jelentős iparosítás ment végbe és fejlődött a turizmus is. A város 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik.

Poreč az ország turistaforgalmának egyik központja, számos szállodával és szórakozóhellyel. A városnak 2011-ben 9684, a hozzá tartozó településekkel együtt 16 696 lakosa volt.

Hát így alakult ki ez a gyönyörű városka, melyen rómaiak, gótok, bizánciak, frankok, szlávok, velenceiek és osztrákok mind otthagyták kéznyomukat. Talán ezért lett ilyen sokszínű, változatos és hangulatos.

Nyáron (főként augusztusban) Porec-ben az átlaghőmérséklet 30 fok körüli, és a sok napsütésnek köszönhetően a tenger is felmelegszik. Strandok a városközpont közelében is vannak, például ez itt, ami betonos, köves. De a város körül több kék zászlós, kristálytiszta vizű strand is található.

A város kikötője ma határállomás is, hiszen több nemzetközi hajójárat is indul vagy érkezik Porec-be. Például Velencébe is menetrend szerinti hajójárat közlekedik. (És mivel Horvátország - bár tagja az Európai Uniónak -, még nem tagja a Schengeni övezetnek, ezért minden határon van (okirat) ellenőrzés.)

A város főterén áll az Angyalok Királynője (Župna crkva Gospe od Anđela) plébániatemplom, melyet 1747 és 1770 között építették. Harangtornya 21 méter magas.

És a főtéren este talán még többen vannak, mint napközben. Este vannak koncertek is, vagy csak utcazenészek muzsikálnak, de mindenképpen pezseg az élet még éjfélkor is.

A sikátoros utcákban isteni fagyikat lehet kapni, és ha vicces kedvükben vannak az eladók, akkor dobálják is a gombócokat.

Az éttermek előtt pedig akár konkrétan kiválaszthatjuk, hogy melyik tengeri herkentyűt kérjük vacsorára. A friss árut közszemlére teszik, így csalogatják az éhes és kíváncsi turistákat.

Estére megtelnek az éttermek teraszai, hangos, olaszos temperamentummal nyüzsögnek vendégek és pincérek éjszakába nyúlóan.

Porec testvérvárosa Siófok, és ahogy Siófokon is van Isztria sétány, itt is találhatunk Siófok parkot. A városban egyébként a parkok és közterek gondozottak, és meglepően tiszták. (Ezen a táblán is megfigyelhetjük a kétnyelvű (illetve jelen esetben háromnyelvű) feliratokat, hiszen az olasz is hivatalos nyelv.)

Az Ulica Decumanus régi, római főutca, érdemes teljes hosszában végigjárni. Szebbnél szebb házak láthatók az utca mentén, számos étterem, üzlet, és persze nagy tömeg várja a kirándulókat. A tömeg korán reggel elkerülhető, a legnagyobb élet pedig esténként van. Az utca mentén helyezkedik el az Ötszögletű torony, a Romaneszk ház, egy római templom romjai, és az akvárium is.

Az óvárosban található egy akvárium. Itt 24 medencében, 70 különböző tengeri halfajt lehet megnézni. Köztük helyi őshonos halfajtákat és trópusi halakat is.

(A kép a horvatorszaginfo.hu oldalról származik.)

A félszigetről csodás naplementékben is gyönyörködhetünk, feltéve ha nem felhőbe megy le a nap. Bár azért így sem csúnya... :)

Az est leszálltával tovább pezseg az élet a butiksoron is, a csecsebecse árusok késő éjszakáig nyitva vannak, hiszen kellemesebb a langymeleg estében vásárolgatni, mint nappal a forróságban.

És nemcsak Poreč belvárosában vannak látnivalók, hanem a környéken is. Nem messze van egy nyáron is hűvös cseppkőbarlang, és hajókirándulásokat is tehetünk, például a közeli Sveti Nikola szigetre, ahol igényesen kialakított strandokon élvezhetjük a tengerpartot.

Remélem kedvet kaptatok, és ha az Isztrián jártok, nem hagyjátok ki Poreč városát. Érdemes benézni és elidőzni a történelmi díszletek között.

Ugyanígy nagyszerű célpont Poreč két testvére (akik ikrek): Rovinj, az Isztriai félsziget gyöngyszeme, és a szlovéniai Piran. Ez a három város nagyon sokban hasonlít egymásra, mégis mindegyik egyedi, különleges és összetéveszthetetlen.

Ráadásul aki az aktívabb nyaralást szereti, vagy szívesen összeköti a tengerpartot városlátogatásokkal, annak remek lehetőség az Isztria többi gyönyörű és különlegességekkel teli városának felfedezése, mint pl. délre Pula, ahol rengeteg római kori látnivaló van, pl. Colosseum is. Vagy a keleti parton Opatija, ahol monarchia korabeli időket idéző villák és szállodák között sétálhatunk, valamint egy csodálatos botanikus kert is van.

Az információk részben a wikipedia, az utazas-nyaralas.info, és a horvatorszaginfo.hu oldalakról származnak.

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.