kiránduló

A Badlklamm kicsi szurdok, kicsit nehéz tereppel, kicsit eldugott helyen, viszont nagyon vadregényes, nagyon természetes, nagyon nagy sziklák vannak benne és eléggé kiépítetlen. A térképen találtam rá, amikor látnivalókat kerestem Graztól északra, aztán elmentem megnézni és érdemes volt! Ha nem hallottatok még róla, tartsatok velem, megmutatom milyen, aztán majd nézzétek meg élőben is! De csak gyakorlott túrázóknak és nagyobb gyerekeknek ajánlott. Mert ilyen helyek vannak benne:

Hol található? Ausztriában, Stájerországban, Graz-tól északra kb. 20 km-re, Badl falucska szélén. Térképen ITT.

Ha a falu meg van, a tábla után mindjárt az út bal szélén van parkoló, ahol megállhatunk.

A szurdok a parkolóval szemben, a másik oldalon van, de semmi nem jelzi az út mellett, hogy hol kell bemenni, sőt a bejárat olyan, mintha egy ház udvarára mennénk. De ettől ne riadjunk vissza, a szurdok bejárata tehát a következő képen középen lévő betonos bejárat, ahol a piros autó parkol.

Lehet, hogy ez is egy nyilvános parkoló a szurdokhoz, de én inkább kint álltam meg. A szurdokba vezető út pedig egyenesen tovább megy, a zöld gyepen be az erdőbe.

Itt már találkozhatunk az Ausztriában szokásos sárga útirányjelző táblákkal is. A felső tábla azt mutatja, hogy erre átmehetünk Semriach-ba, ami a hegy túloldalán lévő település. (Arról "híres" még, hogy a szomszéd Peggau-ban lévő Lurgrotte barlang is átvezet a hegyen és Semriach-nál van a másik vége. De erről majd egy következő bejegyzésben.)

A sárga tábla is felhívja a figyelmet, hogy erre csak gyakorlott túrázók induljanak, illetve, hogy az átvezető út viharkárok miatt nem járható. Valóban vannak bedőlt fák, de a szurdok ettől még teljesíthető.

Ha szurdok van, akkor pataknak is lenni kell! Meg is találjuk a patakot, mely a hegyről jön és a közelben ömlik a Murába. E mellett a patak mellett kell haladnunk a szurdokban.

Aztán a turista jelzés is feltűnik a sziklán. Ausztriában majdnem minden útvonal ezzel a piros-fehér-piros jelzéssel van felfestve, az utakat számokkal különböztetik meg egymástól, amit a sárga táblákon nézhetünk meg. Tehát itt a Badlklamm szurdokban is ezt a jelzést kell követnünk. (De nem lehet eltévedni, mert csak egy út van.)

Ahogy beérünk az erdőbe, rögtön egy kis problémával találjuk szembe magunkat: a gyalogösvény hol a patak egyik, hol a másik partján megy tovább, tehát át kell mennünk a patakon. Híd viszont sehol nincs. De a patak kövei, illetve a beesett (vagy direkt oda tett) farönkök segítségével át tudunk menni száraz lábbal is.

A patak völgye szűk, de azért annyi hely van, hogy egy keskeny gyalogösvény elférjen, csak hol innen, hol onnan fér el. Azért érdemes vízálló bakancsban jönni, aminek nem csúszik a talpa, mert abban nagyobb biztonságban vagyunk. :-)

Mi is a szurdokvölgy? A szurdok általában egy mély völgyben futó sebes folyó, patak, mely az évezredek alatt vájt mély völgyet a mészkőbe, és munkálkodik ezen tovább a mai napig. 

A nedves, hűvös völgyek jellemző növénye a gímpáfrány. Ez a páfrány az árnyas, hűvös szurdokvölgyek jellemző faja, de megtalálható sziklaerdők és bükkösök aljnövényzetében, barlangbejáratoknál is. A gímpáfrány az egyetlen olyan páfrányfaj, amelynek levelei osztatlanok. Nevét onnan kapta, hogy levele állítólag hasonlít a gímszarvas nyelvére.

Nyáron nagyon zöld, buja növényzet van, és mivel valószínűleg elég kevesen járnak erre, néhol be is van nőve az ösvény. Emiatt a hosszú nadrág is ajánlott. Eső után pedig tutira vizesek is leszünk.

Én is eső után voltam, végülis nem letten nagyon vizes, csak úgy derékig. :-D
De a csalánosban is jól jött a hosszú nadrág.

Néhol hatalmas sziklák vannak, lelógó növényzettel. A fotó nem adja vissza, meseszép hely!

Időnként fel van festve a fákra a jelzés, ebből tudjuk, hogy jófelé megyünk, de erre nincs is semmilyen elágazás vagy kereszteződés.

Néhol sziklákon is lépkedhetünk a patak mentén, aztán újra elveszünk a zöld növénytengerben.

És megérkezünk az első technikásabb részhez. Itt egy kötélbe kapaszkodva, kicsi és vékony vaskampókon tudunk átlépkedni a meredek sziklafalon, amik még messze is vannak egymástól.

Ezek miatt a szakaszok miatt nem ajánlott sem kisgyerekkel, sem kutyával jönni. Bár a kutya lehet, hogy lent a patakban tovább tud menni.

Több ilyen rész is van egymás után, ahol a patak jóval lejjebb folyik, az utat viszont meredek sziklafal keresztezi.

Hát igen, itt azért van egy kis izgalom. A vaskapcsok kicsit, csúsznak, a sziklafal meredek. De legalább van mibe kapaszkodni.

Aztán ahogy átjutottunk a kalandos részen, az ösvény a patak mellett folytatódik tovább.

Néhol vízesések csobognak a kövek között.

Nekünk pedig újabb kihívással kell szembe nézni.

Szerencsére az ilyen meredek kőfalas, vaskapcsos részek rövidek, hamar túl lehet lenni rajtuk. Csak nagyon kell figyelni, le ne csússzunk, mert az bizony fájdalmas lehet. (És a hegyimentők is nehezen szednek ki minket innen...)

A pár, kihívást jelentő szakasz után újra az erdőben, egy kellemes ösvényen folytatódik az út.

Meg persze a patakon is át kell kelni még néhányszor.

Varázslatos hely sok zölddel, buja növényzettel, mohás sziklákkal, páradús levegővel, csobogó patakkal. Nagyon jó ott lenni!

Még akkor is nagyon jó, amikor időnként keresni kell az ösvényt, vagy a lehetőséget, hogy merre is tudunk továbbmenni.

Újabb kötéllel biztosított szakasz a szikla peremén... aminek a végén jön a meglepetés: a kötél vége lelóg a patak felé. És nincs tovább sziklaperem. Tehát itt le kell mászni a kötélbe kapaszkodva. Nem könnyű, mert elég nagyot kell lépni lefelé.

Az előző volt az utolsó ilyen kötéllel biztosított, csúszós, nehéz rész, innentől "könnyebb" lesz. :-) Itt már a patak nagy, mohás sziklái között kereshetjük az utat.

Ott a jelzés, tehát tényleg erre kell menni, csak néha nem egyértelmű, hogy hogyan...

Időnként vízesésekben is gyönyörködhetünk. Nem nagyok, de azért örülünk nekik.

A szurdokban az út végig a patak mentén halad, majd a végénél kell jobbra fordulva elhagyni a völgyet, hogy kerülőúton térjük vissza a kiindulási ponthoz, de azt nyíl jelzi majd.

Továbbra is keskeny ösvényen haladhatunk, ami folyamatosan átvisz a patakon.

Ahol kicsit szélesebb a patak, ott nagyobb kihívás átjutni a túlpartra, de nem lehetetlen. Én megúsztam szárazon, itt sem ázott be a cipőm.

Pedig csak túracipőben jöttem, gondoltam egy ilyen kis szurdokhoz nem kell nagy túrabakancs. És hát persze, végig lehet járni bármiben, de jobb lett volna a bakancs.

Nagyon sok a völgyben a bedőlt fa, szerencsére sok alatt átférünk, így nem akadályoznak a haladásban.

Itt messziről azt hittem egy házikó tetejét látom, de csak egy jó nagy szikla.

Aztán persze vannak az úton is bedől fák, így előfordul, hogy át kell mászni rajtuk.

Még szerencse, hogy nem volt túl sok víz a patakban, pedig a látogatásom előtt nagyon sok eső esett. Még így sem volt egyszerű itt átmenni.

Aztán olyan rész is van, ahol a sziklák között kell feljutni valahogy.

És gyökereken is fel kell mászni.

Nyáron a fára festett jelölés épp, hogy kilátszik a gazból.

És meglett a szurdok vége, itt a nyilat követve kiérünk a faluba visszavezető kerülőútra.

Sárga táblák mutatják az irányokat. Ha nem szeretnénk tovább menni Semriach felé, akkor itt Peggau felé forduljunk, az az út visz vissza Badl-ba.

Egy darabig még fölfelé kell menni az erdőben, pedig azt hittem innen már csak lefelé vezet az út.

Természetesen vissza lehet menni a szurdokban is, hiszen ez a szurdok nem egyirányú és a szembe jövő túrázók mennyisége sem fog problémát jelenteni.

Mi egész úton senkivel nem találkoztunk, igaz hétköznap voltunk ott.

A széles utak után keskenyebb részek is vannak erre is, meg olyanok, ahol bujkálni kell a bedől fák alatt.

Az erdőben rengeteg ciklámen nyílik, de természetesen itt is védett virág, leszakítani, hazavinni nem szabad.

Aztán hamarosan már hallani az autók hangját, és amikor meglátjuk a fák között a házakat, le is értünk.

Szemben a hatalmas sziklafal a Mura túlpartján emelkedik a magasba.

Egy "farm" mellett érünk le, ahol általában traktorok, más gépek is állnak. Itt érünk ki az erdőből és csatlakozunk rá az aszfaltos útra.

A bekötőúton még tovább kell mennünk lefelé, és végül Peggau mellett érünk le, a kőbányáknál. Innen gyalog a Lurgrotte cseppkőbarlang is közelebb van, mint a Badl-i parkoló, és azt is érdemes megnézni. Ezt a kettőt kötöttem össze én is.

Sajnos innen az autóút mellett kell visszaballagni Badl-ba. Nem főút, de azért van rajta forgalom, mert ez az út halad az autópályával párhuzamosan a falvak között.

Út közben még egy közlekedéstörténeti, vasúttörténeti, építészeti érdekességgel is találkozunk, amit Badlwandgalerie-nek hívnak. 1841-ben kezdték építeni a Bécset a Trieszti kikötővel összekötő vasútvonalat a Mürzzuschlag Graz szakaszon. Ez a rész elég nehéz terepnek bizonyult, ezért azt találták ki, hogy egy boltíves alagutat építenek a vonatnak, melynek a tetején pedig a közúti forgalom bonyolódhat. Az építkezés megkezdése után alig több mint egy évvel már meg is nyitották az útvonalat, bár ekkor még nem volt teljesen kész. Az ebből az építkezésből szerzett tapasztalatokat később a Semmering vonalnál is felhasználták. 

Az építmény végül 230 m hosszú volt és 35 boltívből állt. Egészen a vonal villamosításáig használatban volt, azonban mivel a 6,5 ​​méteres belmagassága nem tette lehetővé a vezetékek kiépítését, a Badlwandgalerie-t elkerülő új vasúti szakasz épült két új Mura-híddal és a Mura túlsó partján lévő Kugelstein alagúttal, amelyet 1966. május 22-én nyitottak meg. Ettől kezdve a Badlwandgalerie-t csak közúti közlekedésre használták. Azonban a megnövekedett forgalomhoz keskenynek bizonyult, így az utat is fejleszteni kellett. Miután megépült a kerülő út, a galériát magára hagyták.

A Badlwandgalerie boltozatainak nagy része mára már bedőlt, és az építményt már nem lehet gyalogosan sem megközelíteni. 1999-től 2009-ig a Badlwandgalerie megmentését végző helyi egyesület megpróbálta megőrizni a külső árkádíveket és portálokat, amelyek jórészt épek, műemléki védelmet is kapott, de az állagmegőrzés túl drágának bizonyult, így mára teljesen elhanyagolt állapotba került. A természet visszahódítja, a növényzet lassan benövi ezt a gyönyörű építményt.

A vasúti alagút után a domboldalban egy ágyú csövével is szembenézhetünk, majd lassan visszaérünk Badl-ba, a parkolóhoz.

Remélem kedvet kaptatok egy jó kis túrához és ha Graz környékén jártok, felkeresitek ezt a kis eldugott, vadregényes szurdokot. Javaslom, ne eső után menjetek, mert akkor még jobban csúszik. A sodronyok, kötelek vizesek, sárosak, a kapaszkodáshoz esetleg egy kerékpáros (vagy konditermi) kesztyű jól jöhet. És tényleg inkább csak gyakorlott túrázóknak ajánlom.

Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!

Az információk egy része a wikipedia oldalairól származik.