kiránduló

A Cuha patak völgyét szurdoknak hívják, de azért a klasszikus értelemben ez nem egészen szurdok. Széles sétaút vezet benne és maga a völgy is széles, viszont rengeteg látnivalót rejteget, van benne forrás, barlang, patakcsobogás, hatalmas sziklák, pihenőhelyek és hazánk egyik legszebb vasútvonala. A legnagyobb kihívás a völgyben a rengeteg patakátkelés, gázló, ahol bizony bele kell lépni a - jó esetben - pár centis vízbe. Emiatt akár a túrázáshoz nem túl kényelmes, ámde praktikus gumicsizmában is végigjárhatjuk a Cuha-szurdokot, hiszen a Porva-Csesznek és Vinye vasútállomások közötti szakasz nem annyira hosszú. Persze nyáron egy szandál is jó lehet, vagy a patakban sétálhatunk mezítláb. De nézzük, mitől olyan népszerű a Cuha patak völgye? Mit a titka ennek a szurdoknak? Tartsatok velem!

Hol található? Magyarországon, Győr-Moson-Sopron és Veszprém megye határán, Porva-Csesznek és Vinye vasútállomás között. Térképen ITT.

Talán Bakonyszentlászó-Vinye felől megközelíthető autóval is, de sokkal egyszerűbb vonattal utazni. Mindkét irányban ütemes menetrend van, a vonatok két óránként járnak. Én Zircről indultam, de Veszprémből, vagy Győrből is egyszerűbb vonattal utazni a szurdokhoz. Ez tehát egy olyan túra, ami vonatozással kezdődik. :-) Az állomáson jegyvásárlási lehetőség nincs, jegyet majd az út során a kalauztól tudunk vásárolni - vagy előre a MÁV honlapján, illetve telefonos applikációból.

Zirc felől érkezve Porva-Csesznek állomáson nagyon sokan leszálltak, gondolom ők Vinye felé, folyásiránnyal megegyezően járták végig a patakvölgyet, de folyásiránnyal szembe menni mindig látványosabb, ezért én elmentem Vinyéig. (Nemcsak ezért, hanem azért is, mert ott van az Alsó-Cuha szurdok, ami sokkal vadregényesebb és néptelenebb ismert társánál.)

Út közben a vonatról is látszott a szurdok túraútvonala, tulajdonképpen a vonatból már megnézhetjük, hogy mi vár ránk.

Hiszen a vasút is ott kanyarog a patak mentén, csak egy kicsit magasabban. És alagutakon is keresztülbújik, ami még színesíti a vonatozást. Persze érdemes közben folyamatosan az ablakban lógni, sőt futkoshatunk is egyik oldalról a másikra, mert gyönyörű tájon zakatol a vonat.

Sőt! A MÁV 11-es számú, Győr-Veszprém vasútvonalának Bakonyszentlászló és Veszprém közötti szakasza Magyarország egyetlen műemléki védettségű vasútvonala.

A valódi gyalogtúra Vinye állomástól indul. Ez Zirctől a második megálló, kb. 20 perc a menetidő. 20 perc gyönyörködés a tájban, a sűrű erdőben és a kanyargó patakban.

Vinye nem település, közigazgatásilag Bakonyszentlászlóhoz tartozik. Korábban az Eszterházy család erdőbirtok központja volt, 1912-től fűrészüzem működött itt. Ma leginkább az idegenforgalomból profitál, házaiban szálláshelyek, éttermek, kávézók működnek.

Az állomásról széles úton indulhatunk a szurdok felé, az irányt nagy fatábla is jelzi. Egyébként a Cuha-szurdokon keresztül a piros sáv vezet, így azt a jelet keressük a fákon. Itt még mellette van a sárga és a zöld sáv is, de azok majd elkanyarodnak. Nekünk a piros kell.

Az út mellett jobbra egy hatalmas, 500 éves tölgyfa is álldogál.

Elágazásnál jól láthatóak a fán a következő jelzések, illetve még útirányt mutató tábla is van. Itt jobbra az erdei iskolát találjuk, nekünk viszont egyenesen kell tovább mennünk.

Hamarosan erősen lejteni kezd a talaj, és út közben pihenő, piknikező helyet is találunk tűzrakóval.

Majd meglátjuk a patakot is a völgyben, mindjárt megérkezünk a völgy bejáratához.

A patak előtt még érdemes kitérni jobbra, tábla is mutatja, erre van a Kőpince barlang.

A Kőpince-barlang a híres bakonyi betyár, Savanyó Jóska tanyája volt. Tágas, 14 m hosszú és 8 m széles a barlang terem, mennyezetén kürtő nyílik a felszínre.

A Kőpince-barlang, más mészkőben található barlangokhoz hasonlóan egykoron a hegy belsejében oldódott ki, a felső-triász mészkő réteglapjai mentén. Később a terület kiemelkedése miatt bevágódó Cuha-patak eróziója felszínre nyitotta és részben el is pusztította az addig zárt üreget.

Ha van nálunk zseblámpa, akkor akár kis cseppköveket is kereshetünk a barlang mennyezetén, illetve megcsodálhatjuk a kőzetek rétegeit. És a kilátás sem rossz a barlangból.

A barlang melletti táblán a karsztosodási folyamatokról olvashatunk.

Barlang után keljünk át a patakon, balra ott találjuk a Kőpince forrást.

A forrás foglalása 1956-ban készült, a csorgó víz pedig állandóan 7 fokos. Nyári nagy melegben csak óvatosan! Viszont nyugodtan feltölthetjük a kulacsainkat a Kőpince forrás friss vizével.

A forrás mellett felállva és a patak felé fordulva meg is látjuk a piros jelzést a fákon, arra kell indulnunk a Cuha patak mentén.

Ha figyelmesek vagyunk, ilyen különleges bogárral is találkozhatunk itt, mint a havasi cincér. Ritka és védett faj. Európa egyik legszebb bogara. Sűrű, kék vagy kékesszürke szőrzete és a szárnyfedőkön, valamint az előháton látható bársonyfekete rajzolata alapján összetéveszthetetlen. Élete az idős fákhoz kötött. A nőstény elhalt, de napsütötte bükktörzsek meglazult kérge alá rakja petéit. A lárvák több év múlva néhány centiméter mélyen a törzs felszíne alatt bábozódnak be. Az imágók júniustól szeptemberig láthatók bükkfarakásokon, elhalt bükkfákon. És ez itt egy hím, mert a csápja sokkal hosszabb, mint a teste.

Amikor a völgyben jártam a patakban nem volt túl sok víz, de azért csordogált. A túloldalon pedig Savanyó Jóska barlangjának bejárata látható.

Induljunk tehát a piros sáv jelzést követve. Hamarosan újabb pihenőhelyre érkezünk, asztalok-padok várják a piknikezni vágyókat. Mellettük tájékoztató táblákon olvashatunk az erdőről.

A szurdokban lévő tanösvény mellett ilyen gyönyörű faragott táblákat láthatunk, melyek segítségével beazonosíthatjuk a környező fákat. A gyerekeknek versenyt is rendezhetünk, hogy ki talál leggyorsabban a tábla körül olyan fát, ami a táblán szerepel. Sőt! A faragott domborműszerű levelek és termések a gyengénlátókat is segítik, hiszen tapintással megismerhetik a magasan lévő faleveleket.

A túraúttal párhuzamosan fut a vasút is egy töltésen. A töltés alatt pedig építészeti remekművek vezetik át a vizet.

Aztán jönnek az izgalmak, ahol át kell kelni a patakon. A kikövezett úton pár centi csak a víz, de a köveken lépkedve megúszhatjuk akár száraz lábbal is. Amire azért nyáron nagy esély van, mivel a Cuha patak neve szláv eredetű, etimológiailag azonos a Szuha pataknévvel, jelentése száraz, azaz nyaranta kiszáradó vízfolyás.

A Cuha völgy térségében látható bükkösök zöme gyertyánnal elegyes állomány. A bükkös lombkorona szintje erősen zárt, ezért a gyepszint csak kora tavasszal, lombfakadás előtt virággazdag, a cserjeszint általában szegényes. A bükk erősen fényigényes fafaj, lombozatában a levelei a napsugarakra merőlegesen, a fény irányát követve helyezkednek el. Mellette ezért csak néhány hasonló magasságot elérő, vagy árnyéktűrő fafaj versenyképes. Ilyen a gyertyán, mely sokszor egy alsó, kevésbé zárt lombkoronaszintet is alkot.

Egymás után jönnek az újabb és újabb átkelőhelyek. Van ahol fadarabok segítik az átkelést, van ahol a patak kövei.

Minden átkelésnél lehet ötletelni, merre is ússzuk meg szárazon. Vagy egyszerűen gázoljunk át a patakon nyáron mezítláb, hidegebb időben meg egy jó túrabakancsban (vagy gumicsizmában). A gyerekeknek mindenesetre biztosan tetszeni fog minden ilyen gázló, bármelyikben eljátszanak bármeddig. :-)

A Cuha-szurdok remek uticél a vasalt utak (Klettersteig, Via Ferrata) kedvelőinek is. Több, különböző nehézségű úton próbálgathatjuk az erőnket és a bátorságunkat is.

Egyik a C nehézségű Bucsek Henrik emlékút. Ez jelenleg a leghosszabb magyarországi via ferrata, amely a hazai hegymászás nagy alakjának, Bucsek Henriknek állít emléket. Izgalmas felszökéseken vezet a könnyen járható gerincre. A vasútvonal alagútja fölött egy meredek zárófalon keresztül egészen a völgyoldal tetejére érhetünk. A lejöveti rész izgalmas, meredek, a végén egy függőleges letöréssel. Igazi élmény ez az útvonal. Hossza 350, a szintkülönbség 100 méter, a mászásidő körülbelül 30-60 perc.

A másik a D/E nehézségű Ariadné fonala útvonal. Szép és változatos sziklakörnyezetben vezet ez az érdekes vonalvezetésű út, két vietnámi híddal (7 és 23 m). Remek mászás, mely egyáltalán nem könnyű. Hossza 130, a szintkülönbség 40 méter, a mászásidő körülbelül 30-60 perc.

Továbbá a “Kis-fal” 8-12 méteres, fogásgazdag útjaival szinte a kezdő tanfolyamoknak (3-6 nehézségi fokozat) van teremtve. A “Nagy-fal“-on 15-20 méter magas, komoly utak vezetnek változatos formakinccsel. Itt a 6-7 nehézség dominál, az utak meglepően technikásak, kellemes mászóélményt adnak. Az tetőáthajlás környékén van néhány nehéz (7 – 9- között), figyelemre méltóan szép sportmászó út. A szurdok kijárata felé még két kisebb fal épült ki változatos utakkal. A “Fekete Mamba-torony” egy 16 m magas, vad és áthajló letörés. Itt, a Dunántúlon egyedülálló módon fél tucat mesterséges mászóút (A1-A2) épült ki. Ezekben részben vannak nittek a biztonság érdekében, de a feljutáshoz ékeket és friendeket is kell használnunk. Ez a hely igen jó lehetőséget biztosít a mesterséges mászótechnika elsajátítására a könnyebb „techno” fokozatban. A Fekete Mamba-torony jobb oldalán van néhány szép sportmászóút is, köztük a torony névadó útja a Fekete Mamba. A “Bakonyalja-fal” egy kicsiny, reibungos formakincsű letörés a kijárat felé. Ironikus elnevezése arra utal, hogy ez csak egy kis bevezető a Cuha igazán szép útjaihoz. 

A Cuha-szurdok nyári melegben is nagyon kellemes tud lenni, a magas fák között kellemes a klíma, a hűs patak pedig jól hűti a környezetét. Kissé hűvösebb időben, tavasszal vagy ősszel érdemes rétegesen öltözködnünk, és esőzések után készülhetünk egy kicsit magasabb vízállásra is.

A bükkösök gyepszintje kora tavasszal, márciustól május elejéig gazdag, ekkor tömegesen virágoznak a kora tavaszi növények: odvas keltike, bogláros szellőrózsa, galambvirág, ibolya, szagos müge, fogasír, sárga árvacsalán, tavaszi lednek, erdei kutyatej, száratlan kankalin.

Egy újabb gázló után jó nagy pihenőhelyet találunk esőbeálló házikóval.

Itt akár erdei iskolai előadások is tarthatók, vagy nagyobb csoport is kényelmesen pihenhet. Körben a táblákon pedig hasznos tudnivalókról olvashatunk. Például a vadakról, az erdei rovarvilágról és a gombákról.

A nagyvadak közül előfordulhat errefelé a gímszarvas, az őz, a dámvad, a muflon és a vaddisznó. De az utóbbi időben - főleg a veszettség elleni immunizálás következtében - elszaporodott a róka és a meze nyúl is.

A Cuha-völgy erdeinek rovarvilága mindenütt rendkívül fajgazdag, de az eltérő feltételeket nyújtó élőhelyeken más és más arcát mutatja. Élnek itt mindenféle futóbogarak, futrinkák, cincérek, szarvasbogarak, és rengeteg lepkefaj.

Felnézve hatalmas sziklák tornyosulnak fölénk, a megközelítésük igazi akadálypálya a fák kilátszó gyökerein keresztül. De itt például mesélhetünk az ifjúságnak a talajerózióról is, hiszen elég látványos, ahogy a talajtakaró hiánya miatt a lezúduló víz lemossa a termőréteget, és kimossa a fák gyökerei közül is a földet.

Ősszel a korhadó fatörzseket vagy az avarszőnyeget alaposabban megszemlélve apró, de különleges szín- és formavilágú kígyógombák, fülőkék, pereszkék, korallgombák sokaságában gyönyörködhetünk. A holt növényi anyag lebontásában jelentős szerepet játszó gombák igen nagy számban, mégis csaknem feltűnés nélkül végzik elengedhetetlenül fontos feladatukat az erdő éleközösségének működése érdekében.

Még egy kanyar a patak mellett, és a szurok egy csodás, mesterséges látnivalójához érünk.

A Kárpát-medence sugaras szerkezetű vasúti fővonalainak összekapcsolására az 1800-as évek végén számos mellékvonalat létesítettek. Ezek közé tartozott a Győrt Veszprémen át Dombóvárral összekötő helyi érdekű vasút is, melyet több ütemben adtak át a forgalomnak. A különleges terepviszonyok miatt legkésőbb a Bakonyszentlászló és Veszprém közötti szakaszt nyitották meg. Az itt található vasúti völgyhidat 1896-ban adták át a forgalomnak, akárcsak az ország legszebb és máig egyetlen műemlék vasútvonalát a Bakonyvasutat.

A Bakonyszentlászló és Veszprém közötti vasúti vonal építési munkálataiban jeleskedett egy ifjú mérnök, Gubányi Károly, aki az itt szerzett tapasztalatait aztán Kínában kamatoztatta. Ő vezette ugyanis a Csendes-óceánhoz tartó transzbajkáli vasútvonal építési munkálatait is. Róla nevezték el ezt a viaduktot a vasútvonalon.

A Cuha-patak mélyre vágódott medrét átívelő völgyhíd vaskos pilléreinek kőkockáit a közelben bányászott triászi mészkőből faragták. Ebből készült az ösvény mellett látható hatalmas támfal is, melynek kissé érdes felületén kitűnően érzi magát a rátelepedett zöld mohapárna, így ez a fal sokkal természetesebb hatású, mint korunk betonépítményei.

Porva-Csesznek és Vinye állomások között három alagúton és két viadukton halad keresztül vonat a Cuha-patak völgyében. Olyan érzés errefelé vonatozni, mintha egy életnagyságú terepasztalon utaznál. Vasútkedvelőknek kihagyhatatlan élmény. A túra is! :-)

A híd alatt átsétálva széles ösvényen folytatódik a túraút, azonban itt álljunk meg egy pillanatra. Nagyjából félúton vagyunk a két vasútállomás között, Porva-Csesznek innen még 3,6 km. Viszont a hegy oldala látnivalót rejt, amit a vonatból esetleg már láthattunk is.

E mellett a tábla mellett egy lépcsősor indul fölfelé az erdőben...

... nem túl biztonságos, kicsit már megrágta az idő vasfoga, de innen felől könnyebb felmenni, mint a másik oldalról. (A cél a híd előtti pihenőhelyről is látszik már, de onnan sokkal nehezebb felmászni a rézsűn.)

A lépcsősor ugyanis egy emlékműhöz vezet. A Gubányi Károlyról elnevezett viadukt mellett találjuk a Bakonyvasút építésének emléket állító obeliszket, azaz a vasútépítési emlékművet.

Az emlékmű alsó kockáit dachsteini mészkőből, felső gúláját miocén mészkőből faragták helybeli mesterek.

A vasútvonal néhány alkalommal filmforgatási helyszínül szolgált. Itt forgatták 1968-ban a Bors című tévésorozatot, 1975-ben Bacsó Péter Ereszd el a szakállamat! című filmjét, illetve a Kántor című tévésorozat Ellopott vonat című epizódját, 1976-ban Szabó István Budapesti mesék című filmjének, 1987-ben pedig a Nyolc évszak című tévésorozatoknak szolgált forgatási helyszínül.

A hely azért is népszerű, mert az emlékmű mellől lehet jó vasút-fotókat lőni az alagúton átbújó vonatról.

Aztán ha megnéztük az emlékművet, és olyan szerencsénk volt, hogy esetleg még vonatot is láttunk, akkor vissza, lemászva a lépcsősoron folytathatjuk utunkat a völgyben, a Cuha patak mentén.

Itt érünk a Cuha-szurdok legszűkebb szakaszához, a patak túloldalán a vasútvonal hosszú, mohával lepett védőfala húzódik. A kanyargó Cuha-patakot hatalmas mészkősziklapadok szorítják össze, a medret irdatlan nagy sziklatömbök borítják, hóolvadáskor, nagy esőzések után félelmetesen dübörög a víz.

A túloldalon ott van a vasútvonal újabb gyönyörű műtárgya, itt egy fél-alagútban zakatolnak a vonatok. Itt található az ország egyetlen omlásvédővel ellátott alagútja.

A szurdok minden évszakban gyönyörű, de talán télen nem annyira látványos. Amikor lombosak fák és fölénk hajolnak, mintha zöld alagútban sétálnánk - nagyon hangulatos. Ráadásul mellettünk csobog a patak is, csicseregnek a madarak, igazi megnyugtató, feltöltő hatású hely.

A Bakony-hegységben zárt völgyek, patakos szurdokok völgytalpán hűvös, párás élőhelyeken egy különleges erdőtársulás, a szurdokerdő kialakulása jellemző. A hegység legszebb szurdok-erdei a Cuha és a Gaja patak völgyében találhatók. A lombkoronaszint rendszerint igen változatos összetételű. Az erdő legjellemzőbb fái a hegyi és a korai juhar, a magas kőris, a gyertyán és a bükk, de hársak, hegyi szil és ritkán éges is elegyedik közéjük. A rendszerint ritkás cserjeszintben gyakori a közönséges mogyoró és a fekete bodza. A gyepszinten a bükkösökben jellemző kora tavaszi növényekkel igazi szurdokerdei növények keverednek. A Cuha-völgyben megtalálható az erdei holdviola, a havasi turbolya, a fodros gólyaorr és néhány sziklán a ritka gímpáfrány is előfordul.

Hamarosan egy híd keresztezi utunkat, nekünk alatta kell átsétálni.

A sokszínű madárfauna helyi különbségeiben fontos szerepet játszik az adott erdő fajösszetétele, a lombkorona zártsága és a cserjeszint gazdagsága. A széncinege fiatalabb fákon keresi táplálékát, a fatörzsekhez lapulva ügyesen mozog a csuszka és a fakusz. Harkályfélék és fakopácsok is élnek errefelé, sőt ezen madarak legritkább faja a fehérhátú fakopáncs is él itt. Sétánk során találkozhatunk szarkával, barázdabillegetővel, szajkóval, vörösbeggyel és búbos bankával is. A zavartalanabb, idősebb erdőrészeken él a kék galamb, a holló, a héja, az egerészölyv és a bagoly. De költöző madarak is jönnek a Bakony erdejébe, északról a csonttollú, a magasabb hegységekből a hajnalmadár.

Aztán folytatódik a gázlók sora, a túraút és a patak újra és újra keresztezi egymást.

Időnként kicsit el is távolodunk a pataktól, akkor sűrű erdőben visz tovább a túraút. Többnyire bükkösök, szurdokerdők, törmeléklejtő erdők, bükkös sziklaerdők, mészkedvelő tölgyesek találhatók a völgy körül.

Aztán újra összetalálkozunk a patakkal. Egyébként a Cuhai-Bakony-ér a Bakony egyik legjelentősebb patakja, a Duna jobb oldali mellékvize Magyarországon. Az Eplény község területén eredő patak észak felé folyik, majd 81 kilométer megtétele után Gönyűt elhagyva éri el a Dunát. A patak fölső, hegyvidéki szakaszát „Cuhának” nevezik, míg a Dudari-patak beömlése alatti, zömmel síkságon haladó részét „Bakony-érnek”.

A patakban rengeteg halfaj él, küszök, küllők, keszegek, kárászok, gébek, csíkok. Ezek közül a halványfoltú küllő, a sujtásos küsz, a szivárványos ökle, a kövi csík, valamint a vágó csík védett halfajok hazánkban. Persze valószínűleg inkább az alsó szakaszán, hiszen itt a kövek közötti pár centis vízben nem tudnak még megélni a halak.

A fotókról nem derül ki, de a Cuha patak völgye nagyon népszerű kirándulóhely, nagyon sokan sétálnak benne oda-vissza. Mivel könnyű terep, nem túl hosszú, bárki számára teljesíthető, de mégis gyönyörű erdei környezet, ezért sokan választják - különösen hétvégén - kirándulási célnak ezt a szurdokvölgyet. Én hétköznap voltam ott, de akkor is sok család gyerekekkel, nyugdíjas csoport és sok egyéni túrázó is sétált a patak mellett.

Hamarosan ismét pihenőhelyhez érünk, itt is van esőbeálló házikó és tűzrakási lehetőség.

Kicsit eltávolodva a pataktól az Öreg-Bakony erdejében sétálhatunk tovább. Az Öreg-Bakony, vagy másik nevén a Magas-Bakony a Bakony északi, magasabb hegycsúcsokkal tűzdelt, szurdokokkal szabdalt, tagolt tájegysége. Itt található a Bakony legmagasabb pontja a 709 méter magas Kőris-hegy is, valamint a Cseszneki vár, az Ördög-árok és Zirc is. Itt folyik többek között a Cuha, valamint a Gaja-patak.

Fölöttünk nagyon magasan sátorként borulnak össze a fák lombjai, nyáron is kellemes klímát teremtve. Gyönyörű az egész.

Az út további része már kevés izgalmat tartogat, de egy erdőben sétálni mindig szép élmény. Továbbra is a piros sáv jelzést kell követnünk, de itt már becsatlakozott a sárga sáv is Csesznek felől.

Ismét egy pihenő esőbeállóval, padokkal, asztalokkal és tűzrakó hellyel. Mint látható, elég sok a pihenőhely, aki tehát piknikezni szeretne, vagy akár szalonnát sütni, több helyen is megteheti a Cuha szurdokban. Ha az egyik hely foglalt, van máááásiiiik. :-D

A Zirci-medencében eredő Cuha-patak tíz kilométernyi szűk és mély völgyszorosban töri át a Magas-Bakony vonulatait és a Duna felé igyekszik. A Bakony egyik legjelentősebb vízfolyása ezen a szakaszon kifejezetten szurdok szerű. A vízfolyás a hegység belsejében tárolódó kasztvíz mindenkori szintjéhez igazodik, ezért csapadékosabb időjárás esetén források fakadnak a köves mederben vagy fölötte. Tartós szárazság idején viszont elapadnak a források, és a patak vize is a mélybe szivárog. Sajnos a kristálytiszta karsztvíz már a múlté, a hajdani gazdag élővilágnak csak a hírmondóit ismerjük. A víz minőségére kevésbé érzékeny apró termetű rákok közül néhány még megtalálható: a közönséges víziászka és a tüskés bolharák. A teleszkópszemű kérészek lárvái a lassú folyású szakaszokon fejlődnek. Az álkérészek a kisvízfolyások legjellemzőbb rovarcsoportja. A vízfelszín jellemző rovarai pedig a víztaposó poloskák.

Majd visszatér a széles út a patak mellé.

És hamarosan a "klasszikus" Cuha szurdok véget ér. Itt, a tábláknál döntenünk kell, hogy merre tovább. Ha elfordulunk jobbra, akkor Porva-Csesznek vasútállomáshoz jutunk, ahol újra vonatra szállhatunk. Vagy megyünk tovább egyenesen, arra Zirc 7,5 km.

Ha a vasútállomást választjuk, akkor utunk során először egy hídon kelhetünk át a Cuha-patak fölött. Az állomás mellett hétvégén nyitva tartó büfé is van. A vonatok itt is két óránként jönnek.

A vasútállomás kizárólag a túrázókat szolgálja, hiszen bár Porva településről talán valamilyen földúton ki lehet jönni autóval is, de cirka 4 km a falu túraúton, amin a zöld sávot, vagy a sárga kereszt - sárga sáv jelzést kell követni. Csesznek viszont több mint 5,5 km, és közút egyáltalán nem vezet az állomáshoz, csak turistaút, a sárga sáv, majd a piros kereszt, piros sáv jelzés visz el a Cseszneki várhoz.

Mivel nekem pont másfél órát kellett volna várnom a vonatra, inkább elindultam gyalog. Innen már szinte senkivel sem találkoztam, és az út sem volt különösebben izgalmas, de attól még szép részeken vezet keresztül továbbra is a Cuha patak mellett.

Erre is a piros sáv jelzést kell követnünk. Az erdőket tisztások váltják, és erre már sár is volt rendesen.

Azért a patakon még itt is át kell kelni...

... ráadásul itt már nincs kiépített gázló, itt tényleg a patak kövein kell átszökdelni a túloldalra, mert a víz már nemcsak pár cm mély.

Hamarosan "életveszélyes" mutatvány következik. A piros jelzés keresztezi a vasútvonalat, azonban semmilyen biztosítás nincs a síneken keresztül, "fedezetlen vasúti átjáró" állja utunkat.

Mivel vonat csak óránként egy jön erre, túl nagy veszélynek azért nem vagyunk kitéve, de jó alaposan körül kell nézni átkelés előtt.

A túraút immár a vasút és a patak túlpartján folytatódik. Látszik is rajta, hogy ez már nem olyan terhelt, nem olyan forgalmas, nem olyan széles, mint Porva-Csesznekig volt a Cuha szurdok.

Változatos erdőben haladhatunk tovább a sínek mellett.

Időnként napos rétek jönnek, ahol nyáron bizony akár nyakig is érhet a csalán. A magas fű miatt a hosszú nadrág és a zárt cipő amúgy is javasolt (nyáron is).

A vasútvonal egy hídjánál kelet felől érkezik a Fekete-ér, mellyel együtt a Mária-út is becsatlakozik a piros sáv mellé. Igen, itt egy rövid szakaszon a Mária-út a patakban halad, de csak pár centi mély a víz. A Mária-út Bakonyoszlop felől érkezik és Bakonybél-Szentkút felé halad tovább.  

Közép-Európa összes szent helyét túrautak kötik össze. A legnagyobb, a Mária út, mely népünk Máriához kötődő szent helyeit (kegyhelyeit, kápolnáit, forrásait) csatolja be az európai zarándok-vérkeringésbe. A zarándoklás nem egyszerűen utazás, túra, vagy kirándulás, a zarándokút lépései elsősorban belső lépések az emberi szív szentélye, és Isten irgalmának élő forrása felé.

A patak immár átkerül jobb oldalra, bal oldalon pedig a vasút töltése, a kettő között sétálhatunk vissza Zirc felé.

Aztán egy nagyon masszív fenyőerdő ékelődik a vasút és a túraút közé, szinte átláthatatlan, átjárhatatlan.

És amikor már kicsit unjuk a visszafelé vezető utat, feltűnik a zirci apátság tornya, meg Zirc házai, innen már nem (annyira) sok van vissza. (Sajnos lapos helyen nagyon messzire ellátni, innen még több mint 2 km van vissza Zirc központjáig.)

Tőlünk balra a vasúton túl Zirc Kardosrét nevű városrésze terül el, itt már újra érzékelhetjük a civilizáció hangjait, illatait. Bár a túraút egy réten keresztül vezet több száz méterre a főúttól, mégis hangos az autók zaja az eddigi madárcsicsergéshez képest. Nyáron pedig itt már perzsel a nap rendesen, nincsenek árnyat adó nagy fák.

Bár, ha az előző képen látszó hídnál a piros jelzés helyett a Mária út jelzését követjük tovább, az bevisz a Pintér-hegyi parkerdőbe, és akkor fák között, egy tanösvényen sétálhatunk tovább Zirc felé.

Aztán amikor beérünk az Alkotmány utca házai közé, visszatér a Mária-út is erre, és már csak egyenesen kell menni a hosszú utcán Zirc központja felé.

A művelődési háznál megtaláljuk a piros túra pecsételő helyét is, akinek van füzete a Közép-Dunántúli Piros túrához, az itt leigazolhatja, hogy ezt a szakaszt bejárta. (Van pecsételő hely Vinyén is, valamint a Porva-Cseszneki vasútállomásnál, tehát ezen a túrán akár három pecsétet is begyűjthetünk.)

És így visszaértünk mai túránk kiindulópontjához Zircre. Illetve majdnem, mert a vasútállomás kicsit balra van, ez az utca az apátsághoz vezet.

Remélem tetszett a túra a Cuha szurdokon keresztül. Ez így a vinyei vasútállomástól vissza Zirc központjáig 13,5 km, tehát nem túl vészes, egy jó középkategóriás túra, viszont nincs benne domborzat, szinte végig szintben halad a túraút. Bár a Cuha patak folyásirányával szemben haladunk, nem emelkedik jelentősen. Viszont tényleg gyönyörű természeti környezetben, a Cuha patak mentén halad végig, több nagyon hangulatos szakasza van. Ha Zircen jártok, ne hagyjátok ki!

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Oda várom a kommenteket, és a saját tapasztalatokat is szívesen olvasom.

Az információk egy része a www.csodalatosbakony.hu, www.vasaltutak.hu, kirandulastippek.hu, és a wikipedia oldalairól származik.