kiránduló

Talán a legismertebb szurdok Magyarországon a Rám-szakadék. Vagy legalábbis egyike a legismertebbeknek. Bár nem könnyű, sőt, van benne kihívás, mégis sokan felkeresik. Néha túl sokan is. Én is jártam már benne többször, de vissza kellett mennem újra végigfotózni, hogy meg tudjam mutatni. (Aztán csináltam egy csomó homályos képet...) A lényeg, hogy ez a szurdok igazi kuriózum itthon, több vaslétrával, vízesésekkel, kapaszkodókkal, szűk átjárókkal és hihetetlen sziklákkal. A fotók nem adják vissza igazán az egész völgy hangulatát, a feeling-et, de remélem kedvet csinálnak ahhoz, hogy Ti is bejárjátok vagy visszatérjetek. A Rám-szakadékot nem lehet megunni, akárhányszor visszamennék. :-) Nosztalgiázzunk együtt, tartsatok most velem. Mutatom milyen!

Hol található? Magyarországon, Komárom-Esztergom megyében, a Visegrádi-hegységben, Dömös mellett. Térképen ITT.

Az útvonalat megterveztem, letölthető INNEN. 

Dömös megközelíthető tömegközlekedéssel is, a buszmegállók sincsenek sokkal messzebb, mint a parkolók. De autósokra is készültek, jó nagy és fizetős parkolóval. De ha tudtok kb. 500 méterrel többet gyalogolni, akkor ajánlom a Duna parton, a kikötő mellett kialakított parkolót. Az ingyenes.

Dömös utcáira tehát behajtani nem lehet, az autót mindenképpen le kell tenni valahol a 11-es főút mellett. A parkolótól gyalog indulhatunk a táblák által jelzett irányba, a Duna, majd a Királykúti utcákon fölfelé, a hegy felé.

Dömös a Pilis kapuja. A fokozatosan fejlődő és szépülő község ma a Dunakanyar egyik kedvelt üdülőhelye. Ideális fekvése, festői vidéke, történelmi hagyatékai szép pihenő- és kirándulóhellyé teszik. Az innen induló turistautak a környék és egyben a Dunakanyar legszebb pontjaira vezetnek el bennünket.

Elágazáshoz érünk, ahol bármelyik irányt választhatjuk. A patak jobb oldalán tanösvény vezet tovább, a bal oldalon pedig a jelzett turista utak mennek. Mindegy melyiket választjuk, mindkettő ugyanarra visz tovább.

A kis patak a Malom-patak, e mellett kell sétálnunk még egy jó darabig.

A Rám-szakadék olyan népszerű, hogy nem csak a környékről, hanem az egész országból sokan felkeresik. A 2020-as látogatószám megközelítette a 125 000-et.

A Királykúti utcától szép erdei sétával juthatunk el a Malom-patak völgyében a Kainz-forrás közelében álló Szentfa kápolnához.

A kápolna története a múlt századra nyúlnak vissza. 1885 május első vasárnapján a dömösi gyerekek Mária-jelenést láttak egy fán. Mivel ezt később többször is, sokan látták és mert a jelenés nyomot hagyott a fán, a hely vonzotta a zarándokokat. A fa sajnos nincs már meg, de a kis Mária-kápolnát ma is szívesen keresik fel. Itt tartják a község évenkénti "Nagyboldogasszony" ünnepségét Mária tiszteletére.

A forrás környezetét a Táltos-hagyaték őrzői alakították ki, Magyarország védőszentjeinek tiszteletére. Pihenő- és tűzrakóhelyeket is kiépítettek, ahol a térségből áradó jótékony energiákkal lehet feltöltődni.

A gyönyörű esőbeálló melletti táblán a piros háromszög jelzés a Vadálló kövek felé mutatja az utat. Bár mi nem oda megyünk most, még követhetjük ezt a jelzést is. De aztán figyelni kell a zöld sávra, mert a Rám-szakadékon az vezet keresztül.

Átkelünk a patak hídján és a túloldalon megyünk tovább befelé. Ezért volt mindegy, hogy a patak melyik partján jövünk, hiszen itt átmegyünk a tanösvény oldalára. Mondjuk azon az oldalon a forrás és a kis kápolna kimaradt volna. 

A Duna-Ipoly Nemzeti Park 1997-ben jött létre. Magába foglalja a Dunakanyart övező hegységeket, az Ipoly-völgy, valamint a Duna partok és szigetek természetközeli élőhelyeit. A területen belül a Pilis és a Visegrádi-hegység képezi az egyik legnagyobb egységet. A két szomszédos hegység geológiai és víztani szempontból is jelentősen különbözik egymástól. Míg a Pilis hegység tengeri üledékekből - mészkő, dolomit, homokkő - épül fel, jól karsztosodik (jelenleg 432 barlangot ismerünk benne), addig a Visegrádi-hegységet vulkáni működés hozta létre, felépítő kőzetei az andezit különböző formái. A hegységet a Duna felé folyó patakok szurdokszerű, mély völgyekkel tagolják, ilyen a Rám-szakadék és a Holdvilág-árok is. 

Hamarosan elágazáshoz érkezünk. Itt jobbra a sárga jelzésen fogunk majd visszajönni a Lukács-árkon keresztül. Viszont most kövessük a zöld jelzést, hiszen a Rám szakadék alulról fölfelé egyirányú. 

Az út mellé kihelyezett térképen meg is nézhetjük az útvonalunkat. Dömöstől már elég sokat jöttünk a piros pöttyel jelzett elágazásig. Innen a zöldön felmegyünk és a sárga jelzésen tudunk ugyanide visszajönni. 

A patakon itt még híd is van, a túloldalán a Rám-szakadék tanösvény tábláin ismerkedhetünk a völgy élővilágával, az itt előforduló állatokkal és növényekkel. 

Itt még nem látszik, de a Rám-szakadék természeti adottságai miatt egyike a legnehezebben járható magyarországi jelzett turistautaknak. A szurdokban összességében 112 méteres szintkülönbséget kell leküzdeniük a túrázóknak. És az emelkedő már itt megkezdődik.

A jelzéseket követve a szép szálerdőbe sétálhatunk, ahol át kell lépkednünk a patak kövein, majd egyre mélyebben hatolunk be az eleinte még viszonylag szelíd képet mutató völgybe.

A patakon többször át kell kelni, de szerencsére a nagy sziklák és a fatörzsek segítségével megúszhatjuk szárazon az átkelést.

Biztonsági okok miatt a Rám-szakadékot Dömös irányából egyirányúsították. Ezért fölfelé a zöld jelzésen megyünk, lefelé a sárga jelzésen jövünk majd.

A szakadék maga egy vulkáni eredetű, nagyjából észak-déli irányban futó, andezittörmelékes breccsába mélyült szurdokvölgy. Összeszűkülő sziklafalai olykor merőlegesek, de vannak befelé dőlő falak is. Mélysége több helyen meghaladja a 35 métert, míg szélessége helyenként a 3 métert sem éri el. A sziklamederben állandóan csörgedezik a víz, amely hóolvadáskor és nagyobb esők idején patakká duzzadhat.

A Pilisi Parkerdő Zrt. 2005-ben a szakhatóságokkal egyeztetett fejlesztést hajtott végre, amely során a nehezen járható szakaszokon rozsdamentes anyagból készült létrák és kapaszkodó korlátok lettek kihelyezve.

A mintegy 1000 méter hosszú Rám-szakadék falain a 15 millió évvel ezelőtti vulkáni tevékenység nyomai tanulmányozhatók. A miocénben a területet sekély tenger borította, melyből szigetként emelkedtek ki a vulkánok. A rendkívül heves kitörések során a láva mellett dácitos, andezites vulkáni por és törmelék került a felszínre, majd a tengerbe. A robbanások a kráter falából is hatalmas darabokat szakítottak le, melyek a forró porral keveredve létrehozták a ma látható szerkezetet, amelyben akár 2-3 méter átmérőjű tömböket is feltárt az erózió. 

A következő évmilliók során a hegyek fokozatosan kiemelkedtek, majd a felszíni hatások következtében lepusztulásnak indultak. Az összegyűlt csapadékvíz pedig mély völgyeket alakított ki a hegyoldalban. A puha tufában magas, függőleges falak, a víznek ellenálló keményebb lávarétegekben pedig zúgók, vízesések alakultak ki. 

A Rám-szakadék napjainkban is folyamatosan változik, köszönhetően az eróziós és talajképződési folyamatoknak. A mederben állandóan csörgedezik a víz, amely hóolvadáskor és nagyobb esők idején patakká duzzad. A patak vízgyűjtő területe viszonylag kicsi, így a nyári záporok okozta árhullámok nem tartósak. Ennek ellenére egész évben van víz a szurdokvölgyben, ami egyrészt a völgy nevét is adó Három-forrásnak, másrészt a völgy oldalában eredő vizeknek köszönhető. 

Egy szűkebb szakasz után ismét kiszélesedik a völgy, viszont a patakon többször át kell kelni. 

Érdekesség, hogy a Rám-szakadék felső végénél több száz m2-es suvadások figyelhetők meg, ami a talajrétegek egymáson való elcsúszásakor keletkezik. Ez a lejtviszonyok mellett a vastag agyagos termőrétegnek, illetve a forrásokból eredő vizek állandó áztató hatásának az eredménye. 

Aztán újra szűkebb, sziklás részhez érünk. A szűk völgy egyenesen is folytatódik, de az a rész le van zárva, nekünk itt jobbra kell tovább menni.

A Pilisi Parkerdő Zrt. az egy kilométer hosszú szurdokban mintegy 200 méternyi korlátból és több létrából álló rendszert épített fel, így segítve a kirándulókat a Rám-szakadék végigjárásában. 

Mert itt jön a húzós rész!

És, hogy miért nem jó ötlet a Rám-szakadékba kutyával jönni? Hát ezért: 

Én nem is értettem, két lány két kutyával jött, aztán a létráknál cipelhették fel a kutyákat. Ők nem tudták hova jönnek? (Vagy tényleg mindenhova vinni kell a kutyát is?) És több létra is van, a fokok csúsznak, nem kicsit volt balesetveszélyes. Mindegy, én szeretném felhívni a kutyások figyelmét, hogy (főleg nagyobb) kutyával nem ez a legjobb választás egy közös túrához. 

Jó időben, hétvégén rengeteg túratársra számítsunk, a létráknál, a kapaszkodósabb részeknél akár sorállás is kialakulhat. Nekem szerencsém volt, nem voltak sokan, de ez puszta véletlen volt.

Na ez a létra már egészen hosszú és mellette csobog lefelé egy vízesés. Nagyobb eső után itt előfordulhat, hogy mi is vizesek leszünk. 

A létra után az ösvény befordul a sziklák közé. A fotó sajnos nem adja vissza, talán ha 3D-s lenne, akkor jobban látszanának az előrébb és hátrébb lévő kőfalak. 

Ott a helyszínen nagyon látványos ez a szakasz. És elég nehéz is. Főleg ha több víz van a patakban. Jó, hogy vannak a kapaszkodók, sokat segítenek a köveken lépkedésben. 

Újabb létrakombináció és újabb vízesés. 

A Rám-szakadékban utunk során főleg bükkel és kocsánytalan tölggyel, elszórtan gyertyánnal és virágos kőrissel találkozhatunk. A túraút járhatóságát a Pilisi Parkerdő Zrt. biztosítja, de hagyományos fakitermelési munkákat itt nem végez. A Rám-szakadék fokozottan védett természeti érték. 

Tovább kanyarog az ösvény a nagy sziklafalak között. Nagyon hangulatos az egész. 

Majd ismét kapaszkodók segítenek, hogy tovább tudjunk menni tulajdonképpen a patakban. 

A Rám-szakadék természeti adottságai miatt egyike a legnehezebben járható magyarországi jelzett turistautaknak, ahol akár kőgurulás, sziklaomlás is előfordulhat. És nagyon csúszós is!

A szűk árokban keskeny ösvény vezet, közben köveken, fadarabokon is lépkednünk kell. 

A Pilisi Parkerdő Zrt. kifejezetten kéri a túrázókat a következő szabályok betartására: 

• Kedvezőtlen időjárási körülmények között ne induljanak el a Rám-szakadékba, mert olyankor veszélyes a szakadékban való haladás!
• Mindvégig kövessék a kijelölt turistajelzést! A szakadékból ki-, illetve oda bemászni életveszélyes!
• A kihelyezett létrák és kapaszkodó korlátok az Önök biztonságát szolgálják. Kérjük, hogy rendeltetésüknek megfelelően használják azokat!
• Az év nagy részében sáros, csúszós útviszonyokra kell számítani, ezért csak a terepviszonyoknak megfelelő lábbeliben vállalkozzanak a túraútvonal végigjárására!
• Kérjük Önöket, hogy a Rám-szakadék turistaútján kizárólag alulról felfelé, azaz Dömös felől Dobogókő irányába haladjanak! Felülről lefelé a Lukács-árokban vezető sárga sáv jelzésű útvonalat ajánljuk.
• Felhívjuk figyelmüket, hogy a túraútvonalon csak saját felelősségükre haladhatnak!

És amikor meglátjuk ezt a lépcsőt, akkor sajnos véget ér a kaland, átértünk a szűk szurdokon. 

De innen még felfelé kell menni, tovább a zöld jelzésen egészen addig, amíg meg nem találjuk a sárga jelzést. 

Igen, még mindig van feljebb! Nagyon sok lépcsőt kell megmászni, de út közben van egy kialakított pihenőhely is. 

Egészen eddig a zöld sáv jelzést követve elérjük a Rám-szakadék felső pihenőhelyét. Ide csatlakozik a sárga jelzés, amelyen balra fordulva Dobogókőre, míg jobbra fordulva, az Árpádvárat megkerülve, a Lukács-árokba érkezünk, és visszamehetünk Dömösre. 

A Lukács-árok szintén nagyon hangulatos, de a Rám-szakadékhoz képest ott már könnyebben haladhatunk.

Ráadásul végig lejt az út, így elég hamar vissza fogunk érni a völgybe. Míg fölfelé legalább egy óra az út a Rám-szakadékon keresztül, lefelé kb. fél óra alatt visszaérünk az elágazáshoz.

Becsatlakozik mellénk a Lukács-árok patakja, hiszen ezt a völgyet is egy patak mélyítette ki. Nagyon szép egyébként ez az út is.

És már ott is az út, visszaértünk a széles úthoz, amin balra fordulva még kb. 2 km van vissza a parkolóig. 

Remélem kedvet kaptatok Ti is a Rám-szakadék megmászásához, vagy ha már voltatok, akkor szép emlékeket idéztünk fel. Némi túrázási gyakorlattal rendelkezőknek mindenképpen ajánlom ezt az utat, mert nagyon nagy élmény. Stabil cipőben bárki végigjárja, aki amúgy is le tud sétálni kb. 9 km-t. Gyerekek is élvezik, nekik is nagy élmény. (Az én fiam is kb. 5-6 volt, amikor először itt jártunk.)

Most viszont én nem álltam meg a Rám-szakadék után, hanem tovább mentem a piros háromszögön. Hogy az hova vezet? A bejegyzésben benne van... :-) És hamarosan bemutatom. Feketeöves túrázók összeköthetik a kettőt. :-D

De a Visegrádi-hegységben rengeteg más túraútvonal van még, csodás kirándulási lehetőségekkel és egyéb látnivalóval. És itt van a szomszédban a Pilis is. Meg egész Komárom-Esztergom megye tele van jobbnál jobb uticélokkal. 

Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!

Az információk egy része a kihelyezett táblákról és a következő weboldalakról származik: 
https://parkerdo.hu/turizmus/latnivalok/ram-szakadek, 
https://kirandulastippek.hu/dunakanyar/ram-szakadek-domosi-kortura