kiránduló

Állítólag már készülnek rá, hogy embert küldjenek a Marsra. Dehát az ugye nem túl egyszerű... Ha Ti is szívesen járnátok egy vörös bolygón, vörös dűnék és lila kövek között, narancs homokon sétálva, akkor nem kell olyan messze utazni. És még szkafander sem kell hozzá, hiszen van elegendő oxigén a bolygó légkörében. Ilyen ugyanis van itt a Földön is. Marsbéli táj várja a túrázókat Gánt mellett egy elhagyott bányaudvarban, teljesen ingyen. A pompázatos színekhez nem árt ha süt a nap, de felhős időben is lenyűgöző. A fotókon semmilyen utómunka nincs, a színek pont ilyenek a valóságban is! Tartsatok velem, mutatom milyen a földi Mars! :-)

Hol található? Magyarországon, Fejér megyében, Székesfehérvártól északra, Gánt és Gánt-Bányatelep között. Térképen ITT.

Parkolni a Gánti Bauxit Földtani Park és Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeummal szemben, az útról letérve lehet. Illetve a bekötő út mellett beljebb is van még parkolásra alkalmas hely. Szerintem bármikor mentek arra, biztos, hogy lesz egy pár autó már az út szélén.

A múzeum is nagyon érdekes, izgalmas, azt is be fogom mutatni, de most előbb túrázni megyünk a múzeummal szemben lévő oldalon. Nagy tábla mutatja be nekünk a Sas-hegyet és a környező elhagyott bányaudvarokat.

Természetvédelmi területre lépünk széles, jól járható úton. Az út széli fákra jelzések is vannak felfestve, majd azt követjük, de előbb nézzünk szét rögtön itt az elején.

Egy leágazás az útról egy elhagyott dolomitbányához vezet. Itt a domb tetejére is felmászhatunk és csodás panoráma tárul elénk.

A dolomit egy karbonátásvány, a kalcium-magnézium-karbonát trigonális kristályrendszerű ásványa. Legtöbbször dolomitnak nevezik a túlnyomórészt dolomitból álló üledékes kőzetet, a dolomitkövet is. A természetben jellemzően mészkővel keveredve alkot kőzetet, e kőzettípust együttesen karbonátos kőzeteknek hívjuk. Ha a kőzetben kalcit a több, mészkőről beszélünk, ha a dolomit, meszes dolomitról.

A domb túloldalán ma is működő bánya található, de itt már nem bányásznak tovább.

A kövek között találhatunk érdekesebbeket, akár valamilyen lenyomatos, őslényes követ is.

A dombról jól rálátni a szemben lévő Gánti Bauxit Földtani Parkra. Balra van a látogatóközpont, jobbra a látogatható bányajárat egy csomó érdekességgel, és szemben ott is vörös dombok hullámoznak, a bányaudvaron 13 állomásból álló tanösvényt is kialakítottak.

Mi viszont a dombról lejőve induljunk el befelé a széles úton a fákra festett jelzéseket követve. A sárga jelzés mentén átmehetünk Csákvárra, a kék háromszög Gántra vezet.

Az elágazásnál mi a kék háromszöget kövessük.

Itt már kezd vörössé válni az út is, tehát nem vagyunk messze a marsbéli tájtól.

Mellettünk vörös domb jelenik meg, de itt menjünk még tovább a kék háromszöget követve. A sárga kereszt is Gántra visz be, de egy másik útvonalon. Lehet, hogy azon is érdemes sétálni egyet, mert az tovább elhagyott bányaudvarok mellett vezet át. Esetleg egy kellemes 6 km-es körtúra tehető, ha az egyik jelzést követve elmegyünk Gántig, majd a másikon vissza.

A sárga kereszttől elválás után a kék háromszög útja összeszűkül, már csak egy keskeny gyalogösvény vezet tovább.

Aztán az úttól jobbra meglátjuk az első igazi vörös dombocskákat.

Eső után vigyázzatok, mert a vörös sár rendkívül vendégmarasztaló. Pár lépés után több kilóval lett nehezebb a bakancsunk. :-)

Ha még tovább megyünk egy kicsit az ösvényen, akkor kényelmesen sétálhatunk majd be a bányaudvarra, nem kell dombot mászni, csúszkálni hozzá.

Aztán ahol már nagyon narancssárga a talaj körülöttünk és nincs már domb mellettünk, ott forduljunk jobbra.

És elénk tárul az egykori bauxitbánya külszíni fejtésének katlanja mesebeli tájjal, a szivárvány minden színével.

A bányaudvaron több lépcső, korlát, kis híd és mulccsal leszórt út található, tehát teljesen legálisan, ingyenesen és tulajdonképpen kijelölt úton járhatjuk be az egészet.

Fentről érkezünk, innen belátható az egész, hatalmas terület, aztán majd bejárhatjuk lent is. Érdemes mindenfelé elmenni.

Egyik oldalon citrom- és narancssárga dombok húzódnak.

Lent bordó-lila kövek állnak ki a narancs homokból. Ez a két szín nem is megy egymáshoz, a természetben mégis gyönyörű.

Másfelé nézve vörös sétaút vár ránk.

Induljunk hát lefelé az ösvényen a színek birodalmába.

A színek a napfény irányától is változnak, hiszen az előző és a következő képen ugyanaz az út látható, ugyanazzal a beállítással fotózva, mégis más színe lett.

Gánt határában az 1920-as évekre tárták fel a hatalmas lelőhelyeket és rövidesen meg is nyílt a bánya, ami termelése csúcsán a világ bauxittermelésének jelentős részét adta. A „magyar ezüstnek” is nevezett ércből az ország bányáiban a 20. században közel tízmillió tonnát termeltek ki.

Az 1920-30-as években folytatott kézi fejtés során az ércet szinte maradéktalanul ki tudták fejteni. Ennek köszönhető, hogy a bauxitot magába foglaló dolomit ősi felszíne, az egykori karszt formakincsei is feltárulnak előttünk.

Az érc színe a sárgától a lila árnyalatain át akár a feketéig terjedhet, jellemzően azonban vörös, akár az afrikai szavannák talaja. A hasonlat nem is áll messze a valóságtól: az itteni kőzet még a mai Észak-Afrika vidékének trópusi éghajlatán keletkezett, és a bolygó kőzetlemezeinek máig tartó mozgása juttatta ide, a 47. szélességi körhöz. 

Közelebbről is megnézhetünk lilás köveket.

A kis domboknál a fel- vagy lejutást lépcsők segítik. A mulccsal leszórt út pedig talán nem sáros annyira, de egy kiadós eső után szinte mindegy hol megyünk, a bakancs pucolást nem fogjuk megúszni.

A hazai bauxitot a lelőhelyek többségén olyan vastag üledék és talaj fedi, hogy gazdaságosabb mélyművelésű bányászattal kitermelni, mint fentről kiásni. Emiatt persze drágább is a végtermék, de a nyugat-európai árakkal még így is versenyképes, ezt jelzi, hogy az utolsó, máig működő bauxitbányák is mélyművelésűek. Gánton azonban a bauxit közvetlenül a felszínen volt, méghozzá hatalmas területen.

Az 1960-as évekre, a gépek elvonulása után maradt hátra több kisebb, és több óriási bányaudvarból álló, zegzugos katlanrendszer.

Séta közben vettük észre, hogy még víz is van a Marson.

A kis tavacska oázisként bújik meg a vörös dombok között.

A felhagyott bányagödrök alján tavasszal összegyűlt olvadékvizek megfelelő szaporodó helyet kínálnak a vöröshasú unkáknak. Ezen békafaj különlegessége, hogy ha veszélyben érzi magát a hátára fekszik és a mérgező mirigyeit jelző vörös hasi foltjait mutatja.

Egyes területeken jól megfigyelhető a víz tájformáló hatása is.

A dombokba a víz vájt mély árkokat és mélyíti őket tovább minden eső alkalmával.

A hajdan volt gazdag bauxit lelőhelyek mára már kimerültek, a bányászat egy fél évszázada befejeződött, a tájsebek azonban megmaradtak. A külszíni szén- és bauxitbányászat a környező területek eredeti növényvilágát is károsította. De e nem minden napi környezet új élőhelyeket teremtett a sziklafalakon fészkelő vagy a forró köveket kedvelő fajok számára.

A felmelegedő sziklákon fürgegyíkokkal találkozhatunk, vagy az éppen rájuk vadászó rézsikló is előkerülhet.

Az erdőgazdálkodás által megkímélt tölgyesek és tisztások határán él a mára nagyon megritkult anker araszoló lepke, amely február végi éjszakákon párosodik és rakja le petéit a molyhos tölgy rügyei közelében.

Egészen elképesztő ez a színkavalkád.

A Vértes hegység földtani felépítése szerint fődolomitra épül, amit bauxitréteg fed; ez volt Magyarország első, Európában is ismert bauxitlelőhelye. 

Gánt egyébként egykor jelentős bányásztelepülés volt, ma a Vértes egyik fontos turisztikai célpontja. Áthalad rajta az Országos Kéktúra útvonala is.

A környéken több ilyen elhagyott bányaudvar van még, amit felkereshetünk. Valószínűleg mindegyik hasonló, mégis mindegyik más.

Ha kigyönyörködtük magunkat az elvarázsolt mesevilágban és nem szeretnénk tovább túrázni, akkor ugyanazon az útvonalon tudunk vissza kimenni, amin bejöttünk. Kövessük visszafelé is a kék háromszög jelzéseket a fákon.

Aztán a nagy dolomit domb mellett már szinte sztrádán sétálhatunk ki, vissza a parkolóhoz.

Mire visszaértünk már megtelt az út melletti kicsi parkoló, így a bekötő út mellett is álltak már autók. Tehát itt is lehet parkolni.

Remélem kedvet kaptatok egy "Mars-expedícióhoz", és ha a Vértes felé jártok, megálltok egy órácskára. Kb. 1 - 1,5 - 2 óra alatt kényelmesen végigjárható ez a csodavilág, vagy tehettek nagyobb túrát is a környéken. És ezzel a területtel szemben, a Gánti Bauxit Földtani Park és Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeumot is ajánlom, mert - bár ott is hasonló tájat látunk - ott tanösvény is van, és egy bányajárat rengeteg érdekességgel és rengeteg információval.

De a környéken is vannak még látnivalók, meg rengeteg túrázási lehetőség.

Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom! 

Az információk egy része a kihelyezett tábláról és a következő weblapokról származik: bauxitfoldtanipark.hu, wikipedia.