Mindenki arról ismeri, hogy van benne egy hosszú, függőleges létra, pedig a Holdvilág-árok sokkal több ennél! Magyar viszonylatban egy nagggyon jó szurdok! Erdővel, forrásokkal, patakkal, nagy sziklákkal, barlangokkal, szűk átjárókkal és persze a létrával. Bár itt nincs meghatározva a "kötelező" haladási irány, szurdokban mindig alulról mászunk fölfelé. Ha van víz, akkor a patak is sokkal látványosabb folyásiránnyal szemben, és a sziklásabb, meredekebb részeken is jobb fölfelé menni. Fölfelé sokkal könnyebb kapaszkodni, jobb mászni, a létrán is. Rengetegen jöttek szembe a csúszós köveken, ami nagyon nem volt biztonságos. Látványos körtúrát mutatok, járjátok be Ti is így. Ismeritek már vagy még csak tervezitek? Mutatom milyen!
Hol található? Magyarországon, Pest megyében, Pilisszentkereszt és Pomáz között, Kiskovácsinál. Térképen ITT.
Túraútvonal tervezőben megrajzoltam, megnézhető, letölthető INNEN.
Kitáblázva nincs, de azért annyira nem nehéz megtalálni, mert a google térképen az indulópontok is rajta vannak. Két irányból indulhatunk. Az egyik, ha a Kiskovácsi Pszichiátriai Intézet mellett bekanyarodunk, itt a 10-es km táblánál, a patak hídjánál. Busszal is érkezhetünk, ez a bekötőút pont a "Kiskovácsi, Kórház" és a "Kiskovácsi puszta" buszmegállók között van. A másik lehetőség egy másik jelzetlen bekötőút kicsit arrébb, Pomáz felé, a "Csikóváraljai menedékház" nevű buszmegállók között. Térképen a Csikóvár turistaház parkolót kell keresni. A bejegyzésben később majd mutatom azt is, de én nem onnan indultam.
Mivel Pilisszentkereszt felől érkeztem (a Dera-szurdok túra után), ezért ez a parkoló esett útba előbb és örültem, hogy megtaláltam. Láttam sok autó van, gyorsan meg is álltam itt a fák között, és gyalog követtem a piros kereszt jelzést befelé.
Aztán kiderült, hogy akár beljebb is mehettem volna autóval, mert az erdő előtt van még egy nagyobb parkoló, ott is meg lehet állni. De az a + 2-300 méter már mindegy volt.
Az erdei túra az aszfaltcsík végénél kezdődik, ahol tábla is jelzi, hogy Nemzeti Parkban járunk. A Duna-Ipoly Nemzeti Park hazánk sorrendben kilencedikként, 1997-ben megalapított nemzeti parkja és ez talán az egyik legváltozatosabb valamennyi között. Egyedülálló sokszínűségében négy tájegységünk, a Pilis–Visegrádi-hegység, a Börzsöny hegység, az Ipoly-völgy, valamint az Alföld Duna menti darabkája ötvöződik harmonikus egységgé. A nemzeti park e sajátos szépségű hegyvidéki erdők és folyó menti élőhelyek természeti értékeit hivatott megőrizni.
A túraút mellett kis, becsületkasszás büfé várja a vándorokat. Kávé, limonádé és palacsinta is vehető. (Bár én csak kávét láttam.)
A Holdvilág-árok leglátványosabb szakaszához a piros kereszt jelzés vezet, ezért azt kell követnünk elég hosszan. A fákon jól láthatóak a jelzések, nem lehet eltévedni.
A sorompó után viszont a piros sáv jelzést láthatjuk a fán. Ha a Csikóváraljai parkolóban állunk meg, akkor ezen a jelzésen kell átjönni onnan, ide a piros kereszt jelzésre. Tehát onnan itt fogunk rácsatlakozni a Holdvilág-árokba menő ösvényre.
Út közben tájékoztató táblákon olvashatunk a Visegrádi-hegységről. Például a kialakulásáról.
Ezen a területen eredetileg 225 millió évvel ezelőtt sekély tenger hullámzott, melyből üledékek rakódtak le. Majd a hegység tengerszint fölé emelkedett, így lepusztult és karsztosodott is. De 15,5 millió évvel ezelőtt a területen vulkáni tevékenység indult meg és tartott több mint 1 millió évig. Így alakult ki a háromszög alakú Visegrádi-hegység, mely jellegzetes vulkáni hegyvidék. Magassága a Duna szintjétől egészen 699 méterig emelkedik. Legmagasabb pontjai a Dobogó-kő 699 méter, a Keserű-hegy 631 méter és a Prédikálószék 639 méter.
A patakon többször át kell majd kelni, ami különböző évszakokban különböző nehézségű lehet. Én akkor voltam, amikor nagyon száraz volt az ősz, nem volt csapadék, így a patak is száraz volt.
De ha lett volna benne víz, akkor is megoldható a keresztbe fektetett ágak és a nagy kövek segítségével, hogy átjussunk száraz lábbal.
Ahogy haladunk befelé, úgy válik egyre bujábbá, misztikusabbá körülöttünk az erdő. Hatalmas, mohás sziklák, kidőlt fák, színes falevelek, mint egy mesében.
A kidőlt fáknak (holtfáknak) nagyon fontos szerepe van az erdő életében, sok állatnak szaporodó és búvóhely, másoknak ezáltal biztosít táplálékot. Ezért az erdő karbantartója nem távolítja el a kidőlt fákat, de azért a túrautakat járhatóvá teszi. De előfordulhat, hogy át kell másznunk pár farönkön.
A piros kereszt nagyon jól követhetően fel van festve, és nemcsak a fákon, hanem időnként a nagy köveken is láthatjuk.
Néhol a túraút keskeny ösvénye kicsit felmegy a hegyoldalba, kicsit magasabban fut a pataknál...
... hogy aztán újból visszatérjen, és elkanyarodva, átkelve a patakon a túloldalon folytatódjon.
Van olyan rész is, ahol a kövek között kell átlépkedni, ami az útvonalat színesíti. És van ahol híd is van. Bár ez ritka.
Az ösvény mellett végig a Domini-patak kanyarog, melyen ugye többször át kell kelnünk, míg eljutunk az azt tápláló egyik forráshoz.
Hamarosan egy érdekes helyre, az Élő Áldott-Gyökér Emlékhelyhez érünk.
Ez a 13 emlékhelyből álló Boldogasszony Körének egyik pontja. (Egy másik ilyen emlékhely a Badacsonyon található (Napkorona Emlékhely), és én láttam egyet a Fonyódi hegyen is (Boldogasszony Széke). Van még Balatonvilágoson, Kenesén, Bogláron, Földváron, Zamárdiban, Tihanyban és a Pilisben is.)
2014-ben épült a 10. pont, e tér igazán erőteljes bejárati pontjánál. Mindenki megtalálja benne a magáét, visszatekintve múltjára, helyére, helyzetére és jelen pillanatban egyensúlyba hozva az őrzött értéket-bölcsességet és tudást.
Az emlékhelynél van egy kis pihenőhely is, kihasználhatjuk, hogy tartunk egy szusszanásnyi szünetet ezen az érdekes, talán energiákkal teli helyen.
Majd folytatva utunkat egy forráshoz érünk. A Domini forrás egy állandó, bővizű forrás a Holdvilág-árok felé vezető út mentén. Az 1985-ben foglalt forrás megbízhatóan és jó minőségű vízzel várja a túrázókat.
Az egész évben „működő” forrás vizét sokan szeretik, ezért turistaszezonban és főleg hétvégente akár sorbanállás is kialakulhat a hűs vízért. Érdemes megcsodálni a forrás fölött kapaszkodó óriási fa felszínen kirajzolódó gyökérhálózatát: ritka lehetőség, hogy a természet feltárja rejtett titkait, s pici betekintést enged a föld alatti világba.
Út közben nagy táblákon olvashatunk a Visegrádi-hegységről érdekességeket. Például a hegység ásványairól. A Visegrádi-hegység elsősorban andezit és dácit kőzetből épül fel. A két vulkáni eredetű kőzet különböző ásványokból áll, melyek közül a legtöbb a szilikát ásványokhoz tartozik.
A Visegrádi-hegység fő tömegét andezit alkotja, mely hazánk legfontosabb kiömlési kőzete és nevét az Andok hegységről kapta. A kőzet a vulkáni tevékenység során kiömlő lávából keletkezik, ezért soroljuk a kiömlési kőzetek közé. A Visegrádi-hegységben a vulkáni működés során előbb a több szilíciumdioxidot tartalmazó andezittípusok, később pedig a rendszerint sötétebb színű, több vasat, magnéziumot tartalmazó típusok törtek fel. A tömör, kiömlési eredetű andezit kőzet gyakran együtt fordul elő az andezittufával, mely egy porózus kőzet.
A hegységben kisebb mennyiségben dácit és dácittufa is előfordul, amely általában világosszürke, vörösesbarna, vagy néha feketésszürke. Legfontosabb alkotórészei a kvarc, a plagioklászföldpát, a biotit és az ambfibol.
A völgy egyre szűkül, a nagy kövek miatt figyelmesen kell lépkedni, nehogy a bokánk lássa kárát.
Aztán egy fa törzsén jól látható jelzés, a piros kereszttel jelzett ösvény balra folytatódik a lépcsőn fel. Ha valaki szeretné elkerülni a hosszú létrán történő felmászást, akkor menjen fel a lépcsőn, de úgy pont a legizgalmasabb rész marad ki. Tehát itt ne kövessük a piros kereszt jelzést, bátran térjünk le róla és menjünk tovább egyenesen!
Egyéként attól, hogy valaki nem szeretne felmászni a létrán, azért még ő is nyugodtan menjen tovább egyenesen, nézze meg a sziklák alkotta csodavilágot, és majd utána is ráér visszajönni, és felmenni a lépcsőn. Ez a "zsákutca" rész nem hosszú.
A finom ívben hajló sziklakaréjt vízszintes vonalak tagolják, kijelölve az egyes kitörési események során lerakódott rétegek határát. Legfeltűnőbbek a világos színű, puha tufasávok, melyek különböző robbanások után aláhullott vulkáni porból, hamuból, törmelékből keletkeztek. Rájuk tömörebb szerkezetű, komorabb megjelenésű réteg települt.
A vulkáni kőzeteket gyakran befedik különböző más kőzetek is. Ezek közül a legfontosabb a lajtamészkő, mely a vulkanizmus után újra tért hódító miocén szigettenger gazdag élővilágából jött létre. A Visegrádi-hegység mészköve elsősorban különböző mohaállatokból, jellegzetes gumós szerkezetű mészalgákból és puhatestűek héjaiból, házaiból áll. A lajtamészkövet valamikor mészégetésre használták, amit kemencemaradványok is tanúsítanak. A Holdvilág-árok legalsó homok- és agyagrétegei oligocén, sekély tengeri lagúnákban képződtek.
És hamarosan meg is látjuk a létrát. Itt vége a gyalogútnak, beértünk egy "katlanba", melyet magas sziklák zárnak körbe, így innen másképp nem tudunk tovább menni, csak ha felmászunk a létrán. Előtte azonban van itt még valami. A Visegrádi-hegységben több mint 100 barlangot, illetve barlangszerű mesterséges üreget tartanak nyilván.
A Holdvilág-árokban több mesterséges eredetű üreg is található, melyek közül egyik az Y-ágú-barlang. Az elmúlt évszázadban többen keresték Attila hun király városát és Árpád vezér sírját a Holdvilág-árok barlangjaiban. Valószínűleg a pálos rendet létrehozó remeték is élhettek ezekben az üregekben. Bár a legendák egy része nem igazolódott be, az ásatások során több értékes leletet találtak. A legvalószínűbb, hogy a vörösbarna színű, féldrágakőként használt ásvány, a gránát bányászatára mélyítették ki ezeket az üregeket. Állítólag a Holdvilág-árok vizében ma is találhatunk még vöröses gránát szemcséket.
Nos tehát innen a mély katlanból a Meteor-létra jelenti az egyetlen kiutat. (Vagy vissza kell fordulni.) Csapadékos időben előfordul, hogy vízesést is láthatunk a létra mellett, de ősszel itt semmilyen víz nem volt. A kiutat jelentő Meteor-létrát 1965-ben állították (amint arra egy mohával körített, vésett felirat is felhívja a figyelmet).
A létrától nem kell félni, szerintem fölfelé egyáltalán nem vészes, lefelé sokkal rosszabb. Pedig sokan jönnek itt lefelé is. De miért???
Ha óvatosan visszalestünk a katlanba, indulhatunk is tovább fölfelé, mert itt bizony lesz még érdekes útszakasz.
A Holdvilág-árkot a fentről lefelé törekvő víz eróziós, koptató, romboló munkája alakította ki. Az árok alsó része a vulkanizmus előtti, kevésbé ellenálló, lazább, üledékes rétegekben húzódik, az árok felső része a visegrádi vulkáni tevékenység első szakaszának vulkáni törmelékes kőzeteibe mélyül. Az eltérő összetételű, keménységű és mállási sajátosságú kőzetek tették lehetővé a Holdvilág-árok változatos formáinak kialakulását. De nemcsak a víz, hanem a víz által sodort kőzetdarabok és a környezeti tényezők (fagy, napsütés) is alakították a tájat.
Viszont itt a víz koptató munkáját figyelhetjük meg, ahogy kanyarog az ösvény a sziklákba vágódva. Igen, itt ezen a keskeny szoroson kell tovább haladni.
Ezért is érdemes feljönni a létrán, mert nemcsak a létra előtt, hanem a létra után is igen érdekes sziklák között sétálhatunk a keskeny ösvényen.
Ez a rész például rendkívül csúszós volt, csak kétoldalt kapaszkodva sikerült felmenni. Akik fentről jöttek lefelé, szerintem itt nadrágféken jutottak le. :-)
Ez a szurdok legszűkebb, leglátványosabb része, szinte nem is látszik, hogy merre megy tovább az ösvény.
Aztán közelebb érve feltárul a szűk átjáró, amerre tovább tudunk menni.
A fotók nem adják vissza, de varázslatos hely.
Ezért írtam az elején, hogy magyar viszonylatban egy nagyon jó szurdok a Holdvilág-árok. Nem sok ilyen hely van hazánkban. Természetesen van még, de nem sok. :-)
Itt is megfigyelhetjük a kőzetek egymásra rakódását.
Sajnos nem túl hosszú ez az érdekes, szűk rész. Itt problémás, ha jönnek szembe, mert akkor akár dugó is kialakulhat, hiszen nem lehet elférni egymás mellett, csak felváltva haladhat a forgalom. Tudom, unalmas, de szurdokban mindig alulról mászunk fölfelé, és kerülő úton megyünk lefelé.
Ahogy egyre magasabbra értem, egyre ködösebb lett az erdő, ettől még misztikusabb hangulata lett.
Út közben valahol megérkezik a piros kereszt jelzés is, amin becsatlakoznak azok, akik nem vállalták a létrát, ezért maradtak a jelzett úton.
És hamarosan véget ér a Holdvilág-árok, és a piros kereszt jelzést követve felmegyünk a hegyre még magasabbra.
Itt is egy lépcsősor van, ami segíti a meredek hegyoldalra feljutást.
Csak kövessük a piros kereszt jelzést, ez visz el a lefelé menő kerülőúthoz.
Változik az erdő, változnak a színek, csak a köd maradt ugyanaz.
És megérkeztünk a kereszteződéshez. A piros kereszt jelzés a zöld kereszttel találkozik, innentől a zöld keresztet kövessük, és az visszavisz bennünket a völgybe.
Innentől már csak lefelé kell menni (ígérem minden túrán, de 99 %-ban nincs igazam).
A zöld kereszt jelzés is jól láthatóan, jól követhetően fel van festve a fákra, így nem fogunk eltévedni.
A jelzett út időnként keresztezi a széles erdészeti utat, ami szélességével és enyhe lejtésével arra csábít, hogy inkább azon menjünk tovább. Választhatjuk azt is, de az hosszabb. A gyalog ösvény kicsit meredekebb, de hamarabb leérni rajta, mint a kanyargó autóúton.
A kereszteződéseknél jól látható, hogy merre folytatódik a zöld kereszttel jelzett ösvény.
Itt majdnem elcsábultam, mert jöttek fölfelé a széles úton, és azt állították, hogy arra jobb lemenni, de aztán végül maradtam a jelzett ösvényen, és nem bántam meg.
Ha egy órát sétálunk az erdőben, már attól is csökken a szervezetünk stressz hormon szintje és ha a séta után feladványokat kellene megoldanunk, jobb eredményt érnénk el, mint a séta előtt. Már csak ezért is érdemes az erdőben sétálni, ráadásul ez a kör több mint egy óra. :-)
Aztán egyszercsak becsatlakozik balról a zöld pötty jelzés, ami forrást sejtet a közelben.
Hamarosan meg is találjuk a szépen kiépített Gyopár-forrást. A forrást körülvevő kőkeretet a Gyopár Turista Egyesület készítette 1923-ban. Sajnos az idő azóta eléggé megkoptatta a köveit. 2013-ban a Matyi Túrázók állították helyre a tetejéről lehullott díszítő követ és pótolták a darabokra tört tájékoztató tábláját. Az utóbbi időben a forrás csak időszakosan működik, nyáron szinte teljesen elapad a vize.
A forrásnál jelzést váltunk, innentől a zöld négyzet jelzést kell követni. És ismét nem lett igazam, amikor azt állítottam, hogy a csúcsról már csak lefelé kell menni. Itt jön egy kis emelkedő is.
De szerencsére nem túl nagy az emelkedő, hamar felérünk, és onnantól ismét lejteni fog az út.
És hamarosan meglátjuk a fák között a parkoló autókat és egy épület is lesz mellettük.
Itt van a Csikóvár Turistaház parkolója. Látható, hogy itt is nagyon sokan álltak meg, ez a nagyobb parkoló a Holdvilág-árokhoz. Ide végig aszfaltos út vezet be, de hogy hol kell bekanyarodni, azt semmi nem jelzi az út mentén.
Ha ebben a parkolóban állunk meg, akkor kifelé kell indulni először, azon az úton, amin bejöttünk. Ahhoz, hogy a Holdvilág-árkot alulról felfelé járjuk be, át kell mennünk a másik parkolóhoz, de szerencsére odáig vezet jelzett út az erdőn át, nem kell vissza kimenni a főút mellé.
Kb. 350 métert kell kifelé menni az aszfaltos úton - közben láthatjuk, hogy még itt is végig állnak az autók az út mentén, tehát ha a nagy parkolóban nincs már hely, akkor itt is meg lehet állni -, egészen addig, amíg meg nem találjuk jobbra az erdőbe vezető ösvényt, és a piros sáv jelzést a fákon.
Innentől a piros jelzés fog átvezetni bennünket a Holdvilág-árokba menő piros kereszt jelzésre.
Az ösvény keskeny, de jól jelzett, könnyen követhető. Körülbelül 1,1 km-t kell mennünk rajta, mire átérünk az erdőn. Ez kb. 15 perc lesz.
Van útközben pár kanyar, de a fákon jól látható a piros sávos nyíl, hogy merre kell fordulnunk.
Ezen a piros sáv jelzésen tovább menve egyébként Dömösön keresztül végül Dobogókőre juthatnánk. A másik vége pedig Csobánka mellett elhaladva Budapest-Csillaghegyen van. A Szentendrei út - Mátyás király út kereszteződéséből indul a jelzés és 33 km múlva ér Dobogókőre.
A piros sáv egyébként nagyjából párhuzamosan halad a főúttal, végig hallatszik is az autók zaja, de az erdő nagyon kellemes, nyáron is hűvösebb van benne, mint az aszfalton.
És még egy meredek emelkedő, majd a túloldalon, a lejtő alján átkelünk a patakon, és megérkeztünk a piros kereszt jelzéshez.
Aki tehát a Csikóvári turistaháznál áll meg, az átjön a piros sáv jelzésen ide, és indulhat fel a piros kereszten. Aki viszont itt állt meg, az körbeért és sétálhat kifelé az erdőből a pszichiátria épületei mögött.
Remélem kedvet kaptatok ehhez az igazán különleges szurdokhoz. A Holdvilág-árok télen-nyáron, bármikor ingyenesen látogatható, és nem nehéz annyira, még ez a több mint 5 km-es kör sem, nyugodtan nekivághat mindenki.
Ráadásul rengeteg túrázási, kirándulási lehetőség van még a környéken, hiszen a Pilist és a Visegrádi-hegységet is keresztül-kasul behálózzák a jelzett turistautak. Itt van például egész közel a Dera-szurdok is, ami viszont tényleg mindenkinek ajánlható, mert nagyon könnyű, kellemes sétaút az egész. De sok más túráról is írtam már, válogassatok közöttük kedvetek szerint. És járjátok be mindet! :-)
És ha nem szeretnétek lemaradni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni és a saját élményeket is szívesen olvasom!
Az információk egy része a kihelyezett táblákról és a következő weboldalakról származik: wikipedia, www.termeszetjaro.hu.
Utolsó kommentek