kiránduló

A Rothschild családról biztosan mindenki hallott már, hiszen a világon a legtöbb vagyonnal és a legnagyobb politikai és gazdasági befolyással bíró családok között van. De vajon milyen lehet egy ilyen család kastélya? Minden aranyból van? Fényűző enteriőr, pazar berendezés, lakájok és szobalányok sora, pompás fogadások? Hát biztos ilyen is van, de a Waidhofen an der Ybbs városkában található nem egészen így néz ki. Viszont ebben a várban találkozik a múlt, a jelen és a jövő, a régi és a high-tech, és egy nagyon érdekes és összetett kiállításnak ad otthont. Mutatom milyen!

Hol található? Ausztriában, Alsó-Ausztria nyugati szélén, Waidhofen an der Ybbs városkában. A táblákon az "5 e Museum" vagy "5 e" felirat vezet a várhoz. (Az autót érdemes a hatalmas parkolóházak egyikében hagyni.) Térképen ITT.

Waidhofen egy kb. 11 ezer lakosú városka az Ybbs folyó partján. 2016-ban a "reformáció városa" címet adományozták nekik élénk evangélikus közösségi életük elismeréseként. És a városka egyik látványossága a Rothschild család kastélya.

A vár az Ybbs folyó és a Schwarzbach patak találkozásánál épült, a két folyó között annak a háromszögnek a csúcsába, amelyen a középkori, korábban megerősített városmag is elterült.

(A kép a wikipedia-ról származik.)

A vár közvetlen szomszédja a gyönyörű plébániatemplom és a közelben található a régi városháza is a magas tornyával. Ez a három a város legimpozánsabb épülete.

Az eredeti, középkori vár a 13. század első feléből származik és sokáig a Freising-i püspökök székhelye volt. Ma feltételezhető, hogy a Waidhofen-i várat a hozzá tartozó piaccal együtt a Peilsteiner grófok alapították, akik a Freising-i püspök hűbéresei voltak.

A Waidhofen-i vár jelentősége a 13. század második felében folyamatosan nőtt, valószínűleg a növekvő település miatt is. Ez a Freising-i püspök gyakori látogatásaiból is látható, 1264 és 1312 között hét látogatásról maradtak fenn írásos feljegyzések.

Érdekes betekintést nyújt egy középkori vár életébe az a két leltárjegyzék, melyek 1313 és 1316-ból származnak és többek között a következő tételek is szerepelnek rajta: szerszámíjak, nyilak, lándzsák, mellvértek, sisakok, páncél kesztyűk, porszita, medvenyárs, haltartók, nyergek és kantárok a harci lovakra, 6 db vas tál, 46 db kancsó, 4 db serpenyő, 4 db réz tál, palackok vasból, rézből és ónból, egy vas gyertyatartó, összecsukható asztal, püspöki karosszék, 3 asztalterítő, 18 törölköző, ágyzsák, párnák, 2 db éjjeli edény, asztalos szerszámok, fafaragó szerszámok, kötél, üllő, 2 mérleg, egyik bécsi, másik kölni súlyokkal, vas szögek, egy nagy és egy kicsi dobókocka.

Ugyanebből az évtizedből vannak arra utaló nyilvántartások, hogy a várban jelentős pénz mennyiséget és a püspök többszáz iratát őrizték.

A 14. századból fennmaradt feljegyzésekből pedig azt tudhatjuk meg, hogy kik éltek a várban, kikből állt a vár személyzete. Itt lakott a vár védője a családjával, aki a vár hivatalos ügyeit vitte, és igazgatta az uradalmat. Aztán a várnagy a családjával, aki az adókat és a vámokat szedte be. A várban lakott még egy vadász, egy toronyőr, egy kapuőr, és még két őr.

Azt már nem lehet tudni, hogy a 13. századi várból maradt-e fenn valami, a vár jelenlegi falaiban van-e még belőle. Ugyanis a 14. század elején már kezdődött egy kisebb átalakítás, majd a 14. század második felében sor került a vár nagy átépítésére, feltehetően azért, hogy a Freising-i uraság a hivatalos székhelyét a Waidhofen-i kastélyba tehesse át 1365-ben.

Az 1515-ös nagy, városi tűzvész elpusztította a vár mellett a templomot, és az egész felsővárost is.

Ezután eljött az ideje a vár jelentősebb átépítésének, és néhány változtatást is eszközöltek. A 15. századtól már Waidhofen várát "kastély"-nak nevezték.

Aztán a történelem kicsit megtépázta a kastélyt, a Freising-i püspökség is hol ide, hol oda tartozott, adósságok fejében bérbe adták a várat, ami nem bizonyult jó ötletnek. 1822-re a vár már olyan rossz állapotban volt, hogy az uradalom intézőjét is át kellett költöztetni a városba. A kápolna állaga is leromlott, és az épület Ybbs felőli falai teljesen instabillá váltak. Aztán 1840-től a sürgős javításokat elvégezték, majd a Schwarzbach fölött kőhidat is építettek.

1850-től néhány évre a várba költözött a kerületi bíróság és az adóhivatal. De már 1864-től megszűnt az épület hasznosítása és az állami bank magánbefektetőknek adta el a kastélyt. Ezután 11 év alatt négyszer változott a tulajdonos személye: 1864 - Hermann Mayer Löwy Bajorországból, 1865 - a fakereskedő Götz testvérek Straßburgból, majd 1869 - Bécsi Erdészeti Részvénytársaság. És 1875-ben megvásárolta Albert Salomon Anselm Freiherr von Rothschild több más környékbeli uradalommal együtt, ezzel Alsó-Ausztria legnagyobb földbirtokosa lett 31.000 hektár földdel.

A vár neogótikus átépítése 1881-ben kezdődött és kis szünetekkel 1890-ig tartott. 1887-től a Bécsi Városháza építője, Friedrich von Schmidt bécsi építész is részt vett a rekonstrukcióban. Ő tervezte az udvar árkádos folyosóját és az emeletes épületrészt. A kastély belsejét a Rothschildek rangjához illő historikus-romantikus bútorzattal rendezték be. A reprezentációs helyiségek a földszinten kaptak helyet, a privát lakosztályok pedig az emeleten. Emellett helyet kaptak még raktárhelyiségek, gazdálkodási és háztartási helyiségek, valamint az erdészei igazgatóság irodái is. Meg kell még említeni a vár különlegesnek számító sötét kamráját, mert a báró és gyermekei lelkes amatőr fotósok voltak, valamint a szivar szobát az épület tornyában, amit paradox módon "hölgytorony"-nak hívtak.

1911-ben Albert Rothschild (Európa leggazdagabb embere) halála után fia, Louis Nathaniel Freiherr von Rothschild vette át a vár kezelését. Akkoriban ő volt a Monarchia legbefolyásosabb embere. A vár átvétele után a felső emeletek lakószobáit a francia király, XVI. Lajos stílusában, karakteres fehér bútorokkal rendeztette be.

1938-ban a nemzetiszocialisták Louis Rothschild-et letartóztatták, és roppant nagy váltságdíjat követeltek tőle a szabadon bocsájtásért, majd a várat és az uradalmat kisajátították és állami kezelésbe került. 1943-ban a vár kezelését Waidhofen város vette át.

A II. világháború alatt a déli és a keleti hadtest seregei állomásoztak a várban. A háború vége utáni hetekben a kastélyban súlyos károkat okozott a lakosság fosztogatása, majd a várat több évig a szovjet megszálló csapatok használták, ami végül teljesen elpusztította az eredeti belső enteriőröket. Emellett 1946-ban a torony egy része ledőlt és a főépület tetőzetére hullott.

Végül a vár visszakerült jogos tulajdonosához, Louis Rothschild-hoz, aki azért az ígéretért, hogy átvállalják az ő valamikori szolgáló személyzetének a nyugdíját, az államnak adományozta a kastélyt.

1953 óta rendezik meg itt a Waidhofen-i várban a legkedveltebb kastély-udvari szabadtéri játékokat a Waidhofeni Népszínház szervezésében. Nyáron majdnem az egész udvart elfoglalja a színpad és a nagy nézőtér.

Az 1973-74-es iskolai reformok idején itt alapították Ausztria egyetlen erdészeti iskoláját, majd 2002-ben az állam eladta a várat Waidhofen városának turisztikai és kulturális célokra, ekkor az iskolát áthelyezték innen. Azóta ismét a régi "Rothschildschloss" elnevezést használják a várra.

2006 és 2007 között rekord sebességgel újították fel és építették át a várat, melyhez megnyerték Hans Hollein ismert osztrák építészt, aki többek között a bécsi Albertina előtető-szerkezetét is tervezte. A belső tér teljes újragondolásán túl a kastély külsején is történtek változások, melyek Waidhofen lakosságát erősen megosztották. Az üveg és a fém szerkezetek használata valóban merőben ellentétes a történelmi kőfalakkal, mégis ezáltal összekapcsolódik a múlt és a jövő. A 2007-ben befogadott regionális kiállítás által pedig egész Ausztriában nagy figyelmet kapott ez a konfliktus.

Az átépítés után azonban a vár több-funkciós lett, most már a kastély helyiségei különböző célokat szolgálnak. Az eredeti tartományi kiállítás átalakult és ma már "5e-Museum" néven fut. A város és a vidék történelme így kézzelfogható lesz a tűz, a föld, a víz, a fa és a fém témák körüljárása révén. De van még a várban könyvtár, városi archívum, esküvői terem, több funkciós rendezvényterem, középkori rendezvényterem és turisztikai iroda is.

A Rothschild kastély kétségtelenül legfeltűnőbb része a 14. század második feléből származó, 9 emeletes, 33 méter magas torony, melynek tetején egy csodás, 360 fokos körpanorámát nyújtó kilátóterasz található. És még valami: egy 9 méter magas üvegkocka, mely 2006-ban épült.

(A kép a wikipedia-ról származik.)

A vár minden épülete egy festői belső udvar köré csoportosul. Az udvar felől a leglátványosabb épület a középkori lakóépület, melyen neogótikus árkádsor húzódik. Érdekessége, hogy a boltívek a földszinten csúcsosak, az emeleten pedig ívesek.

(A fotó a www.schloss-rothschild.at oldalról származik.)

A főépület hatalmas szerkezetét legjobban az Ybbs túlsó partjáról lehet megszemlélni, ahova egy gyalogos híd vezet. A vár fala szinte egybe épült a sziklával, így alulról az épület magassága kb. 5 emelet. 2007-ben egy üveg kilátóteraszt építettek a várfalhoz, mely kinyúlik a folyó fölé.

(A fotó a http://www.travelwriticus.com oldalról származik.)

Térjünk akkor rá, hogy mi is van most a várban. Mi ez az 5 elem kiállítás?

Az ősi tanítások szerint a világunk öt alapvető elemből áll. Ezek a föld, a fém, a tűz, a fa és a víz. Ez az öt elem évszázadokon keresztül meghatározta az emberek életét Alsó-Ausztria nyugati szélén, az Eisenwurzen tájegységben. Az Erzberg vasércét olvasztó kohókban, majd kovácsműhelyekben dolgozták fel, ahol általában a víz erejét is munkába fogták. Az erdőkből származott a faszén, ami szintén elengedhetetlen a kovácsműhelyekben. A termékeny föld  pedig az élelmet adta a bányászoknak és a munkásoknak. Ezen áruk felélénkült kereskedelme tette Waidhofen an der Ybbs városát egyre nagyobbá.

Az "5 elem" kiállítás az Eisenwurzen-i emberek életét, mindennapjait, küzdelmeit és örömeit mutatja be ezen öt elem köré csoportosítva.

Az első elem a Föld. A Föld mindennek az alapja. A Föld adja az építőanyagokat, az érceket, a Föld tartja az erdőket, hagyja a folyókat folyni, és biztosítja az élelmiszert az embereknek. Waidhofen körül is voltak érclelőhelyek, de azért a leggazdagabb lelőhely Erzberg-ben van. Waidhofen volt viszont az élelmiszerkereskedők központja. A piactéren nagy vásárok voltak, ez virágoztatta fel a várost.

Az évszakok váltakozása formálta a városi életet is az eseményekkel és ünnepekkel együtt. A Föld végigköveti az ember életét is a születéstől a házasságon keresztül a temetőig.

A kiállítás nagyon informatív, rengeteg olvasnivaló van a tárolókon, és interaktív is, hiszen magunknak kell megkeresni a látnivalókat fiókokban például.

Az egyik fiókban itt egy iskolai bizonyítvány is, ami csupa egyes! És még ki is állítják! Felháborító!? Nem, dehogy. Ők fordítva osztályoztak, és náluk ez volt a kitűnő bizonyítvány.

És a gyerekekre is gondoltak interaktivitás terén. Mindenhol van valami megfogni való, valami nyomkodni, tapogatni, megszólaltatni való, valami, amivel játszani lehet. Itt például az erdők bogarai, pillangói adnak feladványt a gyerekeknek.

Aztán átsétálunk a fémek világába. A vas az Eisenwurzen régió névadója. Évszázadokon át volt Eisenwurzen a legfontosabb vas előállító és feldolgozó régió, és Waidhofen volt a fővárosa. Kések, kaszák és az apró vasáru legkülönbözőbb fajtái készültek itt és kerültek árusításra. Az ólomöntő kézműves műhelyek szintén nagyon ismertek voltak Waidhofen környékén.

A vas, a kard a férfiasság szimbóluma is, a fém fegyverek és páncélzatok pedig a város szimbólumai.

A tűz kontrollálása egy nagyon fontos lépés volt az emberi kultúrák és a civilizáció kialakulásában. A következő termek a tűz fontosságát és hasznosságát, de a veszélyeit is bemutatják.

Miután évszázadokon keresztül nyitott kandallók szolgáltatták a fűtést, valamint a fekete konyhákban nyílt tűzön készültek az ételek, a 19. században megjelentek a zárt kályhák, és a füstmentes sparheltek a konyhákban. A vas előállítása és feldolgozása is elképzelhetetlen tűz nélkül, hiszen a kovács és a szénégető is tűz mellett dolgozik. A tűz kulcsfontosságú szerepet tölt be a városokban is: egyrészt a fűtést, másrészt a fényt adja. Az olajlámpáktól, a petróleumlámpáktól és a gyertyáktól még hosszú út vezetett a gázlámpákon át az elektromos világításig.

Másrészt a tűz és a fény a városokban komoly fenyegetést is jelentett, komoly veszélyekkel járt: tűzvészek és háborúk, tűz és fegyverek, mindkettő nagy károkat okozott a településeken.

A víz döntő szerepet játszott Waidhofen fejlődésében. Az Ybbs szállítási útvonalat is kínált, valamint erejét befogták a kovácsok gépeinek meghajtásához. A folyó fölötti hidak összekötötték a városrészeket, a források és kutak pedig központi helyei voltak minden városnak. A vízellátás és elvezetés egy fontos kérdés mind az egészség, mint a higiénia szempontjából. Waidhofen-ben fontos még a víz gyógyító ereje, a gyógyfürdő is.

Waidhofen folyója az Ybbs, a Duna jobb oldali mellékfolyója. Mariazell közelében ered és Ybbs an der Donau városka mellett ömlik a Dunába. 138 km hosszú folyó, és útját a kiállítás padlóján is követhetjük városról városra.

Az erdők adják Eisenwurzen vagyonát és gazdagságát. A városokat is el kellett látni fával, fűtőanyaggal és építőanyaggal, de ipari nyersanyagnak is használták. Természetesen a fémmegmunkáláshoz is elengedhetetlen volt a fa, de sok más mesterséget űző iparos műhelyében is szükség volt fára, mint például a pék, hentes, szappanfőző, sörfőző, pálinkafőző, üvegműves, tégla gyáros. És vannak mesterségek, akik alapanyagként használják a fát, mint a bodnár, a faesztergályos, az asztalos és a játékkészítő.

Régi játékokból jelentős gyűjteménnyel rendelkeznek, vannak egész érdekes fa-játékok is.

A "fás" részen csodálatos, festett bútorokat is bemutatnak.

Az 5 elem múzeumban a kiállítási teremben haladva egyre magasabbra megyünk, fel az emeletekre, majd a végén az emeleti árkádsor folyosóján lehet átmenni a toronyhoz.

A torony aljában, mint minden vár "kötelező" tartozéka, kínzókamra van berendezve.

Aztán keskeny lépcsősor vezet fel, a 9 emelet magas toronyba.

Azért út közben még vannak látnivalók. Mint például a befalazott lány. Vajon milyen bűnt kellett elkövetnie, hogy ez lett a sorsa? És vajon ismerték már akkor a palacsintát, ami befér ezen a kis lyukon? :)

A fenti kilátóteraszról persze fantasztikus kilátás tárul elénk minden irányba. Egyik oldalon a város terül el, a másik oldalon dombok, hegyek magasodnak, lent az Ybbs hömpölyög.

A vár és az 5 elem kiállítás november elejétől április elejéig zárva tart. 2018-ban április 3-án nyitott, azóta szerdától vasárnapig 9 és 16 óra között látogatható.

Belépő jegy árak:

• felnőtt: 5 Euro
• kedvezményes: 4 euro
• gyerek (6-18 év között): 2 Euro
• családi jegy (2 felnőtt és max. 3 gyerek): 10 Euro

Kedvezményes jegyet válthatnak: nyugdíjasok, diákok és fogyatékkal élők.
NiederösterreichCard-dal egyszer ingyenes a belépés.

Az 5 elem múzeumban tárlatvezetés is kérhető, melynek egységes ára 4 Euro (a belépőjegyen felül). A vezetés 10 fő felett indul, 10 főnél kevesebb résztvevő esetén a minimálisan fizetendő díj 30 Euro.

Ha Waidhofen felé jártok tehát, nézzetek be a Rothschild család kastélyába, ahol ma már egy nagyon izgalmas, interaktív kiállítást lehet megnézni, de a város rejt más látnivalókat is... :)

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.

Az információk a wikipedia oldalairól és a vár hivatalos oldaláról a www.schloss-rothschild.at-ről származnak.