kiránduló

Van Dél-Csehországban egy bájos kisváros, amelynek történelmi városmagja 1992 óta az UNESCO világörökség része, és mely Csehország egyik leglátogatottabb turisztikai célpontja. Nem véletlenül, mert a városka egyszerűen olyan, mintha egy mesekönyv lapjai keltek volna életre. Ennél szebbet rajzolni sem lehetett volna.

Hiszen milyennek képzelünk egy mesebeli városkát? Dombokkal ölelt völgyben, kanyargó folyó partján piros tetős házikók, karcsú templom torony, a szűk utcákon pedig sétálnak a népek. Mondjuk ilyennek?

A város fölé magasodik a király vára, ami hatalmas, rengeteg szobával, sok ablakkal, és magas tornyába zárva él a királykisasszony.

Hát Český Krumlov majdnem pont ilyen, vagy inkább még ennél is több, hiszen számos látnivalója között világviszonylatban is egyedülállókat találunk. Olyan, mintha a középkorban megállt volna az idő, pedig Krumlov egy folyamatosan megújuló, fejlődő városka. És egyszerűen meseszép. Mutatom milyen!

Hol található? Csehországban, egészen délen, az osztrák határ közelében. Térképen ITT.

Ha autóval érkezünk, hatalmas, árnyas parkoló áll rendelkezésre. Fizetős, de nem vészes az ára. És a buszok is ennek a közelében tudnak megállni. (A parkolóban nagy mosdó is van, a belépéshez ha jól emlékszem 5 koronást kellett bedobni.)

A parkoló közvetlenül a vár tövében van. Ha a parkolóban a vár felé fordultok, akkor ennek a hídnak a másik oldalát látjátok. 

Ha átmentek a híd alatt, a Vltava, azaz a Moldva partjára értek, és ezen a fahídon átkelve rögtön a történelmi belvárosban találjátok magatokat a szűk utcák, éttermek és kis boltok között.

Az évszázadokon keresztül németajkú kereskedőváros a kanyargó Moldva két kiterjedt kanyarulatában fekszik. A kanyarulatok méretének köszönhetően mindkettőben egy-egy komplett városrész foglalhat helyet, saját templommal, piaccal és az északi folyóív fölötti dombon a várral.

Nagy térképen áttekinthetjük a belvárost, és így látszik az is igazán, hogy mekkora "S" kanyart ír le a Moldva az óvárosban.

A Moldva partján szinte minden házban étterem vagy kávézó van, a folyóra néző terasszal. Nagyon hangulatos.

Le is lehet menni a folyóhoz, nagy melegben a városnézéssel járó sok gyalogolás után kellemes lehet beleállni a hűs, sekély vízbe.

Dél-Csehország gyöngyszeme, Český Krumlov, lakosainak száma megközelítőleg 15 000 fő.  A városban álló vár a XII. századtól az egyik leggazdagabb és legnagyobb politikai befolyással bíró cseh nemesi család, a Vítkovicek tulajdonában volt. Amikor a család kihalt a város az ugyancsak jelentős Rosenberg család tulajdonába ment át, majd róluk az Eggenbergekre és végül a Schwarzenbergekre szállt a tulajdonviszony.

Persze nem volt ez ilyen egyszerű...

Český Krumlov történelmi belvárosa az ide érkező turista számára az évszázadokon át fennmaradt középkori hangulat megtestesítője. A szűk utcácskákon járva, az ódon épületeket látva az a képzetünk támad, hogy itt a középkorban megállt az idő, minden állandó, nem változik semmi.

Mégis Český Krumlov évről évre más és más, folyton változó arcát mutatja. Minden évben megújul egy-egy régi épület, csak hogy még szebb legyen, változik a bolt választék, újabb vendéglátóhelyek jelennek meg. Mindezek a kisebb változások az egyszeri turista számára természetesen nem tűnnek fel, de a vissza-visszatérő látogatók számára újdonságokat jelentenek, tehát érdemes vissza-vissza térni.

És sok házon feltűnik a Rosenbergek ötszirmú rózsája is, mint pl. itt a zöld ház ablaka alatt.

A szépen rendben tartott girbe-gurba utcácskákon, az ódon házak között reneszánsz hangulatba kerülhetünk mi magunk is. Csak egy nyugodtabb időszakot kell kifogni, mert a millió turista könnyen kizökkenti az embert az álmodozásból. De persze, ha letérünk a fő útvonalakról, a mellékutcákban már alig van valaki.

De azért a fő útvonalakon is érdemes végigmenni, hiszen ott vannak a városka látnivalói. Ha a parkoló felől a vár nagy hídja alatt átmegyünk, majd a kis fahídon tovább megyünk a belváros felé, a Széles (Siroká) utcán találjuk magunkat. Itt már távolról feltűnik a 77. számú épület, amely méretével, feltűnő vörös színével kitűnik a többi közül. 1588-ban az új gazdája nem más lett, mint Anton Michael von Ebbersbach, Wilem Rosenberg uraság legfőbb alkimistája. Krumlov ebben az időben az alkimisták valóságos gyűjtőhelye volt, több mint százan ügyködtek a Rosenbergek udvarában. Anton kiemelkedett közülük, és egy idő után nem csupán vezető alkimista lett hanem egyben a „kert és bányamenedzser” is. Fő munkája az örök életet és fiatalságot garantáló elixír megalkotása lett volna, és emiatt volt szüksége a kertre és a bányákra is az ott nyerhető alapanyagok miatt.

Ebbersbach úrnak az alkímia és varázslat párti Wilemet egészen az 1592-ben bekövetkezett haláláig sikerült is a komoly, „tudományos” munkáival megbolondítania. Többek között olyan folyadék elkészítésének ürügyén is szerzett a kissé naiv Rosenberg uraságtól támogatást, amelyet ha ráöntenek a pénzre, akkor az növekedni és sokszorozódni fog.

Petr Vok, az elhunyt Rosenberg „földhöz ragadtabb” testvére már nem értékelte az alkimista hiábavaló próbálkozásait. Ebbersbach mester hiába állította, hogy Wilem halála előtt már közel járt az életvize felfedezéséhez. Petr Vok ezt nem vette be, és a sarlatánt azon nyomban börtönbe záratta, ahol egy év múlva meg is halt.

Itt, a Siroká utcán találjuk még a Krumlovi Motorkerékpár Múzeumot, az Egon Schiele Art Centrum-ot, és egy tükörlabirintust is.

Az Egon Schiele Művészeti Központban az állandó Schiele-kiállítás mellett fiatal kortárs (cseh és külföldi) művészek alkotásai is megtekinthetők. A festő szeretőjével pár évig Krumlovban élt, amíg a város lakói a nem túl erkölcsös életmódjuk miatt ki nem dobták őket.

Tovább menve egy kis téren, a vörös ház misztikus-középkori hangulatot árasztó pincéiben 2001 óta nem más van, mint a londoni Madame Tussaud panoptikum kistestvére, a krumlovi Viasz Múzeum. A kis helyi panoptikum elsősorban a dél-csehországi hírességeket mutatja be a látogatóknak, de természetesen nem hiányoznak a leghíresebb cseh irodalmi alakok és ma is élő személyek viaszból formált alakjai sem. A figurák között itt áll maga I. Ferenc József császár, IV. Károly király és természetesen Švejk, a derék katona is.

A viasz múzeummal szemben pedig gyönyörű festett ház, a tűzvészekre is emlékeztet.

Innen pedig felfelé indulva egy sarokkal arrébb már a városka fő terére érünk ki. A nagyobbacska négyszögletes teret gyönyörű "lábas"-házak veszik körül.

1714-1716-ban a pestis járvány emlékére, a veszély elmúlta miatt érzett hálából a város polgárai impozáns Pestis oszlopot (Mária-oszlopot) emeltettek. Az oszlop szobrait Matěj Václav Jäckel, a neves prágai szobrász készítette. A nyolc szoboralak között a pestis ellen védő szenteket, valamint a város egyéb védőszentjeit (pl. Szent Vencel, Szent Vitus, Keresztelő Szent János, Szent Sebestyén, Szent Rókus) láthatjuk.

Később a téren álló régi kőkút állaga 1843-ra olyannyira leromlott, hogy inkább az elbontása, és egy új építése mellett döntöttek. Az új kutat a tér felső részén álló Pestis-oszlop köré álmodták meg. A városi hivatal nem kis összeget, pontosan 1643 dukátot fizetett ki plešiveci Josef Hauber kőfaragó mester számára, aki a pénzéért alaposan megdolgozva igazi remekművet alkotott. 

A díszkút 195 cm mély, 90 cm magas, alapjának kerülete mintegy 30 méter. Hatszög alakzatban csaknem teljesen körbeveszi az oszlopot, egyedül az északi, Városháza felőli oldala tér el, ahol is egy lépcsősor vezet közvetlenül az oszlophoz. A szobor körül kőkerítés található, amelyet oroszlán fejekkel díszítettek. Ezeknek a „vadállatoknak” a szájából folyik az éltető víz.

A krumlovi várat 1250 előtt kezdték építeni a Vítkovciak, majd amikor a család 1302-ben kihalt, rokonaik a Rosenbergek (Rožmberk) örökölték a birtokot. A gazdag Rosenberg család uralkodásával a város virágzásnak indult, a 16. századra már fényes reneszánsz város és kastély volt. Ekkoriban a család a cseh arisztokrácia és értelmiség megbecsült és nagy hatalmú eleme volt, tagjai több magas pozíciót is betöltöttek.

A Rosenbergek egészen 1601-ig birtokolták a várost, ekkor a felhalmozott adósságok miatt kénytelenek voltak eladni azt II. Rudolf német-római császárnak. 1622-ben II. Ferdinánd osztrák főherceg az Eggenbergeknek ajándékozta a várost, a harmincéves háborúban nyújtott katonai segítségükért. 1719-ben az Eggenberg család is kihalt, őket a házasság révén rokon Schwarzenbergek követték, akik egészen a második világháborúig birtokolták a várat. Ők és korábban az Eggenbergek is komoly fejlesztésekbe kezdtek: a 18. század elején a vár már modern és fényűző volt, az átépítéseknél a bécsi udvart vették mintául.

A főtéren álló régi városházát 1580-ban építették, két régebbi gótikus ház egybeépítésével. Homlokzatán Csehország, Český Krumlov, a Rosenbergek és a Schwarzenbergek címere látható. Latin felirata: Audi, vide et tace - si ves vivere in pace (magyarul: Hallj, láss és hallgass, ha békében akarsz élni.)

A 19. századra a város jelentősége csökkent, új építkezésekbe nem nagyon fogtak, ennek köszönhetően a hely megőrizte reneszánsz-barokk karakterét. A városban és környékén ekkor több vízimalom működött, a század vége felé pedig egy grafitbányát is nyitottak.

A fő téren turista információs iroda is van, ahol beszerezhetjük a városka térképét a további bolyongáshoz.

1918. október 28-án a Csehszlovákia kikiáltásakor a zömmel németek lakta város csatlakozott az önálló dél-csehországi német megyéhez, amely Böhmerwaldgau néven Ausztriához szeretett volna tartozni. Egy hónappal később azonban a csehszlovák csapatok bevonultak a városba. 1920. április 30-án a Krumau helyett hivatalosan is a Český Krumlov nevet kapta.

Aztán a Fő tér után érdemes még tovább felfelé indulni, mert egyrészt arra van a gyönyörű katolikus templom. 

Ha a várral átellenben érkezünk az óvároshoz, egy másik hídon, akkor mindjárt a Szent Vitus templomra látunk rá alulról.

A templom tornyának alsó része négyszög alakú román stílusú ablakokkal, feljebb ötszögű, magas, boltíves ablakokkal. Legfelső, gótikus részét 1894-ben készítették.

Felmenni a Fő tér felől, jó sok lépcsőn lehet.

De érdemes felmászni, mert belül a gyönyörű gótikus templomban, barokkos díszítést figyelhetünk meg.

A háromhajós templomot a 14. században építették, majd a 15. század elején átalakították. Ebből az időből származnak a gótikus freskómaradványai is. Főoltára 1560-ban készült.

A főhajóban áll Rosenberg Vilmos és felesége reneszánsz mauzóleuma.

Másrészt azért érdemes még erre felmenni, mert a felfelé vezető utca másik oldalán egy kis parkocskát, és nagyszerű kilátóteraszt találhatunk, ahonnan a legjobb fotókat készíthetjük a várkomplexumról, vagy magunkról a várral a háttérben.

A kilátóterasz mellett van a regionális múzeum épülete, vele szemben pedig a korábbi jezsuita kollégium a 16. századból.

Séta közben a fenti szürke tornyot látva mindenki azt gondolja, itt áll még egy templom. Több száz évvel ezelőtt igaza is lett volna, ma azonban már a látszat csal, és a torony a mellette lévő épülettel megtévesztő.

1334-ben Peter I. von Rosenberg, akit vallásossága miatt Szerzetes Péternek is neveztek, a Rosenberg kórház bővítéseként, annak részeként megépített egy kis kápolnát. 1596-ban a már korábban is megemlített Peter Wok az eredeti gótikus épületet reneszánsz stílusban újraépíttette.

1600-ig nem csupán katolikus, hanem az egyre nagyobb számban betelepülő németnek köszönhetően protestánsok is használták az ekkor Szent Háromság nevet viselő templomot, és az istentiszteletek németül zajlottak. Ekkor azonban az ellenreformáció győzedelmeskedett és II. Rudolf császár megtiltotta a templom nem katolikus célú használatát. 

1602-ben az utolsó Rosenberg elhagyta Krumlovot és a család a székhelyét Třeboňba helyezte át. Ekkor a templom a jezsuitákhoz került, akik Szent Jodocus (Jošt) tiszteletére szentelték fel. A jezsuita rend egészen 1773-ban bekövetkezett feloszlatásukig felügyelte a templomot.

1787-ben II. József reformjai során az épület végleg elvesztette templom funkcióját, jóllehet még az egyház birtokában maradt. A bútorokat a környékbeli más templomokba vitték át, és így jártak a XVI. században készült harangok is, amelyek Hodňov-ba, valamint Slavkov-ba kerültek.

A XVIII. század végén a templom épület immáron polgári célokat kezdett szolgálni, és mindenkori funkciójának (pl. kereskedő-ház, raktár, kaszinó, illetve lakóház) megfelelő belső átépítéseken esett át. 1920 környékén a Bat’a cipőgyártó cég, később pedig egy motorkerékpár árusító is nyitott boltot az épületben. A számtalan belső és külső átépítés ellenére (az utolsó rekonstrukció 1997-ben történt) a mai napig is láthatunk eredeti gótikus elemeket.

Ma a kétszintes épületben számos üzlet, illetve vendéglátó ipari egység mellett egy nagyon cseh kiállítás, a Marionett Múzeum található.

Az egyik szűk utcában pedig a szecesszió egyik kiemelkedő képviselőjének, Alfonz Mucha-nak van kis múzeuma. (Olyan ő a cseheknek, mint Gustav Klimt a bécsieknek. Főként hölgyeket ábrázoló festményeinek másolatait szuveníreken minden formában megvásárolhatjuk.)

És még egy pici történelem: Az 1938-as müncheni egyezménnyel Krumlov és környéke – más csehszlovák területekkel együtt – a Harmadik Birodalomhoz került.

1945-ben amerikai csapatok szabadították fel, a német lakosok többségét pedig kitelepítették. A kapitalista Ausztriához való közelsége révén a szocializmusban elkerülte a komolyabb iparosítás, helyette katonai létesítmények épültek a környéken.

A rendszerváltás után az igen rossz állapotban lévő házakat renoválták, és ez a munka a mai napig tart.

A várnegyed városrészét, a Latrán-t az óvárosi városrésszel, a Parkán-nal a "Lazebnicky most" - azaz a borbélyok hídja köti össze a Moldva fölött. A hidat egyik oldalon Nepomuki Szent János kovácsoltvas szobra díszíti. 

A híd, a 19. század harmincas éveiből származik (kb. 1834-ből), fából és öntöttvasból készült. Az akkori hídépítők egy remekműve. Az 1980-as években egyszer már helyreállították, azonban a közelmúltban is költséges renováláson esett át.

A másik öntöttvas szobor a keresztre feszített Jézust ábrázolja. Innen (is) érdemes fel- és/vagy visszanézni a vár felé, mert alulról is impozáns látványt nyújt.

A másik oldalon pedig szépen rálátni a Moldva egy kis szigetének csúcsára. Ősszel és tavasszal még nincs nagy élet rajta, csak néhány sétáló, nyáron azonban rengetegen áztatják a lábukat a sekély vízben, és a csónakokkal is ki tudnak kötni itt.

A kis szigeten egy kis park van padokkal. A szigetre a másik oldalról, a másik híd felől lehet bemenni. Ha időnk engedi érdemes lesétálni a folyópartra, itt - nyár kivételével - biztosan nem lesznek sokan, lehet kicsit nézelődni, pihenni is. Nyáron meg mi is besétálhatunk a vízbe, vagy csak nézhetjük a vidáman hangoskodva "strandoló" turistákat.

Csehországban, és természetesen Cesky Krumlovban is a házakat gyakran ékesítik homlokzati sgraffito díszítések. A sgraffitók néha egyszerű geometriai mintái, vagy a máshol gondos részletességgel kidolgozott jelenetei, növényeket mintázó díszítései szemet gyönyörködtetőek. 

A sgraffito olasz eredetű szó, karcolást jelent. A technika Itáliából, a reneszánsz építészet hazájából érkezett Csehországba a 16. század második felében, amikor szép számban érkeztek itáliai építészek a Habsburg udvarba.

A sgraffito technika viszonylag olcsónak mondható, ám nagyon munkaigényes és nagy szakértelmet, valamint türelmet igényel. A technika lényege, hogy a falra két vagy több különböző színű, vékony vakolatréteget visznek föl egymásra. Az alsó réteget hagyják megszáradni, a felső rétegbe pedig még nedves állapotában, arra alkalmas szerszámmal kontúrokat, illetve felületeket vágnak vagy karcolnak. Ezáltal az eltávolított területek alatt láthatóvá válnak az alsóbb, más színű rétegek is. Az utcákon sétálva több ilyen mintás házat is megfigyelhetünk.

Hát, egész eddig a város házait és történelmét mutogattam, ami valóban nagyon gazdag és lenyűgöző, de van ebben a városban élet is, nem is akármilyen!

A legvidámabb szórakozás szerintem Krumlovban egy jó kis csónakázás a Moldván.

És, hogy mi ebben a nagy móka? A Moldva tele van zúgókkal. Ez Prágából is ismerős lehet, Cesky Krumlovban is van legalább kettő, ami az óvárost körülvevő folyó-íven látható. A zúgókon nem lehet csónakkal lemenni. Prágában zsiliprendszer van a nagy hajóknak, dehát Krumlovban még csak keskeny és sekély a Moldva. Itt nincs zsilip. De akkor mi van?

Csónak-csúszda! A belvárosit pár éve építették át, szélesre, enyhe lejtésűre, de a másik, a katolikus templom mögötti (a fenti képen), elég keskeny és hirtelen lejtésű. Azt gondolom, mindenképpen mulatságos lecsúszni rajta.

Arról nem is beszélve, hogy a folyóról is gyönyörű látványban lehet részünk, végighajókázva a Moldva kanyarulatain. És ha kedvet kaptatok a raftinghoz, magyar szervezésben is kipróbálhatjátok: ahoj.hu.

A városkában egész évben egyik fesztivál követi a másikat. Húshagyó kedden rendezik a hagyományos farsangi felvonulást zenés, jelmezes, maskarás mókával. Júniusban tartják a város jelképének, az ötszirmú rózsának ünnepét. Pompás történelmi kosztümös felvonulás az uralkodóval és udvartartásával az élen, abból az időből, amikor Krumlov uralkodója a Rosenberg család volt. Ekkor a város három napra a reneszánsz időkbe merül - a lovagi párbajok, a kézműves piacok, az utcai színielőadások, a középkori zene minden látogatót lenyűgöznek.

Aztán a nyárral együtt érkezik a városba a legjobb hagyománnyal rendelkező zenei fesztivál, a kamarazenei fesztivál. Majd a régizene fesztiválon a kőfalakat egy hétig a középkori zene hangjai teszik vidámabbá, reneszánsz és barokk zenével. A jazz és alternatív zenei koncert-sorozat mindig szeptember elején éri el csúcspontját egy hagyományos hétvégi fesztivállal, mikor sok, a hagyományostól eltérő helyen, kávéházakban, kiskocsmákban és bárokban mutatják be a hazai és külföldi résztvevők a tudásukat.

Szent Vencel nem csak a cseh birodalom patrónusa, de a sörfőzők és a borászok védőszentje is, amire azok az őszi ünnepségek emlékeztetnek, melyek a kulturális élmények mellett gazdag gasztronómiai élményeket is kínálnak. Az ünnepségek kellemes atmoszféráját egészíti ki a folklór együttesek fesztiválja, illetve a Szent Vencel napi vásár.

Október elején rendezik a Krumlovi Csónakos Maratont, ahol 36 és 26 km-es távon csaphatnak össze a csónakosok. Ifjaknak 11 km-es minimaratont is tartanak.

És még advent idején is érdemes ellátogatni Cesky Krumlov-ba. Az tél megérkezésével Krumlov egy egészen más arcát mutatja. Tele nyugalommal és költői hangulattal. Advent idején külön program a karácsonyfa megvilágításának közös bekapcsolása, a karácsonyi éneklés, a Mikulás napi ajándékosztás. Advent hétvégéin a régi cseh piacok élednek újra, punccsal és karácsonyi édességekkel, amik finom illatba burkolják az egész ünnepi hangulatot öltött és feldíszített várost. A karácsonyi időszak csúcsa az élő Betlehem, amit jelmezes gyerekek és felnőttek alkotnak.

És, hogy mit vigyetek haza ajándékba vagy emléknek? Persze Kisvakondot, és a különböző minőségű hűtő-mágnesekkel is "Moldvát lehetne rekeszteni". De ha igazán egyedi, értékes, különleges és nagyon cseh emléket szeretnétek, váltsatok kicsit több Koronát (vagy vigyetek bankkártyát), és nézegessétek az ékszerboltok kirakatait.

A gyönyörű borostyán ékszerek mellett a legtöbb ékszer cseh gránáttal, a hivatalos cseh, nemzeti drágakővel van díszítve. A gyönyörű sötétvörös kő (ritkábban zöld) különleges bűverővel is bír, kitartással és energiával ruházza fel a viselőjét. A hagyomány szerint megvéd a tolvajoktól, elűzi a démonokat és óvja az egészséget. Az ára attól függ, hogy ezüstbe vagy aranyba van foglalva, de a legtöbb helyen lehet egészen megfizethető áron, nagyon szép ékszereket is venni. Egyre kell figyelni ... hamisítják. Abban a boltban van az igazi, ahol ki van téve az egyedi, piros Granát felirat, és tanúsítványt is adnak az ékszerhez.

És ne felejtsük ki a sört sem, hiszen Krumlovnak is van saját söre, a Rosenberg. De a krumlovi sörfőzés története egészen a 14. századra nyúlik vissza. Majd 1560-ban Rožmberk Vilém az addigi helyett új sörfőzdét építtetett, és egy évre rá egy új, rendkívül jó minőségű vízforrásra is leltek. Ez a vízlelőhely biztosította pár évvel ezelőttig a sörhöz a legfontosabb alapanyagot. Később sörgyártást nagyobb helyre kellett áttelepíteni. Erre a legideálisabbnak a város Latrán kerületében álló egykori fegyvertár bizonyult. Václav Vlach ide a mai helyére telepítette át a sörfőző üzemet 1625-30 között. Természetesen a vár és a város urainak változásával a sörgyár tulajdonosa is változott, majd állami, később 1991 után ismét magán tulajdonba került. Hatalmas korszerűsítésen esett át, éttermet és sörözőt is nyitottak a gyár mellett, azonban pár éve véget ért a helyi sörfőzés, a gyár bezárt, de van ma is krumlovi Eggenberg sör, csak már máshol gyártják. Azért az óváros kis boltjaiban lehet kapni. De az étterem talán még üzemel.

(A fotó a http://nemcsakpraga.blogspot.hu oldalról származik.)

Persze Cesky Krumlov legfőbb látványossága a hatalmas várkomplexum az 5 udvarával és a gyönyörű barokk kerttel.

A meseváros mesés várát egy külön bejegyzésben részletesen bemutattam, így most csak egy térképen mutatom meg, milyen hatalmas. És ezek csak az épületek, a barokk park nincs is rajta. :)

Összegezve egyszerűen nincsenek is szavak arra, hogy Cesky Krumlov mennyire bájos, elbűvölő és gyönyörű. Fentről ránézve a kanyargó Moldvára, a sok kis pirostetős házikóra, majd lent andalogni a középkori sikátorokban, a hangulatos tereken felejthetetlen élmény. (Még akkor is, ha ezen élményen másik többszáz turistával kell osztozni négyzetméterenként.)

Tehát, ha Dél-Csehországban jártok ki ne hagyjátok, de ha Prágába mentek, akkor is útba ejthetitek. És ha szervezett utat kerestek, válasszátok azt, amelyikben Cesky Krumlov is benne van. :)

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.

Az információk egy része a http://nemcsakpraga.blogspot.hu, a ckrumlov.info és a wikipedia oldalairól származik.