kiránduló

A zirci ciszterci apátság műemléki környezetében létesült arborétuma itthon a legmagasabb fekvésű fás gyűjtemény, 400 méterrel a tengerszint felett. De nemcsak ettől különleges ez az arborétum, hanem attól is, hogy tulajdonképpen egy város közepén található. Minden évszakban más és más lenyűgöző arcát mutatja, ezért többször is érdemes visszatérni. Én nyáron voltam, de biztos, hogy tavasszal sokkal több nyíló virág van, ősszel pedig színpompásabb. Most tartsatok velem, aztán majd nézzétek meg élőben is. Mutatom milyen!

Hol található? Magyarországon, Veszprém megyében, Zirc belvárosában. Térképen ITT.

Az arborétumnak két bejárata van. Az egyik az apátság udvaráról nyílik, errefelé a belépőjegyet az apátság jegypénztárában lehet megvenni. A másik a Damjanich utcában van, ott a bejáratnál van a pénztár is.

Az arborétum országos jelentőségű védett természeti terület. A természetet szerető, értő látogatók kedvelt úti célja, az óvodások, a diákok és a felnőtt közönség számára egyaránt. A kert a gyűjteményes növényanyag megismertetése mellett az oktatást és a kutatást is szolgálja – egyetemi hallgatók szakdolgozatainak, a Bakonyi Múzeum és más intézmények kutatói munkáinak színhelye, botanikai és zoológiai téren egyaránt. Az arborétum kezelését végző Zirci Ciszterci Apátság a gyűjtemény folyamatos bővítésére, a kert élővilágának minél teljesebb bemutatására törekszik. 

Az arborétum felől is megcsodálhatjuk az apátság gyönyörű épületét. Innen olyan, mintha egy kastély lenne.

Az arborétum bejárásához ajánlott útvonalat táblák mutatják, de természetesen bármerre indulhatunk. Bár elég nagy a terület, azért nagyon nem lehet benne eltévedni.

A parkban az ajánlott útvonalat követve megismerhető mintegy száz különleges faegyed, köztük a 170 éves jurányi hárs és a gumiszerű kéreggel büszkélkedő amúrmenti parásfa.

A 18 hektáron fekvő „fás-kert” – melyet angolkertnek is neveznek – alapítása a 18. század második felére tehető. Tévhitnek bizonyultak a keletkezésére vonatkozó magyarázatok, miszerint a bakonyi őserdőt nyiladékokkal megbontották. 1753-ban a ciszterci monostor közelében két nagy erdőirtást végeztek. Feltehetően ekkor vágták ki a későbbi arborétum eredeti faállományát – kivéve néhány faegyedet, melyek legidősebbike a kb. 400 éves kocsányos tölgy – ugyanis az 1766-ból fennmaradt térkép itt szántóföldet jelöl.

Jelentős telepítések történtek Dréta Antal – kormányzó perjel, majd apát – idejében, aki 1803-ban Gregorius Mayer „angolkertészt” fogadta fel a munkálatok elvégzésére. Ebben az időszakban, 1809-ben telepítették a közel 400 méter hosszú híres hársfasort, mely a legenda szerint a Győrt Veszprémmel összekötő római út maradványa.

A főbejáratnál lévő halastavat 1720 körül létesítették. A szerzetesi fegyelemben gyakran előírt böjt miatt a monostor körül sok halastavat hoztak létre. A parkot a Cuha-patak szeli át, neve szláv eredetű: szeszélyes, száraz, kevés vizű, mely jellegére is utal, nyáron gyakran kiszárad, csapadékos időben pedig igen bővizű. A patakot átszelő két barokk stílusú kőhíd 1759-ben épült.

Az arborétum területén tekinthetőek meg a középkori zirci ciszterci apátság romjai is. Ezt még III. Béla király alapította 1182-ben, az akkor csaknem lakatlan, sűrű erdővel borított Bakonyban a Cuha patak forrásvidékén. A templom és az apátság több évtizeden keresztül épült, majd az első szerzetesek a rend francia szülőföldjéről, a clairvaux-i apátságból jöttek. A rend első apátja Szent Bernát volt, aki a XII. században nemcsak a rend, hanem Európa szellemi, lelki fejlődésére is nagy hatást gyakorolt.

A virágzó életnek több csapás vetett véget. Először a tatárjárás, majd később a mohácsi vereség és a törökök előrenyomulása okozta az elnéptelenedést. Veszprém 1552-ben került a törökök kezére, valószínűleg Zirc is, de ekkor már nem voltak szerzetesek az apátságban, és a következő évben a lakosság is elvándorolt. Az apátság javai, könyv- és levéltára megsemmisült és az épületek is romlásnak indultak. Másfél évszázadon át Zirc lakatlan volt, majd az első három szerzetes 1726-ban költözött vissza Zircre. Noha a középkori templom és a monostor falai nagyrészt még álltak, boltozata beomlott és a régi építészeti stílus nem tetszett a barokk kor szerzeteseinek. Ezért hát új templomot és monostort kezdtek építeni, melyhez a régi köveket csaknem maradéktalanul felhasználták. 1912-ben Békefi Remig zirci apát megbízásából kezdték meg a középkori apátság romjainak feltárását, az utolsó rekonstrukció pedig 2013-ban zajlott. Így lehetőségünk van megnézni, bejárni a középkori apátság épületeinek maradványait.

A romoktól vissza indulva végigsétálhatunk az 1809-ben telepített, több mint 200 éves és majdnem 400 méter hosszú hársfasoron is, mely az arborétum kiemelkedő természeti értéke. 110 darab egyedből áll és a római kori út feltételezett nyomvonalát szegélyezik.

1855-ben a Cuhának – mely addig a halastavon folyt keresztül – új medret ástak, erre az időszakra tehető a vízesés és a filagória létesítése is.

A parkban találunk nagy térképeket is, melyeken átnézhetjük, hogy a különböző érdekes fákat hol találjuk. Azok helye valószínűleg nem változott, de az északi bejárat már nincs ott, ahol a térkép jelzi.

Az arborétum fáinak, cserjéinek száma kb. 600, 80%-a lombhullató, s mintegy 70 a tűlevelű fafaj. Nagyobb összefüggő területen a Bakonyra jellemző őshonos fákat, cserjéket találunk, de vannak egzótákkal, azaz idegen földrészről származó fajokkal betelepített részek is. Szép színfoltjai a gyűjteménynek a magnóliafélékhez tartozó liliomfák, a juharból mintegy harminc faj fordul elő, gazdag a nyír-, hárs-, és kőrisgyűjtemény, s tölgyből tizennégy faj és változat található. A tiszafákat a 19. század első felében Szentgál környékéről telepítették ide.

Az természetes, hogy az arborétumban rengeteg madár, bogár, hüllő, kétéltű és persze emlős él, de hogy macska is...? Vagy lehet, hogy ő a tiszteletbeli parkőr. :-)

Az arborétum legidősebb faegyede a 350-400 éves kocsányos-tölgy. A magassága 25 méter, a törzsének kerülete 4,26 méter.

Napjainkra az arborétum a világ öt kontinenséről származó olyan fás- és lágyszárú növényeinek gyűjteménye, melyek a Bakony mikroklímáján jól érzik magukat.

A ginko biloba az eredeti elterjedési területén, észak-nyugat Kínában, a hűvös völgyekben található. Mára dísznövényként az egész Földön ültetik. Gyógyhatását mindenki ismeri, leveleinek gyönyörű napsárga színe miatt pedig ősszel a leglátványosabb.

A Bakony természetközeli területei, barlangjai még megfelelő élőhelyet biztosítanak a denevérek számára. Az arborétum odvas fáiban is laknak különböző denevérek, melyek állománya az emberi hatások következtében drasztikusan megfogyatkozott. A denevérkolóniákra a legnagyobb veszélyt az élőhelyek csökkenése és zavarása jelenti. A fokozódó barlangász tevékenységek, az odvas fák kivágása, a vizes élőhelyek pusztulása, a rovarok ellen használt vegyszerek. Ezért is a denevérek, kivétel nélkül mind, védett állatok. És nem, egyáltalán nem bántják az embert, nem repülnek a hajunkba! Minek is tennék? Repülő rovarokra vadásznak, az akadályokat pedig ultrahangos tájékozódásuknak köszönhetően "csukott szemmel" is ki tudják kerülni. :-)

Az erdei fenyő a hideg, mérsékelt öv kontinentális éghajlatú tájainak jellegzetes lakója. A tajgán éppúgy megtalálható, mint az észak- és közép-európai hegyvidékeken, ahol elegytelen állományokban él.

Hazánk természetes erdőtársulásaira az elegyes állományok jellemzőek. Az előforduló fa- és cserjefajok száma, az elegyesség mértéke függ a termőhelytől, de magán viseli a korábbi erdőgazdálkodás nyomait is, mely sok helyütt kifejezetten célul tűzte ki az elegytelen, egykorú erdők létrehozását. De ma már több szempontból is nyilvánvaló, hogy az elegytelen erdő súlyos kockázatokat hordoz magában, és nem képes betölteni a mai kor által elvárt funkciókat.

Az amerikai selyemfenyő, vagy simafenyő kedveli a lapos völgyek és hegyvidékek sík területeit. Más tobozos és lombos fajokkal együtt, elegyes állományokban él, mészmentes talajon.

Az elegyes erdőkre jellemző, hogy a rovarok, kórokozók nem szaporodnak el benne tömegesen. Még a nem őshonos fafajok állományai is sokkal stabilabbak elegyes erdőben. Az elegyesség az erdő immunrendszerének egyik alapvető pillére.

Az együtt előforduló különböző fafajok fényigénye, növekedési üteme, élettartama általában eltérő, ezért az elegyesség eleve önmagában hordozza a vertikális tagoltságot, a szerkezeti változatosságot is. Az elegyes erdő változatosabb, szebb képet is nyújt az elegytelennél, ami különösen virágzáskor és az őszi lomb-elszíneződés idején látványos.

És ez az igazi tulipánfa, melynek a levelei is tulipán alakúak. Észak-Amerikából származik, a 17. században került át Európába. Tennessee államban, az Appalache-hegységben még mai is léteznek fajgazdag tulipánfaerdők. Nálunk inkább csak mint díszfa fordul elő.

Szép élmény a látogatóknak megpihenni a kerti filagóriánál, vagy a közel negyven méter magasságot elérő hársfák tövében álló, kultúrtörténeti Békefi-emlékműnél, melyet Békefi Remig paptanár emlékére állították tanítványai 1934-ben. 

A filagória mellett mély kút is van, az ajánlott útvonal mellett.

És még víz is van benne. Szemét viszont nincs, dicséret az erre járóknak! (Vagy az arborétum dolgozóinak.)

Arborétumi látogatásunkat színesíti az énekesmadarak gazdag világa és az ősi fákon ugrándozó mókusok derűs látványa. Meg a harkályok kopácsolása.

Az ajánlott útvonal mentén más színű tábla mutatja, arra ősparkot találunk. De "belépés csak saját felelősségre"! Vajon mi lehet benne?

Kicsit elvadultabb az erdő erre, kevésbé parkos, inkább természetes erdő képét mutatja. De, hogy miért van kiírva a saját felelősség? Végülis mindenhol saját felelősségre tartózkodunk...

Az idők folyamán a faállomány egy része elöregedett, szükségessé vált az idős fák megújító kezelése és a fiatalítás. A 2010-ben indult rekonstrukciós projekt keretében a Bakonyban honos facsemetéket, örökzöld és lombhullató cserjéket telepítettek, valamint a mintegy négyszáz, idős faegyedet műszeres vizsgálatnak vetették alá.

A hársfasort ugyancsak megrongálta a zord bakonyi időjárás. A felújítási munkák kezdetén 83 hársfát számláló fasor ma újra - mint telepítésekor - 110 egyedből áll.

A Cuha-patak partján két vizes élőhelyet létesítettek, ahol a Bakonyalja és a Balaton-felvidékre jellemző védett fajokat mutatnak be.

A munkák során megtisztították a fák törzsét, lombkoronáját az élősködő fagyöngytől, borostyántól, felújították a Cuhán átívelő hidakat, a sétautakat, és átépítették a kertet övező 1670 méternyi kerítést is.

Az "őserdőn" átsétálva a tó partjára érünk ki.

A rekonstrukció során sor került a tó kotrására, eltávolították a benne talált világháborús lőszereket, és a vízfelület közepén a vadkacsáknak egy kis szigetet alakítottak ki. Továbbá megszépült a virágokkal és sziklakerti növényekkel kísért tóparti sétaút is.

A tóban megfigyelhetjük a jellemző élővilágot, a halakon és a madarakon kívül nyáron sütkérező teknősökkel is találkozhatunk.

Ez az a halastó, amelyet eredetileg 1720 körül létesítettek. A tavat a Cuha patak táplálja. Teljesen nem lehet körbesétálni, de kellemes, árnyas ösvény húzódik a partján.

A tó partján egy érdekes levelű fát találtam, ez egy hasogatottlevelű hamvas égerfa. Ez a fafajta egyébként Európa középső alpesi és északi részén igen elterjedt, gyakori a hegyvidéki árnyas ligeterdőkben, patakok vagy kis folyók mellett, de nedves, ingoványos területeken is. Hazánkban szórványosan, csak természetvédelmi területeken, lápokon vagy erdeifenyvesekben fordul elő.

A 2011-es évben végzett rekonstrukciós munkák során a tavat kikotorták, a zsilipet átépítették és működővé tették, és a kő partfalat is kijavították.

A kora tavaszi időszakban, a kétéltűek számára megfelelő szaporodó és utódaiknak kedvező élőhelyet biztosít a tó.

Az országos jelentőségű természetvédelmi terület, a 18 ha-os, óriási fákkal borított arborétum menedéket biztosít a fészkelő és megpihenő madarak számára. A kutatások különösen gazdag madárfaunát írtak le az arborétum területén. Számíthatunk denevérek jelenlétére és a vizes élőhelyhez kötődő fajokra is. A védett területen különös hangsúlyt kap a fajok megőrzése, a fenntartási és felújítási munkálatoknak a fészkelési és vegetációs időszakhoz igazítása.

A tó partján kis büfé, fagyizó található, ahol kellemes környezetben kávézhatunk a napernyők alatt.

Tovább sétálva az arborétum másik bejáratához jutunk, ami a Damjanich utca felől nyílik.

A tó másik partján, az ösvény mellett rengeteg a nyíló virág, valamint különböző védett növényekből és gyógynövényekből álló ágyásokat találhatunk. Az ágyásokban többek között van fehér és piros gömbös kankalin, bársonyos kakukszegfű, izsóp, körömvirág és orvosi zsálya is.

Ha az apátság díszudvara felől jöttünk be és arra is szeretnénk kimenni, akkor hatalmas fenyők mellet sétálhatunk vissza ahhoz a kapuhoz.

A fák között napos rétek terülnek el, ahol további karakteres, lombos fákban gyönyörködhetünk.

A gyerekek különböző ismertterjesztő táblákat és forgatható kockákat is találnak az arborétum területén.

Nyáron, nagy szárazság idején voltam ott, akkor a tó melletti lépcsős vízesés teljesen ki volt száradva, ezért azt nem tudom megmutatni. Helyette itt egy részlet az apátság udvara felől a tó felé vezető ösvényről.

I. András királyunk Zircen halt meg, neki állít emléket a 2005-ben felavatott szobor. András király alapította a bencés monostort Tihanyban 1055-ben Szent Ányos tiszteletére. A monostor latinul írt alapítólevele a legrégibb eredetiben ránk maradt magyarországi oklevél. A szobor kezében tartott makett a tihanyi apátságot ábrázolja.

Belépő jegy árak:

• teljes árú 1200 Ft
• kedvezményes (diák, nyugdíjas) 1100 Ft
• családi jegy (2 felnőtt + 2 gyerek 18 év alatt) 4400 Ft

Az arborétumban csoportoknak kérhető szakvezetés, ami 1,5 óra és 12 000 Ft.

Nyitva tartás:

• hétfő szünnap
• kedd - vasárnap 9 és 17 óra között

Ünnepnapokon hétfőn is nyitva az arborétum (pl. május 1.).

Kutyával nem látogatható.

Remélem kedvet kaptatok a zirci arborétum felkereséséhez. Ez is egyedi és különleges, mint mindegyik másik arborétum hazánkban. Ráadásul Zirc remek kiindulópontja a Bakony felfedezésének. Egy csomó látnivaló van a városban és a környéken is. Például Eplényben a szívecskékkel jelölt túrautak mellett libegőzni is lehet. Cseszneken vár is van, a vár alatt pedig a rövidke Kőmosó-szurdok húzódik. Jól jelzett úton már akár Zirctől végig lehet menni a Cuha-szurdokon, de a Vinye mellett található Alsó-Cuha szurdokhoz inkább vonattal menjünk. És közel van Bakonybél is, ahol bencés monostor és arborétum, csillagda, barlang és további túrautak várnak ránk.

Ez pedig az arborétum Damjanich utca felőli bejárata. De az arborétum honlapja szerint most (2023) a belépés csak az apátsági udvar felől lehetséges.

És ha nem akartok lemaradni, illetve szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!

Az információk egy része a kihelyezett táblákról, valamint az arborétum honlapjáról származik.