kiránduló

Hallottatok már az Alsó-Cuha szurdokról? Míg a sokkal közismertebb Cuha szurdok a széles utakkal könnyű terep, a patak északi részén van egy vadregényes, nagy sziklás, bedőlt fás szakasz. Bár van benne turistaút, néha komolyan el kell gondolkodni, hogy hogyan tovább... Köveken lépkedve, rönkökön átmászva, keresztben fekvő fák között bujkálva igazi akadálypálya az egész. Viszont lenyűgözően szép! Nyáron is hűvös a mély völgy, a zöld minden árnyalata megfigyelhető a mohás szikláktól a fák lombjáig, kellemesen csobog a patak - mesébe illően varázslatos és elképesztő a hangulata. Persze nem adják ingyen ezt a csodát, sokat kell menni érte. De megéri! Mutatom milyen!

Hol található? Magyarországon, Győr-Moson-Sopron megye Veszprém megyébe ékelődő kis csücskében, Vinye és Bakonyszentlászló között. Térképen ITT.

A teljes túra megnézhető, vagy akár le is tölthető INNEN.

Megközelíthető Vinye felől a piros kereszt turistajelzésen, vagy Bakonyszentlászló felől a piros sáv jelzésen. Én Vinye vasútállomásról indultam, mert vonattal érkeztem, ami kényelmes megoldás a Cuha patak menti túrázásokhoz akár Veszprém-Zirc irányából, akár Győr felől.

A vasútállomásról a Cuha szurdok felé kell indulni, és hamarosan meglátjuk a Betyárok tábláját. Érdemes előre letölteni a Betyárvilág túra applikációját, mert rengeteg plusz információhoz juthatunk általa. A Betyárvilág túranavigációs alkalmazás nem egyszerű túra applikáció. A sima túrás mobil applikációknál sokkal összetettebb, színesebb felület, amely önmagában élményt ad a felhasználóknak: és ez a kulcsszó, az élményalapú túrázás. A túranavigáció során az applikációban a betyárok az állomások helyszínein is megjelennek. Minden állomásról találunk egy képet, és a hozzá tartozó leírást. A történeteiket Kisfalusi Lehel remek előadásában hallgathatjuk végig, így az ízes beszéddel kiváltképp magunk elé tudjuk képzelni ezeket a ravasz figurákat A túranavigáció során pedig fő támaszunk egy beépített iránytű, amely mutatja nekünk az utat. Emellett a mobil applikáció a különböző jelzésekre is felhívja a figyelmünket, és megjegyzéseket is fűz az egyes állomások könnyebb megközelítéséhez. Az erdőben sokszor nem megfelelő a jelerősség internethez, sőt, sok esetben még a térerőhöz sem. Így GPS koordinátákra támaszkodik a mobil applikáció és offline is működik. 

Applikáció nélkül érdemes a térképet jól megnézni és megjegyezni, ugyanis ezen az útvonalon kell végigmennünk. Az út nagy részén nincs is gond, a piros kereszt jelzést kell követni végig. De aztán lesz egy pont a visszaúton, ahol gond lehet.

Induljunk hát a tábla mellett a piros kereszt jelzést követve kifelé a faluból, párhuzamosan a vasúti sínekkel, észak felé.

Az utunk hosszan széles erdei úton vezet. Jobbra mezőgazdasági földek (kukorica, napraforgó, mikor mi), balra a vasút. Ez a rész nem túl látványos és nem is túl eseménygazdag, esetleg néha elhúz mellettünk egy vonat.

Út közben elhaladunk a Köves úti öreg tölgy mellett, ami egy már 350 éves, de ma is élő gyönyörű tölgyfa. Mellette a zsiványok lehet, hogy lopni készülnek. És hogyan lehet "átverni" őket? Legyen nálatok is két pénztárca, mint régen az iparosoknál, és abba osszátok el a nálatok lévő pénzt úgy, hogy az egyikbe csak keveset tegyetek. Aztán amikor a futóbetyárok esetleg megtámadnak benneteket, akkor mindig a vékonyat adjátok oda, amelyikben kevés pénz van, nem a degeszt. A betyárok úgyis féltik az irhájukat, nem kezdenek el rögtön számolgatni, hanem amit kapnak, azzal hamar eltűnnek. Így kifoghatunk rajtuk, de aztán szedjük a lábunkat, nehogy még egyszer utolérjenek bennünket. :-)

Nemsokára egy elágazáshoz érünk, balra a sínek felé mutat a piros L jelzés. Kis kitérő, esetleg érdemes benézni arra is.

A vasúton túl találjuk Kitaibel Pál emlékoszlopát. Hogy ki volt ő? Kitaibel Pál (1757-1817) magyar botanikus és kémikus volt. Összegyűjtötte és leírta Magyarország növényeit, kőzeteit és ásványvizeit. Kora természettudományainak szinte minden ágában dolgozott. Az erdőben található eredeti emlékoszlopot az egykori Vörös Meteor Természetjáró Egyesület állította. A ma látható kb. 3,5 m magasságú faragott kopjafát Sándor Dénes erdélyi fafaragó készítette 1998-ban a Bakonyerdő megrendelésére, miután a korábbi állapota leromlott.

A lombos erdőből lassan átérünk a fenyves erdőbe, melynek csodálatos illata is van. Itt egészen közel járunk Fenyőfőhöz is, ahol az ősfenyves a legutóbbi jégkorszak interglaciális időszakából - az eljegesedési időszakon belüli melegebb éghajlati periódusból -, az úgynevezett fenyő-nyír korból maradt vissza.

A Fenyőfői Ősfenyvest sokáig telepített erdőnek gondolták. 1799-ben Kitaibel Pál - európai hírű orvosból lett botanikus tudós - hívta fel a figyelmet az őshonosnak tűnő fenyves erdőre. Ez a terület a homoki erdeifenyves (Festuco vaginatae-Pinetum sylvestris) egyetlen magyarországi termőhelye.

Ma a Fenyőfői Ősfenyves Természetvédelmi Terület. A homoktalajon élő erdei fenyőkből álló fenyves tápanyagban szegény talajon szinte egyeduralkodó növénynek számít a fafajok között, melynek aljnövényzetében keverednek a szárazabb, melegebb, alföldi homokos élőhelyeket kedvelő, illetve a hűvösebb, nedvesebb, hegyvidéki élőhelyeket kedvelő lágyszárúak. A természetvédelmi oltalom alatt álló vidék 1954 óta kiemelten védett terület.

Keresztezi utunkat a sárga kereszt, mely Bakonyszentlászló felől jön és a Pakucs-pihenő felé megy tovább, ezzel lerövidíthetnénk a túránkat, azonban akkor pont a lényeg, a legszebb rész maradna ki.

Mi menjünk tovább egyenesen a piros kereszt jelzésen, a széles erdészeti úton, a gyönyörű zöld alagútban. Tovább. Tovább. És még mindig tovább.

Út közben nagyjából ez a legnagyobb izgalom, ami szembe jöhet. Na jó, a szerencsések találkozhatnak őzzel, szarvassal, esetleg vaddisznóval (bár ők már nem biztos, hogy annyira szerencsések), de ez teljesen véletlenszerű. Ha zajt csapunk, akkor az állatok elszaladnak. De ha csendben megyünk, akkor sem biztos, hogy meglátjuk őket. Érjük be a gombával.

Aztán amikor már majdnem 3 km-t mentünk ezen a széles úton (nekem ez kb. 45 percig tartott két vonatfotózással és a Kitaibel Pál oszloppal), akkor egyszercsak a piros kereszt fölött egy kis nyilacskát fedezhetünk fel a fán. Itt bizony el kell kanyarodni.

A piros kereszttel jelzett út erre folytatódik, ezen a keskeny ösvényen.

A keskeny ösvény elég buja növényzet között kanyarog nyáron, ahol nem árt a zártabb ruházat.

Aztán kitisztul az erdő, kevesebb lesz az aljnövény, de továbbra is keskeny ösvény vezet a fiatal fák között. Nagyon hangulatos ez a rész, és szép, ahogy a lombkoronán átsüt a nap.

Majd egyszercsak sátortáborra lehetünk figyelmesek. Persze nyáron, télen biztosan nincsenek itt a sátrak. A terület egész nagy, és a táborhelyeket különböző országokkal jelölik, itt találjuk pl. Svájcot is.

Ez itt az Ördögrét, egy szép napos tisztás az erdő közepén. Hogy miért nevezik így, az a betyáros applikációból kiderül. A rét remek lehetőséget biztosít akár bográcsozáshoz is, a gyerekeknek játékra, szaladgálásra, a szülőknek egy kis pihenőre. Rönk asztalok - padok is vannak. A túra során ez az első ilyen pihenőhely, meg az utolsó is, használjátok ki.

A túraút az Ördögrét után kétfelé ágazik. Javaslom, hogy előbb menjetek fel a Remete barlanghoz a táblával jelzett úton.

Itt egy kicsit nehezebbé válik a terep, elég meredek kaptatón kell felmászni a barlanghoz.

Az út továbbra is jól jelzett, jól követhető. A piros omega jelzi a barlangot.

Kövessük a piros omega jelet, aztán fent már keressük a barlangot balra a sziklák oldalában.

Kis odafigyelést igényel a megközelítése, de nem annyira nehéz. Ez viszont a barlang felső szájához vezet. Ha elsőre itt nem érezzük, hogy be kellene bújnunk a nem túl nagy üregbe, keressük meg inkább a kicsit lejjebb lévő, sokkal nagyobb nyílást.

Fődolomitban kialakult, 7 m hosszú, emelkedő aljú ürege teremmé szélesedik, mennyezetén két beomlásos eredetű kürtővel. Ez az egyik kürtő felső szája.

A bejárat mellett cseppkőbekérgeződést is megfigyelhetünk, és ha szerencsénk van, akkor akár pillangókat is.

Szép látványt nyújtanak a hatalmas sziklák, a mászás után jól eshet megpihenni, kicsit napozni is rajtuk, míg megszárad a póló a hátunkon.

A barlang megnézése után én javaslom, hogy mindenképpen térjetek vissza le az Ördögrétre ugyanazon az úton, amin felmentetek. A piros háromszög ugyan tovább megy a barlang után is, és vissza becsatlakozik majd a piros kereszt jelzésbe, azonban fent megy magasan, a patak lent csordogál, és a leglátványosabb szakasz így kimarad a szurdokból. A piros háromszög tehát a szurdok legvadabb szakaszát kikerülő jelzés, amelyet pont azért létesítettek, hogy magas vízállás esetén is fel tudjunk menni erre. De majd megmutatom hova csatlakozik vissza a felső út, és meglátjátok addig mi minden marad ki. Érdemes ezért visszamenni az Ördögrétig.

Majd a táblákat követve elindulni a Cuha patak mentén.

Először még semmi különöset nem látunk, keskeny ösvény a patak mentén. De jó!

Aztán szűkül a völgy, közelebb kerülünk a patakhoz. És továbbra is a piros kereszt jelzést kell követnünk. Az omega jel itt már egy másik barlanghoz, a Zsivány-barlanghoz vezet.

Aztán kezdődik a kaland. Meredek út lefelé a patakhoz...

... aztán menj tovább, amerre látsz. Közben kapaszkodni kell minden fatörzsbe, hogy ne csússzunk bele azonnal a patakba.

Hatalmas mohás sziklák, nagy kövekkel teleszórva a patakmeder, bedől fák, elmosott ágak mindenfelé.

Sok esetben cikk-cakkban tudunk tovább menni, újra és újra átkelve a patakon, az út hol az egyik, hol a másik parton folytatódik.

Átkelés a sziklákon ugrálva, a farönkökön egyensúlyozva, mikor hogy sikerül. Aztán újra van egy kis ösvény, a fákon feltűnik a piros kereszt is, de nem lesz hosszú ez a szakasz.

A Cuha patak helyenként szinte függőleges falakat faragva vágódott be a kemény mészkő- és dolomitpásztába. Mielőtt könnyebben legyőzhető térszínre folyna, egy utolsó kanyarral éppen a Bakony peremén alakította ki vad áttörését: az Alsó-Cuha-szurdok rövid ugyan, de magasba tornyosuló dolomitfalai, omladékos medre, merész vezetésű ösvénye kiemelkedően látványos szűkületet alkot.

A sziklafalakon gímpáfrányokat is felfedezhetünk. Ez a páfrány az árnyas, hűvös szurdokvölgyek jellemző faja, de megtalálható sziklaerdők és bükkösök aljnövényzetében, barlangbejáratoknál is. A gímpáfrány Magyarországon az egyetlen olyan páfrányfaj, amelynek levelei osztatlanok. Nevét onnan kapta, hogy levele állítólag hasonlít a gímszarvas nyelvére.

A Cuha patak neve feltételezhetően a szláv eredetű „sucha” szóból származik, amellyel sokat találkozhatunk például a Felvidéken. A szó jelentése „száraz” - utalva ezzel arra, hogy szárazabb időben nem igazán van víz a patakban, amely hazánk éghajlatán, mészkővidéken járva azért meglehetősen szokványos.

A szurdok magas vízállásnál viszont járhatatlanná válik. Hóolvadás vagy heves, hosszan tartó esőzések idején lehet, hogy nem ez a legjobb választás. De egyébként hatalmas élmény!

A barlangot mutató jel kicsit megfakult már, de azért látszik, ott kell felmászni a Zsivány-barlanghoz. Mindenképpen érdemes felkapaszkodni a Zsivány-barlanghoz is: a rengeteg, hazánkban található, hasonló nevű erdőmélyi üreg között ez minden bizonnyal az egyik legszebb és legvadregényesebb. Az üreg hatalmas szája álmosan nyílik a faóriások között. Állítólag itt is Savanyú Jóska talált rejtekhelyet magának.  

Aztán a barlang után jönnek a további megpróbáltatások a patak mentén. Hol itt az út???

Sok esetben egyébként jobban járunk, ha a patak kövein egyensúlyozunk és lépkedünk tovább, mert a gyalogút a patak mellett sáros és rettentően csúszik. Ráadásul hol emelkedik, hol lejt, így elég nehéz megállni rajta.

Az útvonal nyugodtan végigjárható túrázáshoz szokott gyerekekkel. Szerintem ők még jobban is élvezik, mint a felnőttek. Bár a szurdokon kívüli rész kicsit unalmas lehet nekik, de a mesés applikáció talán ebben is segít.

A csúszós kövek között, a kidőlt fákon néha csak mászással jutunk át, és a kövek mellett összegyűlt iszap is tartogathat meglepetést. De ha ügyesek vagyunk, tényleg simán meg lehet úszni szárazon.

Hát itt? Alatta? Fölötte? Közötte! :-)

Míg eddig a patak hagy kövei, mohás sziklái nehezítették az utunkat, innentől a rengeteg bedől fa. És hogy tényleg érintetlen és vadregényes maradjon a táj, nem jönnek motorfűrésszel a segítségünkre. Ahogy bedőlt, az úgy marad. Oldjuk meg a továbbjutást.

Bár megkopva, de azért még látszanak a jelzések a fákon. Mondjuk eltévedni nemnagyon lehet, hiszen a patakot kell követnünk felfelé, igazából csak egy út van. De azért kedves Bakonyerdő, Verga, stb. egy jelzés felújítás nagyon jó lenne ezen a szakaszon is. :-)

No, itt találjuk a piros háromszög jelzés elágazóját, tehát a Remete barlangtól itt ér le a piros háromszög. Ugye mennyi minden kimaradt volna, ha fent jövünk? Pedig a sziklás patakmedret kár lenne kihagyni!

Minden leküzdött akadály után egy újabb kerül elénk, minden lenyűgöző látvány után egy újabbat fedezhetünk fel.

És mindkettőből van bőven. Akadályból is és látványból is. :-)

A keskeny, sáros ösvény nyáron is csúszós, itt sokat segíthetnek a túrabotok is, amik segítségével a köveken az egyensúlyunkat is könnyebb megtartani, a csúszósabb részeken pedig valamennyire megtartanak bennünket. Tehát ha van és szeretitek, hozzatok túrabotot magatokkal.

Egyre másra jönnek a lélegzetelállító helyek egymás után.

Amikor már azt hisszük, hogy túl vagyunk a nehezén, kiderül, hogy még mindig van egy kis akadálypálya. De aki eddig már eljutott, nehogy feladja!

Kicsi szelídülés, egy rövid "rendes" ösvény, aztán folytatódik a vad kaland.

A rengeteg idesodort fatörzsből következtethetünk rá, hogy nem mindig ilyen kevés a víz a patakban, nem mindig csordogál ilyen szelíden.

Elég régi a felfestés, de azért még látszik, így biztosak lehetünk benne, hogy jó felé megyünk.

A következő fán még kis nyilacska is mutatja, hogy merre. Nagyjából bele a patakba... :-D

A csúszós talajon egyensúlyozás és a túrabot ellenére is a fényképezőgép folyamatosan a markomban volt, nem tudtam elengedni. Annyira csodás itt a Cuha patak mentén, hogy egyik ámulatból esik az ember a másikba.

Szuper gyönyörű hely, már nem tudom tovább ragozni. A fotók sem adják vissza teljesen a fantasztikus látványt. Ide el kell menni és meg kell nézni. Át kell érezni. :-)

Na itt már kezdhetünk reménykedni, hogy a legnehezebb szakaszon túl vagyunk. Viszont a leglátványosabbon is.

Az igazán vadregényes rész, a sziklaszoros valójában mindössze kb. ötszáz méter hosszú, de azért fentebb sem szelídül meg teljesen a látvány. Bár a hatalmas sziklafalak a patak közvetlen partjáról eltávolodnak, azért még marad pici a vadregényességből.

Itt már kellemes erdőn keresztül vezet az ösvény, de azért ott van még a patak is.

Még egy kicsit bele lehet menni, lehet csúszkálni a partján.

Egy természetes (?) gát kicsit megakasztotta a víz folyását, így lett egy kis tavacska a felduzzadt patakból.

Aztán az ösvény újra belevezet a patakba, de itt már nincs sok víz.

Ez a rész is gyönyörűséges, a fények, a színek, minden mesébe illő.

Aztán végleg elhagyjuk a patakot. A fákon itt még jól látszanak a piros kereszt jelzések.

Van egy kis rét útközben, ahol nyakig ér a ... jobb esetben gaz, rosszabb esetben csalán. Kezeket a magasba és hajrá!

Valahol itt kellett lennie a Pakucs pihenőnek is, de én valahogy nem találtam. A betyáros applikáció iránytűje azonban oda vezet.

Út közben táblával is találkozunk, az Ördög-réttől már 1,2 km-t jöttünk, és még 1,8 km van vissza a Cuha szurdokig, illetve vissza Vinyéig. Ha megtaláljuk a helyes utat. (Ha nem, akkor egy kicsit több...)

Az elágazásnál még jól fel vannak festve a piros keresztek a fákra, itt még egyértelmű merre kell menni.

De aztán az erdőből egyszercsak kiérünk a Zsidó-rétre. Kiérve semmilyen tábla nem mutatja merre kell menni, és fák hiányába jeleket sem látunk. A fűben van egy kocsinyom, gondoltam azt kell követni.

Mentem is rajta serényen, bár jelet sehol sem láttam. Az applikáció iránytűje nagy valószínűséggel itt is segít, dehát nekem olyanom akkor még nem volt. A rét közepén elvileg kellene lennie egy kopár fának, ami pont úgy lógatja az ágait, mintha egy boszorka lógatná az orrát. Az mellett el kell menni, de én nem láttam.

Aztán a kocsinyom is elágazott, de végül kiderült, hogy mindkét nyom ugyanoda vezet, csak az egyik egy kis kerülővel. Az erdő szélére.

Jeleket itt sem találtam a fákon, és itt már eléggé biztos voltam benne, hogy nem jó irányba jöttem, de már nem mentem vissza, főleg azért, mert nem emlékeztem másik útra, és még előttem volt az egész Cuha szurdok, így nem akartam időt veszteni. Hát nem tudom...

Átkeltem a patakon, majd követtem az utat tovább, itt már a kukorica mellett, amire emlékeztem az út elejéről. Tehát sejtettem, hogy ahhoz az úthoz fogok kiérni, amin indultam, a széles, murvás úthoz. És így is lett. Persze örültem neki, mert legalább már tudtam, hogy hol vagyok. Végül azon ballagtam vissza a vasútállomás felé, majd onnan át a Cuha patakhoz a piros sáv jelzést követve. Így mentem a kb. 800 méter helyett 2,5 km.

Azóta megnéztem egy csomó térképet, visszanéztem a fotókat, de még mindig nem tudom, hogyan vesztettem el a jelet, illetve az erdőből kiérve merre kellett volna menni. Át a réten, torony iránt?

A körtúra (jó esetben) kb. 6,5 kilométer hosszú, mintegy 100 méter szintemelkedéssel. De a túrát Bakonyszentlászlóról, illetve a Bakonyszentlászló és Csesznek közötti országútról, az Ördög-rét irányából is tervezhetjük (ez utóbbi a legrövidebb verzió).

Ennél a táblánál kellett volna kiérni. Nekem nem sikerült, remélem Nektek sikerülni fog! :-)

A Betyáros applikáció meséjének vége pedig a Kőpince-barlangnál van, amiről a Cuha szurdokról szóló bejegyzésemben írtam.

Ugye kedvet kaptatok, hogy megnézzétek a Cuha-szurdok alsó részét is? Nagyon hangulatos, nagyon vadregényes, igazi csemege! Bár az oda és a visszaút nem túl izgalmas, de maga a vad-szurdok rész, az nagyon megéri elmenni odáig. És ezek után még simán végigsétálható a "rendes" Cuha-szurdok is, bár ehhez képest az már csak egy könnyed korzózás a széles ösvényeken. És a Bakony rengeteg csodálatos látnivalót rejt még, amit érdemes megkeresni.

Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Oda várom a kommenteket, és a saját tapasztalatokat is szívesen olvasom.

Az információk egy része a www.termeszetjaro.hu, https://betyarvilag.hu, www.turistamagazin.hu, a wikipedia oldalairól és a kihelyezett táblákról származik.