A Magas-Tátra népszerű kirándulóhelye a Tar-pataki-vízesések füzére, ahol csodálhatjuk a víz dübörgését, erejét. Könnyen megközelíthető, könnyű túrával bejárható, ennek megfelelően elég sokan vannak arrafelé, de ez is csak azt mutatja, hogy érdemes nekünk is megkeresni. Ha jártatok már arra, akkor nosztalgiázzunk együtt, ha még nem, akkor kedvcsináló poszt következik. Most tartsatok velem, aztán majd nyáron nézzétek meg Ti is!
Hol található? Szlovákiában, a Magas-Tátrában, Ótátrafüred (Starý Smokovec) fölött, Tarajka (Hrebienok) mellett. Térképen ITT.
Ótátrafüred megközelíthető a tátrai villamos vasúttal több irányból is, majd Ótátrafüred és Tarajka között sikló közlekedik. A sikló felső állomása mellett indul a túraút a vízesésekhez.
Nagy oszlopon böngészhetjük a túrautakat, amihez nem árt szlovákul is tudni, hogy merre is akarunk menni. Igazából ez az oszlop olyan, mint az Országos Kéktúra táblái, felül rajta van, hogy hol vagyunk (Hrebienok 1285 m), alatta pedig, hogy mely látnivalók milyen irányban, és milyen távolságban vannak. Bár a távolságot itt is inkább órában, mint méterben adják meg.
Ami biztos, a vízesésekhez a zöld jelzés vezet, itt a tábla mellett jobbra le. Az első vízesés kb. 15 percre van innen.
A Tátrában elég jól jelölt túrautak vannak, a vízesésekhez vezető zöld jelzés is jól láthatóan fel van festve vagy táblázva a fákra. Lejtőn indulunk, egy darabig aszfaltos úton.
Hamarosan odaérünk a Bilíkova menedékházhoz, ahol akár meg is pihenhetnénk, ha nem 5 perce indultunk volna még csak el. De a házban egyébként az étterem mellett szálláshely is működik. Az ilyen házakat a Tátrában chata-nak (csatának) hívják.
A ház neve eredetileg Guhr-menedékház volt. Ma már ugyan egy partizán nevét (Bilík) viseli, de mi ne hagyjuk feledésbe merülni a néhai építtető, Tátraszéplak főorvosa, Dr. Guhr Mihály nevét sem.
Itt nagy térképen átnézhetjük, hogy merre szeretnénk túrázni. Ha lemegyünk a zöld jelzésen a vízesésekhez, onnan balra fordulva a piroson visszatérhetünk Tarajkára. Ha viszont a piroson jobbra fordulunk, akkor átsétálhatunk a Kőpataki-tóhoz is, Tátralomnic mellé. A kékkel jelzett ösvény jobbra levisz Tatranska Lesna-ba, ahol felülhetünk a vonatra, balra viszont bevisz a Nagy-Tarpataki völgybe. A zöld jelzés pedig a Kis-Tarpataki völgybe visz be. A lehetőségek száma szinte végtelen.
Hosszabb túrákról való álmodozás után induljunk el a chata mellett, tovább a zölddel jelölt ösvényen.
Itt már kissé összeszűkül az ösvény, de az út folyamatosan lejt. A patak lent csobog, mélyen alattunk, oda nekünk is le kell mennünk valahogy.
A szerpentinek kanyarjait jól jelzik a fákon, a sziklás talajon lépcsők is vannak.
Út közben szép kilátás nyílik a fák között a Tátra csúcsaira, főleg a Lomnici-csúcsra és a Nagyszalóki-csúcsra.
Az utat, amelyen a vízesésekhez mehetünk le, egy másik főorvosnak, Dr. Jármay Lászlónak köszönhetjük, aki a Millennium korában komoly támogatást nyújtott a kiépítéséhez. A Jármay-úton haladva a patak egyre hangosabb zúgása jelzi, hogy közeledünk a vízesésekhez. Még pár kanyar és leérünk.
Aztán hamarosan meg is látjuk az első vízesést: ez a Hosszú-vízesés. Itt találkozik a zöld ösvényünk a sárga jelzéssel, a vízesés közelébe a sárga jelzésen kell kissé még lejjebb menni. (Utána meg vissza feljönni az elágazásig.)
A patak hatalmas szikláira is kimehetünk, a balesetek megelőzése érdekében kis korlát is van kirakva a nagy kövekre. Onnan egészen közelről gyönyörködhetünk a vízesésekben.
Hangos csobogással, dübörgéssel zúdul le a víz a nagy kövek között. Gyönyörű az egész.
A Hosszú-vízesésben a nevéhez méltón, hosszan elnyúlva zúg alá a víz a gigantikus sziklák között.
A patak folyik tovább lefelé, csodálatos színekben pompázva. A Studený potok végül lent, Poprad és Késmárk között, Kakaslomnicnál (Veľká Lomnica) ömlik a Poprad folyóba.
Sima köveken csúszdázik a víz lefelé. Bármeddig el lehetne nézni, hallgatni.
De azért egy meleg nyári napon valószínűleg nem leszünk itt egyedül.
Miután a zöld jelzésű útról lejöttünk a vízeséshez, a következő vízesés azonban a zöld út mellett van, ezért vissza kell másznunk a zölddel jelzett úthoz. A sárga jelzésen lemenve Tatranská Lesná településrészre érkeznénk állítólag 1 óra 10 perc alatt, a tátrai villamos vasút egyik megállójához. Egy körtúrának az is jó lehet, vagy onnan feljönni, de most haladjunk tovább a zöldön.
A 2004. november 19-én pusztító hatalmas orkán 12 600 hektárnyi erdőt pusztított el. Az erdészek az elmúlt 20 évben próbálták újratelepíteni az erdőket, illetve a természet is megoldja. De a vihar nyomai még ma is látszanak. Egy-egy magas, magányos fenyő, ami kiemelkedik a tájból jelzi a rég volt erdő fáinak méretét. De az új fák is szépen nőnek, már csupa zöldek a hegyoldalak.
És hamarosan meglátjuk a következő, a Nagy-vízesést a fák között. Persze a hangja is messziről hallatszik.
A Nagy-Tarpataki-vízesést egy nemrég felújított hídról csodálhatjuk meg közelről. Eredetileg a Kárpát Egyesületnek köszönhetjük a vízesés alá 1904-ben épített vashidat.
A Nagy-Tarpataki-vízesés talán az egész Kárpátok legismertebb zuhataga, amely a festőt, Csontváry Kosztka Tivadart is megihlette. 1905-ben itt festette meg híres tájképét, "A Nagy Tarpatak-völgye a Tátrában" címmel.
A Tar-patak több vízesést is rejt, amely évente turisták tízezreit vonzza a völgybe.
A kis acélhídról minden irányból megnézhetjük a vízesést. A hídon átkelve folytatódik a kék jelzés, ami felülről csatlakozott ide. A kék jelzésen átmehetünk Tátra Lomnicba. Az út 5 km, kb. 2 óra alatt járható végig.
Az arányokhoz - van pár ember a következő fotón. Felnőtt, megtermett emberek. Tehát a Nagy-vízesés tényleg hatalmas.
A Nagy-vízesés megcsodálása után is menjünk tovább a zöld jelzésen fölfelé, hiszen arra lesznek még vízesések.
A következő a Kis-vízesés, amit egy nagy sziklára kiállva tudunk megcsodálni.
Út közben tanulunk kicsi szlovákul is. Potok = patak, dlhý = hosszú, veľký = nagy, malý = kicsi, vodopád = vízesés, pleso - tó.
Innen már nem sokat kell fölfelé mennünk, és elérjük a Rainer kunyhót. (Mi kissé megáztunk...)
Kis- és Nagy-Tarpataki-völgy találkozásánál található a Rainer-kunyhó, ami arról nevezetes, hogy ez volt az első menedékház a Magas-Tátrában. 1863-ban építette Tátrafüred akkori bérlője, Rainer János György. A kőkunyhóban ma régi korok hegymászó eszközeivel és a tátrai túrázás kezdeteivel ismerkedhetünk meg. A kunyhó mellett egy tátrai teherhordó szobra is van.
A kunyhótól továbbindulva rögtön rá is fordulhatunk balra a piros jelzésű Magistrála ösvényre, ami visszavisz bennünket Tarajkára. Vagy egy kicsit tovább megyünk még a zöld jelzésen, és lesétálhatunk a patakhoz.
Az elágazástól Hrebienok a piros jelzésen kb. 15 perc, a másik irányban a Skalnaté pleso kb 1 óra 45 perc (de inkább több). A kéken visszafelé Tátralomnic szintén 1 óra 45 perc. A zöld jelzés a Kis-Tarpataki völgyön keresztül elvezet egészen Tatranská Javorina-ig.
De én most csak a patakig mutatom az utat. Elég sokat kell menni lefelé, de szerencsére kőlépcsők is vannak.
Lent a patak partján össznépi találkozó van. Egy meleg nyári napon mindenki itt piknikezik, hűsíti a kezét - lábát a patakban.
A hídon átkelve indulhatunk fölfelé a Magistrála ösvényen, ahol némi emelkedő után még egy hatalmas vízesést csodálhatunk meg. Az Obrovský vodopád, azaz Óriás vízesés kb. 15 méter magas.
De ha a cél Hrebienok, azaz Tarajka, akkor innen már visszafordulhatunk, és a piros jelzésen indulhatunk Tarajka felé.
Azért még vethetünk egy pillantást a Tar-pataki völgy felé, körben a hatalmas hegycsúcsok, a patakban hatalmas sziklák, a patak partján meg hatalmas fenyők - voltak valamikor, de már nő az új generáció.
Ha a Rainer kunyhó felől jövünk, akkor Hrebienok is ki van táblázva - a bokorban. Itt kell balra fordulni a piros jelzésre.
Pirossal van jelölve a fő közlekedési útvonal, a Magistrála ösvény, ami egy menedékháztól menedékházig vezető hatalmas, kb. 55 km hosszú, jól kiépített és karbantartott, összefüggő út. A Magas-Tátra déli oldalán kanyargó úton járva, állandóan változik a táj képe.
Kilátás nemcsak dél felé nyílik, hanem a völgyek keresztezésekor a főgerincig belátunk a hegység belsejébe. Nagy része sétaútnak van kiépítve és sehol semmi nehézség nincsen. Csak a szintkülönbségek. Meg a sziklalépcsők. :-)
De itt tényleg szinte sztráda az ösvény, egy szakaszon még térkő is van rajta.
Az út mentén tájékoztató táblák vannak a növényekről, állatokról, sziklákról.
Remélem kedvet kaptatok egy kirándulásra a Tátrában a vízesések mellett.
És ez volt az utolsó bejegyzésem itt a reblog-on. A reblog április 11-én megszűnik, az eddigi bejegyzéseket törlik. Ezért eszeveszett tempóban telepítem át a bejegyzéseimet a https://kirandulokata.blog.hu/ címre. Ha kedveltétek az írásaimat, ott folytatom. Illetve a Kiránduló facebook oldala marad a régi. (Csak győzzem lecserélni a hivatkozásokat.) :-)
Tehát innentől ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Az információk egy része az alábbi weboldalakról és a wikipedia oldalairól származik:
https://hazajaroegylet.hu, https://kirandulastippek.hu, https://slovakia.travel
Utolsó kommentek