kiránduló

A szív útjai kifürkészhetetlenek! Vagy mégsem? Eplény mellett, az Ámos-hegyen én bizony kifürkésztem mind a kettőt, és javaslom ezt nektek is, mert a szívecskékkel jelölt tanösvények nagyon hangulatosak, mesebeli erdőkön vezetnek keresztül és jól esnek testünknek, lelkünknek. Meg a szívünknek is. Annak főleg felfelé. De azért lefelé is. :-) Fölfelé van könnyítés, mert nyáron is működik a libegő, lefelé viszont választhatjuk a tanösvényeket. Mutatom milyenek!

Hol található? Magyarországon, Veszprém megyében, Eplény település mellett. Térképen ITT.

A teljes túra megnézhető, vagy letölthető INNEN. (A térképre a teljes kört rajzoltam fel - nagyjából, emlékezetből, de a fákon nagyon jól követhetőek a jelek.)

Megközelíthető a 82-es számú főútról Eplény északi szélénél bekanyarodva (tábla jelzi a "Kalandhegy"-et), majd még kb. 2 km-t kell menni a gyönyörű erdei úton. Az út végén hatalmas, ingyenes parkoló.

A tanösvények bejárhatóak csak gyalog is, a kék szívecskével jelölt út a nagy parkoló mellől indul jobbra, a piros szívecskés út pedig a libegő alsó állomásától balra. De kényelmesebb megoldás, ha felmegyünk az Ámos-hegyre libegővel, majd lefelé jövünk le a tanösvényen.

Ha felmegyünk a Szent Sólyom névre keresztelt, négyüléses libegővel, akkor a túra a Kaland-hegyen kezdődik.

Itt indulnak a sípályák is, nyáron akár le is sétálhatunk rajta, erre rövidebb, de én tudok egy sokkal hangulatosabb utat. Illetve kettőt. :-)

Szezonban a hegyi sí- és szánkópálya különböző nehézségi fokozatokkal és éjszakai kivilágítással várja a téli sportok szerelmeseit. 

A szelfi-pont ki ne maradjon, itt a Kőris-hegytől a Gerecséig csodálatos panoráma vár ránk.

A gyerekeknek kis játszótér is van a hegyen, mellette padok, asztalok várják a piknikezőket.

Nyári álmukat alvó hóágyúk sora mellett vezet az út a kilátó felé.

Az Ámos-hegyi kilátóhoz két út is vezet. Az egyik a piros háromszög jelzésű, a másik egy mezítlábas ösvény. Ha az időjárás megengedi, menjünk mezítláb a kilátóig, ami nem mindig kellemes, ám annál hasznosabb. A különböző talajtípusok eltérően masszírozzák a talpunkat, a reflexpontokat, és a rendszeres stimuláció nagyon jó hatással van a vérkeringésre, az anyagcsere folyamatokra, valamint üdít, frissít is.

A mezítlábas ösvény nagyon szépen kialakított és nagyon hosszú. Nemcsak pár négyzet van különböző kövekkel, hanem rengeteg féle talpcsiklandozó a homoktól az apró köveken át a nagyokig, a farönköktől a tobozig sok minden. A kihelyezett tábla szerint: murva, kavics, bazalt, toboz, mulcs, faforgács, homok, zúzott kő és gyep.

A mezítlábas ösvény majdnem 100 méter hosszú, ezen már tényleg lehet élvezni a mezítláb sétálást. Vagy jajgatni a szúrós kövektől.

Az ösvény végén aztán megpillantjuk a fák között az Ámos hegyi kilátót, melyet 2003-ban építettek.

Fából készült, stabil építmény, de a lépcsők között természetesen átlátni. Nem vészes a tériszonyosoknak sem, mert nem magas annyira.

A kilátás viszont nagyon szép. Minden irányban a hullámzó Bakony, zöld erdők és barna földek váltják egymást.

Látni innen a Papod-hegyi és Kőris-hegyi kilátókat, a másik irányban pedig megcsillan a Balaton víztükre is.

Ha a piros háromszög felől jöttünk volna, akkor már messziről láthattuk volna a kilátót, mert az az út nyílegyenes. A tanösvényhez viszont pont erre kell továbbmennünk (csak a hátunk mögött legyen a kilátó). :-)

Az útkereszteződésben egy kis pihenő hely van és szemben a tanösvény nagy táblája. Sőt, ott már egy szívecske is látszik a fán.

A pihenőnél megtudhatjuk, hogy Ulánbátor 7557 km távolságra van tőlünk, ami nyilván sokaknak nagyon fontos információ itt az erdő mélyén. :-D

Viszont Ti itt ne Ulánbátor felé induljatok!

Induljunk el tehát most a piros szívecskékkel jelzett tanösvényen, ami 2,6 km hosszú és visszavisz a négy üléses libegő alsó állomásához. A tanösvény első tábláján az "Erdő fohásza" olvasható, ugye ismeritek?

A szívecske jelzés nagyon sok fára fel van festve, nagyon jól követhető az erdőben.

A tanösvény táblája szerint itt a végig lejtős útvonalon csak pár dologra kell figyelnünk. Követni a szívecskéket, hallgatni az erdő hangját és csodálni az erdő szépségét. És ez az erdő szerintem is, tényleg nagyon szép.

Ha el kell kanyarodni, akkor nemcsak a fákra vannak felfestve a nyilacskák, de még külön tábla is lett kihelyezve.

A tanösvény tábláin kis találós kérdéseket is olvashatunk, melyeknek a megfejtése egy erdei virág vagy állat. De olvashatunk a fák ellenségeiről is, amik a rovarok és a gombák.

Egy hatalmas fa alatt pedig azt kell kitalálni, hogy ki vagyok én? Mármint a fa. Van ilyen magas, magyar és virágos is. Meg van már?

Az erdők madárvilága nagyon gazdag. Sok madár talál fészkelőhelyet a fák koronájában, odúkban, a sűrű bokrokon. Ezenkívül az erdőben bőven találnak táplálékot is a magvakkal, rovarokkal táplálkozó énekes madarak. És a ragadozó madarak is.

Viszont én lehet, hogy rosszkor voltam az erdőben... mert halálos csend volt. Nem tudom hova tűntek a madarak nyár derekán, igaz kicsit esett az eső, de pár károgáson kívül más kismaradat nem hallottam sehol az erdőben. Pedig nagyon szerettem volna.

Újabb kanyar következik, ami ismét nagyon jól ki van táblázva, és itt újra összetalálkozunk a piros háromszög jelzéssel is, ami ugye az Ámos-hegyi kilátóhoz vitt. A háromszög jelzés egy másik útvonalon jött le.

A fánál a táblán lévő "ki vagyok én" kérdés viszont itt már nem a fára vonatkozik, hanem azt kellene kitalálnunk, hogy kitől hangos az erdő ősszel? Persze sokminden eszünkbe juthat, de itt konkrétan egy nagy agancsos állatra gondolnak. :-)

A Bakonyban élő nagyvad fajok közül a leggyakoribbak a gímszarvas, a vaddisznó és az őz. Telepített vadként előfordul még a muflon.

Nagy tábláról megismerkedhetünk ezekkel az állatokkal a következő kanyarnál. Sőt, azt is megtudhatjuk, hogy a nagyvadak hím egyedei fején lévő trófea szarvas és őz esetében az agancs, a vaddisznóé az agyar és a mufloné a csiga.

A tanösvény következő kis táblájáról kiderül, hogy júniusban indulnak vezetett túrák megnézni, hogy mi világítja be a nyári erdőt sötétben.

Ugye milyen szép ösvény vezet lefelé? Nagyon hangulatos ez az erdő.

A táblákról az is kiderül, hogy miért fontosak az erdők, és nemcsak a széndioxid megkötése miatt, hanem az erdőkben kialakuló életközösségek miatt is.

Valamint egy tavasszal nagyon fontos információ is kiderül az egyik tábláról: mi a különbség a medvehagyma és a gyöngyvirág között.

A lejtő egy lépcsőben ér véget, ami alulról visszanézve látványosabb. Felülről viszont a fák között egy tó víztükrén csillan meg a fény.

A tavacska mellett természetesen a víz körforgását ismételhetjük át.

A tavacska a Malom-völgyi patak felduzzasztásával jött létre. A partján lévő nagy táblán megismerkedhetünk a Bakony halaival. Bár a bakonyi patakok jelentős részének oly mértékben lecsökkent a vízhozama, hogy az egyes halfajok életfeltételei egyre kevésbé biztosítottak, itt a tóban biztosan vígan élnek ezek a halfajok.

A patakon kis híd vezet át, a túlparton pedig egy pihenő, piknikező helyet találunk a réten.

Ez az első hely és tábla, ami - legalábbis nekem - nem volt egyértelmű, itt elgondolkodtam, hogy merre kell menni. Elárulom, balra kell tovább menni, vissza a libegő alsó állomása felé.

Az út itt már nem lejt tovább, és az erdőből is kiértünk, a völgyben egy réten át vezet a keskeny ösvény, a patak mentén.

Itt megismerhetjük a nedves élőhelyek növényeit, és gyönyörködhetünk a mellettünk húzódó hegyoldal igen különleges, vörös színében.

És a távolban már látható is a libegő alsó állomása. De a tanösvény útvonala itt is jól ki van táblázva.

Az utolsó tábláról megtudhatjuk, hogy milyen hatással vannak az erdők földünk vízháztartására. A lehulló csapadék egy részét a lombos fák fogják fel a leveleikkel, majd elpárologtatják. Aztán a csapadék további részét felfogják a cserjeszinten élő bokrok, illetve az avar, majd innen is párolog, ezért kellemes a klíma az erdőben nyáron is. A maradék leszivárog a talaj mélyebb rétegeibe, ahol a talaj mintegy szivacsként tárolja a csapadékot. Ebből táplálkozik az erdő növényzete. Hogy ez a körforgás folyamatos maradjon és a talajeróziót is elkerüljék az erdészetek a hegyoldalakon csak kis területeken vagy több lépcsőben végeznek fakitermelést.

Elsétálunk egy sípálya mellett, ahol télen kisebb, csákányos felvonóval lehet vissza feljutni a hegy tetejére.

Aztán meglátjuk a négy üléses libegőt, amint a hegy oldalában fáradhatatlanul járnak föl-le, körbe-körbe az ülések.

Az egyik körrel meg vagyunk. Most ugorjunk vissza a libegő felső állomásához.

Az Ámos-hegyi kilátó mellett kék szívecskéket is felfedezhetünk a fákon. Ezt az ösvényt nemrég jelölték ki, és ez a nagy parkolóhoz vezet vissza.

Itt egy szélesebb úton indulunk lefelé, több a cserjeszinti növényzet, nem olyan szép, átlátható az erdő, mint a másik oldalon.

A kék szívecskék is egy kicsit ritkábban vannak felfestve, de igazából itt csak egy út van, nem lehet eltévedni.

Ahol el kell fordulni, ott erre is plusz nyilak jelzik a tanösvény irányát.

Ahol pedig az erdőben folytatódik az ösvény, ott több fára is felfestették a kék szívecskét.

Innentől már erre is nagyon sűrűn láthatjuk a fákon a jelzést, nem lehet eltévedni.

Megfigyelhetjük, hogy mennyire más ez az erdő, mint a piros szívecskés út melletti. Fiatalabbak a fák, vékonyabbak, a lombkorona nem annyira zárt, ezért az aljnövényzet is sokkal több.

De vannak itt is nagyon szép szakaszok, ahol zöld sátorként borul fölénk a fák lombozata.

Keresztezzük az erdészeti utat, de a fákon jól látható, hogy a túloldalon a fák között folytatódik a keskeny ösvény.

Erre nincsenek (még) táblák, mint egy "rendes" tanösvény mentén, de a séta így is kellemes az erdőben.

Aztán hamarosan kiérünk a másik parkolóhoz, ami a kétüléses libegő alsó állomásához van közelebb. A parkoló fölött hatalmas oszlopokon valamilyen nagyfeszültségű vezeték halad keresztül, amiben - a csendben - jól hallhatóan cicceg az áram, és ez nem túl megnyugtató hang itt az erdőben. Nekem kifejezetten feláll a szőr a hátamon tőle. Menjünk is tovább innen gyorsan.

A széles út a kétüléses libegő alsó állomásáig ilyen. Az út két oldalán pedig táblák vannak, melyeken nagyon szép és megható gondolatok olvashatóak.

Például: "Hiszünk a természet, a friss levegő és a hó elementáris erejében. A jelenben tart bennünket, segít a valóság érzékelésében. Mosolyt csal az arcokra és maradandó boldogságot áraszt."

"Egy olyan helyre érkezel hamarosan, amelyet mi álmodtunk meg neked. Egy helyet, melyet a természet ölel."

"Hiszünk abban, hogy a legjobb síelő és snowboardos az, aki a legjobban élvezi a lejtő adta örömöket. És ha az emberek boldogok önmagukban, kapcsolódnak másokhoz, az őket körülvevő természeti környezethez és közösen jobbá tesszük a világot."

"Egy olyan helyre érkezel hamarosan, ahol személyes élményét mindenki megoszthatja, hogy egy közös élménnyé váljon. Ahol a bukás nem kudarc, hanem a tanulás része, ami által fejlődünk."

És az elgondolkodtató, gyönyörű gondolatokat olvasgatva odaérünk a kétüléses, Páros Csillag nevű felvonóhoz. Jó esetben ez is üzemel nyáron is, de amikor ott jártam, pont karbantartás miatt lepihent egy kicsit.

A libegő alsó állomása mellet is jól ki van táblázva, hogy merre kell tovább mennünk. Követni kell a tanösvény feliratú nyilat.

Egészen fiatal erdőben haladhatunk tovább, a kis fák vékonyka törzsére egészen kis szívecskék fértek csak fel.

Lombsátor után egy kis nyiladék, egy kis napsütés, majd folytathatjuk az utunkat újra egy zöld alagútban.

Jön egy kanyar, de szerencsére itt is van útirányt jelző tábla, így egyértelmű merre kell mennünk.

Ha csak túrázni szeretnétek az Ámos hegyen (kihagyva a libegőket), akkor én azt javaslom, hogy ezen a kék szívecskével jelzett úton menjetek fel, ez a parkolóból indul. Majd fent, a kilátó után a piros szívecskés úton gyertek le, így egy szép kört tehettek meg a hegyen.

Ha viszont libegőznétek is, és túráznátok is, és éppen üzemel mindkét libegő, akkor először menjetek fel a négy üléses libegővel, és gyertek le a kék szívecskés úton a kétüléses libegő alsó állomásáig. Onnan ismét fel lehet menni a libegővel, majd a piros szívecskés úton újra le. Így a hegymászás megúszható a libegő segítségével, lefelé viszont mindkét út kényelmes, kellemes.

És itt a kék szívecskés úton vissza is értünk a parkolóhoz. Körbeértünk, körbetúráztuk az Ámos-hegyet.

Remélem kedvet kaptatok, és ha Eplény (Veszprém, Zirc) környékén jártok, nem hagyjátok ki a Kalandhegyet, az Ámos-hegyet. Sőt, ha a Balatonnál éppen nincs strandidő, akkor remek program lehet ez gyerekekkel is. Hiszen a libegővel repülni a fák között mindig szuper, az erdei túrázás pedig jót tesz testünknek, lelkünknek. A Bakonyban pedig további kalandok, szurdokok, várak és hegyek, kilátók várnak ránk.

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Oda várom a kommenteket, és a saját tapasztalatokat is szívesen olvasom.

Az információk egy része a kihelyezett táblákról, valamint a libegő saját honlapjáról származik.