A Bakony egy gyönyörű és változatos hegysége hazánknak, amit keresztül-kasul bejárhatunk a jól jelzett túrautaknak köszönhetően. De ha az élővilágát igazán meg akarjuk ismerni, akkor a Bakonyi Természettudományi Múzeumba kell bemennünk Zircen. Sőt, kezdhetjük az ismerkedést ezzel, hiszen itt alaposan megnézhetjük milyen állatok és növények élnek a bakonyi erdőkben, aztán a túrák során felismerjük majd őket a természetben is. Jól összerakott kiállítás a természet szerelmeseinek, de a gyerekeket is leköti egy időre. Múzeumba menni igenis jó! Mutatom milyen!
Hol található? Magyarországon, Veszprém megyében, Zircen, az apátság területén. Térképen ITT. Az apátság impozáns épületegyüttesében, az árkádok alatt van a múzeum bejárata.
Parkolni a Rákóczi téren, vagy környező utcákban, vagy az arborétum túlsó bejáratánál lehet.
A bejáraton belépve gyönyörű lépcsőházba jutunk, a múzeum az első emeleten található. De egy lelet már a lépcsőről is megnézhető. Valami őslény csontjait rejti a tároló.
Az első emeleten a jellegtelen ajtó mögött kezdődik a csoda. Könnyű idetalálni, mert végig táblák mutatják merre is van a múzeum.
A Bakonyi Természettudományi Múzeum 1972-ben, hazánk egyetlen vidéki természettudományi szakmúzeumaként jött létre Zircen.
Az ajtón belépve, a bejárat mellett két hatalmas szarvasbogár verekszik éppen, ami Európa legtermetesebb bogara. A küzdelem természetesen a nőstény bogár miatt zajlik. Ha egy nőstényre több hím is ráakad, látványos harcra kerül sor, melynek célja, hogy a fogóként használt szarvakkal megragadják és a hátára fordítsák az ellenfelet – vagy éppen ledobják egy faágról. Ennél csak a repülésük érdekesebb, hiszen a hatalmasra nőtt rágóik miatt eléggé imbolyogva repülnek. De repülnek és gyönyörűek. Amikor Szomolya mellett, a kaptárköveknél jártam, elrepült egy mellettem, mintha helikopter lett volna: nagy és hangos. :-)
A pénztár a szarvasbogarakkal szemben található, ahogy a tükröződő üvegen is látszik. Belépőt itt kell venni, nem a hatalmas kertbe belépve, az apátság pénztárában!
És a folyosón elénk tárul a csoda! A Bakony megannyi élőlénye kicsitől a nagyig, gombáktól a növényeken át az állatokig.
A kiállítás négy részből áll, az első a Bakony természeti képe. A tárlat diorámái a jellegzetes bakonyi tájak életközösségeit, védett területeit, különböző élőhely-típusainak növény- és állatvilágát tárják az érdeklődők elé.
A Bakony mintegy 4000 négyzetkilométeres mozaikos táját mutatják be, a három legelterjedtebb erdőtípust, a benne élő jellegzetes állatokat és növényeket. Közülük több ritkaság és szigorúan védett faj is található.
Az első "szekrényben" mindjárt találkozhatunk különböző madarakkal, növényekkel és gombákkal. Van itt cserszömörce, a félelmetes nevű sátántinóru, vetőfű, zöldike, sárga hagyma, ékes vasvirág, pusztai csenkesz, kunkorgó árvalányhaj, begöngyöltszélű tejelőgomba és meggyvágó is.
A folyosó jobb oldalán a tölgyesek és a bükkösök rovarvilágába nyerhetünk betekintést.
Tölgyfában fejlődő védett bogaraink közül a szarvasbogár, a nagy hőscincér és az orrszarvúbogár már méretével is kitűnik. De rengeteg apró rovar él a tölgyesben, amiket megnézhetünk a nagy tárolóban.
Ott középen a 43-as az érdekes orrszarvúbogár, de a mellette lévő pillangónak is érdekes neve van, a 47-es a csíkos medvelepke.
De láthatunk itt különböző szitakötőket is, nappali pávaszemet, pöszörlegyet, rózsabogarakat, tücsköket, cserebogarat, és mindenféle pillangót, amik a tölgyesekben élnek.
A a másik oldalon a három nagy berendezett dioráma közötti vitrinben a tölgyesek és bükkösök jellemző fajait mutatják be Csapodi Vera növényfestő színes akvarell másolatai segítségével.
Megismerhetjük a cseres-kocsánytalan tölgyesek növényeit. Erdeinknek csaknem egyharmada cseres-tölgyes és változatai. Széles elterjedését mesterségesen is elősegítették: a csertölgy korábban tűzifaként nagyon kedvelt volt. Lombkoronaszintje kb. 20-25 méter magas, cserje és gyepszintje a kedvező fényviszonyok miatt jól fejlett.
A bükk magas csapadék és páraigénye miatt a tölgyes öv felett alkot csaknem elegytelen erdőket. A Bakony-hegység csapadékmennyisége, a levegő párateltsége kedvez a bükköknek, ezért sok helyen már alacsony tengerszint feletti magasságban is erdőt alkot. A bükkös lombkoronaszintje erősen záródik, a napfény tört részét engedi csak át, ezért az erdő aljnövényzete gyér, cserjeszintje többnyire nincs. Gyepszinten is csak néhány faj képes ilyen körülmények között megélni. Nagyon gazdag azonban a lágyszárú, hagymás fajokban, ezért tavasszal, lombfakadás előtt a bükkös erdő tele van virággal.
A rovarokat bemutató tároló a bükkös erdő jellegzetes rovaraival folytatódik.
A Bakony bükköseinek jellemző faja az impozáns havasi cincér. Hasznos ragadozóink a futóbogarak: az aranyos bábrabló, a bőrfutrinka és a ragyás futrinka. Védett nappali lepkéink közül gyönyörködhetünk a nappali pávaszem, a színpompás fecskefarkú lepke példányaiban. (A bakonyi lepkékről külön kiadvány kapható a múzeumi boltban.) Éjjeli lepkéink közül a medvelepkék testnedvei mérgezőek, erre hivalkodó rajzolatuk figyelmeztet. A száraz, füves területek jellegzetes védett állata az imádkozó sáska.
De van még itt gyöngyházlepke, skorpiólégy, hamvasszövő, hullámos tarkaaraszoló, bükkfa-púposszövő, bíborbogár (11-es), karimáspoloska (13-as), tavaszi bársonylégy (14-es), kékfutrinka (15-ös), bordás csigarabló (18-as) és bihari holyva. Hogy csak a furcsább nevűeket említsem. :-)
A következő diorámában alul különböző kosbor fajokban gyönyörködhetünk, fent pedig véres küzdelem zajlik.
A folyosó végén kétoldalt eredeti törzsrészleteken tanulmányozhatjuk a hegység őshonos és telepített fatermetű növényfajait.
Bal oldalon az őshonos fajok: bükkök, hársok, tölgyek, juharok, nyírek, fűzfák, kőrisek, gesztenyék, nyárfák, égerfák, gyertyánok, szilfák, fenyők.
Jobb oldalon pedig a betelepített fajok: keleti ostorfa, bokrétafa, fehér eperfa, akác, júdásfa, vasfa, bálványfa, vörösfenyő, amerikai kőris.
Az 1. terem bejáratánál két ritka, egyedi botanikai értéket láthatunk. Az első diorámában egy tőzegmohás úszóláp rejtett világába pillanthatunk be. A nádból, sásból, tőzeg- és egyéb mohákból, valamint kisebb fákból összeálló sziget úszik a tó felszínén. Alatta vízben élő rovarokat is bemutatnak. A vízi skorpió - nevével ellentétben - a poloskák rendjébe tartozik. Itt látható legnagyobb vízi bogarunk, az óriáscsibor is. És halak is úszkálnak a vízben.
Magyarországon jelenleg csaknem minden madárfaj védelem alatt áll. A "hagyományos" védelem egyik formájával, a téli madáretetéssel ismerkedhetünk meg az 1. terem bejáratánál. A jobbra eső ablakon kitekintve dúc- és ablaketetőbe helyezett eleségre összegyűlt madarak láthatók. A Bakonyban honos költőmadarak éppúgy vannak közöttük (csuszka, szén-, kék- és barátcinege), mint az itt csak ősztől tavaszig előforduló "téli vendégfajok" (fenyőrigó, fenyőpinty, csíz). De van még itt: vörösbegy, zöldike, mezei- és háziveréb, meggyvágó, citromsármány, feketerigó, tengelic is.
Szemben kivilágítva élőnövény-bemutató képe fogadja a látogatót. Itt csak gyakori, nem védett fajokat helyeznek el és a növények az évszakok változásával folyamatosan cserélődnek.
Az alatta található vitrinben jellegzetes élőhelyeiken láthatók a vízi-mocsári környezet fajai (tavi béka, zöld levelibéka, kockás- és vízisikló), a nyirkos erdők (erdei béka, barna varangy, törékeny gyík, erdei sikló) és a száraz dolomitkopárok (fali gyík, rézsikló, zöld gyík) állatai. A terráriumban a békák, gyíkok és siklók mindennapi életébe pillanthatunk be.
A következő vitrin a fenyőfői ősfenyves világával ismertet meg. A fenyves őshonosságát sokáig vitatták, a kérdés eldöntésében történeti dokumentumok is segítettek. Fenyőfő község és a fenyőerdő említésének korai - az erdőtelepítés gyakorlatát jóval megelőző - említése alátámasztja a fenyves őshonosságát, amelyben több ritka és védett bogárfaj él, így a daliás cincér, az ácscincér és a fenyves díszbogár.
A Vöröskönyves tárlóban olyan madárfajokat (sas- és sólyomfajok, baglyok, rózsás gödény, nagy póling, stb.) láthatunk közelről, melyek a Bakonyból, illetve Magyarország területéről az elmúlt évtizedek során kipusztultak, vagy állományuk oly mértékben csökkent, hogy ma létükben veszélyeztetettek.
Nem is gondolnánk, hogy ezek a madarak mind a kihalás szélén vannak. Főleg baglyok, héják, sasok, ölyvek. De közöttük van a kerti rozsdafarkú is, ami pedig a házunknál fészkel és eddig minden évben két fészekalj ki is repült.
A lakóhelyi diorámában mutatják be a "hagyományos" madárvédelem másik formáját, a madarak fészekodúkkal történő megtelepítését, ill. "bekukkanthatunk" több madárfaj fészkébe is. Itt a bakonyi települések madárvilágát ismerhetjük meg.
Alul pedig összehasonlíthatjuk a kismadarak fészkét, illetve a tojásait.
Ez pedig a bakonyi legelőerdők madárvilága.
A legelőerdők odvasodásra hajlamos öreg fái számos odúlakó madárnak adnak otthont (pl. búbosbanka). A bokrok csúcsán gyakran láthatjuk a tövisszúró gébicset és a földön fészkelő cigány csaláncsúcsot. Jellemző kisemlősére, az ürgére ragadozó madarak vadásznak. Egy-egy mélyebb szekérút löszfalában az egzotikus tollazatú gyurgyalag is megtelepedhet. A szurdokerdők legkorábban költő madárfaja a holló. Nem ritka, hogy már február közepén tojásait melegíti az anyamadár. Márciusban-áprilisban találkozhatunk itt az átvonuló örvös rigóval.
A hazánkból eddig ismert 240 puhatestűből 109 került elő a Bakonyból. A hegységben élő fajok közül a tárolóban a vízi élőhelyeken előfordulókat kék, a szárazföldieket pedig zöld alapon helyezték el.
A fiallócsiga "elevenszülő", azaz petéi még az anya testében kifejlődnek, s a kikelő kicsik önálló életre képesek. Erdőkben avar vagy fadarabok alatt él a tüskés csiga. Ritka fajunk, a nyugati ajtóscsiga házának szájadékát héjfedővel zárja el. Védett, akárcsak az éti csiga, eszmei értékük 2000 Ft. Valamikor festők használták a festőkagyló héját színek kikeverésére, belső gyöngyházrétegéből pedig gombokat készítettek. A vándorkagyló sokszor nagy tömegben telepszik meg a víz alatti tárgyakon.
Bal oldalon tehát a vízi csigákat és kagylókat nézhetjük meg, a jobb oldalon pedig a szárazföldi csigákat. Nemrég olvastam, hogy a csiga a házának tekeredési irányát anyai ágon örökli. Hogy mik vannak? :-)
Egy több száz literes akváriumban a Bakony álló- és folyóvizeinek jellemző halfajai úszkálnak. "A Bakony halai" című (a múzeumi boltban kapható) füzet segítségével a téma iránt érdeklődők részletes képet alkothatnak a hegység gazdag, 34 fajból álló halfaunájáról.
Az ifjúság tudásának és természetszeretetének gyarapítása céljából dr. Bativai-Schüle Imre János 2006-ban a Bakonyi Természettudományi Múzeumnak adományozta bakonybéli vadászházának trófeagyűjteményét és sok szebbnél-szebb preparált állatot, melyek a világ több helyéről származnak. Ez a kiállításrész kilép a Bakony területéről, bemutat több, a Kamcsatkai-félszigeten élő vadat, mint pl. a kamcsatkai medvepárt, a hatalmas agancsokkal rendelkező jávorszarvast, a szibériai argalit vagy az ausztriai vadászatai során elejtett mormotákat, kőszáli kecskét és siketfajdot. Hazai, bakonyi vadászatainak eredményeként rengeteg őz-, szarvas- és vaddisznó trófea is díszíti a falakat, melyek között több hibás, selejtes agancs is megtalálható, jelezve, hogy mennyire szükség van a vadászok vadállomány-szabályozó tevékenységére.
Az emlősök legtöbbje rejtett, éjszakai életmódot folytat, ezért jóval nehezebb őket megfigyelni, mint mondjuk a madarakat. Hazánkban a legújabb kutatási eredmények szerint 84 fajuk fordul elő, s ezek nagy része a Bakonyban is él.
A 2. teremben a vadászható nagyvadak közül - az őshonos fajok (szarvas, őz, vaddisznó) mellett - olyan betelepített állatokat is bemutatunk, mint a dámszarvas vagy a muflon. Jelentősebb apróvadnak számít a nyúl, a fácán, a fogoly, az erdei szalonka.
A falakat díszítő, esetenként százéves trófeákat a Magas-Bakony híres gímszarvasbikái viselték.
Ezek a nagyvadak a kiállítás egyik leglátványosabb elemei. És azt is megfigyelhetjük, hogy szarvas és szarvas között mekkora különbségek vannak.
A alul az erdő állatainak lábnyomaival is megismerkedhetünk, jól jegyezzük meg őket, aztán amikor majd túrázunk, a friss sárban kereshetünk ilyeneket. Van itt muflon nyom, vaddisznó és vadmalac, gímszarvas, vadmacska, menyét, görény és nyuszt is.
Külön szobában ismerkedhetünk meg a denevérekkel. A hazánkban előforduló 28 denevér faj közül a Bakonyban eddig 27-et azonosítottak. A denevérek az aktív repülésre képes emlősállatok egyetlen csoportját képviselik a Földön. A közismerten éjszakai életmódot folytató állatok rovarevők. Valamennyi európai faj hosszabb-rövidebb téli álmot alszik, melynek időtartama a külső hőmérséklettől függ. Téli és nyári szálláshelyeik között a madarakhoz hasonlóan a denevérek is nagy távolságokat tehetnek meg. Legtöbb fajuk társasan, kolóniákban él. Este, amikor útra kelnek először vizet keresnek, tavak fölött repülve isznak, majd utána indulnak vadászni. Valamennyi hazai denevérfaj védett.
Még a természetet rendszeresen járó ember is ritkán találkozik az élettelen világ e különleges képviselőivel, hiszen a kőzetek üregeiben, sziklarepedésekben megbúvó kristályok, ásványok legtöbbször a bányászat során tárulnak csak fel, illetve kerülnek napvilágra. Sajátos mértani alakzataikkal vagy éppen szabálytalan formáikkal, érdekes fényükkel és színükkel szinte ékszernek látszanak. A kiállításban a hazai föld mélyének kincseiből, illetve a határainkon túli ásványcsodákból látható néhány száz darabos válogatás.
A Felvidék gazdag ásványvilágából éppen csak ízelítőt nyújt néhány értékes darab, pl. hematit (vasérc), illetve a cinnabarit (higanyérc). A kiállítás nagy részét erdélyi ásványok teszik ki, pl. a szép rodokrozit, ametiszt és antimonit mellett nem ritkák a sokszor hatalmasra nőtt kvarckristályok. A középen elhelyezett tároló a világ más tájairól előkerült ásványok szín- és formagazdagságát mutatja be.
A természet ékszerei című kiállításon a Bakony ásványai közül érdekes színével tűnik ki az azurit és a rodokrozit. Ritkaság a vörös homokkőből származó barit, illetve a kőzetüregben nőtt kalcit.
A 3. terembe lépve négy diorámában - jellegzetes élőhelyeiken - kisemlősöket láthatunk: a rovarevő sünt, a vakondot, a különféle cickányfajokat, a denevéreket, a rágcsálókat képviselő mókust, a pele-, egér- és hörcsögfélék különböző fajtáit és a kisragadozókat (menyétfélék stb.). Olyan szem elé ritkán kerülő állatok is helyet kaptak itt, mint a mogyoróspele, a vidra és a vadmacska.
A terem másik oldalán három dioráma mutatja be évszakok szerinti bontásban a hegység nagygombáit. A gombák valódiak, a kiállított preparátumok ún. fagyasztva szárított eljárással készültek. Az így kiszárított gomba megtartja eredeti színét és alakját, mivel sejtjei nem esnek össze. A tavasszal előbújó gombák jellegzetes képviselői a különböző kucsma- és papsapkagombák. A nyári és őszi gombaflóra már kevésbé különül el. Mészmentes alapkőzeten, pl. bazalton gyakoriak a tinórugombák, melyekből a nyári vitrin nyújt bemutatót. A gombák nem ehető és mérgező voltára a nevek mellett elhelyezett piktogramok figyelmeztetnek.
Minden tároló alatt fel vannak sorolva a benne látható állatok, így játszhatunk a gyerekekkel olyat is, hogy felolvassuk az állat nevét és meg kell keresni, vajon hol lehet. Vannak persze olyan állatok, amiket könnyű megtalálni - mint ez a mókus, vagy a róka - de vannak olyan kisebb emlősök vagy madarak, amiket bizony keresni kell egy ideig.
A téli világot is bemutatják, hiszen egészen más világ fogadja a látogatót télen, és nem biztos, hogy az szegényebb vagy egyhangúbb a nyárinál.
Egy időutazáson vehetünk részt ebben a kiállításrészben, megtekinthetünk néhány, 10 ezer évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszakban élt órásokat.
Az állatokat „szőröstül-bőröstül” bemutató 3D-s rajzok Közép-Európa-szerte ritkaságnak számítanak. Az ismeretterjesztő szövegek az egyedülálló képalkotásnak köszönhetően angol és magyar nyelven is olvashatók.
A bejáratnál egy barlangi medve teljes csontváza, aztán a gyapjas orrszarvú, az óriás szarvas, a barlangi hiéna, az őstulok, az ősló és az ősbölény koponyája is látható.
A jégkorszaki óriások közül a legnagyobbak a mamutok. Két gyapjas mamut csontváza látható: egy fiatal nőstényé (Tonna) és egy kölyöké (Mázsa). Mindkettő Csajág határában került elő egy útépítés során 2006-ban.
A mai elefántok méretének kb. 1,5 szerese volt a mamutoké, magasságuk elérte a 3,5 métert. A mamutok testét szőr borította, füleik egészen kicsik voltak. Ebből is látszik, hogy a mamutok a sarki hideghez, a fagyos éghajlathoz alkalmazkodtak. Növényevő állatok voltak, táplálékukat lédús sások, gabonafélék, nádasok bozótnövényei, a mamutsztyepp növényei alkották. Egy-egy kifejlett példány napi adagja a 3-400 kg-ot is elérhette.
A mamutok egész évben vándoroltak a táplálék keresése miatt. A neandervölgyi ősember állandóan vadászott nagy állatokra, így mamutokra is, ezért folyamatosan követte a mamutcsordákat és főleg a leszakadó, elgyengült állatokat ejtette el. Étkezésre a mamutok húsát használta fel, bőrükből, csontjaiból sátrakat és ruhákat, agyaraikból használati tárgyakat készített.
Elhiszitek már, hogy múzeumba menni jó? És még meg sem mutattam mindent! Hagyok még titkokat azoknak, akik elmennek, legyen még mit felfedezni!
A Magyar Természettudományi Múzeum Bakonyi Természettudományi Múzeuma egész évben (hétfő kivételével) 9:00 - 17:00 óráig tart nyitva.
Belépő jegy árak:
- teljes árú: 800 Ft
- 6 – 26 év között: 400 Ft
- 62 – 70 év között: 400 Ft
A kiállítási termekben csak fotó-, illetve videójegy megváltása esetén készíthetők felvételek:
- egyéni fotójegy: 300 Ft
- videójegy: 600 Ft
Díjtalanul látogathatják az állandó kiállításokat:
- a 6 éven aluli gyerekek,
- a 70. életévüket betöltött személyek,
- a közoktatásban dolgozó pedagógusok,
- minden hónap utolsó vasárnapján a 26 év alatti személyek, továbbá a 18 év alatti személyeket kísérő legfeljebb két közeli hozzátartozó,
- a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepein: március 15-én, augusztus 20-án és október 23-án mindenki
És még egy csomó más kedvezményezett, erről tájékozódjatok a múzeum honlapjáról.
Remélem kedvet kaptatok a Bakonyi Természettudományi Múzeumhoz és ha Zircen jártok, nem hagyjátok ki! Érdemes ide is betérni a bakonyi kirándulások között. Vagy egy esős napon.
Ráadásul Veszprém megyében, illetve a Bakonyban is rengeteg más látnivaló is várja a kirándulókat!
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!
Az információk egy része a kihelyezett táblákról, valamint a múzeum honlapjáról származik: https://bakonymuzeum.nhmus.hu/hu
Utolsó kommentek