Csupán egy kőhajításnyira van a Balatontól Eplény, ahol szédületes kalandok várnak ránk. Amíg nem tudunk úgy repülni mint Superman, be kell érnünk valami mással. Egy libegőn ülve hangtalanul suhanni a fák között pont olyan, mintha repülnénk. Igaz, nem lehet össze-vissza és arra repülni, amerre csak akarunk, ahhoz Superman kell, viszont ha kötött pályán is, de legalább repülhetünk. Csodás a kilátás, simogat a szél, érezzük az erdő illatát - és közben kényelmesen feljutunk egy hegyre, ahol további kalandok várnak. Mi kellhet még? Hazánk egyetlen négyüléses sífelvonója nyáron is kipróbálható. Mutatom milyen!
Hol található? Magyarországon, Veszprém megyében, Eplény település mellett. Térképen ITT.
Megközelíthető a 82-es számú főútról Eplény északi szélénél bekanyarodva (tábla jelzi a "Kalandhegy"-et), majd még kb. 2 km-t kell menni a gyönyörű erdei úton. Az út végén hatalmas, ingyenes parkoló.
A parkoló melletti táblán megnézhetjük a sípályák és a felvonók elhelyezkedését, és olvashatunk Eplény történetéről is.
A parkolóból az úton tovább sétálva egy fogadóhoz érünk, itt találjuk a pénztárakat is.
Télen, csúcsidőben nyilván több is működik, nyáron csak egy, ott hátul. A pénztárnál átnézhetjük a lehetőségeket, de túl sok variáció nyáron nincs. Válthatunk jegyet egy útra, vagy oda-vissza, vagy mindkét libegőre oda-vissza. Merthogy nyáron két libegő is üzemel!
A jegyvásárlás után sétálhatunk tovább a libegő felé. Útba esik a sípálya alsó vége, ahol képkerettel is fotózkodhatunk.
Aztán hamarosan meglátjuk a négyüléses libegő alsó állomását.
Az ülések hangtalanul suhannak körbe, körbe. Arra fogunk felmenni.
Szép székely-kapu fogadja a libegőzni (vagy síelni) vágyókat, alatta a szokásos beléptető rendszer. A jegy vonalkódját leolvasva beenged bennünket a forgó.
A kapu mellett tábla hívja fel a figyelmünket a fotózásra a libegőn, ott, ahol a mosolygós fejet látjuk majd mi is mosolyogjunk, mert ott készül egy sztárfotó rólunk.
Az alsó állomáshoz van egy kis tető, valamint itt található a gépészet, a motor, ami a drótkötelet hajtja körbe-körbe.
A második kapuhoz már szépen fel lehet sorakozni, az majd akkor enged át bennünket, amikor érkezik a libegő ülése. Kicsit előre sétálunk, és megvárjuk, amíg lehuppanhatunk az ülőkére.
A beszálló hely fel van festve, bár nem a szokásos talpnyomokkal, de így is egyértelmű hova kell állni ahhoz, hogy pont a hátsónk alá érkezzen a libegő ülése.
Beszállásnál a libegő munkatársa is segít, hiszen ez a libegő egy-sebességes, nem lassul le annyira, mint pl. egy két-sebességes kis-kabinos felvonó, így az ülőke érkezésekor nagyon kell figyelni, hogy ne üssön nagyot, és jól sikerüljön a beülés. Az ülőke egy pillanatra történő megfogása pedig azt eredményezi beülés után, hogy szépen himbálózunk még egy ideig.
De nem kell tartani tőle, simán megy a beszállás. Védőkorlát lehajt és kezdődhet a repülés.
Mi is ez tehát? Ez egy egysebességes ülőlift (libegő vagy lanovka). A folyamatosan haladó drótkötélpályán sok-sok 4 személyes ülőke jár körbe-körbe, melyek fixen rögzítve vannak a drótkötélhez.
Apró hátránya is az, hogy az ülőkék fixen rögzítve vannak, beleértve a visszafordító szakaszt is, ezért a felvonó utazó-sebességének is kicsit lassabbnak kell lennie a biztonságos ki- és beszálláshoz. De másfelől ez előny is lehet, hiszen tovább tart a libegőzés, a fák közötti repülés.
Eleinte nagyon alacsonyak az oszlopok, itt még nem kell tartani attól, hogy tériszonyosként mellénk ül a majré.
Persze ahogy haladunk a hegyre fel, valószínűleg egyre több eső esett, ezért az oszlopok is nagyobbra nőttek. De ettől sem kell tartani, mert egyáltalán nem vészes.
És a tériszony leküzdéséért jutalom a hangtalan repülés, a nézelődés, a libegőzés élménye.
Ahogy haladunk felfelé, sípályák nyúlnak el alattunk. Nyáron csak zöld, de télen hatalmas élet lehet rajtuk.
Nem mondom, hogy súlyos tériszonnyal nem jelent kihívást a libegőzés, de mivel ülni lehet, a lábtartóban kapaszkodhatunk is, így azért nem annyira félelmetes, és érdemes leküzdeni a félelmeinket.
Az utóbbi időben divatba jöttek a libegők itthon, Magyarországon is. Míg régen csak a bp-i, Zugligeti libegő "létezett" (és mekkora szám volt utazni vele!), most már az országban összesen hat helyen élvezhetjük a libegőzést.
Libegőzni mindenhol nagyon jó dolog! Hangtalanul suhanni a hatalmas fák lombja között, hallgatni a madárcsicsergést, a szél zúgását, élvezni a repülést - fantasztikus érzés! :)
A kötélpályás felvonó amellett, hogy környezetbarát, csendes és biztonságos, itthon igazi turisztikai kuriózum.
A hegy nem túl magas, a felvonó nem túl hosszú, így hamarosan meg is látjuk a felső végét.
A felső állomás mellett másik felvonók felső vége is látható, a hóágyúk pedig szanaszét ácsorognak.
Út közben átlibegünk másik sífelvonók felett is. Ez télen érdekesebb lehet, amikor azok is működnek és húzzák felfelé a síelőket.
A 11. oszlopra van kiragasztva a fotóhely matricája. Itt kell szélesen mosolyogni. :-)
Hamarosan megérkezünk a felső állomásra.
Elkezdhetünk készülődni a kiszálláshoz, hiszen a libegő nem lassít, nekünk kell ügyesen, fürgén megoldani a kiugrást és a félre állást.
A lábtartót azonban csak a legvégén nyissuk fel.
A felső állomás csak egy kis visszafordító, és ki-, beszálló hely. A libegő munkatársai segítenek és fel is van festve, mikor merre kell menni. Egyik oldalon a kiszállás, a másik oldalon a beszállás van.
Fent az Ámos hegyen játszótér, kilátó, mezítlábas ösvény és kalanderdő vár ránk. Lefelé a libegőn kívül két tanösvényt is választhatunk.
De maradjunk a libegőnél, hiszen ez a poszt a libegőről szól. Fentről ránézve is jól néz ki. :-)
Az üressége azért lehet, hogy kicsit félrevezető, valószínűleg azért voltak ilyen kevesen, mert hétfő volt és esett az eső.
A libegő mellett fényképezkedhetünk a Kaland-hegy szivecskéjével, ami egyben lakatfal is, lakatot a kávézóban lehet venni hozzá.
Télen értelmet kapnak a nyáron kicsit furcsának tűnő fa-rámpák, amik a hóhoz vannak méretezve. Télen a síelők ezen szállnak ki a felvonóból és kapnak mindjárt egy kis lendületet is lefelé a rámpán.
És ha már túráztunk eleget fent, és kigyönyörködtük magunkat a fantasztikus panorámában a kilátóból, akkor indulhatunk is lefelé.
Itt fent is követnünk kell a felfestést és a kijelölt helyre állva várni a következő ülőkét. Az ülőke érkezésekor belezuttyanunk, lehajtjuk a lábtartót...
... és halkan felsikoltva élvezzük, ahogy a libegő ülőkéje előre-hátra hintázva kiröppen velünk a semmi fölé.
Lefelé itt is szebb a kilátás. A szemben lévő dombokon - illetve bocsánat, mivel a Bakony hegység, akkor a szemben lévő és a körben látható hegyeken végtelen erdők vannak. A zöld sok árnyalata megnyugtatja idegrendszerünket. Állítólag. :-)
A természet gyógyító hatását tudományos bizonyítékok is alátámasztják. Az erdőben sétálva csökken a stressz, javul a kedvünk, lenyugszunk, és boldogabbak lehetünk. Sőt! A japánok nevet is adtak ennek, erdőfürdőzésnek hívják, náluk ez a sinrin-joku, amikor az emberek megmerítkeznek a fák által kibocsátott illóolajok párájában. Mi akár a libegőn ülve is erdőfürdőzhetünk. Hát nem nagyszerű?
Lefelé kitárul a horizont, megnő a tér és úgy érezzük, nagyon magasan vagyunk. De nem vészes egyáltalán.
Igen, itt még magasak az oszlopok, de ahogy haladunk lefelé egyre kisebbek lesznek.
Ott van lent a parkoló, innen az is látszik milyen nagy.
Sajnos hamarosan véget ér a hangtalan repülés, még három oszlop és leérünk.
Technikai adatok:
- a libegő típusa: 4-CLF
- a lebegő neve: Szent Sólyom
- építés éve: 2009
- gyártó: SSG
- alsó állomás: 333 m
- felső állomás: 509 m
- szintkülönbség: 176 m
- a libegő hossza: 760 m
- emelkedés: 24,2 %
- oszlopok száma: 14 db
- ülések száma: 110 db
- az ülések távolsága a drótkötélen 14,56 m
- az ülések 6,6 másodpercenként követik egymást
- a drótkötél átmérője 43 mm
- utazási sebesség: 2,2 m/s
- az utazás hossza: 6-7 perc
- kapacitás: 2175 fő/óra
A lift korábban Ausztriában, Salzburg tartomány Hinterglemm településén üzemelt.
A technikai információk a www.lift-world.info oldalról származnak.
Itt már készülődhetünk a kiszálláshoz, a lábtartót csak a legvégén nyithatjuk fel, aztán jöhet az ügyes kiugrás. Körbeértünk a libegővel.
Eplényben van egy másik libegő, ami működik nyáron is, a Páros Csillag nevű, két üléses libegő. Ennek az alsó állomásához a fenti parkolóból a kék szívecskével jelzett turista úton juthatunk el, vagy van egy másik parkoló is, ahonnan pár 100 méteres, széles út vezet a libegőhöz. A felső állomása pedig a négy üléses felső állomása mellett található.
Amikor ott jártam, ez sajnos nem üzemelt, az ülések a földön pihentek karbantartás miatt.
Ez is egysebességes libegő, mint a másik, és ezzel is az erdőben, a fák között repülhetünk fel az Ámos-hegyre. A beszállási helyet pedig jól felfestették. Ha üzemel, érdemes ezzel is menni egy kört. Vaaaagy a négy-ülésessel felmenni, a kék szívecskés úton lejönni, a két-ülésessel vissza felmenni és a piros szívecskés tanösvényen lejönni. Így már egy délutánt is eltölthetünk itt. Legközelebb bemutatom a tanösvényeket, és azt is, hogy mi van még a hegyen. :-)
Remélem kedvet kaptatok a libegőzéshez, és ha nyáron (tavasszal, ősszel) a Balcsinál éppen nem lehet strandolni, vagy valami más kalandot is kipróbálnátok, vagy a Bakonyban túráztok, akkor gyertek el Eplénybe is, és repüljetek egyet a libegővel. Szerintem csodás élmény! :-)
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Oda várom a kommenteket, és a saját tapasztalatokat is szívesen olvasom.
Az információk egy része a libegő saját honlapjáról származik.
Utolsó kommentek