kiránduló

A Zselici dombság legmagasabb pontja a Hollófészek tető, 358,5 méter. 2023-ban gyönyörű új kilátó épült itt, amiből csodás körpanorámában gyönyörködhetünk. De a kilátó csak túraútvonalakon közelíthető meg. Bár vannak az erdőben erdészeti földutak, nem javaslom az autózást arra, inkább mutatok egy jó kis körtúrát, amin végigmenve egy kellemes séta keretében más látnivalók is útba esnek: emlékösvény, füvészkert és Fekete István emléke. A Dél-Dunántúli Kéktúra Gálosfa - Felsőkövesd - Abaliget közötti szakasza is itt halad el, azon járva voltam először a Hollófészek kilátóban, aztán addig néztem a térképet, amíg ki nem találtam, hogyan lehet egy körtúra keretében is megkeresni. Biztos vannak más lehetőségek is, én most egyet mutatok. Tartsatok velem!

Hol található? Magyarországon, Baranya megyében, a Zselici dombság szívében, Tormás, Felsőkövesd, Nagymáté, Bakóca, Szentkatalin, Kán, Ibafa, Horváthertelend közelében. Térképen ITT.

Megközelíthető a Dél-Dunántúli Kéktúra útvonaláról a Felsőkövesd és Abaliget vasútállomás közötti szakaszon. Az viszont már jó kérdés, hogy a Kéktúra útvonalához honnan csatlakozunk. Tömegközlekedéssel Gálosfa és Abaliget érhető el könnyen, de ez a szakasz összesen 27,5 km hosszú. Ha viszont autóval mennénk, közelebb is találunk olyan helyet, ahol ott hagyhatjuk az autót. Például a Tormási-halastavaknál.

A 66-os útról Baranyajenő mellett kell lekanyarodni Szágy felé, majd kb. 8 km után, Baranyaszentgyörgyön és Tormáson átmenve egy elágazásnál Felsőkövesd - Nagymáté felé kell fordulni (balra). Még kb. 1,5 km, és a halastavak mellett meg lehet állni az autókkal, innen már gyalog megyünk. (Lehet tovább is menni autóval, majd mutatom merre, de az út meglehetősen kátyús és rossz minőségű.)

A Tormási-halastavakat gyönyörű erdei környezet veszi körül, pecázni is lehet bennük, illetve van egy szigetecske, amin esőbeálló, padok-asztalok is vannak, remek piknik hely. 

Mi viszont most a Hollófészek kilátót keressük, induljunk tehát tovább a (nagyjából) aszfaltos úton. A körtúrát megterveztem, megnézhető, letölthető INNEN.

Út közben akár vadakkal is találkozhatunk, mint mi tavasszal, amikor egy süldő vaddisznócskát láttunk a réten. Nem tudom melyikünk illetődött meg jobban, ő konkrétan lemerevedett és meg sem mozdult, amíg el nem mentünk.

Az aszfaltot követve hamarosan útelágazáshoz érünk. Aki inkább autóval menne fel Nagymátéig, annak itt kell balra kanyarodni. Az irányt a Nagymáté feliratú tábla is mutatja. Mondjuk egy "Mindkét irányból behajtani tilos" tábla is van kitéve, alatta viszont egy 30-as sebességkorlát. Ez a kettő így együtt kicsit értelmetlen...

A Nagymáté tábla alatt a Hollófészek kilátó is ki van írva, szintén balra. Aki a rövidebb és ingerszegényebb utat választja, az arra is mehet. Én azonban inkább jobbra mentem, mert arra érdekesebb! Jobbra Alsó- és Felsőkövesd van.

Hamarosan rácsatlakozunk a Dél-Dunántúli Kéktúra útvonalára és a Fekete István Emlékösvényre. Az alábbi fotón átnézhető az emlékösvény és az útvonalunk, mert mi is ezen megyünk körbe. (Ilyen térképes tábla viszont itt még nincs kitéve, ezt út közben máshol fotóztam.)

Bár a térkép is azt mutatja, hogy Alsókövesdnél van parkoló, a valóságban én nem találtam meg. (Ezért álltunk meg mi a Tormási-halastavaknál.)

Szóval sétáljunk tovább jobbra az aszfaltos úton, pár ház és pár birka mellett.

A térkép még jelzi, hogy ez itt az Alsókövesdi Vendégház, de már nem üzemel. Vagy éppen most nem üzemel. Pedig nagyon pozitív értékeléseket lehet olvasni róla.

Az épület 1880-ban vadászháznak épült. Aztán nemrég felújították és vendégházzá alakították. A ház és a kert Magyarország legkevésbé fényszennyezett területén, erdők által övezett napsütötte völgyben található, ahol friss levegő és csend veszi körül az ide látogatókat.

A Fekete István Emlékösvény táblája szerint pedig ebben az épületben volt egykor gróf Mailáth György hitbizományi uradalmának irodája és az erdőgondnoki lakás. Az irodában Fekete István segédtiszt a számtartói (könyvelési) és pénztárosi teendőket is ellátta.

Innentől a Dél-Dunántúli Kéktúra jelzéseit kövessük a kövesúton, ez visz fel bennünket Felsőkövesdre.

Ifj. Fekete István írta: "Gróf Széchenyi Zsigmond, a világhírű Afrika-vadász, író, aki rokoni kapcsolatban volt a Mailáth grófokkal, 1926-ban látogatóban járt itt és nagyszabású vadászatot rendeztek a tiszteletére. Alig negyed órával a körvadászat megindulása után, a világhírű gróf - akit körülrajongtak az "előkelő" vadászok - ott hagyta őket és odaballagott a háttérben szerényen meghúzódó huszonhat éves gyakornokhoz.
- Szervusz... nyújtott kezet neki a gróf - Az eligazításodból látom, hogy a sok marha között te vagy az egyetlen okos ember, aki ért a vadászathoz...
- Megtisztel, gróf úr ... - rebegte édesapám.
- Ne szamárkodj ezzel a gróf úrral, meg a magázódással! Zsiga vagyok. És téged hogy hínak?
- Fekete István ... És nagyon megtisztelsz, gróf úr...
- Mondtam, hogy ne szamárkodj! Inkább azt mondd meg, hová álljak, ahol szerinted sok vadat fogok lűni! Ami azért fontos, hogy afrikai vadászrenomém ne szenvedjen csorbát... - nevetett jókedvűen Széchenyi Zsigmond.
Így kezdődött egész életükre szóló - és egymást mindig segítő - barátságuk."

Út közben, ha szerencsénk van és elég halkan megyünk, akár mi is találkozhatunk vadakkal.

Az út folyamatosan emelkedik, bár nem túl meredeken. Inkább az az alattomos, hosszan keveset emelkedős fajta, amin egy idő után nem értjük, hogy miért ver a szívünk annyira és lihegünk, pedig nem is megyünk gyorsan.

Az út mellett a Fekete István emlékösvény tábláit olvasgathatjuk pihenésképpen.

A halastavaktól számított 3 km múlva felérünk Felsőkövesdre. Felsőkövesd Tormás településrésze, pár ház van csak, a busz csak hetente kétszer jön be ide.

A sarkon ott a Kéktúra táblája: az egyik irányba az Abaligeti vasútállomás 15,8 km, a másik irányba Gálosfa 11,7 km.

A Kéktúra útvonalán Gálosfa felé egy löszmélyúton haladhatunk tovább, hiszen a Zselic vastag lösztakarójába vájódott (és a mindennapi használat által is mélyített), meredek falú, jellegzetes utak végigkísérik a Kéktúra e szakaszát. De arra messzebb van, konkrétan kb. 11,7 km Gálosfa, ahol rá tudunk csatlakozni a túraútra, ezért választottam én ehhez a körtúrához a Tormás felőli megközelítést. 

A Dél-Dunántúli Kéktúra pecsételő pontja a fa harangláb mellett található egy rendezett parkban. Vannak padok, asztalok, lehet kicsit pihenni itt. A parkkal szemben lévő ház oldalán pedig ivóvizet is vételezhetünk a csapról.

Kis pihenés után Felsőkövesden letérünk a kék sáv jelzésről, és a "farkincás pötty" jelzésen folytatjuk az utunkat. Lehetne ez forrás jelzés, de az hivatalosan csak pötty, ennek meg van alul egy kis farkincája. Mindegy is, itt indul a jelzés és a nagymátéi füvészkertig tart. A térképen kék pötty jelzéssel szerepel ez az átkötő út.

Még egy rövid szakaszon mehetünk aszfalton a magtárig. Az épületet bármelyik oldalról megkerülhetjük, de a jelölt útvonal jobbra halad tovább.

És a magtár épülete mellett elhaladva beérünk az erdőbe és rögtön egy jó kis lejtő áll előttünk.

A Zselic mintegy 1200 km² területű dombság a Dunántúl déli részén, Somogy és Baranya vármegye határán. Egészen pontosan Kaposvár, Dombóvár, Sásd, Szigetvár és Kadarkút között terül el.

A dombságot főleg észak-dél irányú, törésvonalakhoz igazodó völgyek és hátak tagolják. A dombhátak átlagos magassága 220–270 m közti, nyugaton a Ropoly (278 m), keleten a Hollófészek (358 m) jelentik a legmagasabb pontokat. A területen évente lehulló bőséges csapadék és a patakok mély völgyhálózatot vágtak a pannon agyag rétegeibe, suvadásos, korróziós és talajeróziós domborzati formák nagy gazdagságát hozva létre. A területen 140 forrás található, melyek vizét 7 patak gyűjti össze.

Meredeken ereszkedünk le a völgybe, a fákon a kék pötty jelzés jól követhető.

Leérve egy napos réten találjuk magunkat, mellettünk patak csobog. Itt figyelni kell, mert a jelzett út elkanyarodik. A hídon átkelünk a patakon, majd megmásszuk az eddig szemben lévő dombot is.

Az elkanyarodást jól jelzi a fára festett nyíl is, a vadászles mellett kell jobbra kanyarodni. (Aki a másik irányból érkezik, annak pedig természetesen a réten balra.)

A patakban nem túl sok víz van, de csobogás azért hallatszik. Érdemes kicsit kimenni a patak melletti részre, mert a híd alatt van egy kis vízesés.

A völgy után pedig ismét domb jön. Ez a körtúra legnehezebb része, itt ugyanis a füvészkertig 1 km emelkedő következik.

Ha szeretnénk megkeresni az Ödön-forrást is, amihez tulajdonképpen ez a farkincás kék pötty jelzés vezet, akkor a nyíllal jelzett helyen el kell fordulni jobbra. Ha ezt a kis kitérőt kihagyjuk, akkor itt nyugodtan menjünk tovább egyenesen fölfelé, a jelzés is hamarosan visszatér erre az útra.

A forráshoz vezető ösvény kevésbé látható, kevesen járnak erre, de a fákon jól láthatóan fel vannak festve a jelzések.

Az Ödön forrás kissé lejjebb található az úttól, kiépített forrás, nem túl nagy vízhozammal.

Visszafelé egy másik úton mehetünk, ami szintén jól láthatóan fel van festve a fákra, de a talajon nem nagyon látszik az ösvény. Én azt javaslom, erre nyáron ne menjetek, mert biztosan sűrűbb az aljnövényzet, zanócáson kell átvágni, hogy visszaérjünk a dombra vivő útra.

Szóval a forrás után ugyanazon az úton folytatjuk a mászást fölfelé, amin eddig is jöttünk.

A Zselic erdőben, vadban gazdag tájként él a tudatunkban, pedig területének 53 %-a szántóföld és csak 33 %-a erdő. 4 %-a lakott terület.

Hamarosan keresztezzük a Nagymátéra felmenő aszfaltos utat. Ha Alsókövesd előtt elkanyarodtunk volna balra, akkor ezen az úton jöttünk volna fel. Aki a rövidebb utat választja, ezen is jöhet, akkor kimarad Alsó- és Felsőkövesd, valamint a kék pöttyel jelzett szép ösvény.

Mi itt is megyünk tovább egyenesen, bár a felvezető lépcsőt már kora tavasszal is eléggé benőtte a növényzet. De a Fekete István Emlékösvény táblája mutatja, hogy arra kell mennünk. A táblán az akácfáról olvashatunk.

Hosszú, egyenes ösvény áll előttünk, ami folyamatosan emelkedik. Bár ezen a fotón az emelkedés nem annyira látszik.

Aztán egyszercsak bekeményít az út és egy rövid, de meredek rész jön. Szerencsére tényleg rövid.

A meredek rész után figyelni kell, mert a széles út megy tovább egyenesen, nekünk azonban le kell térni jobbra. A fákon viszont jól láthatóak a jelzések.

És még pár kanyar után meg is érkezünk a Fekete István füvészkert hátsó kapujához. Messziről úgy tűnik a kapu nyitva van. Közelről azonban látszik, hogy egy rács zárja le a nyílást. A rács azonban mozgatható, be tudunk menni rajta, csak vissza kell csukni magunk után.

A füvészkertben gyönyörű zöld pázsit fogad bennünket. Az utunk folytatásához át kell vágnunk rajta, szinte mindegy, hogy merre megyünk, csak nagyjából tovább egyenesen át a füvön.

Van egy kis filagória, ahol megpihenhetünk, meguzsonnázhatunk. Mellette tűzrakó hely is van. A filagória alatt pedig pecsételő helyet találunk, ahol pecsét is és matrica is van kitéve. A pecsét nem kötelező a Dél-Dunántúli Kéktúra teljesítése során, de színesíthetjük a füzetünket vele.

Ha valaki a kéktúra útvonalát járja, annak a füvészkert 500 méteres kitérő (oda-vissza 1 km), a kék négyzet jelzést kell követni az elágazástól.

A parkban megtalálhatjuk Fekete István mellszobrát is. Az író épp 125 éve született, 1900. január 25-én Göllében, Somogy megyében.

Az író tanulmányai befejeztével Bakócára került, gróf Mailáth György birtokán kapott segédtiszti állást. Itt ismerkedett meg Piller Edittel, a bakócai belgyógyász főorvos lányával, akivel 1929. december 12-én házasságot kötött, a bakócai római katolikus templomban. A fiatal házasok az esküvő után azonban Ajkára költöztek, első közös otthonukba.

Fekete István életét és munkásságát meghatározta az erdő, a természet szeretete. Kiváló ismerője volt ennek a tájnak, a környékbeli embereknek, az élővilágnak. Írásaiban a jóban és a szépben való hitet adta tovább.

"... nem fontos semmi, csak az írás tisztasága, örök humánuma, amely minden vonatkozását túl is elsősorban magyar." - írta Fekete István 1959-ben.

A nagymátéi vadászház-panzió előtt gyönyörű szarvasbika szobor áll. Annyira kifejező, hogy szinte halljuk a bömbölését is.

A panzió és étterem elvileg működik, gyakorlatilag, amikor ott jártam 2024-ben háromszor is, nem működött.

A füvészkertben megtalálhatjuk az év fáit is sorban, kis táblával jelezve. Az egész terület nagyon szépen karbantartott, gondozott, kellemes hely a pihenéshez.

Átsétálva az egészen, elhaladva a vadászház előtt, az út túloldalán folytatódnak az emlékösvény táblái, itt is érdekes történeteket mesélnek. A kis házikó talán Matula bácsi házikója is lehetne.

Itt menjetek el tovább lefelé, a kerítés felé.

És ha jöttök, hozzatok magatokkal almát, sárgarépát, vagy az erdőben szedett makkot, mert Laci, a vaddisznó minden ajándéknak nagyon örül.

Aztán ha már mindent végignéztünk és Lacinak is adtunk csemegét, a betonos úton kell kifelé mennünk a gazdaság területéről.

Az útelágazásnál táblák is segítenek, nekünk itt balra kell tovább mennünk. Jobbra az aszfaltos út vissza levinne Alsókövesd mellé, ahol bejöttünk. Szóval menjünk inkább balra. A Hollófészek kilátón kívül balra van még Kán (3,8 km) és Gorica (5,7 km) is.

Széles, erdészeti úton mehetünk tovább. Az út mellett kivágott rönkök sorakoznak.

Aztán tábla jelzi, hogy errefelé vaddisznókkal is találkozhatunk. Nemcsak a kerítés mögött élő Lacival, hanem a kerítésen kívül lévő haverjaival is.

Hamarosan odaérünk a Dél-Dunántúli Kéktúra jelzéséhez. A kék sávval jelzett út balról jön és szembe megy tovább, vagy szemből jön és balra halad tovább. Itt mi is rácsatlakozunk tovább egyenesen, mert a Hollófészek kilátó arra van. Addig egy kitérőt teszünk, aztán majd visszafelé is erre fogunk jönni és lemegyünk a kék jelzésen. De most még tovább egyenesen.

Az út hamarosan ketté ágazik, a széles "autóút" megy tovább egyenesen, mellette, vele párhuzamosan egy füves, benőttebb ösvény halad jobb oldalon. Mindegy melyiken megyünk, mindkettő ugyanoda vezet.

A sáros utat a fotók készülte óta leszórták zúzott kővel, így nincs rajta ekkora sár. De a nagy darabos köveken sem túl kényelmes menni.

Viszont hamarosan feltűnik a cél, már látszik a Hollófészek kilátó teteje.

Aztán amikor felérünk a dombra rájövünk, hogy a látvány csalóka volt, a kilátó még elég messze van.

Széles, kővel leszórt úton mehetünk tovább, körülöttünk erdő mindenfelé. Ha leérünk a lejtő aljára figyeljünk, mert az útról jobbra fel lehet menni a fák melletti kis gyalogösvényre.

Aztán jön egy kis emelkedő. Itt a sár vagy a zúzott kő helyett mehetünk a jobb oldalon lévő felső ösvényen is. Azért is érdemes felmenni oda, mert az úton néha rodeózó motorosok vagy terepjárósok is megjelenhetnek. Esetleg erdészeti járművek is.

Hamarosan egy elágazáshoz érünk, a fán jól látható a kék háromszög jelzés, ez az ösvény vezet a Hollófészek kilátóhoz. Az elágazásnál a táblán is olvashatunk róla.

És hamarosan meg is pillanthatjuk a fák között a magas tornyot.

A Hollófészek magaslat 358,5 méterrel a Balti tenger szintje felett fekszik, itt épült a 27,67 méter magas, kilenc szintes kilátó. 119 lépcsőfokát megmászva érünk fel a legfelső szintre, itt 381 méterrel a tengerszint felett állunk. Szédítő... :-D

A Dél-Dunántúli Kéktúra tábláján lévő térkép alapján be is tájolhatjuk magunkat, hogy pontosan hol vagyunk.

A csúcson már a 20. század első felében is állt egy kilátógúla, ez azonban az 1950-es években összedőlt. A mai kilátó koncepcióját Szatyor Győző népi iparművész tervezte - érdekesség, hogy eredetileg a Zengőre, oda viszont végül másik torony épült.

A kéktúrázók számára zártsága és fedettsége miatt akár nyári bivakhelyként is használható a torony. Az alacsony fényszennyezéséről híres zselici égbolt kémlelésére egyébként kiváló a helyszín.

Az építmény szerkezete tölgyfa, állékonyságát acél szerelvények biztosítják. A kilátó 4464 db elemből áll, 62 köbméter fa, és 7,2 tonna acél felhasználásával készült.

A szerkezet elég zárt, lefelé nem nagyon lehet kilátni, így kisebb tériszonnyal is fel lehet menni, nem vészes annyira. (Nagyobb tériszonnyal úgysem fogjátok megpróbálni, pedig érdemes.)

A kilátás meghatározó eleme a Zselic erdős lankavidéke, körben zöld dombok hullámoznak a kilátó körül.

De ha távolabb nézünk, északon a Badacsony, a mögüle „kilógó" Szent György-hegy és a Gulács jellegzetes sziluettjei és a Keszthelyi-hegység jelölik a Balaton partvidékét.

Jobbra a jellegzetes Badacsony, balra, mögötte a Szent György-hegy látszik. Ehhez elég tiszta idő kell, érdemes egy hidegfront után menni, ami kisöpri a levegőből a párát. Nyáron kisebb az esély arra, hogy ellássunk a Balatonig.

Délen a Dráva síkjának túloldalán tiszta időben a horvátországi Papuk hegység hosszú lánca rajzolódik ki.

Nyugati irányban a Mecsek keleti és nyugati részére látunk rá. Párásabb időben is jól látszik a Misina tetőn álló tévétorony, illetve a Tubes tornyai.

A Kelet-Mecsek hegyei előtt rálátni Komlóra is. Bár a fák kilombosodása után Komló valahogy eltűnt, vagy csak én nem találtam. De télen szépen látszik. Tőle jobbra a Zengő és a Hármas-hegy.

És rálátunk az útra is, amin jöttünk. Ha az autót a Tormási halastavaknál hagytuk, akkor innen vissza is ugyanezen az úton kell menni. Egy darabig.

Szóval, ha kigyönyörködtük magunkat a torony legfelső szintjéről elénk táruló látványban, akkor a bevezető ösvényen induljunk vissza a széles, erdei út felé.

Az útra kiérve jobbra fordulunk és egy darabig megyünk vissza a kék sáv jelzésen Nagymáté felé, ahonnan jöttünk. Aztán, ahol a kék jelzés jobbra fordul, ott mi is jobbra fordulunk. Visszafelé csak a kék jelzést kell követni, az (majdnem) visszavisz bennünket a kiinduló ponthoz, a halastavakhoz.

Az elágazótól Bakóca 3 km, Alsókövesd 3,4 km.

A kanyarban több útbaigazító tábla is van és a jelzés is nagyon jól látható a fákon.

A tábla felirata szerint a Tatárugrató felé megyünk tovább.

Erre is széles, erdészeti út vezet, ami eső után nagyon csúszós, a sár pedig ragadós. Pár lépés után pár kilóval nehezebb lesz a lábunk tőle. Azt gondoltam, majd lefelé rendes tempót tudunk menni, de ez a sár miatt egyáltalán nem sikerült, csúszkáltunk minden irányba. Szóval a túra tervezésénél vegyétek figyelembe, hogy eső után itt nehezen járható az út. Meg még hosszú is ez a szakasz.

Tavasszal isteni virágillat lengi be az erdőt, mert mindenfelé odvas keltikék nyílnak.

Egy elágazásnál még fel van festve a fára a kék háromszög, de ez az út már megszűnt. Tábla is mutatja, hogy kilátó arra... de ne higgyetek neki. Itt letérve a közelben a Bakócai kilátó állt sokáig, mára azonban sajnos összeomlott a fa szerkezet, ezért nem érdemes elmenni arra. (Az út egyébként Bakócára vezet, de jelöletlen.)

Nem messze van egy jelölt út is, ami Bakócára visz le, a térképen kék kereszt jelöléssel. A valóságban a kereszt alsó szára egy kicsit hosszabb, nem teljesen "szabályos" kereszt jelölés.

A kék sávra is figyelni kell, mert van pár kanyar az útban.

A kéktúra táblájáról sok minden kiderül: például, hogy itt már csak 282 méteres magasságban vagyunk. A Hollófészektől eddigre már 2,5 km-t jöttünk, Alsókövesd még 1,7 km, de addig nem is kell elmennünk.

Ezen a ponton figyelmesnek kell lenni mert az út egyenesen is folytatódik, ne nekünk itt balra kell lemennünk. Szerencsére a fán jól látható a jelzés. Csak valaki figyelje! (Ha beszélgetek, én is hajlamos vagyok elmenni a jelek mellett...) :-)

A Zselicben sokfelé jellemző a löszmélyút, ami forgalmas, ember által sűrűn járt dűlőutak mentén alakul ki. Mivel a lösz egy laza, porózus üledék, az a járművek, az állatok és az emberek folyamatos tiprása miatt fokozatosan fellazul, finom porrá őrlődik. Innentől pedig a víz és a szél könnyen elhordja, fokozatosan mélyítve az utat. Hosszú évtizedek alatt a „sok kicsi sokra megy” elve alapján az egykori dűlőutak függőleges löszfalakkal határolt löszmélyutakká alakulnak.

Az útszéli rézsűben, a gyökerek között pedig különböző állatok (ökörszem, vörösbegy, különféle egerek, pockok, rovarok) búvó- és szaporodó helyei figyelhetők meg.

Hamarosan újra elágazáshoz érünk. A fán még látható talán a kék kereszt jelzés, ezt azonban megszüntették, már a térkép sem jelöli. Van egy forrás is erre, azt jelzik kék pöttyel, de a jelölés csak a forrásig tart. Pedig erre simán át lehet menni a halastavakhoz, én minden alkalommal erre mentem. De mivel megszűnt a jelzett út, így mostmár inkább azt javaslom, hogy menjetek tovább egyenesen a kék sáv jelzésen, majd amikor eléritek az aszfaltos utat, azon forduljatok jobbra, és az kivisz a parkolóhoz.

Kalandvágyók megpróbálhatják a kék kereszt maradványait követni, hisz a lefestett jelzések látszanak a fákon. Meg van, ahol még a jelzés is meg van.

Itt a nagy réten srevizavé balra kell átvágni, a rét bal oldalán lévő fák mentén haladva előbb-utóbb megtaláljuk a tavak töltésén átvezető utat.

A fák között is látszanak a tavak, de az aljnövényzeten nem könnyű átvágni. De nem is kell, mert egy széles, autójárta úton érhetünk ki a tópartra. Majd jobbra fordulva sétáljunk tovább.

Aztán a két tavat elválasztó töltésen át tudunk menni a túlparton hagyott autókhoz. Vagy előtte még pihenhetünk vagy piknikezhetünk a másik tó hangulatos kis szigetén, ahova erről a partról vezet át egy fahíd.

Remélem kedvet kaptatok egy jó kis túrához a Zselicben, és ha erre jártok, megkeresitek a Hollófészek kilátót.

A Zselic számos más látnivalót is tartogat, például a Zselici Csillagpark körül is rengeteg túrázási lehetőség van erdei látnivalókkal, a látogatóközpontban pedig távcsöves megfigyeléseket tartanak és planetáriumi vetítés is van. Kisvasút is zakatol a Zselic lankái között Almamellék Sasrét viszonylatban. És Kaposvár mellett egy klassz e-tanösvény, a Fekete Harkály Tanösvény található. És a Zselictől nincs messze a Mecsek sem, ahol a túraútvonalak száma végtelen.

Az alábbi képen látható a kis sziget, padokkal, asztalokkal, esőbeállóval. Nagyon hangulatos.

Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!

Az információk egy része a wikipedia oldalairól származik.