kiránduló

Az Írottkő a Kőszegi-hegység és egyben a Dunántúl legmagasabb pontja, 882 méter. Már ezzel is beírhatta volna magát a hírességek nagy könyvébe, de ez a csúcs még egy csomó minden másról is híres. A kilátó 1913-ban épült, amikor még semmilyen problémát nem jelentett a megközelítése. De aztán a történelem konkrétan kettévágta az épületet. Az osztrák-magyar határ ma is a kilátó közepén húzódik végig, ráadásul a bejárata az osztrák oldalon van, de ma már szabadon látogathatjuk és nézhetünk a tetejéről szerteszét. Továbbá az Írottkő csúcsáról indul (vagy ér véget) a Magyarországot átszelő Kéktúra két ága. Észak felé az Országos Kéktúra, dél felé pedig a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra. Én akkor még nem a kéktúra miatt mentem, hanem csak úgy, mert kíváncsi voltam rá. Most meg majd mehetek vissza... :-D

Velemből indultam és egy nagy körtúrát mutatok, először a fölfelé utat, aztán majd egy következő bejegyzésben a lefelét, mert fel is és le is sok látnivaló van útközben. Aki volt már, annak nosztalgia, aki még nem, annak mutatom merre menjen. :-)

Hol található? Magyarországon, Vas megyében, Szombathely és Kőszeg között, az osztrák határ közelében. Térképen ITT.

Az útvonalat bejelöltem a térképen, megnézhető, letölthető ITT.

Természetesen az Írottkő több irányból is megközelíthető (legkönnyebben egyébként az osztrák oldalról), de én Velem településen álltam meg, mert így még egy csomó látnivaló útba esett, és egy egész napos túra lett belőle. Parkoló több helyen is van a faluban, én ezt választottam.

A parkoló a polgármesteri hivatallal van majdnem szemben. Itt van továbbá egy galéria is fafaragásokkal, festményekkel, grafikákkal, érmékkel, pecsétekkel, történelmi zászlókkal. A galéria udvarán pedig egy turul madár ül árpád sávos oszlopon, mögötte pedig egy kettős kereszt áll.

A fal mellett fejedelmek és királyok mellszobrai sorakoznak, rövid leírással mindegyikről. Árpád vezér, Álmos és Géza nagyfejedelem, Szent László, III. Béla, II. Endre, Nagy Lajos és Mátyás.

Ha elindulunk fölfelé, hamarosan megtaláljuk a buszmegállót, így ide akár tömegközlekedéssel is érkezhetünk. Szombathelyről és Kőszegről is van ide buszjárat.

A turista utakat jelző táblán Írottkő innen 2,5 óra, bár az nincs kiírva, hogy melyik jelzésen, mert több különböző útvonal közül választhatunk.

Itt találjuk a "Források útja" tanösvény indító tábláját is. A tanösvény egy 14 km-es körtúra, mely a Kőszeg-hegyalja tíz forrását érinti. Az egyes források közötti utakon különböző jelzések lehetnek, hogy melyiken kell tovább menni a következő forráshoz, azt a kihelyezett ismertető táblákról tudhatjuk meg.

Velemről több jelzést követve is felmehetünk az Írottkőre, én a kék keresztet néztem ki magamnak, mert emellett több látnivaló esik útba. A buszfordulótól indulva a jelzés hamarosan letér az aszfaltos útról az erdőbe. Bár az út is ugyanoda visz, miért ne menjünk inkább a fák között...

A falut átszelő Szerdahelyi-patak mély völgyet vágott magának a felső folyásánál. Az ezt kísérő, részben kiépített sétány alig fél km hosszú, erre vezet a kék kereszt jelzés is. A sétány a nevét az 1935 és 45 között hivatalban lévő Nuschy József körjegyzőről kapta. Az aszfaltos úttal párhuzamosan az erdőben futó, hangulatos ösvényen találunk fahidat, forrást és szerelmi bűbájról híres dombocskát is.

Erre vezet a "Források útja tanösvény" is, mert itt is van egy forrás, ez a Vasa-kút.

Az egykor nagyobb vízhozamú forrás nevét a belőle kiváló rozsdás üledékről kapta. Hívják Vasas- vagy Vas-kútnak is. A kút elnevezés is régies, a 20. század előtt a környéken csak így hívták a forrásokat. Rozsdás vize nem iható.

Továbbsétálva hamarosan egy kis dombocskára vezet egy lépcső, amelynek tetején pad áll. A szájhagyomány szerint ezen a romantikus helyen már számos szerelem szövődött, így különleges erőt tulajdonítanak neki. Akár egy nagyobb túra részeként érkezünk ide, akár csak egy rövid sétára, az árnyas völgy és a jó levegő miatt a hely a legnagyobb nyári forróságban is megér egy látogatást. 

Majd az ösvény kiér újra az aszfaltos útra. Itt a piros sáv jelzés megy tovább, az út túloldalán, a kék kereszt viszont egy darabig az aszfaltos úton halad fölfelé.

De van itt még egy jelzés, egy sárga "a" betű, ez az Alpannonia túraútvonal jelzése. Ez egy osztrák-magyar túraútvonal az Alpok és Pannónia találkozásánál. Piros színnel van jelölve a fő-útvonala, mellette sárga színnel jelzett mellékútvonalak is vannak, illetve térségi túrakörök, melyek bemutatják az adott térségre jellemző "kincseket".

Itt egy Alpannonia Light körtúra fut, mely az Írottkő Natúrpark családi körtúra mozgalma. 12 db különböző körtúra van, melyeket szinte bárki tud teljesíteni. A túrákhoz túraútlevél is van, melyet a kőszegi tourinform irodában lehet beszerezni. Ez a 8. körtúra, neve: "Évezredek útja..."

Ha az erdő helyett eddig az aszfaltot választjuk, akkor útba esik a Velemi Régészeti Témapark.

Velem főutcája mellett a környezetüktől elütő, érdekes kis épületekre lehetünk figyelmesek: egy bronz- és egy vaskori ház áll itt. A bronzkori építmény eredetije a Szent Vid-kápolna körül végzett ásatáskor került elő. A másik, alacsonyan található, lapos tetejű házikó Sárvár szomszédságában állt egy kelta kézműves telepen - ez egy földbe mélyített műhely volt. A két kis rönkházat a patakon átívelő híd köti össze. Körülöttük rendezett park található. 

A parkból indul a Szent Vid-kápolnához a "Kultúrák hegye tanösvény", mely egy időutazásra invitál bennünket különböző korokon át. 

1980-ban alakult a Kőszegi Tájvédelmi Körzet, mely 4300 hektáron terül el. Kőszeget, valamint Kőszeg-hegyalja kis településeit foglalja magában. A Kőszegi-hegység egy harmada Magyarországhoz, két harmada Ausztriához tartozik. A hegység főként kristályos palából áll, melynek látványos előfordulásai az erdők mélyén álló kövek.

Az aszfaltos út hamarosan egy hajtűkanyarral balra fordul, mi viszont megyünk tovább a kék kereszt jelzést követve egyenesen, a patak mentén.

Az Alpok legkeletibb nyúlványaként a Kőszegi-hegység magán viseli a magyashegységek jellemzőit, de emellett mediterrán hatást tükröző gesztenyeligetek, rétek, szőlők, gyümölcsösök, valamint a hozzájuk kapcsolódó állatvilág teszik egyedülállóvá e tájat. A zárt erdőségeket jellemző bükk és kocsánytalan tölgy, kisebb számban luc- és erdeifenyő fajok alkotják. Számos növényfaj csak itt fordul elő hazánkban, pl. a fehér sáfrány, a hegyi lednek és az alpesi tarsóka. Az állattani értékei közül kiemelhetjük az aranyfutrinka fajokat, a havasi cickányt, a kis légykapót és a fehérhátú fakopácsot.

Az egyre meredekebben emelkedő út mentén a "Kultúrák hegye" tanösvény kétnyelvű (magyar-német) tábláit olvasgathatjuk, amíg kicsit rendeződik a pulzusunk és a légzésünk. Olvashatunk például az időszámításunk előtt 3400-2000 közötti rézkorról, melynek jellemző tárgyi emlékeit találták meg Velem körül.

Nemsokára útelágazáshoz érünk, itt ágazik ki a kék kereszt jelzésből a kék pötty, mely a Szentkút forráshoz vezet. A sárga Alpannonia tábla felirata szerint mindössze 100 méterre van a forrás, tegyünk hát egy kitérőt hozzá.

A forrás mellett ledőlt házikó, mely korábban cserkészek, majd úttörők táborozó helye volt. Mára az enyészeté lett.

A kedvező csapadékviszonyoknak köszönhetően több mint száz forrás fakad a Kőszegi-hegységben, közülük a legbővizűbb a Hétforrás.

A velemi Szentkút-forrásnál 2000 éves római kori vízvezetékre bukkantak, amely az ivóvizet szállította Savariába, a mai Szombathelyre. A római vízvezeték egyik feltárt szakasza a Bucsu közelében kialakított bemutatóhelyen tekinthető meg.

A Szentkút később a Bozsok és Rohonc felől a Szent Vid kápolnához igyekvő búcsújárók egyik pihenőhelye volt, nevét is ebben az időben kapta. Jelenleg ez a forrás és a Hosszúvölgyi-kút biztosítja Velem vízellátását. A Szentkút forrás vize kiváló minőségű, vízkezelés nélkül jut el a fogyasztókhoz.

A kis kitérő után folytathatjuk utunkat tovább, fölfelé az ösvényen. Az emelkedőn szerencsére mindig pont jókor akad egy kis olvasnivaló. A népvándorlás - magyarok előtti - utolsó hullámával bejövő, eleinte kimondottan lovas-nomád életmódot folytató avaroknak nemcsak tárgyi, hanem - egyes vélemények szerint - nyelvi emlékei is fennmaradtak a Kőszegi-hegységben. A Szent Vid feletti Kendig-hegyet évtizedekig Avar-hegynek hívták, melyet a térképeken is megörökítettek.

A Szent Vid-hegy érdekessége, hogy Közép-Európa egyik legnépszerűbb régészeti lelőhelyeként tartják számon. Már a kőkori ember, valamint az i. e. 2. évezredből illír bronzművesek nyomait is megtalálták itt. Az i. e. 4-3. században kelták, később pedig rómaiak vették birtokba a tájat. A bronzkorban ezen a területen egy város állt, melynek lépcsőzetesen kialakított szerkezetét napjainkban is szemügyre vehetjük, ha a kápolna melletti lépcsősoron lesétálunk "egy emeletnyit". A kutatások során feltártak egy római kori őrtornyot, avarok temetkezési helyeit, és egy Árpád-kori védelmi célú erődítményt, melyet még Jurisics katonái is védelmeztek a törökök ellen.

Egy újabb kanyar után megérkezünk a kápolnához vezető lépcsősorhoz. A Szent-Vid kápolna a Velem fölötti 568 méter magas hegycsúcson emelkedik, nem csoda, ha sokat kell fölfelé másznunk odáig. Viszont gyönyörű panorámával ajándékoz meg bennünket.

Szent Vitus - vagy más néven Szent Vid - a III. század Olaszországában élő vértanú volt, akit a vendéglősök, táncosok, színészek, sörfőzők, vincellérek, rézművesek és gyógyszerészek védőszentjének tartanak. A kápolnát az ő tiszteletére építették a 18. század elején a remetelakkal együtt.

A kápolna és környéke különösen nagy népszerűségnek örvend minden év június 15-én, a Szent Vid-búcsú napján, és szeptember utolsó vasárnapján, amikor az 1849-es kolerajárványra emlékeznek, továbbá októberben, a gesztenye ünnepén.

De a Szent Vid kápolna már a 18. századtól búcsújáró hely volt.

A kis templom mai alakját az 1859-es átépítésnél nyerte el. Kisebbik harangja a rajta látható évszám és szöveg szerint 1688-ban készült Bécsben, a nagyobbik harangot 1926-ban készítették Bécsújhelyen. A barokk főoltár feletti képet 1890-ben Kőszegen készítették, de a legrégebbi képet, Mária mennybemenetelét a lékai hívek ajándékozták a templomnak 1700-ban.

A kápolna előzetes bejelentkezéssel látogatható.

Kis pihenés és nézelődés után folytassuk utunkat a kápolna mellett, amerre a két kereszt jelzés vezet tovább.

A Szent Vid-hegyen egy emlékmű is található, amely az Országos Kéktúra régi, 1977 és 1989 közötti végpontját jelölte ki, amikor az út Kőszeg felől csak a Szabó-hegy–Borha-forrás-útvonalon vezethetett idáig.

Első hallásra talán meglepő, hogy az erdő mélyén megbújó Kéktúra emlékmű nem az Országos Kéktúra nyomvonalán áll. A rejtély megfejtéséhez vissza kell utaznunk az időben.

A történet 1938-ig nyúlik vissza, amikor Szent István király halálának kilencszázadik évfordulójára hosszas előkészületek után megnyitották a Sümeg és a Nagy-Milic között húzódó, 910 kilométer hosszú, Szent István vándorlás névre keresztelt, kék turistajelzésekkel ellátott útvonalat. Az 1960-as évek elejére ennek végigjárása országos mozgalommá nőtte ki magát. Megalakult az MTSZ (akkor még Magyar Természetbarát Szövetség) Kéktúra Bizottsága, majd Thuróczy Lajos szerkesztésével létrejött az útvonalat bemutató első ismertető könyv.

1977-ben meghosszabbították a túrát a Velem közelében fekvő Szent Vid kápolnáig. Az új kezdőponton Kőhalmi Vilmos kezdeményezésére állították fel az itt látható emlékművet, amely egészen 1989-ig, a rendszerváltásig jelölte az Országos Kéktúra végpontját. 

A vasfüggöny lebontásával Magyarország és Ausztria között szabad lett az átjárás. Elérhetővé vált az Írott-kő csúcsa, ahova 1990-ben áthelyezték az OKT végpontját. A módosítás következményeként a nyomvonal többé nem érinti az emlékkövet: az Országos Kéktúra északról, a Dél-dunántúli Kéktúra pedig délről kerüli meg. De ha a kék kereszt jelzést követjük, akkor pont útba esik, bár kicsit beljebb van az ösvénytől, a fák között.

Viszont mellette nagy pihenőhely és esőbeálló is van.

A velemi Szent Vid kápolna parkolójától a Hörmann-forrás parkolójáig vezető aszfaltos út mentén halad "Az élő erdő" tanösvény, amelynek tábláin a gazdagon illusztrált ismertető szövegeken kívül találós kérdések és interaktív kirakós játékok teszik még izgalmasabbá az erdővel való ismerkedést. 

Viszont az aszfaltos úton a túra 2,4 km hosszú. Ha a kék kereszt jelzést követjük tovább az erdőn át, akkor csak 1,3 km áll előttünk a Hörmann-forrásig.

Az út mentén az Őrségi Nemzeti Park és a helyi erdészet tábláit olvasgathatjuk. Olyan fontos és érdekes dolgokat tudhatunk meg, hogy például miért jó az elegyfafajok ültetése az erdei élőhely rekonstrukciók során.

Közben a fák között pedig itt is megfigyelhetjük a fenyők pusztulását.

Ahol el kell kanyarodtunk, ott egyértelműen, nyilakkal jelzik a haladási irányt. A kék kereszt jelzés nagyon jól fel van festve végig, jól követhető. Itt például kanyar balra.

Hamarosan megleljük az Alpannonia Light 6. számú körtúrájának igazolópontját. A sárga rovarhotel kettős funkciót tölt be. Egyrészt ugye rovarhotel, ahova az oldalán lévő tolóajtó segítségével be is kukkanthatunk. Másrészt igazolópont. A tetején kérdés és titkosírással írt szavak vannak, melyek megfejtéséhez az igazolófüzetben van a megoldókulcs.

Az emelkedő továbbra is elég húzós, de szerencsére a fák között, árnyékban mehetünk. A sziklás talaj miatt figyelmesnek kell lennünk mind fölfelé, mind lefelé.

Aztán kiérünk egy tágas parkolóhoz, ez a Hármashatár-hegy. Az aszfaltos út Velemtől indul, tehát akár autóval is fel lehet jönni idáig, illetve kicsit tovább is, mert a Hörmann-forrásnál is van parkoló. Ez az út érinti fölfelé a Szent Vid kápolna parkolóját is.

Itt figyelni kell, mert a kék kereszt jelzést elhagyjuk, és egy darabon a kék pöttyön megyünk tovább. A felfestések kissé hiányosak, innen az aszfaltos utat kell követni egy darabig, jobbra fordulva. A Hörmann-forrás pedig már csak 300 méter.

Hamarosan elágazáshoz érünk, jobbra a Hörmann-forrást, balra az Írottkőre vezető utat találjuk. Érdemes egy kicsit megpihenni a forrásnál, mert innen ismét komoly emelkedő vár ránk.

A Hörmann-forrás a Kőszegi-hegység legmagasabban fekvő forrása. A vérfagyasztó legendákkal átszőtt történetű forrás könnyen megközelíthető (akár autóval is, ugye), ezért számos környékbeli kirándulás kiindulópontja.

A Kőszegi-hegység legmagasabban található forrása 713 méteren ered. A víznyerő helyet a XVIII. századig Csarnas kútja néven tartották számon, majd Hörmann-forrásra keresztelték, emléket állítva Hörmann Mihálynak, aki körül több legenda is kering. Az egyik úgy szól, hogy a XVI. században Jurisics Miklós kőszegi várkapitány küldte őt titkos felderítő útra, de a törökök elfogták, és a forrásnál különös kegyetlenséggel, élve megnyúzták. Egy másik történet szerint viszont Hörmann ötlete volt, hogy aki elárulja a hazáját és a törökökkel szövetkezik, azt büntetésként élve nyúzzák meg. Úgy adódott, hogy őt magát is sikerült a törököknek megvesztegetniük, ezért a saját csapdájába esett, hiszen nem úszhatta meg a maga által kieszelt büntetést. Történelmi források azonban nem támasztják alá, hogy Jurisics korában élt Hörmann nevű katona.

Egy másik feltételezés szerint Bethlen Gábor idején a császári seregek óriási túlerővel támadták meg a kőszegi várat, amit lehetetlen lett volna visszaverni. Ekkor egy Hörmann Mihály nevű vitéz az ellenség szeme láttára gyújtotta fel a megmaradt puskaport, hogy azt a támadók ne használhassák fel a magyarok ellen. Hörmann elmenekült és egy barlangban próbált menedéket találni, de az ellenség végül a Csarnas kútjánál elfogta, majd elevenen megnyúzta. A kőszegi vár falai között még ma is őriznek egy tőrt, mellyel állítólag végrehajtották az ítéletet, a vár parkjában pedig a Hörmann-kő állít emléket a legendás alaknak.

A forrás foglalata fölé tetőt ácsoltak, ahova be tudunk húzódni egy kisebb zuhé elől.

A forrásnál történő felfrissülés után indulhatunk is tovább Írottkő felé. A csúcsra vezető 2,4 km-es gyalogos turistaút kezdőpontja a forrás mellett van. A felfelé vezető utat el sem lehet téveszteni. Ha a fákra festett jelzést nem vennénk észre (vagy nem tudjuk melyiket kell követni), akkor hatalmas ÍROTTKŐ felirat biztosan feltűnik, és a nyíl mutatja merre induljunk.

Innentől az Országos Kéktúra útvonalán haladunk, a kék sáv jelzéseket kell követni, bár itt együtt halad a zöld sáv jelzéssel. Tehát ezt a kettőt kell figyelni a fákon. Sőt, itt még az Alpannonia piros, tehát fő útvonalának jelzése is ott van a fákon.

Az Alpannonia túraútvonal a stájerországi Fischbach-tól, valamint az alsó-ausztriai Semmering-től Kőszegig tart. A piros jelzésű főútvonal hossza Fischbach-tól Kőszegig 120 km, Semmeringtől 104 km, így 7, illetve 6 nap alatt kényelmesen végigjárható. A túraútvonal összeköti az alpesi hegyeket a pannon térséggel. A határon átnyúló összefogásnak és a különböző felszíni formáknak köszönhetően az Alpannonia főútvonala változatos tájat és sokszínű kultúrát ígér a túrázóknak.

A domborzat bekeményít, itt egy elég meredek szakasz van fölfelé. Szerencsére itt is vannak táblák az út mentén, melyeknél pihenhetünk egy-egy percet.

A Hörmann-forrás parkolótól induló 2,4 km-es gyalogút mentén 20 állomásból álló Írottkő tanösvény a Natúrpark településeit és a Kőszegi-hegység kirándulóhelyeit mutatja be.

A natúrparkok természeti, tájképi és kultúrtörténeti értékekben gazdag, nagyobb kiterjedésű területek, ahol fontos szerepet kap a természetben történő aktív kikapcsolódás, a fenntartható turizmus, a természet- és környezetvédelmi ismeretterjesztés, a természetkímélő gazdálkodás.

Ez a natúrpark átnyúlik a határon és két ország területén található. Az Írottkő Natúrparkért Egyesület a magyar oldalon, a Naturpark Geschriebenstein az osztrák oldalon fogja össze az önkormányzatokat és a helyi szereplőket.

A fák közül egy tisztásra érve már itt is szép kilátás tárul elénk.

A hegyen különleges, ritka, valamint csodálatos, de hétköznapibb természeti értékekkel is találkozhatunk. Ilyen például a zöldpala, mint metamorf kőzet, a foltos szalamandra, az ízletes vargánya, a szibériai nőszirom, a fehér sáfrány, a turbánliliom, az alpesi vagy havasi tarsóka, vagy a búboscinege. Vagy nyáron rengeteg ilyen szép nagy gyűszűvirág.

A natúrpark további tábláiról megismerhetjük a területén fekvő településeket és azok látnivalóit, hagyományait, valamint más érdekességet is, amelyek itt találhatóak.

Szerencsére a táblák számozva vannak és az indító táblán olvashattuk, hogy 20 db van belőlük, így a számokat figyelve nagyjából sejthetjük, hogy kb. mennyi van még hátra a csúcsig. Ez már a 15. tábla. Rajta, hogy milyen élményprogramokat szerveznek a természetben. Pl. madármegfigyelések, forrás melletti piknikek.

Aztán egyszercsak - a 17. tábla után - megláttam egy esőbeállót. Majd közelebb érve kiderült, hogy megérkeztem. Illetve majdnem, mert a kilátó nincs itt.

Az esőbeállóban megtalálhatjuk a Kéktúra pecsétjét, tehát akkor mégis megérkeztünk. De hol a kilátó?

Az esőbeálló mellett található egy útirányokat jelző kő is, melyre fel vannak festve a jelzések. Itt ér össze a két kék jelzés. A betonlapon világosabb kéknek látszó jel a Dél-Dunántúli Kéktúra irányát mutatja Bozsok felé, a sötétebbnek látszó az Országos Kéktúra irányát Kőszeg felé. De láthatjuk még rajta az Alpannonia túra sárga jelzését, és a Szombathely és Kőszeg közötti piros sáv jelzést. De van itt még zöld jelzés is, ami szintén Bozsok felé indul innen, majd több települést érintve áthalad Felsőcsatár mellett a Pinka szurdokon, és a határ mellett haladva lemegy egészen a Körmend közelében lévő Nagykölkedig. A másik irányba is végig az osztrák határt követve kanyarog, és felmegy egészen Rajkáig. Ez is egy szép - határmenti - túra lehet, de most térjünk vissza a kékhez.

Az ösvény egy zöld alagútban vezet tovább, aminek a végén ott fény...

A Dunántúl és Burgenland legmagasabb pontját a 14. században Fenyőhegyként említették, a 17. században a csúcs a Szálkő elnevezést kapta, a mai nevét pedig egyes kutatók szerint egy határkőnek köszönheti. A határkövön korábban még jól kivehető három betű állt: CBE. A rövidítés Confinia Batthyányana Esterhazyana, melynek jelentése Batthyány - Esterházy határ. Ez a határkő a kilátótól mintegy 40 méterre, az osztrák oldalon található.

És meg lett a kilátó végre. :-)

A kilátó egyik fele az osztrák, a másik fele a magyar oldalon van. Még a napóra is meg van felezve.

Az épület földszintjén nagy táblákon olvashatunk a hely történelméről, illetve az első világháború utáni eseményekről és Burgenland "kialakulásáról". Érdekes történet áll össze a részletekből, mert nem minden úgy volt, ahogy az tudni véljük, vagy ahogy a köztudatban benne van.

Az emeletre vaslépcső vezet, de tériszonyosok is simán fel tudnak menni rajta, mert egyáltalán nem vészes. Lelátni nem lehet és a kilátó is stabil, kőből épült épület, ráadásul meg is éri felmenni, a kilátás miatt.

Van egy alsó kilátó szint, de itt még belelógnak a fák a panorámába, innen még feljebb kell menni.

A kilátó közepén van egy országhatár kő, hiszen a kilátó egyik fele Magyarországon, másik fele pedig Ausztriában található. A kilátó mai épülete 1913-ban épült a korábbi, fából készült Árpád-kilátó helyére. Az 1922-es tianoni határmegállapítás eredményeként pedig az épület azóta az országhatáron áll.

Fent, a felső szinten körben nagy táblákról tájékozódhatunk, hogy melyik irányban mit láthatunk. Nyugatra Ausztria hegyeiben gyönyörködhetünk. Innen a legmagasabb csúcs, ami látszik, a Hochschwab 2277 méter, a következő a Hochwechsel, ami 1743 méter, és a következő a Hochlantsch (1720 m), ami azért érdekes, mert ott többször voltunk már, írtam is róla, és ez a csúcs található a Medveszurdok fölött.

Sajnos nem sikerült megnéznem, mert párás volt az idő és Grosser Hirschenstein adótornyán kívül semmi nem látszott.

Észak felé a Soproni-hegység látszana és a távolban még a Fertő-tó. Keletre a Kis-Alföld nem túl látványos, de nagyon tiszta időben látni lehet a Sághegyet, a Somlót, a Keszthelyi-hegységet és a Badacsonyt is. Dél felé a Zalai-dombság hullámzik, viszont ha nagyon szerencsések vagyunk, akkor észrevehetjük a Maribor melletti Pohorje hegységet. Ezekhez nagyon tiszta idő kell és egy jó távcső sem árt.

Itt a határ, valahol a fűben. És mennyire jó ez a szabadság, hogy csak úgy átléphetünk rajta.

Lefelé egy másik útvonalon mentem, ami mellett más érdekes látnivalók voltak, ezért azt a következő bejegyzésben mutatom meg. A folytatás ITT.

Remélem kedvet kaptatok felkeresni az Írottkő-kilátót! Akár valamelyik Kéktúra keretében, akár csak úgy, azért, mert érdekes. Meg mert jó a kilátás. Egyébként rengeteg látnivaló van még a környéken. Kőszeg városa és a vár maga is látnivaló, de körülötte több nagyon látványos túraútvonal van még. Várak a határ túloldalán is vannak, érdemes felkeresni Léka várát, Városszalónak és Borostyánkő várát is, de ha már Borostyánkő/Bernstein, ott inkább a szikla-bánya múzeumot ajánlom, mert az nagyon érdekes. És Kőszegtől nincs messze Oberpullendorf sem, ahonnan hajtányozhatunk egy bezárt vasútvonalon, ami meg hatalmas élmény. :-) De közel van Szombathely is, ahol rengeteg római kori emléket találunk, meg egy gyönyörű arborétumot, ahol tavasszal rengeteg rododendron virágzik.

Ja, és az a sárga pólós én vagyok. :-D

És ha nem szeretnétek lemaradni a folytatásról, illetve szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!

Az információk egy része a kihelyezett táblákról, a wikipedia oldalairól és a www.termeszetjaro.hu oldalról származik.