A Júliai-Alpok hegyei között megbújó, igen népszerű Savica-vízesést tévesen, vagy inkább pontatlanul Száva-vízesésnek is szokták mondani. Bár a vízesés vize valóban végül a Száva folyóba jut, de csak 35 km megtétele után. Itt még Savica a neve a pataknak is, a vízesésnek is, amit érdemes felkeresni a Bohinji-tó mellett, mert nagyobb vízhozam esetén elég látványos tud lenni. Láttátok már? Akkor nosztalgiázzunk együtt! Még nem jártatok ott? Akkor mutatom milyen! Tartsatok velem!
Hol található? Szlovénia észak-nyugati részén, Felső-Krajna történelmi régióban, Ljubljanától kb. 80 km-re észak-nyugatra, Bledtől kb. 25 km-re dél-nyugatra, a hegyek között, Ukanc mellett, a Triglav Nemzeti Park területén. Térképen ITT.
Megközelíthető autóval, a Bohinji-tó mellett kell végig menni, a Száva-menedékháznál (Dom Savica) található parkolóig. Az út mentén a Slap Savica végig jól ki van táblázva. A parkolónál buszmegálló is van, tehát valószínűleg tömegközlekedéssel is el lehet jönni a vízeséshez.
A fogadó körül elég nagy parkoló van. A parkoló, illetve a túraösvény a főszezonban áprilistól októberig fizetős.
A parkolóban is már hatalmas, égig érő sziklák között találjuk magunkat. Érdemes fölfelé is nézelődni.
A vízeséshez vezető út mentén helyi sajt árus is kint lehet. Érdemes megkóstolni az áruját, mert egészen más mint a trappista. :-D
A parkolóból széles erdei ösvény vezet a vízesés felé. Jobbra tőlünk, a völgyben csobog a patak, a Savica, balra nagy sziklák vannak.
A vízeséshez a belépőt a kis faházban kell megvenni. Ugyanitt hűtőmágnes, képeslap, egyéb csecse-becse is kapható.
Aztán belépés után egy kőhídon kelhetünk át a patakon, és indulhatunk el fölfelé az erdőben.
A patak hűs vizű, sebes folyású, hangosan csobogó és kristálytiszta.
Az 553 db lépcsőn 130 méter szintkülönbséget kell leküzdeni. Soknak tűnik, de nem annyira vészes. Mivel vannak közte vízszintes szakaszok is, ezért igazából fel sem tűnik, hogy mennyi lépcsőt mászunk meg.
De a lépcsők változatosak. Vannak beton, fa és kőlépcsők is.
Út közben érdemes nézelődni, mert csodás virágokat láthatunk. Például erdei cikláment, ami természetesen itt is védett, leszakítani nem szabad. A virága illatos, lehet fehér, rózsaszín vagy lila. Júliustól szeptemberig virágzik.
Út közben nagy táblákon olvashatunk a környékről, a növény- és állatvilágról, természetesen szlovén nyelven, de angolul is.
A madárfészek kosbor klorofill nélküli, gombákon élősködő növényfaj. Föld feletti hajtása világosbarna, esetleg halvány- vagy kénsárga, zöld színanyagot alig tartalmaz, emiatt még közelről is elszáradt növény benyomását kelti. Május-júniusban nyílik. Mivel napfényre nincs szüksége, a teljes árnyékolást is jól bírja.
Érdekessége, hogy a felnőtt növény kizárólag a gombától szerzi be víz- és tápanyagszükségletét, amiért semmit sem ad cserébe, vagyis a gombán élősködik. Egy növény mérések szerint 1-9 különböző gombával tart fenn kapcsolatot, amelyek között mindig van olyan, amely egyúttal fák gyökereivel létesít mikorrhiza-kapcsolatot; így a madárfészek fejlődéséhez szükséges szénhidrát végső soron részben a fáktól származik.
Felfelé lépcsőzés közben jól is esik időnként valami kis virágot nézegetni (fotózni), legalább addig kicsit helyreáll a pulzusunk és enyhül a lihegésünk.
A lépcsősor hol erre, hol arra kanyarog az erdőben a nagy sziklák között. A környezet gyönyörű, az erdő kellemes és a lépcsőzés végén vár a jutalom vízesés.
A terület a Júliai-Alpok (szlovénül Julijske Alpe; olaszul Alpi Giulie; németül Julische Alpen) része, mely egy hegyvonulat Olaszországban és Szlovéniában. A hegység elnevezése a latin Carsia Iulia („Julius-féle karsztvidék”) tájegységre utal, amely a nevét Julius Caesar-ról kapta (az általa építtetett közeli Forum Iulii város és Via Iulia Augusta út emlékére).
Aztán egy kilátóponthoz érve ellátunk egészen a Bohinji-tóig is.
De innen még kell lépcsőzni egy keveset...
Vannak ilyen korláttal védett helyek, amik kifejezetten csábítanak arra, hogy odamenjünk a korláthoz és kinézzük, mi van mögötte. Érdemes, mert a patakra rálátni.
Aztán amikor feltűnik egy házikó, akkor szinte megérkeztünk. Szép kilátás nyílik innen a Savica patak völgyére.
Innen jobban ráláthatunk a gyönyörűséges Bohinji-tóra is. Még a hajók is látszanak rajta.
A házikótól pár lépcső lefelé és megérkeztünk a nagy vízeséshez, ahova egy keskeny zsákutca vezet.
Az ösvény végét kapu zárja el, minden itt fotózkodik. Ha kifogjuk egy nagy busz utasait, akkor elég sokáig várhatunk, mire odaférünk mi is a kapuhoz. Ezért kicsit csalódás volt nekem elsőre ez a hely. Ti viszont már felkészülten érkeztek: nyáron, főleg hétvégén, az ösvény végén számítsatok tömegre! Nem kicsire, nagyra! (A fotó némi közelharc árán, május elején készült.) :-D
A vízesés 78 méter magas, és a Savica nevű karsztforrás táplálja közvetlenül a vízesés felett.
A vízesés a Komma-szikláról zúdul a mélybe, majd az azonos nevű patakban folytatódik, amely aztán Szlovénia legnagyobb természetes tavába, a Bohinji-tóba ömlik, mint annak legfőbb vízforrása.
A víz nagy része a Fekete-tó (Črno jezero) körüli karsztmedencéből származik, amely körülbelül 500 méterrel magasabban fekszik a vízesés felett, emiatt a forrás viszonylag egyenletes és nagy vízhozamú. A víz a föld alatti forráshoz szivárog, ahol két részre oszlik. Heves esőzések után előfordulhat, hogy a tó és környéke vízellátása meghaladja a járatok kapacitását, és a víz egy része lépcsőzetes vízesések láncolatában folyik a felszínen 600 méter szintkülönbséget megtéve.
Személyes, teljesen szubjektív véleményem: először nyáron voltam itt, amikor kevés víz volt a vízesésben, ezért nem is tűnt annyira lenyűgözően szépnek. Nem értettem, miért ez a nagy felhajtás, igazából úgy éreztem, hogy kár volt erre elvesztegeni az időt. Aztán következő májusban visszatértem és akkor nagyon sok víz volt, gyönyörű színek, kevesebb ember, és teljesen másnak láttam a Slap Savicát. Jobban átéreztem a hely energiáit, megláttam a szépségét és rájöttem, hogy igen, mégis érdemes rászánni az időt és feljönni ide. Csak nem mindegy mikor. (Ezek a fotók május elején készültek.)
A Slap Savica után van még egy nagy vízesés, melyen keresztül a víz a patak medrébe zuhog le.
Sőt, ha jól megnézitek az alábbi fotót, alul van egy kis barlang-forrás, ahonnan szintén folyik ki a víz.
A házikótól szépen rálátni a Vogel hegyre is, a tetején ott a nagy-kabinos felvonó felső állomása és mellette egy ma már nem működő nagy hotel. A Vogel-en télen hatalmas síparadicsom található, nyáron pedig rengeteg túrázási lehetőség. És ott van fent a legszebb kilátás a Triglav-ra, Szlovénia nemzeti hegyére. Sőt, mi május elején még hógolyóztunk is.
Aztán ha kigyönyörködtük magunkat a vízesésben (vagy csak elegünk lett a nagy tömegből), akkor indulhatunk vissza a lépcsősorokon lefelé.
A másik irányban másik szemszögből látjuk a tájat, újabb virágokat fedezhetünk fel útközben.
France Prešeren, szlovénia legnagyobb költője (Petőfi Sándor kortársa), a szlovén nemzeti himnusz szerzője írta az egyik legfontosabb, a szlovén nemzeti eposznak tekinthető Krst pri Savici (Keresztelő a Savicánál, 1836) című művet, amely itt játszódik.
Belépő jegy árak (2025):
- felnőtt 4 Euro
- felnőtt csoport 2,70 Euro
- gyerek (7-től 14 éves korig) 2 Euro
- gyerek csoport 1,30 Euro
- diák és senior (65 év felett) 2,50 Euro
- diák és senior csoport 2,20 Euro
6 éves kor alatt és Júlia-Alpok kártyával ingyenes.
A kőhídon újra átkelve, nagy sziklákkal búcsúzik az erdő, és lassan visszaérünk a parkolóba.
Remélem kedvet kaptatok megnézni ezt a gyönyörű vízesést, és ha a Bohinji-tónál jártok, megkeresitek.
Ha nem szeretnétek lemaradni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni és a saját élményeket is szívesen olvasom!
Az információk egy része a wikipedia oldalairól származott.
Utolsó kommentek