kiránduló

Tudtátok, hogy a szerpentin az egy kő? Ez számomra Bernstein-ben derült ki. Bámulatos kiállítást rejt a Bernstein (Borostyánkő) település főterén álló épület. És tudjátok, múzeumba menni jó! Szerpentinből van sima és nemes-szerpentin is. Egészen biztosan találkoztatok vele már Ti is valahol, de lehet, hogy nem tudatosult. A bernsteini Felsenmuseum-ban viszont tutira láthatunk szerpentinkövet mindenféle formában. Meg mást is: bányát, bányavonatot, ásványokat, világító köveket, használati tárgyakat, szobrokat, ékszereket. Egy eléggé összetett, tartalmas és rendkívül érdekes kiállítás vár ránk, mutatom milyen. Tartsatok velem!

Hol található? Ausztriában, Burgenland tartományban, Bernstein (Borostyánkő) település főterén. Térképen ITT.

Megközelíthető tömegközlekedéssel is, mert a távolsági buszjáratok is itt állnak meg. Aki autóval érkezik, az pedig fog találni parkolóhelyet a téren. (A parkolás ingyenes.)

A bányamúzeum bejárata előtt egy régi csille áll, ha az meg van, jó helyen vagyunk.

A múzeum földszintjén káprázatos ásvány- és ékszerbolt található. A bolt pénztáránál tudunk jegyet venni a múzeumba.

Aztán jegyvásárlás után a forgókapun keresztül jutahatunk a több mint 1000 m2-es kiállításhoz. Ennek egy része a föld alatt, egy része szabadtéren és egy része az épület emeletén található.

És mindenhol ott vannak a gyönyörű ásványok, a hatalmas ametiszt tömbök, hegyi kristályok és még rengeteg más féldrágakő.

Glück auf! azaz Jószerencsét! hangzik a bányászok köszönése. Az évszámok a múzeum megépítésének idejét jelölik.

Hosszú lépcsősor visz le a bányába, ezért a hely nem akadálymentes. De ha ezt a lépcsősort leküzdöttük, lent nincs több lépcső. Csak majd fölfelé, egy másik.

A kiállást több pontján találkozhatunk ilyen szürke oszlopokkal. Ezen a megfelelő gombot megnyomva magyar nyelvű tájékoztatást kapunk a helyről, a bányáról, illetve a látottakról.

A kiállítás elején a szerpentinkő bányászatával ismerkedhetünk. Megmutatják, hogyan bányásztak nagyon régen és hogyan folyik a kitermelés ma.

Miközben hallgatjuk az oszlopból az információkat, megnézhetjük a berendezett diorámákat, melyeken a különböző bányászati módszereket mutatnak be.

Az első időkben persze kézzel, kézi szerszámokkal bányászták a követ, majd lovak által húzott szekerekkel szállították el.

Aztán több száz évvel később megérkeztek a dömperek és a gépi kitermelés.

Ahhoz, hogy 1 m3 nemes szerpentin kőhöz jussunk, kb. 1000 m3 közönséges szerpentinkövet kell kitermelni.

A közönséges szerpentin követ elsősorban az építőipar hasznosítja. Biztosan láttatok már olyan járdát, utat, ami zöldes színű volt... hát abban is valószínűleg szerpentin-kő zúzalék lehetett. Zúzalék formájában többmindenre használják még, nemcsak útépítésnél.  De egyben, kisebb-nagyobb darabokban kerítések, támfalak építéséhez is használható. Kőszegen láttam több kőkerítést is zöld színben pompázni.

Borostyánkő település környéke már az őskorban is a szerpentinkő lelőhelye volt. Később réz- és kénbánya is volt a falu határában. A bronzkor legértékesebb lelete egy az i. e. 1500 körüli időből származó bronzfibula. A közelben vaskori halomsírok is találhatók. Az ókortól kezdve, a Balti-tengertől Rómáig húzódó borostyánút fontos állomása volt itt. Talán erre utal a település neve is.

A római időkből származó leleteket, útköveket, edényeket megnézhetünk pár vitrinben.

Római érmék mellett van egy különleges, melyen Valentinianus római császár arcképe látható.

Aztán tovább haladva a tárnában folytatódnak a bányászattal kapcsolatos érdekességek.

Az egyik makett pontosan bemutatja a Borostyánkő alatti bányákat. Fölöttük látható a vár is, amit 1892-ben az Almássy család vásárolt meg. 1895-ben itt a várban született gróf Almássy László (Adolf Ede György Mária), a híres utazó, Afrika-kutató, felfedező, pilóta, autóversenyző, üzletember, akinek az életéről szólt „Az angol beteg” című film. (Bár a film nagy része csak kitaláció volt.)

Vannak vitrinek a bányászok mindennapi tárgyaival is, itt például a lámpáikat láthatjuk.

Borostyánkő környékén egyébként nem csak a nemes szerpentinkő volt található, a falu határában réz- és kénbánya is működött, vasércet, később ezüstöt és aranyat is bányásztak. A 12. századtól induló bányászat a 19. század elején szűnt meg itt.

A kis tábláról megtudhatjuk, hogy 1574-ben 102 060 kg rezet, 81 648 kg ként, 204 120 kg réz-szulfátot, 102 kg ezüstöt és 2 kg aranyat bányásztak itt.

Aztán következnek a valamikori bánya nagyobb berendezései, emelők, markolók, vonatok.

A bányászati rész után kezdődik egy igen gazdag és látványos ásvány gyűjtemény. Rögtön az elején láthatunk olyan ásványokat, melyek uv fénnyel megvilágítva egészen más színekben pompáznak. Az alábbi képen a normál fénnyel megvilágítva láthatóak. Az uv-s változathoz el kell menni megnézni. :-) (Sajnos nagyon homályos lett a fotóm, pedig igazán látványos volt.)

Az ásványok szerelmesei Ausztria hegyvidékeinek ritkaságait tekinthetik meg sziklavitrinekben. Szenzációs egy rendkívül szép hegyikristály, amelyet a Hoher Sonnblick-en találtak meg.

Egy pár érdekesebb ásványt mutatok, a többi a helyszínen megnézhető. :-)

Az adulár nevét 1780-ban Ermenegildo Pini (olasz pap, természettudós, matematikus, geológus, filozófus) adta a Svájci Adula-hegységben (Ticino, Tessin) lévő lelőhelye után. Az adulár a földpát-csoporthoz tartozó ortoklász változata, kálium-alumínium-szilikát ásvány. A holdkő is adulár, a rajta megjelenő fényjátékot (amely fehéres időnként kékes) adularizációnak nevezzük.

A gránát nagyon értékes alumínium szigetszilikát, amely csiszolva mutatja meg igazán mélybordó fényét. Létezik fekete (melanit), áttetsző (grosszulárit), zöldes (tsavorit), smaragd árnyalatú (andradit) is a már jól ismert piros és bíbor (almandin, rodolit, hesszonit) és vörös (pirop) mellett. A gránát a segítség köve. Jó hatással van a szívre, májra, tüdőre, immunrendszerre, nemi szervekre. Önbizalmat is ad, hiszen a gyökér csakrához, az életenergiához köthető kő.

Főként ékszerek készítéséhez használják, például Csehországban, ahol a városok ékszerboltjai tele vannak cseh-gránáttal ékesített ékszerekkel. Nagyon szép mind! De így nyers változatban még nem túl látványos.

Az aragonitot a gyöngyök "anyjának" nevezik, mert része annak. Ennek az ásványnak az egyik fő kémiai tulajdonsága, hogy kristályrácsa meglehetősen instabil. Idővel átalakulni kezd, és a kő közönséges kalcittá válik. Az aragonit színe lehet hófehér vagy akár színtelen is. De a különböző szennyeződéseknek köszönhetően a kőnek többféle árnyalata lehet. Lehet lila, kékes, narancssárga, piros, szürke és zöldes. Van még egy kékes kő, az úgynevezett zeiringit. Ez a különleges kékes ásvány látható az egyik sziklavitrinben.

Aztán a rengeteg ásvány és kristály után ismét egy bányarész következik.

Megnézhetjük a bányászok mindennapi használati tárgyait, eszközeit.

És egy kis fordítókorong is van, melyen a csilléket tudták a felvonóhoz elfordítani. A rácsos ajtó mögött a felvonó van, amivel felvitték a követ a felszínre. (Hamarosan mi is oda megyünk.)

Előtte még bekukkanthatunk Szent Borbálának, a bányászok védőszentjének kis kápolnájába. Érdekesség, hogy csak nálunk használatos a Borbála név, nemzetközileg Szent Barbara a bányászok védőszentje.

Aztán a kristálygyűjtemény folytatódik, üvegvitrinekben rengeteg gyönyörűséges ásványt láthatunk.

Közöttük talán a legérdekesebbek az ősi állatok maradványai.

A másik érdekes vitrin, ahol olyan kövek vannak, melyeken áthatol a fény... Gyönyörűek.

Aztán egy lépcsősoron feljutunk a felszínre, egy félig szabadtéri, de azért fedett kiállítórészhez.

A szomszédos település, Schlaining határában 1991-ig antimon bánya is működött. A kitermelést a bánya kimerülése miatt állították le.

A kis dízelmozdony 1958-ban készült. A súlya 2700 kg, a sebessége 3,4 - 7,3 km/h.

Sok régi gépet és szerszámot sikerült megőrizni az utókor számára, melyek az antimonbányában voltak használatban.

A síneken futó gépekhez itt is van fordítókorong, sőt váltó is.

Itt láthatjuk egy bányai felvonó eredeti példányát is, ami a mai napig üzemképes.

És a folytatásban következzék a nemes szerpentinkő feldolgozása, hasznosítása.

A használati és dísztárgyak készítéséhez a nemes anyagot gondosan, kézzel kell kiválogatni a kőbányában. A műhelyben készültek az egyedi, értékes szerpentinkő tárgyak, melyek kialakítása nagy hozzáértést igényel. A világostól a sötétzöldig terjedő színek és a minták a nemes szerpentinkő csiszolásával jönnek létre.

Josef Höfer, a Potsch család felmenője volt az első, aki 1860-ban dolgozott fel nemes szerpentint. Fiával, Adolf Höferrel művészi tárgyakat készítettek, amelyekért nemzetközi díjakat nyertek. Az ebből az időszakból származó esztergályos műhely bemutatja a kemény munkát, amit végeztek.

Erős legényeknek kellett a műhelyben dolgozni, akik bírták a hatalmas követ kézzel hajtani, és ezen a nemes szerpentinkövet megmunkálni.

Borostyánkő település az első világháború végéig Vas vármegyéhez tartozott, így a kiállításon vannak magyar nyelvű dokumentumok, feliratok is.

Nézzétek, ettől olyan különleges a nemes szerpentinkő: megfelelő megmunkálás után átvilágít rajta a fény... Csodálatos!

A kollekció különleges színfoltja egy mozaikváza, amely több mint 500 különböző áttetsző értékes szerpentinkő darabkából áll. Ezt az egyedülálló darabot az 1958-as brüsszeli világkiállításon aranyéremmel jutalmazták.

A következő teremben láthatunk még rengeteg használati és dísztárgyat ebből a gyönyörű zöld ásványból.

Majd következik az Otto Potsch életművét bemutató kiállítás.

Otto Potsch szobrász és képzőművész volt, aki fiatal kora óta gyűjtötte mindazt, ami hivatásával kapcsolatos. Később érlelődött meg az ötlet, hogy gyűjteményeit a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tegye. 1976 és 1980 között megépítette a Borostyánkői Sziklamúzeumot.

Otto Potsch 1938. szeptember 20-án született Bécsben és 2022. március elsején hunyt el. Az értékes szerpentin és a természetes borostyánfeldolgozás egyetlen szakértője volt Ausztriában. Tanulmányait az elefántcsont- és borostyánfaragások neves bécsi mesterénél folytatta, akinek nagy mesterségbeli tudását köszönhette. Otto Potsch 21 évesen esztergályos mestervizsgát tett és 1966-ban megalapította az első műhelyét. Nemes szerpentinnel kezdett dolgozni, de nemcsak esztergált, hanem szobrokat faragott, festményeket festett, zenét szerzett, majd később mindenféle fémhulladékból készített szobrokat. Igazi művészeti polihisztor volt.

A kőbányában végzett kitermelést és a nemes szerpentinkő műhelyben történő feldolgozását a múzeum mozijában egy filmen mutatják be.

Otto Potsch 19 évesen az első európai volt, aki elefántcsontból csodagolyót alkotott, mert rájött az ázsiai elefántcsont-szobrászok évszázados titkára. Ezzel szakmai körökben nagy feltűnést keltett. Ő az egyetlen, akinek sikerült nemes szerpentinkőből is ilyen csodagömböt készítenie. Legutóbbi kihívása az volt, hogy egy ilyen csodálatos gömböt alkosson borostyánból. Ezek a golyók is láthatóak a kiállításon.

És mitől csodagolyó? Olyan, mint a matrjoska baba, csak nem lehet szétszedni. Egyre kisebb golyók vannak egymásban, egy tömbből kifaragva. Ez tényleg csoda!

A következő hosszú folyosón tájékoztató táblákat olvashatunk, de az igazi látványosságokat a bal oldali vitrinek rejtik.

Megérkeztünk a borostyánkő részhez. Hiszen Borostyánkő nem maradhat borostyánkő nélkül. Itt mindenféle használati és dísztárgyakat találhatunk borostyánkőből.

A legszebbek ezek a csodálatos vitorlás hajók. Mint Onedin kapitányé... :-D

A borostyán a harmadidőszaki fenyő fosszilis gyantája. A rovarok, a növényi maradványok, a légbuborékok és az apró piritkristályok csapdába estek és megmaradtak a friss, ragadós gyantában. A fő borostyán lelőhelyek messze a Balti-tenger alatt húzódnak. Ezt a kiállításrészt a balti borostyán 40 millió éves történetének szentelték.

Otto Potsch hobbija volt a zárványfotózás is, az ő kinagyított fotóit láthatjuk a falakon, de mi magunk is felfedezhetünk zárványokat a borostyánban. Ehhez segítségünkre vannak a nagyító lencsék.

Ebben a teremben borostyánkő megmunkáló műhely, és egy bécsi bolt másolata is be van rendezve.

És persze gyönyörű borostyánkő ékszereket is megcsodálhatunk.

Aztán egy lépcsősoron visszaérkezünk a látogatás kiinduló pontjához, a boltba. Onnan még tovább lehet sétálni, egy időszaki kiállítást találhatunk a bolt melletti helyiségben. Itt is szobrok, festmények láthatóak, de a legvarázslatosabb a következő, belső teremben lévő összeállítás. (A fotó nem adja vissza, nem is látható mik azok a világító foltok, de szabad szemmel tökéletesen kivehető: ezek vékony kőlemezkék, melyeken átvilágít a fény, és ezzel előjön a kövek csodálatos belső szerkezete, erezettsége, mintázata.

Gyönyörű álló lámpák készültek kövekből, melyeken áthatol a fény.

Talán a következő kép érzékelteti egy kicsit, hogy milyen csodákat rejtenek a kövek, melyet a speciális megvilágításnak köszönhetően mi is láthatunk. Ilyen kőmetszetek vannak körbe a teremben kékben, rózsaszínben, zöldben, lilában, sárgában, mindenféle színben.

Tehát az egész bánya- és sziklamúzeum még a végére is tartogat valami csattanót, valami csodálatosat. Ugye mennyi minden volt itt? Remélem kedvet kaptatok ahhoz, hogy személyesen is megnézzétek ezt a lenyűgöző múzeumot. Mert múzeumban menni jó! Ugye? :-)

Ráadásul Bernstein-Borostyánkő település tartogat még más látnivalót is. Hamarosan megmutatom azokat is.

Ha nem szeretnétek lemaradni róla, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!

Az információk egy része a kihelyezett táblákról és a következő weblapokról származik: https://orientgift.hu/szerpentin-az-afgan-jade, https://felsenmuseum.at.