Nagy-kabinos felvonó duplázva, triplázva - érdekes megoldás. Nyilván, ha egy kabinnak nem elég a kapacitása, azt többféleképpen lehet növelni. Nagyobb kabin, járatsűrítés, átépítés kis-kabinosra, de hogy két nagy kabin együtt... Illetve három... Hát ilyen is van Ausztriában, Mallnitz közelében. Lehet, hogy máshol is van, de én még nem láttam ilyen megoldást. Nyilván ki kellett próbálni. Persze utazni vele pont olyan, mint bármelyik másik nagy-kabinos felvonóval, de látványra különleges. Tartsatok velem, megmutatom milyen!
Hol található? Ausztriában, Karintiában, Mallnitz település fölött, az Ankogel hegy oldalában. Térképen ITT.
Megközelíthető a 106-os útról, Obervellach mellett kell bekanyarodni a hegyek közé, fel a szerpentinen, majd Mallnitz településen keresztül tovább be a hegyek közé. Ott már ki van táblázva. A felvonónak pedig hatalmas, ingyenes parkolója van.
Több gyönyörű túraútvonal is indul innen, például a Seebachtal felé, vagy lehet csak Stappitzer See körül sétálni egyet. De izgalmasabb felmenni a hegyre. Az alsó felvonó felső állomása látszik is a parkolóból.
A felvonó alsó állomásához kis kapun és a Seebach patak fölötti hídon keresztül vezet az út. A sok, nyáron pihenő hóágyú azt mutatja, itt télen nagy élet lehet.
Az alsó állomás 1280 méteres tengerszint feletti magasságban található. Nem túl szép beton épület. Hátul van a pénztár, illetve a mosdó is.
Érkezik is a dupla kabin, amik alul össze vannak kötve, így mindig együtt mozognak.
A beszállásnál dönthetünk, hogy az alsó vagy a felső kabint választjuk. A felsőből a hegyet látjuk, amerre megyünk, az alsóból viszont csodás panorámában gyönyörködhetünk.
Beszállás után hamar indulnak is a kabinok, megkezdődik a repülés fölfelé.
Kicsit feljebbről már jól látszik a hatalmas parkoló, illetve rálátni Mallnitzra is, ahonnan jöttünk a völgyben.
A másik irányban látszik a Stappitzer See, a kis tó, amit akár körbe is sétálhatunk, illetve a Seebachtal, a völgy, ahol hosszabb túrára is van lehetőség.
A kabin plexi ablaka sajnos elég karcos volt, így a fotók nem lettek túl jók, de azért a lényeg látszik rajtuk. Egyre feljebb repülünk és egyre jobban kitárul a táj alattunk.
Közben elhalad mellettünk a fentről jövő másik kabin-pár, hiszen ez egy inga üzemű (nagy) kabinos felvonó, ahol a kabinok egyszerre, egy kötélen, egymással szemben mozognak, az egyik fölfelé, a másik lefelé.
A felvonó nevét is adó csúcs, az Ankogel népszerűségét annak is köszönheti, hogy az egyik legkönnyebben megközelíthető háromezres csúcs. Ehhez segít a felvonó, melynek megépítéséhez a 1960-as években kezdődtek el a munkálatok és 1965-ben elindult az első szakasz, majd 1966-ban a felvonó második szakasza is működésbe lépett.
Körülöttünk sziklás csúcsok, közöttük imitt-amott még nyáron is megmarad a hó.
A felvonó első szakasza 1 808 méter hosszú, és 1 941 méteres magasságig visz fel bennünket.
Hamarosan megérkezünk a felső állomásra. Az érkezés előtt a kabin lassít és idegesítő lassúsággal áll be a ki- és beszálló helyre.
A kiszállás a tériszonyosoknak rémálom, de szerencsére a gumi borítás miatt nem lehet teljesen lelátni. Mindenesetre én is elég gyors ütemben távoztam a biztonságos(nak tűnő) betonozott talajig.
Pedig a felső állomásról is elég szép kilátás van lefelé, amire egy kis időt is hagynak, hogy csodáljuk.
Aztán átszállás, mert hamarosan indul a második felvonó. Ennek három kabinja van, ugyanúgy összekötve, mint az alsó kettő. Ebben kicsit kényelmesebben elférni.
A felső szakasz alsó állomása megegyezik az alsó szakasz felső állomásával, itt 1941 méteres magasságban vagyunk.
A három kabin acéllépcsőkön közelíthető meg. A kabinokban csak álló helyek vannak.
Fölfelé nézve sajnos megállapítottam, hogy a kilátás nem lesz túl lenyűgöző, mert felhőben van a hegy teteje. Indulás után hamarosan bele fogunk menni a ködbe, és sajnos semmit nem látok majd.
Azért lefelé még volt szép panoráma, az alsó állomás mellett még le lehetett látni a Mallnitz-i völgybe is.
Vannak akik gyalog vágnak neki a hegynek, vagy felmennek felvonóval és lesétálnak gyalog a középső állomásig.
A felvonó alatt, a hegy oldalában patakok csobognak az alacsony fenyves között.
Bőven az erdőhatár fölött vagyunk már, itt nincsenek magas fák, csak alacsony bokros és puha fű.
A felvonót a hatvanas években építették, ezért ilyen régimódi az oszlopa. Sokfelé vannak hasonlóak a nagy-kabinos felvonóknál.
Közben elhúzott mellettünk a lefelé tartó három kabin, hiszen ez a felső szakasz is - mint az alsó - egy inga üzemű nagy-kabinos felvonó, ahol a kabinok egyszerre mozognak, csak ellentétes irányban.
Még egy oszlop, és itt már benne vagyunk a felhőben nyakig, így semmit nem látni körülöttünk. Csak az oszlopot.
Az Ankogel-csoport névadó, második legmagasabb hegye az egyik legkönnyebben megmászható háromezresnek számít, de csak gyakorlott túrázóknak. A felvonó hegyi állomásától azonban átlagos kondíciójú turisták is tehetnek egy remek körtúrát, testközelből megtapasztalva a magashegységek rideg, zord sziklabirodalmát.
Fel is értünk, itt is acélrácsra lehet kiszállni. Szerencsére a köd miatt nem láttam, hogy mennyire vagyunk magasan.
Egy kabinban elvileg 27 fő fér el. De azért az már elég hering üzemmód lehet.
A felvonó második szakasza 2 387 méter hosszú, a felső állomás 2631 méteren van.
A felső állomástól egy csomó túraút indul. Egészen közel van, sőt kb. 15 perc alatt felérünk az Arnoldhöhe (2720 m) lapos, fennsíkszerű magaslatára, ahol a mauzóleum dr. Karl Arnold hamvait rejti, az ő kezdeményezésére épült meg a legelső menedékház 1888-ban, a ma is látható régi Hannoverhaus, a nyereg alsó részén. És onnan szép kilátás van a hegy másik oldalára is. (Érdekes módon amikor ott jártam, csak ezen az oldalon volt köd, a másik oldalon nem.) Innen lehet felmenni az Ankogel csúcshoz is, ami a tábla szerint 3 óra. Az Ankogel 3252 méter magas csúcsáról fantasztikus körpanoráma tárul elénk. A táj fenséges, tiszta időben pedig az Ankogel hegycsoport többi tagján kívül akár az olasz Dolomitokig is ellátni.
Továbbá a hegy oldalában egy hatalmas síterep is van, ahol 12 sípályával várják a téli sportok szerelmeseit.
Hát én a köd miatt a csúcsot kihagytam, de a mauzóleumhoz azért felmentem. Aztán indultam is vissza, lefelé.
A három kabin nem egy magasságban van, lépcsőkön lehet megközelíteni az alsóbb kabinokat. Az acélrácsra való tekintettel én maradtam a legfelső kabinban, ami az épületben a legközelebb volt.
Sajnos a köd még tartotta magát, így lefelé is csak az oszlopot láttam, meg nagyjából a hegyet, a kabin alatt.
Aztán jöttek a felfelé tartó kabinok, de olyan gyorsan, hogy csoda, hogy sikerült lefotóznom őket.
Technikai adatok - Ankogelbahn II:
- típus: 27-MGFJ
- alsó állomás: 1941 m
- felső állomás: 2631 m
- szintkülönbség: 690 m
- a felvonó út hossza: 2386 m
- gyártó: Waagner Biro
- építés/felújítás éve: 1966/1993
- az oszlopok száma: 2 db
- a kabinok száma: 6 db
- a kabinok férőhelye: 27 fő
- utazó sebesség: 10 m/s
- az út hossza kb. 5 perc
- maximális kapacitás: 900 fő/óra
A technikai adatok a www.lift-world.info oldalról származnak.
Amikor végre kiértünk a felhőből megláttam, hogy alattunk tehenek is legelésztek. Aztán hamar megérkeztünk a középső állomáshoz, ahol a lefelé és a felfelé menő kabinok utasai helyet cserélnek.
Lefelé kicsit össze kellett zsúfolódnunk, hiszen a fölső három kabin után itt már csak kettő van, amibe bele kell férnünk.
Átszállás után már indul is tovább a felvonó, megkezdjük az ereszkedést lefelé.
A kabinok férőhelye elvileg 29 fő. Viszont nekem nem jön ki a matek. A fölső felvonó 27 személyes, háromszor. Annyi ember hogy fér be két 29 személyes kabinba? Hacsak úgy nem, hogy aki nem fér be, az a következő "járattal" megy. Esetleg indítanak egy soron kívüli "járatot". (Mert egyébként a kabinok menetrend szerint csak fél óránként járnak.)
A repülés rövid ideig tart, hamar vissza leérünk az alsó állomáshoz.
Hamarosan indulnak is vissza a kabinok, a fent maradt utasokért.
Technikai adatok - Ankogelbahn I:
- típus: 29-MGFJ
- alsó állomás: 1281 m
- felső állomás: 1941 m
- szintkülönbség: 660 m
- a felvonó út hossza: 1772 m
- gyártó: Waagner Biro
- építés/felújítás éve: 1965/1993
- az oszlopok száma: 1 db
- a kabinok száma: 4 db
- a kabinok férőhelye: 29 fő
- utazó sebesség: 10 m/s
- az út hossza kb. 4 perc
- maximális kapacitás: 800 fő/óra
A technikai adatok a www.lift-world.info oldalról származnak.
Nyitva tartás:
A nyári szezon 2024.06.15. – 2024.09.29. között volt: 8:30-tól 16:30-ig. A kabinok fél óránként, minden egészkor és félkor indulnak.
A téli szezon most 2024.12.21-től 2025.03.23-ig tart, akkor 8:30-tól 16 óráig közlekedik a felvonó.
Ősszel és tavasszal hétvégente jár a felvonó, de erről indulás előtt érdemes tájékozódni.
A két felvonó ára nyáron fel és le felnőtteknek 37 Euro. De Karintia kártyával ingyenes!
Télen a síbérlet egy napra online 44 Euro, a helyszínen a kasszánál 52 Euro.
Remélem kedvet kaptatok ahhoz, hogy mondjuk jövő nyáron kipróbáljátok Ti is az Ankogel felvonókat. Ráadásul a környéken még rengeteg látnivaló van.
Én is majdnem elmentem még sétálni a Stappitzer See felé, de terveimet keresztül húzta a még a fotón is látható, hirtelen jött eső. Szóval a köd után még kissé meg is áztam, de remélem nektek jobb időtök lesz! :-)
És ha nem szeretnétek lemaradni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni és a saját élményeket is szívesen olvasom!
Utolsó kommentek