kiránduló

Száguldás, hajtány, szerelem! Legalábbis nekem az lett. Vasút ez is, ráadásul normál nyomtáv, csak vonat helyett hajtányok közlekednek rajta. Mert Burgenlandban képesek egy bezárt vasútvonalból is idegenforgalmi látványosságot csinálni. És milyen jól csinálják! Mulatságos és szórakoztató sportolás az egész családnak szép tájakon, jó levegőn! És közben mindenki megtalálhatja a neki való érdekességet is, hiszen vannak út közben játszóterek, éttermek, látnivalók, strand, kastély vadászati és természeti kiállítással, kávézóval. Szóval mindenkinek ajánlható, hogy tekerjen egyet a Kékfrankos hazájában, mert a hajtányozás nagyon jó móka! Mutatom milyen!

Hol található? Ausztriában, Burgenlandban, Horitschon/Neckenmarkt és Oberpullendorf között. Térképen ITT.

A Kópházai határátkelőt használva Horitschon tulajdonképpen a harmadik falu (mindössze 10 km), ott kell jobbra fordulni Neckenmarkt felé, ott van a vasútállomás. Oberpullendorf kicsit messzebb van (23 km) és a vasútállomást megtalálni is kicsit bonyolultabb, de GPS segítségével nem lehet gond. Egyébként Oberpullendorf megközelítése Kőszeg felől egyszerűbb, onnan csak 13 km.

Páros napokon Horitschonból lehet indulni, páratlan napokon Oberpullendorfból.

Mi véletlenül 22-én voltunk, tehát a határhoz közelebbi faluig kellett csak mennünk.

Az állomás mögött hatalmas parkoló, ami fél órával a nyitás után már majdnem teljesen tele volt.

Hajtányozni szerdától vasárnapig lehet (hétfő, kedd szünnap!). A pénztár hétköznap 10-kor nyit, hétvégén 9-kor, indulni azonban csak 12-ig lehet, később már nem.

A honlapon írják, hogy érdemes előre foglalni (sőt akár előre fizetni is lehet), akkor csak bemutatjuk a kinyomtatott foglalást, és adják a jegyet (meg aláíratnak egy felelősségvállaló nyilatkozatot), de mivel nagyon sok hajtány van, szerintem a helyszínen is jut 4 személyes. (Számítsatok rá, hogy már nyitáskor nagyon sokan vannak. Mi hétköznap álltunk sorban több mint fél órát a pénztárnál (pedig foglaltam előre), szerintem hétvégén még rosszabb a helyzet.) (És a visszaszállítást is jegyvásárláskor kell megrendelni - és kifizetni -, de erről majd később.)

Persze a sorbaállás hasznosan telt, mert a vállalkozás munkatársa elmondta a legfontosabb tudnivalókat, és az állomásépület melletti táblák segítségével bemutatta, hogy milyen figyelmeztető táblák, sorompós átjárók, közúti-vasúti kereszteződések lesznek majd út közben, és melyiknél hogyan kell vagy lehet tovább haladni. (Sajnos a táblák körül annyian álltak, hogy nem tudtam lefotózni őket, de úgyis mindjárt mutatom út közben.)

A hajtányozás szabályai külön nagy táblán fel vannak sorolva Horitschonban német és angol nyelven, Oberpullendorfban magyarul is. (A szabályokat majd lejjebb felsorolom én is.)

Ha különlegesebb hajtányt szeretne valaki (vagy sok-személyest), akkor mindenképpen érdemes foglalni.

Mint például ezt a szülinapos hajtányt, ezen négyen tekernek, a szülinapos pedig a fotelben ülve élvezi az utazást, de összesen akár nyolcan is elférnek rajta.

Vagy ez a másik, max. 10 személyest, amin egy sörcsap is található, és akár hordót is adnak hozzá jó áron (hiszen hordó nélkül semmi értelme). (Apropó, ittas állapotban viszont nem lehet hajtányozni... Akkor hogy is van ez?)

És ez a Railjet is nagyon menő, amin max. 10 felnőtt + 2 gyerek utazhat. Viszont ezekből a nagyokból nincs sok, igaz nem is nagyon kapkodnak értük.

Én egy ilyen sima, kicsi, max. 4 személyes hajtányt foglaltam, amin ketten tekernek, a másik kettő a padon ülve élvezheti az utazást, aztán időnként lehet cserélni. Persze mi csak ketten voltunk, így sokat tekertünk, de nem végig... Hogy ez hogy lehet? Hamarosan kiderül. :-)

Szóval az út közbeni szabályok ismertetése, jegyvásárlás és aláírás után mehetünk a hajtányok felé, ahol előbb még egy erős fiú azt is bemutatja, hogy ha megállunk, hogyan tudunk félreállni a hajtánnyal a sínekről. Ahogy ő mutatja nagyon egyszerűnek tűnik, de ez a hajtány piszok nehéz.

Ezután már mehetünk a hajtánysor elejére, ahol a soron következő járművön helyet is foglalhatunk és megkezdhetjük a tekerést. Persze előtte még átnézhetjük a nagy táblán, hogy mi az a hat legfontosabb szabály, amit még ide is kiírtak nekünk (németül).

A 6 legfontosabb szabály, amit be kell tartani a hajtányozáshoz:

1. Legalább 30 méter biztonságos követési távolságot tartsunk az előttünk lévőtől.

2. Más hajtányra felugrani/átszállni szigorúan tilos - nagyon balesetveszélyes.

3. Fékezésnél minden hajtó fékezzen egyszerre.

4. A középen (padon) ülőknek a biztonsági öv használata kötelező.

5. Menet közben a hajtányról leugrani szigorúan tilos.

6. A Stoob-i állomásról történő továbbindulás biztonsági okokból legkorábban 12:45-től lehetséges.

Aztán ismerkedhetünk a hajtánnyal, a hajtányozással. Persze egyszerű, hiszen olyan mint a bicikli, csak tekerni kell. A kormány csak dísznek van, meg hogy legyen mire támaszkodni, hiszen kormányozni nem kell, a sínek visznek a megfelelő irányba, mi nem választhatunk. A váltók előre be vannak állítva, csak át kell döcögni rajtuk. Váltók előtt viszont érdemes kicsit lassítani, nehogy baj legyen. Bár végülis, ha csak leugrik a hajtány a sínről az nem annyira nagy baj, viszont mivel piszok nehéz, nem lesz könnyű visszatenni. De az első váltónál még biztosan mindenki nagyon óvatosan fog átdöcögni. :-)

És nem is kell messze menni, hogy rögtön egy sorompóval találjuk szembe magunkat.

Érdekes módon itt a sorompó nem az autósoknak van, hanem a hajtányoknak. Vannak olyan vasút-közút kereszteződések, melyeket sorompó véd a száguldó hajtányoktól. Ezek közepes forgalmú utak, ahol járnak ugyan autók, de nem túl sok.

A hajtány elejére feltették a ránk váró útvonalat. Az első "szakasz" az induló állomástól, Horitschon/Neckenmarkt-tól Lackendorf/Raiding-ig tart, a két állomás 2,6 km-re van egymástól, út közben félreállási lehetőség nincs, itt végig tekerni kell.

És itt az újabb sorompó egy kicsit közelebbről. Nagy táblán ki van írva, hogy Stop! Sorompó. Ezeknél természetesen meg kell állni, az egyik utas vagy hajtó leszáll, felnyitja a sorompót, a hajtány átgurul alatta, majd visszacsukás után folytathatjuk az utunkat.

Sorompó mindkét irányból van, de csak az egyik van zárva, az, ahonnan érkezünk, hiszen a másik majd a páratlan napon lesz lent, amikor visszafelé lesz a menetirány.

A vasút változatos tájon vezet keresztül. Itt Burgenland napsütötte régiójában, amit Sonnenland-nak is neveznek, sokfelé láthatunk szőlősorokat. Horitschon falu a Kékfrankos hazájának szívében fekszik. Blaufränkischland a környék neve, amit Burgenland vörösbor központjának is hívnak. A horitschoni borászatokat és az itt készített vörösbort messze földön is ismerik és nagyra értékelik.

A borvidéken tanösvény is keresztülvezet, amely mentén nagy táblákon mutatják be a környéket, a történelmet, az élővilágot és természetesen a szőlőtermesztés, a bor készítés menetét is.

És máris megérkezünk egy forgalmas úttal való keresztezéshez, itt igazi fénysorompó van, nemcsak olyan "majd én felbillentem" fajta. Itt már igazi Stop tábla is van a hajtányosoknak, és még táblára is kiírták a teendőket, hátha elfelejtettük már a bemutató óta. Itt a sorompó oszlopán van egy gomb, amit meg kell nyomni, majd visszaülni és várni, hogy felmenjen a sorompó. Az autók pirosat kapnak és a mi sorompónk automatikusan felemelkedik. (Aztán akkor tekerés!)

Utunkat régi vasúti hidak színesítik, amik alatt hol patak van, hol autóút, hol építkezés. Itt patak.

És itt a harmadik típusú kereszteződés, amikor nekünk van elsőbbségünk az autósokkal szemben. Persze ezek olyan jól belátható helyen lévő, kis forgalmú leginkább földutak, ahol nem nagyon járnak gépjárművek. Ha mégis, nekik van Stop táblájuk. Mi pedig azért óvatosan, figyelmesen, de mehetünk.

Az hajtányozós út teljes hossza kb. 23 km. Ezt jó erőnléttel, pihenők nélkül kb. 2 - 2,5 óra alatt lehet teljesíteni, de miért sietnénk. Út közben vannak látnivalók és éttermek, ahol érdemes kicsit félreállni. Így az egész túrára kb. 4-5 órát érdemes tervezni. (Legkésőbb 17 órára azonban mindenképpen célba kell érnünk. Utána gondolom végig mennek a pályán és esetleg összeszedik az út közben elmaradtakat.) (Mi kicsit több mint három óra alatt értünk át - majd látjátok milyen kitérőkkel. Szerintem túl gyorsak voltunk. Tehát még ha délben sikerül is elindulni - később ugyel elvileg nem lehet, ötre akkor is bőven át lehet érni.)

Hamarosan váltó jön és egy kitérő, de mi egyenesen megyünk tovább.

Ez itt már az első állomás, Raiding-Lackendorf. Sajnos az állomás a két falu között van, a sínpár mindkét falut elkerüli. Pedig Raiding-be érdemes lenne bemenni, hiszen a falu magyar neve Doborján, Liszt Ferenc szülőfaluja, ahol egész komoly látványosságot csináltak Liszt szülőházából és környékéből. Apró visszatartó erő, hogy Liszt háza a vasútállomástól 2,5 km-re van. De ha valaki szeretné, egy helyen le tud jönni a sínről, félre állíthatja a hajtányt, és elsétálhat Doborjánba.

Doborjánban Liszt Ferenc szülőháza ma emlékmúzeum. Az épületet, mely az egykori kastély keleti szárnyát képezte 1587-ben gunyafalvi Szeged György építtette, bejárata felett az ő családi címere látható. Az egykor szalmával fedett épület kezdetben ló, szarvasmarha és juhtartásra szolgált. A 17. század közepén az építtető veje Illésy János felújíttatta és átépíttette. Tőle vásárolta meg a majorral együtt 1805-ben Esterházy Miklós herceg. Itt az egykori tiszttartói házban született a nemesvölgyi származású Liszt Ádám fiaként 1811-ben a nagy zeneszerző. A házat utolsó tulajdonosa Dr. Esterházy Pál 1971-ben múzeum céljára Doborján községnek ajándékozta, amely koncerttermet építtetett melléje. A számos kiállítási tárgy között látható a medence, amelyben Lisztet megkeresztelték, és a mester halotti maszkja is. Tárlókban, üvegszekrényben, a falakon függve képek, kották, kéziratok, emléktárgyak vannak kiállítva.

A patak partján levő parkban áll a nagy zeneszerző 1967-ben felállított fehér márvány mellszobra, mely Ricardo Bremer alkotása.

Na jöjjön néhány rendszabály a sok közül:

1. A személyzet utasításait minden esetben figyelembe kell venni.
2. 14 év alatti gyermekek csak nagykorú kíséretében tartózkodhatnak a hajtányon.
3. A vasúti átjáróknál a közúti közlekedés szabályai érvényesek.
4. A Stop táblánál a megállás kötelező!
5. "Iszik vagy vezet" A közlekedési szabályzatban előírt 0,5 ezrelékes alkoholfogyasztási határérték a hajtány vezetőjére is vonatkozik.
6. A bal oldali kerékpáron ülő személy a hajtányparancsnok!

7. Indulás előtt a hajtány utasai közösen döntsenek az utazási sebességről.

8. Más hajtányokkal való ütközés szigorúan tilos és balesetveszélyes!

9. A váltók állítása szigorúan tilos és balesetveszélyes!

10. A váltókon való áthaladáskor kérjük lassítani.

11. Óvjuk környezetünket, a szemetet a kijelölt helyeken gyűjtsük.

Közben elhaladunk Lackendorf mellett. Ez egy kicsit közelebb van, kb. 1 km a központ, viszont a falu házain kívül nincs más látnivaló.

A sínpár közben hullámzó búzamezők és mosolygó napraforgó táblák között visz tovább. És közben lassan utolérünk egy másik csapatot, akik bár négyen vannak, mégis lassabbak nálunk.

Még egy két szabály:

• A biztonsági öv használata kötelező.
• Hídon való átkelés közben a hajtányról leszállni tilos.
• A hajtányok sínen kívüli mozgatása szigorúan tilos.
• A menetirány változtatása szigorúan tilos és balesetveszélyes.
• Érkezés a célállomásra legkésőbb 18:45-ig.
• Kérünk minden a hajtány utasai által felnyitott sorompót biztonsági okokból újra leengedni.
• Szándékos károkozás esetén felelősséget nem vállalunk.

A következő szakasz 1,2 km hosszú, a következő falu Unterfrauenhaid.

Van még olyan tanács is a nagy táblán, hogy

• ne feledkezzünk meg a napfény elleni védelemről (sapka, fényvédő)
• kisgyermek esetén gyermekülés használata ajánlott (ezt nem nagyon értem hogyan, milyet)
• a szakaszhosszok figyelembe vétele és előzetes időbeosztás ajánlott
• a pihenőhelyeknél és más megállóknál való parkolás esetén a hajtányok lezárása kötelező

Azt meg én tenném hozzá, hogy ha már napvédelemről gondoskodunk, legyen nálunk egy esőkabát vagy esernyő is, mert jön egy csúnya felhő, aztán nem lesz hova beállni.

Itt is csak eltekertünk a falu határában, majd az autóút mellett vezet tovább a sínpár.

A következő falu már Lackenbach lesz 2,4 km után, ahol a jelölés szerint étterem és játszótér is lesz.

A sínpár mellett mindenhol ilyen sárga táblák jelzik a falvakat, ezek segítségével láthatjuk merre is járunk, hiszen a vasút nyomvonala elkerüli a településeket.

Viszont itt tényleg lesz állomás, már látszanak a váltók és az épületek.

Lassítás után átdöcögünk a váltókon, amik szépen elterelik a hajtányunkat.

A sínpár mellett tábla hirdeti, hogy ez egy édes megálló, itt található az egyetlen "pékség állomás" vagy "állomási sütöde"... Főként édes finomságokat kóstolhatunk, mint palacsinta, gofri, fagyi és sütemények. A kicsi ajándékboltban pedig helyi specialitásokat és apró emléktárgyakat, ajándékokat is vehetünk. Kaphatók itt többek között pálinkák és likőrök, borok a "Kékfrankos-országból", mézek, olajok, házi pestók és csokoládék is. Ezekért érdemes egy kicsit félreállni.

A félreállás egyébként nem annyira bonyolult. Elől a két fogantyúnál fogva kicsit meg kell emelni a hajtányt és elfordítani valamelyik irányba, így leemeljük a sínről, majd utána már csak tolni kell, legurul "magától". Vissza ugyanígy, csak először rá kell tolni a sínre, amíg a hátsó kerék megakad, majd kicsit megemelve befordítani és vissza rátenni az elejét is a sínekre. Egyszerű lenne, ha nem lenne a hajtány irtózatosan nehéz. Legalábbis nekem az volt, én alig tudtam megmozdítani, pedig ketten emeltük. Persze egy erős férfi egyedül is arrébdobja... :-)

Lackenbach, azaz Lakompak állomása ma már "csak" lakóház, hiszen vonatok már nem járnak erre.

Vagy mégis? Itt egy szép, régi dízelmozdony. Lehet, hogy ez még időnként közlekedik?

A fűtőház felé néhány tehervagon is látszik, de mi döcögünk tovább a váltókon keresztül a következő állomás felé.

A falu házai itt sem nagyon látszanak, a zöld természetben vezet tovább a sínpár. Pedig ennek a falunak van egy közismert nevezetessége.

Esterházy-kastélya az egykori vízivár helyén 1548 és 1552 közt épült reneszánsz stílusban. A kastély a reneszánsz építészet első példája volt ezen a vidéken. A kastélyt bástyák és vizesárok esősítette. Még a 16. század folyamán Dersffy Ferenc kezdte bővíteni, az építkezéseket 1618-ban már Esterházy Miklós fejezte be. 1650 körül felújították, Esterházy Miklós nádor pompás udvart tartott itt. 1806-ban a tűzvész után a kastély északnyugati szárnyát lebontották. A kastély leglátványosabb része az árkádos kastélyudvar, főkapuja felett az Esterházy és a Dersffy-címer és egy 18. századi Mária-szobor látható. Az udvar északnyugati oldalán látható a 18. századi magtárépület, délkeleti sarkában pedig a kastélykápolna.

És csak 400 métert kell tekernünk, hogy meg is érkezzünk a felirat szerint elég titokzatos Esterházy megállóhoz.

Persze nem nehéz kitalálni mit is jelenthet ez. Igen, itt van egy Esterházy kastély. A lachenbachi a harmadik burgenlandi Esterházy kastély, mely ma is a család tulajdonában van, és melyet az Esterházy Magánalapítvány működtet, a Fraknói vár és az Eisenstadti kastély mellett.

A kastélyban interaktív természeti élménymúzeum működik, melyre nagy tábla is felhívja a figyelmet. A megállóban pedig elég nagy parkoló van, ahol sok hajtány elfér, érdemes félreállni kicsit, megszakítani a száguldást, és bemenni a kastélyhoz. Ha csak a parkban és a játszótéren szaladgálnak egyet a gyerekek, az sem rossz, de a kiállítás is elég jó.

Innen hátulról közelítjük meg a kastélyt, a hatalmas parkon keresztül. Érdekes kapu fogadja a látogatót, azon keresztül juthatunk a kastély-kertbe.

A kastély mögötti kert, arborétum természetvédelmi terület. A gyönyörű parkban egyedülálló és különleges, a 19. században telepített gyümölcsfák is találhatók, valamint a 17. századból származó, mesterségesen épített "királydombok".

Az arborétumba rendszeresen indítanak izgalmas és informatív vezetett túrákat is, melyek a reneszánsz időkbe röpítik vissza a résztvevőket. Néhány korabeli kerti praktikát ma is ki lehet próbálni a kiskertekben.

A parkban romantikus sétányok vezetnek, ott kanyarog a Selitzabach patak, és a patakon érdekes és különleges híd ível át, arra is folytathatjuk a sétát.

A gyerekeket játszótér várja, a felnőtteket gyógynövény kert és szépen gondozott park sétautakkal.

Lakompak várkastélyát 1548 és 1552 között egy korábbi vízivár helyén Erasmus Teuffl építtette. Az újjáépített kastélyt 1553-ban egy adásvételi szerződésben említette Oláh Miklós esztergomi érsek.

A kastélyt nemcsak gazdasági és közigazgatási célokra szánták, hanem kényelmes otthonnak is alkalmas lett, hiszen sokkal komfortosabb volt, mint a közeli, katonai célokat szolgáló erődök.

A lakompaki uradalmat Dersffy Orsolya örökölte, akit 1612-ben gróf Esterházy Miklós vett feleségül, így ezen házasság által a kastély az Esterházy család birtokába került. 1628-ig a reneszánsz stílusú Lakompaki kastély volt az Esterházyak fő rezidenciája. Itt volt a nádori hivatal is, hiszen 1625-től Esterházy Miklós nádor volt. 

Nemrég a kastély kibővítésével új előadóterem, rendezvénytermek és kávézó jött létre, melyek új lehetőségeket is kínálnak a kastély kihasználásában. A múzeum bejárata is itt található. 

A múzeum (és a kávézó) júliusban és augusztusban minden nap 10 és 17 óra között van nyitva. A múzeumban hétvégéken előzetes egyeztetés alapján magyar nyelvű vezetés is kérhető. Szeptember 1-től már csak pénteken, szombaton és vasárnap (valamint ünnepnapokon) van nyitva a múzeum.

Belépő felnőtteknek 7 Euro, gyerekeknek és diákoknak 4 Euro, családi jegy 2 felnőttnek és 2 - 14 év alatti - gyermeknek 13 Euro, 6 év alatt ingyenes. A vezetési díj személyenként 1 Euro.

A kastélyról részletesebben ITT írok. A korábbi bejegyzést kiegészítettem a kiállítás részletesebb bemutatásával.

Most pedig induljunk tovább a sínpáron, hiszen még több mint a fele út vissza van.

Indulás után egy érdekességet figyelhetünk meg, itt a talpfa, ami általában faalj vagy vasbetonalj, simán vasból van.

A kastély után a következő település Weppersdorf lesz, de majd csak 4,7 km után. Ez elég hosszú út a két megálló között, szerencsére gyönyörű erdők között vezet a sínpár.

Lombos erdők mellett fenyőerdők is vannak, isteni illattal. És bár némileg emelkedik a szint, ezért kicsit nehezebb tekerni, meg lesz ennek a szakasznak a jutalma.

Hamarosan felérünk a "csúcsra", ahonnan már lejt a pálya, és egyáltalán nem kell tekerni.

Sőt, akár hátra ülhetünk a padra is, és kényelmesen élvezhetjük a száguldást.

A száguldás a lejtőn egészen Weppersdorfig tart, és a kanyart látva erősen reméltem, hogy a kanyar után nem lesz hirtelen egy sorompó, mert akkor izzani fognak a kerekek. Nem lett. :)

Csak egy szép híd egy völgy fölött. De itt már újra lehetett tekerni, végetért a lejtő.

A következő állomás csupán 1,5 km-re van, ahol viszont étkezési lehetőség és játszótér is lesz.

A szokásos sárga tábla jelzi, hogy már nem vagyunk messze.

És a kanyar után fel is tűnnek a váltók. Persze mi arra megyünk, amerre a váltó áll, nem szabadon választott, hogy hányadik vágányra érkezzünk.

Az állomás teljesen kihalt, nincsenek félreállított hajtányok, pedig van éttermet jelző piktogram a hajtány elején. A szokásos kipakolt sörpadok és napernyők helyett üres placc fogadja az erre tekerőt.

Aztán kiderült, hogy az éttermet át- vagy inkább újraépítik, ezért most itt nincs lehetőség enni egy jót. Félreállni persze lehet, pihenhetünk kicsit, de most csak egy üres állomásépület várja a hajtányozókat.

Az állomás egyébként Markt Sankt Martin, régi nevén Sopronszentmárton, ami egy kis falucska, ezerkétszáz fő körüli lakossal. Legvonzóbb "látványossága" egy tó, amiben nyáron fürödni is lehet.

Tekerhetünk tehát tovább éhesen, szomjasan, de reménykedve, hogy a következő étterem már nyitva lesz.

A sínpár elkerüli a falut, de azért ide látszik a templom magas tornya, a kertek végében pedig napraforgó parcellák színesítik a zöld területeket.

A sorompó melletti tábla a közelben található tófürdőt reklámozza. Itt az úton, a sínpártól balra kb. 400 méter egy kis természetes tó, mellette strand és kemping. Sőt csúszdák, ugródeszka, homokos strand, sekély part kicsiknek, napozószigetek és pezsgőfürdő is van.

Apró probléma, hogy ha valaki szeretné kipróbálni, a hajtányt hova teszi addig, mert bár az átjáróban le lehet venni a sínről, de hova lehet félre tolni? Azért, ha nagy a meleg nyáron, el lehet gondolkodni egy csobbanáson.

Hosszú egyenesek vezetnek tovább Stoob felé, ami 2,3 km-re található Markt St. Martintól.

Majd a falu szélén megérkezünk a másik automata sorompóhoz, ami egy nagyobb forgalmú útkereszteződésben található. Itt a sorompó oszlopán lévő gomb megnyomása után visszaülhetünk a hajtányra, és várhatjuk, hogy történjen valami.

Persze nem kell sokat várni, és az autóknak pirosra vált a jelző, leereszkedik a sorompó, a miénk pedig felmegy, átengedi a hajtányunkat a kereszteződésen.

Neutal, azaz Sopronújlak mellett az 1970-es évek közepén született meg a település ipari övezete. 1975-ben rakta le az alapkövet a "Pfnierrel & Co Kft" szorosan együttműködve az önkormányzattal. Ezt követően további cégek telepedtek meg a faluban, miközben a szakképzési és továbbképzési központ is alakult kiszolgálva a vállalkozásokat. Az ipari vállalkozások között a fémipari, tetőfedő cégek is megerősödtek. 1999-ben a „Rathmanner” tető- és homlokzatépítő cég is ide helyezte telephelyét.

A települést erősítette az S31 gyorsforgalmi út és csomópontjának megépítése. A gyorsforgalmi út Felsőpulyáig való későbbi meghosszabbítása lehetővé tette a falu főutcájának a visszaépítését, kellemessé téve a községi arculatot, csillapítva a korábbi forgalmat.

További mérföldkő volt a gyorsforgalmi út mellett 2002-ben felavatott Közép-burgenlandi Technológiai Centrum átadása. Emellett újabb kisebb vállalkozások jelentek meg a településen elsősorban az elektronika és fémipar területéről.

A település egykori vasúti megállója elbontásra került, viszont a hajtányozóktól hangos a vidék majdnem minden nap.

Érdemes megnézni a településen létesített MUBA - Építészet-kultúra Múzeumot. Az építészet történetének a házában nemcsak a technikai fejlődés áll középpontban, hanem mindenekelőtt az emberek, az élet- és munkakörülmények az építkezésen, otthon, a politikai, társadalmi és kulturális környezetben.

A következő megálló Stoob, ami nincs is messze, szűk 3 km.

Stoob, azaz Csáva község fazekasságáról ismert. Több fazekas műhely és a kerámia iskola is található itt, az egész országban egyedülálló jellegzetességekkel és formavilággal.

A piros feliratos sárga tábla nagy ACHTUNG felirata a közelgő sorompóra figyelmeztet.

Majd a kanyar után feltűnik a váltó is, a kitérő vágány, ami azt sejteti, hogy állomás közeleg.

Itt már láthatjuk a sok félreállított hajtányt, sőt napernyők is vannak, tehát üzemel az ígért étterem.

Kellemes teraszon ehetünk, ihatunk a nagy napernyők alatt, sőt kulturált mosdó is található az épület végében.

A hajtányokkal úgy tudjuk ugye félreállni, ha elöl picit leemeljük a sínről oldalra (egy 10-20 cm-t), majd simán letoljuk. Ezért állnak a hajtányok szépen sorban ferdén a sínpárhoz képest.

Ha erre jártok, mindenképpen kóstoljátok meg a palacsintatésztás húslevest (Fritattensuppe), mert isteni! A gyerekmenüt pedig mozdony alakú tányéron adják (nyalókával).

Aztán egy kis pihenő után újult erővel ülhetünk a nyeregbe, hogy letekerjük a hátra lévő kb. 5 km-t.

Innen legkorábban 12:45-kor indulhatunk tovább (már aki addigra ideér), hiszen a vállalkozás munkatársainak is át kell érni a vonal túlsó végére, hogy várjanak bennünket.

Stoob gazdasági területei a településtől délre találhatók, összeépülve Felsőpulyával, Stoob-Süd elnevezéssel. Itt található a község autópálya csomópontja az S31-es autóúton, mely a fejlesztés motorja volt. A gazdasági területeire elsősorban a nemzetközi kereskedelmi láncok és üzletek, autókereskedések, kertészeti árudák települtek le.

A váltók előtti tábla mutatja, hogy még 50 méteren csak lépésben haladjunk.

És így a vége felé lássuk, mi is ez az "elhagyott" vasútvonal?!

A századforduló környékén, az akkori Magyarország nyugati városait kötötte össze a Sopron–Kőszeg-vasútvonal, ami aztán a történelem ismert eseményeinek eredményeképpen nagyrészt Ausztria területére került. Ma az Osztrák Állam tulajdonában áll. Az egyvágányú, részben villamosított mellékvonalon a személyszállítást az ÖBB, az áruszállítást a GYSEV végzi Sopron és Sopronkeresztúr (Deutschkreutz) között.

A vasútvonal jelenleg korridorvasút, amely csak Sopronon keresztül csatlakozik az ÖBB hálózatához, német neve Burgenlandbahn. A korridorvasút az olyan vasútvonal, amely pályájának egy része idegen állam területén halad keresztül, hogy célállomását a honos államban elérje.

Utolsó szakasz Stoob és Oberpullendorf között. Már csak 4,7 km van hátra.

A vasútvonalat a Sopron–Kőszegi HÉV társaság építette, a vasút a Kőszeg–Szombathelyi HÉV társaság által korábban megépített, Szombathely–Kőszeg-vasútvonalának kőszegi végállomásáról indult és a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút soproni állomásáig haladt. A dombvidéki jellegű, 56,5 km hosszú vasútvonalat 1908. november 5-én adták át a forgalomnak. A jelentős földmunkával készült vonal három vízválasztót is átszelt, legnagyobb emelkedője 15‰ volt. A több mint száz műtárgy közül két jelentősebb vasszerkezetű híd épült, egy 25 m nyílású a Répce felett és egy 20 m nyílású a Csara-patak felett. A felépítményt a helyiérdekű vasutaknak megfelelően 23,6 kg/fm tömegű, „i” jelű sínekből építették. 1913-ban Felsőlászlónál csatlakozott a vasútvonalhoz a Sárvár–Répcevis-vasútvonal, így létrejött a Sárvár-Bük-Csepreg-Kőszeg vasútvonal.

A trianoni békeszerződés alapján kijelölt új osztrák-magyar államhatár két helyen, Harka és Kőszeg után vágta át a vasútvonalat, melynek üzemeltetését a GYSEV, majd 1948-tól az ÖBB vette át.

A kőszegi határátmenetnél 1951. október 6-án állt le a személyforgalom, majd 1960. szeptember 1-jével a teherforgalom. A vonal felbontását az osztrák fél kezdeményezte földcsuszamlásra hivatkozva. A vonal magyarországi részén, Kőszegtől a határig a vasúti pályát az 1990-es években szedték fel. Az egykori vasút nyomvonala helyenként fellelhető még, fel nem szedett sínek láthatóak Kőszeg utcáin és a volt határátkelő térségében.

2009-ben ^Kőszegen, a Kethelyi úton a pálya telkén került felállításra a város 1956-os forradalom emlékműve az ÖBB hozzájárulásával. 2006 és 2009 között Kőszeg városrendezési terve tartalmazta a vasút új nyomvonalon való helyreállítását, de aztán a megvalósítására alakult Vas Megye-Burgenland Vasút Rt. (VBV Rt.) megszűntével az ötletet elvetették.

Kőszeg és a vasútvonal Ausztriához csatolt állomásai között 1951-ig zajlott személyforgalom, ezután az osztrák személyvonatok végállomása Rőtfalva (Rattersdorf) lett, a teherszállítás 1960-ig maradt fenn. A rőtfalvai állomásépület és egyben határállomás, valamint egy közeli őrház ma is látható. A vasúti pályát Felsőlászlótól (Oberloisdorf) Kőszegig elbontották, közel 11 km hiányzik.

Az 1988. május 29-ei menetrendváltozással a személyszállítás Sopron–Sopronkeresztúr közé szorult. 1989 és 2001 között újra járt vonat Lakompakig (Lackenbach), de a Sopron – Sopronkeresztúr szakasz villamosításával 2001 decemberében a forgalom leállt Sopronkeresztúr–Lakompak szakaszon. 2007. december 9-én ideiglenesen újraindult a forgalom, de már csak a 7 km-es Sopronkeresztúr–Sopronnyék (Neckenmarkt)/Haracsony (Horitschon) vonalon. 2013. július 1-től a forgalmat ismét leállították, jelenleg Sopronkeresztúrig üzemel.

A 2001-es Sopron–Sopronkeresztúr szakasz villamosítása egyedül álló különlegesség az ÖBB villamos vontatásában, mivel az nem az általános osztrák 15 kV, 16,7 Hz-es váltakozó áramú, hanem a magyar 25 kV 50 Hz-es rendszert vette át. Gyakorlatilag a GYSEV rendszere lett meghosszabbítva.

Mi pedig áttekerünk egy magas vashídon a S31-es autóút felett.

Ez hát a története az I. Világháború után kettészelt országrész vasútjának, amit a magyar oldalon felszedtek, az osztrák oldalon meg újrahasznosítottak. És milyen jól tették!

Mivel kaptunk egy kis esőt a nyakunkba, eső után gyönyörű és kicsit sejtelmes volt a vizes, párás erdő. Nagyon szép ez a szakasz is, ahogy a sűrű erdőben, a fák között halad a sínpár.

És itt már jelzi a tábla, hogy hamarosan célba érünk, Oberpullendorf, azaz Felsőpulya következik.

Oberpullendorf a Közép-Burgenland régió adminisztratív, iskolai és gazdasági központja. Több mint 200 üzlet csábít vásárolgatásra, és gasztronómiailag is jól áll a városka. A kolbászos standoktól a 4 csillagos étteremig minden megtalálható itt. Oberpullendorf Közép-Burgenland pulzáló, dobogó szíve.

A végére még vár ránk néhány sorompó, egymás után kettő is lesz, ahol meg kell állni egy pillanatra.

Majd még egy kanyar a sűrű növényzet között, és véget ér a tekerés.

Ha valaki szeretne felkészülni a szintkülönbségekre, a hajtányozás honlapján egy ilyen diagramot is találtam:

A táv teljesítését én egyáltalán nem találtam nehéznek, úgy, hogy évek óta nem ültem bicajon. (Igaz velem volt a fiam, aki viszont nagyban tolja a kerékpározást, ő sokat segített...) És vannak megállók, ahol (szinte) bármennyit lehet pihenni, és nem kell széthajtani magunkat.

Jönnek a váltók, és a távolban feltűnik az állomás épülete is.

Itt is megyünk arra, amerre a sínpár visz. A váltó kitérőre áll, pedig egyenesen is állnak a hajtányok. De hamarosan az is kiderül, hogy miért.

Már csak odáig kell eltekerni, és leszállhatunk a (azért valljuk be kissé kényelmetlen) nyeregből.

Majd a hajtányunkat pontosan egy bizonyos helyre tolják, és a vállalkozás munkatársa lenyom egy kart - mire a hajtány felemelkedik.

Egy laza fordítás, kar visszaenged, és a hajtány máris kész a másnapi menetre, ami ugye pont az ellenkező irányba lesz. Jó ez a fordító szerkezet, mert különben elég nehéz lenne átfordítani a nehéz hajtányokat.

Ha egy hajtány meghibásodik, vagy valami szerelni-, karbantartani való van rajta, akkor a váltóknál az első vágányra irányítják a szerkezetet, ahonnan betolják egyenesen a műhelybe.

És akkor jöjjenek a csúnya anyagiak, amik lehet, hogy elsőre riasztónak látszanak, de ha a fejenkénti árat nézzük, akkor a sokszemélyeseknél ez 19 Euro, a négy személyesnél pedig csak 16,50 hétköznapokon. Az élmény viszont nagyon megéri! :)

A következő hajtányokból lehet választani (ár munkanapokon / hétvégén 2020-ban):

• standard - max 4 fő - 66 Euro / 80 Euro
• családi - max 5 fő - 90 Euro / 103 Euro
• V7 - max 7 fő - 138 Euro / 153 Euro
• V8 - max 8 fő - 156 Euro / 185 Euro
• V9 - max 9 fő - 177 Euro / 198 Euro
• V10 - max 10 fő - 198 Euro / 230 Euro
• V12 Railjet - max 10 felnőtt + 2 gyerek - 238 Euro / 265 Euro
• szülinapos (foteles) - max 5 fő - 120 Euro / 144 Euro

A végállomás épületében is van egy kis büfé, még pótolhatjuk az elfogyasztott kalóriákat és a kipárolgott folyadékot.

A kiinduló állomásra történi visszajutás több módon is lehetséges. A nagyon kemények és túrázni szeretők visszamehetnek akár gyalog is, hiszen a két település között van egy rövidebb út is, ami a vasút huszon kilométerével szemben csak 13 km. (És még Raiding/Doborján is útba esik Liszt szülőházával.) Vagy igénybe vehetjük a tömegközlekedést, és busszal is vissza tudunk menni az autónkhoz.

Vagy a hajtánytúrás vállalkozás shuttle buszaival is visszautazhatunk. A visszaszállítás díja (amit induláskor a jegyvásárláskor kell megrendelni és kifizetni): 1-4 fő részére összesen 24 Euro, minden további személy + 5 Euro Horitschon és Oberpullendorf (tehát a két végállomás) között. Egyszerű, kényelmes, de szerintem irtó drága. (Nekünk.)

Ezért mi a távolsági buszt választottuk. Ez annyival bonyolultabb, hogy a vasútállomástól el kellett sétálni az Augasse nevű buszmegállóig, mert itt tudtunk felszállni a Postbus járatára. Kb. 10 perc séta volt, és közben a belvárost is láttuk.

A buszok délután 13:40, 15:22, és 16:54-kor indulnak. Egy jegy ára 4,80 euro.

Arra figyelni kell, hogy kétféle busz indul Deutschkreutz irányába két útvonalon, de nekünk csak az egyik jó. A lényeg, hogy a kijelzőre az is ki legyen írva, hogy Horitschon-Neckenmarkt. Leszállni a Horitschon Gh Lazarus nevű megállóban kell. A buszban kijelzőn követhetjük a megállókat, tehát tudni fogjuk mikor kell leszállni. Az út kb. 15 perig tart. A megállótól pedig még kb. 5 perc séta a vasútállomás parkolója.

A busz kényelmes és patyolat tiszta volt, ráadásul csak öten ültünk egy háromtengelyes, hosszú változatban.

Visszafelé, tehát a másik irányba sajnos nem ilyen jó a helyzet, mert csak átszállással lehet visszajutni. Felszállni a Horitschon Gh Lazarus megállóban kell, pl. a 14:22-kor a Lackenbach felé tartó járatra, majd Lackendorf Kriegerdenkmal megállóban átszállni az Oberpullendorfba 27 perc múlva induló járatra. Vagy felszállni a 16:27-kor Weppersdorf felé tartó járatra, majd a Weppersdorf Bäckerei Gradwohl nevű megállóban átszállni az érkezés után 2 perccel Oberpullendorfba induló járatra. 17 órakor is indul busz Weppersdort felé, arról Weppersdorf Raiffeisenplatz megállóban kell átszállni a 3 perccel később érkező oberpullendorfi járatra.

Kicsit bonyesz, hosszabb a menetidő (40-50 perc), de a jegyár elvileg ugyanúgy 4,80 Euro.

Hajtányozni tehát hétfő és kedd kivételével minden nap lehet. Munkanapokon 10 és 17 óra között, hétvégén 9 és 18 óra között. Az induló állomást 12 óráig kell elhagyni, utána indulni már nem lehet. Az útközben elvérzőket pedig ez a kissé átalakított terepjáró szedi össze a nap végén. :)

Hajtányozni csudi jó dolog! Próbáljátok ki Ti is!

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.

(Az információk egy része a kihelyezett táblákról, a www.draisinentour.at és a wikipedia oldalairól származik.)