kiránduló

Minden arborétum különleges, minden arborétum más és minden arborétum szép! Mondjuk az nem mindegy, hogy mikor nézzük meg... Szombathelyen, a Kámoni arborétumban nyáron jártam, amikor talán kicsit unalmasabb arcát mutatta, pedig tavasszal elképesztően szép. Tavasz elején rengeteg hagymás lágyszárú virág nyílik a fűben, krókuszok, hóvirágok, tőzikék, téltemető és sáfrány. Aztán tavasz derekától jön a rododendron virágzás. Én ezekről lemaradtam, ezért most szólok: még tavasszal feltétlenül keressétek fel a Kámoni arborétumot! Vetekszik a Jeli arborétummal! Persze azért nyáron is szép volt, mutatom milyen!

Hol található? Magyarországon, Vas megyében, Szombathelyen, a Szent Imre herceg utcában. Térképen ITT.

Az arborétum bejárata a Szent Imre herceg utca öblében álló új Ökoturisztikai Központ. Itt található a jegypénztár, ahol a jegyeken és bérleteken kívül, ajándéktárgyak is vásárolhatók. A központ teljesen akadálymentes. Található benne mosdó, egy 150 fő befogadására alkalmas, szekcionálható konferencia terem, zárható szekrényekkel ellátott női és férfi sportöltöző, és két vendégszoba is. A galérián időszaki kiállításokat tekinthetnek meg az érdeklődők.

Előtte nagy és ingyenes parkoló van, ahol meg lehet állni. De ide érkezhetünk busszal vagy vonattal is. A városból helyijáratos buszokkal tudunk kijönni az "Arborétum" megállóig. Onnan már nincs 100 méter se a bejárat.

A hatalmas parkba lépve mindjárt Bánó István emlékoszlopával találkozunk, aki erdőmérnök, fenyőnemesítő, a hazai erdészeti kutatás kiemelkedő személyisége volt. Munkája nyomán több hazai arborétum jött létre vagy újult meg. 1951-től tevékenyen részt vett a Szombathely-Kámoni Erdőgondnokság megszervezésében. Szakmai tevékenységéből kiemelkedő jelentőségű a növénynemesítéssel kapcsolatos kutatómunkája, melyet a Kámoni arborétumban végzett. Részt vett az erdőmérnök hallgatók oktatásában, főként a fenyőnemesítés és az egzótafajok telepítése témaköreiben.

Az arborétum első fáit viszont Sághy Mihály (1820-1875) ültette az 1860-as években. Az arborétum megalapítója azonban a szó szoros értelmében a fia, Saághy István (1865-1945) volt, aki a budapesti egyetemen államtudományokból doktorált. A növények iránti érdeklődést édesapjától örökölte, és annak nyomdokain járva, az egzóta gyűjteményt lassan arborétummá alakította át, mind a területet, mind a növények számát fokozatosan növelve. Szoros barátságot ápolt a környék arborétumainak alapítóival, munkáját dendrológus barátai is segítették. Utazásai során több külföldi arborétumban is járt, melyekkel fenntartotta a kapcsolatot. 

Az 1890-es években először a régi tó és a Gyöngyös közötti 4 hektáros területen kezdte az arborétum fejlesztését. Kísérletezései során 1904-ben, illetve 1905-ben sikerült kiszelektálnia a Chamaecyparis nootkatensis ’Ericoides’ és a Picea abies ’Araucarioides’ változatokat, melyek mára sajnos elvesztek. 1917-ben a világon elsők között sikerült amerikai Picea fajt kínaival kereszteznie, ennek eredménye lett a Picea x saághyi, melyet barátja, Gayer Gyula írt le, ez a faj ma is megtekinthető az arborétumban. 

Az arborétumon keresztül folyik a Gyöngyös patak, ami inkább folyónak néz ki. És az arborétumban a növényeken kívül kortás művészeti alkotásokat, installációkat, szobrokat is megtekinthetünk. Szerte a park fái között rengeteg elgondolkodtató, érdekes vagy izgalmas "dologgal" találkozhatunk. Itt rögtön a folyóparton is vannak szobrocskák.

Saághy jó anyagi helyzete lehetővé tette, hogy igazi különlegességeket szerezhessen be a föld bármelyik országából. 1920-ban az arborétum már 244 fenyő és 310 lombos fajt számlált. 1930-ra sikerült a fenyő fajok számát 260-ra, a lombosokét pedig 600-ra emelnie, gyűjteményében pálmák és egzotikus gyümölcsöt termő növények is tartoztak, melyeket üvegházaiban teleltetett. Munkássága során az aktuális tapasztalatokról cikkeket is írt. Időközben a vagyona egyre csökkent, ezért kereskedelmi faiskolát hozott létre, melynek kínálata európai viszonylatban is színvonalasnak számított. Mindezek ellenére anyagi lehetőségei kimerültek, az 1930-as évek végén felajánlotta az arborétumot az államnak megvételre, de az eladás meghiúsult.

Az arborétumban táblák jelzik a botanikai tanösvényt, kövessük ezeket a táblákat, így végigjárhatjuk a park minden csodálatos szegletét.

1945-ben, az akkor már nagybeteg Saághy István követte családját Ausztriába, ahol még abban az évben meghalt. Sírja Attersee-ben található, rajta a felirat: "Távoli sírban alussza örök álmát, de emlékét őrzik itthon kedves fái és őrizni is fogják még messzi évszázadokig."

Vannak kisebb és vannak nagyobb szobrok. Ez itt Klimbacher Andres alkotása, a címe Bika.

A háború során a kert mintegy 2/3-a elpusztult. Nagy területek váltak teljesen gyomossá, másutt pedig a katonák vágták ki a fákat, sőt a háború utáni ínséges években a lakosság innen gyűjtött tüzelőt. 1946-ban Kámonba tette át székhelyét a Szombathelyi Erdőgondnokság. Szerencsés véletlen, hogy a háború után a kertet olyan mérnökre bízta az akkori kezelő, aki felismerte a megcsonkítva is kiemelkedő értékű arborétum jelentőségét. Bánó Istvánnak szinte mindent elölről kellett kezdenie, mert az arborétummal kapcsolatos összes feljegyzés a háborúban megsemmisült. Több év alatt, a kor neves szakembereinek segítségével sikerült újrahatározni a növényeket.

Az erdőgazdaság csemetekertjében az erdészeti fajok mellett kaptak néhány ágyást az egzóták, valamint a csemetekerti munkások végezték a park karbantartását is. 1948-ban és 1949-ben társadalmi munkával felépült a két új üvegház, lehetővé téve a kényesebb fajok szaporítását. 1952-ben az Országos Természetvédelmi Tanács határozataival védetté nyilvánította az arborétumot, beleértve a később hozzácsatolt területeket is.

1953-tól az Erdészeti Tudományos Intézet vette át az arborétum fenntartását. A vezető továbbra is Bánó István maradt, aki ettől az évtől kezdve az ERTI munkatársaként tevékenykedett. Az ország, illetve a külföld többi arborétumával, valamint botanikus kertjével való kapcsolattartásnak köszönhetően lehetővé vált a hiányzó és más különleges fajok beszerzése. Ebben az időszakban létesült az országos jelentőségű fenyőplantázs.

Az arborétum szerepe a kutatások területén az 1950-es években megerősödött. Az erdész szakmát foglalkoztatták az egzóta fafajok hasznosításának lehetőségei, így elkezdődtek a tervszerű kísérletezések. Háromlépcsős kísérletnek vetették alá a honosításra szánt fafajokat. Azok a fajok, amelyek mindhárom fázison túljutottak, bekerülhettek az erdészeti gyakorlatba. Még a honosításon is túlmutat a megfelelőnek bizonyult fajok nemesítése, melynek célja nagyobb fahozamok, illetve a gyorsabb növekedés elérése. A Kámoni Arborétum az élen járt ebben a tevékenységben, legfőképp az erdei fenyő nemesítések terén. Különösen jó minőségű állományokban, valamint extrém termőhelyeken élő egyedekről gyűjtöttek szaporítóanyagot, ezeket egy helyre ültették, és innen szelektálták ki a legjobbakat, melyekből a minőségi szaporítóanyag termelését szolgáló plantázsokat létesítettek. 

A parkban – a jegenyefenyők közel negyven változatán túl – a gyantáscédrus, a kínai, a mocsárciprus hatalmas példányai láthatók.

Meg ez a gyönyörű, nyáron virágzó bokor. Én ilyet még nem láttam, kiírva meg nem volt, hogy mi ez. De aztán később fény derült a titokzatos virág nevére.

Kis tavacska körül is érdekes szobrok sorakoznak. Az alábbi Gashi Destan műve, a címe Kométa.

Az arborétum különlegessége a legalább 100 fajt, illetve fajtát tartalmazó magnóliagyűjtemény, a japán juharok számtalan fajtája, de érdemes a különböző babérok faj- és fajtagazdagságát is megemlíteni. Egyedülálló a magyar növénynemesítők fajtáinak gyűjteménye. Fontos tájképi elem a gyűjteményes kertet 30 évig alakító és a kutatásokat irányító Bánó István erdőmérnök által kialakított tó- és csatornarendszer.

A kert déli végében láthatjuk az 1910-es években épült Saághy-kastélyt, amelynek szépen felújított épületét csak kívülről csodálhatjuk meg, mivel nem látogatható. De a látványa kívülről impozáns.

Itt, az Öregparkban, a tónál álló 3 kocsányos tölgy még a terület eredeti növényzetéből való, így már majdnem 200 évesek. A telepített növények közül a legidősebbeket 1890 és 1910 között ültette a Saághy család.

Aztán amerre tovább vezet az ösvény, a patak mentén komoly bambuszerdő növekszik.

2010-től új időszámítás kezdődött a Kámoni Arborétum történetében, amikor jelentős fejlesztéseket sikerült megvalósítani. Beavatkozást igényelt az arborétum funkciójához szorosan nem kapcsolódó fajok besűrűsödött állományának ritkítása. A több mint 20 000 db új növény telepítésével pedig az eredeti, nagy értékű, tematikus, speciális gyűjteményi jelleget erősítették. A Kámoni Arborétum nemzeti fajtagyűjteményként, egyfajta referenciaként szolgálja a természetvédelmi, kertészeti és erdészeti szakmákat, az oktatást, valamint a természetkedvelő lakosságot is.

A növényrekonstrukcióhoz szorosan kapcsolódó turisztikai célú fejlesztéshez jelentősen hozzájárult az Ökoturisztikai Látogatóközpont építése. A több mint 5 km hosszú, játékos információs táblákkal színesített, új kerti bútorokkal kényelmessé tett tanösvény hálózatban vagy a látogatóközpontban mindenki igénye szerint választhat magának programot a fotózástól a tanuláson és a sportoláson át a pihenésig. A gyerekeket az Arborétum új kabalafigurája, ERTI Törpe kalauzolja végig a tanösvényen.

És a következő kanyar után kiderült, mi ez a szép virág, mert arra több ilyen virágzó bokor van még. Ez itt a csillagsom Satomi Akatuki fajtája.

Ezek pedig itt hatalmas hortenzia bokrok.

Fontos mérföldkő, hogy az arborétum kiindulópontjává vált egy 22 km hosszú túraútvonalnak, amely Szombathely városát kapcsolja össze a Kőszegi hegységgel, a térség látnivalónak bemutatásával.

Az arborétum 1953-tól a fenyő-nemesítés országos központja és fenyőtermesztési kísérleti állomás lett, jelentős állami támogatással folytak itt a nemzetközi szintű kutatások. A központi politikai vezetés a fenyőtermesztés fejlesztésében látta az erdészet jövőjét, hiszen a fenyvesek a trianoni határokon túl maradtak.

Talán ennek is köszönhető, hogy ilyen különleges, kék tobozos fenyők is vannak a parkban.

És ahol sok fa van, ott rengeteg madár is él. Őket is megpillanthatjuk néha a növények között.

A Kámoni Arborétum hatalmas rododendron gyűjteménnyel rendelkezik. Májusban itt gyönyörű, virágzó bokrok állnak sorfalat. De én erről lekéstem, nekem már csak a zöld levelük jutott.

Az arborétum fajainak száma folyamatosan emelkedett, az 1970-re kitűzött cél, az állomány 3000 fásszárú fajra való növelése volt. 1957-ben megalapították a Dendrológiai Múzeumot. A kert 1958-ig nem volt nyilvános, csak az erdészeti és kertészeti szakiskolák, valamint a gimnáziumok és általános iskolák szerveztek ide többször tanulmányutakat, később is csak a nyitvatartási idő és a látogatási szabályok betartásával lehetett az arborétumot látogatni. Bánó István 1975-ig volt az arborétum vezetője, munkássága alatt növekedett az arborétum területe 4 hektárról 20 hektárra. Később az arborétum, és ezzel együtt a kísérletek irányítását Mátyás Csaba vette át, az arborétum jelenlegi vezetője Csuka István.

Ez is egy különleges fa, de sajnos nem volt kiírva kis táblára, hogy mi ez. Tudja valaki?

A következő fára felfutva megcsodálhatjuk az ország egyik legidősebb trombitafolyondárát. A töve körbe van véve kerítéssel, mert óvni szeretnék, hogy még sokáig gyönyörködhessen benne mindenki.

És a tanösvényen eljutunk a fenyőgyűjteményhez.

Az elágazásnál választhatunk, hogy a botanikai tanösvényen vagy a tudományos tanösvényen haladunk tovább. Én a tudományost választottam. :-)

Ilyen nagy táblákon találkozhatunk ERTI Törpével, illetve mindig valami érdekességgel. Ezen a nagy képen az erdő madarait láthatjuk, és megtanulhatjuk a neveiket is.

Azt, hogy egy-egy fafajban vagy fajtában milyen képességek rejlenek, csak kísérletezéssel lehet feltárni. Mindig felvetődik a kérdés, hogy milyen tulajdonságok öröklődnek nemzedékről nemzedékre, milyen eredményre vezet, ha két kiválasztott egyedet keresztezünk, vagy hogyan hozhatunk létre olyan utódokat, melyek a megfelelő tulajdonsággal bírnak. A kutatási eredmények aztán hasznosíthatóak az erdőgazdálkodásban.

A fenyőnemesítési kísérletek mára lezárultak, de a klóngyűjtemény őrzi a múltbéli kutatások eredményeit. Azért klónok, mert szaporítással, azaz oltással hozták létre ezeket az egymással genetikailag megegyező egyedeket. Ez a kb. 1,5 hektár kísérleti ültetvény magyarországi erdőkben szelektált, kiváló minőségű erdeifenyő egyedek oltványainak gyűjteménye. 1954-ben létesült és benne közel 300 oltványklón található.

Az arborétumban a fenyőkön és a jelentős számú rododendronon kívül vannak örökzöld és lombhullató magnóliafák, itt található Magyarország legnagyobb fás pünkösdirózsa gyűjteménye, sok hortenziában is gyönyörködhetünk, vannak díszalma és díszcseresznye fajták, és magyar nemesítésű lombos és nyitvatermő fás szárú fajták is.

A gyűjtemény kiemelt egységei a korábbi fenyőnemesítési és fenyőmag termesztési kutatásokhoz kapcsolódó fenyőültetvények mellett a rododendrongyűjtemény, mely ma már több mint 300 fajtából majd 3000 példányt mutat be. És itt végre találtam egy olyat is, amin még volt virág.

A rododendron bokrok ott vannak az arborétumban mindenfelé, de nagyon sokat találhatunk a fenyők között is.

A leghíresebb és legszebb esemény az arborétum életében a havasszépe, vagyis különleges a rododendron késő tavaszi, kora nyári virágzása. Ilyenkor szinte az egész arborétum virágba borul, és a gyönyörű pompázatos színek mellett édes, bódító illatfelhő veszi körül a látogatókat. 

Innentől követhetjük a "fotóösvény" tábla által javasolt útvonalat is, ami a rododendron bokrok között vezet végig.

A fenyves részen több nagy tábla is szól a gyerekekhez. Az egyiken az erdőről és a szimbolikájáról olvashatnak, a másikon a fák szimbolikájáról, a harmadikon pedig erdei játéktippeket találnak. És vannak itt elgondolkodtató szólás-mondások is, amik a fával kapcsolatosak. Pl.: maga alatt vágja a fát, nem olyan fából faragták, a fának sem jó magában, addig hajlítsd a fát amíg vessző, pattog mint a száraz fenyő, jó a vén fának árnyékában pihenni, ahova a jó Isten ültet fát, ád oda esőt is. Ahol a fa sír a tűzön, ne menj oda tanácsért.

Út közben újabb tavat találhatunk a buja növényzet között.

És egy kis esőbeálló is van, szükség esetére.

A havasszépe vagy rododendron (Rhododendron) a zárvatermők (Magnoliophyta) osztályába tartozó hangafélék (Ericaceae) családjának egy nemzetsége. Tudományos nevét Linné a görög rodón (rózsa) és dendron (fa) szavakból képezte. Mivel azonban a rododendron nem rózsa és nem is fa, ő maga is elégedetlen volt vele, olyannyira, hogy átkeresztelte azaleának, de ezt a nevet ma főleg a kertészeti, cserépben nevelt szubtrópusi fajtákra használják. 

A Távol-Keletről származik, de napjainkra közel ezer faja él az északi féltekén: Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában – a legtöbb Kínában, Japánban és Indiában, kiváltképp a Himalája lejtőin. Elterjesztésében döntő szerepe volt a kertészetnek. Az európai körülményeket hamar megszokta, de csak azokon a helyeken telepedett meg végérvényesen, ahol a tél nem túlságosan zord, a tavasz hűvös és nedves, a nyár pedig meleg, de párás. Nem véletlen, hogy a legszebb rododendronkerteket Angliában és Írországban találjuk. 

Tömeges előfordulásukkal meghatározzák a különböző magassági övek vegetációjának arculatát. A tűlevelű erdők övében magas cserje és fa nagyságúra nőnek. Magasabban, az 5000 méter feletti hegyvonulatokon pedig, alkalmazkodva a zord körülményekhez csupán néhány centiméteres nagyságúak.  

Ha otthon is szeretnénk rododendron bokrot nevelni, nem árt tájékozódni talajunk kémhatásáról és szerkezetéről. A rododendronok ugyanis a savanyú (pH 4.2-5.5), jó vízgazdálkodású, szerves anyagban gazdag talajt kedvelik.  

Ha rengeteg időnk van (rászánjuk az egész napot), akkor sétálhatunk még a végtelen ösvényeken a fenyőerdő mellett. Ezen a részen előttem egy őzike is átszaladt. 

Ha viszont eddigre elfáradtunk, akkor balra fordulva indulhatunk vissza a be/kijárat felé.

Szóval még nyáron is találhatunk pár virágot a rengeteg rododendron bokron, de azért érdemes inkább tavasz végén jönni, mert akkor sokkal látványosabbak a hatalmas, virágos bokrok.

Még erre is vannak rododendronok ...

... meg árnyas fák, így nyáron is kellemes a séta az árnyékban.

Mivel az időjárás szélsőségeit a talaj kedvező vízgazdálkodása csökkenti, az arborétum adottságait a Keleti-Alpokból eredő Gyöngyös-patak közelsége határozza meg leginkább. A valaha kanyargós medrű patak szeszélyesen lerakott öntésein réti és öntés talajok alakultak ki. A folyóparton pedig mintha sok-sok kis hegyes sapkás törpe guggolna a fűben, pedig ezek csak a mocsári ciprus légző gyökerei.

Az arborétumban szétszórva, mindenfelé találunk különböző szobrokat. Ezeket talán ki is próbálhatjuk, bár nyáron csak óvatosan az átforrósodott fém-fotelekkel.

Az arborétumban három fő "ösvény" található, melyek több ponton találkoznak, és közös útvonalon is haladnak. A "tudományos tanösvény" leginkább a kísérleti fenyőültetvényen vezet keresztül. A "botanikai tanösvény" a bejárattal szembeni öreg parkon vezet át és megkerüli még a "keleti kertet" is. A "fotóösvény" pedig az arborétum legszebb, legvirágosabb ösvényein halad végig.

A sétány visszakanyarodik a Gyöngyös patak mellé, amin kis vízesést találhatunk. Itt hallgathatjuk a víz csobogását is.

A következő látnivaló egy kis virágos domb, és mellette még egy tó.

A vízben tavirózsák nyílnak, és egy csomó más vízinövény is megfigyelhető.

Még egy elég érdekes bokor: kerti mahónia.

A Kámoni Arborétum botanikai különlegességei: Fancsing hegyi jegenyefenyő, kámoni törpeluc (boszorkányseprű), galambfa, mandzsu boróka, árlevelű mocsáriciprus, nagymagvú tiszafa, chilei araukária, himalájai hosszútűs luc, mongol hárs, hibrid selyemfenyő és közép-kínai fehérfonákú luc.

Szombathelyen és környékén 30 gyűjteményes kert és arborétum alakult ki az 1800-as évek elejétől. Ennek legfőbb oka a környék egyedi klímája, hiszen az Alpok lábainál az országos átlagot messze meghaladó mennyiségű eső esik, amely a fenyőfélék igényeinek legjobban megfelel. A sok eső egyúttal hozzájárul a talajok savanyú kémhatásának kialakulásához is, ami előnyös a gyűjtemények kialakításakor, hiszen egy sor ritkaság, mint a rododendronok, a magnóliák, fenyők és hangafélék többségének megtelepítéséhez ez elengedhetetlen.

Ma a Kámoni Arborétum rendelkezik Magyarország leggazdagabb fásszárú gyűjteményével, közöttük jónéhány igazi ritkasággal. Márcsak ezért is megéri ellátogatni ide.

Nyitva tartás:

nyáron április 1-től október 15-ig 9:00 és 18:00 óra között

télen október 16-tól március 31-ig 9:00 és 16:00 óra között

Belépőjegyek árai (2023):

• felnőtt: 1000 Ft
• diák, nyugdíjas, pedagógus: 800 Ft
• családi jegy (3-6 fő): 3000 Ft
• 3 év alatt ingyenes

Az arborétumba 10 alkalmas vagy éves bérlet is váltható.

Remélem kedvet kaptatok egy arborétumi sétához és ha Szombathelyen jártok, ne hagyjátok ki, bármelyik évszakban érkeztek is. De azért tavasszal a leglátványosabb, főleg rododendron virágzás idején! Az országban viszont még rengeteg arborétum van, néhányról írtam is már, meg néhány még megírásra vár. Rododendron virágzás idején a Kámoni Arborétum vetélytársa a Jeli Arborétum és a zalaegerszegi Azáleás-völgy. Tulipánvirágzás idejére vannak már itthon is csodálatos kertek, de ilyenkor még mindig érdemesebb külföldre menni: a hollandiai Keukenhof-nak nincs párja, de a Ljubljana mellett arborétum is csodás. Koratavaszra viszont a Sellyei Arborétumot ajánlom, ahol rengeteg illír sáfrány nyílik. És májusra ott van még a Püspökszentlászlói Arborétum a Mecsekben, a Zengő lábánál, ahol a sok bazsarózsa között van bánáti bazsarózsa is. (A bejegyzés készül erről is.)

Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom! 

Az információk a kihelyezett táblákról, a wikipedia oldalairól, valamint a Szombathelyi Erdészet weboldaláról származnak.