kiránduló

Libegőzni mindig jó, mert hangtalanul suhanni a zöld legelők fölött, a suttogó fenyvesek között csodás! De télen talán még varázslatosabb a panoráma, mint nyáron. A behavazott hegyoldal, a fehérbe öltözött táj, a havas fenyők lenyűgöző látvány. A semmeringi síelési lehetőségek egyik helyszíne a Stuhleck hegy, ahol csak télen járnak a felvonók (sajnos), viszont akkor bárki kipróbálhatja őket úgy is, ha nem síel. Fent klassz étterem van, ahol lehet melegedni, ebédelni, gyönyörködni a kilátásban, vagy akár felsétálni a csúcsra, aztán visszalibegni a völgybe. Az 1644 méteres magasságban lévő étteremhez vivő libegőnek két szakasza van. Most mutatom az alsót, aztán legközelebb meg a felsőt. Tartsatok velem ha voltatok már a Stuhleck-en síelni, meg akkor is ha még nem. Mutatom milyen!

Hol található? Ausztriában, Stájerország észak-keleti csücskében, a Semmeringi régióban, Spital am Semmering település mellett. Térképen ITT.

Az autóval érkezőknek rengeteg parkoló áll rendelkezésére, hiszen a Stuhleck télen hatalmas síközpont. Meg lehet állni már a falu szélén lévő P1 parkolóban is, ahonnan indul a libegő, vagy feljebb is lehet menni a szűk utcákon a többi parkolóhoz.

Spital megközelíthető tömegközlekedéssel is, a Semmeringi-vasút vonalán van állomása Mürzzuschlag és Semmering között. A felvonó alsó állomása a vasútállomástól kb. 10 perc sétára van, még akár sílécekkel is vállalható. Mi is vonattal érkeztünk. Szemben pedig ott a hegy oldalában a sípálya és a felvonó - ami szabad szemmel sokkal jobban látszik, mint itt a fotón.

A falu utcáin lesétálva kb. 10 perc alatt már ott is voltunk a libegő alsó állomásánál, ami mellett hatalmas ingyenes parkoló van.

A parkolóból induló libegő neve igen kreatívan Stuhleckbahn, ezzel repülhetünk 777 méterről 1315 méterre. Itt nincsenek sokan, bár a pénztár előtt elég hosszú kacskaringó van kialakítva a sorban álláshoz. Jegyet venni egyébként automatából is lehet, sőt online is. Bár a beengedő kapuk mágneskártyával működnek, ezért valószínűleg a kártya miatt az online vásárolt jeggyel is sorba kell állni. A mágneskártya letéti díja 3 Euro, amit a végén vagy a kasszánál visszaadnak, vagy az automatába is bedobható a kártya. A pénztárak mellett az épületben kulturált, fűtött mosdók vannak.

Mivel idáig a sípályák nem érnek le, ezért innen csak a parkolóban megállók indulnak fölfelé, de a sílécet akár már itt is fel lehet csatolni, mert a felszállóhelynél már van hó.

A beengedő kapukat a mágneskártya úgy nyitja, hogy nem kell odatartani sehova, eltehetjük a kabátunk zsebébe is a kártyát, nehogy elvesszen. Előny, ha a kabát ujján (a felkarnál) is van egy zseb, de lehet, hogy belső zsebből is működik.

Beszállás előtt még egy kapu állja utunkat, ezt a kezelő személyzet nyitja.

És ha sikerült átjutnunk a kapukon, már csak a megfelelő helyre kell állnunk (ami mindig fel van jelölve valahogy), és érkezik is a hátsónk alá a libegő ülése. Lehajtjuk a lábtartót, aztán kezdődik a repülés.

Egy rövid felfelé utazás után lejtő következik, mert egy kisebb dombon libegünk át először. Utána következik a Stuhleck.

Hamarosan a középső állomásra érkezünk, ami a sípályák tövében van. Itt már sokkal többen állnak sorban, hiszen a síelők idáig tudnak lejönni és innen indulnak vissza a hegyre.

Mi is indulhattunk volna akár innen is, mert a középső állomás körül is nagyon sok parkoló van, autóval itt is meg lehet állni. Itt is vannak pénztárak és mosdók is. (De én direkt választottam a legalsó állomást, mert biztos voltam benne, hogy ott kevesebben lesznek.)

Az ülések belassulnak a ki- és beszálláshoz, de mi csak átsuhanunk az állomáson, itt nem szállunk ki, hiszen a csúcsra megyünk. Vagy a csúcs közelébe.

Az állomás után újra ráakad az ülés a gyorsabb szállítókötélre, ezáltal meglódulunk és már folytatódik is a repülés fölfelé.

Ennek a libegőnek a sebessége kicsit gyorsabb, mint a nyáron működő libegőké, hiszen a síelők leszállásnál csak lecsusszannak, nem kell annyira belassítani az üléseket az állomásokon. Azonban ha "gyalogos" utasok is vannak, akkor egyrészt csak kettesével engedik utazni őket, másrészt kiszállásnál lelassítják a libegőt. Sőt, előfordul, hogy meg is állítják. (Amikor utaztam a libegővel fölfelé, négyszer állították meg alattunk percekre...) Ilyenkor nem kell pánikba esni (pedig könnyen megy), valószínűleg csak segítenek valakinek ki- vagy beszállni, és a libegő hamarosan újra elindul.

Út közben a táj mellett figyelhetjük a lefelé száguldozó síelőket is, mert a sípályák fölött-mellett is elrepülünk.

Ez Kelet-Ausztria legnagyobb síterülete, ahol összesen 24 kilométer sípálya van. A pályák kékek és pirosak, éjszakai- és FIS versenypálya is található a síterepen.

Az üléseknek a lábtartón kívül van egy lehajtható teteje is, amit hóesés vagy erős szél esetén magunkra húzhatunk. Az üres ülések fölött automatikusan lecsukódik a tető, hogy ne ázzanak az ülések, ne essen rájuk a hó. De amelyikben ülnek, ott az utasok dönthetik el, hogy lecsukják-e a tetőt is, vagy nyitva marad. (A lábtartót kötelező lecsukni, a tetőt nem.) Mivel a tető átlátszó plexi, ezért azon keresztül is tudunk nézelődni.

Szeles napokon itt nem túl jó libegni, mert ezen a nyílt szakaszon nagyon tud fújni a szél és lengeti az üléseket. Természetesen ettől sem kell parázni, mert ha gond lenne, nem működne a libegő. Tehát amíg le nem állítják, addig nem lehet gond. De attól még elég rossz érzés, amikor löködi a szél a libegő ülését. (Sajnos kipróbáltam.)

A fenyők között libegni viszont egész jó. Az erdő megvéd a széltől, a fák pedig gyönyörűek. Itt alattunk, illetve az erdőben kanyarog az a túraút, amin nyáron jöttünk le a hegyről.

Út közben átlibegünk több tó fölött. Ezek mesterséges víztározók (Speichersee), amiben egész nyáron gyűjtik a vizet, hogy télen legyen miből havat gyártani. Ezekből látják el a hóágyúkat vízzel. Ezért nem is hagyják befagyni a tavat. Bár van rajta jég, látszik, hogy van benne valami keringtető, mert mozog a víz.

Kb. 15 perc utazás után közeledünk a felső állomáshoz. Alattunk a síelők a másik libegőhöz állnak sorba, ami felviszi őket magasabbra. Mi is azzal a narancssárga tetős libegővel mehetünk majd tovább fel, a csúcs közelébe.

A Stuhleck Stájerország egyik legszebb panorámájú hegycsúcsa. A csúcsról 360 fokos körpanoráma tárul elénk, körben, mindenfelé hegyek vannak még. Elvileg ellátni akár a Balatonig is. Tehát érdemes felmenni!

De az alsó libegő útja itt véget ér. Az oszlopon még azt mutatja a tábla, hogy itt még ne nyissuk fel a lábtartót. De ha beérünk a tető alá, ott már nyithatjuk, és igyekezzünk gyorsan kiugrani és félre szaladni az ülés elől. Hogy ez biztosan sikerüljön, kicsit lelassítják az üléseket.

A Stuhleckbahn libegő tehát 1315 méteres magasságba repít bennünket a sípályákhoz. Mosdó a felső állomásnál is van, de pénztár természetesen nincs.

De mi is ez? Ez egy két-sebességes sífelvonó, libegő. Azért két-sebességes, mert van egy gyorsabb szállító-kötél, amin a két állomás között utazunk, de az állomásokon az ülések erről a gyors kötélről leakadnak, és egy másik drótkötél vagy lánc segítségével lassan mennek körbe, hogy kényelmesen be- és kiszállhassanak az utasok.

A Stuhleckbahn tehát a hegy kb. közepéig visz fel bennünket, ha tovább szeretnénk menni, akkor át kell szállni egy másik felvonóra.

De az alsó libegő felső állomása mellett is van hütte, étterem, ahova betérhetünk melegedni is akár. Vagy több pálya közül választhatunk innen lefelé, ha sítalpakkal érkeztünk. Illetve itt indul egy 5 km hosszú, természetes szánkópálya is.

Ha viszont a libegőt választjuk a lefelé úthoz is, akkor a másik oldalra kell mennünk a beszálláshoz. Itt biztosan nem lesz sor, hiszen innen kevesen mennek lefelé libegővel, szinte mindenki síel inkább.

A felfelé tartó síelők kicsusszannak a libegőből, bennünket pedig az munkatársak irányítanak, hogy hova álljunk. Bár a libegő négy üléses, a gyalogos utasokat kettesével engedik csak utazni. Az indok az, hogy így biztonságosabb a kiszállás. (Négyen nem tudnánk elfutni előle... Természetesen ezt számos nyári libegőn cáfoltuk már, de a szabály az szabály.)

Beszállás után pedig indulhatunk lefelé. Amikor a lassú drótkötélről az ülésünk újra ráakad a gyors szállítókötélre, szinte kirepülünk a tető alól, jól meglódul az ülésünk, de ettől sem kell megijedni. Ez mindenhol így van.

Lefelé is berepülünk a gyönyörűséges, havas fenyők közé, és élvezhetjük a kristálytiszta levegőt, a hóillatot és a fenyők illatát.

És miért jobb lefelé libegni, mint fölfelé? Mert lefelé mindig sokkal szebb a kilátás. Lefelé láthatjuk a szemben lévő havas hegyeket és lent a falut. Sőt a Semmeringi vasútra is rálátni, még vonatot is kifoghatunk.

Látszik a fotókon is, hogy milyen hosszú a libegő pályája, sokáig tart az út vele. Főleg, ha meg is állítják párszor. És lefelé is átlibegünk a tó felett.

És élvezhetjük a hosszú utazást a fák között. Közben gyönyörködhetünk a havas fenyőkben és a szemben lévő hegyek látványában is.

Kiérünk a fenyők közül és a sípályák fölött repülünk tovább. Ha fúj a szél, akkor itt kapaszkodunk nagyon.

Technikai adatok:

• típus: 4-CLD/B
• alsó állomás: 777 m
• középső állomás: 818 m
• felső állomás: 1315 m
• szintkülönbség: 538 m
• a felvonó hossza: 2733 m
• legnagyobb emelkedés: 53,10 %
• gyártó: Girak
• építés éve: 1992
• az oszlopok száma: 25 db
• a kabinok száma: 202 db
• a kabinok férőhelye: 4 fő
• utazó sebesség: 5 m/s
• az út hossza kb. 15 perc
• maximális kapacitás: 2160 fő/óra

A technikai adatok a www.lift-world.info oldalról származnak.

Hamarosan érkezünk a középső állomáshoz. Ha a P1 jelzésű alsó parkolóban álltunk meg, akkor természetesen itt még nem kell kiszállni, hanem megyünk tovább, az alsó állomásig.

Az automatika a tetőt felnyitja, de a lábtartó marad lent és utazunk tovább.

Árak (2024/25 szezon):

1 napi síbérlet

• egész napra felnőtt 62,50 Euro, diák (15-24 év között) 54,50 Euro, gyerek 31 Euro
• 11 órától felnőtt 57 Euro, diák (15-24 év között) 49 Euro, gyerek 28,50 Euro
• délelőtti jegy 12:30-ig felnőtt 52 Euro, diák (15-24 év között) 45 Euro, gyerek 26,50 Euro
• délutáni jegy 12:30-tól felnőtt 51 Euro, diák (15-24 év között) 44,50 Euro, gyerek 26 Euro
• délutáni jegy 15 órától felnőtt 28 Euro, diák (15-24 év között) 24,40 Euro, gyerek 14,30 Euro
• 3 órás jegy felnőtt 51 Euro, diák (15-24 év között) 44,50 Euro, gyerek 26 Euro

Szánkópálya

• 5 kör - felnőtt 62 Euro, gyerek 34,70 Euro
• 10 kör - felnőtt 121 Euro, gyerek 68,30 Euro
• szánkó bérlés 10 Euro egész napra

Csak libegőzés a Stuhleckbahn-on:

• oda-vissza - felnőtt 14,60 Euro, gyerek 7,40 Euro
• csak le - felnőtt 5,80 Euro, gyerek 3 Euro

(Beengedő kapuk csak felfelé vannak, lefelé senki nem kéri a kártyákat.)

Lefelé látszik mekkora parkoló van az alsó állomás mellett. Illetve csak részben látszik, mert nem fért rá a képre. Ennél sokkal nagyobb.

A kasszák nyitva tartása:

• Kassa Talstation (P1): hétfő - vasárnap: 8:30-16:00 óra között
• Kassa Mittelstation (P2): hétfő - péntek: 14:30-ig, szombat és vasárnap 8:30-16:00 óra között

A libegő felső állomásán az utolsó beszállási lehetőség lefelé 16:15-kor!

Remélem kedvet kaptatok a libegőzéshez és ha Semmering környékén jártok, kipróbáljátok ezt a hosszú libegőt. Csodás élmény utazni vele. Sajnos csak télen jár, síszezonban, pedig szerintem nyáron is sokan utaznának vele, mert nagyban megkönnyítené a feljutást a Stuhleck 1782 méteres magasságban lévő csúcsához.

A Stuhleck-re egyébként hótalpas túrákat is szerveznek, nekem pedig annyira tetszett a téli túra, hogy nyáron is visszamentem megmászni.

De aki hasonlóképpen vonzódik a libegőkhöz és a kabinos felvonókhoz is (mint én), az mazsolázhat még a bejegyzések között, mert sokról írtam már.

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!