kiránduló

Ahhoz, hogy egy vulkán kráterében sétáljunk, egyáltalán nem kell külföldre utazni. Ezt megtehetjük idehaza is. A Balaton-felvidék tele van vulkáni hegyekkel, de van egy, a Haláp, aminek ugyan eltüntették a bazalt-sapkáját, de ezáltal lehetővé vált, hogy a hegy belsejébe lássunk, a kráterben túrázzunk. Vagy körbejárjuk egy jó kis tanösvényen. Vagy bújócskázhatunk hatalmas kőszobrok között. És gyönyörködhetünk a lenyűgöző 360 fokos panorámában. A Haláp sokáig zárva volt a látogatók előtt, de nemrég megnyitották, kialakítottak egy tanösvényt, és most már bárki megismerheti a legendáját és a valódi sorsát is. A tanúhegyek között a legalacsonyabb, de az egyik legkülönlegesebb. Ismerjétek meg Ti is a Halápot! Mutatom milyen!

Hol található? Magyarországon, Veszprém megyében, Tapolcától északra, Zalahaláp mellett. Térképen ITT.

Megközelíteni Zalahaláp településről a legkönnyebb. Nyirád felé indulva, a temető mellett kell befordulni, majd addig menni, amíg parkolót nem találtok. Illetve kicsit tovább. Mi is észrevettük a parkoló táblát, és gyorsan meg is álltunk. 

Majd kiderült, még nem lett volna muszáj. Bár itt, a keresztnél van egy kis pihenőpark kialakítva, padokkal asztalokkal és szép kilátással, még lehet tovább menni autóval a Bánya úton felfelé.

Feljebb egy egészen nagy és ingyenes parkoló van kialakítva, eddig lehet feljönni autóval. Innen már egészen szép a kilátás is.

A tovább vezető út már sorompóval el van zárva, innentől már csak gyalog mehetünk tovább. Botokat elő, és indulhat a túra a Haláp tanösvényen.

A tanösvény első táblája mindjárt ott van a sorompón túl. Erről megtudhatjuk, hogy a bányát korábban üzemeltető Kft. kezdeményezte 2018-ban a hajdani bánya mintegy 34 hektáros részének helyi jelentőségű védett területté nyilvánítását az itt található védett növényfajok, állatok és a környezetben lévő, illetve a bányaművelés során felszínre került geológiai érdekességek miatt. A védetté nyilvánítás célja, hogy megőrzésre kerüljenek a Haláp-hegy élőhelyei, illetve természeti értékei. A védett terület bemutatására pedig 2019 tavaszán tanösvény épült.

Itt átnézhetjük a tanösvény útvonalát is, a táblák elhelyezkedését is. És az is látszik, hogy az ösvény az ötös tábla mellett kettéválik. Bár az információs táblák a rövidebb, alsó út mentén vannak, azért érdemes felmenni a sziklafalak tetejére, és a szaggatott vonallal jelölt útvonalat is bejárni. Majd meglátjátok miért.

A Haláp-hegy a Tapolcai-medence tanúhegyeinek északi, leginkább lebányászott tagja. Az 1912-1980-as évek között folytatott intenzív bazaltbányászat során a hegy jelentős részét - a hegy bazaltsapkájának közepét - elhordták, a bányaüreg pereme körben megmaradt, szép, oszlopos elválású bazalttal. A vulkanikus eredetű hegy északi oldalánál dolomit, déli oldalánál mészkő található, míg a meredek csúcsa tiszta és tömör bazalt.

A Haláp-hegy lábánál elterülő Zalahaláp nevének előtagja nem véletlenül Zala. Bár a település ma már Veszprém megyében található, évszázadokon keresztül - szinte a teljes észak-balatoni térséggel együtt - Zala vármegyéhez tartozott. A közel 1300 lakosú Zalahaláp a Tapolcai-medence legészakibb települése. A falucska életében az iparosodás nagy jelentőségű, hiszen itt termel a Bakonyerdő parkettagyára, csavar- és fémipari üzem található itt, és hát itt volt a bazaltbánya, amit hamarosan megismerhetünk. A környék sekély termőrétegű, köves talaja inkább legeltetésre volt alkalmas, illetve a Haláp oldala szőlőtelepítésre. A hegyen kiváló minőségű fehérborokat termelnek a gazdák.

Dél felé tekintve a Balaton-felvidéki tájban gyönyörködhetünk. A dolomit sziklagyepek, a kis erdőfoltok és a tájat behálózó kacskaringós úthálózat igazán egyedivé teszi a látványt. A háttérben előtűnnek a Tapolcai-medence tanúhegyei, mögöttük pedig a Balaton csillog.

Bár innen még nincs kilátás, azért majd eljön az is.

A bazaltbányászat nem csupán a hegy képét, domborzatát formálta át, hanem a növényvilágot is. A bányaterületen megszűntek az évszázadok alatt kialakult természetes állományok. Vélhetően száraz, sziklás erdők, cserjések és sziklagyepek boríthatták a hegyet, hasonlóan a Tapolcai-medence többi tanúhegyének vegetációjához. A bányaművelés során azonban a nyers kőzetfelszín, a növényzet nélküli állapot vált jellemzővé. A gyorsan aprózódó és humuszban gazdagabb területeket (pl. meddőhányókat) a vegetáció spontán módon, gyorsan beborította, azonban a sziklás, köves, humuszban szegény területeket ma is csupán gyepfelület borítja (pl. bányaudvar).

A flóra részben az eredeti vegetáció maradványaiból, részben a gyakori hazai özönfajokból áll (fehér akác, siska nádtippan, magas aranyvessző, stb.). A hajdani bányatelek flórája rendkívül változatos, több élőhely mozaikos egyvelegét foglalja magába. A legnagyobb részt a bányaudvar területén a természetes úton visszatelepült gyep borítja, amely számos védett növényfajnak ad otthont.

A védett növények közül találkozhatunk itt magas borsóval, agárkosborral, pusztai árvalányhajjal, lisztes berkenyével, kisvirágú hunyorral, turbánliliommal, és tarka nőszirommal is. A virágokat természetesen leszakítani tilos, hiszen védettek, de a nem védetteket se bántsuk. Inkább csak fényképezzük le őket.

Az ösvényen haladva rengeteg vadrózsa bokor mellett haladhatunk el. Nyáron gondolom gyönyörű lehet, amikor virágzik, ősszel pedig piroslik a bokrokon a csipkebogyó.

A melegkedvelő, mediterrán elterjedésű alacsonyabb rendű állatoknak, főleg rovaroknak kedvez a bánya mikroklímája. A határoló erdőszegélyt is gyakran választják élőhelyül a különböző fajok, melyek természetvédelmi jelentősége abban rejlik, hogy táplálékul szolgálnak a védett madárfajoknak, főleg énekesmadaraknak. A bányaterületen és környékén jellemző, gyakori madárfajok az egerészölyv, a kék galamb, a fekete és az énekes rigó, a barátposzáta, a csilpcsalpfüzike, a vörösbegy, a nagy fakopács, a kék- és a széncinege, a csuszka, a szajkó, az erdei pinty és a meggyvágó is.

A jól felmelegedő kőfalak élőhelyet nyújtanak a fali gyík, a fürge gyík és a zöld gyík számára, melyek napos időben a köveken sütkéreznek.

A nyitottabb, füves részeket erdők váltják, majd újra tisztás következik. Az erdőkben pedig gyönyörű mohás kövek hevernek szanaszét. Szinte várjuk, hogy az egyik mögül előbukkanjon egy zöld sapkás manó.

A tanösvény végigjárása során jól megfigyelhető a hajdani bányaművelés következtében kialakult élőhely madárvilága. Az erdőterületbe ékelődő közel 30 hektáros, bányászattal igénybe vett terepen a madárvilág sokszor egészen más élőhelyigényű fajokat vonz, mint a zárt erdők. Ettől a madárvilág gazdagabb lesz. A hazai felhagyott vagy már nem bolygatott kőbányák természetvédelmi lehetősége abban is rejlik, hogy két fokozottan védett madárfajnak, az uhunak és a vándorsólyomnak nyújtanak potenciális fészkelőhelyet.

"Az emberek általában késztetést éreznek, hogy kőrakásokat építsenek, ahol a természet szépségének, csodálatos energiájának hatására emelkedett lelkiállapotba kerülnek. Ilyenkor szeretnék mindenáron otthagyni a kezük nyomát, valamit tenni, amivel nyomatékosítják, hogy itt jártak, hogy szeretnének visszatérni. Teljesen érthető, de nem helyes ez a hozzáállás.

A természet törékeny ökoszisztémája a legapróbb emberi beavatkozás hatására is megsérül, megváltozik. Sokat hallunk erről mostanában, a kőrakásokkal is ez a helyzet. A természetvédelmi területeken tudjuk, tilos a növényeket leszedni, rongálni, az álatok élőhelyét megbolygatni. A talaj felszínén található kisebb-nagyobb kövek alatt parányi lények sokasága él. A számunkra csak kőkupacnak látszó képződmény védett állatok otthona lehet. Ezért nagyon fontos, hogy SEM AZ ÉLŐ, SEM AZ ÉLETTELEN KÖRNYEZETET NE BOLYGASSUK!"

(Az idézet a zalaszántói Béke sztúpáról szóló bejegyzésemből származik.)

A Haláp tanösvény itt kettéválik. A kalandosabb utat kedvelőknek mindenképpen ajánlom, hogy menjenek be a tábla mögötti erdőbe. A másik út közvetlenül a bányaudvarra visz, de az később is bejárható a másik oldalról.

Az erdei ösvény sokkal szebb, hűvösebb, bár a vége felé kicsit meredek, de nem vészes. Amire figyelni kell, hogy a meredek, lépcsős rész neves időben csúszós lehet. De az ösvényt és a jeleket követve erre is elérhető a hegy jelenlegi legmagasabb pontjára épített kilátó.

A kis táblákat kell követni az erdőben és nem kell aggódni, nem lehet eltévedni. És itt egy újabb csodás erdő, ahol akár "erdőfürdő"-t vehetünk.

Az erdőfürdő, azaz sinrin-joku egy japán eredetű stresszcsökkentő, relaxációs program, amely során a természet közelsége ellazít és energiával tölt fel bennünket. Az erdőfürdő a szó szoros értelmében nem vizes tevékenység, de mégis joggal viseli a fürdő nevet: beengedjük a természetet az érzékszerveinken keresztül és eggyé válunk az erdővel. A módszer segítségével mélyebbé és nyugodtabbá válik a légzésünk, általánosságban jobban érezzük magunkat és nyugodtabbá válunk.

A Haláp bányászat által nem érintett északi oldalában megmaradt az eredeti törmeléklejtő-erdő. A bazalt természetes mállása útján képződött sziklákat, kőtömböket, köveket helyenként vastag mohalepel vonta be. A kialakult erdős társulás mély árnyékot biztosít egész nap, így itt csak az árnyéktűrő és kedvelő élőlények tudnak megélni. Gyakoriak a páfrány fajok, melyek szintén a párás, fényben szegényebb és hűvösebb mikroklímát kedvelik.

A Tapolcai-medence tanúhegyeinek északi oldalán általában egészen más vegetációt találunk, mint a déli oldalakon, hegylábakon. Itt a nap beesési szöge kisebb, ezért a felmelegedés is jóval lassabb. A hegy északi odalát a hegycsúcs árnyékolja, ezáltal a párolgás kisebb, a víz visszatartása jobban megvalósul. A téli hótakaró tartósabban megmarad, később olvad el. A párásabb, nedvesebb környezetben a növényzet tűrőképessége is jobb lesz, nagyobb eséllyel alakul ki életképesebb erdőtársulás még a kedvezőtlen talajviszonyok ellenére is.

Nem túl hosszú az erdei szakasz, aztán egy jobb kanyar után lépcsők lesznek felfelé. Először csak ritkább lépcsők, de a vége már egészen konkrét.

És a lépcsősor tetejére érve felértünk a bányaudvart körülölelő hegy tetejére. Itt padok, asztalok várják, hogy kipihenjük rajtuk a felmászás fáradalmait. Vagy piknikezhetünk is. A távolban pedig feltűnnek a tanúhegyek, és közöttük ott csillog a Balaton víztükre is.

Bár itt is van még feljebb, de oda már nem kell felmászni. A másik irányba indulunk tovább, a szemben lévő magaslaton van kialakítva a kilátó. Majd onnan lesz lenyűgöző, 360 fokos panoráma.

A bányászat környezeti terhelésének jellegzetessége a bányaműveléssel érintett területen lévő vegetáció teljes megsemmisülése, illetve az eredetitől gyökeresen eltérő domborzati adottságok változása - általában sík bányaudvar, határoló meredek bányafalak, töltések, rézsűk, meddőhányók. És felszínre kerülnek a nyers kőzetek is.

De a bányászati tevékenységnek vannak pozitív hatásai is, hiszen a bányaművelés során az eredetitől eltérő új élőhelyek jönnek létre, amelyek különböző élőlénycsoportokat vonzanak, ezáltal a biodiverzitás, a sokszínűség növekszik és akár védett vagy fokozottan védett fajok számára is élőhelyet nyújthat a bányaterület. Például legnagyobb bagolyfélénk, az uhu hazai állományának nagy része felhagyott vagy még működő kőbányákban költ.

Előttünk terül el a hatalmas bányaudvar, fölötte a magaslat a kilátó. Szemben pedig a Balaton. Viszont mi sétálhatunk tovább a bányafal tetején a kilátó felé.

A külszíni bányászat a legnagyobb hatást talán a tájképre fejti ki, hiszen a hegyen, hegycsúcson vagy hegyoldalban lévő bányaterületek több kilométerről is jól látszanak. A Tapolcai-medence majdnem minden tanúhegyén találhatók kisebb-nagyobb bányaterületek, de szerencsére a korábban felhagyott bányaművelés után a vegetáció már a legtöbb helyen visszafoglalta a hegyoldalakat, és eltakarja a sebeket. A Halápon folyt a legtovább a bányaművelés, és az alsó bányaudvar szintjéhez képest a hegy csúcsából lefaragtak közel 70 métert, ezért lett a Haláp ilyen csonka kúp alakú.

​Aztán a kilátó dombocskát megkerülve hatalmas kőszobrok fogadnak bennünket. A hegy anyagából készült ősi motívumokat idéző, nyolc darab hatalmas kőszobor. A gondolatébresztő modern kőszobrok, szoborcsoportok, bazalt emberi alakok - Rhea Marmentini és Balanyi Zoltán szobrászművészek munkái - lenyűgöző hatással és természetességgel idomulnak bele a tájba.

A szobrok között pedig elénk tárul a jól megérdemelt panoráma. A Balaton melletti hegyek mind sorban, csak hátulról.

Lent a falu Zalahaláp, aztán távolabb, de még a Szent György hegy előtt látszanak Tapolca jellegzetes házai is.

Rhea Marmentini és Balanyi Zoltán – a szobrász szimpóziumot szervező alkotópáros – nagyon régóta ismerik egymást. Útjaik elváltak egy időre, de néhány évvel ezelőtt Spanyolországban ismét találkoztak. Az örömteli találkozást Rhea ötlete koronázta meg: az elgondolása szerint kettejüknek a Balaton-felvidéken fekvő, valaha tomboló vulkánok tetején, a hegyek saját anyagából, a környezetbe és a tájba szervesen illeszkedő szobrokat kellene emelni, melyek elkészültük után ott maradnának a születésük helyén. Zoltán erős helyi kötődése révén megkereste kedves barátját, a Kékkúton élő Somogyi Győző képzőművészt még 2018 őszén. Az ő segítségével a szobrász igen hamar a Bakony–Balaton UNESCO Geoparkot fenntartó és alapító Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságán, Puskás Zoltán igazgatói irodájában találta magát, aki támogatásáról biztosította őt. 

A két hatalmas szikladarab között átnézve pont a Szent György hegyet látjuk, előtte Tapolca, és előtte Zalahaláp.

Innentől kezdve felgyorsultak az események, és egy gyorsan kibontakozó, és igen széleskörű összefogás született a rendkívüli ötlet megvalósítása érdekében. Rhea eredeti felvetése alapján a Hegyestű Geológiai Bemutatóhely szolgált volna a Vulkán Szoborpark bemutató tereként, de az a jelenlegi funkcióját ellátva képtelen lett volna méltó módon otthont nyújtani az alkotásoknak. Végül Korbély Barnabás geopark csoportvezető javaslatára került a Haláp, illetve a tetején elterülő felhagyott kőbánya a figyelem középpontjába. Az ötletet felkarolta Bedő Lajos Sándor, Zalahaláp polgármestere, és az egykori bányát tulajdonló Basalt-Középkő Kőbányák Kft. képviselője, Laub Ernő ügyvezető, aki ingyen bocsátotta a terület egy részét és az ott fellelhető köveket a művészek rendelkezésérére. Az alkotók egy alapítványt is létrehoztak, hogy több évtizedes időtávban gondolkodva, egy minden évben megrendezendő szobrászszimpózium formájában biztosítsák az alkotási folyamat feltételeit.

A megmaradt "hegycsúcs" megmászása előtt még megpihenhetünk a tövében lévő padokon, aztán jöjjön a csúcstámadás!

A kilátóhoz vezető ösvényt táblával is jelölték, bár a tábla kicsit megfáradtan pihen a fűben.

A bányaudvar és a csúcs közötti szintkülönbséget egy viszonylag rövid úton tesszük meg, ezért rengeteg lépcső vár ránk.

Fa lépcsők után bazalt lépcsők, de már látszik a fény az alagút végén... :)

Felérve rögtön egy padot látunk meg, amin kiliheghetjük magunkat a lépcsőmászás után.

És a padról csodás kilátás tárul elénk, szépen rálátunk a bányaudvarra, az azt körülvevő, megmaradt bányafalra - tehát a vulkán kráterére.

Innen van még egy picit feljebb, még pár lépcsőt meg kell másznunk a kilátóhoz.

A kilátó pár személyes, ezért ha vannak fent mások, inkább várjuk egy kicsit, hogy nyugodtan tudjunk nézelődni, ne kelljen tolongani.

Ennyi a Haláp hegy megmaradt, 358 méteres csúcsa. Hát nem sok maradt belőle.

Minden táj egyedi, unikális, jellegzetességei máshol nem megismételhetők. Nincs két egyforma táj, tájegység. És a Halápról elénk táruló táj látványa, bármelyik irányba is nézünk egészen egyedi és csodálatos.

A kilátóban egy táblát is találunk, melynek segítségével beazonosíthatjuk az előttünk magasodó hegyeket és magasságukat.

Balról jobbra ott a Haláptól mindössze 7 km-re található Csobánc (376 m), tetején a várral, utána a kis csúcs a 11 km-re lévő Tóti hegy (346 m), ahonnan a Balaton-felvidék legszebb panorámája tárul elénk, aztán a megcsillanó Balaton után a szintén 11 km-re lévő Gulács (393 m) és a mindenki által ismert, 14 km-re lévő Badacsony (437 m). Hozzájuk képest a Haláp megmaradt 358 métere tényleg nem túl sok.

Dél felé tekintve ott vannak a több millió éves, vulkáni eredetű tanúhegyek, melyek a földtörténeti miocén kort idézik. Közöttük csillog a Balaton víztükre, előttük pedig a Tapolcai-medence terül el.

A környék a rómaiak óta, több mint kétezer éve folyamatosan lakott és a hegyoldalak arculatát azóta változatlanul a szőlőtermesztés határozza meg. A török korban végvári csatáktól volt hangos a vidék, e táj két birodalom puskaporos határává változott. Ma már az idegenforgalom a legjelentősebb ágazat. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park, és ennek keretein belül működő Bakony-Balaton Geopoark védi, óvja és mutatja be a környék természeti, geológiai érdekességeit.

Egymás mellett a két legnagyobb: a 437 méteres Badacsony és a 416 méteres Szent György hegy.

Észak-keletre láthatjuk a Dél-Bakony legmagasabb pontját, az 505 méter magas Agár-tetőt, amit szintén a bazaltvulkanizmus hozott létre. Erdővel borított felszínén a térség legnagyobb erődgazdasága, a Bakonyerdő gazdálkodik. A tőle nyugatra látható dolomitkopárokat pedig már a második világháború idején is katonai kiképzésre használták. A hatvanas évektől a Varsói Szerződés országai tartották hadgyakorlataikat a területen, 1990 után pedig a lő- és gyakorlótéren a Magyar Honvédség és a NATO- tagországok alakulatai hajtanak végre éleslövészettel egybekötött harcászati gyakorlatokat. A gyakorlatok biztonságos végrehajtása mellett nagy gondot fordítanak a természeti értékek megóvására is. A lőtér Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű katonai gyakorlótere.

Lent a bányaudvar van, ott vezet tovább a Haláp-tanösvény. Mindenképpen érdemes arra is elmenni majd, mert a tájékoztató táblákon további érdekes információk várnak ránk.

Ahol felmásztunk, ugyanott kell vissza is ereszkednünk a nagyon sok lépcsőn. Még szerencse, hogy van korlát, amiben kapaszkodhatunk, mert az apró kavicsok a talpunk alatt néha megtréfálhatnak bennünket.

A domb lábánál Szakonyi Sándor szobrász munkája áll: Szent Borbála, a bányászok védőszentjének szobra fából kifaragva, amelyet a halápi bányászok emlékére állítottak 2019.12.04-én.

A vulkanizmus a Tapolcai-medencében tavi-folyóvízi környezetben indult meg kb. 6 millió évvel ezelőtt. A magma a kéregmozgások hatására keletkezett hasadékok mentén tört a felszínre. A terület vulkanizmusa heves, robbanásos kitörésekkel kezdődött, ennek eredményeként a piroklasztitból tufagyűrű keletkezett. Később a víz fokozatos eltűnése következtében a csendesebb kitörések hatására bazaltos lávák ömlöttek a felszínre, melyek a tufagyűrűn belüli területet töltötték ki, lávatavakat alkotva. A vulkáni működést Stromboli-típusú salakkúp kialakulása zárta. A tanúhegyek mai formája a vulkanizmus utáni szél és víz által végzett eróziós tevékenység hatására alakult ki.

Más hegyekkel ellentétben itt nemcsak álló bazaltoszlopokat figyelhetünk meg, hanem fekvőket is. Itt döntött helyzetű bazaltoszlopok is vannak.

A lávató anyagából öt-, hatszögletű oszlopos elválású bazalt szilárdult meg, melyek átmérője a bánya felsőbb részein átlagosan 20-40 cm, alul 60-80 cm. Színe sötétszürke vagy fekete.

A bazaltot kezdetben kézi erővel bányászták és riccerek faragták kockára. Később több munkafolyamatot gépesítettek, de a kockakövek faragása részben továbbra is kézi erővel történt. A kitermelt kockakövet elsősorban útburkolása (pl. Pest, Buda, és helyi utak), középületek (pl. badacsonytomaji templom), illetve lakóházak építésére, a zúzott követ pedig vasúti ágyazatok építésére használták.

A középkorban a bazaltot várak építésre, a 19. század végétől már útépítésre is használták. Jelentős fellendülést hozott a 20. század eleji út- és vasútépítés, ami nagy mennyiségű zúzott követ igényelt. 1909-ben a szobi Luczenbacher-család, illetve Teleky József gróf kezdte feltárni a hegyet. Kisebb termelés 1912-ben indult. Az ipari bazalttermelés azonban csak az I. világháború után kezdődött. Az 1920-as évektől a terméskő bányászata mellett faragott köveket is előállítottak, majd a gépesítés 1926-tól kezdődött. Aztán a nagy gazdasági világválság jelentősen visszavetette a bányászatot is. De aztán a bányászat a II. világháború után ismét fellendült. A bányászat az 50-es években már három szinten folyt, összesen 9 bányaudvarral. A termelt kőanyagot út- és vasútépítéshez használták fel. A faragott útburkolati kövek előállítása az 1980-as években megszűnt, maga a bánya az évtized végéig működött. A bányák végleges bezárását természetvédelmi törekvések, valamint a faragott útburkolati kövek egyre nagyobb arányú visszaszorulása indokolta.

A bányászat során a bazalt mintegy 95 %-át letermelték. Szerepét a 90-es évek elején a modernizált uzsai bánya vette át. A bányászat hivatalosan 2016-ban szűnt meg a bányatelek törlésével.

Az árnyékosabb, párásabb északi hegyoldallal ellentétben a déli oldalakon, illetve a bányaudvar, a bányafalak és a nyílt kőzetfelszín területén szélsőségesen száraz viszonyok alakulnak ki, melyet kevés növény képes elviselni. A kőzet lassan melegszik fel, de hossza tartja és sugározza ki a hőt. Nyári kánikulában a bazalt felszíne annyira felmelegedhet, hogy ráülni sem lehet.

A korvizsgálatok alapján a Haláp a legfiatalabb a Balaton-felvidék tanúhegyei között. A bazalt hólyagüregeiben és kőzetzárványaiban megjelenő ásványfajok tekintetében az egyik leggazdagabb, legváltozatosabb hegynek tekinthető.

A bazaltban több-kevesebb üledékes eredetű kőzetzárványokkal is találkozhatunk, melyet a felfelé nyomuló magma hozott magával a vulkán alatt található több kilométeres mélységből. A zárványoknak több típusa különböztethető meg, attól függően, hogy milyen kőzet keveredett a bazaltos magmába. A homokkőből kvarc-zárványok, a mészkőből szerpentines vagy magnézium-kalcium-szilikátos zárványok képződtek. A Halápon található bazalt zárványaiban több mint 50 féle ásványt különböztethetünk meg. 

Persze a száraz tényeken túl mindig vannak mesék is. Mindenhol terjednek szájról szájra mondák, legendák, amelyek kiszínezik a táj eredetét. A Haláp hegynek is van meséje, ami abba a korba nyúlik vissza, amikor még óriások lakták a Balaton vidékét. Szelíd órások, akik nem ártottak senkinek, azonban ahol toppantottak lábukkal, ott forrás fakadt, ahol végigdöngtek a völgyön, ott patakmedrek keletkeztek. Aztán megfogyatkoztak az óriások, az utolsó öreg óriás Balaton volt, és az ő kis leánykája Haláp. Nagyon szép mese, de csúnya a vége, nincs happy and, ezért nem mesélem el. Ha elmentek a Haláp hegyre és körbesétáltok az árvalányhajas bányaudvaron, akkor az egyik táblán elolvashatjátok az egész történetet.

Aztán a bányaudvarról a rövidebb úton indulhatunk vissza a parkoló felé, így érünk körbe a Haláp tanösvényen.

A Haláp egész évben szabadon és ingyenesen megmászható, bejárható. 

Remélem kedvet kaptatok hozzá, és ha Tapolcán, vagy a Balatonnál, vagy a Balaton-felvidéken jártok, akkor megkeresitek ezt a lebányászott tetejű, de mégis szép tanúhegyet, ahonnan gyönyörködhettek a Balatoni hegyekben hátulról. Lássuk be, ritka perspektíva, hiszen a legtöbben elölről, a Balaton felől ismerik őket.

És ha szerettek itthon is hegyet mászni, akkor kihagyhatatlan a Badacsony közvetlenül a Balaton partján, a Szent György hegy a fantasztikus bazalt orgonáival, a Tóti-hegy a lenyűgöző körpanorámájával, a Csobánc a várrommal a tetején, és kicsit odébb a Hegyestű is tartogat meglepetéseket. Közben meg Szentbékkálla is útba esik, ahol érdekes kőtenger hatalmas sziklái között sétálhatunk. A Keszthelyi-hegységben is lehet jó nagyokat túrázni, vannak csodás panorámát nyújtó kilátók, és várakat is találhatunk Rezi és Zalaszántó mellett.

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!

Az információk nagy része a kihelyezett táblákról, valamint a www.vaskarika.hu; www.geopark.hu, és a wikipedia oldalairól származik.