kiránduló

Tényleg! A Tóti-hegy kopasz csúcsán, a fák fölött, mindenféle épített kilátó nélkül nézelődhetünk körbe, és beláthatjuk az egész Balaton-felvidéket, a Káli-medencét, a Tapolcai-medencét, a tanúhegyeket és a Balatont is. Távcsővel még a déli part látszó településeit is végigböngészhetjük. Elláthatunk a Hegyestűtől a Sümegi-várig, a Haláptól a fonyódi dombokig, sőt tovább.

De melyik az a Tóti-hegy? Hát az a kis kúp alakú ott középen - a Csobáncról nézve.

Hol található? Magyarországon, Veszprém megyében, Káptalantóti és Salföld között. Térképen ITT.

A hegytető megközelíthető Káptalantóti felől a kék háromszög, zöld sáv és zöld háromszög jelzésen, vagy Salföld felől a zöld sáv, majd zöld háromszög jelzésen, vagy a Badacsonytomaj és Káptalantóti közötti út melletti pincészet felől a zöld sáv és zöld háromszög jelzésen.

Ha gyönyörködtetek már a déli partról az északi part hegyeiben, akkor egészen biztosan láttátok már a Tóti-hegyet is. Fonyódon tábla is segít a beazonosításában.

Közelebbről így néz ki. Technikailag nem nehéz megmászni, hiszen csak 340 méter magas. Apróbb nehézség a hegyre vezető helyes út megtalálása, mert a turista jelzések kissé ritkán vannak. És a kereszteződéseknél még véletlenül sincsenek. Persze amikor már ott van a zsebünkben az egész világ, ez nem jelenthet problémát, de én még papír térképpel mentem. És volt bennem bizonytalanság. Több helyen is. Ezért megmutatom merre kell menni, hogy bennetek már ne legyen. :-)

Körtúrát néztem ki, Káptalantóti felől indulva a kék háromszög jelzésen fel a hegyre, majd a zöld sávon vissza a Gulács és a Tóti-hegy közötti útra, majd a kék túra kék jelzésén vissza a faluba.

Ehhez meg lehet állni a falu központjában is, ott még vannak jelzések, hogy merre kell elindulni a kék háromszögön, illetve a Dózsa György vagy a Rózsadomb utcán átmenve egy kis térszerűségen. Ha esetleg távolsági busszal érkezne valaki, a falu központjából neki is a patak partján lévő Rózsadomb utcán kell elindulni.

A kút melletti villanyoszlopon kis tábla jelzi, hogy a kék háromszög jelzés jobbra folytatódik. Arra kell elindulni a falu házai között, tovább a Dózsa György utcán.

Még egy másik villanyoszlopon is van jelzés, hogy jó irányba haladunk. Azonban ez a kis kék háromszög az utolsó egy időre..., egészen pontosan több mint 20 percre van innen a következő, ami legalább 1,5-2 km, és több elágazás is van még addig.

A falu házai közül kiérve erdei kocsiúton kell tovább haladnunk, majd egy lekerített állattartó telepnél balra, aztán jobbra kell kanyarodni. Érzésre. Jelzés nélkül.

Ott annyira elbizonytalanodtam, hogy még fotózni is elfelejtettem. A következő jobb kanyarnál jutott eszembe, ahol volt egy másik szürkemarha telep a trágyadombon túl.

Ha lassan meglátjátok a szőlősorokat az úttól balra, akkor nagy valószínűséggel jó felé mentek.

Még egy támpont, hogy visszafordulva a hátunk mögött szépen ráláthatunk a Csobáncra.

Itt is egy elágazás és jelzés sehol. A hegy felé tovább az erdő mellett kell menni.

A helyes úton folyamatosan jobbról erdő van, nagy fák, amiktől nem látjuk a hegyet, balra pedig szőlősorok, pincék (és villanypásztor).

Időnként a fák között megláthatjuk a Tóti-hegyet is. Senkinek ne vegye el a kedvét az, hogy úgy tűnik messze van, vagy nem is abba az irányba megyünk. Nincs messze és meg lesz az, csak kis türelem kell hozzá.

Amikor már majdnem fél órája mentem ezen az úton úgy, hogy csak reméltem, hogy ez a helyes út, megláttam egy családot, akik az egyik pince előtt hűsöltek, boroztak. Összeszedtem minden bátorságomat és megszólítottam őket, hogy ezen az úton lehet-e felmenni a Tóti-hegyre. Kiderült hollandok, de megnyugtattak, hogy menjek csak tovább. A turista jelzés pedig ott van a ház mögötti fán. És tényleg. Majdnem fél óra után valóban megtaláltam a következő kék háromszöget. (Kár, hogy az utolsó villanyoszlopon lévő és ez között volt egy nagy szünet.)

Innentől már szinte jól jelzett a turistaút, és elég változatos is.

Napos és erdős, árnyékos részek váltják egymást.

Újra villanypásztor mellett vezet az út tovább.

Majd kiérünk egy napos rétre, ahonnan három út vezet tovább. Az oszlopon lévő háromszög nem sokat segít. Én is elmentem egyenesen a fák közé, de az zsákutca. A helyes út balra van, tovább a kerítés mentén.

Aztán egyszercsak hirtelen összetalálkozunk a zöld sáv jelzéssel. Ha tovább mennénk rajta egyenesen, akkor előbb-utóbb Salföldre érkeznénk. Ezért itt nekünk jobbra, a hegy felé kell fordulni.

Az út itt is jól jelzett, sorra feltűnik a fákon a zöld sáv és a kék háromszög jelzés.

Újra szőlősorok mellett haladhatunk, bár ez már elég elhagyatottnak látszik.

Egyébként az út némileg emelkedik végig, de nem vészesen, sőt időnként lejtők is vannak benne.

Aztán megérkezünk a hegyre vezető gyalogút elágazásához. Innentől a zöld háromszög jelzést kell követni (bár időnként kék is van). Itt fel jobbra.

Egy tábla szerint ez már egy fokozottan védett terület. A kijelölt útvonalakról letérni, a növény és állatvilágot bármi módon zavarni vagy károsítani, tüzet rakni itt szigorúan tilos.

Az út innentől már csak egy keskeny gyalogút, és innentől kezd el igazán emelkedni.

Sőt, egyre keményebb felfelé. Bár a Tóti-hegy a hatodik a tanúhegyek magassági sorrendjében, azért megdolgoztatja az izmokat.

Itt már sziklás, apró köves talaj van meredek emelkedővel, de ez nem is annyira felfelé probléma (persze probléma, csak más jellegű), hanem majd inkább lefelé lesz az. Lefelé ennek a keresztben álló fának lesz jelentősége, mert a lejtőn nagy segítség lesz majd, ha megkapaszkodunk benne.

És kiérünk a hegy déli oldalára, ahol elfogynak a fák és elénk tárul a Balatoni panoráma. A Badacsony és az Ábrahám-hegy között szépen látszanak a Balaton túlpartján a fonyódi dombok.

Kicsit jobbra a Tóti-hegy ikertesója a kicsit magasabb Gulács, valamint a távolban a csillogó víztükör.

De ez még nem a végállomás, innen még vezet tovább egy kis gyalogút a bokrok között.

Aztán itt fent már az is látható, hogy tényleg vulkanikus hegyen járunk, bár jól el vannak ferdülve a rétegek.

Az ún. Bakony–Balaton-felvidék vulkáni területen (BBVT) az alkáli bazaltvulkanizmus a késő-miocénben (kb. 8 millió éve) kezdődött, s a pliocén végén, pleisztocén elején (kb. 2,3 millió éve) fejeződött be. A hosszú vulkáni működés során a földköpeny anyagának részleges megolvadása miatt szilícium-dioxidban szegény, bázikus kemizmusú (bazaltos) olvadékok nyomultak a felszín felé, az extenziós (húzásos jellegű) feszültségek hatására keletkező hasadékok mentén. A döntően heves robbanásos (idegen kifejezéssel freatomagmás) kitörések során a fent nevezett kb. 6 millió év alatt kb. 50 darab kitörési központ működött, amelyek erősen lepusztult maradványai a BBVT meghatározó és ikonikus tájképi elemei.

A Tóti-hegy, mint vulkán kb. 4,5-4,7 millió évvel ezelőtt működött.

Van egy kis rész bazalt oszlop is, ahova le lehet ereszkedni a hegyoldalban.

Ahogy a szabad levegőre kiömlő láva hűlni kezd, a zsugorodási központok között repedések alakulnak ki a felszínén. Nagy kiterjedésű, vastag, homogén összetételű, egyenletesen hűlő lávában (ideális körülmények közt) a repedések közel szabályos, főként hat-, illetve ötszögletű sejtekből álló mintázatot hozhatnak létre. A repedések felszínre merőlegesen hatolnak be a fokozatosan megszilárduló láva mélyebb rétegeibe. Így alakul ki a megszilárdult kőzet poligon hasábokból álló belső szerkezete. Az oszlopok vastagsága és hűlési idő között szintén kapcsolat van: a vékonyabb oszlopok gyorsabb kihűlésről tanúskodnak.

Bár ezek nem olyan szép szabályosak, mint a Hegyestűnél, azért bazaltnak bazalt. (Lentről sokkal látványosabb az egész.)

És itt van a Tóti-hegy teteje. 340 méter. Nem egy nagy magasság, vicceskedhetnénk, hogy az Alpok hegyei között észre sem vennénk, Svájcban a vakondtúrások is nagyobbak. Kicsi, könnyű felmenni és a miénk. A panoráma pedig lélegzetelállító!

A Tóti-hegy a Balaton-felvidéken található Tapolcai-medence területén található tanúhegyek egyike. A bazaltcsúcsa cukorsüveg alakú, harmadkori vörös homokkőre épült. A területen a Pannon-tenger megszáradt üledékét a szél felkapva elszállította dél felé, egyre jobban letarolva az eredeti felszínt, de a megkeményedett lávával, bazalttal nem bírt. Viszont jöttek a vizek, a csapadékvíz, a patakok és folyók vize tovább rombolta a felszínt egyre jobban mélyülő medrével. A térszín lassan süllyedt, a Tóti-hegy bazaltkúpja pedig egyre jobban kiemelkedett.

A vulkanikus hegy élővilága is különleges. A pozsgások fölött fecskefarkú pillangók kergetőztek.

És akkor álmélkodjunk a 360 fokos, teljes körpanorámán tovább. Bár a fotók nem adják vissza a látványt.

Az előbb a panorámát a Badacsony után hagytuk abba, folytassuk innen. A csúcsról belátni az egész Tapolcai-medencét, benne a Szent-György heggyel.

Szépen rálátni Tapolcára is, és a távolban ott a Sümegi-vár.

Aztán a Haláp, aminek elég rendesen elbányászták a tetejét, és jobbra ott látszik a Csobánc tetején a vár-rom is. A kettő között a Cseket-hegy magasodik.

Itt a Csobánc teljes egészében.

Lent Káptalantóti, valamint a Csobánc és a Sátorma hegy között középen a pici cukorsüveg Hegyesd. (Kicsit halvány, de azért látszik a távolabbi hegyek előtt.)

Tisztább időben a Kabhegy is látszik a jellegzetes adótoronnyal a tetején.

Ott a távolban olyan, mintha egy hegy tetején egy várrom lenne...

Pedig az a Káli-medence túlsó végén lévő Hegyestű.

Tovább fordulva jobbra láthatjuk a salföldi bányákat és bányatavakat, messzebb pedig a Fülöp-hegyet, amin túl ott kéklik a Balaton.

Innen a Balaton túlpartja is végigböngészhető egy jó távcsővel, vagy zoom-mal. Nekem is sikerült lefotóznom a balatonlellei óriáskereket is. De inkább a panorámát mutatom. Lenyűgöző.

És újra itt a Badacsony hátulról. Innen látszik a tetején lévő Kisfaludy kilátó tornya is, ahonnan valószínűleg hasonlóan lenyűgöző a panoráma..., de csak annak aki fel mer mászni a magas fák közül kiemelkedő kilátó legfelső szintjére. A Badacsony tetején ugyanis sűrű erdő és magas fák vannak, a kilátó pedig teljes egészében vasrácsból készült, amin szinte akadálytalanul át (le és fel) lehet látni. Azon már egy közepes tériszony is kizáró ok.

Hát nem sokkal jobb a Tóti-hegy? Itt a talajon állva csodálhatjuk az elénk táruló tájat.

És ha már beteltünk a gyönyörű táj látványával (amivel egyébként nem lehet betelni), akkor indulhatunk vissza ugyanazon a meredek úton, amin feljöttünk, a zöld háromszög mentén. Lefelé csak óvatosan, mert az apró kavicsok könnyen elgurulnak a talpunk alatt... velünk együtt.

Azért még vessünk egy pillantást a Balaton felé, mielőtt elmerülünk az erdő fái között.

Ha vissza leérünk a kereszteződéshez, ahol a zöld sáv jelzésből kiágazott a zöld háromszög, akkor választhatunk. Vagy visszamegyünk balra, arra, ahonnan jöttünk, vagy tovább megyünk a zöld jelzésen jobbra, és akkor a hegy másik oldalán érünk le. Nem nagy kerülő, érdemes arra is megnézni mit tartogat még a Tóti-hegy.

Itt fent még jól látszanak a jelzések a fákon, sajnos lefelé ez ezen az oldalon is már hiányos. Ha lefelé megyünk, könnyebb dolgunk van, hiszen csak lefelé kell mennünk, de fölfelé is talán könnyebb erre, mert kevesebb az útelágazás.

Az út mentén gyönyörű, régi, mohás, épített kőfal van.

Az árnyas erdőben nyáron is kellemes a séta.

Az út egy elhagyott (talán) pince mellett vezet el, aminek a tetejére már egészen nagy fák is nőttek, a kövekből kirakott boltív azonban még mindig kitart.

Az erdő mélyén megbújó kis pince után sűrű aljnövényzet között vezet tovább az utunk.

Itt egy útelágazás. Lefelé haladva láthattuk az útról, hogy a bal oldali nyom pincéktől jön, azaz lefelé tovább egyenesen a helyes irány, felfelé azonban itt sincs sok segítség. Felfelé a bal oldali nyomon kell tovább haladni az erdőben a hegy irányába.

Innen lentről már sokkal látványosabb a Tóti-hegy bazalt-orgonája. Persze nem olyan nagy, mint a Badacsony oldalában, meg a Szent György hegyen, de azért szép ez is.

Az út újra kerítés és villanypásztor mellett vezet. Bal oldalon a kanyarban, a fák alatt egy pad is van, itt meg lehet pihenni kicsit.

Aztán a kanyar után lesz egy kis bekötő út a fák között. Ha átmegyünk a zöld alagúton, egy elhagyott kőbányát találunk.

A Balaton-felvidék tanúhegyeiben/ből sokáig folyt a bazalt-bányászat, de aztán a hatvanas-hetvenes években - leginkább a természetvédőknek köszönhetően - mindenhol felhagytak vele.

A bazalt magmás, azon belül a kiömlési vulkanikus kőzetek közé tartozik, színe a szürkétől a feketéig terjed. A bazalt a leggyakoribb kiömléses kőzetfajta. Bázisos, finomszemcsés, sötét színű vulkáni kőzet. Kőzetalkotó ásványai: olivin (zöldes), piroxének és plagioklászok. Járulékosan apatit és magnetit majdnem mindig előfordul benne. Mivel gyorsan hűl le, sok aprószemcsés kristályt és köztük némi kőzetüveget tartalmaz. A kristályok részben saját alakúak, részben a maradék helyeket töltik ki. Többségük annyira kicsi, hogy még nagyítóval is nehéz meghatározni őket.

A kőbánya után kiszélesedik az út és egy (számomra) értelmezhetetlen tábla van mellette: körforgalom, és a közepében egy megállni tilos. Van ilyen tábla? Persze valószínűleg arra utal, hogy ez itt nem egy parkoló, hanem "visszafordító".

Mindegy is, nekünk tovább, egyenesen kell mennünk.

Újabb elágazás következik, sőt táblák is vannak, melyek mutatják az irányt a Tóti-hegy és a Hegymög irányába. A felső (bal oldali) út azonban magánterület felé visz, így nekünk a jobb oldalit kell választanunk.

Innen is visszanézhetünk még a Tóti-hegyre, érdekes módon innen nem is olyan csúcsos, mint a másik irányból nézve. A kopasz részen van a csúcs, alatta pedig a bazaltorgonák.

Már majdnem leértünk. Egyenesen egy pincészethez vezet az út, de nekünk jobbra, lefelé kell továbbmenni.

Az út mellett nagy terület van elkerítve szürkemarháknak, amik jámboran lődörögnek erre-arra.

És a fák közül kiérve már láthatjuk is az országutat, amin Badacsonytomaj és Káptalantóti között autózhatunk.

Indulhatunk innen is a hegymászó túrára, akkor valahol itt kell hagyni az autót. A sarkon az Országos Kék Túra táblája mutatja, hogy mi merre hány méter.

Innen gyalog a kék jelzésen a Kisfaludy kilátó a Badacsony tetején 5,2 km, kb. 2 óra, a Szent György hegy 6,5 km és 2 óra 5 perc. A Gulács 1,7 km és 50 (?) perc, Badacsonytomaj 6,4 km és 2 óra 5 perc, Káptalantóti 2 km és 30 perc (nekem 20 perc volt), a Sabar hegyi templomrom 3,1 km és 50 perc, a Csobánci várrom pedig 6 km és 1 óra 55 perc.

Ha kiértünk a köves útra, jobbra fordulva ballaghatunk vissza Káptalatótiba, ami innen kb. 2 km. Az útról még visszanézhetünk a Tóti-hegyre, egy fél órája még mi is ott voltunk fent a kopasz csúcson.

Az OKT szintén az országúton halad Káptalantóti felé. Azért ha szabadna megjegyeznem annyit - amellett, hogy minden tiszteletem azé, aki az egész kék túrát kitalálta, megtervezte, felfestette és egyáltalán -, hogy aki a kék túrát járja, ezen a szakaszon a száguldó autóktól nem teljesen mentes aszfaltcsík helyett válassza inkább a Tóti-hegyen átvezető kék vagy zöld (attól függ ugye, hogy melyik irányból érkezik az ember) háromszöggel jelzett utat, mert sokkal szebb és sokkal biztonságosabb is. Ez a közút arra simán elkerülhető, és kihagyható. És persze látványosabb is arra.

De nekem valahogy vissza kellett jutnom az autóhoz, amit Káptalantótiban hagytam, és mivel nem akartam még egyszer megmászni a hegyet, így az országút mentén poroszkáltam vissza. Nem volt túl nagy forgalom, de azért volt egy-két száguldó autós.

A Tóti-hegy tehát egy (kicsit talán) ismeretlenebb tanúhegy a Balaton-felvidéken, pedig mindent tud amit a nagyok, csak kicsiben. Sőt! Van, amit csak ő tud. Ha felállunk a tetejére, az egyik legszebb panorámában gyönyörködhetünk. Azért ha erre jártok, ne hagyjátok ki a Badacsonyt, a Szent György hegyet és a Csobáncot sem. A Hegyestű pedig egészen különleges. Valamint a közelben van a Szentbékkállai kőtenger is.

És csak azért az egyik legszebb, mert a másik a következő fotón látható. Szerintem a legszebb Balatoni panoráma a Bélatelepi strandról van, mert onnan látszanak a leglátványosabb tanúhegyek, többek között a Tóti-hegy is.

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.

(Az információk egy része a kihelyezett táblákról, és a wikipedia oldalairól származik.)