kiránduló

Az egyik legszebb balatoni, Balaton-felvidéki panoráma tárul elénk a Csobánc tetejéről. A Balatontól egy kőhajításnyira van csak, megmászása remek kirándulós program a strandolás helyett. Nem nehéz, de azért megizzaszt, viszont a kilátás mindenért kárpótol. Úgy érzem a Csobánc kicsit elnyomott hegy a Badacsonyhoz képest, pedig vár is van a tetején, a körpanorámát pedig mindenki élvezheti (nemcsak az, aki fel mer mászni egy kilátótoronyba). Szuper körtúrát mutatok, ahol minden korosztály megtalálja a kedvére való látványosságot. Tartsatok velem!

Hol található? Magyarországon, Veszprém megyében, Gyulakeszi és Diszel mellett. Térképen ITT.

Ha Gyulakeszi meg van, ott a templom mellett kell bekanyarodni a hegy felé. Kicsi tábla van kint, de autóból, menet közben nem könnyű leolvasni. Már a faluban is van egy kisebb parkoló, aki nem akar murvás, kátyús úton autózni, az ott is hagyhatja a kocsit, de van egy parkoló a szőlőültetvények között is, közelebb a hegyhez. Én a faluból indultam gyalog, a zöld jelzést követve.

Impozáns hegy a Csobánc is, a Badacsony ikertestvére. A “tanúhegy” kialakulása kb. 3,5 millió évvel ezelőtt kezdődött el heves robbanásos törmelékszórással, melynek eredményeként egy gyűrű alakú törmeléksánc jött létre a kráter körül. A következő működési szakaszban forró bazaltos láva nyomult fel a mélyből, és kitöltötte a tufagyűrű belsejét, egy lávatavat hozva létre. A működés záró szakaszában pedig vulkáni salakból álló kúpok jöttek létre.

Az „idő vasfoga” (pl. szél, víz) az elmúlt pár millió évben lepusztította az egykori tufagyűrűt, valamint a „bazaltlepény” környezetében található puhább üledékeket is, amelyek az egykoron itt hullámzó Pannon-tóban rakódtak le. A folyamat eredménye az lett, hogy a bazaltsapka megóvta az alatta lévő kőzeteket az eróziótól, s így megőrződhetett az eredeti ősfelszín magassága. Kicsit furcsán hangozhat, de a működésükkor ezek a vulkánok az akkori felszín legmélyebb pontjai voltak, azonban a körülöttük lévő felszín lepusztulása miatt mára a térszín legmagasabb kiemelkedéseivé váltak.

A hegy két csonka kúpból áll: egy alsóból, amely kora triász- és szarmatakorú üledéken előbukkanó pontusi agyag, kavics és homokrétegből áll 240-300 méter magasságig, és egy felsőből, mely egy meredek oldalú bazaltkúp.

Itt a parkoló a hegy lábához közelebb, természetesen ingyenes és elég sok autó elfér benne.

És a parkolótól már csak gyalog folytathatjuk az utunkat, autóval behajtani tilos - a turistáknak. Gondolom a hegyen lévő szőlők és pincék tulajdonosai azért felmennek járművekkel is, de ha kirándulni jöttünk, akkor innentől túrázzunk inkább.

Több útelágazás is van felfelé, de a zöld jelzés jól látható a fákon, csak azt kell követni, így nem fogunk eltévedni.

A kereszt már a hegy szoknyáján van, erre megy a Tapolcát és Vászolyt összekötő Mária út, melynek zöld m betű a jelzése. Van, ahol a két jelzés együtt halad, de mi inkább a zöld sávot figyeljük itt még, és amerre látjuk, arra menjünk tovább. A keresztnél például balra.

A hegy oldalában máig virágzik a római korig visszavezethető országos jelentőségű szőlőkultúra.

A borászat szempontjából a vulkanikus talaj – különösen a bazalt – egy extrúzív talajtípus, amely a kihűlt, megkeményedett és mállott lávából alakul ki. Jellemző rá, hogy finoman szemcsézett, jól ürül, megtartja és visszatükrözi a hőt, valamint a vizet is jól tartja. A vulkanikus talajok nagy mennyiségű vasat is tartalmaznak, ami fekete vagy piros színt ad a talajnak és úgy gondolják, hogy néha rozsdás ízt kölcsönözhet a boroknak. Általában testes, tüzes, különleges zamatú, kiváló minőségű, lassú fejlődésű, lassan öregedő borokat adnak a vulkanikus talajon termesztett szőlők.

A Pannon-tenger homokréteg-üledéke által feltöltött hatalmas fennsík tetejére bazaltvulkánok lávája ömlött szép szabályos foltokban, és a bazaltsapka megvédte a homokot, melyet a tenger kiszáradásakor elsősorban a szél - és több más természeti elem - körüle az idők folyamán elhordott. Később aztán, mikor már a pannóniai rétegek alaposan lepusztultak, újra működésbe lépett a vulkáni tevékenység, de ekkor már a kráterből nem láva, hanem kőtörmelék (tufa), forró víz és iszap lökődött ki. K/Ar meghatározás alapján a Csobánc bazaltjainak kora 3,42 millió év.

A zöld turista jelzésen kívül jól látható táblák is segítik a vár felé vezető út megtalálását.

A bazalthegyek extrém éghajlati és geológiai viszonyai között számos botanikai ritkaság él. Mivel a Csobánc bazaltja kevésbé volt alkalmas bányászásra, oldalán csak egy úgynevezett "bicskabánya" működött, mely csupán kisebb „tájsebet” okozott. Falain és a kőomlásokon él a sziklai ternye, a ritka buglyos vagy fürtös kőtörőfű, de virágpompáját fokozza a fekete és leánykökörcsin, illetve a hajdani várkertből kivadult orgonaliget is.

A várhoz felvezető út mellett találjuk a középkori Csobáncszög falu egykori templomának romjait. A „rossztemplom”, ahogy azt általában ismerik, egyhajós, félköríves szentélyű kőépület volt, déli oldalán félköríves kis ablakokkal, nyugati homlokzatán pedig kapunyílással. A templom alaprajza és formája után ítélve a XIII. században épülhetett.

A Rossztemplom fölött a Csobánc megkövült lávaoszlopai tornyosulnak. Bazaltorgonák, mint a Badacsonyon és a Szent György hegyen. Csak a Csobáncon nemnagyon lehet gyalog megközelíteni őket.

A Csobánc szoknyáját 5-40%-os lejtők jellemzik. Leglankásabb (átlagosan 17-25%-os lejtői) a nyugati, délnyugati, illetve keleti oldalán találhatók, ezért a csúcs megközelítése gyalogosan Gyulakeszi vagy Diszel felől ajánlott.

A templomnál váltsunk át a kék jelzésre, mert a zöld nem megy fel a hegyre, hanem Diszel felé megy tovább. A szakasz az Országos Kék Túra része, innentől tehát a kéket kell figyelni.

Viszont a keményebb emelkedőn mászva hamarosan megkapjuk az első jutalmunkat is: lélegzetelállító kilátást. Meg egy padot, ahol kicsit megpihenhetünk a tájban gyönyörködve.

Balra a Balaton, a Badacsony és a Tóti hegy.

Tőlük jobbra a Szigligeti vár is látszik és a Szent György hegy.

Majd jön a Tapolcai medence, benne Tapolca jellegzetes emeletes házaival. Sőt a távolban a Sümegi vár kúpos hegye is látszik.

És legjobbra az elbontott tetejű Haláp, valamint a Bakony vonulatai is látszanak.

Aztán az út beton vasúti talpfákon folytatódik, itt már egész komoly emelkedővel. Reméljük vonat nem jön... Vagy ha igen, vigyen fel a hegyre! :)

Magát a hegyet először 1221-ben említik oklevelek, amikor is az Atyusz nemzetség elajándékozta ott lévő szőlős területét. A 13. század első felében ismét említésre kerül, a hegyet birtokló királyi udvarnokok és diszeli nemesek pereskedése kapcsán, lévén a nemesek szőlőt telepítettek és kőépületet emeltek a hegyre. Sokan e kőépületben sejtik a vár ősét, bár oklevél még ekkor sem említ várat itt. 

Még egy két szerpentin és már majdnem fent vagyunk.

Itt megmutatja a hegy a kőzetét is, hiszen elég sziklás talajon kell a végén mászni. Bár ez inkább majd lefelé lesz kellemetlen, feltéve ha erre jövünk lefelé.

A Csobánc vára a 376 m magas 260 x 190 méter átmérőjű lapos hegyfennsíkon található. Belső vára a plató délnyugati részén épült fel, amit 15-26 m-es átmérőjű árok és földsánc vesz körül és választja el a fennsík többi részétől. Külső vára lényegében az egész hegytetőt magába foglalja csekély falmaradványokkal, ugyanakkor felszínén különféle kialakítású gödrök vannak.

Közben lépten-nyomon gyönyörködhetünk a lenyűgöző panorámában. A kiterjedt erdőkön, a napelem parkon és a szántóföldeken túl, a kis különálló púp tetején a Sümegi vár látható (távcsővel).

Erre, észak-nyugatra állítólag - megfelelő látási viszonyok között - még akár Ausztria legkeletibb 2000 méternél magasabb hegye, a Schneeberg (általában) havas teteje is látható.

Itt pedig a vár romjai, az égnek meredező kőfalak.

Csobánc vára a legtöbb magyar kővárhoz hasonlóan a tatárjárás utáni évtizedekben épült, a diszeli nemesek jóvoltából. A források alapján biztosan tudjuk, hogy az 1300-as években már a Rátót nembeli Gyulaffy család tulajdona volt, akik tulajdonában is maradt egészen a 17. század második feléig.

Mátyás király 1490-ben bekövetkezett halála után Habsburg Miksa betöréseinek a vár is áldozatául eshetett volna, de Kinizsi Pál parancsára erődítménnyé kezdték alakítani, Leányfalusi Ágoston, Kinizsi somlói várnagya parancsnoklata alatt. Ennek köszönhetően később egyik török ostrom sem tudta bevenni.

1491-ben özvegy Rátóti Gyulaffy Lászlóné a várat átadta testvérének, Gersei Pető Jánosnak. A török-magyar végvári harcok jelentették, mint már előbb is lett említve e erősség aranykorszakát. A 16. század elején először Gyulaffy István, a már előbb említett özvegy Rátóti Gyulaffy Lászlóné fia birtokolta a várat, majd annak fia, a híres csobánci kapitány, Gyulaffy László vette birtokba és volt egyben kapitánya.

A várat már a 15. század végétől erősítgetni kezdték a környéken megélénkülő háborús cselekmények miatt, de igazi hadiszerepe csak a 16. század közepétől jött el, amikor is Buda 1541. évi eleste után végvár lett. A törökök több ízben is ostrom alá vették Csobáncot, de hála meredek hegyoldalainak, erős falainak és Gyulaffy László hős védéseinek, ezek sikertelenek voltak. Gyulaffy László korának legyőzhetetlen bajvívója volt, többek között ő végzett Hegyesd török parancsnokával, Bajaziddal is 1562 márciusában. Még ez év áprilisában Csobánc várából indult az a sereg is, amely öt napi ostrom után kiverte a törököket hegyesdi fészkükből.

De gyönyörködjük újra a lenyűgöző kilátásban. Tiszta időben állítólag dél felé a légvonalban 100 km-re lévő pécsi tv-torony is látható. Ha az nem is mindig, de a Tóti hegy és a Gulács között szemben, a Balaton túlpartján a fonyódi dombok egészen biztosan. Lent pedig a falu Káptalantóti, ahol nagyon jó kis helyi, termelői piac működik.

Aztán ott a Badacsony, előtte a Gulács, és a hegyek közötti "szünetekben" ott csillog a Balaton víztükre is.

Kis "púpon" a Szigligeti vár, amit most éppen felújítanak, mellette a Keszthelyi-öböl, és a következő tanúhegy, a Szent György hegy magasodik.

A vár-romoktól ennyi a kilátás, de a Csobánc széles platójáról 360 fokban nézhetünk körül, csak kicsit tovább kell majd menni az északi panorámához.

Van valami lenyűgöző abban, ahogy a hegy tetején álldogálva (vagy a fűben ülve) a lábunk előtt kitárul a táj, lent az apró házak, a hegy oldalában a szőlősorok, vetések és szántók váltakozása, falvak utcái. A fotók sajnos nem adják vissza. Élőben csodálatos az egész!

1554-ben a török sikertelenül ostromolta a várat, viszont az ostrom következtében egyik fala alapjaiból kidőlt. 1559-ben ismét sikertelenül ostromolták. Evlija Cselebi történetíró a vesztes török sereg elvonulásakor említést is tesz a várról.

Bár a vár folyamatosan veszélyben volt a törökök miatt és elrendelték megerősítését is, nem sok fogantja lett, csak katonáinak létszáma bővült kissé, míg állapota fokozatosan romlott.

Csobánc 1669-ban az Esterházy család tulajdonába került át, majd később a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt hol kuruc, hol labanc kézen volt. 

Bécsben a vár lerombolása mellett döntöttek, de a Rákóczi-szabadságharc kitörése ezt megakadályozta. Itt szolgált a szabadságharc kitörése előtt gyalogos tisztként a később legendássá vált Béri Balogh Ádám is. 1705-ig császári katonaság tartotta birtokban, de Domonkos Ferenc és Kisfaludy László kuruc csapatai elfoglalták. A vár ellen a legnagyobb ostrom 1707. február 25-én következett be. Jean Rabutin császári tábornagy sikertelenül próbálta meg elfoglalni mintegy ezer fős seregével. Szász Márton kuruc vice hadnagy vezetésével egy körülbelül 30 fős helyőrség, 30 főnyi bemenekült nemes, illetve asszonyok és gyermekek védekeztek. Az ellenséges, osztrákokból, szerbekből, labanc-magyar és dán katonákból álló sereg majdnem 400 főt veszített el a csata során, köztük 52 tisztet. Erre a csatára emlékeztet a vár falán látható emléktábla.

Végül 1709-ben került ismét császári kézbe a vár, ekkor kezdődött meg robbantásos rombolása. 1722-ben már mint romot említik csak, mellette említve a Gyulaffyak régi udvarházát, lent a faluban.

A vár a sorsát tehát végül nem kerülhette el, 1709-ben a császári csapatok felrobbantották, azóta romként meredeznek falai az örökös szélben, a hegy tetejét alkotó csupasz fennsík peremén.

Tényleg nem sok maradt meg belőle. Feltárására 1953-ban indultak meg régészeti, feltárási kutatások, majd 1984-ben felméréseket végeztek, ám napjainkra rettenetes állapotba került, megóvása, felújítása sürgős tennivalókat kíván. E célból egy helybeli baráti társaság létrehozta a Csobánc Váráért Alapítványt 2003 májusában. 2007 és 2011 között újabb régészeti és feltárási munkálatok történtek. A vár a Nemzeti Várprogram harmadik ütemének helyszíne. Felújítását 2017/2018-tól kezdődően tervezték...

Egyetlen, minden oldalról falakkal körülvett helyiségének közepén tűzrakóhely van. Itt legalább a széltől védett helyen lehetünk, ha nagyon fújna a Csobánc tetején.

A Csobánc Váráért Alapítvány legfőbb célkitűzései a dicső múltú Csobánc vár romjainak megmentése, állagmegóvása, rekonstrukciója és teljes körű feltárása. Feladatuknak tekintik még Csobánc védett természeti értékeinek megőrzését is.

2004. évtől rendezzük meg évente Gyulakesziben a "Gyulaffy Napok Csobáncért" elnevezésű rendezvénysorozatunkat, mely mára már a végvári hagyományőrzők legnagyobb hazai seregszemléjévé nőtte ki magát.

A csobánci vár több költőt és írót is megihletett a 19. század első felében. 1807-ben Kisfaludy Sándor verses epikát írt Csobánc címen.

1845-ben jelent meg Kis János visszaemlékezése életéről, melyben Csobáncot is megemlíti: „Egyszer kétszer felmentem a csobánci és hegyesdi várok omladványaihoz is, s a magasról a paradicsomhoz hasonlítható környéket szemléltem, vagy elmélkedésemmel a régi idők történeteibe merültem”.

Vachott Sándor Balaton vidékén című versében elragadtatással írt Csobánc, a Tátika és Rezi látványáról.

Várbarátok részére "Hétpecsétes vártúrák" elnevezéssel 2009. tavaszától pecsétgyűjtős játék indult. Erre a célra árusítottak egy "Vártúrák I. Kalauz" című könyvecskét, melyben összegyűjthető a megadott hét Veszprém megyei vár pecsétje. Azt nem tudom, hogy kapható-e még valahol ez a könyvecske, viszont ma már letölthető változata is van a www.varturak.hu oldalon. A pecsét még meg van a magyar zászló rúdjára erősítve.

A túra várai: Csesznek, Csobánc, Nagyvázsony, Somló, Sümeg, Szigliget, Várpalota.

Csobánc neve egyébként a "Csobán" szó kicsinyítő képzős változata. A török eredetű szó jelentése magyarul „pásztor”.

Ilyen hát a vár a Csobánc fennsíkjának déli peremén. Kicsit romos, kicsit hiányos, de a miénk. Még ilyen lepusztult állapotban is lenyűgöző, a hatalmas falai erőt sugárzóak.

Nyáron folyamatosan siklóernyősök parádéznak a hegyoldalban felszálló légáramlatokban. Amikor ott jártam, pont nem voltak. De máskor, amikor autóval mentünk el a hegy mellett már láttam őket.

Az nem irigylésre méltó, hogy mekkora cuccal kell nekik hegyet mászni, a lefelé út azonban igen. Repülni mint egy madár, siklani a hegy tetejéről a fantasztikus panorámában gyönyörködve valami csodálatos lehet.

A tető fennsíkját csupán a hajdani vulkáni kürtő mélyedése és az ember által kialakított ciszternák, és a várárok töri meg, egyébként nagy kiterjedésű síkság lenne.

De vajon hogyan nézhetett ki ez a vár valamikor? A képzelődésben segít Fodor Zsolt videója. (Kár, hogy nem maradt ilyen.)

Aztán lefelé választhatunk másik útvonalat is. Mehetünk tovább a kék jelzésen a hegytető másik oldalán. Miközben megcsodáljuk a kilátást északra, a Bakonyra is, megkereshetjük a keskeny gyalogutat lefelé.

Kicsit köves, kicsit sziklás és keskeny is, lefelé nem könnyű ereszkedni rajta. Nekem is több helyen a növényekbe, fákba kapaszkodva sikerült csak megúsznom két lábon. Fölfelé könnyebb menni rajta, viszont elég meredek, így előjöhet a lihegés, a szív torokban dobogása és az izzadtság patakokban csordogálása a hátunkon.

Aztán egy hosszúnak tűnő, de nem annyira hosszú meredek lejtő után az erdőben már kisimul az út a talpunk alatt. Minőségre is, és lejtésre is sokkal jobb lesz. Viszont itt meg kidőlt fák alkothatnak akadálypályát.

Az út mellett még megcsodálhatjuk a Csobánc kőzetét, mert mégiscsak vulkanikus hegyen járunk. Érdekes a kőzet rétegzettsége, és a vízszintesből történt kimozdulása, ferdesége is.

Egy darabig az Országos Kék Túra kék sáv jelzését kell követni, ami jól láthatóan, és megfelelő távolságonként fel van festve a fákra.

Viszont időben le kell térni róla, mert a kék jelzés Diszel irányába megy tovább, mi viszont Gyulakeszire szeretnénk visszajutni. És itt jön elő újra a zölddel lejölt Mária zarándokút, mely visszavisz minket a felfelé már megnézett kőkereszthez.

Az út változatos, hol egy, hol két sávos, füves, köves szakaszok váltogatják egymást.

Itt is szőlősorok között sétálhatunk, és megcsodálhatjuk az eddig még nem látott keleti panorámát.

A szőlősorok között kisebb, nagyobb pincék bújnak meg, de van amelyik vendéglőként is funkcionál, oda be lehet ülni megkóstolni a hegy levét, vagy legalább felhajtani egy limonádét.

Az elágazásoknál nem árt figyelni, de a Mária utat jelző zöld m betű mindenhol feltűnik előbb-utóbb.

Az utunk mellett, a hegy déli lejtőjén találjuk a műemléki védettséget élvező Szent Donát kápolnát. Valamikor esküvői helyszín is volt, gyönyörű a környezete és csodás a kilátás mellőle. 

A klasszicista stílusjegyeket őrző, téglalap alaprajzú, félköríves szentélyzáródású kápolna egy 1785-ben már álló korábbi építmény helyén épült 1830 táján, közadakozásból.

Belső tere egyszerű, de szép fapadokra ülhetnek a hívek. A kápolna padlózata téglából készült. A kápolna szentmiséjét a Donát nap utáni vasárnap tartják.

A következő elágazónál egy kis kézzel festett táblán a következő felirat: "Gyalog ajánlott útvonal! Kümagas 700 m". Viszont eddigre elvesztettük a zöld m jelzést, vagy itt tértünk le róla, nem tudom, azt a jelzést nem láttam többet, és nem is a tervezett útvonalon haladtunk tovább. Követtük az "ajánlott" útvonalat és egy kis meglepetés is ért a folytatásban.

Táblák, jelek nem nagyon voltak, de erre lehetett csak tovább menni, itt lefelé a szőlők mellett, majd jobbra. Közben persze megint gyönyörködhettünk a Balaton-felvidék hegyeiben, a Tótihegy és a Gulács ikrekben, mögöttük pedig a Badacsony lapos teteje.

Visszanézve a Csobáncra pont a vár romjai látszanak. Innen nézve tényleg szinte alig valami maradt belőle.

És egy kis erdei szakasz után jött a meglepetés, a Kőmagas, vagy más néven Papsapka kövek. A turista térképen kinéztem én ezt magamnak, hogy jó lenne megnézni, de a térkép alapján azt gondoltam túl nagy kitérő. Pedig nem az!

A kis ösvényen fel kell mászni és kezdődik a varázslat. Hatalmas sziklák szanaszét, olyan mint a Szentbékkállai Kőtenger, csak kicsit kisebb.

Sokan úgy gondolják, hogy a kovás kvarchomokkő anyagú kőtengerek csak a Káli-medencében képződtek. Ennek látványos ellenpéldája az itteni kőtenger, amely ugyanúgy keletkezett, mint távolabbi "testvérei".

9,5 millió éve a Pannon-tó körbevette a Bakony és a Balaton-felvidék magasabb hegyeit, melyek alacsony szigetekként álltak ki a vízből. A bazaltvulkánok csak később, 3-7 millió évvel ezelőtt jöttek létre, így alattuk többnyire szintén a pannon homok fekszik. Az ősföld képét azonban időközben alaposan átformálta az erózió, létrehozva a táj mai arculatát.

A papsapka kövek a legjobb állapotban megmaradt kőtenger, mert a későbbi földtani folyamatok alig változtattak rajtuk, a kőtenger felszíne közel vízszintes.

A kihelyezett tábla szerint: a Kőmagas a Pannon tenger üledékén vulkáni utóműködés hatására jött létre. A felszínt borító homokot a feltörő gázok átkristályosították, kvarcitkővé alakították. Az így létrejött, eredetileg összefüggő sziklatakaró feldarabolódásában a szél és a víz munkája mellett a glaciális (jégkorszaki) kifagyásnak is nagy jelentősége volt. 

Egyes kövek alakja miatt a helyet Papsapka köveknek is nevezik.

A köveken bóklászás után széles úton folytathatjuk az utunkat tovább visszafelé. Egy darabig még erdőben, aztán kiérünk a szőlősorok közé.

Itt is sok autó állt a földút mellett, és nem a szüretelők autói, hanem ők is mind kirándultak. Ők innen mászták meg a Csobáncot, arra, amerre én lejöttem. Így sem rossz! :)

A szőlősorok fölött pedig feltűnik Gyulakeszi templomának tornya is, valahol ott hagytam az autót mellette, tehát oda kellene visszatalálni.

Egy darabig mehetünk kifelé azon az úton, ahol az autók bejöttek, de az végül a Gyulakeszi és Nemesgulács közötti autóútra ér ki, az meg már nem annyira kellemes túrázás szempontjából, ezért érdemes az első kereszteződésnél a falu felé elfordulni. Így jobbra van tőlünk a hegy, amit nézegethetünk még séta közben, körülöttünk pedig tengernyi szőlő.

A végtelennek tűnő út a szőlőtőkék között mindössze 600 méter hosszú. Ha átérünk rajta, akkor ott lesz jobbra az autóparkoló, ami mellett felfelé elmentünk, balra pedig a falu, Gyulakeszi. Ha a faluban hagytátok az autót, akkor még picit sétálni kell, de itt már csak lejt az út.

Remélem kedvet kaptatok, hogy elugorjatok a Balatonról, vagy bárhonnan egy jó kis túrára. Minden évszakban meg van a maga szépsége, de lehet, hogy ősszel a legszebb, amikor színesek a levelek, érik a szőlő, és a szüretelők talán még énekelnek is munka közben. Vagy nyáron, amikor a melegben jól esik a pincéknél megkóstolható hűvös borocska.

Igazán jó kilátás pedig lehet, hogy télen van, amikor egy hidegfront kitisztítja a levegőt. Akkor akár a pécsi tévétoronyig, az Alpok-beli Schneebergig vagy keleti irányban Székesfehérvárig is ellátni.

A közelben hasonlóan jó körtúra tehető a csodálatos bazalt oszlopokkal rendelkező Szent György hegyen, érdemes beugrani a Szentbékkállai Kőtengerbe is, és hát a Badacsony megmászása is kihagyhatatlan élmény. És ha már vár(rom), akkor a közelben van a Rezi-vár és a Tátika-vár is. Meg persze Szigliget, ami nem annyira rom (mint a többi).

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.

Az információk egy része a kihelyezett táblákról, valamint az akovekmeselnek.hu, a vinoport.hu, a www.turautak.com, www.csobancvar.hu, és a wikipedia oldalairól származik.