kiránduló

Milyen lehet egy kőtenger? Megkövült hullámok vagy tengernyi kő? Inkább olyan, mintha egy játszótéren a gyerekek kavicsokkal játszottak volna, de aztán távozás előtt szétdobálták őket ... csak itt a gyerekek óriások voltak, és óriási sziklák a kavicsok. Csodálatos természeti látványosság a Szentbékkálla melletti Kőtenger, ahol grandiózus sziklák között - fölött - alatt sétálhatunk, és érdekes geológiai megfigyeléseket is végezhetünk. A Balatonfelvidéki Nemzeti Park területén, a Káli-medencében járva mindenképpen érdemes felmászni ehhez az egyedülálló látnivalóhoz. Mutatom milyen!

Hol található? Magyarországon, Veszprém megyében, a Káli-medencében, Szentbékkálla település mellett. Ha a település meg van, még akkor sem egyértelmű, mert én nem láttam kitáblázva. A Jókai utca vezet a Kőtenger felé. De a faluban bárhol megállhattok, mi a templom melletti parkolóban hagytuk az autót, és onnan sétáltunk Szentbékkálla hangulatos utcáin, bájos házai között. Térképen ITT.

A Kőtenger felé vezető utat legbiztosabban a kék jelzés mutatja, de a többi is arra megy. Sőt, a Theodóra-Kékkő Tanösvény is erre vezet.

A faluból kiérve, az utolsó házak után kőkereszt és kálvária található, ha ez meg van, innen már nem fogtok eltévedni. :)

Csak a kék jelzést kell követni. Bár ebben a kereszteződésben a kék jelzés jobbra mutat, ha véletlenül egyenesen mentek tovább, akkor is a Kőtengerhez juttok. Sőt, autóval ezen az úton lehet megközelíteni, szinte a kövek tövében van a parkoló. Ha nincs kedvetek sétálni, és az autót nem zavarja a földút, akkor szinte beállhattok a Kőtengerbe is autóval. (De inkább ne.)

Hogy mind a két út ugyanoda vezet, az nekem már csak visszafelé derült ki, így én mentem a kék jelzés után jobbra. Így egy körtúrát tehetünk a Kőtengeren keresztül.

Aztán újabb elágazás, itt nekünk a zöld alagútban kell továbbmenni.

Aztán némi emelkedő után meg is látjuk az útbaigazító táblákat. A kék fejű oszlopon egy madárcsőr mutatja az irányt - ez a Theodóra-Kékkő Tanösvény irányjelző oszlopa. A kék jelzés is felfelé mutat. És ott a tábla, ahol már ki van írva: Kőtenger. Ja nem. Hanem fokozottan védett terület. :)

A Szentbékkállai Kőtenger a legteljesebben megmaradt természetes szikla-csoport a Káli-medencében. A peremhegyek lábainál megbújó salföldi, kővágóörsi, szentimrepusztai, kisörsi, valamint a szentbékkállai kőtengerek őrzik a ma már nem létező Pannon-tó partjának 8-10 millió évvel ezelőtti történetét. A Pannon-tó az üledékek lerakódása előtt hatalmas kiterjedésű volt, mely a Nyugati-Kárpátoktól az Aral-tó környékéig ért. Ez a tó azonban évmilliókkal ezelőtt feltöltődött és eltűnt.

Picit még mászni kell fölfelé, de itt már láthatjuk a hatalmas sziklákat, kőtömböket.

Lapos sziklákból kőtorony épült valamikor. Mint amilyeneket sok helyen megfigyelhetünk, hegyeken, folyópartokon, ahol lapos kövek vannak. De ezt csak egy óriás építhette, nem? Hát más nem tudná megemelni ezeket a hatalmas köveket...

Fent tágas, nagy kiterjedésű fennsík, ami telis-tele van kisebb, de inkább nagyon sziklákkal. Közöttük füves részek és fák váltják egymást. Gyalogutak labirintusában bolyonghatunk, vagy a kövek tetején lépkedve fedezhetjük fel az egész területet. A kövek tetején azonban tessék figyelmesen sétálni, mert mély hasadékok húzódnak közöttük, és sehol sincsenek balesetmegelőző korlátok.

Itt pl. a két szikla között vezet tovább a gyalogút, amin éppen átférni. Lapjára. A jobb oldali sziklának meg mintha arca lenne. Ti is látjátok a szemeit és a száját?

Tovább haladva "tócsákat" figyelhetünk meg a lapos kövek tetején. Mik ezek a rejtélyes lyukak a kőben?

A népies eredetű madáritató elnevezést ma már a földrajzos szakirodalom is átvette. A különféle kőzetek felületébe függőlegesen vagy kissé ferdén bemélyedő, deciméteres nagyságrendű negatív formákat értik alatta, amelyekben a csapadékvíz hosszabb ideig megmarad. Alakjuk nagyon sokféle lehet, a csésze vagy csőszerű formától a lapos tálon keresztül a szűk nyakú kancsóig terjed.

Keletkezésükre nincs egyértelmű magyarázat. Egy részük még a kőtömbök kialakulása idején, a felület egyenetlen cementációjával jöhetett létre. A később felszínre kerülő - eleve lefolyástalan - mélyedésben por és málladék gyűlik össze, amelyen megtelepszik a növényi élet, és vékonyka talaj képződik. Alatta beindul a kőzet nagyon lassú oldódása, tovább mélyítve a teknőt. ​

A nagyobb és mélyebb medencék vizébe hulló levelek, ágdarabkák szerves bomlásával szintén oldóképes vegyületek keletkezhetnek. Ugyancsak nem tisztázott még a víz alatti kőfelületeken kialakuló algabevonat és a vízben élő mikroszkopikus élőlények, baktériumok szerepe. Tény: a madáritatók némelyikénél a vízzel hosszabb ideig kitöltött alsó rész gyorsabban növekedik, amit a keresztmetszetük bizonyít.

A túrautak szövevénye mentén pedig tájékoztató táblákat találhatunk sok hasznos információval. Ezek főként a Theodora Tanösvény táblái.

A kőzet kialakulásának kezdetén a Pannon-tó partjára a Bakony területéről vízfolyások hordtak tetemes mennyiségű homokot, kavicsot, melyet a hullámzás a part mentén egyenletesen szétterített. Sok helyütt szemügyre vehetjük, hogy a kőzet milyen réteges. Kavicsos, homokos rétegek váltják egymást. Erős hullámzás, vagy hosszan tartó viharok során kavicsrétegek, a nyugodtabb időszakokban pedig homokrétegek alakultak ki.

Majd miután a Pannon-tó eltűnt, a lerakódott kőzetek kiemelkedtek, és a folyamatos erózió során, elsősorban a pleisztocén kor időjárásának hatására változatos kőformák jöttek létre, amelyek a mai turistalátványosság alapját képezik. De hogyan alakult ez így?

Évmilliókkal az üledék lerakódását követően egyes homok- és kavicsrétegeket a talajvízből származó kovás oldatok járták át, melyek a szemcsék között kicsapódva rendkívül rideg és kemény kőzetté ragasztották azt össze. Bizonyos kőzetrétegeket azonban nem érintettek ezek az oldatok, így azokat kötőanyag nélkül nem tartotta egyben szinte semmi. Nem meglepő, hogy később mind a szél, mind pedig a víz eróziója ezeket a képződményeket könnyen lepusztíthatta. A sokáig eltemetett, keménnyé cementált kőlapok, kőtömbök pedig a helyükön maradva, mint megdermedt szobrok, a felszínből lassan kiemelkedtek, majd kibillente és sok helyütt egymásra dőltek.

A kövek között változó szélességű, mély árkok húzódnak, melyeken átlépve haladhatunk tovább.

Utunk során látható bizarr sziklaalakzatok, lecsiszolt kőzetfelszínek és a madáritatók is mind-mind a felszínre kerülés, a kipreparálódás során, vagy azt követően jöttek létre. Ebben a folyamatban főszerep jutott egyrészt a szél eróziós hatásának, másrészt a vékonyabb-vastagabb talajtakaróban keletkezett savas oldatoknak. A szél az általa szállított kemény homokszemcsék segítségével képes kifejteni koptató tevékenységét, és helyenként a szél által mozgatott homok karcolási felületei (karcok, fényesre csiszolt felszínek) is tanulmányozhatók.

Az ellenálló, kemény köveket sokáig bányászták a környéken, mert jó tulajdonságai miatt alkalmasak voltak, pl. malomkő, köszörűkő készítésére is. Az elbányászott kőtengerekből mára már csak a szentbékkállai, a salföldi és a kővágóörsi maradt meg, amelyek a Balaton-felvidéki Nemzeti Park védelme alatt álló geológiai, geomorfológiai és tájképi értékek.

Az egyik legszebb és legnagyobb kőóriás a Kelemen-kő, amely több, egymáson elhelyezkedő kőtömbből áll. 

A háznyi kőtömb tetején egy ingókő látható, amelyet a megfelelő helyre lépkedve, ugrálva meg lehet mozdítani. A csak három ponton alátámasztott monstrum valójában egy tíz tonnás kőpad. De kötelező gyakorlat mindenkinek, aki felmászik rá, hogy megbillegtesse kicsit.

Bár innen nézve inkább úgy néz ki, mint egy nagy madár feje, kidülledt szemmel és hosszú csőrrel.

Változatos méretű sziklák között sétálhatunk tovább. Egyik focilabda méret, a másik meg emeletesháznyi.

A kőtenger első ránézésre kopár homokkőtömbjeit zömében alacsonyabb rendű növényfajok, zuzmók és mohák népesítik be. A mohák lassan kialakuló, sűrű párnái megóvják a kőzetet az elmállástól, megkötik a laza kőzetszemcséket és részben megakadályozzák a csapadékvíz elfolyását. A zuzmók azonban kiválasztott savaikkal lassacskán barázdákat marnak a sziklákba, így ezekbe a mélyedésekbe már magasabb rendű növények is behatolhatnak a gyökereikkel.

A jókora kőtömbök között kis folyosók is vannak, és van ahol majdnem sikerült bedobni egy nagy sziklát a szűk folyosóba. Ezt is csak az óriásgyerekek tehették, miközben a nagy kavicsokkal játszadoztak. 

Bámulatos a természet ereje! Egyrészt amivel a kőtömböket formálta, másrészt a növényzet élni akarása. Több helyen fonják körbe a fák a sziklákat, mi meg csodálkozhatunk, hogyan maradnak életben a kopár sziklán, termőtalaj nélkül.

Viszont nagyon jól érzik itt magukat a gombák is. A Kőtenger területén a kalapos gombák közül a halálosan mérgező gyilkos galóca is gyakran megtalálható a tölgyfák árnyékában. Ennek a szerény kinézetű gombának egyetlen példánya elegendő halálos mérget tartalmaz négy ember számára! Ugyancsak megtalálható itt a pompás piros pöttyös kalappal rendelkező légyölő galóca, amely szintén súlyosan mérgező. Bóklászás közben figyeljetek a gyerekekre! A tanösvény kihelyezett nagy tábláján meg tudjátok nézni és mutatni nekik, hogy milyen a galóca, és hogy azt még véletlenül se szedjék le.

Mesebeli látványt nyújt tehát a szanaszét-szórt kövek tengere, minden évszakban más arcát mutatva. Én februárban jártam ott, ezért nincs lomb a fákon, de ebből is látszik, ezt a gyönyörű természeti látványosságot bármikor meglátogathatjuk, télen-nyáron érdekes, és érdemes túrázni a környéken.

És elérkeztünk a Kőtenger másik végére, itt is ki van táblázva és a turista jelzések is mutatják az irányt. Itt található a kis parkoló, ahol egészen közel tudunk parkolni a látnivalóhoz.

Szőlőkkel szegélyezett széles földút vezet vissza Szentbékkálla faluba, a kálvária és a kőkereszt kb. 500 méter.

És visszaértünk oda, ahonnan elindultunk. A képen is látható, hogy itt is letehetjük az autónkat. Így kicsit hosszabb lesz a séta, de nagyon kellemes túra csinálható, nem hosszú és nincsenek benne nagy szintkülönbségek.

Ezek után még túrázhatunk tovább is, mert Szentbékkálla túlsó oldalán magasodik a Fekete-hegy, ahova a kék jelzést követve könnyen felmászhatunk, megcsodálhatjuk a bazaltorgonákat a Keleményes kőnél, és az Eötvös kilátóból gyönyörködhetünk a Balaton és a tanúhegyek látványában.

Remélem kedvet kaptatok, hogy megnézzétek ezt a Balaton-felvidéki csodát, és ha erre jártok, vagy a Balaton északi partján töltitek a szabadságot, elugrotok Szentbékkállára egy kis túrázásra. Ráadásul itt van nem messze a Csobánc hegy és a tetején a vár, a Szent György hegy a monumentális bazaltorgonáival, a Tóti hegy a lenyűgöző, 360 fokos körpanorámájával, a félig elbányászott Hegyestű, meg persze a Badacsony, a Balaton, és a Káli medence tengernyi látnivalóval.

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.

Az információk egy része a wikipedia oldalairól, az akovekmeselnek.hu oldalról és a kihelyezett táblákról származik.