Graz sétáló utcáján van egy különleges gyűjtemény, ahol elképzelhetetlen mennyiségű fegyvert és páncélt őriznek. A Tartományi Székház mellett áll a Tartományi Fegyvertár négy emeletes épülete, ahol minden emelet teljesen tele van különféle fegyverekkel. Ez a világ legnagyobb történelmi fegyvergyűjteménye! Annak is érdekes ez, aki nem vonzódik a fegyverek iránt, mert szerintem itt mindenkinek leesik az álla. Aki viszont szereti a történelmet és a fegyvereket, azoknak kötelező látnivaló. Sosem gondoltam, hogy egy fegyvertárról szuperlatívuszokban fogok beszélni, de ez egy ilyen hely. Szuper! Mutatok egy kis ízelítőt, aztán majd nézzétek meg élőben is, mert érdemes!
Vagy láttátok már?
Hol található? Ausztriában, Stájerországban, Graz óvárosában, a sétálóutcán, ahol csak a villamos jár. Hivatalos címe: Herrenstrasse 16. Térképen ITT.
A tartományi székház épülete is igen impozáns, mellette találhat a Landeszeughaus. A bejárat két oldalán a háború istene Mars és Minerva szobra látható. A kapu fölött van a stájer felségjel a párduc, és a fegyvertár építésében résztvevő öt kirendelt címere.
A földszinten találjuk a pénztárat, kulturált mosdókat és egy csomagmegőrzőt, mert a fegyvertárba hátizsákkal, táskával nem szabad bemenni.
A fegyverekhez hosszú lépcsősor vezet, de a múzeum akadálymentes, lifttel is fel lehet menni.
A páncél és fegyvertárat először 1882-ben nyitották meg a nagyközönség számára és a János főherceg által alapított Joanneumhoz való csatlakozásával végül a 19. század vége felé véglegesen múzeummá nyilvánították. Ma a Landeszeughaus a világ legnagyobb fennmaradt történelmi fegyvertárának számít. A mintegy 32 000 kiállítási tárgy egy konfliktusokban gazdag időszakról tanúskodik, az ország történelmének emlékműve.
Az itt található elképesztő mennyiségű fegyverek gyűjteményén német szigorral kialakított fagerendás-fapadlós kialakítású hosszú folyosók vezetik végig az érdeklődőt.
Az első emeleten elsősorban 16., 17., és 18. századi lőfegyvereket tároltak. Tüzérségi fegyvereket, ágyúkat, mozsárágyúkat, amiket az erődítmények megvédésére használtak.
A 18. század végén a francia csapatok Graz-ot is megszállták. Hogy ne férjenek hozzá a fegyverarzenálhoz, az ágyúk többségét a mai Szerbiába vitték. Mivel később ott eladták őket, így az eredeti készletből csak néhány darab maradt meg a fegyvertárban.
A fegyvertárat Graz stratégiai jelentősége miatt létesítették a betörő török, magyar és erdélyi rajtaütések ellenében. A háborús időkben a város polgárai itt vették fel hadifelszerelésüket, majd békeidőben ide is szolgáltatták vissza.
A stájer rendek 1642 és 1647 között, Antonio Solar tervei szerint építették fel a tartományi fegyvertárat. Ettől kezdve fegyverraktárként az volt a Habsburg birodalom délkeleti részének legfontosabb felszerelési központja. Aztán a 18. században a fegyveres konfliktusok csökkenésével a fegyvertár elvesztette jelentőségét. De amikor Mária Terézia egy reform során úgy döntött, hogy központosítja a hadsereget és bezáratja a grazi fegyvertárat, a rendek kijárták, hogy a tartomány történelmének emlékeként mégis fennmaradhasson.
A páncélsisakokat, hogy máshol ne foglaljanak sok helyet, a mennyezet gerendáira akasztották fel. A sisakok típusa és alakja folyamatosan változott a fegyvertechnika fejlődésével. A lovasoknak volt teljesen zárt rostélyos sisakja is, de a gyalogosok másféle sisakot viseltek.
Lenyűgöző fegyverkollekciót láthatunk itt, évszázadok óta változatlan formában.
A hadi felszerelés betárolására és szállítására két felvonókötelet használtak, amelyeket a fegyvertár tetőzetébe szereltek. Ezekkel voltak mozgathatók a nagy, fegyverrel megrakott kosarak.
A fegyvertárban tárolt rúdfegyverek nagy része Felső-Ausztriai műhelyekből származik, melyeket kocsikra rakva, több vámszedő helyen keresztül szállították Grazban. Mivel ez alapvető fontosságú szállítmánynak számított a hadviseléshez, a rendek átengedő leveleket kértek a tartományi fejedelemtől a szállítók számára, így kikerülhették a megfizetendő vámokat.
A mintegy 32 000 tárgyból álló gyűjtemény a XVI. század elejétől a XIX. század elejéig használatos egyéni harci eszközök páratlan tárháza. A fegyverek beszerzéséért, tárolásáért és kiadásáért az úgynevezett fegyverőr volt a felelős. A kiállított mérlegekkel a fegyverőrök lemérték a szállított fegyvereket, a lőport és a golyókat, mivel ezekért nem a darabszám, hanem a súlyuk szerint fizettek.
A muskéta a 16. század végén lett a legfontosabb fegyver a gyalogos katonák számára, megnövekedett hatótávolsága és ütőereje miatt.
A lovasság kisebb, könnyebb lőfegyvereket használt, például pisztolyt és szakállas puskát. Az utóbbi csak egy méter hosszú volt.
A lőfegyverek műszaki továbbfejlődése a gyártás szakosodásához vezetett. Lettek fegyverkovácsok, puskaművesek és puskaagy készítők. A 16. századi számos kisebb magán fegyvergyártóját a 17. században felváltották a Ferlach-i, a Deutschfeistritz-i, Trautenfels-i és a Steyr-i nagyvállalatok.
A vasból készült alkatrészek számára a rozsda jelenti a legnagyobb veszélyt, amit a túl magas páratartalom vagy a tárgyak nem megfelelő érintése okoz. A túl alacsony páratartalom viszont a puskaagyak faanyaga és a bőr számára jelent problémát. A tárgyak lehető legjobb megőrzéséről ma egy három restaurátorból álló csapat gondoskodik.
A második emeleten elsősorban páncélok, pisztolyok, sisakok és mellvértek vannak.
A huszárok könnyű páncélzatú lovasok voltak, akik sűrűn kötött sodronyinget és "rakott páncélt" viseltek. Ennek a páncélnak a mellkas- és hátrésze több vasabroncsból állt, melyeket bőr hevederekkel és szegecsekkel kötöttek össze, hogy a lovas mozgékonysága megmaradjon.
A páncélok készítőjét páncélkovácsnak hívták. Speciális szerszámok segítségével fémlemezből készítették az egyes páncélelemeket, majd bőrhevederekkel és szegecsekkel kötötték össze azokat.
A nehéz lovasok a 17. század közepéig a tartomány lovasságának elitjét alkották. A páncéljuk súlya akár a 25 kg-ot is elérte. A rostélyos sisak, a gallér, a karpáncél, a mell- és hátlap, a sodronyos kesztyű és a térdig érő lábpáncél különleges védelmet is nyújtott.
Számos pisztoly gazdagon díszített, ezek a magasabb rangú tisztek fegyverei voltak. Ezen fegyverek díszei általában szarvasmarha csontokból készültek, berakásokkal. Az ilyen keréklakatos zárral rendelkező fegyverek jellegzetessége a gömb alakú markolat.
A stájerországi rendek különféle ösztönző intézkedésekkel, mint pl. adómentességgel próbálták Graz-ba vonzani a legjobb páncélkovácsokat. Így érkezett Israel Burckhart is Augsburg-ból, de aztán súlyosan eladósodva menekült el végül Graz-ból. Felesége, Regina vitte tovább a műhelyt, annak érdekében, hogy gyártmányaival rendezze férje tartozásait. Sok fennmaradt törzspáncél tőle származik.
Újabb lépcsősor, vajon a következő emeleten mi vár ránk? A harmadik emeleten többnyire német műhelyekből származó páncélzatok találhatók.
A birodalmi rendek készek voltak Belső-Ausztriának pénzügyi támogatást nyújtani az oszmán birodalommal való konfliktusaiban, de azzal a feltétellel, hogy a szükséges felszereléseket német fegyverközpontokból kell megvásárolni. Ezért a 16. század második felében élénk kereskedelmi kapcsolat alakult ki Augsburggal, Nürnberggel és Suhllal.
A fegyvertárakat a korai újkorban speciális épülettípusként alakították ki, melyeknek funkcionális architektúrája volt. Kezdetben csak lövegeket, később az összes fegyvert és páncélt ilyen épületekben raktározták. A nehéz fegyvereket és tartozékokat mindig a földszinten tárolták, míg a gyalogság és a lovasság felszereléseit a felső emeleteken, polcokon, puskatartókon, a mennyezeten és a falakon tárolták - ezzel igyekeztek a tereket maximálisan kihasználni.
Mindent a szemnek, semmit a kéznek! A gyönyörű kiállítási tárgyakhoz természetesen tilos hozzányúlni, mert egy puszta érintéssel is tönkre tehetjük őket.
Vannak csodálatos mintázattal ellátott páncélok is.
Számos páncélon és sisakon találhatóak horpadások, melyek lövés-vizsgálatra vezethetők vissza. A páncél minőségének ellenőrzése érdekében a fegyvertárba szállított páncélok sorozatából egyes darabokat kiválasztottak és 10-12 méterről pisztolyokkal lőttek rájuk. Ha a golyók nem hatoltak át a tesztelt páncélokon, akkor a teljes sorozatot megvásárolták.
Néhány páncélon a dél-német fegyverközpontok, Nürnberg és Augsburg pecsétnyomai láthatóak. Ezek a jelzések kötelező érvényű minőségbiztosítéknak számítottak, ami helyettesítette a lövés-vizsgálatot.
A páncélok viszonylag kis méretet azzal magyarázható, hogy átlagosan 160-165 cm testmagassághoz készültek.
A kifejezetten lovak számára készített páncélok nagyon értékesek. Karl Graf von Stubenberg ez a kereken 42 kg súlyú lópáncélt 1814-ben adományozta a városnak. A páncélt Konrad Seusenhofer, innsbrucki páncélkovácsnak, a díszítéseket pedig Daniel Hopfer, augsburgi maró-művésznek tulajdonítják.
A negyedik emeleten szöges buzogányok, alabárdok és kardok várnak ránk. Meg persze tovább páncélok és kerek pajzsok.
A lőfegyverek megjelenése előtt a hadviselésben a kézi erőn alapuló rúd- és szúró-vágófegyverek uralkodtak. Míg a rúdfegyverek, például az alabárd, a lándzsa vagy a szöges buzogány hosszú ideig a gyalogosok legfőbb fegyvereinek számítottak, addig a lovasok elsősorban kardokat és szablyákat használtak.
A kézipisztolyok átütő erejének növekedésével a rúdfegyverek fokozatosan eltűntek a hadviselésből, ám reprezentatív elemekként - például az őrség fegyvereiként - megmaradtak a használatban. Ugyanez vonatkozott a kézi szúró- vagy vágófegyverekre, a kardokra is, melyek a 19. században főként a császári és királyi birodalmi köztisztviselők rangjelzésévé váltak.
Műemlékvédelem miatt a kiállításon sehol nem találunk címkéket, feliratokat, de vannak nyomtatott brossúrák (magyar nyelven is), illetve ezek letölthetőek a netről, valamint audioguide is van.
A gazdagon maratott díszek ezeken a rúdfegyvereken a használójuk társadalmi helyzetére utaltak.
A kardoknak két, egymásnak ellentmondó követelményt kellett teljesíteni: a pengéknek keménynek kellett lenniük, hogy ne tompuljanak el túl gyorsan, viszont rugalmasnak is, ami megakadályozza, hogy eltörjenek. A titkok tudói a pengekovácsok voltak, akiknek a mesterjelei még ma is láthatóak a fegyvertárban kiállított minden kardon, szablyán és szúró-vágófegyveren.
Nyitvatartás:
- vezetés nélkül április 1-től október 31-ig keddtől vasárnapig és ünnepnapokon 10 és 18 óra között
- csak vezetéssel november 1-től március 31-ig keddtől vasárnapig és ünnepnapokon 11 és 14 órakor német vezetéssel, 12:30-kor angol nyelvű vezetéssel
A tárlatvezetés díja + 3 Euro és kb. 1 óra hosszú.
Belépő árak (2023):
csak a fegyvertárba:
- felnőtt 11 Euro
- diák (19 és 26 év között) 4,50 euro
- nyugdíjas 10 Euro
- 19 év alatt ingyenes!
24 vagy 48 órás jegy, amivel a Joanneum összes graz-i és stájerországi múzeuma és kiállítási helye (14 db) látogatható:
- felnőtt 17 / 22 Euro
- diák 7 / 9 euro
- nyugdíjas 15 / 20 Euro
Csoportoknak 12 főtől van kedvezményes jegy, melynek ára megegyezik a nyugdíjas jeggyel.
Remélem kedvet kaptatok ehhez a lenyűgöző és a világon egyedülálló látványosságnak a felkereséséhez. Persze Graz-ban rengeteg más látnivaló van még a csodás barokk óvároson és a híres óratoronynak helyet adó várhegyen kívül is. Gyönyörű az Eggenberg kastély és klassz múzeum a természettudományos is. "Csodák palotája" is van, ahol fizikai, kémiai, biológiai érdekességekkel találkozhatunk, de ahhoz nem árt tudni németül. A túrázáshoz viszont nem kell nyelvismeret, és a város könyéke tele van nagyon klassz helyekkel. Stájerország Ausztria zöld szíve, így rengeteg lehetőség van - barlangok (pl. Lurgrotte), szurdokok (pl. Medve), várak (pl. Riegersburg) hegyek (pl. a Dachstein), túrautak, tanösvények, kisvonatok (pl. Murtalbahn) folyók, csodás városok (pl. Mariazell), vízesések (pl. Palfau-nál) és tavak (pl. Grünersee). Meg szuper múzeumok! Mert múzeumba menni jó! :-)
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!
Az információk nagy része a fegyvertár magyar nyelvű kiadványából, valamint a wikipedia oldalairól és a kirandulastippek.hu oldalról származik.
Utolsó kommentek