kiránduló

Stájerország gyönyörű környezetben fekvő zöld tava a Grüner See. Régóta tervezgettem, hogy élőben is megnézzem ezt a csodát, végre sikerült. Nincs messze Magyarországtól, autópályán könnyen megközelíthető, bár egy elég eldugott helyen van. De megéri a kitérő, mert a magas, még nyár elején is hósapkás hegyek között megbújó tó körüli séta kivasalja az idegeket, nyugtatólag hat, miközben feltölt energiával. Ha az A9-es autópályán, vagy az S6-os gyorsforgalmin mentek, ugorjatok be egy sétára. Mutatom milyen!

Hol található? Ausztriában, Stájerországban, Graz-tól északra, Tragöß-Oberort mellett. Térképen ITT.

Megközelíthető a Bruck an der Mur és Kapfenberg között útról lekanyarodva, és még cirka 25 km-t autózva a hegyek között. Viszont már Bruck an der Mur mellett is ki van táblázva, a nagy Tragöß felirat alatt ott van a Grüner See is. Itt kell elfordulni, majd végig követni a Grüner See táblákat.

Az út végén (hiszen ez végül egy hosszú zsákutca) egy hatalmas parkoló van. A kis házban kulturált mosdó található, mellette pedig turistainformációs iroda.

A parkoló fizetős, napi jegy 6 Euro (2021) minden nap, minden járműtípusra. (A parkoló automata nem tud visszaadni, pont annyit kell beledobni, de van egy pénzváltó automata a parkoló melletti épület végében.) Itt ivóvizet is vételezhetünk a túrához.

A tóhoz vezető út a parkoló túlsó végén indul, innen még kb. 1 km a Zöld-tó. Hogy merre kell menni, azt itt is táblák mutatják.

A patak feletti hídon átkelve autópálya minőségű aszfalton sétálhatunk tovább az erdőben. Mivel bent van még egy vendéglő, az oda érkező vendégek amellett is parkolhatnak, így autókra, vagy akár még buszokra is számíthatunk az úton, de azért nem jellemző a forgalom.

Hamarosan egy elágazáshoz érünk. A táblákon látható Grüner See felirat balra mutat, azonban igazából a Zöld-tó egyenesen, az aszfaltcsíkon tovább haladva van. Balra egy másik tavat találunk. A Kreuzteich lenyűgözően szép, annyira, hogy egy külön posztban mutatom be. És itt most nem is tudom mit javasoljak? Mindenképpen menjetek be a fák közé, és nézzétek meg a Kreuzteich-et, de ha előbb azt nézitek meg, akkor lehet, hogy úgy jártok mint én... A kis tó az erdőből csobogó patakokkal, a mindenhonnan folyó vízzel, a vízeséssel és az elképesztő színekkel annyira festői, mesébe illő és bámulatos, hogy az után a Zöld-tó már ... khm, hát... Persze, a Grüner See egy csoda, a maga nemében, és természetesen gyönyörű. De ha javasolhatom, előbb nézzétek meg, sétáljátok körbe a Grüner See-t, majd utána menjetek be a Kreuzteich-hez. Útba esik oda-vissza. És akkor mindkét tó méltó módon ragad meg az emlékezetetekben. :-D

Tehát haladjunk előbb az aszfalton egyenesen, a táblák ellenére a Grüner See arra van.

Az elágazásnál jobbra is találunk egy kis zöld tavat, ez a Pfarrerteich. Érdemes ide is bekukkantani egy pillanatra.

A fenyőkkel körbevett tó szintén nagyon zöld, de ez még nem a Grüner See, ez csak a kistestvére. Vagy ha úgy tetszik az előjáték a nagy Zöld-tóhoz.

Az úton haladva hamarosan meglátjuk a fogadót és a körülötte parkoló autókat. A fogadónak is van parkolója, de az lánccal le van zárva, és csak a fogadó vendégei vehetik igénybe. Bár olvastam olyan leírásokat is, hogy itt is lehet nyugodtan parkolni, hát, én azért inkább a kinti parkolót javaslom.

A fogadó után elágazik az út, a Zöld-tóhoz itt kell letérni. A fák között feltűnő zöld víz már tényleg a Grüner See.

Bár van egy útirányt mutató tábla (Seesteig - azaz tókerülő út jobbra), sikerült nem észrevenni, így egyenesen lementünk a vízhez. Végülis mindegy, hogy melyik irányból kerüljük meg a tavat, talán itt jobbra indulva szebb, vagy legalábbis arra van a szebb rész.

Ha egyenesen lemegyünk a tó partjára és balra indulunk, akkor első ránézésre annyira még nem szép a tó.

Maga a tó egy érdekes természeti jelenség, medre tulajdonképpen egy mélyebben fekvő katlanszerű medence, melyet tavasszal és kora nyáron elönt a hegyekből lezúduló olvadékvíz, és a télen leesett csapadék mennyiségétől függően változik a vízszint is. Általában május-júniusban a legmagasabb, ilyenkor a legmélyebb részen akár a 10 métert is elérheti, majd szép lassan visszahúzódik, végül télre a kiszáradás közelébe kerül. Tavasszal pedig, mint a főnixmadár támad fel, születik újjá, így létrehozva a természet örök körforgását.

Ennek köszönhető az is, hogy a víz felszínén száraz fűcsomók úsznak. Hiszen a meder tulajdonképpen egy rét, rajta gyalogutakkal - ahogy az látszik is a tiszta vízen keresztül.

A téli időszakban a Grüner See leginkább egy nagy rétre hasonlít az erdő közepén. Ám, amikor beköszönt a tavasz, a tó medre megtelik vízzel, és a mezőt ellepi a víz. A tó vize olyannyira tiszta, hogy bárhol lelátni az aljára, akár tíz méterre is. Különleges, zöldeskék színét pedig a fenéken található gyepnek köszönheti.

Márpedig a színe valami egészen elképesztő zöld.

A tó körül körbe indulva erdei ösvényeken mehetünk a hatalmas fenyőfák között. Még szerencse, hogy vannak feljebb is ösvények, hiszen az alsókat elöntötte a víz.

Hát igen, a tó ezen vége nem túl szép. Erre van valami lefolyása is, egy kis patakba csurog tovább a víz, a patak felett pedig kis fahíd ível át. Valószínűleg emiatt jött össze itt a tetején úszó száraz fű. De itt nem szabad feladni, hiszen a tó (állítólag) gyönyörű, menjünk tovább.

A víz mellől ismét a magasabban futó ösvényen tudunk tovább menni, de aztán majd újra leereszkedünk a víz mellé.

Ősszel a zöld völgyben öreg fák, padok, egy kis gyaloghíd és egy alig egy méteres vízszinttel rendelkező tavacska várja a pihenni, relaxálni vágyó természetjárókat. Azonban, amint beköszönt a tavasz, a vidék egy csapásra megváltozik és egy varázslatos víz alatti világgá alakul át a szemünk láttára. A Grüner See addig duzzad a hegyekből alácsorgó olvadt hónak köszönhetően, hogy kristálytiszta vize teljesen elárasztja a vidéket.

A tó körül a hatalmas mészkővonulat, a Hochschwab hegycsoport látható. A Grüner See-t északról közvetlenül a Pribitz (1579 m) meredek, sziklás déli letörése határolja, kissé odébb, északkeletről a Messnerin (1835 m) gigászi sziklatömbje magaslik, délről pedig a Trenchtling (2081 m) hosszúkás hegylánca keretezi.

Ez a csipkés sziklacsoda elvileg a Pribitz.

Miután elsétáltunk a csipkés hegy mellett, egy fenyővel teli félszigethez érünk.

Érdemes ide is bemenni egy kicsit, a fenyőknek pompás illata van.

A félszigeten vannak padok, ahol megpihenve, elmélázva gyönyörködhetünk a tóban, a természet szépségében. Ebből a szögből egészen más a tó színe, innen mintha inkább türkizes-kékes lenne.

Aztán pár lépés után ismét smaragdzöld. Az alján pedig minden szikla, kő és kavics látszik.

A tavaszi hóolvadás idején az egy méteres vízszint kilenc-tíz méterig emelkedik és a tó felülete egészen 40 000 négyzetméteresre növekszik. 

Ashton Kutcher amerikai színész egyszer megosztotta közösségi oldalán az itt készült varázslatos képeket, így meglepően rövid idő alatt, világszerte csodájára jártak a Grüner See-nek, a misztikus, víz alatti Atlantisznak. 

Fürödni a tóban nem lenne túl kellemes a legnagyobb nyári melegben sem, ugyanis épphogy 10 fokig melegszik csak fel a víz.

2016-ig évente 80 búvárnak engedélyezték a merülést a smaragdzöld tóba, de 2016 januárja óta, természetvédelmi okokból teljesen megtiltották a búvárkodást. Ez mondjuk sokat nem változtatott a hely felkapottságán, hiszen búvárkodás ide vagy oda, Ausztria egyik legszebb helyéről beszélünk. A tóról készült leghíresebb és elterjedtebb képeket Marc Henauer természetfotós készítette még 2014-ben, amikor fotósorozatával harmadik díjat nyert a National Geographic fotópályázatán. A fotós így nyilatkozott a merülés után: „Egyszerűen mindent látni a víz alatt. Ott van a pad, a híd, a fák, a bokrok, de még a kis növények is. A víz a türkizkéktől a smaragdzöldig mindenféle árnyalatban csillog. Mikor a völgy elmerül a vízben, olyan tiszta rálátást kap az ember, amilyet szinte csak a Karib-szigetek vizeiben tapasztalni.”

A félsziget után az ösvényen tovább sétálva megkerüljük a kis öblöt, persze itt is a hosszabb úton, hiszen a rövidebbet elöntötte a víz.

A másik partról másik hegy magasodik velünk szemben. És ha jók a fények, akkor a vízen is visszatükröződnek a szürke sziklák.

Hát igen, itt is kerülni kell, még szerencse, hogy mindig van egy út eggyel feljebb is.

2014. október 25-én az osztrák ORF csatorna "9 Plätze - 9 Schätze" című tévéműsorában a Zöld-tavat választották Ausztria legszebb elrejtett helyének. Ennek köszönhetően az egykor csendes, mindentől távol eső kis tó felkapott kirándulóhellyé vált, és - legalábbis 2015-ben - a turisták odaözönléséhez vezetett.

Ami egyrészről nem csoda, hiszen valóban lenyűgöző a Grüner See. Másfelől viszont azért vannak Ausztriának még gyönyörű helyei... Persze kinek a pap, kinek a papné. (Kinek meg a lánya. Esetleg a fia.) :-)

Tókerülés közben egyre újabb és újabb gyönyörű képek tárulnak elénk, és nehéz lesz eldönteni, hogy melyik szögből szebb a tó.

A fotó nem adja vissza az igazi látványt, mert nehéz a nap által bevilágított részeket összehozni az árnyékkal, de élőben tényleg fantasztikus. Ráadásul az egészet látjuk a víz tükrétől a hegyek csúcsáig. (A fotó meg eléggé korlátozott, hiszen csak egy kis szeletet mutat a nagy egészből.)

A keskeny gyalogút mellett padok is vannak, ahol megpihenhetünk. A vízben viszont én nem láttam padokat. Lehet, hogy még magasabb is szokott lenni a vízállás, és akkor ezeket a padokat lepi el a tó vize?

Szemben a félsziget fenyvese, és a sziklákon ott is egy pad. Elmélkedésre, meditálásra szebb helyet keresve sem találnánk. (Csak egy kevésbé forgalmas napot kell kifogni.)

A tó körüli hegyek különleges klímát hoznak létre a völgyben. Mivel a víz nagyon hideg, így a tó körül nyáron is mindig hűvösebb van, mint máshol.

A vízben, a fű között a földön látható világos mészkő és kis mennyiségben szétszórt mészpor hozzájárul a víz alatti világossághoz. A tó így lesz smaragdzölden csillámló. A tó alján lévő talaj legnagyobb részén nincs iszapos föld, ami felkeveredhetne. A vízben ezért rendkívül jól látni, akár 50 méterig is elláthatnánk, ha búvárszemüveggel benézhetnénk.

A széltől védett kis tó felszínén nemnagyon keletkeznek hullámok, így szépen látszik minden tükröződés.

Az ösvényt ugyan elöntötte a víz, de azért még lehet próbálkozni a sziklák között átmászva, egy darabig. Amíg teljesen el nem fogy az út.

Tudom, nehéz elhinni, de ezeken a fotókon tényleg semmilyen utólagos manipuláció nem történt. Nem toltam rá, nem húztam le, és nem használok olyan programokat. A Grüner See-nek valóban ilyen színe van. Nomen est omen.

Aztán ha már elfogyott lent az út, fel kell mászni egy szinttel feljebb, és innen már kisétálhatunk a tó végéhez. Vagy ha erre indultunk, akkor itt már érdemes lemenni a vízpartra, és lent tovább sétálni.

Ha körbeértünk a Zöld-tó körül, akkor már nincs más hátra, mint visszasétálni az aszfalt csíkon, a fenyőerdőn keresztül a parkolóhoz. Vagy még betérni jobbra, a másik tóhoz, a Kreuzteich-hez.

Remélem kedvet kaptatok egy kis kiránduláshoz, és ha Graztól északra autókáztok, betértek egy szemet gyönyörködtető sétára. Mert a Grüner See tényleg gyönyörű és különleges természeti jelenség.

És még lehet fokozni! Hogy hogyan? Arról ITT mesélek Nektek. :-)

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Oda várom a kommenteket, és a saját tapasztalatokat is szívesen olvasom.

Az információk egy része a www.igenyesferfi.hu, a www.kirandulastippek.hu, és a wikipedia oldalairól származik.