Ha azt mondom Riegersburg, sokaknak egy csokoládémanufaktúra jut az eszébe, hiszen a legtöbb utazási iroda az adventi, grazi kirándulás programjába a csokoládé kóstolást is beleteszi. Kár, hogy olyankor a vár már nincs nyitva.
Riegersburgba érdemes inkább olyankor kirándulni, amikor nyitva van a vár, felmászni a kaptatós úton a vulkanikus hegy tetejére, és megnézni ezt a gyönyörű és érdekes várat. Mert tartogat pár meglepetést.
A Riegersburgi vár egyedi és megismételhetetlen. És nemcsak az impozáns megjelenése, a hosszú időkre visszanyúló történelme, a múzeumai és más szabadidős ajánlatai miatt. Riegersburg egyedi az emberek miatt, akik építették, akik itt éltek, szerették és megvédték. És Riegersburg egyedi miattunk, miattatok, azok miatt is, akik az egész világról eljönnek, hogy megnézzék ezt a nagyszerű várat.
Riegersburg egy kedves, kis stájer falucska, hatalmas almáskertekkel körülvéve. A vár már messziről látszik és minden oldalról egészen már arcát mutatja. A bejáratot, a beléptető kaput a templom mellett keressétek.
Hol található? Ausztriában, Stájerországban, Fürstenfeld, Ilz közelében. A rábafüzesi határátkelőtől 35 km-re. Térképen ITT.
A falucskában több helyen közepes méretű, de ingyenes parkolók találhatók, melyeket táblák jeleznek.
A vár körül túrautak is vannak, a falu központjában egy nagy térképen tekinthetjük át a lehetőségeket.
Sőt, a várba történő feljutás is több módon lehetséges.
A legkönnyebb az egyik parkoló mellől induló üveglift. Persze ennek ára van, felfelé 4 Euro, lefelé 2 Euro. A lift közvetlenül a várkapuhoz visz fel.
A legnehezebb a klettersteig, azaz vasalt út. A Leopold Klettersteig 170 méter, a nehezebb alternatíva 60 méter, és az új Heinrich Klettersteig 190 méter hosszú.
És a köztes megoldás a gyalogút, mely 6 kapun keresztül vezet fel a várhoz. Elég meredek és rossz az út, de kb. 20 perc alatt fel lehet érni rajta.
A beléptető kapu után mindjárt egy másik, régi kapu következik.
A Riegersburg körüli területeken már néhány évezredre visszamenőleg is megtalálták az emberi letelepedés nyomait. Egy nagy település lehetett itt már az időszámításunk előtti 9. századtól.
Időszámításunk szerint 476-ig a Római Birodalom része volt a terület, a 3. és a 9. században bajorok telepedtek meg a környéken, a majd a hunok foglalták el keletről.
A vár története 1122-ben kezdődött. Az első ismert lovag, aki itt élt Rudiger von Hohenberg volt. A várat a 482 méter magas bazaltsziklára építették a 12. században és magát a sziklát is felhasználták a kastély falainak építéséhez.
És a nagy kapukra mindig tettek egy kis ajtót, hogy a gyalogosok előtt ne kelljen az egész kaput kinyitni. :)
Az eltelt évszázadok alatt számos alkalommal tulajdonosváltás és átépítés történt a váron. 1415-ben a Walseer család hűbérbirtoka lett.
A 17. században a törökök rendszeresen vívtak harcokat a közelben a magyar seregekkel. A vár ebben az időben akár több ezer embernek is menedéket nyújtott.
Felfelé, a sziklán vezető út jól mutatja a régi korok lenyomatát. Például azt, hogy régen lovaskocsival is feljártak a várba. Lefelé valószínűleg megkötötték a kerekeket, így az mély vályút szántott a szikába.
Az egyik leglátványosabb átalakítást Katharina Elisabeth von Wechsler (férjezett nevén Katharina Elisabeth Freifrau von Galler) bárónőnek köszönheti az épület. 1637 és 1653 között az ország legnagyobb és legerősebb végvárát építtette fel az erős alapokra. Közel három kilométernyi fallal (benne számos lőréssel) vette körül, 7 kaput építtetett, 2 árkot alakíttatott ki körülötte és összesen 108 szobát számlált az átalakítás után a kastély.
Katharina Elisabeth von Wechsler három alkalommal ment férjhez, egy lánya született, aki a Purgstall családba ment férjhez, ők vették át a vár ügyeinek intézését is. A Purgstall család 1800 körül halt ki.
Felfelé haladva újabb és újabb kapukon mehetünk át, és ahogy haladunk felfelé egyre szebb kilátás tárul elénk a várfal fölött, vagy a lőréseken át.
A falu mellett tavak is találhatók, az egyik nyáron fürdésre is alkalmas.
A környező lankás dombokon pedig rengeteg gyümölcsös kert, főleg almafák nőnek, és hoznak gyönyörű piros terméseket.
1822-ben Johann Josef von Liechtenstein vásárolta meg a várat, azóta is a család tulajdonában van.
A várudvaron solymász bemutató is várja az érdeklődőket.
Ahhoz, hogy megtudjuk kik is vagyunk, meg kell ismernünk a múltat, a korábbi időket. Riegersburg a hosszú időkre visszanyúló történelmével, a múzeumain keresztül pont ezt a lehetőséget kínálja nekünk. Hogy tanuljunk, hogy érzékeljük és megértsük a múltat.
A várfal mellé ér fel a lift is. Hatalmas acélszerkezet van a sziklákhoz és a várfalhoz építve.
A várárok felett híd vezet át, és az utolsó kapu már a tényleg a várba vezet.
Azért még van egy kis külső udvar is, ahonnan egy újabb kapun át jutunk a belső udvarokra.
A falon nagy rajzon nézhetjük át a vár kapuit és felépítését.
Majd az ajándékbolton áthaladva érjük el a múzeumokat.
Itt újabb beléptető kapu van. Aki csak "sétáló" jegyet vásárolt, az az ajándékboltig mehet fel. Onnantól szükséges a várbelépő is.
A boszorkányos tárlaton bemutatják a boszorkányperek tárgyalótermét, ahol a feldbachi boszorkányper zajlott 1673 és 75 között. Stájerország legnagyobb boszorkánypere volt ez. Kb. 95 férfit és nőt vádoltak meg jégeső okozásával 9 km-re a vártól a feldbachi tartományi bíróságon. A vizsgálóbíró Gróf Purgstall volt, Katharina Elisabeth von Wechsler várúrnő veje.
A boszorkányokat és varázslókat jobbára máglyán égették el, még azokat is, akiket egyéb módon küldtek át a másvilágra.
A vár termeiben bemutatják a törvényesen megengedett kínzóeszközöket és kivégzési módokat is. Ilyen például pellengérre állítás, a lefejezés, a felnégyelés, a kerékbe törés - amelyek az osztrák jogrendben egészen a 18. század második feléig használatban voltak. Magyarországon Könyves Kálmán király fél évezreddel korábban nyilvánvalóvá tette, hogy boszorkányok nincsenek.
A boszorkánykertben mérgező és gyógynövényeket is megismerhetünk. Az emberek azt hitték, hogy a boszorkányok bizonyos kenőcsöket gyártanak, és azok segítségével tudnak seprűnyélen, vagy más tárgyakon repülni. :)
A várudvaron díszes kút is van.
A fegyvermúzeum 400 év hadtörténetét mutatja be a régióra vonatkozóan.
Az itt kiállított fegyvergyűjtemény páncéljai, szablyák és kardok, különböző vágó- és szúrófegyverek, puskák és pisztolyok, mind a vár fegyvertárában és raktáraiban voltak korábban.
A nagyszerű kiállítás egyes tárgyainak megérintése és működtetése nemcsak szabad, hanem ajánlott is.
A fegyverek csoportosítva tekinthetők meg, az első teremben a vágó és szúrófegyverek, a másodikban a csatában szükséges puskák és díszfegyverek, hírlövő ágyú, és kardok, szablyák vannak kiállítva.
Egy egész termet pedig a mai kor legmodernebb fegyvereinek szenteltek, ahol vadászpuskák, géppisztolyok, légpuskák és sörétes puskák is megtekinthetők.
A vár belső udvara is nagyon szép, érdemes itt is nézelődni egy picit.
A vármúzeum egy díszes ajtón és sok lépcsőn keresztül érhető el. A lépcsősor egyenesen a második emeletre vezet. A 16 terem a vár történelmével ismerteti meg a látogatót.
A vár termeiben betekinthetünk a vár úrnőjének, Elisabeth Katharina von Galler bárónő életébe, aki erős kezű asszony volt, egy konvencionális, patriarchális társadalomban állt helyt, amit sokan nem néztek jó szemmel.
A főúri lakrész 1600 körül épült. Gallerin a baldachinos ágya és gyaloghintója is megtekinthető.
A hercegnő három alkalommal ment férjhez, férjeinek külön szobát szenteltek a kiállítás berendezői. A portrék első és második férjét ábrázolják. Gallerin kétszer megözvegyült, a harmadik, mintegy 30 évvel fiatalabb férjétől pedig elvált. Levelezésük egészen különleges módon kerül bemutatásra a szoba falán. (Meg kell nézni hogyan, mindent én sem árulok el.) :)
A lenvászonra festett mennyezeti képeket 1589-ben ismeretlen olasz művészek készítették. A középső kép a 3 párkát, a sors istennőit ábrázolják az életfonallal.
Katharina Paldauf körül különböző legendák szálldosnak. Ő az egyike volt annak a 95 személynek, akiket a szörnyen rossz időjárás, a jégeső előidézésével megvádoltak.
Vele kapcsolatban közismert volt az a legenda, hogy képes volt virágzásnak indítani télen is a növényeket, ezért virágboszorkánynak nevezték.
A Riegersburgi uradalomnak a 17. században mintegy 1500 alattvalója volt, akik többnyire szegényes körülmények között éltek. Dolgozniuk kellett a várúrnak (robot), különböző adókat fizettek, cserébe háború esetén a várba menekülhettek a támadók elől.
A terembe kitett hét tányéron egy heti étrendjüket olvashatjuk. Hétfőn ebédre káposzta és babfélék, vacsorára valamilyen felfújt és savanyú tej. Kedden ebédre káposzta gombóccal (Knödel), vacsorára répák és felfújt. A többi napokon ezek ismétlődtek, majd vasárnap ebédre hús is kerül az asztalra, marhahús káposztával, de a vacsora már ismét csak répák, valami püré és kenyér.
A következő lakószobát egy gyönyörű cserépkályha uralja, melyen Liechtenstein címere látható. A bútorok is a vár eredeti berendezési tárgyai.
A lovagterem Johann von Stadl idejében, 1600-ban épült, 19 méter hosszú, 8 méter széles és 6 méter magas.
A gyönyörű teremben egy tivornya jelenetet rendeztek be. A vár egyik ablaküvegének szövege szerint: "1635. április 6-án kezdődött az ivászat, és 26-ig minden nap alkoholmámor uralkodott."
A lovagterem mennyezetén és reneszánsz stílusú ajtóin gyönyörű faintarziák láthatóak. A sarokban salzburgi csempével kirakott, úgynevezett "két öles" kályha áll, melybe kb. 6 m3 (azaz két öl) fára volt szükség, hogy a terem felmelegedjen.
A fehér, barokk stílusú ebédlőt Gallerin hercegnő építtette 1658-ban. A mennyezeti festmények az eggenbergi udvari festő, Johann M. Otto alkotásai.
A termekben több helyen multimédiás produkciók is láthatók, diavetítés, filmvetítés. Tévéken videofilmek nézhetők, ezek elé leülve egy kicsit pihenni is lehet.
Az ablakokból pedig gyönyörködhetünk a kilátásban.
A várkápolna 1400 körül épült, barokk oltárral, Szent Nikolaus-nak felszentelve.
Akár egész napos kirándulás is tervezhető a várba, mert remek étterem üzemel a várárok mellett, és különböző ragadozó madaras show is megtekinthető a külön erre a célra kialakított területen. Kicsiknek és nagyoknak is lebilincselő látnivaló.
Persze egy fél nap alatt is bejárható a várhegy.
A felfelé út meg-meg állva, kicsit pihenve, nézelődve kb. 25-30 perc a templom mellől a vár bejáratáig.
A vár három kiállításának megtekintési ideje vérmérséklettől függ. Sok szöveg van kiírva németül, de magyar nyelvű leírás is található minden bejárat mellett, ami a termeket és a bennük található látnivalókat tömören összefoglalja. Szerintem a várra kell legalább egy óra.
Lefelé pedig már könnyen gurul az ember, de azért arra is számoljunk legalább 20 percet.
A hegy oldala a római idők óta szőlővel van beültetve. A vulkanikus talaj egészen biztosan különleges bort eredményez. A bor a vártavernában megkóstolható.
Belépőjegy árak (2016):
"Sétáló" jegy (várbelépő nélkül):
- felnőtt: 2 Euro
- nyugdíjas és kedvezményes jegy: 1,50 Euro
- gyerek: 1 Euro
Várbelépő:
- felnőtt: 14,50 Euro
- nyugdíjas és kedvezményes: 12 euro
- gyerek: 8,50 Euro
Várbelépő és solymász bemutató:
- felnőtt: 23,50 Euro
- nyugdíjas és kedvezményes: 20 Euro
- gyerek: 12,50 Euro
Gyerek jegy 6-15 év között váltható. Nyugdíjas jegy 60 év fölött, kedvezményes jegy diákoknak 26 éves korig, újságíróknak, polgári szolgálatosoknak váltható, igazolvánnyal.
Lift árak:
Felfelé (tartalmazza a "sétáló" jegyet is)
- felnőtt: 4 Euro
- nyugdíjas, diák, stb.: 3 Euro
- gyerek: 2,50 Euro
Lefelé:
- felnőtt: 2 Euro
- nyugdíjas, diák és gyerek jegy: 1,50 Euro
Nyitva tartás:
- május elejétől szeptember végéig naponta 9 - 18 óra között (a pénztár 17 órakor zár)
- áprilisban és októberben naponta 10 - 18 óra között (a pénztár 17 órakor zár)
- 2016-ban még nyitva lesznek november 1-én és 2-án, 11 és 16 óra között (a pénztár 15 órakor zár)
A vár vezetéssel is látogatható. Rendszeres vezetések július elejétől augusztus végéig indulnak naponta, ezen kívül csak vasárnap és ünnepnapokon. A vezetés ára felnőtteknek egységesen 2,50 Euro, gyerekeknek 1,50 Euro.
Vezetés indul a vármúzeumban 10:00, 12:30 és 15:00 órakor, a vezetés hossza kb. 1 óra. A boszorkánymúzeumba 11:00 és 13:30 órakor, ez is kb. 1 óra. A fegyvermúzeumba csak külön kérésre van vezetés csoportoknak.
Ha erre jártok, szakítsatok pár órát erre a csodaszép várra, hisz a határ és Graz közötti főútvonaltól mindössze 10 km-re található. Nem nagy kitérő, de megéri kerülni kicsit.
A vár tulajdonosa a Liechtensteini nagyherceg, figyelmetekbe ajánlom a család ősi várát (Burg Liechtenstein), mely szintén Ausztriában található, Bécs alatt.
És ha más várak is érdekelnek benneteket, ajánlhatom még a szintén a magyar határhoz közeli Fraknói várat, ahol nagyon klassz történelmi utazáson vehetünk részt kedves és humoros magyar idegenvezetőkkel, valamint a 14 kapun keresztül megközelíthető, karintiai Hochosterwitz várat.
Szlovéniában is vannak érdekes várak, mint a magas sziklán álló Bledi vár, valamint a szikla oldalához és egy barlangrendszerhez épült Predjamai lovagvár.
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Az információk kisebbik része a wikipedia-ról, nagyobbik része pedig a vár saját honlapjáról, valamint a várban beszerzett magyar leírásokból származik.
Utolsó kommentek