Mariazell messze földön híres zarándokhely, Közép-Európa legjelentősebb Mária-kegyhelye, évszázadok óta látogatják a zarándokok a csodatévő Szűzanya segítségében bízva. Ma évente kb. egymillió zarándok keresi fel a csupán 1500 lakosú várost.
De Mariazell azért nem csak és kizárólag a zarándoklatról, a templomról szól. Van itt még más látnivaló is, nem is kevés! A magas hegyek között megbújó városka kedvez mind az épített környezetet, a városokat, mind a természetet, a kirándulást szeretőknek.
Hol található? Ausztriában, Alsó-Ausztria és Stájerország határán, az Északi Mészkő-Alpokban, a Bürgeralpe lábánál, térképen ITT.
A város több völgy találkozásánál fekszik, ezért minden irányból csak kisebb-nagyobb hágókon keresztül lehet megközelíteni.
A város alapítási napjaként egy IV. Adorján pápától származó oklevél alapján 1157. december 21-ét tartják számon. A Cell név legelőször II. Frigyes osztrák herceg 1243-as oklevelében bukkan fel, amelyben St. Lambrecht apátjának szabad rendelkezést biztosított a Cell környéki só- és ércbevételek fölött. 1344-ben kapta meg a település a vásárjogot, amelynek alapján a polgárok kereskedhettek és vásárokat tarthattak.
A mostani főtér és a három főbb utca is ebben az időben alakult ki a ma is látható formájában.
Mariazellben császárok és királyok nyomában is járhatunk.
1679-ben I. Leopold császár Mariazellbe látogatott, ám kíséretének egy tagja behurcolta a városba a pestist, amelynek 156-an estek áldozatul. 1736-ban a frissen férjhez ment Mária Terézia, Lotaringiai Ferenc herceggel együtt felkereste Mariazellt, majd 1742-ben érckitermelési jogot adott az apátnak, továbbá engedélyezte egy vasmű építését és üzemeltetését. 1837-ben Mariazellbe látogatott I. Ferdinánd császár, majd a fennállás 700 éves évfordulóján I. Ferenc József császár hitvesével, Erzsébettel. 1910-ben már harmadik (és egyben utolsó) alkalommal látogatott ide Ferenc József, majd 1911-ben a későbbi utolsó császár Károly főherceg és hitvese Zita hercegnő járt itt.
Mariazell a tűzvészek városa is. A történelem során nagyon sokszor lett a város a tűz martaléka.
A törökök 1420-ban jöttek először Mariazellbe, és felgyújtották a házakat és a már meglévő templomot is. 1474-ben ismét tűzvész pusztított, majd 1532-ben visszatértek a törökök és ismét felgyújtották a házakat. 1798-ban és 1800-ban is hatalmas tűzvész pusztított, de a település történetének legnagyobb tűzvésze 1827-ben következett be, ami szinte mindent lángba borított, a templom is nagy károkat szenvedett. Szerencsére azóta megkímélte az tűz a várost, és 1874-ben megalapították a tűzoltóságot is.
1849-ben alapították az első csendőrőrsöt, 1856-ban építették meg a Bürgeralpe-n az első fa kilátót, 1892-ben készült el az elektromos művek, amely Mariazell áramellátását biztosította és 1896-ban építették meg az első általános vízvezetéket.
Persze azért a városka legfőbb, és több millió látogatót vonzó látványossága a bazilika. Kezdjük ezzel. A templom eredetét pedig több legenda is övezi.
1157. december 21-én este érkezett meg a környékre egy Magnus nevű bencés szerzetes St. Lambrechtből, hogy az itt élők lelkipásztora legyen. Magnus magával hozta fából faragott, kedves Mária-szobrát is. Ám az utat egy helyen hatalmas szikla zárta el, amelytől nem tudott tovább menni. A szerzetes a Szűzanyához fordult segítségért, imája meghallgatásra talált és a szikla kettéhasadt. (Magnus sziklájához jelölt turistaút vezet a városból.) Megérkezvén a szobrot egy farönkre tette és kis fakápolnát épített köré, mely hamarosan a környék hitéletének központjává vált.
Egy másik legenda szerint Henrik, Morvaország őrgrófja és felesége olyan súlyos köszvényben szenvedtek, hogy már az ágyból sem tudtak felkelni. Egy éjjel álmukban Szent Vencel azt mondta nekik, hogy bízzanak a Szűzanyában és egészségük visszanyerése után zarándokoljanak el hozzá Mariazellbe, ahol hálájuk jeléül emeljenek templomot. Így is tettek, gyógyulásuk után elrendelték a templom megépítését. (A legendában szereplő Henrik 1179 és 1222 között élt, valószínűleg I. Ottokár király testvére volt.)
És egy magyar vonatkozású legenda szerint I. Lajos magyar király ellen a tatárok 200 ezer fős sereggel vonultak fel, akikkel szemben a 20 ezer fős sereg helyzete kilátástalan volt. Lajos ekkor az oltárán tartott Szűzanya kép előtt a magyarok védőasszonyához fordult imájával, hogy a nagy szükségben ne hagyja el Magyarországot. Ezután egy álomban megjelent a Boldogasszony aki támogatásáról biztosította, azzal hogy győzelem esetén menjen Zellbe és építsen egy templomot, ahol elhelyezi a képet. Felébredvén a mellén találta azt a Mária-képet, amelyet rendesen egy kis oltáron tartott. Ezt égi jelnek tekintve vonult a harcba, ahol hatalmas győzelmet aratott a tatárok felett. Ezután seregével együtt felkereste Mariazellt, ahol hálája jeléül a templomot építtetett és oda ajándékozta az arannyal és drágakövekkel díszített képet és sok más értékes, a címerével ellátott kincset. A kép a mai napig a templom egyik legfontosabb kincse.
A bazilika másik legfontosabb kincse a Máriát és a kis Jézust ábrázoló kegyszobor, mely 48 cm magas és fából készült. Mária jobb karján tartja a kis Jézust, a baljával egy körtét nyújt a gyermeknek, aki pedig jobbjával egy almát az édesanyjának.
A szobrot díszes ruhába öltöztetik az év három legfontosabb ünnepnapján: Nagypénteken, Mária születésének ünnepén, szeptember 8-án, és a város alapításának napján, december 21-én. Ezeket a drága anyagokból és csipkékből készült ruhákat nemes hölgyek készítették és adományozták a templomnak. A ma látható darabok zömmel a 19-20. századból származnak. A madonna és a kis Jézus koronái is adományok. Általában a Rudnai Sándor hercegprímás által 1821-ben adományozott és X. Piusz pápa által 1908-ban megáldott koronapár látható a kegyszobron.
A bazilika karzatán található a kincstár, ahol a számos fogadalmi ajándék mellett csodás arany kelyhek, monstranciák, ereklyetartók valamint festmények, miseruhák stb. láthatók. A számos magyar vonatkozású tárgy közül külön említést érdemel a Nagy Lajos által ajándékozott Madonna-kép és Mátyás király ajándéka egy arany-ezüst oltár. A kincstár pénztárosa állítólag remekül beszél magyarul.
Zarándokok már a 12. századtól érkeztek Mariazellbe, de a létszámuk az 1330-as évektől nőtt meg. A hely népszerűsége egészen II. József zarándoklatokat megtiltó rendeletéig növekedett és a tiltás feloldása után újra töretlenül nőtt napjainkig, amikor évente kb. egymillió búcsújáró keresi fel a várost. Egyes becslések szerint közülük minden hatodik gyalogosan érkezik. A tradicionális zarándokútvonalakat
A bazilika mögött gyertyás "barlang" található, ahol gyertyát gyújthatunk szeretteinkért.
És rengeteg márványtábla fedi a falakat különféle nyelvű üzenetekkel, melyeket hálából készíttettek a hívők. Velük már megtörtén a csoda! :)
A Heiligenbrunn (szent forrás) kápolna sincs messze a bazilikától. Anton Stroz St. Lambrecht-i apát építtette 1711-ben. Vizének szembajt enyhítő hatást tulajdonítanak. A barokk oltáron lévő 15. századból származó szobor a trónon ülő Madonnát ábrázolja gyermekével, polychrom fafaragással körülvéve. A gyógyító forrásvíz kannákból csordogál, melyeket angyalok tartanak a kőmedencék fölé.
A klasszikus oromzattal díszített kapun léphetünk be a négyszögű templomba. A mennyezeti freskó közepén a Szentlélek lebeg a vizek fölött. Valamennyi jelenet a gyógyító erejű forrásra utal: Mózes vizet fakaszt a sziklából; Jézus Jákob kútjánál; a szír Námán megfürdik a Jordánban; a vakon született meggyógyul a Silóé tavánál.
A városka főterén már a középkorban is egy tucat kegytárgy bolt szolgálta ki a zarándokok igényeit. Így van ez ma is, boltocskák hosszú sora mellett sétálhatunk át a főtér másik oldalára.
És mi van a főtér másik oldalán?
A városban számos kisvállalkozás működik, ahol hagyományos termékeket, használati tárgyakat készítenek. Közülük az egyik leghíresebb a likőrüzem, ahol tradicionális recept alapján, 33 különböző gyógynövényből készítik a gyomorkeserűt.
A másik legismertebb mariazelli termék a Pirker mézeskalács. A sütöde 300 éves múltra tekint vissza, a zarándokok már akkor is mézeskalácsot vittek magukkal a hosszú útra. Érdemes betérni a gyönyörű és illatos boltjukba.
Mindkét üzem vezetéssel látogatható is.
Az egyik utca házai között bújik meg a Bürgeralpe zöld tetejére, 1254 méteres magasságba repítő nagy-kabinos felvonó. (Ezt a nagy-kabinos felvonót elbontották, és újat építenek helyette, mely előreláthatólag 2019. decemberében nyit. Az alsó állomás azonban nem biztos, hogy itt lesz.)
A kabinos felvonót 1928-ban építették. A 24 fős kabinok 5 perc alatt repítenek 828 méterről 1254 méterre bennünket.
A kabinokból csodálatos kilátás tárul elénk Mariazellre, és a hatalmas bazilika is eltörpül felülről nézve.
Fent a hegyen nyáron kirándulni, télen síelni lehet. Sőt szánkópályával is várják a téli sportok szerelmeseit.
De nyáron is több "látnivalót" kínál a hegy, a fantasztikus, lélegzetelállító kilátáson kívül. Van például egy karcsú kilátótorony, ahonnan még szebb, teljes, 360 fokos panorámában gyönyörködhetünk.
Egy nagy, érdekes fa-élményvilág is van, mely a favágók életét, a fához kapcsolódó tevékenységeket, gépeket és felhasználási lehetőségeket ismerteti meg a látogatókkal (főleg a gyerekekkel) játékos formában. A parkon belül patakok csordogálnak, és van két tó, melyek körül kisvonatozni is lehet.
Meg vannak persze Hütték, vendéglők, ahol hideg italokkal és meleg ételekkel várják az éhes-szomjas turistákat.
Nyáron a bokrok alatt pihennek a hóágyúk, és a sífelvonó libegő sem jár sajnos.
Viszont rá lehet látni a szomszéd hegyre, a Gemeidealpe csúcsára, tövében kéklik az Erlaufsee és Mitterbach falucska. Azon a hegyen viszont jár a libegő nyáron, és más meglepetések is vannak. :)
A templom mellől indul egy út fel a kálváriahegyre. Ott található egy magánháznál egy egyedülálló betlehem is, mely 12 újtestamentumi jelenetet ábrázol összesen 130 mozgó figurával.
Mariazell nemcsak autóval megközelíthető, hanem vonattal is. Azzal a keskeny nyomtávú vonattal, mely St. Pöltenbe, Alsó-Ausztria tartományi fővárosába jár. A 85 km hosszú vasútvonal változatos tájakon halad, tavak mellett, alagutakon keresztül.
A vasútállomáson látható a világ legrégebbi gőzvillamosa. A korhűen helyreállított kocsik a 19. század hangulatát idézik. Nyári hétvégéken az Erlaufseehez utazhatnak a turisták a korhű gőzmozdony vontatta vonatokon.
Sőt, átvág az osztrák Grand-Canyonnak is hívott Ötscher hegységen, elhalad Ausztria legnagyobb szurdoka, az Ötschergraben mellett.
Mariazell megközelíthető kisrepülővel is, hiszen a város mellett egy betonozott pályás kis repülőteret is találhatunk. A hegyek közötti leszállópálya megközelítése kicsit kihívás a pilótáknak.
Tehát Mariazell nemcsak a zarándokoknak ajánlható, hanem az egész család talál itt kedvére való látnivalót több napra is. Főleg ha hozzávesszük a környéket is. Például a Mitterbach település mellől induló libegőt és túrázási lehetőségeket a Gemeindealpe területén, illetve Ausztria legnagyobb szurdokvölgyét az Ötschergrabent.
És ha szeretitek a városokat, figyelmetekbe ajánlom még Ausztriában Murau-t a fa városát, Bad Ischl-t a császár nyaralóhelyét, Hallstatt-ot a só városát, és Schladmingot, ami nyáron egy kis ékszerdoboz.
Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Az információk a wikipedia oldalairól származtak.
És a végén, ha van még valaki, aki eljutott idáig, engedjetek meg egy személyes történetet.
Pár éve édesanyámnál tüdőrákot diagnosztizáltak és komoly műtét várt rá. 76 éves volt, és a műtét kockázatos. Elvittem Mariazellbe, akkor készültek ezek a gyönyörű, napsütéses fotók. Ő is a Szűzanya segítségében bízva imádkozott a bazilikában. Csoda-e vagy nem, a műtét remekül sikerült, semmi más kiegészítő terápiára nem volt szükség, édesanyám gyógyultnak mondható a tüdőrákból. Ma 79 éves, és kimenne a világból, annyi ereje van. :) Köszönjük Mariazell! Próbáljátok ki Ti is!
Utolsó kommentek