A Baradla-barlang, avagy Aggteleki-cseppkőbarlang hazánk egyik kiemelkedő látványossága. Mindenki ismeri, vagy hallott róla, vagy járt már benne, vagy tervezi, hogy megnézi. A látvány elképesztően fantasztikus, a levegő kristály tiszta, érdemes jó nagyokat sóhajtani. Hol ezért, hol azért. A barlangrendszer ráadásul olyan nagy, hogy több bejáraton, több, különböző hosszúságú túrán járhatjuk be (egy részét). Nem könnyű a választás, de bármelyik vezetésen veszünk részt, mindenképpen jól járunk, hiszen egyik szebb, mint a másik. Én most az aggteleki rövid túrát mutatom meg. Tartsatok velem!
Hol található? Magyarországon, BAZ megyében, Aggtelek vagy Jósvafő település mellett. Térképen ITT.
Ha Aggtelek meg van, ott már jól ki van táblázva. A barlang bejáratával szemben hatalmas, ingyenes, árnyas parkoló van.
Az Aggteleki Nemzeti Park hazánk nemzeti parkjai közül az egyetlen, amelyet elsősorban a felszíni és felszín alatti világ védelmének érdekében hoztak létre 1985-ben. A közel 20 000 hektáros területen 280 darab kisebb-nagyobb barlang található, melyek 1995-ben - a Szlovák-karszt barlangjaival együtt - felkerültek az UNESCO Világörökség listájára.
A parkolónál nagy táblán átnézhetjük az egész barlangrendszert. Három fő-bejárata van: Aggteleknél, Jósvafőnél és a Domica-barlanghoz Szlovákiában.
A földtani értelemben egy egységet képező, ám az államhatárral kettéválasztott területen jelenleg számos különböző keletkezésű és változatos formakincsű barlang található. A Nemzeti Park területén egyaránt megtalálhatóak függőleges barlangok, zsombolyok, pl. a Vecsembükki-zsomboly, mely a karszt legmélyebb barlangja, víznyelőbarlangok, mint a Meteor-barlang, amelyet előre bejelentkezéssel a kalandot kedvelők meglátogathatnak. Forrásbarlangok, mint a Vass Imre- és a Kossuth-barlangok, aktív patakosak, mint a Béke-barlang és időszakosan aktívak. Kristálybarlangok, melyek legjelentősebb képviselője a szakvezetővel látogatható Rákóczi-barlang.
A parkolóból jövet, az út túloldalán aztán szemben találjuk magunkat a több mint 50 méter magas sziklával, melyben a világ egyik legszebb cseppkőbarlangja (is) található.
Az óriási szikla tövében található a barlang egyik bejárata is, meg a pénztár és a mosdók épülete.
A Nemzeti Park Igazgatósága szervezésében 3 barlangban 5 különböző túraszakaszt járhatnak be az érdeklődők, melyek közül kétség kívül a Baradla-barlang a legismertebb. A barlang két különböző szakaszát bemutató aggteleki, illetve jósvafői rövidtúra, valamint a vörös-tói középtúra mellett két kisebb barlang is látogatható, a Rákóczi- illetve a Vass Imre-barlangok, amelyek méltán nevezhetők a nemzeti park gyöngyszemének.
A barlangot érinti az Országos Kék Túra útvonala is. A túrázni szeretők ezen is megközelíthetik.
A karsztvidék legjelentősebb képviselője, a Baradla-barlang, amelyben a Nemzeti Park Igazgatósága szervezésében az 1 órás könnyű sétatúrától, a 6-7 órás kalandtúráig kedvükre választhatnak az érdeklődők. Emellett méretei, akusztikája, kiépítettsége lehetővé teszi 1 000 főt befogadó koncertek megrendezését is.
A főbejárat a hatalmas szikla aljában található, de mi tavaly nyáron nem itt léptünk be a csodavilágba.
A pénztár mellett túrautak táblái. A barlangon kívül túrázni is indulhatunk a környéken, hiszen a felszínen is egy csomó látnivaló vár ránk.
A Világörökség részét képező felszín alatti világ legjelentősebb képviselője a 25 km összhosszúságú Baradla-Domica barlangrendszer, melynek 5,3 km-es szakasza a Domica-barlang, Szlovákiában található. A több bejárattal nyíló Baradla nemcsak a térségnek, de hazánknak is legkiemelkedőbb – legrégebben kutatott, legismertebb, képződményekben leggazdagabb – barlangtani értéke, amely a múlt században a világ második, 1965-ben a nyolcadik, 1969-ben a tizennegyedik, 1973-ban a huszadik leghosszabb barlangjaként tartották nyilván. Napjainkban már a világranglistán ugyan hátrébb szorult, de hossza és cseppkődíszessége alapján a mérsékelt égövben még mindig első helyen áll.
Mi pedig egy másik bejáratot keresünk felfelé a lépcsőn. Az út mentén tanösvény tábláit is olvasgathatjuk, hogy a pulzusunk kicsit helyreálljon.
A Baradla név feltehetően szláv eredetű, s a sziklaszirtet jelentő (bradlo) szóból származik. Ez a kifejezés még ma is élő földrajzi név Szlovákiában.
A bejárat itt is egy szép ajtó, de mivel sokan voltak, csak ennyit sikerült lefotózni belőle. :)
A Baradla-barlang legismertebb részeit bemutató túra 1 km-es útvonala kiépített, villanyvilágítással ellátott, bejárása nagyjából 60 percet vesz igénybe.
Bent pedig azonnal kezdődik a csoda-világ!
A túra során megismerkedhetünk egy olyan világgal, amelyet már az ősember is felfedezett magának néhány ezer évvel ezelőtt. A sok fekete szín, a kormos képződmények, sziklák mind-mind az elődök emlékeit őrzik. De nem csak emiatt különleges. Hatalmas termek és képződmények sokasága jellemzi: függő- és állócseppkövek, cseppkőoszlopok, cseppkőzászlók között vezet az út, amelyek megmozgatták a kutatók, látogatók fantáziáját. Így született a híres Anyósnyelv, a Mikulás, a Tigris, az Oszlopok csarnoka, melynek már a nevében benne van a páratlansága, lenyűgöző méretű termében megszámlálhatatlan képződmény található. A koncertek helyszínéül szolgáló Hangversenyteremben pedig a barlang kiváló akusztikája nyújt felejthetetlen élményt.
A Baradla-barlang 200-230 millió évvel ezelőtt képződött triász mészkőben alakult ki. A területet a triász időszakban fokozatosan mélyülő tenger borította, amelyben a mélységtől és a szárazföldtől való távolságtól függően különböző minőségű meszes üledékek rakódtak le. A legidősebb kőzet a barlang jósvafői szakaszán található, a bejárattól az Óriások terméig. Ez a sötétszürke-fekete, vastagpados Gutensteini Mészkő erősen töredezett, így járatképződésre ugyan alkalmas, de szennyezettsége miatt cseppkő csak kevés van a barlang ezen szakaszán. A Baradla főágának leghosszabb része világosszürke, jól karsztosodó, cseppkőképződésre kiválóan alkalmas kőzetben, a Steinalmi Mészkőben halad. A kőzetben ősmaradványok, például zöldalgák, ammoniteszek, tengeri liliomok maradványai figyelhetők meg. A Vaskaputól az aggteleki kijáratokig ismét sekély lagúnában képződött, zöldalgák, csigák, ammoniteszek maradványait tartalmazó, jól karsztosodó, viszonylag tiszta mészkő látható, a Wettersteini Mészkő. A triász időszak után a terület a tenger színe fölé emelkedett. A hegységképződés során a szilárd kőzetblokkok erősen összetöredeztek.
A Baradla-barlangrendszer meglehetősen bonyolult vízrendszeréről, és annak működésről manapság már igen részletes, de teljesnek még mindig nem nevezhető adatokkal rendelkezünk. A barlangrendszer vízgyűjtő területe hivatalosan 36,2 km2, azonban a szlovákiai területen még vannak tisztázatlan vízháztartású térszínek. Ezeket is beleszámolva a terület meghaladja a 40 km2-t. A lehulló csapadék a tetemes beszivárgás mellett számos felszíni víznyelőn keresztül jut be a rendszerbe, pl.: Kis-Baradla, Acheron-, Kis- és Nagy Ravaszlyuk-víznyelők. A barlangban eltűnő vizekre már Vass Imre felhívta a figyelmet, ő feltételezte elsőként egy mélyebb szintű járatrendszer létét. A nyomjelzéses vizsgálatok kimutatták, hogy a Domica-Baradla - rendszer főága alatt két, egymástól hidrológiai szempontból független barlangrendszer húzódik: a Hosszú- és a Rövid-Alsó-barlang.
A Baradla kutatói már régen felfigyeltek a barlang különleges klímájára. Az első írásos megfigyelés Vass Imrétől származik, aki 1825-ben elkészítette a barlang térképét, illetve a barlang környékének geológiai és hidrológiai leírását. A felmérés során megfigyelte, hogy a barlangi hőmérséklet nem követi a felszín hőmérséklet-változásait. A barlang számos pontján több alkalommal hőmérsékletmérést végzett és megállapította, hogy az átlaghőmérséklet 10 C fok. A Baradla-barlang egészére kiterjedő, részletes klimatológiai mérések az 1950-es évek után indultak meg és mind a mai napig tartanak. A vizsgálatok igazolták Vass Imre méréseinek pontosságát, a barlang átlaghőmérséklete valóban 10 C fok. A téli fagyos időszakokban nem ritka a 25-30 C fok különbség a barlangi levegő és a felszíni levegő hőmérséklete között. Ebből adódóan nagyok lehetnek a légnyomáskülönbségek is, melynek hatására intenzív huzat keletkezik. A páratartalom 95-100 % közötti, ami magyarázza a levegő érzékszervileg is érezhető nyirkosságát. A barlang főágában a széndioxid tartalom érzékszervileg nem érzékelhető, műszeres vizsgálatok értékét 0,1 %-nak állapították meg. A barlangban mért maximális széndioxid tartalom meghaladta a 4 %-ot, melyet a Vaskapu-víznyelőben mértek a kutatók. Ha a barlang klímájáról beszélünk, mindenképpen szólnunk kell a levegő radon-aktivitásáról. Az átlagos érték 2 kBq/m3, a maximális érték pedig 13 kBq/m3, melyet a Labirintusban mértek. Összegzésként elmondható, hogy a Baradla-barlang különleges klímájának köszönhetően, a levegő higiénés-mikrobiológiai állapotából adódóan gyógyhatással rendelkezik.
A barlang, illetve a bejárat előtere mintegy hétezer éve rövidebb-hosszabb ideig védelmet-menedéket nyújtott elődeinknek. Az ásatások során előkerült több ezer lelet legnagyobb része a csiszolt kőkorból való, köztük kőből és állati csontokból készített használati eszközök, valamint számos ép, az úgynevezett bükki kultúrához tartozó vonaldíszes cserépedény található. A hat-hétezer évvel ezelőtt élt ember e vékony falú, gömbölyded, formás edényeket kézzel, korong nélkül készítette, a vonaldíszeket csontfésűvel karcolta, s a rovátkákat fehér, sárga vagy vörös festékfölddel színezte. Sajkon mára már alig észlelhetők azok a cölöpnyomok, amelyek bizonyítékul szolgáltak arra, hogy a csiszolt kőkor embere a nyirkos, hideg levegő ellen védekezve a barlangban kezdetleges kunyhókat épített. Számos lelet került elő későbbi időkből is, így nevezetesek a korai vaskor – időszámításunk előtt 500-1000 évvel ezelőtti úgynevezett hallstatti kultúra – emberének arany ékszerei, egy csaknem teljes harci felszerelése, valamint bordás, kiemelkedő bütykökkel, csavart díszekkel ékesített, grafitporral fényesített cserépedényei. Ugyanezen korból való a barlang Csontház-termében talált temetkezési hely is, ahol 13, hasa alá behúzott térddel, arccal lefelé, tarkóján nagy lapos kővel takart csontváz mellett növénymagvakat is találtak. Természetesen napvilágra kerültek a történelmi időkből származó leletek is, amelyek segítséget nyújtanak az emberi kultúra fejlődésének nyomon követéséhez.
A barlangot és az ott található hófehér cseppköveket először – bár név nélkül és téves helymeghatározással – G. Wernher 1549-ben Baselben megjelent munkájában említette. E néhány sort többen is átvették, s közel 200 éven keresztül az egyetlen írásos információ volt a barlangról. A tévedésre Bél Mátyás hívta fel a figyelmet 1742-ben Bécsben megjelent híres földrajzi munkájában, a Notitiában, de a barlangról ő sem adott bővebb leírást. A Gömör vármegyéről szóló kéziratában (1749) pedig nemtörődömséggel vádolta az embereket amiatt, hogy e hatalmas barlangot még senki nem tárta fel. Bár tudjuk, hogy az 1700-as években több neves személy – köztük ifj. Buchholtz György természetkutató és Gvadányi József író is – járt a barlangban, de munkájukban a látogatásról csak említést tettek. Az első bővebb leírás 1781-ben német nyelven az Ungarisches Magazin-ban, majd magyarul 1788-ban az iskolai oktatás számára írt Hármas kis Tükör című könyvben „Az Tsudálatos Baraglya” címen jelent meg. Az 1700-as évek végétől egyre gyakrabban látogatott barlang történetének különleges állomása az 1794-es esztendő, amikor Sartory József elkészítette első felmérését, Farkas János pedig az első részletes leírását. Sajnos mindkét munka eredetije elveszett, de Sartory térképéről egy másolat az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárában megtalálható. E rajzot, a világ első mérnök által készített barlangtérképeként tartjuk számon. A barlang részletes leírása és nyomtatásban is megjelent térképe végül is Raisz Keresztélynek, a vármegye földmérőjének köszönhető (1807). Őt nemcsak a hivatali, de a barlangi munkában is követte Vass Imre, aki 1825-ben kihasználta azt a lehetőséget, hogy az addigi végpontot jelentő Vaskapunál a patak vizének szintje – az évek óta tartó szárazság következtében – lesüllyedt. A szoroson átjutva feltárta a barlang főágát egészen a ma Színháznak nevezett teremig. A barlangot és a felette húzódó felszínt feltérképezte, a barlangról mindenre kiterjedő részletes leírást készített. Munkája a térképek mellékletével együtt 1831-ben jelent meg nyomtatásban magyarul, majd német nyelven is. Vass sikeres munkásságát nem követte a barlang látványos fejlődése. Bár a Baradlát 1835-ben felkereső angol utazó, John Paget arról számolt be, hogy az hazánkban, sőt külföldön is ismert kirándulóhely, de megóvásáért keveset tesznek.
A barlang első kiépítését József nádor látogatása alkalmából 1806-ban végezték el. A bejáratot és a nagyobb szűkületeket kirobbantották, a patakon hidakat, pallókat helyeztek el. Az 1860-as években a barlang a bérlőktől a közbirtokosság kezelésébe került. A megrongálódott utakat, hidakat ugyan kijavították, de jelentős változás csak akkor következett be, amikor 1881-ben a barlangot a Magyarországi Kárpát Egyesület gondjaira bízták. Még abban az évben felépült a mai Magyarország első menedékháza az aggteleki bejáratnál. Ugyanakkor Münnich Kálmán felmérte a barlangot, s éveken át tartó szervezett munka eredményeként megújultak a hidak, járdák, elkészült a Münnich-átjáró és a Vörös-tói lejárat. Siegmeth Károly népszerűsítő cikkei, könyvei, előadásai, Divald Károly 1890-től megjelenő fényképei és 1897-től kiadott képeslapjai hatására jelentősen megnövekedett a barlang látogatottsága. A Baradlát az 1830-as években mintegy kétszáz ember kereste fel évente, ez a szám a századfordulón már meghaladta az ezret.
A világháború a Baradla életében is változást eredményezett. Vezetőjének hősi halála után a terület sokáig gazdátlan volt. 1922-ben régóta várt esemény következett be, miután Kaffka Péter a jósvafői végponton továbbjutott, s mintegy 500 m hosszú új szakaszt talált. Az idegenforgalom rendezését és fejlesztését csak a húszas évek végén kezdeményezték. Ekkor készült el a jósvafői kijárat, valamint a ma is használatos több száz híd is. A legnagyobb fordulat akkor következett be, amikor kiépítették a villamos hálózatot és 1935-ben kigyulladt a fény a látogatott szakaszokban. Ez a Kessler Hubert irányította időszak a Baradla fénykora. A felszín alatti fejlesztések mellett a turisták fogadására megépült az aggteleki Barlang Szálló, a jósvafői Tengerszem Szálló. Sétaút létesült a Tengerszem-tó mellett.
A II. világháborút követően a felújított barlangot több évtizeden át a B.A.Z. Megyei Idegenforgalmi Hivatal üzemeltette, majd 1984 óta a természetvédelem a gazdája. Az Aggteleki Nemzeti Park leglátványosabb természeti kincsét legtöbben – majdnem 250 ezren – 1978-ban keresték fel.
De mi is a cseppkő? Az esővíz a felszínről a föld alá szivárogva feloldja a mészkövet. Amikor a vízcseppek elérik a barlang mennyezetét kalcium-karbonát válik ki belőlük, üreges sztalaktitok formájában. De sok csepp lehullik a barlang padlójára is, ahol a maradék kalcium-karbonát különböző formájú sztalagmitokként rakódik le. Tehát ami fentről nő, az a sztalaktit, ezek a plafonról lógó legkisebb csövecskék vagy spagettik, ami alulról nő, az a sztalagmit, ezek nagyobbak, szélesebbek. És sok-sok év alatt e kettő nő össze cseppkő oszlopokká.
A cseppkövek nagyon lassan nőnek. 10 év alatt 0,1 - 1 mm-t. A cseppkövek növekedése és formája nagyban függ a lehullott csapadék mennyiségétől, a csepegés bőségességétől, a feloldott és lerakott ásványi anyagok mennyiségétől, de akár a felszín növénytakarójának vastagságától is.
A cseppkövek színét a különböző adalékanyagok határozzák meg, amelyeket a víz hoz a felszínről a mélybe. A karszti agyag festi a köveket vörösre a vas-oxid tartalma miatt, a fekete és szürke színekért pedig a mangán-oxidok a felelősek.
És közben megérkeztünk a hangversenyterembe, ahol széksorok jelzik a nézőteret.
A Hangversenyteremnek kiváló az akusztikája, évente több alkalommal rendeznek komoly-, illetve könnyűzenei előadásokat is itt. Ebből az akusztikából zenehallgatás keretében kapnak egy kis ízelítőt a túra résztvevői. A zene közben pedig a "színpadon" fényjáték látható.
A Baradla-barlang élővilágára vonatkozó első írásos emlékek két évszázadosak, hiszen már Raisz Keresztély (1806) is megemlékezett a denevérek nagy számáról, Vass Imre (1831) pedig már a barlangi vakászkát is megfigyelte. Tudományos igényű zoológiai munkát először a 19. sz. negyvenes éveiben Petényi Salamon János és Frivaldszky Imre, majd a következő évtizedekben Frivaldszky János, Schmidl Adolf, Horváth Géza és Kriesch János végeztek. Vizsgálatainak eredményeképpen előkerültek a Baradla legjellemzőbb állatfajai, mint a szemercsés vakászka (Mesoniscus graniger) és a Porrhomma rosenhaueri ill. Meta menardi néven ismert pókfajok. Döntő momentum volt, amikor 1903-ban Kormos Tódor és Győrffy Jenő az osztrák aprófutonc (Trechus austriacus) mellett megtalálta a magyar vakfutrinkát (Duvalius hungaricus). Ennek a felfedezésnek köszönhető, hogy az akkoriban divatosnak számító vakbogárkutatás szinte minden jelentős képviselője végzett gyűjtőmunkát a Baradlában.
A 20. sz. első felében Bokor Elemér, majd Dudich Endre vezetésével kiterjedt és számos specialista bevonásával végzett vizsgálatsorozat zajlott. Ennek köszönhető, hogy a barlangból ma már több mint 500 állatfajt sikerült kimutatni, köztük a karsztvidék barlangjaira jellemző endemizmusokat (bennszülött fajt) is: kétszárnyúakat, ugróvillásokat, hengeresférgeket, gyűrűsférgeket, egysejtűeket, rákokat. Leggyakrabban a barlangi vízfolyásokban, vagy tócsákban pillanthatjuk meg az aggteleki vakbolharákot (Niphargus aggtelekiensis). Ennek ellenére a Baradla levegője úgyszólván „sterilnek” tekinthető. Feltűnőek a vas-mangán baktériumok által kiválasztott, a falakon, kavicshordalékon mindenfelé látható fényes fekete mangán-oxid bevonatok.
A hangverseny teremből egy lépcsősoron felsétálva a Fekete-terembe érkezünk, mely nevét koromtól elszíneződött képződményei, kőzetei miatt kapta.
Utunk során kis tó mellett is elhaladunk.
A látogatóforgalom növekedése átalakította a denevérek fajösszetételét. A tömeges fajok (elsősorban Myotisok) helyét a zavarástűrőbb Rhinolophusok vették át.
Ugyancsak az idegenforgalom, ill. kiépítés hatása mutatkozik meg a lámpaflóra megjelenésében és az élő ill. holt növényi részeket fogyasztó fajok (pl. Mesoniscus graniger) egyedszámának növekedésében.
A Baradla másik kiemelendő sajátossága, hogy az ún. bejáratos, azaz közvetlen és nyílt felszíni összeköttetéssel bíró barlangok közé tartozik. Ennek megfelelően jellegzetes és kiterjedt bejárati régiókkal és ezeket jellemző faunációkkal (chasma) jellemezhető. Jellegzetes chasmobiont taxonok a kétszárnyúak, holyvák, denevérek, lepkék, és a barlangi keresztespókok (Meta menardi ill.M. merianae). A denevérfaunájában kiemelkedő jelentőségű a három patkósorrú Rhinolophus faj, a legritkább a kereknyergű patkós denevér (Rhinolophus euryale) néha ezer fölötti egyedszámmal is megfigyelhető.
És azt tudtátok, hogy a denevérek a teljes sötétségben is jól "látnak", hiszen ultrahangot használnak a tájékozódáshoz? Persze, hogy tudtátok! De azt tudtátok-e, hogy állítólag, ha már nagyon sokszor repültek egy útvonalon, akkor az akadályok kikerülése emlékezetből is megy nekik és az ultrahangot kikapcsolják? Ezt egy másik barlangban tudtuk meg, ahol időnként hálóval befognak pár denevért. Márpedig ha használnák az ultrahangot, akkor nem repülnének bele a hálóba...
Belépő jegy árak a naponta induló Aggteleki rövid túrára (2020.):
- felnőtt teljes árú 2600 Ft/fő
- kedvezményes 2000 Ft/fő
- óvodás és kísérő jegy 300 Ft/fő
- családi jegy 2000 Ft/fő
A barlangot díjmentesen látogathatják a 3 év alattiak, az ISCA kártyával rendelkezők és a fogyatékkal élők.
Kedvezményes jegyre jogosultak:
- Nyugdíjasok
- Diákok
- Természetjáró- vagy természetbarát igazolvánnyal rendelkezők
- Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tagjai
Óvodás vagy kísérő jegyre jogosultak:
- 3 - 6 éves gyermekek,
- fogyatékkal élők kísérői (1 fő után 1 felnőtt, kerekesszékkel közlekedőknél 2 felnőtt)
- diákcsoportok esetén 20 fő után 1 kísérő
- óvodás csoportok esetén 5 fő után 1 kísérő
- csoportot hozó autóbusz sofőrje
- külföldi csoport tolmácsa
Családi jegy 2 felnőtt illetve 1 gyermek esetén váltható. 2 vagy több gyermek esetén a további gyermekek "Kedvezményes jegy" váltására jogosultak.
SZÉP kártyával is lehet fizetni!
+1 barlang kedvezmény: a naponta induló túrák esetén, 2 napon belül 2 barlangot is meglátogató látogatóink az első látogatáson váltott "Teljesárú jegy" felmutatásával a második helyen "Kedvezményes jegy" vásárlására jogosultak. A kedvezmény kizárólag a teljesárú jegyhez vehető igénybe!
Indulási időpontok az Aggteleki rövid túrára:
2019 szeptember 1. - 2020. április 30.-ig 10:00, 13:00 és 15:00 óra
2019. május 1.-től augusztus 31.-ig 10:00, 12:00, 13:00, 15:00, 17:00 óra
A túrák villany világítás mellett, végig kiépített betonjárdán, illetve lépcsőkön haladnak.
A barlangban a hőmérséklet +10°C, ennek megfelelő meleg ruha és zárt (túra) cipő ajánlott!
A barlangba kutyát, vagy egyéb élőállatot bevinni tilos!
A túra utolsó állomása a Csipke-terem, melyben már nem jellemző a fekete szín, mivel feltárásakor már nem használtak fáklyát. A teremből egy lépcsősoron felsétálva az 1967-ben készített mesterséges kijáraton keresztül jutunk a felszínre.
Így a barlang és a túránk végére értünk, kijutottunk újra a felszínre, egy másik ajtón keresztül. Innen már csak vissza kell találni a pénztárhoz.
Az út a hegy oldalában vezet, egy darabig fák között, majd a kemping mellett, és azokon lépcsőkön érünk vissza, amelyeken elindultunk. Az út mint látszik nem akadálymentes, de bent a barlangban sem.
Remélem jól esett egy kis nosztalgiázás, ha már jártatok a Baradla-barlangban. Ha még nem, akkor meg kedvet kaptatok hozzá. A látványt a fotók nem adják vissza, ott kell lenni és a saját szemünkkel megnézni, mert hatalmas élmény!
Több különböző barlangról is írtam már, szemezgessetek közöttük. Egyébként mi Lillafüredről ugrottunk fel Aggtelekre, előtte Szilvásváradon vonatoztunk és túráztunk. (A Lillafüredet Szilvásváraddal összekötő út a Bükkön át Mályinkáig valami botrányosan pocsék állapotban van.) Miskolc mellett, Lillafüreden is van cseppkőbarlang, meg egy különleges mésztufa barlang is. Utazhatunk kisvonattal, majd túrázhatunk is, hogy a látnivalók se maradjanak ki. És a közelben libegő is jár egy hegyre.
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Az információk egy része a wikipedia oldalairól, valamint az Aggteleki Nemzeti Park honlapjáról származik.
Utolsó kommentek