Akit a mozdony füstje egyszer megcsapott, ugye..., az mindig romantikusnak, esetleg nosztalgikusnak fogja érezni a vonatozást. Különösen, ha keskeny nyomtávú, kisvonatról van szó. Hiszen az méretben sokkal emberközelibb, és a gyerekeknek is nagy kedvence. Ilyen romantikus, keskeny nyomtávú kisvonat jár Miskolcról Lillafüreden át Garadnáig, út közben egy csomó látnivaló mellett elsuhanva, sűrű erdő mélyén zakatolva, tavak mellett zötyögve. Ha a vonatozás mellett túrázunk is, akkor a látnivalók sem maradnak ki, de azért a lényeg mégiscsak a vonatozás. Sokan, sokfélét írtak már róla, és nekem sem hiányozhat a vonatok gyűjteményéből. A nyáron visszatértünk, hogy bemutathassam, és ehhez előkerestem a több mint tíz évvel ezelőtti, ma már archív fotóimat is. Nézzük hát mitől más, mitől több és mitől szerethető a Lillafüredi Állami Erdei Vasút!
Hol található? Magyarországon, BAZ megyében, Miskolc mellett nyugatra. A kisvasút miskolci végállomása a Dorottya utcánál található, ahova villamossal és busszal is könnyen kijuthatunk a belvárosból. Térképen ITT.
A Lillafüredi Állami Erdei Vasút (rövidítve: LÁEV) egy erdei vasút Miskolcon és annak környékén, a Bükk keleti területén, üzemeltetője az Északerdő Zrt.
A vasútüzemet a Bükkben kitermelt faáru, illetve a Diósgyőri szénbánya szenének szállítására hozták létre, a személyszállítás csak később indult meg. Aztán a teherszállítás egyre inkább a közútra tért át, így egyedül a személyszállítás, azon belül is a turizmus maradt meg az egyetlen feladatkörnek.
A teherszállító kocsik ma már félreállítva pihennek és várják talán jobb sorsukat.
A 2014-es országos felmérés szerint a budapesti Gyermekvasút után a Lillafüredi Magyarország második legforgalmasabb kisvasútja. Miskolc környékének egyik leglátogatottabb turisztikai attrakciója, mely egyben hosszú évek óta, a mintegy 200.000 fő éves utasforgalommal hazánk egyik legjelentősebb erdei vasútja.
A kisvasúti napja: május negyedik szombatja, amikor rengeteg programmal várják a kicsiket és nagyokat.
A lillafüredi kisvasút vonalvezetése országunkban az egyik legszebb, legattraktívabb. Igazi hegyvidékre jellemző kanyargós nyomvonallal és csodálatos erdei környezettel várja utasait. A Szinva- és a Garadna-patak völgyében felfelé haladó vasúti pálya mentén a környék természeti és turisztikai értékeinek sokasága látható.
A fővonal, azaz a 330-as számú vasútvonal Miskolcról indul, városi végállomása Észak-Kiliánban, a Dorottya utcán van, a lakótelep mellett.
Régen a villamos is innen indult, illetve idáig járt, de azt azóta meghosszabbították. Ma a megálló neve LÁEV kisvasút lett, amiről elég könnyű rájönni, hogy ha ide tartunk, akkor hol kell leszállni. A buszok kb. 100 méterrel előbb állnak meg (mint a villamos), a megálló neve Diósgyőri gimnázium. És nagy parkolót is kialakítottak a közelben.
A Dorottya utcai végállomás fotói mondhatni archívak, 2008-ban készültek, és azóta történtek felújítások, ezért a végállomás nagy valószínűséggel már nem így néz ki. De végülis ez a lényegen nem változtat.
És mivel a kisvasút nagyon-nagyon népszerű, számítsatok rá, hogy nyáron, főleg hétvégén sokan lesznek. Nagyon sokan. (Mi hétköznap utaztunk, de akkor is nagyon sokan voltak. 2008-ban is, és 2019-ben is.)
Az első körülbelül 3 km hosszon kertvárosi részen, illetve a diósgyőri panelházak és az északi dombok közt halad a vasút.
Indulás után nem sokkal, a Diósgyőri temető mellett van a kisvonat első megállója.
Aztán szintén nem messze már jön is a következő.
Út közben lassan elhagyjuk a panelházak erdejét és napsütötte réten zakatolhatunk tovább.
A nemrég épült villamos visszafordító végállomás, valamint a Felső-Majláth nevű buszvégállomás mellett található a kisvasút forgalmi telepe is.
Itt láthatjuk nyáron félreállítva a téli kocsikat, télen meg gondolom fordítva. Itt volt régen a fűtőház, ahol felfűthették ezt a gyönyörű gőzmozdonyt is, amit (mily meglepő) Lillának neveztek el.
Magyarországon kívül Csehszlovákiában, Lengyelországban, Finnországban, Kínában és a Szovjetunióban gyártottak 1941-től 1987-ig PT-4 típusú mozdonyokat. A hazai PT-4-es mozdonyok MÁVAG 135. szerkezetű, Kv-4 sorozatú gépek voltak. Szovjet-finn tervek alapján, háborús jóvátételként 1950-55 között 240 db jármű épült Budapesten, ezekből 6 db állt itthon forgalomba. Négyet Komlóra, egyet Bodajkra, egyet Lillafüredre szállítottak.
A LÁÉV 447, 401 pályaszámú gőzmozdonya a Kv-4 sorozat utolsó megmaradt példánya. 1954-től 1972-ig üzemelt, majd kiállították a majláthi vontatási telepen. 1996-ban a felvidéki Feketebalogba szállították felújításra, majd a munkálatokat már itthon fejezték be. 2000-től nosztalgia vonatokat továbbított a fővonalon. 2012-ben azonban ismét kiállították, és már nem vontat kocsikat.
A lakóházakat elhagyva a vasút hosszan ipari terület mellett halad.
Egészen pontosan a Diósgyőri Papírgyár mellett.
A Papírgyárnál a fővonalról leválik egy szárnyvonal, mely egészen Mahócáig vezet. A Mahócai szárnyvonalon, azaz a 331-es számú vasútvonalon nincs rendszeres forgalom, csak alkalmi különvonatok közlekednek rajta. Eredetileg ez a szárnyvonal hosszabb volt, ám ma már csak Mahócáig van meg a pálya.
A várost elhagyva a továbbiakban az erdőben vezet a vonal a Szinva völgyében, az erdőben Lillafüred felé hidakon, sziklaszorosokon át.
A Mélyvölgyi híd egy igazi viadukt. 2 hegy között ível át, 64 m hosszú, legnagyobb magassága 20 m.
A következő megálló Puskaporos, ahol kerülik is egymást a Lillafüred felől érkező, illetve felé tartó szerelvények.
Lillafüred állomást két alagút szegélyezi, mindkettő hossza külön-külön kicsit több, mint 110 m. Ez a város felőli alagút 112 méter hosszú.
Az alagút után következik Lillafüred állomás, ahonnan épp elindult a következő szerelvény.
Lillafüred állomáson (helyhiány miatt) csak egy vágány van, de előfordul, hogy indítanak vonatot csak Lillafüredig is. Ez esetben a vonatot valahol meg kell fordítani, vagy legalább a mozdonynak körül kellene járni, dehát egy vágány esetében ez nem lehetséges. Ezért az alagút és az állomás épülete között van egy kiágazás, ahol az ilyen (had)műveleteket végre tudják hajtani.
Egy kis összehasonlítás - Lillafüred vasútállomás 2008-ban:
És 2019-ben. A változás szemmel látható. Az épületet szépen felújították, benne információs iroda és egy nagyon klassz kiállítás is helyet kapott. A jegypénztár az épület túlsó végén van.
Itt állították ki a kisvasút egyetlen motoros hajtányát, melyet a MÁV Felépítményi Vasanyag Javító Ü. V. gyártott az ötvenes években. Erőforrásul a hajdani Pannonia T5 motorkerékpár motorja szolgált, ez egy négysebességes váltón át hajtotta az első kerékpárt. A váza hegesztett acélcsőből áll, mely rugózatlanul támaszkodik a csapágyakra. Viszont az ülések rugóznak, és hárman foglalhatnak helyet rajtuk. A megfordításához egy külön kiemelő szerkezet létezett. És még szerszámos láda is volt az ülések alatt.
A kiállítás végigvezeti a látogatókat a LÁEV történetén, bemutatja fotókon a múltat, és rengeteg tárgy, vasúttal kapcsolatos eszközök, könyvek, menetrendek is vannak. Bemutatják a kisvasút eredeti funkcióját, a fa- és a szénszállítást
Egy teremben bemutatják Magyarország összes keskeny nyomtávú vasútvonalát. Nagy térképen megnézhetjük melyik hol van (vagy hol volt), és hazánk mind a 14 jelenleg működő erdei vasútjának kétnyelvű tablósorozata segítségével részletesen megismerkedhetünk mindegyikkel.
Az emeleten kapott helyet a Bükki Nemzeti Park térségi központja egy kiállítótérrel, ahol a Bükk hegység természeti értékeivel és kultúrtörténetével ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A bejárattal szemben egy mozdonyfülke-szeletet helyeztek el, amiben egy számítógépes szimulátor-program segítségével virtuálisan beutazhatók a már nem létező vonalszakaszok is.
Az állomás mellett rögtön egy közúti vasúti átjáró található fénysorompóval. Erre indulhatunk tovább Garadna felé.
Az úton áthaladva pedig máris ott a másik alagút, ez 118 méter hosszú.
És máris jön a másik végén ismét egy vonat.
Felkapcsolt lámpákkal bújik át az alagúton.
És ki is bukkant, egy gyönyörű új, kék mozdony.
A világon kisvasúton elsőként egy MK-48 típusú dízel-hidraulikus mozdony hajtásrendszerének dízel- elektromos teljesítménytárolóval rendelkező, hibrid üzemmódra is képes korszerűsítését magyar mérnöki innováció felhasználásával valósította meg az Északerdő Zrt.
Egy pályázatnak köszönhetően újították meg ezt a mozdonyt. És így nemcsak szép, hanem környezetbarát is lett.
És akkor még egy összehasonlítás. Az Mk-48-as D02-510 pályaszámú mozdony 2008-ban:
1958-ban készítette el a győri Magyar Vagon- és Gépgyár az Mk 48 sorozatú mozdonyok első példányait. Ezek mechanikus erőátvitellel készültek és az Mk48 1001-1012 pályaszámokat kapták. Mivel a forgalomban kevéssé váltak be, két évvel később megszületett a hidraulikus változat Mk48 2001-2039 MÁV pályaszámokkal. Mindkét típusban az akkor elterjedt Ganz-Jendrassik motorok dolgoztak, ezeket az 1970-es években, főjavítás során Rába-MAN dízelmotorokra cserélték.
Összesen 51 darabot gyártottak a MÁV, egyet a LÁEV (D02-508), és tízet Csehszlovákia részére. Bár az első változatból csupán két példány maradt fenn, a megbízható hidraulikus gépeknek köszönhetően ma is a legelterjedtebb nagyteljesítményű vontatójármű kisvasútjainkon.
A mozdony 2019-ben:
A LÁEV D02-510 mozdonya 1961-től Mk48 2011-esként a MÁV Bodrogközi-Hegyközi Kisvasútján közlekedett egészen 1977-ig, amikor a LÁEV-hez került. Azóta rendszeresen látható valamennyi vonalon. Ez a legszebb állapotú gép. És mi változott? Megtaláljátok a különbséget a két kép között?
Még egy kép a másik oldalról indulásra készen Garadnán:
(A korához képest tényleg nagyon szép állapotban van ez a mozdony is. És akkor elárulom: én egyetlen különbséget vettem észre - más lett a vezetőállás függönyének színe. A régi képen fehér, az újon piros. :))
De haladjunk tovább. Lillafüred állomásról elindulva, az alagúton történő átbújás után a Hámori-tó mellett halad a vasútvonal. Egyik oldalon a hegyoldal, tele fával, zöld bokrokkal.
A másik oldalon folytatódik az erdő, ezért fotózni nemnagyon lehetett a tavat, de egyébként szépen rá lehet látni a vonatból. Nagyon hangulatos, romantikus szakasz ez. Viaduktokkal, hidakkal tűzdelve.
A lillafüredi kisvasút története az első világháború végéig vezethető vissza. A háborút lezáró trianoni békeszerződés miatt a jelentős hegységeit az ország elveszítette, így növelni kellett a megmaradt területeken a faanyag kitermelését, mint például az addig érintetlen, sok helyen feltáratlan és kihasználatlan Bükkét. A fahiány pótlására már a világháború végén 1918-1919-ben határozatot hoztak, miszerint feltáró erdei vasutakat kell létesíteni a Bükk hegységben, ezért épült meg a Szinva-patak völgyének a kisvasútja, amely ekkor még a Tótsóvári Magyar Királyi Erdőhivatal tulajdonában és kezelésében volt.
Az itt építendő kisvasutat 17,7 km hosszúra tervezték, útvonalát Miskolc-Fáskert és Garadna között jelölték ki. A tervezésnél külön nehézség volt, hogy a Mély-völgynél hogyan vezessék a pályát. Kezdetben a völgyfő megkerülésével próbálkoztak, ez azonban óriási földmunkával, idő és pénz kieséssel, esetleg egy harmadik alagút építésével járt volna. Az eredetileg a tervezéssel megbízott emberek, Stern Zsigmond és Stern Imre, emiatt nem vállalták a munkát. Itt jött a képbe Modrovich Ferenc erdőmérnök, aki a Mély-völgyön egy 25 m magas és 64 m hosszú , akkor még világszínvonalú csúszózsalus technikával készült völgyhíd építésével oldotta meg az átvezetést. A fővonal építése Modrovich Ferencnek hála így meg tudott indulni 1920-ban.
Az építkezés érdekes módon Lillafüreden kezdődött meg két irányban 1920. február 4-én. Az első fűtőházat a Perecesi- kitérőben létesítették, itt történet meg a vasút építéséhez is szükséges sínek, hevederek, csavarok, a kohósalak, illetve az alátétlemezek átvétele a diósgyőri vasműtől. A munkával hamar el is készültek és még 1920. november 14-én el tudott indulni az első, SzEV 2 pályaszámú kis O&K gőzmozdonyból és néhány pőrekocsiból álló tehervonat a terveknek megfelelően Garadnától Miskolcra, Fáskert végállomásig. A vasútüzem neve ekkor még Szinvavölgyi Erdei Vasút volt. Feladata ekkor még csak teheráru szállítása volt, a hegyben kivágott fákat, szomorúi kőbányából kitermelt dolomitot, valamint a Márta bányából a szintén az útvonala mellett található papírgyár szenét szállították rajta.
Ugyan az erdei vasút csak a teherszállításnak épült, a személyszállítás már nagyon korán beindult. 1923-ban szóban, majd 1924-ben írásban is engedélyezték a személyszállítást a kisvasúton. Ez még azonban messze van a jelentős turistaforgalomtól. Ekkor még személykocsik sem voltak, csak padokkal ellátott nyitott teherkocsikban tudtak utazni a főként Hámorból, Ómassáról és Újmassáról dolgozni járók, illetve kirándulócsoportok. A növekvő igények miatt rendeltek igazi személykocsikat is, amik 1925-ben érkeztek meg. Ez a négy kocsi még ma is közlekedik.
A turizmus igazi fellendülése 1929-hez köthető, ugyanis ekkor készült el a híres Palotaszálló, valamit fejlődött fel a környék turistaparadicsommá. A Palotaszálló felépülésével a vasút útvonalát is módosítani kellett, a lillafüredi vasútállomást délebbre helyezték és ekkor épült meg a két alagút is. Az alagutak és a vasút fejlődése miatt, komoly figyelmet fordítottak a vasútbiztonság-technikai előírásokra, Lillafüreden és Majláthon az egri országúton kézi sorompót, Lillafüreden a felső alagút Garadna felőli végén karos jelzőt helyeztek üzembe (a Garadnáról érkező vonat a Görbe-hídnál hangjelzést adott Lillafürednek, a választ az alakjelző közvetítette; szabad/állj), nyomai ma is láthatóak, felvezető pózna és csörlőtartók, csigák formájában. Ezeket a 80-as évek elején fénysorompóra cserélték.
A Palotaszálló kiszolgálása érdekében csonka vágányt építettek a keleti alagút előtt, ahova a szálló első éveiben teherkocsikkal szállították az élelmiszert. A Palotaszálló megépülésével és a környék fellendülésével jelentkező nagy turistaforgalom miatt új járműveket is vásároltak, melyek igen modernnek számítottak és ezzel hírnevet is szerzett az erdei vasút. Ezek voltak az 1929-ben megérkezett két egyedi Ganz motorkocsi, valamint azok mellékkocsijai. Az új szerelvények első üzemnapja 1929. július 29-én volt. Ugyancsak ehhez az évhez köthető, hogy a vasútüzem neve is megváltozott, a Szinvavölgyi Erdei Vasút nevet lecserélték Lillafüredi Állami Erdei Vasút névre.
A napi utazásszám elérte a 900 utast, az utasok száma évente több mint 300.000 főre volt tehető, de a fellendülő személyszállítás mellett a teherforgalom is ugyanúgy megmaradt. Naponta 54 teherkocsinyi tűzifát, 24 kocsi rönkfát és 4 kocsi szenet és cellulózt szállítottak a LÁEV-en.
A Fazola-kohó hazánk egyetlen kohóipari műemléke, egy faszéntüzelésű nagyolvasztó, közismert nevén "őskohó". Az őskohóhoz hasonló ipari emlék Európában csak három található. A kohó mellett áll a Massa Múzeum és a műemlék vasverő, valamint egy műszaki, gépeket bemutató skanzen.
1939-ben a kisvasút hálózatának hossza 36,3 km volt, rajta tíz pályaudvar és huszonhat megállóhely működött. Ekkor több, mint egymillió áru-km-t teljesített a kisvasút, valamit megmaradt a még mindig jelentős személyszállítás is.
Ezután következett a háborús időszak. Miskolcra a háború idején többnyire csak a LÁEV tudott szenet és tűzifát szállítani, de 1944 végén a vasútüzemet le kellett állítani, mert komoly károkat szenvedett, valamint egy, a diósgyőri vasgyár műszakára munkásokat szállító vonat tűzharcba futott és csaknem szitává lőtték. Ugyan a károk jelentősek voltak, mégis sikerült 1944 végére helyreállítani a közlekedést. Ekkor csak a kisvasút tudta összekötni a Szinva völgyét Miskolccal.
A kommunista hatalomátvétel után a vasutat államosították. A háborúban a vasút járműbázisként szolgált az Észak- Erdélyben lévő kisvasutak ellátásához. 1945 és 1947 között a vasutat sok helyen újjáépítették a háborús károk miatt.
A Fazola-kohó megálló mellett valamikor dupla vágány és teher-rakodó rámpa is volt, de ma már csak az egyik sínpár használható.
Az elkövetkező időkben csak a járművek tekintetében következett be változás. A híres motorvonatokat 1948-ban és '49-ben pártutasításra elszállították a budapesti Gyermekvasútra, ahonnan csak 1951-ben illetve 1963-ban erősen elhanyagolt állapotban kerültek vissza. 1954-ben vette állományba a vasút az első dízelmozdonyait. Ekkor még mindig volt teherszállítás és a beszerzett C-50-es mozdonyok leginkább itt dolgoztak, majd később megjöttek a nagyobb teljesítményű Mk48-as mozdonyok is. Az első, 1961-ben frissen a gyárból érkezett és ma is közlekedik D02-508 pályaszámon. Ezt a mozdonyt a vasút jóvátételként kapta a MÁV- tól köszönhetően a motorkocsi ügyében lefolytatott és megnyert bírósági pernek.1972-ben mechanikus Mk48-asok, 1976-ban hidraulikusak érkeztek. A gőzvontatás a vonalon az egyetlen megmaradt gőzmozdony kiállításával 1972-ben megszűnt.
Miközben egyik oldalon a Fazola kohó adott látnivalót, a másik oldalon pisztrángos tavakat figyelhetünk meg. A pisztrángtelep rengeteg halat nevel különleges körülmények között, az éttermükben pedig meg is kóstolhatjuk őket.
Miután a vasútnak több vonalát elbontották, csak a fővonal és a Mahócai szárnyvonal maradt meg. A fővonal mentén a sok látnivaló miatt a személyszállítás virágzott, sok fejlesztés történt. Felújították a Dorottya utcai végállomást, valamit a teljes járműparkot korszerűsítették, légfékesítették. 2010-ben Európai Uniós pályázatot nyertek, ami keretében Lillafüred és Garadna állomások is megújultak, valamit egy dízel-villamos üzemű, hibrid mozdonyt is üzembe helyeztek. Ez egy igazi különlegesség, ugyanis ez a világ első kisvasúti hibrid mozdonya.
És miközben az időben visszaértünk a jelenbe, a vasút mentén megérkeztünk a végállomásra, Garadnára.
Összefoglalva: a Szinvavölgyi Erdei Vasút, majd Lillafüredi Állami Erdei Vasút a Miskolc-Dorottya utca - Diósgyőr - Lillafüred - Garadna vonalon halad, 13,9 km hosszan. A 15,3 kg/fm tömegű síneket tölgy talpfákra, a talpfákat kohósalakba fektették. A Garadna völgyében az alsóhámori mélyvölgy fölött ívben fekvő, három betonpillérre támaszkodó 64 méter hosszú viaduktot építettek. Lillafüred felett és alatt egy-egy 110 méter hosszúságú alagutat fúrtak, és Garadna felé még egy hidat emeltek. A legnagyobb emelkedőt 39 ezrelék, a legkisebb ívsugár 30 méteres volt. A vonat maximális sebessége 20 km/h. A nyomtáv 760 mm, amit bosnyák (vagy boszniai) nyomtávnak is neveznek, mert a valamikori Jugoszlávia területén volt elterjedt ez a sín-távolság. Ma leginkább Bosznia-Hercegovina területén találhatunk ilyen vonalakat. Meg Ausztriában, a Mura-völgyi vasút is pont ilyen nyomtávú.
A Garadnai végállomás nemrég megújult, az épületben új vizesblokkok, mellette egy nagyon klassz játszótér is készült.
Az egyik nagy térképen pedig áttekinthetjük a kisvasút teljes vonalhálózatát.
Közben a beérkezett vonatról leválasztják a mozdonyt, ami a dupla vágányon körbejár.
A váltókat kézzel állítják.
A fővonalon a vonatokat leginkább az Mk48 típusú mozdonyok vontatják. Ez a típus Magyarországon igen elterjedt, sok más kisvasúton is megtalálhatóak. Jelenleg négy darab dízel-hidraulikus erőátvitelű és egy dízel-villamos hibrid üzemű üzemel Lillafüreden. Az előbbiek pályaszámai D02-501, D02-506, D02-508 és D02-510. Az 508-ast az erdészet megrendelésére készítették és gyártása után egyből itt állították forgalomba, a többit a MÁV megrendelésére más kisvasutakhoz szállították, csak később kerültek a LÁEV-hez.
Két mozdony barna (szerintem inkább bordó), kettő zöld festésű, motorjaik teljesítménye egyenként 100 kW. Az 508-ast Herman Ottó emlékmozdonnyá matricázták fel, így ez Magyarország első kisvasúti Werbelokja, azaz felmatricázott reklám mozdonya.
És miután a mozdony köbe ért, újra összekapcsolják a kocsikkal, és készen áll a visszaútra Lillafüred felé.
A személyszállítás a kisvasúton igen korán, 1923-ban megindult, ám ekkor még csak padokkal berendezett teherkocsikban lehetett utazni. Az első személykocsik, vagyis a négy Diamond kocsi 1928-ban érkezett meg, azóta is lehet közlekedni ezeken a zöld színű nyitott kocsikon. Gyártójuk az Orenstein & Koppel.
A barna színű nyitott Kis MÁV kocsik szintén 1928-ban készültek, a MÁV miskolci főműhelyében. Ebből a típusból is négy darab van. A nagyobb igények miatt szintén a MÁV miskolci főműhelyében készült 1979-ben további négy, nagyobb befogadóképességű barna színű nyitott kocsi, melyeket Nagy MÁV kocsinak hívunk. A zárt kocsik közül négy kisebb házi gyártású jármű van. A legöregebb a 31-es számú oldtimer, az 1930-as években gyártották. Időrendben utána következik az 1960-as években készült 32-es kocsi. A házi gyártású zárt kocsik közül a 33-as és 34-es páros a legfiatalabb, 2002-ben gyártották.
A 32-es kocsit 2007-ben átalakította a BoBo Kft. A mozgáskorlátozottak utazását lehetővé tevő kerekesszékes emelőszerkezetet építettek be, amely a mozdony elektromos rendszeréről működtethető, ám ennek hiányában a kocsiban elhelyezett akkumulátorokról is üzemel. A kocsi kialakítása lehetővé teszi kerékpárok szállítását is, ugyanis valamennyi ülés lehajtható.
A legnagyobb zárt személykocsik a magyarországi kisvasutakról jól ismert Bax típusjelzésű vagonok. Ezeket 1959-ben készítette a MÁV debreceni járműjavítója. A Lillafüreden közlekedő négy darab a Gyermekvasútról érkezett 1991-ben a motorvonat-pótkocsikért cserébe.
Az összes személykocsit légfékekkel látták el, ez igen korszerűnek számít a legtöbb kisvasúton használt kézifékezéshez képest is.
A LÁEV rengeteg programmal készül egész évben, nemcsak a kisvasút napján vannak plusz látnivalók. Most a 2019-ben 17. alkalommal indult Mikulás-vonat volt soron, de minden évben kapcsolódnak a Múzeumok Éjszakája programokhoz is, vannak rajzpályázatok, és közös programok a Kassai Gyermekvasúttal.
Jegyárak a menetrend szerinti járatokra:
- teljes árú jegy 14 év fölött egy útra 1000,-Ft
- kedvezményes árú jegy gyermekeknek 3-tól 14 éves korig, nappali tagozatos diákoknak diákigazolvánnyal és 65 év feletti magyar állampolgároknak 700,-Ft
- teljes árú napijegy a váltás napján korlátlan számú utazásra 3200,-Ft
- kedvezményes árú napijegy 2200,-Ft
- családi napijegy 1 vagy 2 felnőtt és max. 3 vagy 4 gyermek részére 7100,-Ft
- MiskolcPass turisztikai kártyával 1,-Ft
- kerékpár jegy 700,-Ft
- kutya jegy (oltási könyvvel, póráz és szájkosár használata kötelező) 1000,-Ft
Menettéri (oda-vissza) jegy vásárlása esetén fenti árakat szorozni kell kettővel. A jegyek csak a megváltás napján érvényesek. Az egy útra szóló jegyek egyszeri utazásra érvényesek bármely viszonylatban, útmegszakítás nélkül. A Dorottya utcánál és Lillafüreden bankkártyás fizetési lehetőség is van.
A Lillafüredi kisvonat egész évben közlekedik, de külön van téli és nyári menetrend. A vonatok indulásáról tájékozódjatok a www.laev.hu oldalon.
Tehát ha Miskolcon vagy Lillafüreden jártok, próbáljátok ki Ti is a lillafüredi kisvasutat, kellemes, akár egész napos program lehet egy kis vonaton zötyögésből.
Az információk egy része a wikipedia oldalairól, a www.eszakerdo.hu oldalról, és a www.laev.hu oldalról származik.
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Utolsó kommentek