Egy völgy, mely tele van látnivalóval és a hamuzsírról kapta a nevét - kitalálnátok melyik ez? Hát persze, hogy a Szalajka-völgy Szilvásvárad mellett! Mindenki hallott már róla, és nagyon sokan sétáltak is már benne, hiszen rendkívül népszerű kirándulási célpont hazánkban. Nem véletlenül, mert amellett, hogy festői és különleges természeti látnivalókban gyönyörködhetünk, azért mi, emberek is tettünk még hozzá, így még sokoldalúbb lett. Patak, tisztás, barlang, forrás, tavak, pisztráng, erdei iskola, szabadtéri és hagyományos múzeum, vadas-kert, büfék és kisvonat. Mutatom is sorban mindet! Tartsatok velem!
Hol található? Magyarországon, Heves megyében, Egertől északra, Miskolctól nyugatra, Szilvásvárad mellett. Térképen ITT.
Szilvásváradon belül már ki van táblázva. Sok nagy parkoló is van a falu központjában, van amelyik fizetős, van amelyik ingyenes. Miután az autót letettük, a vasút felé el kell mennünk a nemrég épült hatalmas lovas stadion, a lipicai lovak otthona mellett, büfék sora között, a kisvasút felé. Út közben nagy táblán átnézhetjük, hogy mi minden vár ránk a Szalajka-völgyben.
Magyarország egyik legkedveltebb kiránduló helye az őskortól lakott középhegységi jellegű völgy a latin sal alcali után szalalkálinak nevezett hamuzsír égetése után kapta a nevét. Számos természeti látnivalóját és ipari műemlékét gyalogosan, kerékpárral vagy a híres erdei kisvonattal is felfedezhetjük.
Vagy úgy, hogy az egyik utat vonattal, a másikat gyalog tesszük meg. Nagyon sokan gondolják így, és a legtöbben felfelé mennek vonattal, és lefelé sétálnak kényelmesen. Én is így mutatom be, de mivel a kisvonat menetrend szerint óránként jár, ha pont elment egy szerelvény az orrunk előtt, akkor ne várjunk a következőre, hanem sétáljunk fel, aztán majd lefelé vonatozunk. Lefelé sokkal kevesebben vannak a vonaton. (Viszont nyáron, ha nagyon sokan vannak, akkor a vonat a menetrendtől eltérően kb. fél óránként közlekedik.)
A kisvonat felső végállomása a Szalajka - Fátyol-vízesés megálló, ahol szépen felújították a vonat megállóját, új állomás épületet készítettek és vizesblokk is helyet kapott benne.
A Szalajka-völgyben futó erdei kisvasút végállomása a Gloriette-tisztás. Egykoron itt álltak a Szalajka falu házai, majd később a Pallavicini család vadászháza és egy gloriette (pavilon), melynek a helyét még ma is felfedezheti a szemfüles turista.
A tábla mögött több focipályányi napos rét terül el erdővel körülölelve. Tényleg piknikezésre csábít a zöld fű. (Bár nyáron nagyon tűz a nap, akkor jobban esik a patak parton az árnyékba húzódni.)
A tisztásról kis pihenés vagy piknik után a nagyobb túrára vágyók elindulhatnak a Szalajka-forráshoz, tovább egy meredek ösvényen az Istállós-kői-barlanghoz, vagy akár a Bükk-hegység két legmagasabb csúcsára is, a Szilvási-kőre (961 m) vagy Istállós-kőre (958 m).
Nagy tábla mindjárt útba is igazít. Az egyik irányba az Istállóskői barlang van, a másik irányba pedig a vízesés, és a vissza, lefelé vezető út.
Menjünk tehát előbb még fölfelé, a barlang felé, hiszen az "zsákutca", onnan erre kell majd vissza is jönni. A patak parton kellemes a séta a tó irányába.
A Szalajka-forrás is erre található, mely a Szalajka-patak fő táplálója. Körülbelül 450 méter magasan fakad, vízgyűjtő területe mintegy 10 km². A Bükk-hegység csapadékban leggazdagabb területéről szállítja a vizet a Szalajka-völgybe, Szilvásvárad felé.
Tovább sétálva egy szép nagy tavat találunk. Vadkacsák úszkálnak rajta békésen. Erre vezet az út az ősember barlangjához.
Aztán persze el kell indulni felfelé. Nem vészes nagyon, hiszen a barlanghoz szinte mindenki felmegy, de azért lesz egy kis lihegés már a közepétől. A "hegy-mászáshoz" stabil cipő nem árt, mert a mellettünk is papucsban mászóknak nem volt könnyű dolga (bár fel lehet menni papucsban is).
Egyre feljebb aztán durvul az út, egyre meredekebb és egyre sziklásabb a talaj. Miközben mellettünk is gyönyörű sziklákat, érdekes rétegződéseket, repedéseket figyelhetünk meg.
Az Istállós-kői-barlang a Bükk-hegység második legmagasabb csúcsának oldalában, 609 méteres magasságban nyílik. Gyalogosan a Gloriette-tisztásról közelíthető meg szerpentin szerűen kialakított, meredek gyalogösvényen. Az út csodálatos és érdekes sziklák mellett vezet el, ahol geológiai megfigyeléseket is tehetünk.
A barlang háromszög keresztmetszetű, 45 méter mély, 9-10 méter széles, melynek rétegvastagsága 2 méter. Régészeti jelentőségű hely, ezért 1944-ben védetté, 1982-ben fokozottan védetté nyilvánították.
A hatalmas, háromszög alakú bejárat egy földtani törésvonal mentén alakult ki. A nyílás mögött egyetlen, tágas terem található. A történelmi időkben a barlang hosszú ideig istállóként funkcionált, kutatások alapján azonban előtte sem lakóhely, hanem áldozóhely volt.
1911-ben Roskó Pál répáshutai erdőaltiszt javasolta a régészeknek, hogy próbálkozzanak meg a barlang feltárásával. Az első próbaásatást Hillebrand Jenő ősrégész vezette 1912-ben. A kőeszközökön és kerámiatöredékeken kívül megtalálták egy három éves gyermek kulcscsontját is, ezért 1925-ig ötször is visszatértek a helyszínre, ahol további kő- és csonteszközöket találtak.
A munkát 1927-ben Saád Andor és Megay Géza folytatta. Ebben az időszakban került elő az a közel 80 mázsás tűzhely, amit a Nemzeti Múzeum régészeti osztályára szállítottak. A tüzelőgödörben a bükki kultúra cseréptöredékei között tengeri kagylóból készült ékszereket és huszonhét fiatal ember feltört, megpörkölődött csontjait is megtalálták. A több mint kétszáz csont a rituális kannibalizmus egyedülálló bizonyítéka.
Ezután még Kadić Ottokár 1929-ben, Győrffyné Mottl Mária 1938-ban ásott a barlangban. A barlang tervszerű, részletes feltárását 1947-től Vértes László vezette. A kitöltés rétegződése és a rétegekben talált korjelölő állatmaradványok alapján megállapították a barlang történetét, meghatározták a három kultúrréteg korát, az akkor élt embercsoport(ok) jellemzőit.
Az Istállós-kői-barlang jelentőségét növeli, hogy a jégkori rétegekből előkerült 66 fajból álló fauna a leggazdagabb Európa aurignaci korú feltárásai közül; a mikrofaunájából 3 új emlős- és 20 új madárfajt írtak le. A régészeti ásatások során az alábbi, jégkorszaki állatok csontjai kerültek elő: rénszarvas, barlangi medve, ősbölény, őstulok, gyapjas mamut, barlangi oroszlán, farkas, barlangi hiéna, kőszáli kecske és havasi nyúl. A csontok jelentős része vadászott állatoktól származott.
A világ legrégebbi ékszerei között van az itt talált két, csontból készült, kifúrt, zsinórra függeszthető amulett.
A 40-44 000 éves alsó kultúrrétegből kerültek elő, azok a hasított alapú lándzsahegyek, melyek a világ legrégebbi aurignaci eszközei között szerepelnek. Jelenlegi tudásunk szerint az íjhasználatának legrégebbi nyomai a világon az itt előkerült apró csonthegyecskék.
Az Istállós-kői-barlang felső kultúrrétege 109 db kova- és 30 csonteszközt tartalmazott. A réteg különleges leletei: egy farkasbordából készült függő, egy keresztben rovátkolt csonttű töredéke, egy hegyes csonttű, 4 db ujjpercből készített síp és egy barlangi medve combcsontjából készült fuvola. Ez utóbbi hangszer, amelyen hat hangot sikerült megszólaltatni, különleges ritkaságnak számít az őskori leletek között. Ugyanezen rétegben, a barlang hátsó részén három egymásra rakott barlangi medve koponyát is találtak, mely a barlangi medve kultusz megnyilvánulása is lehet.
Geológiailag is érdekes a hely, hiszen ilyen görbe, hullámzó kőzetrétegeket figyelhetünk meg, pompázatos színekben, ami különböző ércek jelenlétét mutatja.
A bükk-vidéki őserdő az Istállós-kő és a Tar-kő között, a Virágos-sár oldalában, a tengerszint fölött 850–900 méter magasan helyezkedik el. Az első 25 hektárt a 19. század eleje tájékán vették ki a gazdálkodásból, majd Király Lajos erdőmérnök javaslatára Pallavicini őrgróf a teljes jelenlegi területet véglegesen kivonta a termelésből és a tudományos kutatás rendelkezésére bocsátotta. Azóta az ember közvetlenül nem avatkozik annak fejlődésébe: a 45–50 méter magas, 180–200 éves bükkóriások „állva halnak meg”.
Aztán jöhet a lefelé út, ami kicsit kellemetlenebb, mint a fölfelé, mert elég meredek, és nehéz rajta lefelé menni.
A tóhoz visszaérve a patak mentén induljunk el tovább lefelé. Arra lesz a többi látnivaló.
A hűs patakban nyáron akár meg is áztathatjuk a lábainkat. A patak vize sekély, folyása nem gyors. Kellemes hőmérsékletet biztosít a hideg víz a fák között nyáron is.
Aztán tovább haladva hamarosan meghalljuk, majd meg is látjuk a Fátyol-vízesést. A felső végétől ballaghatunk mellette lefelé, és ahogy egyre lejjebb érünk, úgy tárul ki a szemünk előtt teljes pompájában.
A Szalajka-völgy legcsodásabb és legkedveltebb helye a 17 méter magas Fátyol-vízesés, amely nemcsak a völgy, hanem hazánk egyik legszebb természeti jelensége, kiemelkedő természetvédelmi értéket képvisel.
Nevét egyesek szerint a vízpermet jellegzetes, fehér fátyláról, mások szerint a fehér, csipkéhez hasonlóan mintás mésztufáról kapta.
A Szalajka-patakot karsztforrások (Szikla-forrás, Szalajka-forrás) táplálják. A mésztufa lépcsőkön, ahol megtörik a víz esése és megnövekszik a felület, melyen a víz lefut, elillan a víz szén-dioxid tartalma. Ott a mészkiválás gyorsabb ütemű. A forrásmészkő-bekérgezések gátakat hoznak légre, melyek mögött kis tavacskák jönnek létre. A vízbe hulló ágakon, bedőlt fatörzseken megtelepedő moszatok és mohák is szén-diocidot vonnak ki a vízbál, tovább gyorsítva a mésztufa kiválását, magasítva ezáltal a gátak peremét. A víz egy ilyen, mintegy 17 méter hosszú mésztufagát 18 teraszán zúdul le.
Az egyik kihelyezett tábla rajzán jól megfigyelhető, milyen földtani rétegekből áll a Bükk ezen vidéke.
Tovább sétálva hamarosan megtaláljuk az erdei iskolát, valamint a szabadtéri múzeumot.
Az Erdei Iskola elsők között szerezte meg 2005-ben a “Minősített Erdei Iskola Szolgáltatás” címet és kapta meg a “harkályos” emblémát. Az oktatási program egymásra épülő ismeretkörei: alapvető természetismeret, ökológiai jelenségek, erdészeti ismeretek, környezet- és természetvédelmi ismeretek, kultúrtörténeti ismeretek, a nyugat-bükki régió értékeinek bemutatásán keresztül. A Szabadtéri Erdei Múzeum a kiállítótér funkción kívül, az Egererdő Zrt. fejlesztésének köszönhetően szabadtéri tanterem is, a filagória épületének környezetében a megújuló energiák (nap, szél, víz) hasznosítását bemutató működő modellekkel, a fát mint megújítható energiaforrást és alapanyagot bemutató eszközökkel ismerkedhetnek meg a látogatók és az erdei iskolások.
A Fátyol-vízesés szomszédságában a Horotna-völgyben lévő, Szabadtéri Erdei Múzeum a régi erdei mesterségeket, és művelőik mostoha életkörülményeit eleveníti fel. Olyan mesterségek eszközeit, építményeit, munkafázisait rekonstruálták itt eredeti környezetükben, mint az ölfavágás, a mész- és szénégetés, zsindely-, gyanta- és üvegkészítés vagy hamuzsírfőzés.
Ezen eszközök között barangolva elképzelhetjük, hogy a nehéz fizikai munkáért cserébe szinte csak a természet szépsége kárpótolta az erdei munkásokat.
A bemutatóhely egész évben szabadon látogatható.
Tovább haladva lefelé hamarosan egy nagyon hangulatos tavacska mellett vezet el az utunk. De van ennek a tónak a hangulata mellett egy nagyon egyedi különlegessége is.
A Bükk hegység egyik legnagyobb vízhozamú karsztforrása a Szikla-forrás. Ritka és gyönyörű természeti jelenség, ahogy a forrás kristálytiszta vize a barlangjáraton keresztül a felszínre tör. A Szalajka-völgy egyik legfontosabb geológiai kincse a Fátyol-vízeséstől nem messze helyezkedik el.
A Szalajka-völgy jobb oldalán a 2-3 méterig járható barlangjáraton, szemet gyönyörködtetően lép a felszínre. A lehulló csapadék az agyagpalából álló vízgyűjtőn a felszínen folyik le, míg a kibukkanó mészkősávhoz ér. A mészkő a ráfutó vizeket elnyeli és a mélyben a forráshoz vezeti.
A sebes pisztráng őshonos fajta Szilvásvárad környékén. A később megkezdett szaporítása miatt többször mélyítették ki a Szalajka-patak medrét. A völgyben számtalan kisebb-nagyobb tó fedezhető fel, amelyekben a legnevesebb éttermek étlapjára kerülő szilvásváradi pisztráng tenyésztésének kezdeti szakasza folyik. A karsztforrásokra jellemző vízhozam-ingadozás miatt a pisztrángok nagy része csak néhány centis ivadékként úszkál ezekben a tavakban. A pisztráng feldolgozásának viszont már ismét Szilvásvárad ad otthont.
A következő épületben történik a pisztrángikrák keltetése. A keltetéshez nagyon fontos az állandó hőfokú, bőséges, tiszta víz. Ezt a Szikla-forrás vize biztosítja, melynek a téli vízhozama és hőmérséklete is megfelelő a keltetéshez.
A pisztrángok szaporítása mesterséges megtermékenyítéssel történik. A vízből kivett nőstény hal érett ikráit lefejik egy edénybe, melyre ráfejik a hím pisztráng tejét. Ezt jól elkeverik és a tálat hideg vízzel felöntik. Egy ideig állni hagyják, majd az épületben lévő keltetőtálcákra teszik a megtermékenyített ikrákat. A keltetőedénybe helyezett ikrákra nagyon kell vigyázni, mert a kelési idő első felében nagyon érzékeny.
A következő fázis, amikor az ikrahéj elvékonyodik és kikel a szikzacskós kis pisztráng. Ez a sziklaforrás vízhőmérsékletével a sebes pisztrángnál 40-45 nap, a szivárványos pisztrángnál 32-36 nap alatt történik meg. A kis halivadékok a szikzacskóból táplálkoznak, de ezt felélve már fokozatosan átszoknak a mesterséges táplálkozásra. Ekkor még az épületben lévő nevelőkádakban élnek.
A pisztrángok kb. fél éves korukban kerülnek ki a nevelőtavakba.
A pisztrángtenyésztés jelentős fejlődése 1957-től történt, amikor a Nyugat-bükki Állami Erődgazdaság Simon Károly halász-mester irányításával az 1960-as években kialakította a ma meglévő tórendszert és évi 80-120 mázsára fejlesztették fel az éves termelt mennyiséget. A pisztrángtelepen víz-visszaforgató rendszert hoztak létre, a patakra kőgátakat építettek, ezzel védték a partot az erózió ellen, és az ezeknél kialakult zúgókat is kihasználták tenyésztési célokra.
A pisztráng tenyésztéshez kapcsolódó területeket és épületeket 1990-től vállalkozó bérli és üzemelteti, a tulajdonos a mai napig az Egererdő Zrt.
Széles, kövesút vezet lefelé a völgyben, kényelmesen lehet le- vagy felsétálni rajta.
Az út mentén található a pisztrángtelep, ahol nevelik a halakat, aztán több pisztrángozó büfé is felbukkan.
Egyik helyen különleges, füstölt pisztrángot kínálnak. Érdemes megkóstolni! (Bár nekem még mindig az óbányai vaslapon sült pisztráng a favorit.)
A Szalajka-patakban ősidők óta él a sebes pisztráng, így a patakban mindig is horgásztak. Az 1800-as évek elején azonban a vasipar számára létrehozták a Szikla-forrás alatti két tavat, mely megfelelő mennyiségű vízzel látta el a Massavágás alatti vasgyárat. Ekkor már ezekben a tavakban is tartottak pisztrángot. Ezt bizonyítja a szabadtéri múzeumban elhelyezett "Tilalmas a halászat ebatta" feliratú tábla, melyet 1834-ben gróf Keglevich Miklős készíttetett, hogy a falu népe ne dézsmálja a kedvenc eledelét.
Majd lassan leérünk a kisvasút Halastó megállójához, ahol az Erdészeti múzeum is található.
A honfoglalás korában a Kárpátok hágóit őrző éber katonai védelmi rendszernek állít emléket a 2,65 méter magas, tölgyfából faragott katona alak, mely a mesés Szalajka-völgyben, a Zilahy Aladár Erdészeti Múzeum szomszédságában található. A Kárpátok őre emlékmű eredetijét 1915-ben Kolozsváron avatták fel, de 1918-ban a bevonuló román csapatok felgyújtották, elpusztult, így ma már csak a Szalajka-völgyben találkozhatunk az élethű másolatával. A korabeli dokumentumok alapján elkészült emlékmű felállításának célja, hogy felhívja a Kárpát-medencében élő magyarok figyelmét az összefogásra, és érdekeink megalkuvás nélküli képviseletére. Horváth Béres János szobrász és Tóth Vásárhelyi József építész alkotása. A Kárpátok Őrénél minden év őszén megemlékezést tartanak, melyre évről évre egyre többen látogatnak el Szilvásváradra.
A Szalajka-völgyben található Erdészeti Múzeum épülete a 19. század első éveiben épült, az akkori Bányagrófság számára, majd az első erdőtörvény után megszervezett erdőgondnoksági-rendszer alapján a szilvásváradi erdőgondnok irodája és lakása volt. Király Lajos, a Pallavicini-erdőbirtok vezető főmérnöke 1928 - 1949-ig élt családjával az épületben, innen ered "népies" neve a Király-ház elnevezés. A Wessely-kastélyként ismert épületet 1980-ban nyilvánították műemlékké. 1985-ben Zilahy Aladár erdész kezdeményezésére a házat múzeummá alakították ki, mely 1986-ban nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt. A kiállított tárgyak főleg adományként érkeztek a múzeumba, az 1980-as évek elején az Országos Mezőgazdasági Múzeum (Vajdahunyad-vára) is ajánlott fel jelentős mennyiséget a saját gyűjteményéből.
A Zilahy Aladár Erdészeti Múzeum az országban szinte egyedülálló erdészeti és természetismereti gyűjteménnyel bír. Ilyen erdészeti múzeum hazánkban csak Sopron városában és a Bükk erdeiben fekvő Szalajka-völgyben található.
A múzeumban állandó jellegű tájtörténeti kiállítás mutatja be a Bükk növénytársulásait, élővilágát, ezen kívül a látogatók a kiállított erdészeti eszközökön keresztül megismerkedhetnek az erdészek mindennapos munkájával a régmúlt időktől kezdve napjainkig. Különböző fakitermelő eszközök szemléltetésével ad a múzeum képet az erdőgazdálkodás múltjáról és jelenéről, az erdőben dolgozó emberek munkájáról és munkakörülményeiről. A múzeumba látogatók találkozhatnak a Bükk hegységben található életnagyságú vadfajokkal és betekintést nyerhetnek a vadgazdálkodás világába is. A múzeum bemutatja az erdőgazdálkodás teljes folyamatát, a magtermeléstől a csemetenevelésen, erdőművelésen, fakitermelésen keresztül a fa felhasználásáig. Az erdőgazdálkodás múltjáról és jelenéről is kapnak a látogatók információt, emellett megismerkedhetnek az erdei emberek munkájával, munkaeszközeikkel, életkörülményeikkel.
Király Lajos nagy tudású polihisztor erdőmérnök, a ház régi lakója emlékére, 2014-ben bővült a múzeum egy Király Lajos emlékszobával, melyben a személyes tárgyai kerültek kiállításra.
A kiállítást a gyermekektől a nagyszülőkig mindenkinek ajánlják.
Belépő jegy árak:
- felnőtt 700 Ft
- diák 300 Ft
- nyugdíjas 400 Ft
- családi jegy (2 felnőtt és két gyermek) 1600 Ft (minden további gyermek + 200 Ft)
Utunk közben a kisvasút útvonalát is keresztezi a Halastó megállóhelynél. A kisvasút menetrendje szerint a vonatok itt felfelé nem állnak meg, lefelé pedig csak külön kérésre. Viszont dupla vágány van, tehát itt lehetőség van a szemben közlekedő vonatok keresztjére.
Tovább indulva hamarosan meglátjuk a vadas-kert hosszú kerítését.
A kis vadaskert fő látnivalói a dámszarvasok (Dama dama) és a hazánkba az 1880-as években betelepített muflonok (Ovis musimon). A patások ugyan elég félénkek, de kis szerencsével meg is lehet simogatni a gyönyörű vadállatokat.
A dámszarvas eredeti hazája Dél-Európa, nagy valószínűséggel hozzánk is Görög- vagy Törökországból került. A bika évenként elhullajtja fejdíszét, melyet fiatal korban jellegének megfelelően nyársasnak, majd kanalasnak, a kifejlett példányokét pedig lapátosnak hívjuk. A dámszarvas magyarországi állománya világhírű, főleg a Nyírségben, Békésben és Tolnában található nagyobb számban.
A muflon eredeti hazája Korzika és Szardínia szigete, hazánkba az 1880-as években telepítették. A vadjuh félékhez tartozó kérődző. A kos trófeája a csiga, mely évente növekszik. Élettere az erdős, sziklás hegyvidék.
A vadas-kert után található a Szalajka-völgyi információs ház.
Az épületben tablós kiállításon mutatjuk be a Szalajka-völgy természeti értékeit és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi tevékenységét. Mellette információs pont és kiadványbolt kapott helyet, ahol térképek, ismertető kiadványok, tanösvény-vezető füzetek és könyvek mellett nemzeti park emblémás ajándékcikkek is kaphatók. A nemzeti parki védjegyes termékek választékában a helyiek mellett megtalálhatók más hazai nemzeti park igazgatóságok termékei is.
A magas fák közötti kellemes úton már nem kell sokat menni, hamarosan visszaérkezünk Szilvásváradra.
Mellettünk azért még ott folyik a patak, időnként látványos kis vízeséseken keresztül. Ez is egy kis mésztufa gát, amelyen csobogva bukik át a patak vize.
A völgyet a Bükki Nemzeti Park kapujának is nevezik, hiszen a völgy bejáratánál kezdődik a Nemzeti Park is.
A völgyben az országos kék túra tábláihoz hasonló táblákat találhatunk több helyen is. Viszont ez az út nem a kék-kör része, hanem valami teljesen más.
A Bükk fennsík koronája - 80 km hosszú kerékpáros túra, ami a Lillafüred - Hollóstető - Sugaró - Nagy-mező - Fekete sár- Bél-kő - Bélapátfalva- Szalajka völgy - Gerenna vár - Olasz kapu - Bánkút - Szentlélek - Garadna - Lillafüred dupla koronát formázó útvonalán halad. A Bükk sajátos földrajzi szerkezetét kihasználva erőnlétünknek megfelelően, mind a fennsík, mind a völgyek látványosságait felkereshetjük (a híres bükki „köveket”, a bélapátfalvai cisztercita Apátságot, a szilvásváradi Fátyol-vízest vagy Lillafüredet), de több helyen is megkóstolhatjuk a füstölt pisztrángot is.
A tábla alapján innen az Erdészeti Múzeum 700 méterre van, a Szalajka-völgyi pisztrángtelep 1 km, a Szikla-forrás 1,6 km, a Fátyol-vízesés 1,8 km, a kisvasút végállomása 2,3 km.
A Szalajka-völgy bejáratától a Börtönmúzeum mellett elhaladva érkezünk a Millenniumi tanösvény kezdetéhez. Az ösvényen közel 2 km hosszan végig emelkedve érkezhetünk a panoráma parkolóba, miközben az elhelyezett táblákról sok hasznos ismeretre tehetünk szert. 10 tábla a Bükk természeti értékeit és a természetvédelmi tevékenységet mutatja be (ezeket a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság helyezte ki). Megismerkedhetünk a hegység földtanával (itt ki van állítva 13 különböző típusú kőzet a hegységből), a bükki karszttal, a hegység növényvilágával, rovarvilágával, ragadozó emlőseivel, madárvilágával, a nemzeti parkban folyó madárvédelemmel. 10 tábla magas szintű erdészeti ismereteket nyújt (ezeket az Egererdő Rt. helyezte ki) pl. a tartamos erdőgazdálkodásról, a beerdősülésről, a fahasználatról, a fafeldolgozásról (rönkköböző táblázattal, hengertérfogat-számítással), vadászatról, vadgazdálkodásról, az erdő és a talaj kapcsolatáról stb.
A parkolóból gyönyörű kilátás nyílik Szilvásváradra, a hegyek koszorújára és a közéjük vágódó völgyekre. Tiszta időben innen is láthatjuk a Magas Tátrát. Egy rövid sétával a Millenniumi kilátóhoz érkezhetünk, ahonnan ez a panoráma még látványosabb.
2000. augusztus 20-ra, Szent István napjára készült Millenniumi Kilátó méretével és páratlan szépségű faszerkezetével uralkodik a környező hegycsúcsok felett. A kilátó 20 méter magasan lévő teraszáról lenyűgöző látványt nyújt a Bükk minden évszakban más-más színben pompázó domborzata, a patak-völgyek, erdők rajzolata, a 13 hegyvidéki falu háztetői. Tiszta, napos időben a távoli Tátra hegycsúcsai is láthatóak. Megközelíthető gyalogosan a Millenniumi Tanösvény sétaútján keresztül, vagy gépkocsival a Bükk-fennsík felé vezető úton, a parkolótól, mindössze kétszáz méter sétaúton.
És visszaértünk Szilvásváradra, ahol a természet szépségei helyett csupa épített attrakcióval várnak ránk.
Az út mentén lovagolni is lehet, valamint kalandpark is van, ahol mini-kalanderdő és magas-kötélpályák is várják az izgalmakra és fizikai kihívásokra vágyókat.
A kerékpár kölcsönző mellett részletes térkép mutatja be a környék kerékpártúra útjait.
A kisvasút alsó, Szilvásvárad-Fatelep állomása, ahonnan a szerelvények indulnak a Szalajka-völgybe. Az állomás mellett büfé, az épületben mosdók találhatók.
Tovább a falu felé az egyik oldalon büfésor, középen hatalmas játszótér, a másik oldalon pedig a Lipicai lovak otthonául szolgáló hatalmas lovaspálya és lovarda van.
Hazánk nyolc védett történelmi lófajtájának egyike a lipicai, mely egyben Európa legrégebbi kultúrló fajtája. A fajtát megalapozó ménest II. Károly főherceg alapította 1580-ban a Trieszt melletti Opcinai-fennsíkon, ahol már az ókori rómaiak is virágzó lótenyésztést folytattak. Hazán lipicai lótenyésztését 1809-től számítjuk, amikor a ménest a napóleoni seregek elől menekítve átmenetileg Mezőhegyes mellé telepítették. Az első önálló törzstenyésztő gazdaságot Szilvásváradon 1953. január 22-én alapította az Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériuma a lipicai fajta génmegőrzése céljából. Ma mintegy 260 lóból áll a törzstenyészet.
A lovarda épületében találjuk a Hajtókocsi múzeumot is. A fogatversenyzésben kezdetben a klasszikus magyar kocsikat használták. A sportkövetelemények növekedésével ezek a kocsik hagyományos méreteikkel már nem állták meg a helyüket. Kocsigyártóink a kocsik stílusát, vonalvezetését megőrizve a versenykövetelményeknek megfelelő, a hagyományosnál szélesebb és rövidebb kocsikat készítettek, nem beszélve a terepversenyről, amelyre speciális járművet, az ún. maratonkocsit szerkesztették meg. Érdemes ennek történetét is felidézni: 1978-ban, a kecskeméti négyesfogathajtó világbajnokságon az angol csapat egyik hajtója volt Alan Bristow helikoptergyáros. Szomorúan tapasztalta, hogy a jó utakra épített stilkocsik a terepen mennyire törtek, borultak. Hazatérve Angliába, tervezőmérnökeivel egy speciális, ütésálló, mély építésű, a fogatversenyek második napi, ún. terepversenyére alkalmas kocsit terveztetett. Azóta a terep- vagy maratonkocsik az autókkal is vetekedő fejlődésen mentek keresztül, és a legmodernebb technikai megoldások könnyítik a hajtók munkáját.
Ezekbe a történésekbe nyújt bepillantást a Ménesgazdaság kiállítása, amelynek megtekintését jó szívvel ajánljuk a kedves vendégeinknek.
Remélem kedvet kaptatok egy kellemes túrához a Szalajka-völgybe! Bátran ajánlható kicsiknek és nagyoknak, mindenki megtalálja a maga számára legérdekesebb látnivalót, ez egészen biztos. Használjátok ki a kisvasutat is, és sétáljatok a jó levegőn, hogy a látnivalókat is végignézhessétek.
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Az információk nagy része a www.szilvasvarad.hu oldalról származik, de szemezhettem a wikipediáról, és a kihelyezett táblákról is.
Utolsó kommentek