Kevesen ismerik, pedig Alsó-Ausztria legnagyobb, Ausztria ötödik legnagyobb cseppkőbarlangja a Hermannshöhle, amit az ország legfontosabb denevér telelőhelyeként tartanak számon. Eldugva húzódik meg a nagy hegyek között az erdő mélyén, de érdemes megkeresni, mert egy csodás világ várja a barlangba betérőket.
Hol található? Ausztriában, Alsó-Ausztriában, Kirchberg am Wechsel településen, Soprontól, illetve a határtól mindössze 1 órára. Térképen ITT.
Ha Kirchberg am Wechsel már meg van, ott már ki van táblázva (bár lassan kell menni, hogy végig tudjuk olvasni a táblákat). :)
A patakparton ingyenes parkoló várja az autóval, busszal érkezőket. Innen még kb. 5-10 perc gyaloglással érhető el a barlang. Mert a Hermannshöhle bejárata a Eulenberg (Bagoly-hegy) oldalában, a fák között megbújó házikó mellett van.
A barlangnak eddig 4430 m hosszú járatát mérték fel, melyek labirintusszerűen 73 m magasságig több emeletet képeznek. A Hermannshöhle barlang a cseppkövek, csarnokok és hasadékok rejtett világa, egy értékes és érzékeny élettér, mely sok denevérfaj otthona.
A barlanghoz először is át kell menni a hídon, majd egy kiépített tanösvény vezet a házig.
A Kirchberg am Wechsel-től északkeletre fekvő Eulenberg,
melyben a barlang kialakult, triász időszaki (~240 millió éve) márványszerű mészkőből épült fel. A legtöbb barlangjárat függőleges töréseket (kőzetrepedéseket) követ, ennek megfelelően keskeny és magas.
A barlanghoz vezető út mentén kihelyezett táblákról megismerhetjük a hegy kialakulását, és a hegy belsejében munkálkodó víz építő - romboló tevékenységét.
A barlangok a víz mészkövet oldó hatására jöttek létre. Az északra fekvő hegyhátakról érkező patakok beszivárogtak a hasadozott mészkőbe és a víz kémiai és mechanikus erózió által megbontotta, feloldotta a mészkövet. A csapadék is beszivárgott a repedéseken keresztül, aztán megfagyva tovább repesztette azt, illetve az ásványi anyagokat kioldva folyt tovább. Az így kialakult kisebb járatok aztán szélesedtek, beomlottak, sziklák szakadtak le fentről, így alakultak ki a nagyobb járatok.
Azonban eleinte ez a barlang még a talajvízszint alatt volt, azaz teljesen ki volt töltve vízzel.
Ma már csak beszivárgó vizek jutnak a barlangba, patak már nem folyik benne. Viszont a beszivárgó vizek oldják a mészkövet, mely oldott ásványi anyag tartalom a barlang plafonján ismét lerakódik, gazdag cseppkőképződményeket hozva létre.
A házikóban kis ajándékbolt és mosdó található, mellette padok, asztalok, ahol kipihenhetjük a felmászás fáradalmait.
Itt várja az érdeklődőket az idegenvezető, akinél a jegyeket is megvásárolhatjuk. Aztán amikor eljön a következő vezetés időpontja és összejön egy maréknyi kíváncsi ember, az idegenvezető bezárja a kis házat és indul a túra a barlangban.
Az ajtó fölött a bányászköszöntés (Glück auf! - Jó szerencsét!) egy változata, amit inkább a barlangászok használnak.
A barlangon átvezető kereken 350 m hosszú túraút kényelmes, jól kiépített lépcsőkön és ösvényeken vezet villanyvilágítás mellett a bejárati Windloch-tól (Szél-lyuktól) a 43 méterrel magasabban fekvő Taubenloch-ig (Galamb-lyukig), ahol elhagyjuk a barlangot.
A tágas Előcsarnok után homok- és kavicslerakódások mellett a Barbara-tárón át érjük el a 15 m magas Dietrich-csarnokot.
A Hermannshöhle egyik jellegzetes képződménye a béka, melynek a háta folyamatosan nedves, ezáltal olyan érzetet kelt, mintha tényleg egy nagy békát simogatnánk.
A barlangot a helybeliek hosszú ideig aggodalmasan kerülték. 1790 körül egy pásztorfiú vadgalambok utáni vadászata közben a „borzalmas szakadékba” zuhant, melyet aztán Galamb-lyuknak neveztek el. Itt található ma a barlang felső kijárata.
1838-ban jelent meg az első beszámoló a barlangról. Hermann Steiger kutatta és tárta fel a barlangot 1843-tól kezdve, és 1844-ben ill. 1868-ban látogathatóvá tette. A barlang a nevét is róla kapta.
1940-ben fedezték fel a cseppkőgazdag Kyrle-labirintust, ahol 1948-ban a „Titokzatos mélység” c. barlangi filmet forgatták.
1968-ban bécsi barlangkutatók egy csoportja szerezte meg a barlang üzemeltetési jogát, és azóta Hermannshöhle Kutató- és Fenntartó Egyesület gondozza és mutatja be a barlang csodáit.
A cseppkövek kalcit kristályokból állnak, melyek különböző formákban jelennek meg: sztalaktitek (függőcseppkő), sztalagmitek (állócseppkő) és cseppkőoszlopok, illetve vékony cseppkőzászlók vagy falbekérgezések. Egy további lerakódás fajta a hegyi tej, ami mikroszkopikus kalcittűkből tevődik össze.
A barlang központját képező Nagy-dóm 20 m magas. Innen ágazik ki a Magas-hasadék, ami kanyarogva vezet a hegyen át a 8 m magas cseppkőlefolyásig, a Niagara-vízesésig.
A barlangok hőmérsékletét a befoglaló kőzete határozza meg. A Hermannshöhle hőmérséklete +7 fok. A hegy belsejében a hőmérséklet egész évben majdnem állandó. A külső és a barlangi hőmérséklet közötti különbség légmozgást, barlangi huzatot hoz létre: a nyári, viszonylag hideg levegő, mivel nehezebb, az alsó bejárathoz áramlik, míg télen a viszonylag meleg barlangi levegő, mint egy kéményben a magasabban fekvő Taubenloch-on át távozik. A relatív páratartalom a barlang belsejében állandóan közel 100%.
A barlangi túra közben megcsodálhatunk néhány cseppkőképződményt: Török sátor, Bojtos zászló, Csipkefüggöny, Fehér vízesés, Gyöngynyaklánc.
A barlangban viszonylag sok lépcső található, emiatt babakocsival és kerekes székkel nem látogatható.
A barlangban egy ritka, de jellegzetes képződmény is megfigyelhető, a barlangi gyöngy. Ez álló- vagy mozgó vízben alakul ki. Közepében valamilyen szemcse van, amely körül koncentrikusan mészréteg rakódik le, rendszerint ennek következtében gömb alakú.
A Hermannshöhle ezen szakaszán a gyöngy még akkor alakult ki, amikor a járat víz alatt volt. Itt látható az is, hogy meddig ért a víz.
A zöld növények fényt igényelnek, ezért csak a barlangok bejárati szakaszaiban élnek meg az ún. árnyékflóra növényei. A sötét barlangrészekben csak gombák vannak, ha tápanyagtartalmú anyag kerül be (pl. szél által befújt lomb, víz által besodort fa). A mesterséges világítótestek közelében mégis megtelepedhetnek algák, mohák és páfrányok, melyeket lámpaflórának nevezünk.
Pedig a lámpák csak rövid ideig világítanak, amikor a csoport továbbmegy, az idegenvezető le is kapcsolja őket.
Vannak állatok, melyek a barlangok speciális körülményeihez (sötétség, kevés tápanyag, alacsony hőmérséklet) alkalmazkodtak. Ezek általában a barlangokban csak néhány milliméter nagyok és a látogatók számára alig láthatók. Ezek közé tartoznak a Hermannshöhle-ben az álskorpiók vagy ugróvillások, de különböző vízben élő kis élőlények is.
Kivételt képez a néhány centiméter nagyságú barlangi szöcske, ami képes barlangon kívül is élni. És amit a vezető meg is tud mutatni a zseblámpájával. Már ha el nem ugrik. :)
Ami viszont biztosan nem ugrik el és bármikor megtekinthető, az a teknősbéka:
A Hermannshöhle legismertebb állatai a denevérek, melyek elsősorban téli pihenőjüket tartják a barlangban, mert rovarevők lévén, ebben az évszakban nem találnak táplálékot, és a barlangban viszonylag meleg van. Ultrahang-tájékozódásuknak köszönhetően a sötétben is jól eligazodnak és minden barlangrészben megtalálhatók. Eddig 15 fajt figyeltek meg, a leggyakoribb a kis patkósorrú denevér.
A denevérek szigorú védelem alatt állnak. A védelmi intézkedéseknek köszönhetően ma már mintegy 800 állat telel át a barlangban. Ezek az emlős állatok utódaikat június/júliusban hozzák világra padlásokon, ahol a nőstények ún. szülőkolóniában gyűlnek össze. Ebben az időben denevérek a barlangban csak szórványosan találhatók.
A cseppkövek jellegzetessége a színük sokfélesége is, amit a Hermannshöhle járataiban remekül megfigyelhetünk. A tejszerűen fehértől a narancssárga, vörös és barnán át a feketéig minden színárnyalat előfordul itt. A tejszerűen fehér cseppkövek ásványtani szempontból ideálisan tiszta kalcitnak tekinthetők, a különböző árnyalatú sárga és narancssárga cseppkövek színüket a vas-oxidtól kapták. Gyakori cseppkőszín még a barna, ennél a színhatást kialakító vas-oxidhoz alumíniumtartalmú szilikátos agyagásványok is kapcsolódnak.
A barlangban nem tiltják a fényképezést, ezért lehet próbálkozni vakuval és anélkül is. Bár mondjuk én a denevérekre nem villantottam rá, így nem is sikerült értékelhető fotót készíteni róluk.
A végén hatalmas kanyont érünk el, ami a Galamb-lyukig húzódik fel. Végül lépcsőkön és a tágas Herceg-csarnokon át a 25 méter magasan levő kijáratig haladunk.
És innen is tovább még lépcsőkön, hogy aztán egy kellemes erdei úton térjünk vissza a kis házhoz, illetve a parkolóhoz.
A barlangnak van még egy különálló látogatható része, a Kyrle-labirintus. Ezt a barlangrészt nagyon szűk járatok kötik össze a Dietrich-csarnokkal, ahonnan a felfedezés is történt. Ma egy 4 m-es mesterséges táró vezet ide a felszínről. A felszínhez közeli Gyökér-táróban fagyökerek láthatók. Lefelé haladva elérjük a Paradicsom-csarnokot és tovább az Óriás-szakadékot, a barlangrész fő termét, amelyet mindenütt gazdagon díszítenek cseppkőképződmények. 15 m-rel lejjebb érjük el a Gnómok-színházának bizarr kulisszáit. Itt a falat nagy felületen borítják borsókövek. Innen a lépcsőkön vissza kell kapaszkodnunk a mesterséges bejárathoz, mert az összeköttetés a nagy barlanghoz rendkívül szűk.
A Kyrle-labirintus csak kérésre látogatható, megfelelő számú jelentkező esetén, illetve csoportoknak max. 15 főig. A labirintus belépő díja a barlangi belépő + 2 Euro.
Nyitva tartás: május 1-től szeptember végéig naponta 9 és 17 óra között. Március végétől már hétvégéken látogatható a barlang, illetve a húsvét előtti nagyhéten minden nap. Télen a Hermannshöhle a téli álmot alvó denevérek miatt nem látogatható.
Vezetések indulása : 9:30, 11:00, 13:30, 15:00, 16:30
Ezeken az időpontokon kívüli vezetés igény szerint kérhető (bár inkább csoportoknak). Soron kívüli vezetés esetben a minimális belépődíj 15 Euro.
A belépőjegy ára (2017) normál vezetésre a meghirdetett időpontokban:
- felnőtt: 6 Euro
- gyerek: 4 Euro
A barlang kijáratától lefelé haladva egy ilyen kis alagút is színesíti a turistautat.
Remélem kedvet kaptatok a Hermannshöhle a meglátogatásához, és ha a erre jártok nem hagyjátok ki! :)
A környéken egyébként nagyszerű hegyi élményparkok (pl. St. Corona am Wechsel) és rengeteg túrázási lehetőség található. Vannak nyáron is működő felvonók, mint például a Mönichkirchen melletti Schwaig-ra felmenő Sonnenbahn libegő, ahol rollerrel vagy mountaincar-ral is lejöhetünk a hegyről.
Viszont ha szeretitek a cseppkőbarlangokat, akkor a figyelmetekbe ajánlom Szlovénia két hatalmas barlangját is, a nagyon ismert Postojnai cseppkőbarlangot, ahova kisvonattal viszik be az érdeklődőket, valamint a kevésbé ismert, de az UNESCO világörökség részét képező Skocjan barlangot, ahol hatalmas föld alatti kanyon, és egy zúgva rohanó patak is található.
Az információk a Hermannshöhle honlapjáról származnak: www.hermannshoele.at
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Utolsó kommentek