kiránduló

Újabb kis-kabinos felvonót mutatok, mellyel kényelmesen utazhatunk fel egy hegyre, ahol aztán hatalmasat túrázhatunk még fel a csúcsokhoz. A Biosphärenparkbahn Brunnach drótkötelén is kis golyó kabinok járnak körbe, körbe, és visznek fel kétezer méter fölötti csúcsokhoz. Maga az utazás is élmény, ahogy egyre feljebb haladunk és kinyílik a panoráma, fent pedig kihívások várnak ránk. Ráadásul itt az is bekövetkezett, ami bármikor, bárhol előfordulhat ha jön egy nagy felhő és dörögni kezd az ég ... megállították a felvonót. De a vége "hepiend" lett. :)

Hol található? Ausztriában, Karintiában, a 88-as főút mentén elterülő Bad Kleinkirchheim falucska Sankt Oswald település-részének szélén. Térképen ITT.

A hegyek között megbújó apró településrész festői környezetben terül el, 1333 méteres magasságban. A parkolóhoz a táblákat követve juthatunk el, de Bad Kleinkirchheim-ből kijöhetünk Postbusszal is, a buszmegálló is a parkolóban van. A megálló neve: St. Oswald Brunnachalmbahn.

A nagy parkolótól szintén a táblákat követve juthatunk el a kabinos felvonó alsó állomásához, ami az út túloldalán található. Gyalogos felüljáró vezet át a másik oldalra.

A hegyoldalban harsogóan zöld legelők fölött lógnak a kis-kabinok, és róják a köröket, - itt még úgy tűnik - megállíthatatlanul. :)

Az alsó állomás St. Oswald településrész szélén, a hegy lábánál 1329 méteres magasságban található. De észre sem venni, hogy milyen magasan vagyunk, hiszen a környező hegyek mind sokkal magasabbak.

A bejáratnál kettéválasztják a Karintia kártyával érkezőket és a jegyet vásárlókat. Karintia kártyával a felvonózás naponta egyszer ingyenes (és naponta csak egy felvonót lehet ingyenesen használni, tehát ha máshol már felvonóztatok, akkor már nem ingyenes ez sem, a felvonókat különböző napokra kell betervezni). De a külön bejáratnak nem sok értelme volt, mert a Karintia kártyásoknak is adtak saját mágneskártyát a felvonóhoz.

Bent aztán jönnek a kis kabinok szépen sorban. Lelassulnak, kinyílik az ajtajuk, kiszállás-beszállás, az ajtók záródnak, és már repül is a kabin felfelé.

A beszálló helyre természetesen csak a vonalkódos belépőkártya leolvasása után lehet belépni, a forgón keresztül. (Általában érdemes közvetlenül oda állni a forgóba és csak utána leolvasni a kártyát, mert a leolvasás után azonnal nyit a zár és a karok nagyon könnyen átfordulnak, mi meg simán kint maradunk, ha nem vagyunk elég gyorsak.)

Ezen a hegyen is lehet bicajozni, és lefelé is vezet egy meredek, ugratós, kanyargós, farolós út, így a hegyi kerékpárosok között is népszerű a felvonó. Felfelé berakják a bicajt a kabinba, kényelmesen fellibegnek, aztán lefelé már csak fékezni kell. De azt nagyon.

A bicajosokra a felvonó munkatársa kézzel csukta rá az ajtót, gondolom azért, mivel a bringák állítva voltak a kabinban, nehogy kiguruljanak, mire becsukódik az ajtó magától.

A mi ajtónk azonban "magától" csukódott be, illetve attól a kartól, ami menet közben lenyomta az ajtócsukó kart. Aztán már suhantunk is kifelé az alsó állomás teteje alól, hogy megkezdjük a repülést felfelé.

De mi is ez? Ez egy kétsebességes kis-kabinos felvonó. A folyamatosan haladó szállító-drótkötélpályán sok-sok kabin jár körbe-körbe. A végállomásokon azonban a kabinok a gyorsabb szállító-kötélről "lejönnek", majd egy lassabb sebességű drótkötélen vagy láncon mennek körbe és fordulnak vissza, miközben az ajtók kinyílnak, és ki-, illetve beszállni lehet. 

Bár úgy tűnik, a kabinok nem mennek annyira magasan. Persze komoly tériszonyban szenvedőknek kihívás ilyen kis golyókban utazni, de mivel kényelmes, párnás padokon lehet ülni, és akár kapaszkodni is lehet, kilátás meg csak oldalra van, így nem annyira vészes. És megéri leküzdeni a félelmet, mert nagy élmény egy ilyen utazás. 

A kabinok alatti hegyoldal egy része télen sípálya, nyáron legelő vagy kaszáló. Mindenesetre a fű hihetetlenül zöld. Persze könnyű nekik, hiszen a füvet szinte minden nap meglocsolják lágy esővízzel az égből.

Itt a magas hegyek között szinte minden nap esik az eső pár órát. Ha szerencsénk van éjszaka, ha nincs, akkor nappal jön egy zuhi. De általában utána újra kisüt a nap, és mehet tovább a túrázás. 

Felfelé, ha menetiránnyal szemben ülünk, kevésbé látványos a táj. Persze szépek a fenyők, melyek között elsuhan a kabinunk, zöld a fű, kanyarognak utak a hegyoldalban, de a lenyűgöző panoráma a hátunk mögött található.

A sima, "modern" oszlopok között akad egy régebbi stílusú is. Biztosan meg van az oka, miért ilyen oszlopot tettek ide. Talán stabilabb, mert több lába van. Lehet, hogy erős szelek fújnak itt keresztül télen, és ebből a szempontból biztonságosabb az ilyen fajta tartó oszlop. (De csak találgatok...)

Azért a hegy felé is szép a kilátás a kabinból. Egyre-másra tűnnek fel az "Alm"-ok, az általában hegyi legeltetést végző gazdaságok, ahol az esti fejés után valószínűleg fel is dolgozzák a tejet, hiszen sajt formájában sokkal könnyebb szállítani és eltartani is.

Az út során nemcsak tartó, hanem feszítő oszlopokkal is találkozhatunk. Ennél például nem a tárcsák fölött fut a drótkötél, hanem két csigasor között. Ez a drótkötél feszesen tartásában segít. 

És hamarosan megérkezünk, hiszen már ott tátja a száját a felső állomás, és hamarosan bekapja a kabinunkat.

Előtte azonban még egy rázós élmény, négy oszlop egymás után, rengeteg tárcsával, ez bizony ráz egy kissé.

 A felső állomás épülete 1908 méteren található, és jóval nagyobb, mint az alsó. Ez ugye jelent valamit..., itt van a garázs is.

Ahogy beérünk az épületbe, a kabinunk lelassul, kinyílnak az ajtók, majd kiszállás után a kis kabin már fordul is vissza, és folytatja az útját lefelé.

A gyors szállítókötél, amiről az épületbe érve a kabinok leakadnak, a hatalmas, narancssárga tárcsán fordul vissza, miközben a kabinokat a felső, lassabb rendszer továbbítja a síneken. 

A bioszféra parkokat az Unesco hozta létre azért, hogy „mozdítsák elő és mutassák be az ember és a bioszféra között létrejövő kiegyensúlyozott kapcsolatot”. A bioszféra-rezervátumok feladatai közé tartozik a terület természeti értékeinek, táj-, faj- és genetikai diverzitásának megőrzése, a fenntartható fejlődés biztosítása és az ezt célzó oktató- és kutatómunkák támogatása.

A Nockbergi Bioszféra Rezervátum 216 km2 kiterjedésű, ennek része ez a terület, ahol rengeteg túraútvonal közül választhatunk. Vannak könnyebbek, nehezebbek, körtúrák és Hütték, vendéglők is. A felső állomás falán található nagy térképek alapján átnézhetjük a túra-lehetőségeinket, meg a sípályák rendszerét is.

Aztán ha már megmásztuk a kiválasztott csúcsokat, lefelé is választhatjuk a kis-kabinos felvonót, hiszen a kabinból lefelé lesz csodálatos panoráma. (Oké, fölfelé is van, csak ahhoz forgolódni kell.)

És az ottjártamkor bekövetkezett az, ami minden libegő és kabinos felvonó tájékoztatójában benne van, hogy rossz idő esetén nem üzemel. És ez nem csak a konkrét égszakadás-földindulást jelenti, hiszen itt is csak be volt felhősödve és egy nagyon kicsit elkezdett esni. Ettől még üzemelhetett volna a felvonó. Azonban jött egy nagyon csúnya, sötét felhő, és egyfolytában dörgött. (Persze, gondolom villámlott is, de azt nem láttam.) A villámlás viszont nagyon komoly balesetveszélyt jelent, emiatt a felvonót bizonytalan időre leállították. (Természetesen üresen.)

Mivel reménykedtünk (rajtam kívül még elég sokan), hogy a felvonó belátható időn belül újra el fog indulni, meg esőben nem sok kedvünk volt elindulni gyalog lefelé, ezért vártunk. Amíg esett, bent az épületben, amikor nem esett, akkor meg a tájban gyönyörködve.

És annyira nem is bántam, hogy állt minden, mert így volt időm bővel fotózgatni a technikát.

A tároló részhez elég bonyolult sínrendszer vezetett, és félreállítva itt is voltak még kabinok, amikkel - talán télen - lehet a felvonó kapacitását növelni.

A kezelőpanel nem látszik túl bonyolultnak, vannak be- és kikapcsoló gombok, üzem-állapot visszajelző lámpácskák. Vészleállító gombok alul.

Aztán hamarosan megkegyelmezett nekünk az ég, a villámló felhő tovaszállt, és újra elindulhatott a libegő. Érdemes volt várni.

Lefelé a kilátás lenyűgöző. A szemben lévő hegyek között az egyik a Kaiserburg, a másik a Wöllaner Nock csúcs Bad Kleinkirchheim mellett, ahova szintén kis-kabinos felvonóval lehet felmenni.

Lent, a hegyek közötti völgyben pedig itt közelebb St. Oswald, arra jobbra távolabb pedig Bad Kleinkirchheim házai.

Nyáron sokan túráznak errefelé, meg akadnak bicajosok is, de az igazán nagy élet valószínűleg télen van. Bad Kleinkirchheim sípályái összesen 103 km hosszúak, ebből 18 km kék, 77 km piros és 8 km fekete pálya van. Összesen 24 felvonó üzemel télen, ebből 4 kabinos, 7 libegő és 13 húzólift. St. Oswaldnál külön gyerekvilág várja a kicsiket Nox és Nixi figurákkal. Van lehetőség freestyle síelésre, szánkózásra és snowboardozásra is. 4 síiskola várja a kezdőket és 23 Hütte a melegedni vágyókat. A pályák között ingyenes síbusz közlekedik. Továbbá 8 km sífutó pálya is ki van jelölve.

És ha ez még mind nem lenne elég - 60 km túraút használható télen is, a téli túrákat kedvelőknek, gyönyörű tájakon keresztül.

Nyáron pedig akár túrázás, akár hegyi kerékpározás, vagy csak egy séta, pár mély szippantás a friss hegyi levegőből - minden módon élvezhetjük a természet csodáit, a hegyek lélegzetelállító panorámáját, és a felvonókkal felejthetetlen élmény utazni is. Meg kényelmes is. Persze, tudom, ha saját magunk mászunk meg egy magas hegyet a lábától a tetejéig, akkor egészen más a "feeling" a csúcskeresztnél, talán még a panoráma is szebb, de azért kabinos felvonóval sem rossz ez. És a felső állomástól lehet még izzadni, lihegni, kapkodni a levegőt a meredek emelkedőkön a csúcsok felé.

A felvonó alatti legelőkön egyik oldalon lovak legelésztek, a másik oldalon tehenek.

Az oszlopon lévő tábla a sípályák irányát mutatja, az egyiken a felvonó alsó állomásához lehet lesiklani, a másik irány egy másik, kisebb felvonóhoz vezet.

A felvonó naponta a következők szerint közlekedik:

• július 6. és szeptember 8. között naponta 9-től 16 óráig (utolsó völgymenet 16:30)
• más időpontokban 9-től 12-ig és 13-tól 16-ig (utolsó völgymenet 16:30) - 1 óra ebédidő!

A felvonó üzemel (2019):

• május 24. péntek és június 16. vasárnap között naponta
• június 19. szerda és június 23. vasárnap között naponta
• június 26. szerda és szeptember 8. vasárnap között naponta
• szeptember 9. hétfő és november 3. vasárnap között hétfőn, szerdán, pénteken, szombaton és vasárnap

(Tudom, hogy lassan vége a nyári szezonnak, de valószínűleg jövőre is hasonló időpontok között fog üzemelni a felvonó. Úgy látom a kulcs a szerda és a vasárnap!)

Jegy árak (2019):

• hegy ÉS völgymenet: felnőtt - 22 Euro, gyerek (6 és 14 év között) - 11,60 Euro
• hegy VAGY völgymenet: felnőtt - 18 Euro, gyerek (6 és 14 év között) - 9,30 Euro
• 6 év alatti gyerekeknek ingyenes

Lehetőség van kombinált jegy vásárlására is a Kaiserburgbahn és a Biosphärenparkbahn Brunnach felvonókra. Ez esetben a két felvonóra egy napra szól a jegy 23,50 Euro felnőtteknek és 12,80 Euro gyerekeknek. Ha azonban Karintia kártyát veszünk igénybe és ingyenesen felvonózunk, akkor egy nap csak egy felvonóval mehetünk, tehát a két hegyet két különböző napra kell betervezni. 

Technikai adatok - Biosphärenparkbahn:

• gyártó: Girak- Garaventa 
• építés éve: 2001
• alsó állomás: 1333  m
• felső állomás: 1912  m
• szintkülönbség: 579  m
• az út hossza: 1887  m
• átlagos emelkedés: 32,39 %
• legnagyobb emelkedés: 64,38 %
• oszlopok száma: 17 db
• kabinok száma: 45 db (64 db)
• kabinok befogadó képessége: 8 fő
• utazó sebesség: 6 m/s
• az út hossza: kb. 5,5 perc
• kapacitás: 1700 fő/óra
• a drótkötél átmérője: 48 mm
• a drótkötél hossza: 4600 m
• a teljes teherbírása: 40 tonna

A technikai adatok a www.lift-world.info oldalról származnak.

Ha erre jártok tehát, vagy Bad Kleinkirchheim-ben időztök, feltétlenül próbáljátok ki a Biosphärenparkbahn kis-kabinos felvonó is. És más látnivaló is akad bőven a környéken.

Itt van ugye mindjárt a Bad Kleinkirchheim melletti a Kaiserburg hegy a kétezer méter feletti csúcsaival, melyekhez a kis-kabinos felvonóval könnyen feljuthatunk. Nincs messze a Millstätter-see, ami körül szintén remek kirándulóhelyek vannak és nyáron fürödni is lehet benne, vagy hajókázni rajta; valamit erre van a Mölltal völgy, ahol két szurdok is van: a leghangosabb Raggaschlucht és a legmászósabb Groppensteinschlucht, továbbá a Mölltaler Gletscher ahol nyáron is lehet hógolyózni. Oda pedig többféle "járművel" lehet feljutni, van egy sikló a hegy gyomrában, aztán van egy kabinos felvonó hét gyönyörű tó fölött, és még egy libegő is a csúcshoz.

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.