kiránduló

Rengeteg vízesés, csodás színű patak, kiépített fahidak, vízesések, káprázatos természet, és magas lépcsők, nagy kövek, sok-sok mászás felfelé - ez mind-mind a Groppensteinschlucht, ez a kimondhatatlan nevű, eldugott szurdok, melyet szerintem kevesen ismernek hazánkban. Pont ezért szeretném bemutatni, hogy ha arra jártok, az ismertebb nevezetességek mellett ezt se hagyjátok ki, mert érdemes rászánni egy délutánt! Mutatom is milyen gyönyörű!

Hol található? Ausztriában, Karintiában, a Mölltal völgynél, a 106-os főút melletti Obervellach településen. Térképen ITT.

A helyszínen már jól ki van táblázva. De erre van a sokkal ismertebb Raggaschlucht és a nyáron is havas Mölltaler-gletscher, ahova érdemes felmenni a csodálatos panorámáért is, nemcsak a nyári hógolyózás miatt. És jövet-menet útba esik a Groppensteinschlucht, melynek parkolójába a táblák segítségével találhatunk be.

A parkoló melletti "torony-házban" van a jegypénztár, ahol prospektusokat is szerezhetünk. A belépőjegy ára felnőtteknek 7 Euro, gyerekeknek 6-15 év között 4 Euro, de Karintia kártyával (Kärnten Card és Nationalpark Kärnten Card) a belépés ingyenes.

A jegyvásárlás után a szurdok bejárat felé a sárga ház mellett kell elindulni, amerre a zászlók lobognak.

Nyáron (július elejétől szeptember közepéig) minden kedden kb. 2,5 órás éjszakai vezetést is tartanak, amikor kivilágítják a vízeséseket. A túra este 8-kor indul, a résztvevők lámpákat kapnak és átélhetik, milyen az erdő éjszaka, mennyivel hangosabb sötétben a vízesés moraja. Csoportok minimum 6, maximum 15 fővel indulnak, a részvételi díj felnőtteknek 28 Euro, gyerekeknek (10-13 éves kor között) 10 Euro.

A szurdok felé haladva kihelyezett táblákról olvashatunk információkat a szurdokról és a környékről. Nagy térképen pedig átnézhetjük, hogy merre kell mennünk.

Ha a Mallnitzbach patak és a vízesések mentén felmegyünk, a szurdok után választhatunk, hogy balra a szurdok-körúton (Schlucht Rundweg), a vár mellett térünk vissza, vagy jobbra a hosszabb úton túrázunk.

Az útjelző táblán a "Schlucht Rundweg" feliratot kell követnünk. Persze a Groppensteinschlucht is ki van írva, valamint egy figyelmeztetés, hogy eső esetén a szurdok látogatása tilos!

Majd hamarosan odaérünk Sámson fejéhez, melynek szájából (és orrából, füléből, szemeiből is) spriccel a víz. Mellette gyönyörű patakocska csordogál a hegy oldaláról, sok kis vízesésen keresztül.

A Groppenstein szurdok a hídon túl kezdődik. A hídon egy csomó figyelmeztető táblával találkozunk. Természetesen felhívják a figyelmet arra, hogy a szurdok bejárásához a túracipő a megfelelő, tűsarkúban senki ne induljon neki, valamint, hogy tilos felülni a korlátra, és szemetelni sem szép dolog.

De ami a legfontosabb, és sok nyelven ki van írva, hogy a patakban fürödni szigorúan tilos. A wikipedia szerint azért, mert évtizedek óta Mallnitz-ban működik az ÖBB egyik vízierőműve, melynek a túlfolyója a vízmennyiségtől függően, szabálytalan időközönként leengedi a felduzzasztott víz egy részét, ami villám-árvizet okoz, tehát a patak vízszintje hirtelen nagyon megemelkedik. És sosem lehet tudni, hogy ez épp mikor következik be.

A Groppensteinschlucht egy lélegzetelállító természeti látványosság a Hohe Tauern Nemzeti Park közepén. 2,5 km hosszan sétálhatunk a patak és számtalan vízesés mellett/fölött kiépített túraúton és fa hidakon. A bejárat 692 méteren van a tengerszint felett.

A kiépített túraút fogalma ebben a szurdokban elég tág... Bár végülis egy épített korlát mentén mászhatunk felfelé a sziklás, köves talajon.

Közben a Mallnitzbach patak vízeséseiben gyönyörködhetünk. Persze kicsit több vízzel látványosabb lenne, de azért így sem rossz.

Sőt, nemcsak a patak vízeséseiben. Az általam bejárt szurdokok közül egy az egyik "leg" abban is, hogy itt minden irányból rengeteg kis vízfolyás, patak, ér, igyekszik a Mallnitzbach felé. Sok helyen az út melletti sziklákról is folyik a víz.

Sőt, egyes helyeken nem kis mennyiségben.

Az út árnyas erdőben folytatódik, egy hangulatos ösvényen. Ahol lépten nyomon belebotlunk a hirtelen áradásra emlékeztető sárga táblába is.

Aztán lehet mászni fölfelé, hiszen a patak folyásirányával szembe megyünk. Dehát így a leglátványosabb.

Ilyen hatalmas lépcsőket kell megmászni. Lehet, hogy fáradt voltam, de a sokadik lépcsőnél már alig bírtam ekkorát lépni felfelé. Ehhez képest a Medve-szurdok sok létrája leányálom!

Pedig a szintkülönbség nem olyan nagy, 2,5 km-en csak 230 méter.

Aztán hamarosan az út hozzásimul a hatalmas kősziklákhoz, és ahogy más szurdokokban is megszoktuk már, "kitett"-útként fa hídon folytatódik.

Van egy rész, ahol a patak könnyen megközelíthető, és ez vonzza is a vízimádókat. Hiába a rengeteg figyelmeztető és tiltó tábla, azért elég sokan lazsáltak a patak kövei között.

Ami nem is csoda, hiszen hihetetlen színű a patak, és tetszetős, hatalmas kavicsok között kanyarog. Persze, hogy jól esik kicsit belelógatni a kezünket-lábunkat a hűs patakba.

Obervellach településen Mallnitz felé már a középkorban volt egy vámszedő állomás a Gastein környéki bányák ellátását biztosító málhás út mentén. A vámszedő hely egy 4×4 méteres, négyzet alapú toronyból állt, mely a 13. század első felétől a 16. századig üzemelt.

Aztán később cellulóz- és papírgyárat is építettek a patak mentén, de ezek már nincsenek meg.

A Groppenstein szurdok geográfiai határt képez az Alpok Sonnblick- és Reißeckgruppe vonulatai között.

Mi is a szurdokvölgy? A szurdok általában egy mély völgyben futó sebes folyó, patak. Évezredek alatt vájt a kőzetbe a víz mély völgyet, és munkálkodik ezen tovább a mai napig. A Groppenstein szurdok is ilyen, igazi klasszikus szurdok. A mély völgyben csobogó bővizű folyó a Mallnitzbach, ami évmilliók alatt mélyítette ki a völgyet.

A patak vizének itt is valami hihetetlenül szép színe van, olyan meghatározhatatlan zöldes kékes türkiz. Olyan, amilyen máshol nincs.

Persze az út során továbbra is mindig jön a víz valahonnan oldalról is. Van ahol jobban, van ahol kevésbé, de csordogál a sziklákon, vagy a sziklák között, csepeg a moháról és felbugyog a kövek közül.

Meleg nyári napokon is kellemes a szurdok klímája, a hideg hegyi patak és a dús növényzet miatt mindig hűvösebb van a kanyonban, mint máshol. A speciális mikroklímának köszönhetően a növényzet is egyedi, számos védett virág nyílik a völgyben.

A sziklához simulva folytatódik a "kitett" út a patak vize fölött, jó magasan. Közben a vízesések hangja dübörög a völgyben. A legnagyobb vízesés, a Groppensteinfall 30 méter magas.

A fa hidak és járdák nagyon stabilak, a szurdok munkatársai folyamatosan ellenőrzik, és javítják a korlátokat, a pallókat, lépcsőket, ahol szükséges, így teljesen biztonságos a szurdok bejárása. Természetesen azért oda kell figyelni a lábunk elé, és a hidakon nem szabad szorosan egymás után menni. Illik 2-3 méter követési távolságot tartani minden ilyen helyen.

Messziről félelmetesnek tűnhet az út a magas sziklákhoz erősítve, de higgyétek el, nem az. Bár azért tériszonnyal küzdőknek kihívás lesz egy-két szakasz.

De megéri leküzdeni a félelmet, és megéri a fáradtság is, mert a szurdok gyönyörű.

Hamarosan odaérünk a másik hatalmas vízeséshez a Zechnerwasserfall-hoz.

A teljes túra összességében könnyűnek, esetleg közepesnek mondható, bár sokat kell mászni felfelé, sok magas szikla-lépcső van, és van lépcső fából is, de egyik sem megerőltető túlságosan. Stabil cipő és szédülésmentes fej azért nem árt.

Bár a szurdok elég hosszú (2,5 km), mégis hamar felérünk a felső végére, kb. 1,5 óra alatt. Nincs kötelező haladási irány, a szurdok felülről is járható. A figyelmeztető táblák fent is kint vannak, illetve a nagy táblán felhívják a figyelmet, hogy a pénztár a szurdok alsó végénél van.

A kijáratnál már 922 méterrel vagyunk a tengerszint felett.

A Groppenstein szurdok általában május közepétől október elejéig van nyitva. A nyári hónapokban 9-től 17 óráig, tavasszal és ősszel csak 10-től 16 óráig. (Az alsó végén a hídon van kapu, azzal le tudják zárni a szurdokot, de belépés után már nincs gond, mert fent ha jól emlékszem nincs kapu, arra később is ki tudunk menni.)

Ha megyünk tovább felfelé, még ott is mindenfelől folyik valami patak a talpunk alatt. Néhol szinte a vízben kell továbbmenni.

Háznyi kőtömb mellett pihenőhely, ahol kicsit szusszanhatunk a lefelé vezető út előtt.

A szurdok után föntről lefelé két kerülő út is van, amit a bejárat melletti nagy térképen átnézhetünk. Én balra mentem a Schlucht-Rundweg - szurdok körút mentén.

Utunkat közben még egy patak szeli ketté, de a köveken át lehet kelni száraz lábban is.

A kerülőút mentén több helyen vannak kit útjelző táblák (bár van olyan is, amelyik már kidőlt, így nehéz eldönteni merre mutatja a helyes irányt). Itt jobbra, a lépcsőn felfelé fogadót találhatunk, de a parkolóhoz vissza vezető út balra van.

Erre is szép az út, erdőn, mezőn keresztül vezet.

Aztán kiérünk egy aszfaltozott útra, amin jó darabig mehetünk lefelé. Innen nagyon szép kilátásban is gyönyörködhetünk, ahol a fák között kilátunk a völgyre.

Lent a falu, a hegyoldalban tehenek legelésznek, megnyugtató, gyönyörű táj, tiszta levegő.

Aztán az útjelző táblánál rövidíthetünk, hiszen az aszfalt út nagy kanyart ír még le a hegyoldalban, de gyalog le tudunk menni egy meredekebb lejtőn is.

Ráadásul így pont elmegyünk a 15. században épült Burg Groppenstein vár mellett. Sajnos magánkézben van és nem látogatható.  Viszont a szurdok a várról kapta a nevét.

Sziklás, botladozós lejtőn érünk vissza a házak közé, a patak partjára.

Majd egy hídon átkelve érünk vissza a parkolóba.

Remélem kedvet kaptatok, hogy megkeressétek a Groppensteinschlucht-ot, ezt a gyönyörű, nagyon mászós, nagyon vizes szurdokot. Mint ahogy a többit is, mert már rengeteg szurdokról írtam ITT és ITT is.

Én egyszerűen imádom a szurdok-völgyeket, és igyekszem mindenfelé megkeresni, bejárni őket. Az ilyen eldugottabbakat, ismeretlenebbeket is. Tartsatok velem! :)

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.

Az információk a wikipedia oldalairól, valamint a www.groppensteinschlucht.at oldalról származnak.