kiránduló

Ausztriában, Bad Kleinkirchheim mellett nagyra nőttek a hegyek. Kétezer méter fölé. Így lehetséges, hogy ha felmegyünk a Kaiserburgbahn kis-kabinos felvonóval a hegyre, a széles, hullámzó platón négy 2000 méter fölötti csúcsot is találhatunk csúcskereszttel. Ebből hármat mutatok most, melyeket akár két órán belül meg is mászhatunk. Van könnyebb, van kicsit nehezebb, de egyik sem vészes túlságosan. És, hogy miért érdemes megmászni mind a hármat? Mert egyikről északra van lenyűgöző panoráma, másikról délre csodálatos kilátás. A harmadik meg a legmagasabb. Ráadásul pont útba esik a két kisebb között,  azon keresztül vezet az út. Így azt kétszer is meg kell mászni oda-vissza. De ettől szép ez a túra! Mutatom!

Hol található? Ausztriában, Karintiában, a 88-as főút mentén elterülő Bad Kleinkirchheim település szélén. Térképen ITT.

A csúcs megközelíthető természetesen gyalog is, hiszen a hegyen jól kiépített és jelölt turista út hálózat van, de valamivel könnyebb lehetőség felmenni egy kis-kabinos felvonóval, a Kaiserburgbahn-nal, melynek alsó állomása Bad Kleinkirchheim település szélén található a Römerbad - Római fürdő mögött.

A kis kabinok kb. 15-20 perc alatt repítenek bennünket az 1070 méteren fekvő faluból egy köztes állomáson keresztül a 2043 méteren található hegy-állomásra.

A felvonózás után, a felső állomásról kilépve rögtön régimódi hirdető oszlopnak álcázott útbaigazító táblával találjuk szembe magunkat. Itt átnézhetjük a lehetőségeinket és eldönthetjük, hogy merre induljunk.

A legkönnyebb csúcs ott van rögtön a kabinos felvonó állomása mellett, nem is kell sokat mászni felfelé hozzá. (Ezért mindenki fel is megy a kereszthez.)

Ehhez balra kell indulnunk közvetlenül az épület előtt, a hirdetőoszlopnál.

De erre vezet a helyi turistaklub által kijelölt "Wöllaner Nock Alpinrunde" is, ami négy kétezer méter fölötti csúcsot érintő körút. Az indulási pontja a Kaiserburgbahn felvonó felső állomása mellett van, itt kezdődhet a túrázás a négy csúcson keresztül: Kaiserburg (2055 m), Wöllaner Nock (2115 m), Vorderer Wöllaner Nock (2090 m) és Pfaffeneck (2046 m). Természetesen fogadók, hütték is útba esnek, ahol a kulináris élvezeteknek is hódolhatunk. Amit a körút ígér: rövid fel- és le szakaszok, négy csúcs élmény, gasztronómiai kínálat Hüttékben és Alm-okban, geológiai különlegességek, változatos táj - hegyek, erdők, legelők, tehenek.

Először tehát a legkönnyebb csúcs, a Kaiserburg szikláin mászunk felfelé. Nem igényel különösebb edzettséget, de azért biztos lábak kellenek hozzá, a sziklás talaj bokatörő tud lenni. A stabil túracipő is sokat segít, meg a túrabot.

Egy-két helyen természetes kőlépcső is van, sőt, nem is akármiből - márványból! (Vagy valami annak látszóból.)

Mindenképpen érdemes a névadó Kaiserburg szikláihoz, a csúcskereszthez kisétálni, mely tulajdonképpen a Wöllaner Nock északi orma. A kilátás lélegzetelállító, északi irányban a lábunk alatt fekszik a völgyben Bad Kleinkirchheim, és mögötte a Nockberge régió szinte összes hegyét jól látni.

A csúcskereszten tábla hirdeti a hegy nevét és magasságát.

Aki bővebb információkra szomjazik, az egy Euro bedobásával akár magyar nyelvű tájékoztatást is hallgathat egy piros dobozból, miközben a mögötte látható hegyekben gyönyörködik.

Ott lent terül el a völgyben Bad Kleinkirchheim, és rálátni a kabinos felvonó pályájára is.

Ha tovább sétálunk, ott találhatjuk a sípályák vízgyűjtő tavát. Egész nyáron gyűjtik az esővizet, meg a hegyi patakok vizét egy-egy tóba, hogy aztán télen legyen miből táplálni a hóágyúkat, ha nem esne elegendő mennyiségű természetes hótakaró.

A Kaiserburg-on a másik irányba fordulva feltűnik előttünk a Wöllaner Nock csúcsa, amerre folytatjuk a túrát.

A Wöllaner Nock Alpinrunde információs táblái végig megtalálhatóak az út mentén. A kis táblákról hasznos információkhoz juthatunk a hegyekről, a környékről, illetve a túrautakról.

A Kaiserburg csúcsról, ill. a hegyi állomástól jól látható a Wöllaner Nock széles, kopár csúcsa, melyre enyhén emelkedő, murvás út vezet fel.

Út közben az elágazásoknál az Ausztriában szokásos sárga táblákon tájékozódhatunk az irányokról és a távolságokról. Bár távolság ügyben mindenhol jótékonyan elhallgatják a méterben mért távolságot, és inkább percben adják meg, hogy még mennyi idő alatt érjük el célunkat.

Itt például az volt kiírva, hogy a Kaiserburg csúcs (ahonnan jöttünk) 5 perc, a Wöllaner Nock csúcs (ahová tartunk) 15 perc. És az idők nagyjából reálisak is egy normál tempóval.

Az út eléggé apró köves, sziklás, ami majd inkább lefelé lesz zavaró, de felfelé sem könnyű menni rajta.

A Wöllaner Nock Alpinrunde útvonalát ilyen piros táblák mutatják, ezeket kell követni, ha körbe akarunk menni a csúcsokon keresztül vissza a felvonó felső állomásához.

Egy elágazásnál, a hegy tetejére futó, középső utat választva hamarosan fel is érünk a Wöllaner Nock csúcskereszttel és számtalan, lapos kőből épített „kőemberrel” díszített, köves, lapos tetejére.

Mivel ez a csúcs is viszonylag könnyen elérhető bárki számára, ezért itt is sok más kirándulóval találkozhatunk. Egy-egy meleg, nyári napon valószínűleg nem leszünk egyedül a hegy tetején. Bár a képeken nem látszik annyira, mindenfelé túrázók ültek a köveken és elég sokan voltak fent a csúcskeresztnél.

Általában a hegyeken szokott lenni valami térkép vagy rajz, ami alapján beazonsíthatjuk a környező csúcsokat. Itt rajz helyett "távcső" van. Bár közelebb nem hozza a távoli hegyeket, azért segít beazonosítani őket. A cső oldalán vannak a feliratok, hogy mely csúcsokat lehet a csövön átnézve látni. Itt az egyik a Rosennock (a Bad Kleinkirchheim északi oldalán lévő Biosphärenpark Nockberge egyik csúcsa), a másik a Hochalmspitz (az Ankogel Gruppe legmagasabb, 3360 méteres csúcsa, a Mölltal-gleccser közelében). De több ilyen cső is van itt.

A 360 fokos körpanoráma egészen lenyűgöző, déli irányban a Júliai-Alpok csipkés hegylánca és a Karavankák vonulata zárja a horizontot, északra a Nockberge jellegzetes hegyei, távolban pedig a Hohe Tauern hófödte lánca vehető ki.

A Wöllaner Nock a karintiai Nockberge régió egyik legnépszerűbb hegycsúcsa. Persze a népszerűségét annak is köszönheti, hogy a Kaiserburgbahn kabinos felvonóval viszonylag egyszerűen megközelíthető, és a felső állomásról már nem kell nagyon hosszú és kemény emelkedőt megtenni. Na jó, azért van emelkedő, de nem vészes.

A "kőemberek" ügyében most már megoszlanak a vélemények. Eddig azt mondták, hogy "land art" és művészet, és építés közben akár "zen" állapotba is kerülhetünk, azonban mostanában már olyan táblákat is láttam, hogy ne. A nagy lapos kövek alatt számtalan ízelt lábú rovar és egyéb teremtmény lakik, ne vegyük el a fejük fölül a házat, ne alakítsuk át a természetet, hagyjuk meg a természetes élőhelyeket. Hát nem tudom 2145 méteres magasságban, ahol már csak kopár sziklák vannak, élnek-e még valamik a kövek között/alatt, de lehet, hogy nem. Így akinek kedve tartja, beszállhat a toronyépítésbe.

A csúcskereszt oldalán kis dobozka, a dobozkában leginkább a kalauzok lyukasztójára hasonlító, talán pecsétnyomó.

És itt nem a csúcskereszten, hanem a sárga útjelző táblák oszlopán van a csúcs neve és magassága.

És ha kigyönyörködtük magunkat (meg kipihentük), akkor induljunk is tovább, a kis oszlopon piros tábla által jelzett irányba, hiszen még további csúcsok várnak ránk a körséta során.

Lefelé némi lejtős, köves szakasz. Közepes lejtőn pár perc alatt leérünk a két hegy közti nyeregre. Ez is népszerű szakasz, sokan mennek fel és le erre.

Előttünk a Vorderer Wöllaner Nock széles, lapos háta a Wöllaner Nock déli nyúlványa. 

A kerítés mentén a zanócásban bizony áfonya terem, érdemes figyelni a bogyókat. Meg érdemes akkor menni, amikor már érik.

Az út mentén végig kerítés húzódik. Vajon miért?

Igen, meg van a válasz. Itt a teheneket elválasztották egy kerítéssel a túrázóktól.

És itt kétezer méter fölött biztosan még a fű is finomabb.

Az Alpinrunde lefelé folytatódik, illetve útba ejt egy fogadót, majd visszakapaszkodik a negyedik csúcshoz, a 2046 méter magas Pfaffeneck-hez, majd onnan fordul vissza a kabinos felvonó felső állomása felé. Mi nem mentünk el arra tovább, de azért a Vorderer Wöllaner Nock-hoz még felmásztunk.

Enyhe, de hosszú emelkedőn mehetünk fel a Vorderer Wöllaner Nock csúcskereszttel díszített tetejére.

A kerítésen innen már figyelni kell az "aknákra" is, hiszen ez itt a tehenek területe, ahol szabadon legelhetnek mindenfelé.

A csúcskereszt mellett itt is többen voltak, hiszen ez a csúcs is laza mászással megközelíthető. Nekem kb. 25 perc kellett átérni. Ez igazán nem sok. Igaz, a tábla csak 20 percet írt.

A csúcskereszten a tábla: Vorderer Wöllaner Nock 2090 méter.

Innen dél felé nézve belátható az egész déli Mészkő-Alpok: a Karavankák, a Júlia-Alpok, a Gailtaler Alpok, a Karnischen Alpok és a Dolomitok. Számtalan csúcs látható a horizonton, ezekből a legmagasabbak a Hochstuhl (2238 m), a Triglav (2864 m), a Große Sandspitze (2770 m) és a Hohe Warte (2780 m).

Ezen a csúcskereszten is volt dobozka, ebben viszont emlékkönyv rejtőzött. Itt szabadon engedhetjük a fantázián, hogy mit írjunk, rajzoljunk bele. De mindenképpen hagyjuk ott a kézjegyünk. Hogy miért? Mert miért ne? :)

A környező csúcsok beazonosításához itt is csövek vannak. A Mangart csúcs Olaszországban van, az olasz-szlovén határon, a Jalovec csúcs pedig Szlovéniában.

Meg volt a harmadik kétezer feletti csúcs, innen mi vissza indultunk. De nemcsak mi, sokan túráztak ugyanazon az útvonalon. Sőt bicajoztak is. Mivel nem a lefelé menő úton indultunk tovább, ezért visszafelé is meg kellett mászni a Wöllaner Nock csúcsát.

Majd a csúcsról a már ismert széles, kényelmes úton gurulhatunk le a Kaiserburgbahn kabinos felvonó érdekes és furcsa felső állomásához.

De erre vezet egyébkén az "Alpe Adria Trail" is, ami egy kb. 750 km-es jelölt túraút, mely összeköti Ausztria legmagasabb csúcsát, a 3798 méter magas Großglocknert az Adriai tengerrel. Természetesen az Alpok legszebb részein vezet keresztül az összesen 43 szakaszból álló út, és Triest mellett Muggia-ban ér véget.

Itt van tehát egy újabb hegy, amin jó kis túrautak várnak ránk. Itt nincsenek más látványosságok, attrakciók a hegyen, csak a túrázás, a lélegzetelállító panoráma és a kristálytiszta levegő. De azért remélem kedvet kaptatok, és ha Bad Kleinkirchheim felé jártok, vagy ott szálltok meg, akkor nem hagyjátok ki a falu melletti hegyet, és felmentek a Kaiserburgbahn felvonóval könnyen megközelíthető csúcsokhoz.

Ráadásul a környék tele van más látnivalóval is. Nincs messze a Millstätter-see, ami körül szintén remek kirándulóhelyek vannak és nyáron fürödni is lehet benne, valamint erre van a Mölltal völgy, ahol két szurdok is van: a leghangosabb Raggaschlucht és a legmászósabb Groppensteinschlucht, valamit a Mölltaler Gletscher ahol nyáron is lehet hógolyózni. Oda pedig többféle "járművel" lehet feljutni, van egy sikló a hegy gyomrában, aztán van egy kabinos felvonó hét gyönyörű tó fölött, valamint még egy libegő is a csúcshoz. De a Brunnach-i Biosphärapark-ban is nagyszerű túrázási lehetőségek vannak csúcsokkal és csúcskeresztekkel, ahova szintén egy kis-kabinos felvonó, a Kaiserburgbahn ikertestvére visz fel. Sőt, túrázni Bad Kleinkirchheim település körül is lehet, hamarosan meg is mutatom az milyen.

Az információk egy része a wikipedia oldalairól, valamint a kirandulastippek.com oldalról származnak.

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.