Dubrovnikról mindenki hallott már, mindenki társít hozzá valami élményt, emléket vagy vágyat, képzelgést... Horvátország, azon belül Dél-Dalmácia híres városa szép, nagy óvárossal büszkélkedhet, ahol elveszhetünk a sikátoros utcácskákban, megcsodálhatjuk a sok évszázados műemlékeit, majd körbejárhatjuk az egészet a várfalon is, felülről benézve a házak közé. Ha jártatok már ott, nosztalgiázzunk együtt, ha még nem, akkor egy kis kedvcsináló. Dubrovnikban még szeptemberben is nyár van! Érdemes felkeresni, de most tartsatok velem, mutatom milyen!
Hol található? Horvátországban, Dél-Dalmáciában. Térképen ITT.
Dubrovnik elég messze van, Budapesttől 940 kilométerre fekszik, de szinte végig autópályán mehetünk (az utolsó 100-120 km még nem autópálya). És amióta elkészült a Pelješac-félszigetet a szárazfölddel összekötő, 2,4 kilométeres Pelješac híd, azóta nem kell átmenni Bosznia-Hercegovinán sem.
A fárasztó autóút helyett nyáron utazhatunk hálókocsis vonattal Split-ig, majd onnan autóbusszal Dubrovnikba.
Az óváros egy kis félszigeten terül el, körülötte több helyen is nagy parkolók és parkolóházak vannak, ahonnan már gyalogosan könnyen elérhető az óváros. Érdemes ezekben letenni az autót, mert minél közelebb megyünk, annál több autó van és annál szűkebbek az utcák.
A parkolóktól az óváros megtalálását térképek és táblák segítik.
A város többi része jóval magasabban van, mint a tengerpart és az óváros. Ez egyrészt jó, mert szép a kilátás, másrészt nem baj, mert az óváros felé csak lefelé kell menni, harmadrészt viszont majd visszafelé kicsit gond lesz, hiszen akkor fölfelé kell majd mászni.
A Minčeta torony és a Revelin erőd közötti részt nevezzük szárazföldi várfalnak. A merőleges falak előtti ferde várfalat a török tüzérség ellen építették. A fal vastagság a szárazföldi oldalon 4 és 6 méter között változik.
Akadálymentes út is van, de a lépcsősorokon rövidíthetünk.
Eredetileg négy kapuja volt Dubrovniknak, majd az osztrák időkben további két kaput hoztak létre.
A nyugati oldalon található a Pile kapu. Mindigis ez volt a szárazföldi főbejárat, hiszen itt kőhíd volt már a középkorban is.
A Pile kapu egy robusztus jól védhető kapu. Két gótikus boltív alatt áthaladva érkezünk az óvárosba. A kapu felett Szent Balázs, Dubrovnik védőszentjének szobra látható.
A Pile kapun belépve az Onofrio kúthoz érkezünk meg. Dubrovnik nyugati végén találjuk a nagy, sokszög formájú Onofrio kutat. A nápolyi Onofrio della Cava tervezte. A kutakat a közösség részére építették, ma is ivóvíz folyik belőle. A Nagy Onofrio kút kupoláját lerombolta az 1667-es földrengés, mely eredeti formáját a későbbiekben sem tudták rekonstruálni.
Ha egy kis hűsítésre van szükségünk a nyári forróságban, akkor a kút vize erre pont megfelelő.
A Pile kaputól indul a Főutca, vagyis a Placa. A X. századig - amíg Dubrovnik egy sziget volt - a Placa területe egy mocsaras várárok volt. Ezt a tengeri árkot a XII. században feltöltötték földdel és összekötötték a szárazfölddel. Ekkor nyerte el Dubrovnik a mai alakját. A Placa pontosan 300 méter hosszú.
A főutca mai kinézetét az 1667-es földrengés utáni helyreállítás során nyerte el. A földrengéskor szinte mindegyik épület súlyosan megsérült. Az újjáépítéskor barokk stílusú, hasonló elrendezésű házakat építettek.
És itt megtaláltam azt a boltot, amire soha nem gondoltam volna ezen a helyszínen. Nyár, Horvátország, napsütés, tenger, 40 fok árnyékban, főlök a saját levemben és akkor szembe jön egy karácsonyi bolt télapóval az ajtajában! Egészen szürreális volt. :-D
Dubrovnik eredetileg a Rausius sziklazátonyon kezdett el kialakulni. A mai főutca helyén lévő csatornát a XI. században feltöltötték, kibővítették a város területét és erős várfalat emeltetek az új város köré. A XIII. században gazdag kikötővárossá nőtte ki magát. Ekkor jött létre a Raguzai Köztársaság. Dubrovnik 1358 és 1526 között a Magyar Korona része volt. A magyar időkben szabad királyi város volt. Fénykorát a XIV. - XV. század között élte. Ekkor 40 ezer lakosan volt, ugyanúgy mint ma.
A piacot a Szent Balázs templom és a Katedrális közötti utcában találjuk. Mindig különleges egy mediterrán piacon nézelődni, hiszen sokkal színesebb itt minden, mint amit otthon megszokhattunk. Hatalmas salátákat, dinnyéket, szőlő fürtöket, fényes almát, narancsot vásárolhatunk. Vannak magokat, mézet, olíva olajat áruló nénik is.
Dubrovnik Főterén nagyon sok műemléket, érdekes történelmi látnivalót találunk. Itt található a barokk stílusú Szent Balázs templom, előtte az Orlando oszlop, mellette a Rektori, mögöttünk a Sponza palota. A Főtérről indul Dubrovnik főutcája is, mely a Pile kapuig tart.
A Rektori palota (horvátul: Knežev dvor) egy két szintes, gótikus jellegű, különálló palota. Egykoron itt lakott a város kormányzója.
Miután Dubrovnik szigetet összekapcsolták a szárazfölddel, szükségessé vált az új részek védelmének megerősítése, így a XIII. században egy erődöt (Castrum) építettek ide. A XIV. században kibővítették, átépítették az erődöt, az addigi torony oldalszárnyakat kapott. Az oldalszárny azonban annyira szépre sikeredett, hogy ide költözött a város kormányzója. Az új épület neve Palazzo maggiore, vagyis a Kormányzó palotája lett.
1435-ben egy hatalmas tűzvész szedte áldozatait Dubrovnikban, a Palota is súlyosan megsérült. A város vezetősége úgy döntött, hogy a romokat elbontják és egy szebb, nagyobb palotát építenek a helyére. Az új palotát ugyanaz az Onofrio di Giordano tervezte, aki a Főutca másik végén található Onofrio kutat. Egy kétszintes, árkádsoros, gótikus palota született a munkálatok eredményeképpen.
Csupán pár évig tündökölt az új Rektori palota, ugyanis 1463-ban felrobbant a szomszédos kikötői lőpor raktár. Ekkor az épület megint annyira megsérült, hogy ismételten újra kellett építeni. Éppen ebben az időben a várfal kialakításán dolgozott Michelozzo di Bartolomeo firenzei építész, akit gyorsan iderendeltek a Rektori palota újratervezéséhez. Ő reneszánsz építészeti elemekkel pótolta ki a megsérült elemeket.
Az 1667-es nagy földrengésben is súlyosan megsérült, ekkor barokk stílusban hozták helyre a sérült épületrészeket.
A Rektori palotából lehet átjutni a Nagy Tanács palotájába. A bejárati ajtó felett még ma is látható az intelem: OBLITI PRIVATORUM PUBLICA CURATE azaz: Hagyd a magánügyeid, szolgáld a közt.
A Rektori palota ma Dubrovnik egyik legszebb épülete. Szabadon látogatható. A Dubrovnik Múzeum történelmi tanszékének ad helyet, illetve az átriumba rendszeresen zenei előadásokat szerveznek.
Dubrovnik a horvát függetlenségi háborúban súlyosan megsérül. Ha nem érkezik nemzetközi segítség, akár meg is semmisülhetett volna.
De mára az összes sebét begyógyította, a sérült épületeket eredeti állapotukban sikerült helyreállítani. Azt leszámítva, hogy a hátsó várfal körül eredetileg egy vizesárok volt – a Lovrijenac erődtől kezdve a Revelin erődig – Dubrovnik megőrizte eredeti, középkori kinézetét. Ma az 1667-es, nagy földrengés utáni állapotot látjuk.
A Szent Balázs templom mögött tornyosul Dubrovnik Katedrálisa. Az eredeti szentélyt még Oroszlánszívű Richárd építette egy VII. századi román bazilika alapjaira, mely teljesen megsemmisült az 1667-es földrengésben.
A Katedrális homlokzatán négy korinthoszi oszlop található, mely egy hatalmas barokk ablakot emel a magasba. A háromszög alakú oromfal két oldalán szentek szobrait látjuk, többek között Szent Balázst is (aki egyben Dubrovnik védőszentje).
A mai is látható szentélyt olasz építészek tervezték újra, barokk stílusban. A kupolás, három hajós Katedrális 1713-ra készült el. A Dubrovniki Katedrális kincstárába közel 200 relikviát halmoztak fel. Megtalálható itt többek között Szent Balázs kézfeje, lába továbbá számos XIII. - XVIII. századi festmény, ereklye. Ez az egyik legpazarabb kincstár az Adrián.
A belső teret egy nagy főhajó határozza meg, melyek árkádsorral vannak elhatárolva az oldalhajóktól. A Katedrális végén három apszis van. A főoltár egy díszes barokk oltár.
A Főutca túlsó végén lévő kapun a kikötőbe jutunk.
Ez az eredeti város legrégebbi, s egyben Dubrovnik várfalának leggyengébb része. A mai Szent János erőd környékén – amikor még sziget volt Dubrovnik – egy román kori templom állt. A kikötőt a XV. században alakították ki.
Dubrovnikban bármelyik irányba is indulunk az Óvárosban, előbb-utóbb kénytelenek leszünk lépcsőt mászni. A hangulatos utcákon nagyon sok lépcső van. Aki arra panaszkodik, hogy többezer lépcsőt megmászott Dubrovnikban, az bizony igazat mond!
Bolyongás közben találtam még egy feljárót a várfalhoz, de igazából ez nem feljáró, hanem "lejáró", ugyanis itt csak lejönni szabad.
De vissza a lépcsőkhöz, ugyanis a városvédő aktivisták összeszámolták az Óváros lépcsőit. Az Óvárosban összesen 5423 lépcső van! A városfalon összesen 1080 darab lépcső található, a városfal által körülvett részen pedig 4353 darab.
Ha időnk és bátorságunk engedi, hogy egy kicsit eltévedjünk a sikátorok között, nagyon hangulatos és turistamentes helyekre is lelhetünk.
A kis utcák már kiesnek a fő csapásirányból, és erre már kevesen sétálnak. Talán még helyiekkel is találkozhatunk.
Aztán, ha már meguntuk a sikátorok közötti bolyongást is, akkor a Főutcán sétáljunk vissza a nagy kúthoz.
A nagy Onofrio kút mellett találhatjuk ugyanis a várfal feljáratát a pénztárral. Tehát ha bírjuk még a várost, a meleget és a lépcsőzést, akkor menjünk fel és nézzük meg az óvárost felülről is.
Vagy, érdemes reggel ezzel kezdeni, hiszen a várfal korán nyit, akkor még nincs olyan meleg, és kevesebben is vannak.
A falra felmenni nem olcsó mulatság, egy felnőtt belépő 35 Euroba kerül, 18 év alatt 15 Euro. De! Az online jegyváltó oldal szerint november 1-től már a felnőtt belépő lesz 15 Euro, a gyerekjegy pedig csak 5 Euro. A nyitvatartási időre figyeljetek, nehogy valaki fent maradjon. :)
(Igen, amikor én voltam, még Kuna volt, akkor 200 Kuna volt a belépő, az is drága volt.)
A táblák is mutatják, a várfalon a séta egyirányú. A lépcsőn felérve balra kell indulni.
Bár van egy pár "frissítő pont" fent a várfalon is, nyáron, kánikulában mindenképpen vigyünk magunkkal vizet vagy valami innivalót, és kalapot, sapkát, kendőt a napszúrás ellen. (Indulás előtt persze a naptej is hasznos.)
Egy kanyar után rögtön elénk tárul egy kis öböl, felette pedig a 37 méter magas sziklaszirt tetejére épült Lovrijenac erőd (magyarul Szent Lőrinc erőd). Ez az óvároson kívül, Dubrovnik nyugati szegletében van. Bármennyire is hihetetlen, de három hónap alatt építették fel a horvátok. A Lovrijenac erőd és a Bokar bástya Dubrovnik nyugati védbástyái. A Lovrijenac erőd háromszög alakú és három szintes. Érdekessége, hogy az óváros – az öböl – felé néző oldalon vékonyabb a falvastagság, míg a tenger felé néző oldalak a legmasszívabbak. Két bejárata van, egy a tenger felől és egy a szárazföld felől. A Lovrijenac erőd ma elsősorban zenei előadások, esküvők, illetve a Dubrovniki Nyári Játékok egyik helyszíne. A különös alakú Lovrijenac erőd sok rendező képzeletét magával ragadta. A Trónok harca fantasy filmsorozat számos jelenetét itt forgatták.
A magas városfalon belüli, óvárosi részt az UNESCO 1979-ben nyilvánította a világörökség részévé. Dubrovnik szinte teljes épségben fennmaradt nevezetességeinek többsége is itt, a városfalon belül található.
A városfal mentén nyugati irányba sétálva juthatunk el a Bokar erődhöz, mely a városkaput és a hidat védte a Pile városrészben. A félköríves tornyot a gyönyörű párkányokkal a firenzei Michelozzi tervezte a XV. században. A kiállított ágyú utal az erőd városvédő múltjára.
Dubrovnik alapítói nem a tipikus dalmát városalapítók: az illírek vagy görögök, hanem az avarok elől menekülő, a közeli Epidaurum (Cavtat) sziget lakói voltak. Dubrovnik a Rausius sziklazátonyon kezdett el kialakulni, majd a sziget a X.-XI. században vált a szárazföld részévé, amikor a dubrovnikiak betemették a sziget és a szárazföld közötti tengeri csatornát.
A város a XIII. századtól jómódú és befolyásos kereskedelmi kikötővé nőtt. Ekkoriban Dubrovinkot még Raguzai Köztársaságnak hívták. Az 1667-es földrengés szinte teljesen megsemmisítette a város nagy részét, de később Dubrovnikot teljesen újjáépítették, és szebb lett, mint valaha.
A városfalon sétálva is bepillanthatunk a helyiek életébe... Azért én, ha ilyen helyen laknék, legalább a bugyikat nem tenném ki turistalátványosságnak. :-D
De nézhetjük a más szempontból is: itt tanulmányozhatjuk a helyiek öltözködési szokásait. :-)
1808-ban francia csapatok vonulnak Dubrovnikba (Raguzába), és ezzel véget ért a város évszázadokig tartó függetlensége. Ezzel a Raguzai Köztársaság is megszűnt. 1815 és 1918 között Ausztria fennhatósága alá tartozott, majd az első világháború végén Jugoszláviához csatolták.
Az 1991-ben kinyilvánított horvát függetlenség következtében megindult Jugoszláv háború Dubrovnikot sem hagyta érintetlenül. 1991 és 1992 között Dubrovnik kegyetlen vérengzések színtere volt. Például 1991-ben, Mikulás napján, több mint 2000 gránát hullott a városra. Dubrovnikot ekkor már az UNESCO műemlékké, az ENSZ pedig a Világörökség részévé nyilvánította, és félő volt, hogy ez a gyönyörű műemlék-együttes teljesen el fog pusztulni. A nemzetközi nyomás hatására 1992. szeptemberében vonult ki a városból a jugoszláv hadsereg.
Ha városnézés közben a tengerbe is vágyunk, van olyan strand, ami a történelmi óváros részét képezi. A Buza strand, az óváros délnyugati oldalán, a várfal alatt fekszik. Egy aprócska nyíláson, a Szent István ajtón keresztül juthatunk le ide. Az egész strand sziklás, illetve néhol apró kavicsos. Nappal elég sokan vannak ezen a strandon, sok turista jön ki ide a nagy óvárosi zsúfoltságból, lemosni a kezeit, illetve meginni egy-egy hűsítő italt. Ahogy lemegy a nap, a strandolós hangulat átcsap egy laza mediterrán, ismerkedős, lonuge hangulatba.
A XIV. században a pestisjárvány idején, Dubrovnik volt az első város a világon, amely bevezette a karantént. Aki be akart menni Dubrovnikba, annak előtte 40 napot Cavtat előtti, a Mrkan szigeten kellett töltenie. Ebben az időben – a velencei időkben – a lakosság jó része olasz volt. A karantén az olasz 40 szóból származik (quaranta).
Dubrovnikban nemcsak városnézés van, hanem vannak érdekes és nagyszabású programok is. Az egyik ilyen a Szent Balázs napi körmenet. Ezt minden év február 2-án rendezik meg, annak a napnak a tiszteletére, amikor Szent Balázs megmentette a dubrovnikiakat a velenceiektől. Ez egy látványos, istentisztelettel egybekötött egyházi körmenet.
A másik fontos program a város életében, a Dubrovnik Nyári Fesztivál. Ez alapvetően egy komolyzenei programsorozat, melyet a nyár közepén rendeznek meg és nagyjából 40 nap hosszúságú. Ennek a programnak az érdekessége, hogy jelmezes előadások is vannak. Úgy érezhetjük magunkat, mintha az egykori Raguzai Köztársaságba tértünk volna vissza.
A Szent János erőd Dubrovnik délnyugati szegletében helyezkedik el. Igazából ez zárja le a tengeri várfalat és innen indul a kikötő. A Szent János erőd neve kicsit szerencsétlenül lett átültetve más nyelvekre, valójában Szent Iván lenne. Az erőd egy nagyon érdekes és egyedi kinézetű hadi monstrum: egy hosszú hullámtörővel indul a part, majd egy íves fél bástyával folytatódik. Az erőd teljesen belelóg a kikötőbe és a kikötőnél határozott függőleges fallal végződik.
Egy-egy "ablakon" keresztül csodás panoráma tárul elénk a tenger felé is.
Rendszeresen hatalmas yachtok kötnek ki Dubrovnik partjainál. Bill Gates, Giorgio Armani, Bernie Ecclestone és Roman Abramovics egyik kedvenc nyaralóhelye a város és könyéke.
A kikötő legjelentősebb épülete az Arsenal. A három boltívvel rendelkező épület volt eredetileg a hajójavító üzem. Ma kávézó és egy mozi található benne. A kikötő előtti hullámtörőt a XIX. században építették. Mivel a kikötő egy nyitott tér, így a védelmet a Szent János és a Revelin erőd biztosította.
Dubrovnik télen, adventkor és két ünnep között is csodálatos úticél. A téli időszakban egymást váltják a viharos és a szélcsendes napok. Ha viharos is az idő, Dubrovnik szűk utcái közé még a legzordabb hűs szél sem képes behatolni. Még decemberben is a nappali csúcshőmérséklet 8-10 fok körül alakul, de ha szélcsend van és süt a nap, 15-16 fokra is felkúszik a hőmérő higanyszála.
Dubrovnikban az advent össze van kötve a zimski nevű a téli fesztivállal. Az egész főutca megtelik forralt bor, süti, fánk, hot dog és ital árusokkal. Egész Dubrovnik karácsonyi ruhába öltözik, és az egész Főutca fel van díszítve karácsonyi motívumokkal. A város karácsonyfáját a Szent Balázs templom előtt állítják fel, az adventi koszorút pedig a Rektori palota előtt. Szerintem nagyon különleges lehet, egyszer érdemes lenne megnézni! :-)
A várfalról visszanézve jobban látszik a Szent János/Iván erőd a kikötőnél.
A Dubrovnik Tengerészeti Múzeum az erőd első emeletén található. Itt Dubrovnik történelméről, a Dubrovniki – Raguzai – Köztársaság életéből, továbbá tengerészeti, navigációs műszerekből, térképekből láthatunk kiállítást. A földszinten a Dubrovnik Aquarium található, melynek 27 medencében nézhetjük meg az Adria élővilágát.
Középkori kinézete miatt a filmesek is nagyon szeretik Dubrovnikot. A város leghíresebb alakítása a Trónok harca filmsorozatban volt, ahol a Királyvár helyszíne. Sok felvételen jól fel lehet ismeri Dubrovnik híres épületeit, mint a Főutcát, a Harangtornyot, a Szent Ignác templom tetőszerkezetét vagy a jezsuita lépcsőt.
Amikor a XIV. században a törökök megindultak Európa felé, s veszélybe került Buda, a magyar ereklyéket a birodalom különböző erődjeibe menekítették ki. Mivel Dubrovnik is a Magyar Korona része volt – egészen 1526-ig – így Szent István jobb keze, állkapcsa és Szent László jobb keze Dubrovnikba került. Dubrovnik sikeresen ellenállt mind a velenceieknek, mind a törököknek, független maradt egészen 1808-ig. A török vész elmúltával a magyarok vissza akarták kérni a nemzeti ereklyéket, de ezt többször is megtagadta Dubrovnik. Csak Mária Terézia személyes utasítására adták ki a dubrovnikiak a Szent Jobbot. Kis kerülővel ért haza, hiszen 1771-ben Schönbrunnba szállították, majd ezután került vissza Budára. Szent István állkapcsa csupán néhány éve tért vissza Magyarországra. Szent László jobb keze és néhány ereklye azonban még mindig a dubrovniki Ferences kolostorban van.
Az óvárost körülvevő fal hossza kb. 2 km, de mivel nagyon sokszor meg fogunk állni fényképezni, és sok lépcsőt kell út közben megmászni, akár több órát is eltölthetünk itt. Főleg ha beülünk egy-egy büfébe egy frissítőre is.
A ma látható Szent Balázs templom a XIV. század közepén épült egy román kori templom alapjaira. Az 1667-es földrengés és az 1706-os tűzvész is súlyos károkat tett az épületben, ezért újra kellett építeni. 1715-ben készült el a mai is látható verzió. A megsérült részeket barokk stílusban tervezték újra. A Szent Balázs templom az 1991-es délszláv háborúban is megsérült, de a XVIII. századi barokk stílusban állítottak helyre mindent.
A templom fő látnivalója a barokk lépcsősor, illetve a homlokzat díszes kialakítása. A bejárat felett található Szent Balázs szobra, mely a templom tetejéről őrzi Dubrovnik nyugalmát. A belső terek is díszesen vannak kialakítva. Különösen érdekes a márvány oltár, ahol Szent Balázs XV. századi aranyozott szobrát láthatjuk, kezében tartja a földrengés előtti Dubrovnikot.
A Szent Balázs legenda egyébként egész Dubrovnik hangulatát meghatározza. A két legnagyobb kapu (a Ploce és a Pile) fölött is megtalálható Szent Balázs szobra, továbbá megannyi templom és épület díszítő eleme lett.
A várfalról a város felé is van kilátás, itt láthatjuk, hogy milyen szűkek az utcák és mennyi autó parkol rajtuk. Ehelyett szerintem jobban megéri egy parkolóházban hagyni az autót.
A Trónok harca mellett, a Star Wars 8. részének Naboo bolygó jeleneteit is Dubrovnikban forgatták. Ezeken a felvételeken kicsit nehezebben ismerhető fel Dubrovnik, mint a Trónok harcaiban, de van ahol jól látható a Főutca.
Dubrovnik felett egy "sífelvonó" is üzemel, egy nagy-kabinos felvonóval juthatunk fel a város fölötti hegyre. Eredetileg 1969-ben épült meg a lanovka, melyet a délszláv háborúban sikerült szétlőni. Csupán pár éve készült el az új.
Alig 5 perc kell hozzá, hogy a kabin felérjen a 405 méter magas Srd hegyre. Itt az Imperial erőd előtt van a lanovka felső végállomása. Ezt az erődöt még Napólon építette a XIX. század elején. Megéri felmenni, mert csodálatosan szép kilátás nyílik Dubrovnik óvárosára, a Lokrum szigetre, az Adriára és a környező szigetekre. (Nekem ez az egy kérésem volt, amikor elhatároztuk, hogy lemegyünk Dubrovnikba, hogy a kabinossal szeretnék felmenni. Nem teljesült. Lehet, hogy vissza kell még mennem? :-) )
Oké, felvonózás helyett körbementem a városfalon. (Pedig ezt meg nem is akartam.) :-)
A város a horvát művészet, a nyelv és irodalom egyik legjelentősebb központja, sok neves költő, író, festőművész és tudós lakhelye.
A torony formájú Minceta erőd Dubrovnik északi csücskében helyezkedik el. Az összes védmű közül ez található a legmagasabban, innen gyakorlatilag az egész óvárost be lehet látni. Ezt az erődöt is a szárazföld felőli támadások ellen építették 1309-től. Nevét arról a Menčetić családról kapta, akinek a földjére épült az erőd. Kicsit ráérősen haladtak, pontosan egy évszázadig tartott az építkezés. A Minceta erőd mindig is Dubrovnik egyik legerősebb és legmagasabb pontja volt, a "Legyőzhetetlen város" szimbóluma lett. Ma szabadon látogatható. Innen nyílik az egyik legszebb kilátás az óvárosra.
De nemcsak egy átlagos szemlélődő számára különleges a Minceta erőd. A Trónok harca forgatói is nagy potenciált láttak benne, s számos jelenetet itt forgattak, ezért ma a Trónok harca felfedezőtúra egyik népszerű állomása.
És igen, itt látszik, hogy Dubrovnik nem egy történelmi díszlet, hanem élő város. Foci és kosárpályája is van. Bár kicsit furcsa az alakja és az évszázados falak tövében lévő modern, gumiborítású pálya eléggé idegenül hat.
Lassan körbe is érünk a várfalon, Minceta erőd után hamarosan végetért a tetők feletti séta.
Fölfelé nem látszott annyira, hosszú lépcsősor vezet a térről a várfal tetejére. Illetve vissza le a térre.
Én innen, az Onofrio kúttól indultam az óvárosba, itt is búcsúztam tőle. Vissza, kimentem a Pile kapunk, és most lássuk, mi van még itt a közelben, de a várfalakon kívül.
A kapu mellett rögtön ott van egy hangulatos, gyönyörű kis öböl.
Innen lehet felmenni a különleges alakú Lovrijenac erődhöz nagyon sok lépcsőt megmászva.
A Lovrijenac erődből visszanézve szép panoráma tárul elénk az öbölre, az óvárosra és a várfalra a Bokar erőddel.
Fent szép park van, ahol hűsölhetünk a fenyők között.
A fák között átlátni a másik öbölre is, ahol egy egészen különleges szálloda épült. A szállások és a jobb strandok természetesen az óvároson kívül keresendők Dubrovnikban is.
A kabinos felvonó alsó állomásához kicsit feljebb kell menni az óvárostól, de nem nehéz azt sem megtalálni, hiszen a drótkötélpálya szinte mindenhonnan látszik. Eredetileg 1969-ben építették meg Dubrovnik lanovkáját, majd mintegy 2,5 millió utasa volt, míg a dél-szláv háborúban megsemmisült. A ma látható kabinos felvonó a 405 méter magasan levő Imperial erőd lábáig visz fel. Alig 5 perc alatt suhan végig a 800 méter hosszú drótkötélpályán.
A hegytetőről csodálatos kilátás nyílik Dubrovnik óvárosára. Érdemes megpihenni egy kicsit az étterem teraszán is, ahol mediterrán ételkülönlegességeket, horvát borokat, koktélokat, süteményeket kínálnak a pincérek. Valami lélegzetelállító a kilátás, hiszen szép időben nemcsak a szemközti Lokrum szigetet láthatjuk, hanem Cavtat és az Elafit szigetek körvonalait is.
A kabinos felvonó minden nap 9-től indul és nyáron (jún.-szept.) egészen 24 óráig üzemel, télen (dec.-jan.) csak 16 óráig, és februárban zárva van.
A felvonó ára felnőtteknek oda-vissza 27 Euro, egy út 15 Euro.
Mivel nem egy szörnyen magas hegyről van szó, természetesen gyalog is fel lehet menni, vagy csak az egyik útra igénybe venni a kabinos felvonót. (A felvonónál taxisok is vadásznak utasokra, akiknek felajánlják, hogy olcsóbban felviszik őket, mint a felvonó.)
Remélem kedvet kaptatok egy dubrovniki városnézéshez, és ha lementek Dalmáciába, elmentek Dubrovnikig is. Itthonról nagyon messze van, de ha Split környékén, vagy attól délre nyaraltok, onnan már megér egy egynapos kirándulást.
Horvátországban egyébként is nagyon sok látnivaló van, nemcsak a tenger parton, de azt el kell ismerni, hogy a leghangulatosabb városok mind az Adria partján fekszenek. Zadar, Pula, Rovinj, Porec, Opatia, mind másért szép, és mindet másért lehet szeretni. Hasonlítanak egymásra, mégis mindegyik kicsit más. És ebbe a sorba szépen beleillik Dubrovnik is.
Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!
Az információk egy része a https://www.horvatorszaginfo.hu, valamint a wikipedia oldalairól származik.
Utolsó kommentek