kiránduló

Vinišće egy apró falucska Dalmáciában, egy hegyek által körbe ölelt, eldugott öböl partján. Alig 7 km-re fekszik a tengerparton futó 8-as számú főúttól, ám hogy elérjük, át kell kelni egy hegyen, annak szerpentines, keskeny útján. Ezért ajánlom mindenkinek, aki csendes, eldugott, nyugodt nyaralást szeretne a horvát tengerparton. A faluban minden megvan, ami kellhet - kiadó házak, apartmanok, bolt, kávézó, étterem, és az egész öböl egy nagy strand, el sem kell menni innen. De ha izgalmakra vágyunk, a főút mellett van egy városka, Marina, és mindössze 20 km Trogir. Meg persze más látnivaló is van elérhető távolságban. Hamarosan itt a nyár, hátha valaki pont ilyen helyet keres! Mutatom milyen!

Hol található? Horvátországban, Közép-Dalmáciában, Rogoznica és Trogir között félúton. Térképen ITT.

A 8-as számú tengerpari út melletti Marina városkánál kell elfordulni, ott már ki van táblázva. És a szerpentines úton amikor megindulunk lefelé, elénk tárul az egész öböl, lent Vinišće-vel.

Tavaly teljesen véletlenül kerültem ide, mert annyira olcsó szállást találtunk, hogy nem lehetett kihagyni. (Olcsóbb volt 5 éjszaka 2 főre, mint itthon 2 éjszaka.) A település tele van kiadó apartmanokkal, érdemes keresgélni. A tengerparti strandtól pedig csak egy út választotta el a szállást, de ezen az úton csak az jár, akinek itt van dolga, hiszen innen tovább már nincs semmi.

A strand szépen kiépített, karbantartott, frissen térkövezett. Van játszótér, öltözőfülke, zuhanyozó. Mondjuk mosdót nem láttam, de igazán nem is kerestem. Nincs zsúfoltság, a vízben helyi gyerekek játszanak, meg pár külföldi.

Vannak kishajó kikötők, lehet csónakot bérelni, vagy elvisznek egy körre az öbölben, vagy azon kívül is. (Mondjuk ezeknek a kishajóknak elég nagy hangja van, a délutáni szunyókálásunkat meg tudja zavarni. Kivéve ha mi ülünk rajta.) :-)

Ha már unjuk a nyugalmat, minden napra van a közelben, elérhető távolságra látnivaló. Legközelebb Trogir van, 19 km-re. De Split is csak 47 km, ami Horvátország második legnagyobb városa és az Adria egyik legismertebb turisztikai központja. És odáig egy csomó kis strand van az út mentén, ahol akár le is hűthetjük magunkat városnézés előtt vagy után. A másik irányban egy kisváros, Rogoznica 20 km, nagyobb város, Šibenik 54 km. És Sibenik mellett már ott van a Krka Nemzeti Park is, ahova Skradin-ból mehetünk be hajóval. Skradin 69 km. A Krka hasonlít Plitvicéhez, a tórendszert itt is fa hidakon járhatjuk végig, mégis egészen más. És itt a legnagyobb vízesés mellett fürödni is lehet.

Az ókorban illírek éltek itt, majd az i. e. 4. században a rómaiak hódították meg ezt a térséget. A telepesek kiszolgált veteránok voltak, akik szőlőültetvényeket létesítettek a területen. A termékeny talaj és a közeli védett öböl különösen alkalmas volt a szőlőtermesztésre és a borkereskedelem lebonyolítására.

A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre vidékre, mely a 10. században már az ősi Drid zsupánsághoz tartozott. Ennek székhelye a Marinától 2 km-re északnyugatra fekvő 177 méter magas Veli vrh és az alacsonyabb Mali vrh hegyén volt. A dridi zsupánság a független horvát állam megszűnése után megszűnt. Ezután idővel a Šibenik és Trogir közötti terület e két város fennhatósága között oszlott meg és a határ a Stupin-öbölnél húzódott. Így a mai település területe Trogir város igazgatása alá került. A trogiri közösségnek már a magyar uralom idejében a 13. században saját statútuma volt, mely alapján hatóságai működtek és törvénykeztek.

A településen több helyen találhatunk ilyen és hasonló kis szupermarketeket, de van pékség is, ahol reggel friss, meleg burek kapható.

Vinisce nevét először a “trogirski kaptol” dokumentumban említik 1272-ben, de még mai napig sem tudják a település konkrét keletkezésének idejét. Neve ősi horvát szó volt, amely szőlőhegyet jelentett. Nevét minden bizonnyal a rómaiak által telepített szőlőültetvényeiről kapta, melyeket az érkező horvátok már itt találtak.

A középkorban a mai Vinišće területe két részből állt. A tenger melletti alsó rész volt Biskupija, míg a felső, szárazföldi rész Opatija. A 9. és a 12. század között e területen kolostorok és kápolnák épültek, amelyeknek romjai ma is megtalálhatók. A legrégibb ma is álló templom az orihovici Szűz Mária-templom, melyet a bencések alapítottak 1272-ben. A Páduai Szent Antal-templom a 18. században épült. A plébániatemplomban egy ismeretlen 9. századi művész képe található.

A kis öböl másik partja is végig köves strand, így majdnem bárhol lehet fürödni.

A túlparton új építésű, magasabb kategóriás apartmanok is találhatóak.

Láttatok már virágzó articsókát? Az egyik ház kertjében nyílik. Milyen szép! Mi meg csak a boltból ismerjük. :-)

Vinišćén született 1440 körül a híres reneszánsz szobrászművész Giovanni Dalmata (horvátul: Ivan Duknović). Szülőháza a Voluja kőbánya közelében állt, ahol a trogiri székesegyház köveit bányászták, de dolgozott Rómában, Velencében és más városokban is. Az 1480-as években Mátyás király udvarában dolgozott Budán. Munkái nagy része elpusztult, vagy igen megsérült. Legismertebb magyarországi munkája a visegrádi királyi palotában lévő Herkules-kút. II. János Pál pápa római sírja fölé az ő „Szűz Mária gyermekével” alkotását helyezték.

A falucska központjában estefelé kicsit felpezsdül az élet, megtelnek az éttermek teraszai, és néhányan sétálgatnak a part menti utakon.

A 15. század végén a török veszély hatására az itteni lakosságot a közeli szigetekre, Drvenik (Zirona), Drvenik Mali (Pianca), Anđelovac és Vela Smokvica szigeteire menekítették. Közülük sokan időnként visszatértek szárazföldi birtokaikra, hogy a földeket megműveljék. 1590-ben csak az Anđelovac-szigeten 48 vinišćai származású lakos élt.

A központban hatalmas hajók vannak kikötve.

A tenger mindenhol kristálytiszta, minden kövecske látszik az alján. Éshát nemcsak a kövecskék.

Mind sok más horvát tengerparton, itt is "problémát" okoznak a sünök, a kövek tele vannak velük. Dehát ez az ő életterük. Egy jó tengeri cipő azért megoldja, hogy ne legye probléma.

1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A település lakossága 2011-ben 774 fő volt.

Az újabb építésű, luxusapartmanok előtt saját strand is van, bár nincs lekerítve, valószínűleg máshonnan is el lehet sétálni ide fürödni egy kicsit. Itt már mélyebb a tenger, rögtön a parttól lehet úszni.

Ha valaki tehát nyugodtabb, csendesebb nyaralóhelyet keres horvátországi, tengerparti nyaraláshoz, annak ajánlom Viniscét, mert nyugis, de mégis egy csomó látnivaló van elérhető távolságban. Vinisce egyébként kb. 500 km-re van a határtól, Letenyétől.

De persze Horvátországban rengeteg nyüzsgő nyaralóhely is vár ránk, ahol turisták tömege hömpölyög. Vagy van közelebb is csendesebb halászfalu, például Sveti Juraj.

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom! 

Az információk egy része a wikipedia oldalairól származik.