kiránduló

A Papuk a Dráva és a Száva között található kb. 70 km hosszúságú középhegység, melynek legmagasabb csúcsa 954 méter. Nem egy égbe törő alpesi terep tehát, viszont hosszabb-rövidebb kirándulásokhoz, túrázáshoz remek választás. A leglátványosabb, legváltozatosabb, és kis helyen a legtöbb látnivalót felvonultató része a Jankovac melletti Grófi Tanösvény, ahol források, patakok, tavak, vízesések, barlangok és történelmi emlékek is vannak. Meg a csodálatos erdő. Tartsatok velem, mutatom miért érdemes kiugrani Szlavóniába!

Hol található? Horvátországban, a Papuk hegység középső részén, Darnóc (Slatinski Drenovac) és Velike között van Jankovac a hegy belsejében. Térképen ITT.

Barcsnál vagy Drávaszabolcsnál kilépve Jankovac a határtól kb. 65-70 km. Ha Drenovac meg van, onnan már csak egyenesen kell befelé menni az erdőbe, de sok helyen ki is van táblázva. A "fő" útról aztán a Jankovac táblánál kell befordulni és felmenni a parkolóhoz. Illetve érkezhetünk délről, Velike irányából is. Onnan is egy (szerpentines) út vezet a hegyen át.

A parkoló bejáratánál, az őrbódénál kell fizetni a naturpark belépőjét, hétköznap fejenként 2 Eurót, hétvégén 3 Eurót. A gyerekek ingyen mehettek be. A parkolásért külön nem kérnek pénzt.

A parkolóban nagy ajándékbolt és alatta mosdók vannak. Valamint a táblákon látható térképeken átnézhetjük, hogy merre szeretnénk menni. A Grófi Tanösvény a pirossal jelzett útvonal. Mellette számos tájékoztató tábla, melyeken horvátul van a felirat, de mindegyiken van egy QR kód, amit beolvasva megkaphatjuk az összes tábla angol verzióját. Aki tud egy kicsit angolul, érdemes megnézni, mert nagyon érdekes témák és adatok vannak a táblákon.

A parkolóból indulhatunk a patak kis hídján át a nagy ház felé, vagy tovább a parkolóban, a másik végénél az ösvényhez érkezünk.

De végülis mindenképpen a Planinarski dom turistaház (475 m) épülete előtti tisztás széléről indulunk a 16 állomásos Grófi Tanösvény útvonalán.

A turistaházban nemcsak arra van lehetőség, hogy a túra előtt vagy után pótoljuk a ledolgozott kalóriákat, hanem szálláslehetőséget is kínálnak.

A turistaház előtt elsétálva egy tópartra érünk, ahol választhatunk, hogy melyik oldalon megyünk tovább. Tulajdonképpen mindegy melyiket választjuk, mert mindkét út ugyanoda visz, de jobb oldalon vannak tájékoztató táblák is.

Visszanézve láthatjuk a tavak utáni mesterséges medencét és a patakot, illetve a nagy parkoló belső végét. Ha ezen a végén állunk meg, akkor rögtön a tóparton indulhatunk a tanösvényen.

A tóparti út mentén több helyen van fából készült terasz, amelyek benyúlnak a tó fölé, illetve kétféle információs táblákat láthatunk. Az egyik típus a tanösvény horvát nyelvű táblája, a másikon viszont van angol nyelvű leírás is. Sőt, a tábla tetején a horvát és az angol szöveg braille írással is megtalálható.

Az időjárás állomás melletti táblán Jankovac és a Papuk időjárásáról és a víz körforgásáról is olvashatunk. Megtudhatjuk, hogy az évi átlaghőmérséklet 9,7 fok. Az eddig mért legmagasabb hőmérséklet 32,8 fok volt, a legalacsonyabb pedig -20,6 fok. Egyébként 2003-ban telepítettek ide egy automata időjárás állomást, amely folyamatosan továbbítja a mért adatokat a horvát meteorológiai és hidrológiai szolgálatnak.

A Papuk legismertebb és egyben a legszebb része, az északi oldal közepén fekvő Jankovac erdőrezervátum. A teljes természetességében meghagyott erdőt a jól kiépített Grófi Tanösvényen lehet végigjárni. A szép csónakázótótól lépcsőzhetünk fel Jankovics gróf sziklahasadékban megbújó síremlékéhez, majd a betyárbarlangtól az üvegesek síremlékét érintve ereszkedünk vissza a lebilincselő szépségű Skakavac-vízeséshez.

A hosszúkás halastó középen ketté van osztva, az első tavacskán még csónakázni is lehet, a gáton pedig egy nagy hintától nyílik a legszebb kilátás a nádassal körbenőtt tavacskára.

A terület a hajdani tulajdonosáról kapta a nevét. A horvát származású, magyar nemes Jankovich József (1780-1861) fejlesztette fel a környéket, az ő emlékét őrzi a völgy neve.

Érdekességként megtudhatjuk az egyik tábláról, hogy a Föld teljes vízkészletének 97 %-a sós víz.      2 %-a fagyott állapotban van a gleccserekben és a sarkokon, és csupán 1 %-ot használnak az emberek ivásra, tisztálkodásra, ipari célokra és egyebekre a teljes vízkészletből.

Amúgy azt tudtátok, hogy a Föld vízkészlete állandó? Tehát azt a vizet, amit most megiszol, lehet, hogy valamikor már egy dinoszaurusz is megitta... :-D

A tavak végénél elérkezünk egy vizes élőhelyhez és a patakhoz, ami a tavakat táplálja. Itt fahídon mehetünk tovább, így nem leszünk vizesek, sárosak.

Mohás sziklák között csobog lefelé a patak vize, élőben sokkal szebb, mint a fotón.

A Jankováci-pataknak két látható forrása is van. Az egyik a páfrányok közötti kis lyuk, ahol szépen csordogál a víz kifelé.

A másik egy forrásbarlang, melyet az utóbbi időben korláttal elzártak a balesetveszély miatt, de szépen rálátni a dzsungelszerű, vizes környezetre. (És azért a forrásbarlang is megközelíthető, ha nagyon kíváncsiak vagyunk rá.)

A barlangból bőségesen folyó víz széles, tiszta patakként kanyarog a tavakhoz.

Mi pedig az ösvényen itt jobbra fordulunk és elindulunk a lépcsőkön felfelé.

Hosszú lépcsősoron szerpentinezünk fel a Janković gróf síremlékét őrző barlang bejáratához. Az üregben vörösmárvány szarkofág rejti a gróf földi maradványait.

Meredek, de stabil falépcső vezet a hegyoldalra, amin szerintem jobb fölfelé menni, mint lefelé. A tériszony is kevésbé jön ki ebbe az irányba.

A lépcsőn felfelé néha úgyis megállunk lihegni. Koratavasszal, ha a lépcsőről körülnézünk, akkor ami zöldet látunk a fák között (a páfrányokon kívül), az mind-mind medvehagyma.

A Jankovac-völgy Janković grófról kapta a nevét, aki módos életét Bécsben hagyva, ebbe a hegyvidéki völgybe költözött 1820 körül. Janković az itt töltött évei alatt vadászkunyhót épített, két mesterséges tavat létesített és megnyitotta a Skakavac-vízeséshez vezető sétányt. Utolsó kívánsága az volt, hogy e gyönyörű völgy feletti barlangban temessék el.

Jankovich József negyvenéves koráig Bécsben élt, majd ide költözése után felújíttatta a családi kastélyt és Jankovac felvirágoztatásán dolgozott. 

Sajnos az idők során többször is kifosztották, megrongálták a sírt, a most is látható emléket 2010-ben renoválták. Érdekes, hogy a barlang előtti táblán is látható eredeti síremléken magyar és cirill betűs horvát nyelven voltak a feliratok, mára azonban csak egy latin betűs horvát felirat látható.

A síremlék előtti kis teraszon pihenhetünk egyet, gyönyörködhetünk a kilátásban, majd a hegy oldalában vezet tovább az ösvény.

A keskeny, csúszós ösvényen a nagyobb biztonság érdekében kötelekben kapaszkodhatunk. De egyáltalán nem vészes itt végigmenni.

Újabb lépcsősorok következnek a Maksim Bojanić helyi betyárlegényről elnevezett hasadékhoz. Állítólag itt is bujkált a rosszfiú, azonban ma már csak denevérek tanyáznak a szűk hasadékban. Itt, közel 600 méteres magasságban el is értük a tanösvény legmagasabb pontját.

A hasadék nagyjából egy ember széles. A megnézéséhez zseblámpa, fejlámpa hasznos, bár a telefon kis lámpájával is bejárható.

A barlang falán érdekes formációkat figyelhetünk meg.

A plafonon cseppkő bekérgeződés és alakulás is megfigyelhető. A cseppköveket ne fogjuk meg, mert a bőrünkről rátapadó zsírréteg megakadályozza a cseppkő további fejlődését.

A cseppkövek kalcit kristályokból állnak, melyek különböző formákban jelennek meg: sztalaktitek (függőcseppkő), sztalagmitek (állócseppkő) és cseppkőoszlopok, illetve vékony cseppkőzászlók vagy falbekérgezések. Egy további lerakódás fajta a hegyi tej, ami mikroszkopikus kalcittűkből tevődik össze. Talán ez is valami ilyesmi.

Legbelül van egy kiöblösödés, ahol régi cseppkövek látszanak. Innen aztán fordulhatunk is vissza.

A hosszúkás barlang szája nem túl nagy, kevés fény jut be, de visszafelé már könnyen kitalálunk.

A Papuk híres rendkívül változatos geológiai felépítéséről, a földtani korok szinte mindegyike hagyott máig látható lenyomatot, a vulkáni működéstől a tengeri üledék lerakódásig. Egymástól nem messze láthatunk bazaltoszlopokat és karsztjelenségeket, emellett, kvázi szigethegységként, flórája és faunája is rendkívül értékes. A hegység szlogenje is így szól, a Pannon-tenger zöld szigete.

És a barlang után a hegy oldalában vezet tovább a keskeny ösvény. Vagy vissza lemehetünk a lépcsőkön, ha nem akarjuk végigjárni a körtúrát.

Tavasszal a hegyoldal telis-tele van virággal. Rengeteg hóvirág, száratlan kankalin, nemes májvirág, bókoló fogasír, illatos hunyor és kakasmandikó színesíti az ösvény melletti területet.

Le-föl hullámzik a hegyoldalba vágott ösvény, a kritikus helyeken korláttal védett lépcsőkön gyalogolunk a meseszép erdőben. 

Érdemes tovább jönni tehát, mert fentről csodás kilátásban lehet részünk. Belátni az egész völgyet.

Az ösvény teljesen biztonságos, ilyen épített fahidakon sétálhatunk.

Aztán lesz még egy pár lépcső is.

A téli erdőt színesíti az örökzöld magyal. Piros bogyói télen fontos táplálékforrást jelentenek a madaraknak. A bogyók színe számunkra is vonzó lehet, de vigyázni kell vele, mert rendkívül mérgező.

A kihelyezett táblán megnézhetjük a porzós fiú és a termős lány virágokat, a magyal ugyanis kétlaki faj. Piros bogyók csak akkor lesznek a nőivarú növényeken, ha elég közel vannak hozzájuk a porzós egyedek. A magyal egyébként cserje, de egyes példányai 10 méter magasra is nőhetnek.

A hegység legmagasabb csúcsa, a Papuk (954 m) a radarállomás miatt nem éppen hívogató turista célpont, rajta kívül azonban számos egyéb hegytető várja nagyszerű panorámával a turistát. Például a Jankovacból könnyen elérhető Ivačka glava (913 m), a Mališćak (740 m) hegyén lévő Balkon, vagy a Nevoljaš (741 m), a Češljakovački vis (826 m), illetve a Kapavac (792 m) tetején álló kilátótornyok.

Újabb és újabb táblával találkozunk a tanösvényen, melyekről érdekességek tudhatók meg az erdő madarairól, fáiról, vagy a vadakról.

A Papuk hegy nevének eredete vitatott. A középkorban magyar nyelven Pozsega-havasának nevezték. A Dél-Dunántúl népe, Barcstól Mohácsig viszont Fekete-hegynek ismerte. A Tenkes kapitánya hatvanas években született filmváltozata tette ismertebbé, amiben Buga Jakab „odaát, a Fekete-hegyekben” történt farkast fogó hőstetteiről regél. Tiszta időben akár a Zselici Csillagpark kilátójából is átláthatunk ide, de csak a távolban hullámzó fekete kontúr sejteti a hegy létét.

A Papuk Naturpark 65 %-át bükkerdő borítja. Jankovacnál a bükkösök a legrégebbi erdők. A bükkfák akár 40 m magasra is megnőhetnek, törzsük átmérője elérheti a 2 métert, és 600 évig is élhetnek.

Az útelágazásoknál figyeljünk a "poučna staza" feliratú táblákra, ezek jelzik a tanösvényt.

Ja, angolul is rajta van: educational trail. :-)

Egyébként ilyen fehér közepű piros körök vannak felfestve a fákra, itt ilyen a túraút jelzése. Ezek is nagyjából követhetőek, bár nem mindenhol látszanak.

Aztán a hegyen találkozhatunk ilyen, vízesést mutató táblával is. Arra kell tovább mennünk.

A lejtőssé váló úton jutunk el az üvegesek emlékéhez, ahol még egy nagy üvegtömböt is megcsodálhatunk. Az első üvegfúvók a 18. század végén költöztek ide a mai Ausztria területéről.  19. században az erdő kitűnő faanyagát felhasználva sorban hozták létre az üveghutákat a főleg német és cseh bevándorlók.

A feljegyzések szerint az első műhely 1801-ben létesült itt, de 1820-tól már folyamatosan működtek üveghuták. Akkor hozták létre a településük melletti temetőt is. Az erdő fáját használták a kemencék fűtéséhez, amelyekben 1200 fokon olvasztották az üveget. A termékeik főként poharak, palackok, fiolák és ablaküveg voltak.

A valamikori kis településre ma már csak néhány sírkő emlékeztet.

A közel ezer méter magasságot elérő, kelet-nyugati irányú, sajátos mikroklímájú és különleges geológiájú Papuk kétszeresen is védett terület. Egyrészt természetvédelmi szempontból ún. Natúrpark védettséget élvez, másrészt földtani emlékeinek gazdagsága, változatossága okán az UNESCO Európai Geopark Hálózatának tagja. Az utóbbi években számos turisztikai fejlesztés történt a régióban, kitűnő információs központok nyíltak, kemping, kalandpark, aquapark is létesült, a Természetvédelmi Park legszebb részét jelentő, vadregényes Jankovac erdőrezervátum is megszépült, a hegységet átszelő turistajelzések, táblák is megújultak. A mindenféle erdészeti beavatkozástól mentes, őserdő jellegű Jankovac Park a hegység legszebb része.

Gyökerekkel szabdalt, lépcsős ösvényen ereszkedünk le a vízesésig (Slap Skakavac), melynek neve magyarul Szöcskét jelent.

A hangja már messzebbről is hallható, de hamarosan meg is látjuk a fák között a lezúduló vizet.

A víz mennyiségének és magasságnak köszönhetően Szlavónia-szerte egyedülálló természeti jelenséget figyelhetünk meg. A vízesés több ezer év alatt változtatva a helyzetét érdemelte ki az érdekes Skakavac - szöcske elnevezést.

Egy gigantikus tufa falról zúdul le a patak vize, a felső részén szélesen elterülve fátyolként permetezik a víz, lejjebb azonban a gyönyörű, mohás sziklafalon több ágra szakadva tör magának utat a zuhatag. 

Az alsó részen kis hídon kelünk át testközelből megcsodálva a lebilincselő látványt.

Majd kissé csúszós falépcsők következnek.

A lépcsők melletti sziklafalon mindenhol folyik a víz, jut belőle a lépcsőkre is. Itt különösen odafigyelve kell felmenni, mert a mohás lépcsőfokok csúszhatnak. De szerencsére van korlát, amibe kapaszkodhatunk. Ja, és ha eddig nem lettünk vizesek, akkor majd itt... :-)

Visszanézve a másik oldalról is megcsodálhatjuk a 30 méter magas vízeséseket.

Az ösvény pedig megy tovább az autóúttal párhuzamosan, hatalmas tufa falak mentén.

Itt is vannak kisebb-nagyobb hasadékok a kőzetben.

Az út további része is izgalmas még, hiszen a hatalmas sziklafal tövében kis kanyonban tekergőzik az ősinek tűnő ösvény. Igazi szurdok feeling!

Bár a fahíd felfüggesztése nem éppen szokványos. Viszont egyedi.

Biztonságos fahidakon és lépcsőkön mehetünk tovább a sziklafal és az autóút között.

A tanösvény mellé kihelyezett táblákon megismerhetjük a kanyon kialakulásának állomásait, a rétegek elmozdulását és ahogy a patak utat tör magának a kőzetek között. Egy másik patak az út mellett csobog lefelé.

A földtörténeti óidőből származó, gneiszből felépülő hegységmag szélein kréta időszaki mészkő és dolomit illetve harmadidőszaki márga lerakódások találhatóak. Földtani emlékeinek változatossága miatt 2007-ben elnyerte az UNESCO Geopark státuszt, így a Papuk lett Horvátország első geoparkja.

Még egy kis bújócskázás a sziklák között, az örökké vizes, mohás falak mentén ...

... kőlépcső, falépcső, és még egy keskeny ösvény után balra fordulunk, fölfelé. (Igen, tulajdonképpen itt balra felfordulunk az ösvényen.) :-)

Mert végül egy elég meredek emelkedőn - medvehagyma tengerrel körülvéve - érünk fel a parkolóhoz, a kiindulási pontunkra, a Jankovaci parkerdő ajándékboltjához.

Ha a vízesés felé indulnátok, vagy ebből az irányból járnátok végig a Grófi-ösvényt, akkor erre kell lemenni.

A parkoló melletti hatalmas területen pedig az egész napot el lehet tölteni. A patak itt még kicsit fel van duzzasztva, bármelyik oldalán le tudunk sétálni egy darabig, hogy felülről is megnézzük a vízesést... bár így nem sok minden látszik belőle. Az viszont igen, hogy a patak sok-sok mésztufa lépcsőn csobog lefelé a vízeséshez.

Aki pedig szeret a szabadban grillezni, itt azt is megteheti. Amíg a gyerekek a hatalmas játszótéren szórakoznak, a szülők elkészíthetik az ebédet és az asztaloknál együtt piknikezhetnek. Amikor ott voltam, több család, baráti társaság is élvezte a jó időt, kitelepültek babakocsistól, nagymamástól, sültek a grillen a húsok és a zöldségek, szólt a horvát zene.

Remélem kedvet kaptatok egy Papuk-hegyi kalandozáshoz, ha erre jártok, ne hagyjátok ki! Könnyen megközelíthető, nincs messze a határtól és csodás látnivalókat kínál. A Grófi Tanösvény egy könnyű sétával bejárható, persze igen, van benne lépcsőzés is egy kevéske.

Ha mélyebben is megismerkednétek a Papuk geológiai történetével, mindenképpen látogassatok el Papuk hegység északnyugati csücskében, Voćin (Atyina) településre, ahol fantasztikus Geo Info Centrum van geológiai, biológiai és archeológiai kiállítással.

Ha nem akartok lemaradni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!

Az információk egy része a kihelyezett táblákról és a következő oldalakról származik:

https://kirandulastippek.hu/eszak-horvatorszag/papuk-hegyseg-jankovac-erdorezervatum, https://www.turistamagazin.hu/blog-bejegyzes-1/vizeses-a-szomszedban, https://www.balkanutazo.com/papukgeopark