kiránduló

A Keszthelyi-hegység egyik kúp alakú bazaltcsúcsán áll egy mutatós várrom, a Tátika-vára. Egy kellemes ösvényen könnyen elérhető, kényelmes, pár órás túrával bejárható, és a várromok mellől lenyűgöző panoráma tárul elénk. Pedig nincs túl magasan. Rengeteg legenda kapcsolódik hozzá, de a valódi története is fordulatokban gazdag. Biztos láttátok már messziről, egyszer nézzétek meg közelről Ti is! Mutatom hogyan.

Hol található? Magyarországon, Zala megye keleti szélén, Zala és Veszprém megye határán, Keszthelytől északra, Zalaszántó mellett. Térképen ITT.

A szomszédos Rezi-vár ablakából is rálátni a Tátikára, sőt sasszemű nézelődők a Sümegi-várat is felfedezhetik a távolban.

Zalaszántó települést elhagyva Sümeg felé jobbra van egy bekötőút, melyet egy tábla is jelez.

Egy kicsi parkoló is van, pár autó számára, padokkal asztalokkal. Valószínűleg itt sosem fogunk nagy tömeggel találkozni, de azért páran biztosan túráznak errefelé.

Széles, enyhén emelkedő úton indulhatunk a hegy irányába, kellemes árnyat adó fák között.

Az elágazásnál figyeljetek, de mindig éppen időben észre fogjátok venni a fákon a segítséget.

Ilyen felfestett feliratok formájában. De mint látható az Országos Kék Túra útja is erre vezet.

A várhoz rengeteg legenda kapcsolódik különféle várkapitányok, legények és leányok főszereplésével. Az egyik, amelyik a Hévízi-tóhoz is kapcsolódik:

Tátika kapitányának, Pethő Gábornak leánya, Klárika, egy betegség után nem tudta mozgatni a lábait. Ezt a szomorúságot a várúr csak legjobb barátjának fiával, Rezi Sándorral osztotta meg, aki már több éve szerelmes volt a fiatal lányba. Klárika szíve is a fiatalúrért epedett, így a kézkérés sem váratott sokáig. Rezi Sándor legfőbb célja az volt, hogy ifjú menyasszonyát meggyógyítsa. Egy cigány asszony mesélt neki a közelben levő, érdekes illatú tóról, ahova Rezi Sándor már másnap elvitte Klárikát. S láss csodát, négy héttel azután, hogy megmártózott Klárika a Hévízi-tóban, már a saját lábán ment föl a vár második emeletére. 

Hogy mi igaz a legendából ki tudja, de mindenesetre nem volt könnyű dolga a legénynek, mert az erdei út egyre jobban emelkedik. Ezen le- majd visszavinni Klárikát nem lehetett túl könnyű. De megérte, hiszen meggyógyult a lányka.

A kék jelzés előrevetíti, hogy itt valahol táblának is lennie kell. Meg is találhatjuk hamarosan az OKT nagy tábláját.

A térképen belőhetjük, hogy hol is járunk és mihez képest. A Tátika-hegy és rajta a vár tehát a Bazsi - Zalaszántó - Uzsa háromszög majdnem közepén található. Az OKT Sümeg és Keszthely közötti szakasza halad el mellette.

A táblától kissé összeszűkül a túraút, és a talaj is megváltozik. Itt már kezd köves, sziklás lenni, egyre inkább oda kell figyelni hova lépünk. Ráadásul egyre erősebb az emelkedő is.

Az erdőben tett séta energiával tölt fel, felfrissít és inspirál, valamint olyan tisztává teszi a gondolatainkat, mint az erdei levegő.

Ha egy erdőben járva becsukjuk a szemünket és mély lélegzetet veszünk, egy pillanatra megszűnik létezni a világ és annak minden gondja és baja, csak a friss föld és a nedves moha illatát érezzük, valamint az erdő kellemes hűs levegőjét a bőrünkön: az erdőben tett séta igazi felüdülés az érzékeinknek és segít visszatalálni a belső egyensúlyunkhoz. 

Akár terápiás jelleggel is sétálhatunk az erdőben, hiszen ez megnyugtat, felfrissít, kitisztít, energiával tölt fel mindenkit. Japánban már külön gyakorlatok is vannak rá, ott Shinrin-yoku, szó szerint fordítva erdőfürdőzés a neve. Menet közben gyakoroljuk mi is. :)

Mire az egekbe szökik a pulzusunk és a levegő is kezd elfogyni, pont jókor jön egy pihenő pont. Pár pad, asztal, érdekes kanyar-fák és a kék jelzés táblái mellett normalizálhatjuk a szívműködésünket.

A pihenő az OKT Tátika nevű pontjánál van, innen még 800 méter a vár.

Aztán tovább indulva hamarosan feltűnnek a vár ősi kövei a fák között.

Még egy kanyar a várfal mellett, és be is érünk a várudvarra.

A Tátika nemzetség a Dunántúlon, Zala megyében honos nemzetség volt, melyről azonban csak töredékesen maradtak fenn adatok. Tagjai közül az első ismert adat 1240 körüli időkben élt Istvánról maradt fenn. Istvánnak, akit a Tátika nemből származónak írtak, birtoka Tátika várától északra esett, és Erek faluval volt határos.

Következő ismert tagja az 1200-as évekből II. Tátika, akinek birtoka 1233-ban a Veszprém megyei Tót-Vázsony faluval volt szomszédos délnyugatról, tehát ő Barnag földesura volt.

II. Tátikáról feljegyezték, hogy rosszindulata olyan tettekre ragadta, melyek aztán nemzetségének romlását okozták: A tatárjárás utáni időkben felhasználva a tatároktól való rettegést és zavarokat a veszprémi püspökség népeit rabolta és a Kaplon nemzetségbeli Zaland Szántó nevű faluját is tönkretette. E tetteiért aztán a veszprémi püspökségnek okozott károk kárpótlására elvették tőle Tátika várát. A Kaplon nemzetségbeli Zarand káraiért pedig 80 márka bírság megfizetésére kötelezték és e 80 márka fejében le akarták foglalni II. Tátikának Botka, Pabar és Bozlog nevű falvakban levő birtokait. II. Tátika azonban ellenállt, a Zala megye által végrehajtásra küldött sereget megvesszőzte és elkergette, ezzel még nagyobb bajba keverve magát, de ezután nem sokkal hirtelen meghalt.

A történészek azt feltételezik, hogy a Tátika-vár hazánk egyik legkorábban épült magánvára. Különleges nevét valószínűleg egykori birtokosáról, Tádenkáról (más említések szerint Tadeukáról) kapta. Ő vette meg Szántó falu birtokát, és saját várat épített magának, még a tatárjárás előtt, de a most látható romok nem ennek a várnak az emlékei. Tádenka az alsó várat építette, aminek alig néhány darabja látható nem messze a mostani építménytől, a hegy északnyugatra néző peremén.

1248-ban Árpád-házi IV. Béla király parancsára elkobozták a Tátika nemzetségtől a Várhegy egyik kiugró meredélyén emelt korábbi keletkezésű Alsó-Tátika várát, mivel Tádé, a nemzetség egyik tagja, erőszakkal feldúlta Erek falut, ahol a Kaplony nembéli Zlaudus veszprémi püspök kúriája állott. A királyi döntés értelmében Alsó-Tátika várát a kárt szenvedett veszprémi püspök kapta meg. Zlaudus egyházfő azonban nem tartotta eléggé biztonságosnak, így a Várhegy csúcsán egy új kővárat emeltetett és 1262-ben ebben az új rezidenciájában hunyta le örökre szemét. Kapzsi rokonsága azonnal rátelepedett a várbirtokra, amit csak később kapott vissza az egyházmegye.

A vár egyetlen zárt helyisége inkább szeméttároló. Kár érte. (De azért felmerül bennem a kérdés, ki az a beteg elme, aki ide felcipel több zsák szemetet... Vagy lehet, hogy természetvédők szedték össze a könyéken, csak nem vitték le?)

A Tátikát különböző zálogbirtokosok után Habsburg Albert kegyéből a Gersei Pethő nemesi család szerezte meg. Korábbi tulajdonosa, a veszprémi püspökség azonban nem nyugodott bele, több alkalommal is fegyveres embereivel megszállta, így 1494-ben majd 1538-ban. Ez utóbbi esetben a korabeli leírások szerint Kecsethy Márton püspök kezére kerültek a - török veszély miatt ide menekített - környékbeli nemesi családok és pálos kolostorok értéktárgyai, melyeknek pénzbeli értéke állítólag meghaladta a százezer aranyforintot.

A 16. század közepére a Tátika jelentéktelen, magánkézben lévő várnak számított. Turco itáliai hadmérnök fennmaradt rajzai szerint a vár bejáratát kaputorony alkotta, ami a hosszúkás várudvart szegélyező vaskos öregtoronyhoz és emeletes palotaszárnyhoz vezetett. Védművei leromlott állapotban voltak, őrsége sem képviselt komolyabb katonai erőt.

Aztán ugyanúgy, mint Magyarország többi részére, ide is megérkezett a török. 1589-ben elfoglalták, kifosztották és felgyújtották a várat.

Ekkor a gersei Pethő család tulajdonában állt, de mivel ekkorra igencsak elszegényedtek, nem újították fel. Jó tíz évvel később császári csapatok úgy gondolták, alkalmas helyszín hadgyakorlatra, ők ismét felgyújtották az egykor szebb napokat is megért vár megmaradt darabjait. 1741-ben a Festeticseké lett a vár, de már akkor romvárnak számított az egykori püspöklak. Felújításához csak a 2000-es években láttak hozzá, ekkor régészeti feltárásokat is végeztek itt.

Giulio Turco bécsi császári hadmérnök az 1500-as években felmérte és lerajzolta a várat. Szakonyi Balázs grafikus ezt felhasználva két évvel ezelőtt készített egy rekonstrukciós animációt arról, hogy nézhetett ki a vár akkor, amikor még tényleg vár volt. Azért is érdemes megnézni a kétperces videót, hogy a mostani romok között el tudjuk képzelni, milyen építészeti csoda darabjai között járunk.

A várból a csodálatos panorámában gyönyörködhetünk, bár leginkább nyugat felé lehet kilátni. Azért felfedezhetjük a távolban a szomszédos Sümegi-várat is. Annak kicsit jobb sors jutott, hiszen ma is remek formában van. Oda is érdemes ellátogatni.

A várhoz egyébként egy másik legenda is fűződik, amit Kisfaludy Sándor is megénekelt Tátika című versében. E szerint Rezy Sándor, a szomszédos vár ura és egy Magda nevű ifjú hajadon között szerelem gyúlt, de Magdát gonosz mostohaanyja meg akarta ölni. Ezt szerelme megakadályozta ugyan, de szerelmük mégsem teljesedhetett be, mert a férfi elesett a török elleni harcokban, Magda pedig belépett a veszprémvölgyi apácák közé.

A vár 413 méteres "szédítő" magasságban található. Ezért nem jelent különösebb kihívást a hegy megmászása.

Ezek a falak sok száz év és egy elég viharos sors után is állnak. Vajon a ma épített házaink meddig fognak állni?

Ha Keszthely, vagy Sümeg környékén jártok, érdemes tehát egy kis kitérőt tenni Zalaszántó felé, hiszen ott más látnivaló is van (többek között a gyönyörű, hófehér, buddhista Béke Sztúpa, mely szintén látszik a várból). Mással összekötve akár egy egész napos programot is össze lehet itt rakni, és kellemesen, erdőkben sétálva, a történelemben vagy a vallásokban időutazva tölthetjük a napunkat.

Itt a tavasz, kirándulásra fel! Irány a Tátika! :)

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.

Az információk egy része a wikipedia oldalairól, valamint a welovebalaton.hu, csodalatosbalaton.hu, press.austria.info oldalakról származik.