Bármilyen hihetetlennek tűnik, de ez a létrás szurdok tényleg Nagykanizsa mellett található. Mély szurdok rejtekén kis patak, homokkő sziklák, kis vízesések, létrák és energiával teli elvarázsolt erdő. Ha egy ilyen szépség egy szomszédos országban lenne..., már panziók és hatalmas turizmus épült volna rá ... így meg kevesen tudnak róla. Pedig varázslatos hely! Igaz kicsit rövid, de össze lehet kötni mással, és akkor már egy szép, hosszabb túra is kijöhet belőle. Most egy rövidebbet mutatok, de itt a lényeg!
Hol található? Magyarországon, Zala megyében, Nagykanizsától 14 km-re, Zalakarostól 18 km-re, Nagybakónak és Újudvar települések között. Mindkét irányból megközelíthető. Térképen ITT.
Erdők és dombok között egy festői völgyben fekszik Nagybakónak. A település képe szabálytalan, az utcák követik a domborzati viszonyokat. Alsószer- Felsőszer, valamint Száka falurészek között csörgedezik a Bakónaki patak. Ez a patak táplálja a nagykanizsai Csónakázó tavat. A kis zsáktelepülésen rendezett porták, szép házak fogadják az ide látogatót, és a túrázóknak már a település központjába kihelyezett táblák is segítenek.
A 7-es főútról érdemes kitérőt tenni idáig. A település régi házain még megtalálhatóak a népi és polgári építészet egyes elemei. A különlegességnek számító, homokkőből készült támfalakból, melléképületekből néhány még ma is áll.
A Szent Istvánnak szentelt barokk templom (1775) mellett található a néhai paplak, melynek szépen faragott rozettás kapuja műemlék értékű. A paplakban berendezett egyházi és helytörténeti kiállítás előzetes bejelentéssel látogatható.
De a túránk kiindulópontjához az Arany János utcát kell keresni, az utca végén indul a túraút a természeti látványosságokhoz.
Irány a kanizsai tévétorony, át a színes virágos réten, az erdő felé.
Hamarosan az út elkanyarodik, majd egy útelágazáshoz érünk. Balra a források, tovább egyenesen a szurdok található.
Ha egy rövidebb körtúrára van időtök és energiátok, akkor javaslom, hogy előbb a szurdok felé induljatok, majd a források felé tudtok visszajönni (ezt mutatom be én is). Ha viszont több időtök van, akkor menjetek be a forrásokhoz, majd vissza ki a táblához, tovább a szurdok felé, majd onnan tovább még a Csibiti-völgybe és egy nagyobb kerülővel vissza a faluba.
Tehát induljunk a szurdok felé. Széles út visz arra, igaz nem nagyon látszik rajta túraút mivolta. De a természet gyönyörű, és itt olyan igazi, nyári, nehéz, meleg illata volt a levegőnek. :)
Hamarosan megtaláljuk az újabb táblát, ami a szurdok felé mutat. Itt le kell kanyarodni balra. A tábla nem teljesen egyértelmű, akár a tovább vezető utat is mutathatná, de nem, itt be kell kanyarodni. A kék háromszög jelzésen haladunk tovább.
A kanyarban egy másik tábla is figyelmeztet: "A Kőszikla szurdok természetes állapotú, nem kiépített. Esős időben veszélyes! Látogatása csak saját felelősségre!"
Már előre olvastam ezt a figyelmeztetést, ezért én kb. egy hónapot vártam, mert mindig vagy hétvégén esett, vagy pénteken, vagy egész héten. Végre eljött egy olyan hét, amikor nem esett, ennek ellenére borzasztóan csúszott és sár is volt. Tehát esős időben vagy eső után inkább ne itt túrázzatok.
Az út folytatása hasonló az eddigiekhez, füves út a fák között, a mezőn át. Körben pedig rengeteg virág: nagyvirágú méhfű, tavaszi lednek, podagrafű, enyves- és sárga árvacsalán, soktérdű salamonpecsét, orvosi tüdőfű, hagymás fogasír, békakonty.
Ez a terület a zalai dombvidék mezorégión belül a "Zalaapáti-hát" elnevezésű, 750 km2 kiterjedésű kistáj középső részén helyezkedik el. A tájat a völgyek sűrű hálózata, a lejtők és tetők nagyfokú erodáltsága jellemzi, helyenként középhegységekre jellemző, nagy relatív szintkülönbségekkel.
Aztán egyszercsak feltűnik egy zöld alagút: irány be az erdőbe!
Itt át kell kelni a patakon ... De ez nem fog problémát okozni. Nem úgy, mint Kisújbányánál Óbánya felé, ahol négyszer is át kell kelni egy ennél sokkal szélesebb és bővizűbb patakon. :)
Kihelyezett tábláról tájékozódhatunk arról, hogy természetvédelmi területen járunk, valamint a Kőszikla szurdok növényeiről, állatairól és homokköveiről. A felső pannon-tengeri márgába ékelődve, csodálatos formájú homokkő sziklafalakat találhatunk itt.
Az erdő nagyobbrészt idegenhonos akácos, csupán a szurdokban és annak peremén maradt fenn az eredeti fás vegetáció, amely a dél-zalai szurdokerdő erdőtársulásába sorolható.
A kanyar után pedig egy "lépcső" kezdődik. A patak szintjétől sokkal magasabban folytatódik a túraút, a domb oldalában.
A környéken védett énekes madarakkal is találkozhatunk, úgymint: széncinege, kékcinege, barátcinege, csuszka és nyaktekercs. (Hm, tényleg van ilyen madár, a harkályfélék családjába tartozik... :) Igaz a csuszka neve sem kutya.)
Ezen a részen bizony már nagyon kell figyelni a lábunk elé. Az út igen keskeny és sáros, csúszós, mellette pedig mélyen lent csörgedezik a patak.
Aztán ha egy lépcsőn felmentünk, vissza le is kell menni. Ehhez is van lépcső, ami lefelé talán még jobban csúszik.
A Zalai-dombság területén az óceán és szárazföld váltakozó előrenyomulása miatt - amely az Óidőt követő 250 millió során ment végbe - mészköves és törmelékes mélytengeri eredetű rétegek is rejtőznek a fiatal pannon rétegek alatt. Mind a Zalai-dombságban, mind a Zselic vidékén a Pannon-tenger üledékrétegéből a felszín megemelkedése után az erózió munkálta ki a dombhátak formáit. A mélységi törésvonalak fölött kialakult völgyrendszer errefelé jellegzetesen észak-dél irányú.
A szurdokvölgy meredek homokkőfalainak geológiai és botanikai értéke Zalában igen ritkának számít. A patak vize a rétegesen elhelyezkedő homokkő alól és az úgynevezett könnyező falakból szivárog.
Kis vízesések is megfigyelhetőek a homokkő sziklákon, bár nagyon kevés víz volt most a mederben.
Az egykori Pannon-tenger homokos-agyagos üledékeiből képződő zalai homokkő agyagos-meszes kötésű, így bizonyos hasonlóságot mutat az agyagkő változataival (aleurit, homokos agyagkő, agyagos homokkő).
A homokkő réteg fölötti lazább kőzetek gyorsan az erózió áldozataivá válhatnak, és ezeknek a hatásoknak - ha sokkal lassabb folyamat során is - de a homokkő sem tud ellenállni. A homokkő viszont elég szilárd ahhoz, hogy ellenálljon a saját súlyától bekövetkező omlásoknak, ezért alakulhatnak ki függőleges szurdokfalak és meglepő formák.
Ismét egy "lépcső", majd egy szakasz valóban kiépítetlen patakmeder következik. Ezen a szakaszon eszembe jutott a Weichtalklamm, a kiépítetlen, ahol szintén a patakmederben kell menni sziklákon, farönkökön keresztül. A különbség csak annyi, hogy míg a Kőszikla szurdokban pár méter az ilyen szakasz, a Weichtalklamm-ban kb. 1,5 óra. :)
Néhol nem is látszott, hogy hol van az út egyáltalán.
Aztán a mederből ismét egy lépcső vitt magasabbra.
A mély völgyek különleges klímával megáldott helyek. A bőséges zalai csapadék (Csibiti-völgyben 700-750 mm), és a mediterrán éghajlat hatása nedves, árnyas, aszályoktól mentes enyhe telű területeket eredményez, amely elsősorban a különleges növényfajok megjelenésén keresztül érhető tetten.
Miután lementem ezen a "föld-lépcsőn" visszanéztem... hát nem túl bizalomgerjesztő. És nagyon csúszott, ráadásul nem volt mibe kapaszkodni. Ezen a ponton bizony jól jött volna a hegyes túrabot. (Akinek van, vigye magával!)
A homokkő megnevezés több, erősen eltérő megjelenésű és tulajdonságú kőzetfajtát takar. A közös bennük az, hogy összetételükben legnagyobb arányban kvarchomok szerepel. Képződésének első fázisa az, hogy a tengeri vagy tavi homokos üledék alsóbb rétegei a felsőbb vastag üledékréteg nagy nyomása alatt tömörödnek, vizet veszítenek, és a szemcséket valamilyen, a vele együtt lerakódó finom eloszlású ásványok vagy az üledéket átjáró vízből kicsapódó anyagok összecementezik. A rendkívül kemény kvarcszemcséket mész (karbonátok), agyag, szilikát (kova), gipsz vagy vasoxidok is cementálhatják. A rétegek kialakulása lassú folyamat, ezalatt a környezet erősen átalakulhat, az egyes rétegek eltérő összetételűek lehetnek. A cementáló anyagoktól függően a később felszínre kerülő homokkő egyes rétegei eltérő mértékben tudnak ellenállni a környezeti behatásoknak, így a víz és fagy romboló hatása elképesztő szépségű és változatosságú formákat alakíthat ki.
Fent a fejünk felett pedig pont ilyen érdekes homokkő alakzat alakult ki, csak néha felfelé kell nézni hozzá.
De feltétlenül meg kell állni a felfelé nézelődéshez, mert a lábunk előtt kövek, faágak, hasábok, sziklák állnak ki a földből, és még odafigyelve is okozhat problémát, hogy merre is kell menni, és hogy hova is lépjünk.
A szurdok függőleges falai átvágják a mélyebb rétegek felé szivárgó felszín alatti víz útját, amely eredményeként könnyező falak jönnek létre. A folytonos csöpögés és a zárt katlan állandóan párás és nedves élőhelyet biztosít. A víz párolgása pedig hőt von el a felszínről, amely összességében hűvös-nedves mikroklímát eredményez a vízmosásban. Így történhet az meg, hogy egymástól néhány méterre találjuk meg a hűvös középhegységi klímát kedvelő gímpáfrányt (Asplenium scolopendrium) és a szurdok gerincén a szubmediterrán lónyelvű csodabogyót (Ruscus hypoglossum). Mindkettő védett, ritka faj.
Aztán felbukkan az első létra. Itt bizony elég komoly sziklaomlás lehetett valamikor, ennek nyomai tisztán látszanak. A létrát is betemette a kőtenger és néhány fok is elgörbült, eltörött. Persze azért simán fel lehet menni rajta, de egy felújítás ráférne szegényre.
És ezen a kis sárga létrán felérve megpillanthatjuk a homokkő sziklákra felvezető nagy létrákat. Egyszerre lenyűgöző és félelmetes, magával ragadó és nagyon látványos. Egyszerűen csodás természet alkotta remekmű. :)
A bőséges csapadék a meredek felszínekről lefutva a lágy talajba mély sebeket váj, amelyekből szinte függőleges falú, mély vízmosások (horhosok) születnek. Ennek egy kivételes példája a nagybakónaki Szurdokszikla-völgy, ahol a Zala megyei viszonyoktól eltérően homokkő-kibúvásos igazi sziklaszurdok élményben lehet részünk. A fellelhető kőzet karbonáttal gyengén cementált homokos aleurit (felsőpannon homokkő), amelyet agyagos, vályogos, helyenként löszös talaj ölel körül.
Gyönyörű homokkő-rétegződések figyelhetők meg mászás közben, de előbb el kell jutni a létráig. Ami így ránézésre nem is olyan egyszerű...
Felső pannon-tengeri homokkőbe, homokba és márgába ékelődött vízmosta Kőszikla-szurdok a környék egyedülálló érdekessége. Ez a vadregényes hely Kőszikla-szurdok néven ismert, de akad a helyiek közül, aki Kiciklának hívja.
A katlan csodálatos energiákkal bíró hely. Érdemes kicsit megállni a mászás előtt, kicsit pihenni is, kicsit feltöltődni a sziklákból áradó energiával. Egyszerűen jó ott lenni, jó élvezni a hely szépségét.
Érdemes lassan mászni és közben nézelődni minden irányba. Nagyon szép homokkő alakzatokat és rétegződéseket figyelhetünk meg.
Az első létra utáni pihenőnél a geocaching kincskeresőknek egy hagyományos geoláda van elrejtve. Talán hallottatok már erről, vagy aktív keresők vagytok Ti is... szóval emiatt is érdemes itt túrázni. Részletek ládakeresők holnapján. :)
A második létra nem tűnt olyan vészesnek, de amikor elkezdtem mászni rajta rájöttem, hogy de, elég magasan van a levegőben. Tériszonnyal kihívás felmenni, de a továbbhaladás érdekében mindenképpen szükséges.
Ha valaki felülről haladna lefelé, akkor így kezdődik a hosszú létra.
Aztán a létrán felérve jön a meglepi, ami lentről nem látszott: egy újabb létra. De ez legalább már neki van támasztva a domboldalnak, nem a levegőben kell mászni.
És még mindig nincs vége, ráadásnak még egy kicsi:
Ami viszont már inkább lépcső, mint létra.
Van ahol azt ajánlják, hogy a Kőszikla szurdok bejárható fentről lefelé is. Persze, végülis bejárható, és túl nagy szembeforgalom miatt sem kell aggódni, de azért ezeken a létrákon-lépcsőkön talán jobb felfelé menni, mint lefelé.
Aztán a létrák után folytatódik a túraút a "zöld-alagútban".
Hamarosan kiér ez az út egy másikra, ahol viszont az elágazásban semmiféle tábla vagy látható turista jelzés nem mutatja, hogy merre kellene menni. De legyünk nagyon fifikásak: ha a Kőszikla szurdokot jelző tábla a nekünk balról, felülről érkezőknek mutatja az utat (a másik irányból pedig semmi nincs), akkor feltételezzük, hogy onnan jönnek a turisták, tehát nekünk arra kellene tovább menni. (Elmentünk jobbra is, ott szőlők, pincék és hétvégi házak vannak, a túraút balra folytatódik.)
Hamarosan kiérünk egy hatalmas fennsíkra, ahol az erdő szélénél újabb útelágazás vár ránk. Ott dönthetünk, hogy a tv torony irányába megyünk tovább, vagy visszaindulunk a források, majd Nagybakónak felé.
De visszanézve ott a TV-torony, ami 308 méteres magasságon áll a Tukora-tetőn. Maga a torony 206 méter. Ez jelentősnek számít Magyarországon, magasságát csak a pécsi torony előzi meg. A Tv-toronyba nem lehet felmenni, de a dombtetőről csodálatos látvány tárul elénk: a dimbes-dombos zalai táj. Az adótorony távolról is jól beazonosítható pont, még a Mecsekből is látható megfelelő időjárási viszonyok között. A torony előtt található kőkeresztnél érdemes megállni, hiszen gyönyörű szép kilátás nyílik innen a Principális völgy, és Nagybakónak irányába.
Az erdő széli útelágazásnál lévő tábla ismét mutatja, honnan jön több turista, hiszen a tv torony irányából kint van a szurdokot mutató tábla, a másik irányból meg nem. Viszont arra egy nordic walking utat jelez a tábla.
Mivel mi egy kis kört mentünk, ezért itt indultunk vissza Nagybakónak felé az erdősáv mellett.
Aztán szokás szerint ismét be az erdőbe, az országok kék túra jelzéseit követve. Bár itt még egy zöld sáv is van, nekünk a kék kell! :)
Kicsit sáros, kicsit csúszós itt is az út, a túrabot sokat segít a fékezésben.
Aztán hamarosan a kék jelzés elkanyarodik be a fák közé, és az út egyre lejtősebb lesz, hiszen vissza kell ereszkednünk a völgybe.
Nagyon szép erdei szakasz következik, itt már hagyományos túraúttal.
Csak tovább, mindig a kék jelzésen, hiszen az visz minket vissza a környék egy másik híres, érdekes és különleges látnivalójához.
És egy nagy kanyar után fel is tűnik a völgyben a kiépített pihenőhely, bár addig még vissza van egy "majdnem függőleges" lejtő.
Ez itt a nagybakónaki energiapark, a források völgye és Szent György vonalak metszéspontja.
A falu felőli oldalon kitett tábláról tájékozódhatunk az energiapark hatásairól és gyógyító erejéről. Ilyen elvarázsolt erdő található Szlovéniában, Dobronak mellett, a Bakonaki tónál, amiről korábban írtam már.
Az Árpád-forrás területén három energiavonal halad keresztül. Ezek a vonalak különleges kisugárzásukkal gyorsan regenerálják a legyengült szervezetet, erősítik az immunrendszert és az egészséges embereknek is többletenergiát nyújtanak. Az itt megpihenők érezhetik, hogy ez a hely különleges, ahol a természet szépsége mellett a gyógyító energiák is jelen vannak.
A területen bemért energiamezőket nálunk Szent György vonalaknak nevezik. Ma az ilyen energiamezők felkutatása és kijelölése radiesztéziai módszerekkel történik. A bevizsgált területen a Szent György vonalak szélessége átlag 2 méter.
A vonalak keresztezik egymást a források előtt lévő vas asztalnál és a kis tónál. A kis vas asztal a helyszíni szentmisék oltárasztala már évtizedek óta.
A különleges energiákat áramoltató helyek segítenek serkenteni a szervezet saját gyógyító folyamatait. A jótékony hatás, közérzetünk és egészségünk javítása érdekében ajánlják az energiavonalakban történő 2-3 órányi sétát, pihenést, meditálást.
A források völgyébe érkezve a baloldali forrás volt eredetileg az Árpád forrás, de az elvégzett forrásfoglalási munkák után a jobb oldali forrással együtt Eszperantó forrásoknak nevezték el azokat. A szép erdei környezetben található völgyben már a harmincas években is szívesen táboroztak a kanizsai cserkészek az itt megbúvó források mellett. A források első nevüket is a cserkészektől kapták. A forrásokat 1980-ban már a két világhírű eszperantistáról (Baghy Gyula és Kalocsay Kálmán) nevezték el. Ezzel a névadással a forrásokat az eszperantó mozgalom egyedülálló zalai emlékhelyévé tették.
Minden forrás Magyarországon külön védetté nyilvánítási eljárás nélkül a törvény erejénél fogva (ex lege) természetvédelmi oltalom alatt áll. Forrásnak hívjuk a felszín alatti víz természetes felszínre bukkanását, ha a vízhozama tartósan meghaladja az 5 liter/percet, akkor is, ha időszakosan elapad. A forrás lehet kiépített (un. foglalt forrás), vagy természetes. A terméskővel, betonnal kialakított források lehetővé teszik a higiénikus és kényelmes vízfogyasztást, de természetvédelmi szempontból nem kedvezőek.
A Nagybakónak közelében található agyagos talaj nem képes a lehulló csapadékot elszivárogtatni, ezért a víz a felszínen folyik el nagy sebességgel, jelentős eróziós erővel. Ez mély vízmosásokat formál a puha, de állékony talajban. A mégis mélybe szivárgó víz a felszín alatt a szintén rossz vízáteresztő képességű homokkőben nagyon lassan vándorol. Az így lelassult vízmozgás eredményeként a környező források (Csibiti-forrás, Eszperentó-forrás) állandó, de kis vízhozammal rendelkeznek, és még nyáron sem apadnak el.
A források vize iható, sőt nagyon egészséges. Az itt húzódó Szent György vonalak miatt energetizáló is.
A másik forrás két völgy találkozásánál csordogál. Nagyon szép az egész környezet. A források körül tiszta bükkerdő található.
A két forrás vize a kerek fém asztalka mellett folyik össze, majd csordogál tovább a kis tóba.
Szóval a források környéke is remek kirándulóhely túrázóknak, kisgyerekes családoknak egyaránt. A gyerekek szeretni fogják a csordogáló patakokat és nagyon vizesek sem lesznek, a felnőttek pedig élvezhetik a hely csendjét, nyugalmát és energiáját.
És innen már nincs messze az elágazás, ahol az elején a szurdok felé indultunk. Innen nézve balra vannak a források és jobbra a szurdok.
Az elágazástól pedig ugyanazon az úton tudunk visszamenni a faluba, amin kijöttünk.
Körbe ért hát a körtúránk, ezen a közeli, mégis különleges helyen, a Zalai-dombságban. Kerüljön hát fel a túratérképre Nagybakónak is! Mert érdekes.
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Az információk a kihelyezett táblákról, Nagybakónak honlapjáról (nagybakonak.hu), a www.geocaching.hu oldalról és a http://virtualiskirandulas.bfnp.hu oldalról származnak.
Utolsó kommentek