kiránduló

Várrom, patakok, erdők, kilátó, vízesések, csepegő sziklák, pisztrángos tavak és bájos falvak. Ennyi röviden összefoglalva a Kelet-Mecsek egyik változatos és csodaszép túraútja.

Nekem nagyon tetszik az Óbánya melletti patak völgye a ferde vízeséssel, és tetszik a Máré-vár is. Autóval elég nagy távolságra vannak egymástól (35-40 km), gyalog mégis össze lehet kötni a kettőt, mert nagyon klassz túrautak vannak a Mecsek erdőin át. Mutatom is, hogy mennyi minden van ezen a 12 km-en!

Például a Ferde-vízesés. :)

Hol található? Magyarországon, Baranya megyében, Magyaregregy és Óbánya között. Térképen ITT.

A túra kiindulópontja Magyaregregy mellett található, a strandfürdő - kemping - csárda mellett induló bekötőúton. A hely távolsági busszal is megközelíthető, ez esetben a Magyaregregy, Várvölgy megállónál kell leszállni. Az erdőbe vezető aszfaltos út mentén több helyen is van ingyenes parkoló.

A Mecsekre jellemző gyűrt, töréses szerkezetű triász és júra kori mészkő mellett a kelet-mecseki részeken a kréta időszaki vulkánosság hatására magmás kőzetek is megtalálhatóak. Ezen vulkáni eredetű kőzetek képviselője a sajátos, csengő hangú fonolit, és a vele együtt előforduló trachidolerit. A Mecsek hegység változatos felépítését és bonyolult szerkezetét tanulmányozhatjuk az út mentén a Várvölgyi földtani tanösvény  kihelyezett tábláin. A tanösvényt a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága hozta létre.

Például az egyik tábláról az is kiderül, hogy 130-140 millió évvel ezelőtt tenger alatti vulkánok voltak ezen a területen. 

Az aszfaltos út a patak mellett vezet, kb. 1-1,5 km után pedig meglátjuk a várvölgyi turistaházat. Mellette padok, asztalok, tűzrakási lehetőség és parkoló is van. Autóval idáig is bejöhetünk.

Sőt, tovább is lehet menni autóval, ha nyitva van a sorompó. De ennek nyitva tartását nem találtam meg, és ha véletlenül bezárják ... akkor Kisújbánya felé azért még ki tudunk menni. Csak jó nagy kerülő. :)

A Mecsek legnagyobb, közel tízezer hektáros védett területét 1977-ben hozták létre. Földrajzi, éghajlati, geológiai, növényföldrajzi adottságai miatt természetes növény és állatvilága fajokban igen gazdag, több ritka és értékes faj termő- és élőhelye. A tájrész műemlékekben, kultúrtörténeti és néprajzi emlékekben is bővelkedik.

Ha nem szeretnénk kihagyni a Máré-várat, akkor a házikó és a parkoló után jobbra át kell kelni a patakon, és el kell indulni felfelé a dombra.

A Kelet-Mecsek hegyvidéki tája kiválóan alkalmas a kirándulni vágyók részére. Tölgyeseiben, bükköseiben, gyertyánosaiban legjellegzetesebb az illatos hunyor, a "mecseki tea" alapjául szolgáló nagyvirágú méhfű, a medvehagyma.

Ez például az illatos hunyor, volt belőle sok mindenfelé.

Nagyvadak közül jellemző a gímszarvas, az őz és a vaddisznó. Őzet már mi is láttunk a Máré-vár felé, a dombon.

A Máré-vár a Mecsek vadregényes erdeiben található egy 340 méter magas, meredek, erdős csúcson. Látogatott kirándulóhely és kedvelt turistacélpont.

A vár honlapján klassz légi fotók láthatóak a várról:

A hely stratégiai jelentőségét már a dunántúli területeket Pannonia néven tartománnyá szervező rómaiak felismerték: ide építettek egy őrtornyot, mely később, a népvándorlás viharaiban elpusztult. A régészeti feltárások és az egykori oklevelek tanúsága szerint a tatárjárás utáni nagy várépítések idejére tehetjük Máré-vár keletkezését. Első írásos említése („Castrum Mare”) 1316-ból való, ekkor adományozta Károly Róbert Bogár Istvánnak. A magát „Máréi”-nak nevező nemesi família utolsó tagjától örökösödési szerződéssel 1468-ban a Várday család kezére került, majd a Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd hívei között kitört áldatlan belháborúban ez utóbbi pártján álló, szerb származású Bakith Pál szerezte meg, aki az 1530-as években reneszánsz ízlés szerint alakította át a kis lovagvár lakóépületeit. Az új birtokosnak a tervbe vett teljes körű stratégiai korszerűsítésre már nem maradt pénze, így csak egy kisebb rondellával bővítette a vár védműveit, mely azonban elegendő volt arra, hogy a helyőrség az itt elhelyezett ágyúkkal pusztító tűz alá vehesse a meredek hegyoldalon rohamra induló ellenséget. Miután 1543-ban a közeli Pécset elfoglalta a török, Máré vára ellenállás nélkül megadta magát; ezt követően csökkentett létszámú (72 főnyi) katonaság állomásozott benne. Később a török még háromtornyos palánkvárral erődítette, de ahogy a hódoltság határa egyre északabbra tolódott, a kis váracska végül elvesztette hadászati jelentőségét.

Valamikor így nézhetett ki:

(A kép a www.marevar.hu oldalról származik.)

Pécs elfoglalása után 1545-ben a mohácsi szandzsákhoz csatolták a törökök. Horvát Márk szigetvári várkapitánysága idején rác-törökök és magyarok lakták a várat, akiktől 1561-ben Zrínyi Miklós foglalta el és adta vissza a Várady családnak.

A vár valószínűleg a 16. században tűzvész következtében pusztult el, mert a 17. század végén kelt oklevelek már, mint elhagyott romot említik a pécsi püspök birtokában.

Ezt követően majd háromszáz évig állt gazdátlanul az építmény, csak a Mecsekben kirándulók látogatták néha a maradványait.

Még egy utolsó ostromot azonban meg kell érnie 1956-ban: ekkor a Várvölgyből egy orosz tank a romok mögött meghúzódó „Mecseki láthatatlanokra” tüzelt. Tábla emlékeztet az itt meghalt két szabadságharcosra.

A várrom 1958-ban került műemléki lajstromba. A régészeti feltárást követő helyreállítás (1960–66) során konzerválták az omlásnak indult falakat és restaurálták a belső udvar épületét, melynek földszintjén vártörténeti kiállítást rendeztek be az itt talált leletekből.

A szabálytalan ötszög alaprajzú erődítmény kifelé zárt, ma is csak a középkori kapun tudunk bejutni. A bal oldali palotaszárny egykori falmaradványaira épült épületben találjuk a két kis kiállítást a vár történetéről és a Kelet-Mecsek élővilágáról. (Sajnos a vár jelenleg zárva van.)

Az udvarból falépcsők vezetnek fel a gyilokjáróhoz, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Mecsek erdős lankáira.

Persze már a kaputól is szép a kilátás, de felmenni tériszonnyal nem egyszerű. (A kapuban a Dunán-túli piros túra bélyegzőhelye is megtalálható.)

Ahogyan a legtöbb várról, így Máré váráról is maradtak fenn mondák.

Egy népi legenda szerint a Máré-várban lakott Máré vitéz ifjú szép feleségével. A közeli Miklós-várban, Szentlászlón innen pedig testvére, a nőtlen Miklós vitéz.
Márét a király hadba szólította, s hosszú évek múltán sem jött haza. Felesége már elsiratta, és szívesen látta a szomszéd vár urát, aki egyre gyakrabban járt át hozzá. Addig-addig, míg szép lányuk született.
A kislányból már majdnem nagylány lett, mikor Máré mégis hazatérhetett. Megtudta, hogy felesége hűtlen lett hozzá, így mindkét várat megostromolta, ágyúval halomra lövette. Ott pusztult el az asszony Miklós vitézzel együtt. A lányuk életben maradt, de - mivel ő hozta rájuk a bajt - az anyja megátkozta.
Az átokkal sújtott leány a vár pincéjében raboskodik temérdek kincsével együtt, de minden 77. évben piros pünkösd hajnalán kiszabadul, a Máré-völgyi patakban fürdik és fésüli hosszú haját. Az a vadász válthatja meg az átoktól, aki ilyenkor arra jár és megcsókol egy medvét, egy mérges kígyót, meg egy varangyos békát. Ilyen vadász eddig még nem akadt, így a völgyben fújó szél gyakran hordozza magával a lány fájdalmas sóhajtásait.

(A kép a www.marevar.hu oldalról származik.)

A Máré-vártól a piros jelzésen haladhatunk tovább Óbánya irányába. (Pár éve még voltak útjelző táblák, de most nem találtuk őket. Remélem azért majd pótolják, mert most semmi nem mutatja, hogy merre kell menni.)

Keskeny ösvény vezet a domb oldalában, ami enyhén lejt. Út közben egy kiépített forrás található, neve Gergely - Éva. A www.baranyatermeszetbarat.hu oldalon talált információk szerint a kiépítést 1972-ben a Kárászi Erdészet készítette Csokonay Sándor szakmai irányításával. A forrás elnevezése onnan adódik, hogy Gárdonyi Géza: Egri csillagok regényének története ezen a vidéken játszódik.

A túraút az aszfaltozott úttal párhuzamosan halad, csak fent a domb oldalában. Igen, mehetnénk azon az úton is, de a fák között az erdei ösvényen sokkal kellemesebb.

A völgybe leérve át kell kelni egy patakon. A híd, bár elég rossz állapotban van, de legalább még áll, és járható.

Aztán leérünk az aszfaltos út melletti patakhoz,

És mivel a piros jelzés kivisz az útra, hát ezen a patakon is át kell kelni. Ez már kicsit nehezebb, mert a patak fölötti híd teljesen tönkrement, félig le van szakadva. Ráférne egy felújítás, de azért át lehet jutni száraz lábbal.

A patak partján újabb forrás ered, az Iharos-kút, ami szintén ki van építve. Lépcsőn lehet a forráshoz lemenni. Vízhozama 12-50 liter/perc, de a víz döntő többsége a kifolyócsőtől függetlenül tör fel a földből. A kifolyócső felett megtalálható a gránitból 2007-ben készült névtábla. Régi neve Iharfás-kút.

És a forrás után a piros jelzés felvisz az aszfaltozott útra, ott folytatjuk az utunkat Óbánya felé.

Folytatódik a földtani tanösvény is, a következő tábláról kiderül, hogy az itt található mészkő kb. 160 millió évvel ezelőtt keletkezett, és sugárállatkák, valamint lábasfejűek maradványait is tartalmazza.

A kövesút mellett újabb forrást találhatunk, mely a Kelet-Mecsek legbővebb vízhozamú forrása. Nem olyan kiépített, mint az előző kettő, itt a föld alól, egy barlangszerűségből tör elő a rengeteg víz.

A Mária-kút az egyik leg bővizűbb forrás a Keleti-Mecsekben, vízhozama 150-250 liter/perc érték körül mozog.

A forrás egyértelműen karsztvíz - erre utal maga a víztartó kőzet, a kilépés helyét körülvevő fal kőzetanyaga és a nagy vízhozam is. A felszíni vízgyűjtő helyén titon és berriazi mészkő található.

Nevét a forrás felett elhelyezett Mária-képről kapta, amely Máriát a világ királynője alakjában ábrázolja. Régebben a magyaregregyiek - gyógyulásban reménykedve - ehhez a forráshoz zarándokoltak, és gyakran kis kegytárgyakat is elhelyeztek mellette.

A Mecsekerdő Zrt. egyik célkitűzése, hogy a működési területén fellelhető összes keresztény vonatkozású erdei emlékhely méltó állapotba kerülhessen. Együttműködésben 2017-ben 27 objektumot újítottak meg valamilyen formában.

És az ő feladatuk az is, hogy az utakat járhatóvá tegyék. Itt bizony jókora fák dőltek az útra. Gondolom ideiglenes megoldásként utat vágtak a törzseken keresztül, de lehet, hogy azóta már a fákat is eltüntették.

Ez a szakasz elég hosszú, de szép az erdő, lent csobog a patak, kellemes a séta. És legalább nincs sár... :)

Aztán a kövesút egyszercsak egy hajtű kanyar után tekereg tovább felfelé a dombra, azonban gyalog rövidíthetünk.

A piros jelzés a sorompóval ellátott úton folytatódik.

Ez is egy gyönyörű rész, a dombról patak csörgedezik, felette kis híd ível át.

És egy hatalmas rétre érünk, ahol tűzrakó hely padokkal, asztalokkal, és esőbeálló is van.

Tájékoztató tábla viszont nemnagyon. A piros jelzés megy tovább Mecseknádasd felé, és bár a kék kereszt és a zöld háromszög által jelzett utak szintén átvezetnek a Kisújbánya felé vezető kék túra útjára, de elég nagy kerülővel. Mi találtunk egy rövidebb átkötő szakaszt, amit St M jelöléssel láttak el.

Ehhez egy nagy hajtű kanyart kell vennünk, alulról érkeztünk, és felfelé kell tovább menni.

De mi ez a St M jelölés? Az Európai Szent Márton Kulturális Útvonal. Az Európa Tanács 2005-ben a Szombathelytől a franciaországi Tours-ig vezető útvonalat Európai Kulturális Útvonallá nyilvánította, hogy Európa legnépszerűbb szentjének, Szent Mártonnak az életét és kultuszának kiemelkedő emlékeit bemutassa. Európában több mint háromezer település és templom viseli a nevét. Az egyik ilyen templom pedig itt van a közelben, Kisújbányán.

Út közben szemrevételezhetjük a víz tájátalakító munkáját is. Itt már egy elég szép, mély völgyet mosott ki az útból.

Azért ahhoz képest, hogy európai kulturális út, meg minden ... azért akadtak nehézségek itt út közben, mert valaki(k) direkt útlezárás céljából, vagy véletlenül facsemete ritkítás céljából egy csomó vékony fácskát vágott ki az út mentén, ami mind az útra volt döntve. Itt az ágak között nem is tudtuk elmenni, csak kerülővel.

De hamarosan ismét kiértünk az aszfaltozott útra. Ez az az út, amit a pihenőhely előtti hajtű kanyarnál elhagytunk. Itt útjelző táblák nélkül megint némileg gondolkodóba estünk, de végül balra indultunk, ami jó döntésnek bizonyult.

Mivel az út itt már az országos kék túra dél-dunántúli vonala, hamarosan egy csomó útbaigazító táblát is találtunk. Mert itt egy útelágazás van, innen lehet felmenni a Cigány-hegyi kilátóhoz.

A kilátó az 524 m magas Cigány-hegyen található, és nem túl nagy kitérővel érhetjük el. Persze kicsit felfelé kell mászni, de csak kb. 8-10 percet, és már meg is lesz a kilátó.

A Cigány-hegyi kilátó 1978-ban épült Buzás Endre tervei alapján. A terméskőből épült gránit névtáblával ellátott kilátót a Mecseki Erdészeti Zrt. és a DDNP 2007-ben felújította és két szinttel megmagasította.

A kilátó lépcsője és szintjei egyszerű, átlátszó acél-rácsból vannak, ami két szempontból is "fantasztikusan jó" választás. Oké, tudom, ez a legegyszerűbb, legidőjárás állóbb, stb... Viszont egyrészt a tériszonyosok nem fognak tudni felmenni a tetejéig, másrészt a fentebb állók-haladók cipőjéről a lentebb állók-haladók nyakába potyog a sár.

Pedig érdemes felmenni, hiszen csodálatos, 360 fokos panorámában gyönyörködhetünk, körben a Mecsek vonulataira, változatos domborzati formáira, erdő borította hegyhátakra és völgyekre.

A távolban a Misina tető tv-tornya is feltűnik. Bár a fotón nem látszik, szabad szemmel lehetett látni. Ott van az! :)

A kilátó tövében asztalok, padok és tűzrakó hely is várja a pihenni vágyókat. Aztán ha már kigyönyörködtük magunkat a tájban, és feltöltődtünk kicsit a pihenő ponton, indulhatunk is vissza ugyanazon az úton, amin feljöttünk, hiszen megyünk tovább Kisújbánya, majd Óbánya irányába.

Az elágazáshoz visszaérve tehát folytatjuk utunkat a kék jelzésen, jó kis lejtőn, és már nem kell sokat menni, hogy elérjük Kisújbánya határát.

Kisújbánya ma már egy üdülőfalu a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet sűrű erdőinek rejtekén. Eredetileg németek alapították a 18. században Neueglashütte néven.

A számos szobrászalkotással büszkélkedő Kisújbánya évszázadokig a pécsi püspökség birtokában állt. Barokk stílusú római katolikus temploma 1794-ben épült és Szent Márton püspök tiszteletére szentelték fel. A Hosszúheténybe vezető út mentén 18. századi üveghuták maradványai láthatóak. Az üveghuták 1809-ig működtek, bezárását követően a lakosság tehéntartásból, valamint faklumpák és faeszközök készítéséből tartotta el magát. Az őslakosok a mostoha életkörülmények miatt az 1970-es évekre elhagyták a falut.

Aztán Kisújbánya eladó házait elsősorban városiak vették meg. Az új telepesek értékrendjét dicséri, hogy az elődök hagyományainak ápolásával, a településszerkezet megóvásával, a házak hangulatának őrzésével Kisújbánya szinte érintetlen szépségében fennmaradt. A Kelet-Mecsek szívében fekszik, és ma már szerves része ez a pihenőfalu takaros házaival, rendezett portáival.

A faluház mellett nagy táblán olvashatunk a Szent Márton útról, és megnézhetjük a magyarországi állomásait is Szombathelytől Illocskáig a Szent Márton nevét viselő falvakon keresztül és templomokat érintve.

A Szent Márton út itt Zengővárkony irányába megy tovább, mi viszont Óbánya felé tartunk. A sarkon útjelző tábla mutatja az irányokat.

Kisújbányán vezet át az Üvegesek útja is, melynek tábláiról az üvegkészítők életébe nyerhetünk bepillantást.

Az erdei üveghuták élén rendszerint egy hutamester állt, ő bérelte az erdő használat és az üvegkészítés jogát, ő szegődtette a munkásokat. A hutában dolgozó munkások a műhely körül felhúzott egyszerű házakban laktak a családjukkal. A hutamester háza volt a hutatelepülések legtekintélyesebb épülete - itt mérték a bort is. A hutamester egyszerre volt munkaadó és a kis közösség lelki vezetője. A legmegbecsültebb munkatársainak gyermekeit általában ő tartotta a keresztvíz alá.

De mielőtt tovább indulnátok, még feltétlenül vessetek egy pillantást egy ipartörténeti különlegességre, a járgányra!

A járgány egy olyan mezőgazdasági gép, mely áttétek (fogaskerekek) segítségével az állatok vonóerejét forgó mozgássá alakítja át, így működtethet cséplőgépet, vagy szecskavágót, darálót is. Ilyen cséplőgép a kisújbányai földművelők udvarán még 1947-ben is működött.

Amikor beérett a gabona, felállították a járgányt az udvarban, majd naponta csak annyi kévét vittek haza, amennyit hajnalban, amíg még hűvös volt, ki tudtak csépelni. A cséplőgépet hajtó tehenek 2-3 órát bírtak dolgozni, utána kihajtották őket a legelőre. Általában egy gyerek, vagy idősebb ember vezette az állatokat, egy lány adogatta a kévéket, majd egy idősebb asszony "etette bele" a cséplőgépbe. A gép dobja mögött egy másik asszony állt, aki elhúzta a kihulló szalmát, majd a férfiak dolga volt a szalma összerakása. A búza szalmáját főleg alomnak használták, de ezzel tömték ki évente a fekvőhelyek szalmazsákjait is.

A helyi érdekességek után pedig folytassuk utunkat a patak mentén, kifelé a faluból.

Aztán az út nemcsak a patak mellett halad, hanem rajta keresztül is. Vagy a másik oldalról nézve: a patak átfolyik az úton. Tehát ha tovább szeretnénk menni, át kell kelni a patakon.

Majd újra...

És ismét.

És még egyszer!

Azért nem kell aggódni, száraz lábbal át lehet kelni, csak figyelni kell kicsit. Vannak kövek, ágak, de híd az nincs. :)

És hamarosan megérkezünk a legszebb részhez: a Kisújbányát Óbányával összekötő túraút a patak völgyében. Csodálatos!

A patak hol keskenyebb, hol szélesebb, az út hol feljebb megy, hol lejjebb.

Út közben találkozunk az Üvegesek útja következő tájékoztató táblájával, melyről kiderül, hogy az üvegolvasztáshoz nem csupán bükkfára, kvarcra és mészre volt szükség, hanem sok vízre is. Illetve a víz erejére. A patak hajtotta ugyanis a békasótörő malmot, mellyel összezúzták a gondosan kiválogatott, magas kvarctartalmú köveket, és a fűrészmalmot is, ahol a készüveg szállításához szükséges faládák deszkáit vágták. 

Majd következik a völgy egyik látványossága, a ferde vízesés. A kőtömbök ferdén helyezkednek el, mert a kréta kori vulkanikus tevékenység következtében kibillent a jura kori üledékes mészkőréteg, és valóban ferdén csobog le a patak vize.

Érdemes itt megpihenni kicsit, csak hallgatni a patak csobogását, a madarak énekét, a fák susogását. Nagyon jó energiákkal rendelkező hely ez.

A völgy következő látványossága egészen közel van, ez a csepegő szikla.

A folyamatos vízcsepegés több forrásból ered, számukat az igen intenzív mészkiválás és a dús mohaszőnyeg miatt nem lehet pontosan meghatározni. A szikla körül a mederben hatalmas mészkőtömbök láthatók.

A szikla belseje tulajdonképpen egy mini cseppkőbarlang. Benne cseppkövek figyelhetők meg, ami igen ritka természeti jelenség, hiszen cseppkövek elsősorban föld alatti barlangokban, a hegyek gyomrában képződnek.

Megfigyelhetjük, már ha sikerül közel menni hozzá, hiszen a csepegő szikla a patak túlpartján van. Alacsony vízállásnál nem probléma, át lehet lépkedni a köveken, de magasabb vízállás esetén sajnos nem megközelíthető.

A túraút szépségét és kicsit a nehézségét is adja, hogy itt is következik egy olyan szakasz, ahol az ösvény belevezet a patakba. Persze köveken, farönkökön lehet haladni, itt sem leszünk vizesek, de mindenképpen izgalmas egy kicsit. :)

És gyönyörű szép. Érdemes itt is elidőzni egy keveset, hiszen nem sűrűn állunk száraz lábban egy patakban, egy mély völgyben, ahol fölénk magasodik a domboldal, fejünk felett susognak a fák, körülöttünk pedig csilingel a patak.

Szabdalt domborzatának köszönhetően a Mecsek talál legháborítatlanabb részén barangolhat itt a látogató. Szubmediterrán elemekben gazdag növényvilága bővelkedik védett és fokozottan védett fajokban.

Egyes helyeken oldalról is csörgedeznek patakok lefelé. Ez előfordul a szembe oldalon, de a túraút oldalán is. Ezért némi sárra is lehet számítani imitt-amott.

Az Óbányai-völgyben tett sétánkat a Pro Silva tanösvény természetes erdőműködtető folyamatokról, az erdőket fenntarthatóan kezelő erdőgazdálkodásról mesélő információi teszik még érdekesebbé. A tanösvény információi letölthetők a DDNPI honlapjáról, vagy a kihelyezett nagy táblákon található QR kódok segítségével.

Aztán mivel már hozzászoktunk, következik egy újabb átkelés a patakon, De látjátok, farönk van keresztben, szinte híd. Csak nem annyira stabil.

Persze ha már átkeltünk, vissza is kell menni... Hamarosan. :)

A sziklák lépcsőzetes elrendeződésének köszönhetően rengeteg kisebb vízesésben gyönyörködhetünk.

Csodaszép ez a völgy! Én nagyon szeretek erdőben, patak mellett sétálni, túrázni, ezért nagyon szeretem ezt a helyet is. Jó hallgatni a patak csobogását, a madarak csicsergését, és közben élvezni az erdő látványát és illatát.

Sokan felfedezték már ez a vonzó kirándulóhelyet, hiszen könnyen megközelíthető, Pécstől nincs messze, ezért hétvégenként általában megtelik a völgy, sokan túráznak errefelé.

De hamarosan végetér a túra, ha elérjük a pisztrángos tavakat, már nem vagyunk messze Óbányától.

Az első üveghuták Óbánya területén létesültek, de aztán amikor kimerült már a környék és tovább költöztették a hutát Kisújbánya irányába, Óbánya majdnem elnéptelenedett. Ekkor azonban német ajkú zselléreket telepítettek a faluba, akik eleinte vándor-üvegesként dolgoztak, majd fafaragással, fazekassággal is foglalkoztak. Később a fafaragók és fazekasok távoli vidékeket is komoly hírnevet szereztek maguknak.

A németajkú lakosokra visszautalva nevezik Óbányát "magyar Svájc"-nak.

A túraút végén, a falu szélén jó kis pisztrángozó van, ahol érdemes kipróbálni a kövön sütött pisztrángot.

Óbánya pedig szintén egy szép, rendezett falucska. Ház elé kitett, becsületkasszás lekvárokkal, szörpökkel, felújított parasztházakkal, kiadó szobákkal, csenddel, nyugalommal, tiszta levegővel. Az utcán végigsétálva mintha kicsit meg is állt volna az idő.

Óbánya tehát a túra vége. Ha busszal közlekedünk, innen tovább tudunk utazni, ha valaki áthozta az autónkat, akkor szerencsénk van, ha viszont Magyaregregy mellett maradt, akkor mehetünk vissza nagyjából ugyanazon az úton, amerre jöttünk. De ez egyáltalán nem biztos, hogy rossz, hiszen újra végigsétálhatunk az Óbányai-völgyben, a patak partján, majd át Kisújbányán, és végül a Máré-várat kihagyva, az enyhén lejtő aszfaltozott úton térhetünk vissza a parkolókhoz.

Az Óbányai völgyről részletesebben már írtam, nézzétek meg azt a bejegyzést is. :)

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.

Az információk egy része a wikipedia oldalairól, a kirandulastippek.hu oldalról, a www.marevar.hu oldalról, www.baranyatermeszetbarat.hu oldalról, és a kihelyezett táblákról származik.