Alsó-Ausztria legmagasabb hegyére, a (tiszta időben) már Sopron mellől is jól látható Schneeberg-re több helyről és több módon is feljuthatunk. Talán a legismeretlenebb és a leg-vadregényesebb a Weichtalklamm. Kiépítetlen szurdok patakmederrel, kevés vízzel, hatalmas sziklákkal, létrákkal, mégis csodaszép és nagy élmény felmászni rajta.
Hol található? Ausztriában, Alsó-Ausztriában, a Schneeberg lábánál fekvő Kaiserbrunn településtől nem messze, a Schwarza folyó partján álló Weichtalhaus mellől indul a szurdok. Térképen ITT.
A ház mellett ingyenes parkoló van.
Mi is a szurdokvölgy? A szurdok általában egy mély völgyben futó sebes folyó, patak. Évezredek alatt vájt a mészkőbe a víz mély völgyet, és munkálkodik ezen tovább a mai napig.
A Weichtalklammban nincs gyönyörű színű, sebes patak, inkább olyan, mint a viccben:
- Te, ki hordta ide ezeket a hatalmas sziklákat?
- Hát a folyó!
- De hova lett a folyó?
- Elment kőért.
De ettől még gyönyörű a szurdokvölgy. A patakmederben, kisebb-nagyobb köveken, sziklákon keresztül vezet az út az elején (meg persze tovább is). De klasszikus, fából készült hidak itt nincsenek. A patakkal csak pár helyen találkozhatunk. Az elején lehet, hogy ott csobog, de aztán eltűnik a kövek között és mi a száraz mederben haladhatunk.
Rögtön az elején van ilyen láncos rész is. Nem árt, ha van miben kapaszkodni.
A Weichtalklamm a Schwarza folyó mellett álló Weichtalhaus mellett indul 547 méter tengerszint feletti magasságban. A másik vége a Kienthalerhütte mellett van 1380 méteres magasságban. Ebből könnyen kiszámolható, hogy a szintkülönbség, amit le kell küzdeni 833 méter. Nem kevés...
(Csak összehasonlításul, az általam legnehezebbnek tartott Medveszurdokban "csak" 350 méter a szintkülönbség, amit rengeteg létra segítségével mászhatunk meg.)
A patakmederhez és a köves, sziklás talajhoz nagyon jól jön a bokát is tartó, stabil, csúszásmentes túrabakancs, mert itt könnyen előfordulhat egy lábtörő helyzet.
Egyre magasabb sziklafalak között haladhatunk, és hamarosan létrák is segítik vagy nehezítik a haladásunkat.
Azért abban hasonlít ez a szurdok is a többihez, hogy összeszűkül, és a sziklák szinte összezáródnak fölöttünk. Innentől már élvezetesebb a túra, mert magas, függőleges sziklafalak között vezet az út. Fotózni nehéz, mert hiába sütött a nap, egész sötét volt, kevés a természetes fény. De a sziklák között nagyon jó ott lenni, az energiájukat magunkba szívni. :)
Az utunkat is egyre nagyobb kövek keresztezik, amikre nem annyira könnyű felmászni. Néha velem is előfordult, hogy azt gondoltam: Másik út nincsen? Biztos, hogy itt kell tovább menni? Hogy fogok én erre felmenni???
A következő képen lévő sziklán nem nagyon látszik, de a felmászást a sziklába vert vas-lábtartók segítik. De van, ahol ennyi sincs, csak néhány kőbe vájt mélyedés. Néhol azért lánc-kapaszkodó segít. Vannak helyek, ahol bizony össze kell szedni magunkat, hogy tovább tudjunk menni.
De ez a szakasz igazán szép és vadregényes. Hol összeszűkül, hol kicsit kiszélesedik. Elég izgalmas. :)
Itt a létra már könnyítésnek tűnik.
Itt végre találtunk egy kis vizet is. Éppenhogy csordogált, pedig február legvégén jártunk ott, csodálatos napsütéses, meleg időben, amikor azt várná az ember, hogy olvad a hó és jön a víz fentről. De nem jött. Talán szerencsére, mert ha itt több víz van, akkor a felmászást nehéz megúszni szárazon.
Pedig volt hó, ahogy feljebb értünk, még foltokban látszott.
És elérkeztünk a szűk, sziklás szakasz végéhez. Egy nagy, lezuhant kő alatt kellett átbújni, hogy kijussunk a szélesebb, napsütéses völgybe.
Innen már nem sokat kellett menni, és felértünk egy kővel szórt, széles úthoz, ahol választani lehet: merre tovább. Ha még van időnk és erőnk, mindenképpen érdemes tovább menni a Kienthalerhüttéhez, hiszen innen már "csak" 30 percre van.
A Hüttében megpihenhetünk, ehetünk, ihatunk, de nem csak ezért érdemes felmenni, hanem azért is, mert mellette még megmászhatunk egy jó nagy sziklát is, ahonnan csodálatos kilátás tárul elénk. A sziklára felmászni nem könnyű, klettersteig is vezet fel, de a bátrak felszerelés nélkül is megmászhatják. (Valószínűleg lejönni nehezebb.)
A Weichtalklamm útvonala így néz ki térképen. Felfelé a szurdokban, lefelé a kerülőúton, amit Ferdinand Meyr útnak hívnak. De jól látszik, hogy a Kienthalerhüttétől tovább lehet menni akár a 2076 méter magasan található Klosterwappen csúcsig is.
A szurdoktúra a kékkel jelölt útvonalon oda-vissza kb. 6 km hosszú és kb. 4 óra alatt bejárható.
(A térkép a szepkilatas.blog.hu oldalról van.)
A lefelé vezető utat egy kellemes erdei ösvénynek is leírhatnám, de ne feledjük, hogy itt alpesi terepen vagyunk, ezért nem kevésbé érdekes és vadregényes, mint a felfelé. Van benne szélesebb makadám út, erdei túristaút, de bokatörő sziklás rész is. Vannak erdei szakaszok, de van, ahol a nyitott hegyoldalon vezet az út. Ahol nem takarják a fák a kilátás, ott csodálatos panoráma tárul elénk, szemben a Rax vonulataival.
Majd megpillantjuk lent a rohanó Schwarza folyót, a parkolóba vezető, átívelő híddal, és lehet, hogy kicsit örülünk is, hogy visszaértünk. :)
A Weichtalklamm nem klasszikus szurdok, aki a széles-folyós, kiépített fahidas szurdokokat kedveli (mint a Vintgar vagy az Aareschlucht), annak ez kevésbé fog tetszeni. De aki szereti a hegymászást, a vadregényes tájakat, annak nagyon ajánlom, mert hatalmas élmény!
Gyakorlott hegymászók, megfelelő erőnlétben lévők megcsinálhatják azt is, hogy a Weichtalklamm-on keresztül indulnak, felmennek a Kosterwappen csúcskeresztig, majd onnan a másik oldalon ereszkednek vissza a Schneebergbahn vasútállomáshoz, ahonnan a foltos szalamandra vonattal is le lehet menni Puchbergbe, vagy a harmadik oldalon ereszkednek le, ahonnan a Salamander-sesselbahn libegővel lehet lemenni Losenheimbe.
Persze ez esetben, ha egyénileg, autóval mentünk, meg kell oldani vagy az autóhoz történő visszajutást, vagy az autó átvitelét valamelyik másik településre.
A Weichtalklamm-ba belépő nincs, szabadon látogatható.
Igaz, hogy a Schneebergre vonattal felmenni sokkal könnyebb, de a szurdokon keresztül sokkal izgalmasabb!
Ha erre jártok, szánjatok rá egy kis időt, és nézzétek meg ezt a vadregényes szurdokot, nem bánjátok meg! ;-)
Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Utolsó kommentek