kiránduló

A Krimml-i vízesésekről egészen biztosan mindenki hallott már, hiszen ez a hatalmas zuhatag Ausztria legmagasabbja. A teljes magassága 380 méter és három lépcsőben dübörög le a víz a magasból. Szó szerint dübörög, mert már messziről hallani a hangját, a közelében pedig beszélgetni sem nagyon lehet. A porladó vízcseppeken pedig gyönyörű szivárványok láthatóak a megfelelő szögből nézve. A mellette kialakított túraútnak köszönhetően végigsétálhatunk a vízesések mellett az aljától a tetejéig (és vissza), és út közben számos helyen, számos kilátóponton gyönyörködhetünk a sziklákon lezúduló víz látványában. Kár, hogy hangot nem tudok mellékelni a fotókhoz, de talán így is el tudjátok képzelni. Tartsatok velem, mutatom milyen!

Hol található? Ausztriában, Salzburg tartomány déli részén, Krimml település mellett. Térképen ITT.

Ha a falucska meg van, ott már jól ki van táblázva a vízesés és a parkolók iránya is.

A faluban 4 parkoló is található, a 4. van legközelebb a vízeséshez. Hatalmas területen rengeteg parkolóhely van, ami valószínűleg szükséges is, hiszen a vízesés Ausztria top 10 látnivalói között van és rengeteg turistát vonz.

A parkolásért fizetni kell, de ha a P4-ben parkolunk és kombinált belépőt veszünk a vízesésekhez és a vízi-világ látogatóközpontba (WasserWelten + Wasserfallweg), akkor a parkolás ott ingyenes. (Érdemes ezt választani, mert a parkolójegy + csak vízesések nem sokkal kevesebbre jön ki.)

A vízesés már a parkolóból is látszik a fák között, de innen még nem túl látványos. Viszont a hangja határozottan hallható. Nincs is más dolgunk, mint menni a hang után. :-)

Természetesen nagy térképen megnézhetjük, hogy mi vár ránk. A parkoló mellett van a vízi-világ, ahova gyerekkel mindenképpen érdemes bemenni, de felnőtteknek is érdekes. A WasserWelten pénztárában tudunk kombinált belépőt is venni, és itt biztosan nincs túl hosszú sor.

Belépőjegy ára kombi, WasserWelten + Wasserfallweg (2022):

• felnőtt 10 Euro
• gyerek (6 - 15 év között) 5 Euro

A kombinált jegyet csak a térképen egyessel jelölt vízivilág látogatóközpont pénztárában lehet megváltani, a vízesések pénztáránál nem! A bejegyzés végén megmutatom miért érdemes bemenni a vízivilágba is. :-)

Aztán tábla is mutatja, hogy merre találjuk a vízesést. Át kell mennünk az út alatt, majd tovább az aszfaltos úton.

És pár perc alatt megérkezünk a vízesés bejáratához. Az épületekben kávézó, étterem, ajándékbolt, mosdók és jegypénztár található. Amíg valaki sorban áll a jegyért, a többiek addig megnézhetik a vízzel kapcsolatos információs táblákat. (Persze ha vettünk kombi belépőt a WasserWelten-nél, akkor itt már nem kell sorban állnunk.)

Belépő jegy árak: csak a vízesésekhez (Wasserfallweg) (2022)

• felnőtt 5 Euro
• gyerek (6-15 év) 2 Euro

(Kombi belépő csak a vízi-világ pénztárában váltható, itt nem.)

A jegyek árát a fenntartó a következőkre fordítja: a vízesés útjainak felújítására, karbantartására, a mozgássérült WC-vel ellátott nyilvános illemhelyekre, természetvédelemre, környezetvédelmi intézkedésekre, környezeti nevelésre, információs pontra és információs központra.

A kis parkban a vízzel, a vízeséssel kapcsolatos installáció és információs táblák vannak, melyekről sok érdekességet tudhatunk meg.

Ha meg van a jegy, akkor itt már nincs más dolgunk, mint bemenni. A pénztár mögött kulturált mosdók vannak, használjuk ki a lehetőséget, mert a következő elég messze van egy étteremnél. (A fotó csalóka - korán érkeztünk + covid volt -, itt általában hosszú sorok álltak.)

Belépés után ketté válik az út, választhatunk, hogy merre indulunk először. Vagy rögtön fölfelé, jöjjön a hegy, vagy előbb lefelé, a legalsó vízesésekhez.

Én lefelé indultam a szerpentines úton, hogy először alulról láthassam az egészet.

A vízesések alsó "vége" 1070 méteres magasságban van.

A kilátó-pihenő pontoknak az út mentén mindenhol van neve, egy-egy híres emberről nevezték el őket, akik tettek valamit a vízesések látogathatóvá tétele érdekében. Ignaz von Kürsinger híres osztrák köztisztviselő, író és topográfus volt. Ő az elsők között mászta meg a Großvenedigert, és tagja volt a Frankfurti Nemzetgyűlésnek. Az is ő volt, aki az első ösvényt kiépíttette 1835 körül itt, a vízesések mellett. A lépcsőn az Ache bal partján a legalsó vízesés tetejéig lehetett felmenni.

Mivel kanyarok is vannak a vízesésben, így alulról sem láthatjuk mind a 380 métert egyben, de így is lenyűgöző a lezúduló víz látványa. És félelmetes a víz dübörgése, ereje. Az alsó vízesés 140 méter magas. A fotó nem adja vissza ezt a méretet, de majd a végén azért mutatok valamit.

Ez Ausztria legmagasabb vízesése, a világon az 5. legmagasabb. Csak összehasonlításul milyen nagy ez a 380 méter... A Dél-Afrikai Viktória vízesésről biztosan mindenki hallott már, az "csak" 110 méter magas. És mennyi a Niagara? 60 méter! Elképesztő, ugye?

Egy rövid videót csináltam a legalsó vízesésnél, talán egy töredékét visszaadja az élménynek.

Ha kigyönyörködtük magunkat az alsó vízesésben, akkor indulhatunk vissza ugyanazon az úton, ahol lejöttünk. Az ösvény mellett több helyen is vannak útbaigazító táblák, melyek mutatják merre kell mennünk a felső vízesések felé. Itt azonban azt is megtudhatjuk milyen messze van Salzburg (154 km), Zell am See (54 km), vagy az olasz határ (18,5 km), aztán, hogy merre induljunk ha ennénk valami jót, vagy jégkrémet szeretnénk venni.

1967-ben az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága a Krimml-vízesést "Európai Természetvédelmi Diplomával" tüntette ki. 1983 óta a vízesések is a Hohe Tauern Nemzeti Park részét képezik.

Út közben még találkozhatunk egy muflonnal, akitől itt nem kell félni, mert nem bánt. Biztosan élnek ilyen gyönyörű állatok az erdőben is, ott inkább kerüljük őket, bár valószínűleg ők jobban félnek tőlünk, mint mi tőlük.

Az ösvény csodálatos fenyőerdőben kanyarog felfelé. A vízesés keltette folyamatosan párás klíma miatt buja zöld aljnövényzet van a fenyők között, olyan, mint egy mesében.

És az útról újra és újra megpillanthatjuk a hatalmas vízeséseket mindig egy újabb szögből.

A vízesést a Krimmler Ache, egy gleccserből eredő folyó táplálja, vízgyűjtő területe 110,7 km². A folyó vízhozama jelentősen változik a különböző évszakokban, júliusban akár 20 000 m³/h, februárban "csak" 500 m³/h. Az eddig mért legnagyobb vízhozama 600 000 m³/h (1987. augusztus 25-én). A Krimmler Ache a Salzach folyóba ömlik.

Az út folyamatosan emelkedik, de lépcsők nincsenek benne, ezért akadálymentesnek mondható. Egyetlen akadály az emelkedő.

Vannak olyan kilátópontok, amelyek nem közvetlenül az út mellett vannak, hanem egy kis kitérőt kell tenni. Mindenképpen megéri a kitérő, még akkor is, ha lépcsőkön komoly szintkülönbség van, hiszen csak onnan láthatunk rá rendesen a dübörgő patakra.

Ez a kilátópont Rudolf Riemann-ról kapta a nevét, aki a vízesések melletti túraút kiépítésének fő szervezője, patronálója, hajtóereje volt 1879-től.

Egész közelről valami mesés ez a rengeteg víz, ahogy lezúdul a nagy sziklákon. Leírhatatlan a hangja, félelmetes az ereje. Ezeket tényleg ott, a helyszínen kell átérezni, semmilyen fotó, leírás nem adja vissza.

És a levegőben szálló vízpárán megpillanthatjuk a szivárványokat is. Élőben sokkal élénkebb és látványosabb.

Már 200 évvel ezelőtt is tudták az emberek: a Krimmli-vízesésnek gyógyító hatása van. Ma a Hohe Tauern Nemzeti Parkban található különleges természeti látványosság tudományosan is elismert természetes gyógyhely: a Krimmli-vízesés erősíti az immunrendszert és csökkenti az allergiás panaszokat. A levegő gazdag a vízesésből felszabaduló negatív ionokban, ez pedig pozitívan hat a testre, a lélekre és a szellemre egyaránt.

A régi tudás mégis feledésbe merült. A vízeséseket régen egészségforrásként használták fel, ma azonban a legnagyobb vízeséseket Európában csak turizmusra használják.

A gyalogút szerpentinezve kanyarog fölfelé a hegyoldalon. Nem túl meredek, de azért megizzasztja az embereket. Mivel sima, aszfaltozott út, bárki kényelmesen felsétálhat rajta, nem igényel különleges felszerelést, nem kell túrabakancs, és nem tartogat kihívást a tériszonnyal küszködőknek.

Út közben tulajdonképpen árnyas erdőben haladunk, nyáron is vállalható a meleg. A patak közelében pedig hűvösebb van, mint máshol, hiszen a patak hideg vize hűti a környezetét is.

Az erdőben további kis patakok csobognak lefelé a hegyoldalról, sok apró vízesésen keresztül. Ezek is színesítik az utunkat.

A Krimmli-vízesés már a 18. században népszerű úti céllá vált, akkoriban elsősorban az angol utazók körében. Hogy a látogatók minél többet lássanak a vízesésből, a helyi vezetők már 1835-ben kijelöltek a vízesés alsó szakaszához egy túraösvényt, valamint építettek egy turista- és festőházat is. Akkoriban fényképezőgép híján még festményen örökítették meg a látványt.

Újabb kitérő egy újabb kilátó pontra. Itt már 1150 méteren vagyunk.

És újabb csodálatos szivárványokban gyönyörkörhetünk a patak feletti vízpermetnek köszönhetően.

Az elkövetkezendő években a vízeséshez látogatók száma olyannyira megnőtt, hogy 1901-ben a helyi túraegyesület kiépítette a túraösvényt egészen a vízesés tetejéig, három évvel később pedig már belépődíjat szedtek az út karbantartási költségeinek fedezésére. Máig ez az úton juthatunk fel a vízesés tetejére (és a belépődíjat sem törölték el).

A következő "rá"-látó pont Theodor Sendtner-ről kapta a nevét, ő finanszírozta az eredeti túraút kiépítését.

Innen csak a lezúduló vízre látni rá, ezt fotón megmutatni nem túl látványos, de a helyszínen teljesen más a "feeling".

A kilátópont után ismét eltávolodunk kicsit a pataktól, újabb szerpentin segítségével emelkedünk a hegy oldalában.

Majd következik 1210 méteres magasságban az Ernst Jung-ról elnevezett kilátó pont. Ő is annak a turista egyesületnek az elnöke volt, akik először kiépítették a vízeséseket megmutató ösvényt. Ő is sokat dolgozott azon, hogy megvalósuljon ez az egész.

Egyre feljebb érünk, és egyre szebb a kilátás lefelé is. Van olyan kilátó pont, ahonnan nagyon szépen látszik, ahogy kanyarog tovább a folyó a falu mellett. Természetesen itt is gyönyörű és hihetetlen türkiz színe van a víznek. 

Itt jól látszik mennyire emelkedik az út felfelé. Ha tempósabban megyünk, akkor az oxigént is keresni kell néha a levegőben. :-)

A következő kilátó pont neve Jaga Sprung, amit talán vadász ugrásnak fordíthatnánk. Ehhez egy történet kapcsolódik, mely abból az időből származik, amikor itt a két szikla között még csak 5 láb széles volt a vízesés. Állítólag az történt, hogy egy vadász üldözött erre egy orvvadászt (Wildschütze), aki szorult helyzetében, minden bátorságát összeszedve átugrotta a veszélyes hasadékot, így megmenekült. Ezért a hely neve téves, hiszen nem a vadász ugrott át, a helyet inkább Wildschützensprung-nak (orvvadász-ugrásnak) kellene hívni.

Azóta, az eltelt évszázadok alatt a víz kiszélesítette a hasadékot, így már nagyon-nagy szerencse kellene az életben maradáshoz, ha valaki mindenáron át szeretné ugrani. 

Ezt a kilátópontot egyébként nemrég felújították, már nem ezek a régi lécek szegélyezik a lépcsőt.

Itt már 1220 méteres magasságban vagyunk, és ez már a vízesés sorozat középső harmada.

Egy újabb kanyar után a következő kilátó pont már 1245 méteren lesz.

Ezt a kilátópontot Friedrich Ernst Berger-ről nevezték el, aki az első elnöke volt a turistaegyesület Warnsdorf-i szekciójának 1887-től 1943-ig.

A gleccserpatak a gleccser olvadékvize. Mivel az olvadás mértéke szabálytalan, így a vízesés vízhozama is erősen változó. A legbővizűbb a nyári hónapokban, főleg júniusban és júliusban, tehát ilyenkor érdemes leginkább megnézni Krimml vízesését. A legkevesebb víz februárban zuhog lefelé, ilyenkor viszont azért látványos, mert a nagy hidegben a vízesés egy része megfagyhat. De egy napon belül is van eltérés a vízmennyiségben, a déli órákban leginkább megolvadó gleccservíz 9-12 óra alatt éri el a zuhatagot, tehát 21-24 óra között érkezik a legtöbb víz, de ebből a sötétben sajnos nem sokat látni.

Innen viszont nagyon szép rálátás nyílik két hatalmas vízesésre.

A vízesések melletti túraút teljes hossza 4,15 km, a szintemelkedés pedig 431 méter. És ugyanennyi visszafelé is, hiszen ha felmentünk, vissza le is kell jönni. Ugyanerre.

Újabb kis zsákutca, ahol egészen közel kerülhetünk egy vízeséshez. Ez nagy melegben azért jó, mert egészen biztosan csupa vizesek leszünk.

​Lefelé nézve pedig gyönyörködhetünk a színek kavalkádjában.

Elágazáshoz érkeztünk, a vízesések melletti túraúton kívül egy másik út is vezet ide fel, amin autóval is fel lehet jönni. Azoknak sem kell szomorkodniuk, akik nem tudnak feltúrázni a vízeséshez. Igénybe vehetik a Nationalparktaxi szolgáltatását: térítés ellenében kisbuszokkal viszik fel a látogatókat a vízesés középső szakaszához, a tetejére, illetve akár tovább is a Krimmler Achental völgybe. Díja a távolságtól függ. Taxival feljönni időben rövidebb, távolságban hosszabb és kevésbé látványos, mint a túraút, de ugyanúgy tele van kanyarral.

Itt van lehetőség pihenni egyet, a Gasthaus Schönangerl finom ételekkel és italokkal fogadja a megfáradt vándorokat.

És ha azt hittük itt a vízesés sorozat teteje, akkor nagyon tévedtünk. A teraszról ugyanis látszik egy újabb vízesés.

Az étteremnél 1306 méteres magasságban vagyunk és az erdők mögött feltűnnek havas hegyek is. Nyáron!

Tehát van még tovább, sétálhatunk még az erdőben.

Oldalról, a buja növényzet között itt is patakocska csörgedezik lefelé.

És még itt is van jó kis meredek szakasz szerpentinnel. Erre már az ember a háta közepére sem kíván még egy emelkedőt... És nem ezzel van a baj, hanem azzal a sokkal, ami mögöttünk van és összeadódott eddigre.

De persze a látvány kárpótol minden erőfeszítésért. Ez itt már 1330 méteres magasságban a Staubige-Reib kilátópont.

Az aljától a tetejéig felérni kb. 1,5 óra alatt lehet, kényelmesebben két óra alatt. Kicsit fárasztó, de megéri. Izomlázunk meg amúgy is csak másnap lesz. :-)

A következő kilátópontot ismét Friedrich Ernst Berger-ről nevezték el, aki a turista egyesület elnöke volt 56 éven keresztül.

Ó, kár volt fölnézni. Azok a fakorlátok ... igen, arra fog menni az út.

És ez már a vízesés sorozat felső harmada, ahol szintén 140 méterről zubog le a rengeteg víz.

Még egy kanyar fölfelé és odaérünk a legmagasabban lévő kilátó és pihenőponthoz.

Az utolsó kilátópontot, ami 1460 méteren található, Albert Schett-ről nevezték el, aki 1879-ben a túraút kiépítésének irányítója volt. A kilátópont neve Schettbrücke, mert valamikor régen itt egy híd volt, ami összekötötte a vízesések mellett felvezető Wasserfallweg ösvényt a másik oldalon lévő történelmi Tauernweg-gel.

Visszanézve látszik mennyire magasra másztunk fel. 1460 méteren vagyunk.

Innen fölfelé már "csak" egy gyors sodrású hegyi folyó az Ache, olyan, mint bármelyik másik hegyi patak.

Ebben a kis "házikóban" bemutatják az út folytatása mellett, különböző magasságokban található Hütte-ket, Alm-okat, fogadókat, ahova érdemes még tovább túrázni. A Hütte általában egy menedékház, ahol enni, inni is lehet. Az Alm általában egy családi gazdaság, ahol állatokat tartanak (főként teheneket) és a tejből készült termékeiket árulják is.

A legtöbb a vízeséshez ellátogató turista a középső vagy a felső vízesés tetejéig jut fel. Aki szívesen túrázik, annak érdemes tovább mennie, mert a túraútvonal nem ér véget a vízesés tetején. Sőt, az igazi alpesi túrák innen kezdődnek! Az út a Krimmler Ache patak széles, lankás völgyében vezet tovább gyönyörű érintetlen természetben.

Itt fent már hihetőbb, hogy a víz egy gleccserpatakként indul, mely a róla elnevezett Krimmler Achental völgyben kanyarog a Krimml feletti hegyekben. 

És itt még akár nyáron is találhatunk havat, pedig "csak" 1470 méteres magasságban vagyunk. Igaz megfogni nem sikerült, mert a patak túloldalán volt, de legalább láttuk. :-)

Ez pedig már újra a legalsó vízesés. A fotó nem adja vissza, hogy mekkora, de viszonyításnak én is ott vagyok a fotón. Igen, az az apró rózsaszín pont vagyok én. Oké, nem vagyok egy égi meszelő, de azért nem vagyok annyira pici sem. Így már nagyjából elképzelhető, hogy milyen hatalmas ez a vízesés. (Az meg elképzelhetetlen, hogy mennyire eláztam (esőkabátban), amíg ott álltam pár pillanatig...) :-D

És a túra után jöjjön egy kis játék! A parkoló felé útba esik a vízi világ, ahova - gyerekekkel mindenképpen, de felnőtteknek is - érdemes bemenni.

2013-as újranyitása óta a Krimmler WasserWelten évente mintegy 40 000 látogatót vonz a világ minden tájáról. Ez azt jelenti, hogy a vízzel foglalkozó modern látogatóközpont Salzburg régió legvonzóbb látnivalói közé tartozik.

De hány liter vízre van szüksége egy embernek naponta? Hogyan hat a globális felmelegedés a globális vízkészletekre? Hány liter vizet használ el egy közép-európai egy nap, és hány köbméter víz zúdul le a Krimml-vízesésről naponta? Számok, adatok és tények világosan mutatják, hogy a víz mennyire fontos minden élőlény számára a Földön.

A Víz Házában a „Víz arcai” című interaktív kiállítás különböző vizes elemen keresztül mutatja be a vizet: az utazás az apró H2O molekulával indul, bemutatja a víz útját páraként és a ködként, nagyító alatt nézhetünk hókristályokat - mint "az ég ékkövei"-t. Bemutatják a vizet, mint folyékony aranyat a patakokban és a tengerekben, majd az Antarktisz örök jegének fogságába.

Az élet nélkülözhetetlen elemeként a víz központi jelentőségű a világ minden vallásában. A tavasz-szellemek, nimfák és természetistenségek források és tavak, patakok és hegyi tavak, folyók és oázisok mellett találhatók. Itt zajlanak az életet kísérő rituálék: a keresztény keresztségtől a hindu halálrituálékig. A víz ereje megtisztulást, erősítést és új életet idéz elő.

Így mutatják be a hópihéket:

Kint a nagy udvar pedig telis-tele van különböző mókás, vizes játékokkal. Spriccelő, csobogó, emelő, célbataláló, mindegyik nagyon érdekes. Van vizes mérleghinta, párakapu, hidraulika henger, olvashatunk a közlekedő edényekről, irányíthatunk szökőkutat, meg már nem is emlékeszem még mi minden.

A legtöbb játék olyan, hogy játék közben mi nem leszünk vizesek, így nyugodtan próbálgathatjuk őket.

Ennél a karokkal irányíthatjuk a vízsugarat.

Az egyetlen, ahol vizesek lehetünk (boka magasságban) ez a járda. Veszélytelennek tűnik, azonban oldalt fúvókák vannak, amik vizet köpnek, ha bizonyos kockákra lépünk. Hogy melyikre? Azt nem tudni előre, próba szerencse!

A víz hajtja a kis kanálkereket a patakban, valamint a nagy erőművek gigantikus turbináit, vagy egy malom lapátkerekét. Az erőátvitel elvét több mint 3000 évvel ezelőtt ismerték fel és ez mérföldkőnek számított az iparosodás felé vezető úton. Az aquaparkban, a Krimmler WasserWelten udvari területén kipróbálhatjuk a különféle vízi kerekeket, vízemelőket és csigákat. A gyerekeknek hatalmas élmény ez a "játszótér".

Nagyszerű levezetés tehát a túra után ez a jól összerakott vizes kiállítás?, múzeum?, bemutató hely? - nehéz bekategorizálni. Élményközpont. Talán ez a legjobb szó rá.

Remélem felkeltettem a kíváncsiságotokat egy csodálatos hely iránt és ha Ausztriába terveztek kirándulást, felveszitek a listára a Krimml vízeséseket is. Ráadásul a környéken rengeteg más látnivaló van még, például szurdokvölgyek (Kitzlochklamm, Liechtensteinklamm, Sigmund Thun-klamm - hamarosan), hegyek, felvonók, tavak, városkák. Salzburg tartomány is tele van jobbnál jobb helyekkel, sőt a közelben van Ausztria legmagasabb csúcsa a Großglockner is.

Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom! 

Az információk egy része az alábbi helyekről származik: https://ausztriamania.blogspot.com, www.wasserwelten-krimml.at, www.wasserfaelle-krimml.at, wikipedia.