kiránduló

A Kitzlochklamm egyesíti magában több szurdok extrém részeit: hatalmas vízesés, szűk szurdok, fél- és egész alagutak, rengeteg (sőt még annál is több) lépcső, átlátszó kilátóterasz a magasban, függőleges sziklafalak, dübörgő vízözön, és a még több izgalomra vágyóknak vasalt utak. Ráadásként még gyönyörű is! Bár én szemerkélő esőben jártam be, így is szép volt, de valószínűleg jó időben, napsütésben még szebb. De miért kell egy szurdokban fejvédőt hordani? Kőomlás? Vagy valami más? Hamarosan kiderül! Tartsatok velem!

Hol található? Ausztriában, Salzburg tartományban, a 311-es számú főút menti Taxenbach falu mellett. A főúttól nagyon jól ki van táblázva, csak a Kitzlochklamm feliratokat kell követni. Térképen ITT.

(Ez a főút vezet Sankt Johann im Pongau felől (ahol a Liechtensteinklamm is van) Zell am See (Kaprun) felé, és erre van Rauris is, így talán már ismerősebb a hely.)

A táblák egy parkolóhoz vezetnek, mellette mosdó, kávézó és kis játszótér is van. Tovább sétálva pedig hamar megtaláljuk a szurdok bejáratát. (A jegyre vigyázni kell, mert kifelé is szükség lesz rá.)

A forgó után nagy szekrényekben rengeteg fejvédőt találunk. Gyerekeknek, felnőtteknek különböző méretekben. Van hozzá fertőtlenítő spray és papírtörlő is. Válasszunk bátran, a viselése a szurdokban kötelező! (Erre nagy táblák figyelmeztetnek - németül.)

Térképen átnézhetjük a szurdok vonalát és az esetleges kerülőutakat. Esős, csúszós időben bizonyos útvonalakat lezárhatnak, így "csak" a szurdok járható be. Én is így jártam. A térképen nyolcas számmal jelölt pontig lehetett felmenni (ami a szurdok felső vége), majd az ötösig vissza, és a hatos felé kerülve le a parkolóhoz.

Immár szép fehér munkavédelmi sisakkal a fejünkön indulhatunk befelé a hegyek közé.

Kényelmes sétaút vezet egy darabig, lent jobbra pedig csobog a patak. Valahonnan viszont dübörgés hallatszik.

Hamarosan kiderül, hogy nem helikopter száll felettünk, nem vonat zakatol, "csak" egy hatalmas vízesésben zúdul le a patak vize szemben a hegyről.

Itt, a Hohe Tauern északi részén a gleccserekből lezúduló hegyi patakok sok helyen hatalmas vízesések formájában ömlenek le az akár száz méter magasra is nyúló sziklafalakról. Gyönyörű és félelmetes is a magasból zúduló víz, érezni a féktelen erejét.

Közben nemcsak fentről, hanem oldalról, egy kisebb vízesésen keresztül is zúdul a patak vize.

A Kitzlochklamm évezredekig sötét, misztikus, átjárhatatlan, veszélyes helynek számított, még a helyi pásztorok, vadászok is kerülték, maximum a törvény elől menekülők rejtőztek ide.

Szerencsére ma már bejárható a kiépített fa hidaknak, járdáknak és barlangoknak köszönhetően.

De csak 1833-ban tették először járhatóvá a sziklaszorost. A XIX. századi romantika korában lettek nagyon divatosak a hasonló, vadregényes természeti csodák. 1877-ben a helyi alpinista klub segítségével építették ki a látogatók által is biztonságosan használható lépcsősorokat, hidakat, ekkor lett teljes hosszában végigjárható a szurdok. Pár évvel később, 1882-ben ért el a vasút Taxenbachig, ekkor indult be igazából a turizmus, mely ma is töretlenül népszerűvé teszi a Kitzlochklamm szurdokot.

Lehet az esős időnek volt köszönhető, de rengeteg víz volt a patakban, elég hangosan dübörögve hömpölygött lefelé a víz a hatalmas sziklákon.

Mi is a szurdokvölgy? A szurdok általában egy mély völgyben futó sebes folyó, patak. Évezredek alatt vájt a mészkőbe a víz mély völgyet, és munkálkodik ezen tovább a mai napig.

Itt a hosszú Raurisi-völgy vizeit összegyűjtő Rauriser Ache patak útjának végén, mielőtt a Salzach folyóba ömlik, több mint 100 méter magas sziklafalak közé vágott szurdokban zúg lefelé.

És ezen a ponton kiderül az is (ha eddig még nem), hogy mire jó a fejvédő. A szikla annyira behajlik az út fölé, hogy nagyon kell figyelni, mert könnyű beverni a fejünket. Én kicsi vagyok, elfértem alatta, de a magasabbaknak sokszor koppant a sisakja. Kobak nélkül lehet, hogy vérző fejjel értek volna ki a szurdokból. :-)

A patak köveire festett felirattal is üdvözölnek bennünket a tengerszint feletti 776 méteres magasságban található Taxenbach településen.

A hatalmas sziklák között hömpölyög lefelé a Rauriser Ache rengeteg vize. Feljebb már látszik egy híd, amin majd átkelünk a folyó túlpartjára.

A sziklák között egymás után jönnek a vízesések is, kisebb, nagyobb, mind nagyon látványos és hangosan csobogó.

Egy pihenőhely után érünk a cseppkőbarlang bejáratához. A csak vezetővel látogatható járat meglehetősen alacsony és kb. 20 méter hosszú.

Benézve nem is gondoltam volna, hogy ekkora barlang kezdődik itt. (Vagy ez nem az...)

Aztán folytatódik a lépcsők sora.

A lépcsők mellett az egyik vasalt út beszálló pontját találjuk.

A szurdok híres vasalt útjairól, hármat is kiépítettek a szurdokot határoló sziklafalakon. A családi útvonal, a Klammfloh B/C nehézségű, nem túl hosszú, ideális a már egy kis tapasztalatot szerzett, nagyobb gyerekekkel. A Kitzklettersteig iszonyatosan látványos, modern, sportos kialakítású útvonal, meglehetősen hosszú, legalább 3 óra mászási idővel, C/D nehézséggel. Van egy Höhlensprint nevű variációja is, mely az ország egyik legkomolyabb, extrém útvonala E/F besorolással. A harmadik pedig a Freifall út, mely szintén nem könnyű, C/D nehézségű, főleg a folyamatos kitettsége miatt kedvelt, változatosan, kreatívan kiépített via ferrata. Az útvonalak csak a szurdok nyitva tartási idejében, a belépődíj ellenében járhatók végig a megfelelő felszereléssel.

És ha nem klettersteigezünk, akkor mehetünk tovább a fahidakkal kiépített szurdokban. Ahogy látszik, még sok lépcső vár ránk. Nagyon - nagyon - nagyon sok.

Nedves időben csúszósak lehetnek a lépcsőfokok, a fajárdák, ezért stabil túracipő erősen ajánlott a bejárásához. De nyáron ez a szurdok simán bejárható akár szandiban is. (Mondjuk inkább túra-szandiban.)

Hosszú fahíd vezet át a túloldalra, alatta pedig ámulhatunk a hatalmas köveken és csodálhatjuk a víz erejét.

Felnézve rájövünk mennyire picik vagyunk, irtó magas sziklafalak vesznek körbe bennünket.

Hát fussunk neki, itt kezdődik a kapaszkodás felfelé a végeláthatatlanul hosszú lépcsősorok szerpentinjén.

Lépcsőmászás közben gondoljunk arra, hogy minden megmászott lépcsőfok 2 másodperccel meghosszabbítja az életünket. (Lehet, hogy nem, de bíztató a gondolat!) :-)

Igen, a lépcsőfokok között átlátni, de maga az építmény nincs magasan, mellette, alatta ott van a hegyoldal közel, nem vészes felmenni rajta.

A pihenőknél érdemes megállni picit, itt alibink is van arra, hogy helyre állítsuk a lihegésünk és a heves pulzusunk: nézelődjünk visszafelé, egyre szebb lesz a kilátás.

A fából és acélból készült utak, hidak teljesen biztonságosak. Az alapjuk, a tartószerkezetük mindig fém, csak a borítás és a korlátok készülnek fából. Vas, acél és vastag fagerendák tartják a vendégeket a völgyben. Ezeket minden tavasszal, az olvadás után nagyon alaposan átvizsgálják, megnézik, hogy a hó és a fagy nem tett-e kárt bennünk. Ahol kell kijavítják a hibákat és csak ezután nyitják meg a szurdokot a látogatóknak.

Itt látszik is, hogy a korlát és a lépcsősor egy része nemrég lett cserélve, hiszen a színe nagyon elüt a többitől.

És még mindig van feljebb. Viszont milyen jó, hogy megépítették ezt a hosszú lépcsősort ide a szurdokba, hiszen ha nem lenne, nem tudnánk bejárni. Így legalább láthatjuk ezt a természeti csodát.

Feljebb bepillanthatunk a szurdok legszűkebb szakaszába, az Ördög-szorosba (Teuelsschlucht).

A következő lépcsősornak már kőomlás elleni védelme is van, valószínűleg szükség lehet rá. De így azért kicsit biztonságban érezhetjük magunkat, a kisebb kövek lepattannak a dróthálóról.

És innen már közelről láthatjuk az átlátszó padlójú kilátó-teraszt, ahova csak a nagyon bátrak fognak kimenni. :-)

Itt felérünk ahhoz a - bejegyzés elején már említett - ötös ponthoz, ahol elágazik az út, és visszafelé választhatunk egy másik irányt is. De most még felfelé megyünk, és a lépcső végén jobbra.

A behajló sziklák miatt fejre vigyázni!

És felértünk a kilátóhoz. Az út majd az alagútban folytatódik, előtte viszont érdemes kimenni kicsit a semmi fölé.

A híd nem hosszú, teljesen stabil, viszont vasrácsból van, tehát átlátszó.

A fotó nem adja vissza a látványt, a szemünk sokkal jobb és teljesen átlát a rácson. És bizony a híd alatt elég messze van a talaj. Nagyon lent.

Viszont a kilátás lélegzetelállító. A szurdok szűk részébe csak a hídról lehet így belátni. Szerintem megéri kimenni ezért a látványért.

Lent nagyon mélyen kanyarog a víz a sziklák között.

És a másik irányba is lenyűgöző a látvány. Az előbb még ott voltunk lent.

A bátorságpróba után pedig folytathatjuk az utunkat fölfelé, az alagúton keresztül.

A szurdok mind jó időben, mind rossz időben látogatható. Nyáron nagy melegben jól esik a szurdok hűs klímája, hiszen a magas sziklafalak közé kevés ideig süt be a nap, a hideg patak pedig hűti a szurdok levegőjét. Hidegebb, vagy esős időben is érdemes jönni, mert a sok alagút és fél-alagút miatt nem sok helyen ázunk felülről.

Az út mellett egy zöld színű tábla mutatja az Ederspitz nevű, hihetetlenül magas és karcsú sziklatűt, melynek tetejét kereszt koronázza.

Ott fent pedig bezuhant egy hatalmas szikla a résbe és beszorult. Óriási, függőleges sziklafalak vesznek körül bennünket.

Itt a vékony sziklatű táblája, innen lehet a legjobban rálátni. Az út pedig egy újabb alagútban folytatódik.

Az alagútban vannak oldalt "ablakok", így nincs bent teljesen sötét.

Ahol viszont már nincs ablak, ott van világítás. És korlát is a fal mellett, amiben kapaszkodhatunk, ha csúszna a talaj.

Nemcsak az autópályákon, itt sincs egyenes alagút, de azért hamarosan meglátjuk a fényt a végén. És itt egészen biztosan nem a vonat jön szembe... :-D

Kiérve hatalmas táblán mutatják be nekünk a következő híd építését. A hidat már a kilátóteraszról is láthattuk, a szurdok szűk sziklái közé benézve.

Megérkeztünk a 2008-ban épült új fahídhoz. A modern, környezetbarát és fenntarthatósági szempontokat is figyelembe vett híd tervezése és építése kisebb fajta mérnöki csoda volt.

A hídról be tudunk nézni a szurdok talán legsötétebb, legszűkebb sziklaszorosába, csak a másik oldalról.

Szerencsére ennek a hídnak nem átlátszó az alja, de tériszonnyal még így is kihívás átmenni rajta, mert keskeny és nagyon magas.

Aztán feljebb látjuk az újabb hidat, és lent a mederben a szurdok jelképévé vált havasi gyopár felfestést az egyik nagy sziklán.

Még nincs vége a lépcsőknek, itt is akad belőle néhány. Szerencsére szorosan a sziklafalhoz lapulva, nem annyira kitett lépcsősor ez.

Ez a rész is csodálatos, a gyönyörű sziklákkal és a rohanó patakkal, ami ismét közelebb jött, már nem annyira mélyen folyik.

A fejvédő itt is elkél, hiszen nagyon közel vannak a sziklák az ember fejéhez.

Sajnálatos intermezzo történt 1974. júliusában, amikor egy 30 fős, leányokból álló iskolai osztály kirándult a szurdokban. Az utolsó hídnál szerettek volna egy csoportos fotót készíteni, néhány gyerek felült a híd korlátjára, a többi a hídon helyezkedett el, amikor megadta magát a szerkezet és az egész híd, mind a 30 gyermekkel a szakadékba zuhant. Nyolc kislány vesztette életét a tragédiában, a többi gyermeket is súlyos sérülésekkel mentették ki a mélységből. A szurdok két évig volt lezárva, majd 1976-ban nyitották meg újra, a legmodernebb biztonsági megoldásokkal újraépített hidakkal, járdákkal, pallókkal.

A patak vízhozama függ az évszaktól és a csapaték mennyiségétől. Hóolvadás után még bővizűbb a patak, nyár vége felé már valószínűleg kevesebb víz van benne. Hacsak nem jön közbe egy nagyobb esőzés, ami ismét felduzzasztja. Ezek a fotók júniusban készültek, és elég bővizű volt akkor a patak, nem is volt túl szép színe. 

Onnan jöttünk, a barlangból, ott látszik a szép új híd is. A másik oldalon viszont széles kőomlás látható, benne néhol beton kockák.

Meg egy híd maradványa. Valószínűleg valamikor ott vezetett a kiépített út, de azt a kőomlás elvitte, ezért építették újra a hidakat a patak másik oldalán.

Itt is fémháló véd a potyogó kövektől.

És elérkeztünk az utolsó hídra. Egyik oldalon rálátunk a patakra, ahonnan jön.

A másik oldalon pedig arra a részre, ahonnan mi jöttünk. Ott az új híd és a mélyülő völgy.

Megérkeztünk a szurdok végét jelző kijárati kunyhóhoz. Ha nyitva van a kerülő út, és tovább túrázunk Maria Elend felé, úgy a sisakokat itt is le tudjuk adni.

Viszont nekem vissza kellett fordulnom innen, mert az eső miatt a másik út zárva volt.

Innen talán még jobban látszik a valamikori útvonal maradványa a mohás kövek mellett, szemben pedig az új nyomvonal.

A kövek messziről szürkének tűnnek, de közelről megnézve sok színben pompáznak. Napsütésben még gondolom csillognak is. Szerintem gyönyörű!

Itt van újra az új híd felülről, majd a hídon átkelve jön az alagút.

Belül érdekes a sziklák felszíne, az alagút kialakításának nyomaival. A sötét ellen ledsor világít.

Kiérve már látszik a következő alagút, addig a keskeny ösvény követi a sziklafal vonalát.

Itt jön ismét a szurdok legszűkebb része, amit alagútban kerülünk el.

Újra elmegyünk a kilátó terasz mellett, majd visszaérünk az elágazáshoz. Itt balról, alulról jöttünk fel a rengeteg lépcsőn, most pedig megyünk tovább egyenesen, ahol újabb alagút tátja a száját.

A középkorban a Rauris környéki aranybányászok vájtak egy hosszú alagutat A jobb oldali alagutat bányászok kaparták ki arany után kutatva, ez zsákutca, de érdemes bemenni.

Itt is ledsor világít, hogy lássunk is valamit és fapallós ösvény vezet befelé a barlang mélyére.

Bent, az alagút végén lévő "aranyos" falon Mária kép. Vajon ez tényleg arany? :-)

A barlangból kilépve jobbra folytatódik a fahidas út. 

Újabb alagút jön, ami már teljes hosszában átjárható. Ez a Ritz-tárna (Ritzstollen), melyet 1553-ban vájták ki helyi bányászok és most mi is végig megyünk rajta.

Egy nagy fal elé érkezünk, a hajdani remetelak (Einsiedelei) helyére. A középkor óta laktak ide húzódva, mindentől elzárva remeték, az utolsó 1913-ban halt meg. Egy kis berendezés emlékeztet az egykori lakókra.

Aztán kiérve az alagútból fahíd következik.

És amire már nem is számítottunk, újabb lépcsősor fölfelé.

De ez már nem hosszú, és kiérve az alagútból hangulatos ösvényen megyünk tovább, most már lefelé.

A keskeny út itt is szorosan a sziklákhoz simulva halad, és egy kis kapu is van rajta, talán ezzel tudják lezárni télen a szurdokot.

Rövidesen balra kínálkozik egy letérő az Embacher Rast pihenő- és kilátóhelyhez, melyről a burjánzó növényzet miatt nem sok kilátás van, viszont nagyon hangulatos kis hely. Van egy kis pad, ahol pihenhetünk kicsit.

A szurdok nyitva tartása:

• májustól szeptember végéig naponta 8 és 18 óra között,
• október 1-től naponta 9 és 16 óra között
• október végétől májusig téli szünet, amikor a szurdok zárva tart, nem látogatható

A tervezett nyitás 2022. május 10. (de ez függ ugye az időjárástól, illetve attól, hogy télen mennyi kár keletkezett a fa hidakban, járdákban, és azokat mikorra sikerült helyreállítani).

Belépő jegy árak (2021):

• felnőtt - 8 Euro
• gyerek 6 - 15 év között - 5,50 Euro
• 6 év alatt ingyenes

15 fő felett van csoportkedvezmény, és akár szezonkártya is váltható 80 Euro-ért. Viszont csak készpénzt fogadnak el, kártyával nem lehet fizetni.

Leérve a sisakokat visszatesszük a kis házikóba, és ha még nyitva van, kávézhatunk, üdítőzhetünk a büfé napernyői alatt.

Leérve a forgón a jegyünk vonalkódját beolvasva tudunk kijönni. (Vagy nem. Én hiába tartottam oda, nem engedett ki a forgó. A pénztár már bezárt, a személyzet elment. Kénytelen voltam átmászni. :-))

Remélem kedvet kaptatok ehhez a vadregényes, rohanó patakos, sok lépcsős, magas sziklás, alagutas, szűk szurdok bejárásához, és ha Salzburg tartomány déli részén, Taxenbach felé jártok, Ti is betértek egy mászásra.

Ausztriában egyébként nagyon sok szebbnél szebb szurdok vár ránk, de itthon is vannak szép völgyek. Salzburg tartománynak pedig nemcsak a déli, hanem a többi részén is vannak fantasztikus látnivalók.

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Oda várom a kommenteket, és a saját tapasztalatokat is szívesen olvasom.

Az információk egy része a kihelyezett táblákról és a kirandulastippek.hu oldalról származik.