A Lomnici csúcs maga a csoda! A szikla legtetejére épített étterem és csillagászati obszervatórium nagyon különleges, a 360 fokos körpanoráma pedig lélegzetelállító. Csak feljutni nem könnyű. Mert a bár vadiújnak tűnő "nagy"-kabinos felvonó nagyon kicsi. Mondhatni miniatűr. De, hogy alulméretezett az biztos. Azért megmutatom, mert jól néz ki, de utazni nekem sem sikerült vele.
Hol található? Szlovákiában, fent északon, a lengyel határ közelében, a Magas-Tátra déli lejtőjén, Tátralomnic (Tatranská Lomnica) település felett, a Kő-pataki tó (Skalnaté pleso) mellett. Térképen ITT.
A felvonó alsó állomása annak az új kis-kabinos felvonónak a felső állomása mellett található, amivel feljöhetünk Tátralomnicból a Kőpataki-tó mellé.
A csúcsra vivő felvonóhoz a Lomnický štít feliratot kell követnünk. Bár innen még nem látszik, a drótkötelek is árulkodnak arról, hogy ott van az valahol.
A 20. század harmincas éveiben a tátralomnici gyógyfürdő igazgatója, Országh György mérnök, hogy felkeltse a telep iránti érdeklődést, a Lomnici-csúcsra vezetendő drótkötélpálya építése érdekében kezdett lobbizni. Ebben a törekvésben nagyban támogatta testvére Dr. Országh József, akinek nagy befolyása volt a kormánynál. A turisták ellenszenve ellenére 1940-ben befejezték a drótkötélpálya felső, a Kő-pataki-tó és a Lomnici-csúcs közötti szakaszát.
A felvonó az épület kis nyílásából indul. A beszálláshoz a lépcsőn kell felmenni. És ha nagyon szeretnétek utazni vele, akkor elővételben kell jegyet váltani rá a www.gopass.sk oldalon.
De mi is ez? Általában a nagy-kabinos felvonók meghatározása: ez egy inga üzemű (nagy-) kabinos felvonó, két kabinnal, melyek egyszerre, egymással szemben haladva közlekednek. Egyik fel, másik le. Hát ez nem ilyen! Itt csak egy kabin van, az jár fel és le egyedül.
A kabin pedig nagyon-nagyon kicsi. Mindössze 14 fő fér el benne. Az út hossza majdnem 9 perc, tehát oda vissza 18 perc, plusz a ki-beszállás, így óránként mindössze háromszor tud fordulni. Pedig ennél sokkal-sokkal többen szeretnének feljutni a csúcsra.
A pici kabin "hering" üzemmódban közlekedik, mert az a 14 ember is alig fér el benne. Még szerencse, hogy körben nagy ablakok vannak, így mindenki kilát valamerre. Mert a kilátást kár lenne elszalasztani. Az valami csodálatos lehet.
A kabin az épületből indulva átrepül a Kőpataki-tó fölött, majd elsuhan a sziklás hegyoldal mellett a csúcs felé.
A felvonó különlegessége, hogy az alsó és a felső állomás között nincs oszlop! A drótkötél a két állomás között kifeszítve lóg, nem tartja semmi. Ezt meglátva az embernek kicsit inába száll a bátorsága. :)
A kis piros kabin 862 m szintkülönbség legyőzésével, 1655 m fesztávolsággal éri el a csúcsot, a kötélpálya közlekedési hossza 1870 méter. Eredetileg volt egy tartópillér a csúcs déli falában, azonban a drótkötélpályát 1988–1989-ben átépítették. Ezt követően már nem volt szükség az oszlopra.
De annak, hogy nincs oszlop még előnye is van. A kabin csodálatosan simán, zökkenőmentesen siklik fel és le, semmi döcögés, semmi rázkódás, semmi kilengés, ami az oszlopoknál egyébként előfordul. Viszont a szél erősen befolyásolja az üzemelést. 18 m/s szélerősség fölött nem üzemel a felvonó.
A Lomnici-csúcs a Magas-Tátra legismertebb és legnépszerűbb orma. A népszerűséghez nagyban hozzájárult az 1940-ben épített drótkötélpálya. A Szepesi-felföldről nézve uralkodó helyzetet foglal el az összes csúcs között. Nem csoda, hogy igen hosszú ideig a Tátra legmagasabb ormának tartották, és csak a 19. század közepe felé állapították meg véglegesen, hogy az elsőség a Gerlachfalvi-csúcsot illeti. Északnyugatról a Fecske-torony a legközelebbi jelentős szomszédja, északkelet felől pedig méltó társa a Késmárki-csúcs.
A csúcsról a kilátás tényleg pazar. Kedvező időben a Felvidék számos hegyén kívül látható a Tokaji-hegység, a Mátra, a Bükk-vidék (150 km), a Sněžka (Śnieżka) az Óriás-hegységben (Krkonoše, Karkonosze) a cseh–lengyel határon (360 km), a Praděd (Pradzied) a morvaországi Jeseníkyben (225 km), a Łysa Góra a Świętokrzyski-hegységben, Lengyelországban (200 km), a Hoverla Kárpátalján (300 km), hogy csak a legismertebbeket említsük.
A drótkötélpályát a Wiesner cég tervezte (a későbbi Transporta Chrudim). A segédfelvonó megépítéséhez 30 málhahordó 300 tonna építőanyagot és berendezést háton vitt fel a csúcsra; ennek során két személy életét vesztette.
Akik nagyon szeretnek hógolyózni, nyáron is megtehetik, csak akkor a felvonó helyett gyalog kell elindulni a hegy oldalán felfelé, hiszen a védett, árnyékos völgyekben nyáron is megmarad a hó.
És, hogy lássátok a méreteket és a távolságokat: a kép közepén az az ici-pici, piros pont a kabinos felvonó! (Sajnos a csúcs felhőbe burkolózott, így itt épp nem látszik.)
A Lomnici-nyeregről is követhetjük a felvonó útját, mert jól látszik a pályája. A nyeregre pedig egy libegővel mehetünk fel. Érdemes, mert ott is lehet túrázni tovább.
A drótkötélpálya felső állomásának épületét úgy építették, hogy ott egy obszervatórium is helyet kapott. Eleinte csak meteorológiai állomással számoltak, habár a Kő-pataki-tónál lévő csillagvizsgáló alapítója, Antonín Bečvář javaslatára a megfigyelőtornyot úgy építették, hogy arra a jövőben kupolát is helyezhessenek. A megfigyelést 1940. október elsején kezdték meg és a mai napig végzik. A Lomnici-csúcson mért maximális hőmérséklet +19.4 °C volt, a minimális hőmérséklet –35.6 °C, az évi átlag pedig –3.7 °C (mint a sarkkörön).
1952-ben a kozmikus sugárzás mérését is elkezdték a csúcson, eleinte csak időszakosan, a nemzetközi geofizikai évtől (1957) kezdődően pedig a mai napig megszakítás nélkül. A tetőn elhelyezett műszerházikóban neutron monitor ólomgyűrűbe helyezett mérőcsövei szolgáltatják az adatokat, melyek feldolgozását ma már a helyszínen lévő számítógépek végzik. A kozmikus sugárzás eredete a távoli világűrben és a Napban van. A mérési adatokból a Nap atmoszférájában lejátszódó fizikai folyamatokra lehet következtetni. A laboratórium 60 külföldi intézettel cseréli adatait.
1956-ban a „régi” épület mellett egy új obszervatóriumot kezdtek építeni, ezt 1962-ben fejezték be. Az épület – akárcsak a kő-pataki-tói csillagvizsgáló – a Tátralomnici Csillagvizsgáló Intézethez tartozik. A kupolában 1962 óta a Nap megfigyelésére szolgáló speciális műszer, ún. koronográf van elhelyezve, melyet 1970-ben egy újabb koronográffal egészítettek ki. A két műszer lehetővé teszi a Nap legfelső atmoszférájának, a koronának és a napfáklyáknak (protuberanciáknak) egyszerre történő megfigyelését.
Szlovákia második legmagasabb csúcsán egy kávézó is van, mely a Dedo (Apó) nevet viseli. Természetesen a kávézóból lélegzetelállító kilátás tárulhat elénk (ha a felhők is úgy akarják).
Sőt, a csúcson található Közép-Európa legmagasabban fekvő apartmanja, ahol 2634 méteres magasságban tölthetjük az éjszakát a Magas Tátra csúcsai között, az éjszakai égbolt alatt.
A fentebb leírtakon kívül a csúcson kicsit sétálhatunk is, és egy a szakadék fölé kinyúló kilátó is van.
Lomnický Štít peak (Source: Jana Liptáková) (A fotó a https://spectator.sme.sk oldalról származik.)
Egyes források szerint a csúcson kb. 50 percet tölthetünk, és a felérést követő második kabinnal vissza le kell jönni. Ez nem túl sok, dehát sokan szeretnének feljutni, és gondolom szűkös a hely.
Természetesen gyalog is megmászható a csúcs, de csak gyakorlott hegymászóknak, felszereléssel. A többieknek ott a Tátra több, kényelmesen is elérhető csúcsa.
A kabinos felvonóval történő utazáshoz a www.vt.sk oldalon azt javasolják, hogy regisztráljunk a www.gopass.sk oldalon, válasszunk időpontot és vegyük meg a jegyet. Az e-mailben küldött jeggyel menjünk a kiválasztott napon a kasszához, ahol mágneskártyát adnak az utazáshoz (2 Euro letétért). Az utazás kiválasztott időpontja előtt legalább egy órával előbb érkezzünk meg a pénztárhoz, hogy legyen elég időnk a sorban állásra és a Kőpataki-tóig tartó útra is. (Az utazás a Kőpataki-tóhoz a két kiskabinos felvonóval ideális esetben kb. 20 percig tart. De forgalmas napokon számíthatunk némi sorban állásra is.) A csúcsra felvivő nagy-kabinos felvonó alsó állomásának beszállóhelyénél is ott kell már lenni az indulás előtt kb. 10 perccel.
A kabinos felvonó minden nap 9 órától 14 óráig közlekedik felfelé, és 9:10-től 15:15-ig lefelé.
Jegyárak erre a felvonóra egyszer, oda-vissza:
a pénztárban vásárolva készpénzzel vagy kártyával:
- felnőtt 29 Euro
- diák, nyugdíjas 25 Euro
- gyerek 22 Euro
Gopass e-shop, az utazás előtt akárhány nappal, előre megvásárolva:
- felnőtt 28 Euro
- diák, nyugdíjas 24 Euro
- gyerek 21 Euro
+ 2 Euro letét a mágneskártyáért, amit a végén visszaadnak.
Gyerek jegyet 6 és 12 éves kor között lehet venni, 12-től 18-ig van diákjegy ISIC, ITIC, EURO26, GO26 igazolványra. 18 év fölött már felnőtt jegyet kell venni. 6 év alatt 18 évesnél idősebb kísérővel ingyenes.
Jegyet venni a lenti nagy parkoló melletti pénztáraknál lehetne, de ott már kicsi az esély, hogy egy nyári, forgalmas napon kapunk is. Viszont az elővétel ott is működik. De ha biztosra akartok menni, akkor a neten, előre vegyétek meg a jegyet.
Technikai adatok:
- alsó állomás: 1765 m
- felső állomás: 2620 m
- szintkülönbség: 855 m
- a kötélpálya hossza 1870 m
- gyártó: von Roll
- típusa: 15-AT
- építés éve: 1988
- legnagyobb emelkedés: 92 %
- az oszlopok száma: 0 db
- a kabinok száma: 1 db
- a kabinok férőhelye: 14 fő
- utazó sebesség: 4,1 m/s
- az út hossza kb. 8,8 perc
- maximális kapacitás: 45 fő/óra
A technikai adatok a www.lift-world.info oldalról származnak.
Érdemes tehát előre tervezni, és utazni egyet ezzel a miniatűr méretű nagy-kabinos felvonóval. Mert ahova felvisz, az tényleg nagyon különleges hely. Ha a Magas-Tátrában jártok, gondoljátok meg.
A kabinos felvonóhoz feljutni kényelmesen egy szép, új kis-kabinos felvonóval lehet, ami a régi, retro felvonó folytatása. Próbáljátok ki azokat is.
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Az információk egy része a wikipedia oldalairól, és a www.vt.sk oldalról származik.
Utolsó kommentek